Napló, 1933. október (1. évfolyam, 1-23. szám)
1933-10-17 / 12. szám
1333 októb&r 17, kedd. NAPROL-NAPRA —O— TIZEN'ÖT ÉV... Szomorú napsugár játszik az őszi avaron ... tegnap sziirkületfelé kint jártam a város mellett egy mezőn, az utam kertek mellett vezetett, hol fáradt őszirózsák vívták szelíd és mosolygós halálküzdelmüket a dérrel, a föld alig lélegzett már, s a természet végső lázküzdelmében az volt az érzésem, hogy fantomok úsznak az ijesztően tiszta levegőben s megkezdődik az őszi kisértetjá- rás. Szinte természetesnek vettem, s ez volt velem sétáló barátom érzése is, hogy a világot ilyenkor ősszel zavarok lepik el. Depresszió és változás. A barátom a gyermekkorából beszélt, az utolsó őszi sétákról a nyaralóhelyen, amikor a torkát szorongatta a tudat, hogy otthagyja az otthont, bemegy az internátusba és megkezdődik áz iskola nyűge. Az egész életére szóló keserű élmény maradt ifjúságának e tiz szomorú ősze, mondotta, ha érzi az őszi szagot, már elkeseredik. Azután eszembe jutott a tizenöt év előtti ősz. Ezerkilencszáztizennyolc októbere, a végtelen bizonytalanság és depresszió, ami akkor a levegőben úszott. A városunk mellett sétáltam a mezőn, ugyanez a tiszta és sápadt nap sütött, fáradt őszirózsák a kertekben, őszirózsák a gomblyukakban, őszirózsák a sírokon. Temetöszag, — pedig nem is temetőszag, hanem a természet hullaszaga, s csak azért érezzük temetőszagnak, mert az elfoglalt ember évenkint egyszer jut csak a temetőbe: november elsején, amikor mindennek ilyen őszi szaga van. Barátommal az évfordulóról beszéltünk. Tizenöt év előtt ilyenkor kezdődött a zavar, mondottuk, igen, már tizenöt éve van. Azután átkalandoztunk a világpolitikába, Géniről beszéltünk. Tehát ma is. Ma is nyugtalanító fantomok nyargalnak láthatatlan hullámokon az európai levegőben, zavar és bizonytalanság jellemzi e napokat. A népszövetségben felborult minden, amit tizenöt év épített. Ismét egyetlen kérdést olvasni valamennyi gyermek, felnőtt, asszony, férfi, aggastyán száján: mi lesz? Mi Németország elhatározásából? Mit terveznek a politika titkos fúriái? Hová vezet a nagypolitika zavara? Óriási láthatatlan betűkkel írva, ntfnt valami uj óriási Granovszky vagy René Clair film hangulataláfestésénél, egymásután, szaporán, mindenütt, növekedve, fogyva, a szem előtt karikát hányva, a fülben zúgva, a fejben kopácsolva, a földet rengetve, az éjszakában susogva, madarak szavában, gépek zúgásában, a must forrásában folyton ott látjuk és halljuk a kérdést: mi lesz, mi lesz, mi lesz, MI LESZ? — Barátommal szorosabbra fogtuk kabátunkat 8 dideregve hazabotorkáltunk a nyúlós ősz! sötétségben, * ÁZ UCCA FANTÓMJA Lehet, Hogy valaki tréfál és pokoli vicceket csinálva ijesztgeti a prágai lapokat azzal, hogy ö Karéi, az ucca fantómja, ö ölte meg Vransky Ottiliát s most szorgalmasan keresi uj áldozatát. Talán sületlen és bűnös tréfa mindez, ámbár a bünkrónika azt bizonyítja, hogy a kéjgyilkosok világéletükben jó levelezők voltak és áldozataikat főleg apróhirdetéses levelezésekkel szerezték. Jack, a hasfelmetsző is levelezett a homályból a rendőrséggel és az újságokkal, Harmann is, Landru is, nem lehetetlen tehát, hogy a prágai tréfás levelező tényleg a gyilkos. Akár ö, akár nem ő, wallacei stílusban irt leveleivel óriási erkölcsi hatást ért el. A szegény prágai nők kénytelen-kelletlen megjavultak. Nem állnak szóba többé az uccán férfiakkal, mert a mosolygós arcú, bájos fiú, a szép nyakkendővel és a szívdöglesztő kalappal, aki andalogva közeledik feléjük, hátha a fantóm, hátha készen áll a pásztorórán a feldaraboló halta s ez a pásztor úgy tesz, mint az igazi pásztorok, akik addig furulyáznak a békés juhoknak, addig szeretik őket, mig a végén megölik és lenyúzzák ártatlan juhocskáikat. Fantóm Károly (mily egyszerű és polgári a név) érzelgősen panaszkodik levelében, hogy rosszul megy a bolt s a Vransky-eset óta a nők tulóva- tosak. Fantóm Karcsi kifejezi rosszalását e váratlan eredménnyel kapcsolatban. Akarunk groteszkebb rémregényt? Akarunk tréfásabb rettenetét? A detektivregéinyek kiadói rossz üzletet fognak kötni Prágában, mert az élet ez egyszer tökéletesen lemásolta a rémregényt. Prága olyan napokat él át, amilyenekről Gaston Lerroux vagy Leblanc ir regényeiben: „az egész világvárost rettenetben tartotta a rém, senki sem tudta, hol van, mit tesz, de a gyilkos állandóan megtalálta a módját, hogy gúnyosan tájékoztassa a lakosságot terveiről és kifejezést adjon hangulatainak*4. Szó ami szó, a detektivregé- nyeket ezentúl nagyobb tisztelettel veszem kezembe, mert ugylátszik nincs az a merész fantázia, nincs az az elméleti szadizmus és bűnös kl- színezési szándék, amely túllicitálhatná a valóságot. — Beszüntették a kurtakeszi római katolikus magyarnyelvű népiskolát. Komáromi tudósitónk jelenti: A pozsonyi iskolai reíerálus az •TOPan nemrég átalakított kurtakeszi római katolikus magyarnyelvű népiskolát november elsejétől kezdve (beszüntette. Az intézkedés folytán 157 magyar iskolaköteles marad iskola nélkül. „Szent Tammany“ csodálatos útja az ingyenebédektöl a hatszáz milliós panamákig Élethatát harcot folytat uralmáért a hírhedt Tammany Hall, a világ legkülönösebb politikai szervezete, amelyet gigászi arányú fosztogatásai dacára se engednek megbuktatni Newyork milliós tömegei Newyork, október 16. November 4-én polgármestert választ Newyork és a kálb©l jelentések leirhatatlanul izgalmas választási harcról, példátlanul heves korteskedésről számolnak be. Három jelölt áll egymással szemben: Michael 0‘Brien, a hivatalos demokrata párt képviselője, Jolin MaeKee, a dieszidens demokraták jelöltje és Fiorillo Laguardia, aki pártonkivü1!i programmal vesz részt a választási küzdelemben. A program azonban mellékes. Nem platformokról és egymással szembenálló politikai világnézetekről van szó ebben a küzdelemben, hanem arról, hogy tovább kormányozza-e a nyolcmilliós metropolist a világ egyik leghirhedtebb, legsajátságosabb politikai szervezete, világraszóló botrányok és hihetetlen arányú korrupciók kiapadhatatlan forrása: a Tammany Hall. Az a bizonyos Tammany Hald, amelynek az ólén Jimmy Walker nem egészen négy év alatt ki- lencszázezer dollárt keresett titokzatos tranzakciókkal és amely fantasztikus vagyonokkaí gazdagította vezéreit és alvezéreiket ugyanakkor, amikor pénzügyi gazdálkodásával a csőd szélére juttatta a világ leggazdagabb városát. Ennek a bizonyos Tammany Hadinak, amelyről annyit olvas és oly keveset tud az európai olvasó, százesztendős politikai hatalmáról van szó ebben a küzdelemben. Arról a politikai, hatalomról, amely minden évben millíárdokkai könnyíti meg Newyork lakosságát és amelyet a szervezet vezetői gengszterekkel is 'hajlandók megvédeni a választás napján. Mi ez a Tammany Hall, amelynek a története színesebb és izgatóbb, mint egy mozidráma? BANDITIZMUS A POLITIKÁBAN Maga a név: a forradalom előtti idők furcsa maradványa. AIbbóll az időből származik, amikor a kis, százezer lakosú Newyork előkelő társasága lelkes ihiirve ■volt az angol királynak. A forradalom előtti Newyork angolbarát előkelősége politikai klubokban tömörült, amelyek „Szent György Klub" és „Szent András Tár- saság“ név alatt működitek. A demokrata és forradalmi érzelmű kispolgárság ekkor szervezte meg a maga ellenklubját, amelynek gúnyból, csúfolódásból ezt a nevet adta: Szent Tam- mamy Társaság. Tammany eredetileg egy indián törzsi önöknek a neve volt és amikor az amerikai radikálisok szentté avatták, a közönség megértette a szarkasztikus tréfát és tömegesen csatlakozott az uj szervezethez. A Tammany Társaság, amelyből később Tammany Hall lett, együtt nőtt, együtt fejlődött Newyorkkal. Ideális célok vezették, korrupcióról nem igen lehetett szó abban az időben és a politikai szervezet a radikális és demokrata eszmék szolgálatában állott. Közkereseti társasággá tulajdonképpen a múlt század közepén alakult át, abban az időben, amikor az ir bevándorlás első hullámai elérték az Uj világ partjait. Az alvilágot használták fel a Tammany Hall vezérei az elkeseredett politikai harcokban és tették csakhamar rettegetté a Tammany Hall nevét. Választáskor a Tammany gang-jei terrorizálták a választókat, hamisították meg a szavazólistákat, szórták ki az urnák tartalmát az ellenzéki kerületekben és biztosították a győzelmet a Tammany Halinak. EGY HATSZÁZMILLIOS ÜZLET Ebben az időiben kezdődött a Tammany Hall történetének alvilági fejezete. A Tammany a bandák révén tartotta magát és ezeket a bandákat. abból a sápból fizette, amit a közönségből kizsarolt. A Tammany nevezte ki a rendőrfőnököt, aki a banditák legfőbb patrónusa lett. Közben a városi hivatalnokok szemérmetlenül lopták az adófizetők pénzét. A minit század ötvenes éveiben élte fénykorát ez az Európában szinte elképzelhetetlen rendszer. A hirhedt Wiíliam M. Tweed volt ókkor a Tammary Hall ura, ..Boss" Tweed, ahogy Amerikaszerte nevezték. Hogy Tweed és a bandája mit zsebelt néhány esztendő alatt, azt legjobban a későbbi hivatalos vizsgálat adatai illusztrálják. A vizsgálat ki tudott mutatni kétszázmillió dollárt, amit Tweedék egyenesen elsikkasztottak (ez 1860-ban volt!) és legalább még egyszer annyira rúgott az az összeg, amit a vizsgálat uem tudott pontosan kimutatni. Viliágtörténelmi botrány volt a leleplezés; „Boss" Tweed-et becsukták — de a Tammany Hall. három év múlva újra uralmon volt már és megdönthetetlenül kormányozza Newyorkot azóta is. INGYEN EBÉD, INGYEN RUHA Mi hát a titka ennek a hatalomnak és-hogy van az, hogy a Tammany minden korrupciója dacára százhúsz óv óta urálimon tud maradni Newyorkban? A magyarázat az, hogy a lakosság hatalmas tömegei — különösen a bevándoroltak — barátot és nem ellenséget látnak a Tammany Hallban. A Tammany számtalan apró kerületre osztotta fel a roppant várost és minden kerületben közvetlen érintkezést tart fenn a közönséggel. Ha a bevándoroltnak, aki legtöbbször alig tud angolul, valami baja vau a hatóságokkal: a Tammany Hall kerületi vezéréhez fordul, a „district Ieadcr‘:-hez, aki elintézi az ügyét. Éhes embereknek ingyen ebédeket ad a Tammany, állást szerez a munkanélkülieknek és megvédi a hatóságokkal szemben. Akinek a rendőrséggel gyűlik meg a baja: szalad a Tammany Halihoz és elintézik az ügyét. Közigazgatási panaszokkal se a hatóságokhoz megy a szegény bevándorolt, akinek nincs pénze ügyvédre, hanem a Tammany kerületi főkorteséhez. Ha a halaskofa gyerekének ruha kell: ad a Tammany. Ha a kiskereskedőt fojtogatja a a nagyv áh álatok tisztességtelen versenye: a Tammanyhoz fordult védelemért Minden városi állás a Tammany jóindulatától függ s a Tammany rendkívüli jóindulatú állások dolgában. A rengeteg városi embernek, rendőrnek, tűzoltónak, fizetett kortesnek egész családja, valamennyi barátja megjelenik választási napon az urnáknál és leszavaz a Tammany listára. Ezért nem lehet megbükatatni a Tammanyt és ezért győz mindig újra meg újra minden újabb leleplezés dacára. PANAMA . . . PANAMA . . . PANAMA . . . így történhetik aztán meg, hogy a vezérek hihetetlen összegeket zsebelnek évröbóvre. Vannak emberek, akik egész évben nem csinálnak semmit, csak várják, hogy leessen az első hó, akkor akcióba lép a mi emberünk, eBnfiSz^ hogy a hó eltakarításával kapcsolatos munkád kát egy bizonyos cég kapja meg és a jutalékbőt kényelmesen megél — a jövő télig. Minden városi munka fölött a Tammany HaM dönt és a jutalékok évenként fantasztikus ösz- szegeket tesznek ki. A városi serif, aki a letéti pénzeket kezeli, nem fizet kamatot, hanem zsebre vág ja. A rendőrség eltűr titkos kocsmákat (New-* yorkban több, mint húszezer titkos kocsma' volt egy évvel ezelőtt), amiért a rendőröknél jár némi sáp; ebből a sápból azonban részt kap a rendőrkapitány is és még nagyobb részt az a titokzatos „higher up“, aki valahol bent ül a Tammany Hall vezérkarában. Szállításoknál, építkezéseknél évenként fantasztikus összegek csúsznak át a váJIMkozók kezéből a Tammany politikusok kezébe. Jimmy Walker rezsimje alatt voltak rendőr- kapitányok, akik a fizetésükön kivül egyetlen esztendőben kilencvenezer dollárt tettek a bankba; volt egy kisebb városi hivatalnok, aki hét hónap alatt ötvenháromezer dollárt helyezett eí a folyószámlájára és képtelen volt megmondani, miképpen jutott ehhez a pénzhez? Akármi történik Newyorkban, a Tammany Hall valamiféle formában keres rajta. És ennek dacára nem lehet megbuktatni á Tammanyt, mert a gyökere lenyúlik mélyen á nép közé, mert a kisember, a sok ir, olasz, gö-- rög, zsidó, német tudja, hogy ha valami baja van, ott áh mögötte a Tammany Hall. Amelynek évi tagsági dija -— egy dohár. A most folyó választási harcban ezt a kitáb nőén megszervezett politikai organizációt akar* ja megbuktatni MaeKee és Laguardia. Az utótok bi a magyarokat, 'azért érdekelheti kül önös eb- ben, mert éveken keresztül amerikai konzul volt Fiúméban és ma is folyékonyan beszél magyarul: Newyorkban: számtalan magyar barátja van. A pillanat azért alkalmas különösen, mert & közönség még élénken emléikszik Jimmy Waf- ker adminisztrációjának botrányaira és meri éppen most került Newyork pénzügyileg abba a furcsa helyzetbe, hogy a bankárok a legutolsó pillanatban mentették meg a csődtől. A közönség idegességére, elkeseredésére épil az ellenzék, — a Tammany viszont arra számit, hogy megúszott ő már ennél nagyobb viharokat is. i Mégsem ion Gálgócra a szőke Vénusz és a világ legerősebb embere Galgoe, október 16. (Sajat tudósítónktól.) Max Schmelingröl, a profiboxolás de- tronizált világbajnokáról és feleségéről, Anny Ondráról, a népszerű szőke filmdi- váról az utóbbi időben olyan bireik terjedtek el, hogy mindketten megunták eddigi mesterségüket és a nagyvilágtól visszavonulva, birtokot vásároltak. A csehszlovák sajtó egyértelmüleg azt a hirt hozta, hogy Sohmelingók 3.2 millió koronáért a Galgóc melletti romanovai 500 holdas földbirtokot és annak várkastélyát megvették Selrwarz Miksa földbirtokostól. Galgóci tudósi tónk fölkereste Scliwarz földbirtokost, aki nevetve cáfolta meg ezt a hirt. Schwarz On- jelentése szerint a birtokeladás ügyében Schmelingékkel semmiféle tárgyalásokat nem folytatott és nem is folytat. — A' Scihmelingékről elterjedt hírek egyébként sem helytállóak, mert a volt világbajnok a! közel jövőben Németországban propaganda boxolóe-stélyekét fog tartani, viszont felesége, Anny Ondra megkezdte Berlinben uj filmszereplését. A szerelmes Rökk Marika pompás ájulási jelenetet játszott meg a budapesti Royal szálló előcsarnokában, hogy kibékítse haragos szüleit Budapest, október 16. (Tudósítónk telefonj-c- ll öntése.) Nem mindennapi jelenet játszódott 1c szombaton este az erzeébetköruti Royal szálló előcsarnokában. A magyar főváros ma egyik legnépszerűbb színésznője, Rökk Marika „A sült galamb" élőadása után a szálló éttermében vacsorázott. Egyszerre izgatottan megjelent a művésznő édesapja és Rökk Marikát kihivatta az előcsarnokba. Alig beszéltek egy pár szót, Rökk Marika ájul- itan terült el a márványpadlón. A megrémült lapa kiáltására azonnal orvost hívtak, aki azután magához téritette a művésznőt. Az izgalmas jelenet előzményei a kővetkezők: Hetek óta a sajtóban híre járja, hogy Röíkk Marika titokban eljegyezte magát, egy ismert fiatal operett-zeneszerzővel, Az eljegyzés nem nyerte meg a szülök tetszését, mire a művésznő, aki eddig rajongó szeretettel viselkedett édesapja és édesanyja iránt, szakított a szülőkkel. Rökk Marika édesanyját ez annyira megviselte, hogy öngyilkosságot akart elkövetni. Édesanyja szándékát tudatta szombaton este Rökk Marika édesapja leányával s ez a hir hatott annyira a művésznőre, hogy elájult. Rökk Marikának a természetben eljátszott szerepe is sikerrel járt, mert a szülők, miután látják, hogy leányuk mennyire ragaszkodik a házassághoz, beleegyeztek ennek megkötésébe és igy a Rökk-családban a béke helyreállt* Hogy kicsoda a jövendőbeli boldog vőlegény, -eddigelé a budapesti (közvéleménynek nem sikerült kikutatni. 4
