Napló, 1933. október (1. évfolyam, 1-23. szám)

1933-10-15 / 11. szám

4

1333 október 15, vaeáxitap.

KÉT FIÚ

Mikor negyedikbe jártam: Debrecenben,

együtt voltam koszton kvártélyon egy csegei gyerekkel, bizonyos F. Kiss Árpáddal.

Ö reálista volt, én gimnazista.

Amiből még semmi bajnak nem kellett következni, ugyebár?

Pláne, hogy F. Kiss Árpád is negyedista volt, szóval ugyanabban az életkorban voltunk. Hanem, sajnos, két teljesen ellentétes karakter voltunk F. Kiss Árpád meg én. Észak és Dél került össze a könyvkötő éknél a Késes-uccuban, abban az egyablakos kis diákszobában.

Rögtön kisült, rögtön szeptember elsején délután, mikor az apáink, miután beírattak és letettek minket egy esztendőre a könyvkötőók- nél, elutaztak Debrecenből, egyik apa Csegére, másik Szo-boszlóra.

Az állomásról jövet azt mondom F. Kiss Árpádnak:

—• Gyere a Kollégium-kertbe ismerkedjünk. Igen, mert odaözönlik már ma délután az egész diákság, a kereskedelmisták ás, a prepák ás, még a teológusok meg a jogászok is ke- resztül-kasut gázolnak a gyerekek közt, ó, de érdekes világ van a Kollégium-kertben szeptember első napjaiban!

Nem jön.

— Haza kell menni, — azt mondja —be akarom fedni a könyveket.

— Negyedikén kezdődik a tanítás, mit .akarsz még a könyvektől!

Nem jött velem.

Mikor vacsorára hazakerültem, befedte már a könyveit azzal a fényes kék pakolópapirossal. Minden könyvére fehér vignetta volt ragasztva szép egyenesen, akár az orvosságot; üvegekre. König-Beke: Algebra, Szende: Német Olvasó stb.

Nagyon szép volt.

A ládáját is kipakolta már, minden öltönyét fehér ruháját szép rendbe berakta a közös szekrénybe. Kivett egy skatulyát a szekrényből megmutatta: tü, cérna, foltnakvaló, meg csont- és porcellángombok voltak a skatulyában. Meg füiv-édő posztó télire, meg valami zöld spanyolviasz, arra azt mondta, hogy az pecsé ttiszti tó 'Jó, ezt -még mindent meg tudtam volna bocsátani.

Vacsora után rögtön nekiültünk az olvasás nak. Én már elkunyeráltam az öreg könyvkötő tői egy Abonyit; kérdem F. Kiest, hát ö mit olvas?

Mit, kérem: F, Kiss a Német Olvasót olvassa Kijelentette, hogy öt érdekli a német. Tudnivaló, Debrecenben a német -a kutya se érdekelte, az is csak azért értett a német szó ról, mert muszáj voTt neki szegénynek.

Maga mellé tette F. Kiss a német szótárt mej az uj szószedetét (már azt is megvette) és el kezdte kiírni az első olvasmányból a szavakat Szeptember elsején, barátom, mikor még hi re-hamva sincs leckének!

Elfogott a szomorúság. Láttam már, hogy e: a F. Kiss nem az én emberem.

Kilenc óra lett. F. Kiss Árpád eltette a Né met Olvasót, bedugaszolta a tintásüveget; vet kőzett. Engem is felhívott, hogy feküdjek le.

Dehogy fekszem le kilenc órakor, eszem ágá ba sincs.

F. Kiss lefeküdt. Megmagyarázta, hogy a ser dűlő korban kilencórai pihenésre van szükség a szervezetnek. Miután hat órakor fel kell kein az embernek, kilencnél tovább nem szaba< este fennmaradni.

Hat órakor akar fölkelni ez a szerencsétlei Mielőtt bebújt az ágyba, megkérdezte, kivi vagy bellii szeretek-e feküdni. Mondanom s kel!, hogy egy ágy állott a két kosztos rende kezésére. Egyszerű vaságy, amilyenben Feren József királyunk aludt.

Persze, hogy kivül szeretek feküdni.

F. Kies tudtomra adta, hogy ö is kivül szere feküdni. Szépen megegyeztünk, egyik héten é fogok kivül feküdni, másik héten ő. Én kezden Jó, F. Kiss rögtön a falnak húzódott, egy szei vusz felkiáltással befordult 'és elnémult.

Másnap kedveskedni -akartam F. Kiss Árpát nak valamivel. Azzal pedig, hogy csúzlinak val ágat vágtam neki is az udvarban egy orgon fáról. Az erősebb orgonaágak tudniillik a lej alkalmasabb fát szolgáltatják a gumipuskálio Remekbe megfaragtam az ágat F. Kissnck. < még azt is felajánlottam, hogy ha sajnálná pénzt a gumiért, megveszem néki, majd ad ér valamit egyszer.

Képzeljék, nem fogadta el. ö nem szórakoz csúzlival. Nincs hozzá kedve, hogy beadj* majd a betört ablakért, pláne hogy meg is ; /.éltessék vele az ablakot. Amellett a vert hasznos háziállat, szerinte, mert pusztítja a ká lékony férgeket. Nem tartja helyesnek, bog ;í fiuk verebekre lövöldözzenek.

Mit lehet ilyen gyerekekkel kezdeni?

Más diák, biztos, levette volna róla rögtön kezét. Én még mindig ^út akartam -vele. Szeri

Irta: SZÉP ERNŐ

lem volna, hogy hü barátok legyünk, hiszen össze leszek zárva, egy szobába az egész tanévre F. Kiss Ádpáddal.

Harmad- vagy negyednap elvittem őt egy bizonyos Gézához, aki osztálytársam volt -és legjobb barátom. Büszke voltam Gézára, mert előkelő urigyerek volt, ezredes volt az édesatyja, ott laktak a másik macában, a Miklós-uccában. Elvitteni F. Kiest, mint lakótársamat, bemutattam Gézának. Olyan udvarias volt Géza, rögtön lehívott a kis szobájából az istállóba., megkínált finom töltött cigarettával, amelynek a tokjába bele volt nyomtatva az édesapja nevének a két kezdőbetűje. F. Kies nem fogadta el a cigarettát. Nagy pofával kijelentette, hogy ő maga részéről fogadalmat tett, hogy érettségéig nem dohányzik. Részint anyagi szempontokból, részint pedig mert a dohányzás hátrányos a -tüdő fejlődésére nézve. Nagyon szégyellem magam. Az a kedves Géza még azt is felajánlotta F. Kiesnek, hogy megtanítja biciklizni. Gézának már tavaly óta volt egy gyönyörű kis gépe; azon a gépen én hátul fóllábbal állva s a Géza két vállába kapaszkodva, óriási utakat, tettem meg Debrecen -területén. Kint a Nagyerdőn pedig rendszeresen átadta nekem a gépet Géza, gyakorolni. Biciklizésből már harmadikban legalább kettesem lett volna, ha tantárgyak között a bicikli is szerepelt volna.

Kérem, F. Kies a biciklit is elhárította magától! Azzal, hogy ő elvből nem fogad el szívességet, különben is kielégítőnek tartja testedzés szempontjából -az intézeti tornát, amellett a biciklizés rongálja az ember nadrágját, így felsültem F. Kiss Árpáddal.

Géza azután le is adta felőle a véleményét. Kiesnek lehet Kiss — azt mondja — mert kicsi, de az Árpád nevet nem érdemli az ilyen rut szi- ba-rita váz.

Ez volt F. Kiss, kérem szeretettel. Nyomorult rabszolgalélek. Soha nem jött velem a Tizenhárom-városra a huszárok lovaglását nézni, soha a Ezinházikertíbe nem -tudtam elcsalni, a híres színészeket lesni, a kollégiumi cétusokba se jött egyszeT se vizitelni a hazai fiuknál, se a Nagyerdőre sem volt kedve ikigyalogolni, ott estek pedig a legjobb izü verekedések, elcsavargott inasgyerekekkel, meg kóbor cigányokkal. F, Kiss csak tanult, tanult früstök előtt me£ ebéd után, meg délután iskola után. Tanult, kísérletet csinált mértani rajzzal kínlódott, szögmérő, lénia, cirkli, radír, tushuzó éraszám nerr ment ki a kezéből Amellett, hogy maga magának készült, még tanitványai leckéire is mindig előkéezült, mert volt neki két-alsóbb osztályé tanítványa, azokhoz eljárt minden délután, gyötörni szegényeket. Az iskolai könyvtárból .,elvből11 csak a kötelező olvasmányokat vette ki egy alkalommal, mikor forrón könyörögtél!' neki, hogy olvassa el a Barátfalvi lévitát, az zal felelt, hogy Jókai a vakációra van néki elő jegyezve, a szorgalmi időből nem áldozhat Jó kaira, sajnálja.

Viszont elhencegett vele, hogy ő azok közi a növendékek közé tartozik, akik ..előre ké szülnek11. Igen, F. Kiss állandóan bevágta a kö vetkező órán feladandó leckét is, magánszorga lomból. Rettenetes volt azt elnézni és hallgatni ahogy F. Kiss esténkint ott szemben ülve a1 emberrel, a kékhasu petróleum-lámpa mellet készült. Más tisztességes diák, mint magam is ha már muszáj tanulni, nekiül, összeveri a tér dót és gyúrja a haját, vagy fel-alá vándorol szobában, míg valahogy magába szedte azt kijegyzett -leckét. Ez? Ez kérem csak ül, szó ritja ökleivel -a két halántékát és -mormol, mór mól, mint a malom; soha fel nem néz, -el ner nyögi magát egyszer se; sőt, elfogja a szenve dély, hangos lesz, mint a rosta, s behunyja szemét, feltartja a fejét, úgy zakatol, akár vonat, mikor átrohan az alaguton. A képe látni, hogy élvez, mintha álmodna, s álmába ordítozna, álmodni se tud szebbet, mint a Sár ger!s F-luch-ot Uh 1 and tói.

Eleinte magamat is bele akart vinni ebbe a utálatos magolásba. Azt a módszert ajánlott* hogy tíz percig én tanuljak hangosan, fiz perei ő, igy nem fogjuk egymást zavarni, és ..jóakaratul ag11 figyelmeztetett, hogy' a tanév alatt n olvassak se Jókait, se Vernét, mert abból sen mi hasznom nem lesz az életben. Természete sen kikértem -magamnak a becses jóindulata Egyszerre meg, mikor nem bírt a szorgalmává megtette, bogy kiszedte helyettem Ti tus I, viusJból .a latin szavakat. Segíteni mert! Latit' hói! Privát szemtelenség egy realista részérő Mindennap jobban idegenkedtem F. Kiss Ál . pádtól.

Azért is idegenkedtem tőle, mert olyan pcc tosau be tudja osztani a szappanja, meg a ei hickja -használatát. Egy skatulya s-uibicknak t zen négy napig, egy darab kokusz-szappanna1 huszonegy napig kellett náJla 'tartani.

Meg azért is idegenkedtem F. Kiss tői, mer • a csuszpajzot mindennap olyan alaposan kimái

A dolgoktól távol élő ohvasó talán meg van

lepetve, a beníe-ntesek -azonban cseppet sem csodálkoznak, ha azt hallják, hogy valamely nagy garral előadásra Kerülő színdarab alapötlete, kiindulópontja, vagy valamelyik részlete nem attól a szerzőtől való, akinek a neve a kommünikében vagy a szinlapon szerepel, -hanem úgy vették meg mástól, laikustól vagy dilettánstól készpénzért vagy tantiém-ré&zese- désért. Sőt a-z is előfordul, ho-gy egész jelenetek, felvonások is másvalaki kezétől szármarnak. A dolog rendszerint igy történik: Színházakhoz, színházi ügynökökhöz, akik színdaraboknak a színházak,nál való elhelye- izéséivel foglalkoznak, rengeteg darab-kézirat fut he. Ezeknek túlnyomó része hastználhatat- lan, de véletlenül akadhat valamelyikben egy sikert ígérő ötlet, jelenet, álak, csak rosszul van megírva. A dramaturg vagy az ügynök n maga különleges érzékével úgy érzi, hogy ebben az ötletben „(pénz van“. Vannak házi írói, akik közül valamelyikkel megegyezik, hogy az ötletet megírja vagy felhasználja. Ehhez persze az kell, hogy megegyezzenek az ötlet eredeti kitalálójával, ami rendszerint könnyen megy. A darab aztán annak a neve alatt megy, aki megirja.

Ebből két dolog látszik. Először az, hogy

fogatta a tányérból, mintha radírral cselekedte volna, nem kenyérrel. Úgy ragyogott a tányérja, mikor bezabált, mintha felmosták volna. Ha megmaradt véletlenül egy darabka kenyere früstök után, zsebre vágta, belehalt volna, ha e/ a falat kenyér a malacoknak jutott volna.

Örültem, ha nem látom F. Kiss Árpádöt. el-hi- hetik.

Eljött a karácsonyi vakáció, hála Istennek most két hétre szabadulok az ón tisztelt -lakó társamtól.

Apám otthon az első nap levelet tartott c-lé bem.

— Olvasd el csak, barátom.

Rögtön megismertem az F. Kiss Írását, Leve let irt az apámnak, az áruló. Minden bűnöm fe volt a levélben sorolva. Csúzli, cigaretta, bicikli Jókai, minden. Iskolából való elkésések. Hej hogy sakkozni járok a kollégiumi cétusokba Még azt is megírta a nyomorult, hogy minden féle tekergő gyerekekkel együtt odaállok esti a „Bika11 ablakához a cigányzenét hallgatni. ! levélnek az volt a vége, hogy ő, F. Kiss, barát kötelességének tartotta, hogy mindezeket tudó mására hozza az édesatyámnak, mivel a fia. lej tőre jutott és ha meg nem áll a lejtőn, ő előr megjósolhatja, hogy a tandíjmentességet, ami mint szegénysorsu élvez, -a jövő tanévre el -fogj. veszíteni.

Apám c-zomoruan jelentette ki, hogy a -levél bői megérti, miért szerepel három elégséges karácsonyi -értesítőmön.

Keserű lett. a karácsonyi vakációm.

Aljas hitszegő, megállj, számolunk.

Mikor visszamentem Debrecenbe, F. Kiss ái tatlau pofával kezet nyújtott, szervusz. Én jóféle hazait raktam éppen az ablak közé, ő bt ■ nyitott, mert már a tanítványaitól jött, mert ' már a hajnali vonattal megérkezett. Szóval k< > zet nyújt. Én pedig ráugrottam, mint a ti gr!

egyenesen orrbavágtam. A másik percben ma 1 a fögön fetrengtünk. Öltük egymást vagy < 1 percig F. Kissel, -míg a könyvkötőék be nea törtek a szobába és nagynehezea le nem szer tek egymásról bennünket.

1 Felszólítottak, hogy ibéküljüuk ki szépen.

De mi hátat fordítottunk egymásnak.

1 Csak azt sajnálom, hogy a fülvédö rajta vo 1 a fején, mikor hazajött, különben letéptem voln 1 legalább a íélfülét F. Kiss Árpádnak.

1 Úgy gyűlöltem ezt a fiút-. Éreztem, hogy gyi lölni is fogom, nemcsak évvégéig, de az embe kor legvégső határáig.

' Haragba voltunk.

, Haragba voltunk és egy agyiba -háltunk.

r, Két halálos ellenség feküdt a paplan alatt.

Addig, míg beszédes voltam F. Kissel, cgj 1 mással szembefordulva aludtunk, mióta hüv-i- sek lettek az éjszakák, mert az a paplan gyi- rekpaplan volt, .csak úgy tudott a hideg ele

• védelmet nyújtani, ha kicsit összebújtunk és

5 lábakat is felhúztuk. November végével mi- fiitést kaptunk ugyan, de csak nappal. Éjsz;

• kára alaposan kihűlt a szobácskánik. Annál t;

• nácsosabb volt összebújni, azt a fukar paplar- kótfclől ügyesen a lábunk alá gyűrni. Pcrszi mikor haragba Jöttünk, háttal feküdtünk cgj- másnak, a fejünket is igyekeztünk mennél mes:- szebbre helyezni a másiktól. Már a legelső é- szaka keservesen kellett tapasztalnom ennek a c állapotnak a hátrányait. Hiába huzóctkodtai

üeszefolé, soihse volt elég a paplannak az -a fel t amelyik -énrám esett, akár kivül, akár belül f

• küdtem. (A rendet ugyanis váz elleségesked*

Racionalizált irodalom

Irta: Schöpfíin Aladár

milyen ritkaság ma egy használható ötlet Laliét úgy is fogalmazni, hogy milyen kotrás őt- ietességük és invenciójuk van némely drámaíróknak. Másodszor az, hogy a szindarabirás ma mennyire iparrá válik, mennyire nem fontos benne az, ami az igazi irodalomban elöntő: az iró egyénisége. Sokszor láthatni szabók, cipészek, más iparosok kirakataiban, hogy: „hozott anyagból is 'készitünk“. A mai szinpadi szerző is ilyen iparos. Az iró kvalitásai közül csak a technikai ügyességgel és a közönség igényeinek ismeretével dolgozik. Vannak külföldön színházi ügynökök, akik egész kis sereg írót tartanak, ezek közösen dolgoznak, ki egy adott témát s hogy végül kinek a neve alatt menjen a darab, azt az ügynök határozza meg. A szinház ma gyári üzem, amely biztos piacra akar dolgozni s nem egyéni árut, hanem kommersz árut kínál a közönségnek. A szin-padon hasznosítható ötlet olyan, mint egy találmány, amelyet feltalálója elad egy gyárnak s aztán többé semmi köze hozzá, hogy miképp készítik ki és hozzák forgalomba találmányát.-Szerencsére a regénybe, lírába még nem jutott el ez a racionalizálás. De csak azért nem, mert ezek nem elég jövedelmezők arra, hogy nagy üzemet 1 ehessen belőlük csinálni.

idejében is betartottuk.) Elaludtam, mingyárt felébredtem a hidegre. Dideregtem. Vacogott a fogam. Oldalt is, lábtól is mintha az északi sarkról fújtatták volna a levegőt a paplan alá. F. Kiss aludt. Elkezdtem lassan húzni a paplant F. Kissről, magam felé. Egyszer csak bokán- ' rúgnak. Kiderült, hogy F. Kiss nem aludt. Visz- szahuzta a paplant magára. Elcsendesedtünk; vártain. Mikor gondoltam, hogy uj-ra alszik, nj- ra végtelen óvatossággal 'kísérletezni kezdtem. A vége az lett, hogy felébredt, csúnyán belém könyökölt és megint visszaszedte az őt megillető paplanrészt. A döfést ugyan legalább abban a mértékben visszaszoígáltattam, de borzasztó kincs perceket éltem át ilyenkor, mert álmomból könyökölt fel és a hidegség is anná1 keservesebb vol-t, mert előzőleg már szépen megmelegedtem. F. Kiss, a gyáva, nem mert aztán elaludni, résen volt. Hallottam, hogy ö is éppen úgy vacog, mint jómagam, a kölcsönös didergésben össze-össze is ütödtek a könyökeink. Persze, soha egy árva szó nem hagyta el a két ellenfél ajkait, csak sziszegtünk dühösen, olyan percekben, miikor mind a ketten huztuk a paplant, mert vagy szerintem, vagy F. Kiss szerint a másik fél több paplant húzott magára, mint amennyi dukál neki. Köhögtünk is itt-ott, mert átfáztunk; úgy hallgattuk dacosan az egymás köhögését cs egymás fog-sorainak a csengését. Emlékezem, abban a sötétségéé csendben milyen gonoszul hallatszott az egér kapa ráea a sarokból, meg a másik szobából a két öregnek a sóhajtása is behal-latszott, valamint annak a csavarnak a magától való halk nyiszo- . gása, amelyik alá a -könyvkötő a befűzött és , megenyvezett sarkú könyveket szorította. Mint- . ha -az a csavar is fázott volna a hidegben, mert ; o. könyvkötőék maguknak se fütöttek be éjeza• kára. Még emlékszem, egyszer-másezor a kakasokat is hallottam a közeli meg messzibb udiva• rokból, mind olyan bánatosan, betegen kukoré- holtak a didergőé téli hajnalban. Soha se feleji tem el ezeket a küzdelmes téli éjszakákat; gon- . dolom, F. Kiss is éppen úgy emlékezni fog rajok, mint -magam.

Hát egv ilyen téli éjszaka után hamarább kimásztam az ágyból, mint F. Kiss barátunk. A ; hideg kergetett ki a paplan alól. Sötétség volt még a szobánkban. A vállamra kaptam a téli- kabátom, rögtön lekuporodtam a ládámra az . ablak elé, subickolni. Egy kis mozgás mingyárt i ad az embernek valami meleget. Mikor megvoltam a subiokolással, fogom a pár cipőt, megyek beljebb, hogy leteszem a székem elé a. helyére, s gondoltam, visszafekszem m-ég egy kicsit. Akkor F. Kiss nyújtózkodik, ásít egy métereset, . kinyitja a szemét és kiugrik az ágyból. Éppen . le akarom tenni a cipőmet. F. Kiss ott áll a ■ hosszú ingben az ágy előtt, rámnéz, aztán meg- i szólal:

i — Köszönöm, fiacskám! — és nyúl; a cipőért.

Igen, könyörgöm, -én szerencsétlen-, boldog- . tálán, a sötétségben az F. Kiss cipőjét találtam . kisubickolni a magamé helyett.

Olyan düh fogott el, oda akartam csapni az , F. Kiss cipőjét a fejéhez.

De F. Kiss hirtelen megölelt alsó fogással. - Megölelt és meg is csókolt, jobbról-ba-lról mind . a két arcomat megcsókolta.

, Ugy-e, most. már látják, micsoda ember volt i ez az F. Kiss Árpád.

, Apám mogmondta már karácsonykor.

Hogy ez a legderekabb ember a világon, s —r---------