Napló, 1933. október (1. évfolyam, 1-23. szám)
1933-10-14 / 10. szám
í. évi. 10. szám« SZQfntoat ■ 1933 október 14 Ár^Ofillér ^ ^ Berlin, október 13. Az amerikai nagykövet ma megjelent Neurath külügyminiszternél és kormánya nevében demarsot intézett a német kormányhoz az amerikai állampolgárok német országi bántalmazásának ügyében. 27 esetben mutatott rá az ilyen bántalmazásokra. Húsz esetben a bántalmazok a nemzeti szocialista párt tagjai voltak, akik az amerikai állampolgárokat zsidó voltuk miatt molesztálták. — Az amerikai követség kommentárt fűz a dem arshoz, amelyben a nagykövet kijelenti, hogy a washingtoni kormány nem elégszik meg a jövőben a német kormány hivatalos kimagyaráz kodásával hanem követeli, hogy a tetteseket kinyomozzák, megbüntessék és az Ítéletet ,az amerikai követség tudomására hozzák. Németország hajthatatlan marad — Nem egységes a három antant nagyhatalom — Ellentmondó hirek a hatalmak feltételeiről Az osztrák kisértet Ender íanár a napokban végre elkészítette az uj osztrák alkotmánytervezetet, amit Dollíuss kancellár rendelt meg s melynek bonyolult célja az volna, hogy kielégítsen mindenkit, demokratákat és a diktatúra híveit, a szociáldemokratákat cs a feudálisokat, s nem utolsó sorban a Hcim- wehreket és a keresztényszocialistákat, kik között éppen a köztársaság alkotmányos jövőjének kérdésében nagyobb ellentét tátongott, mint a külföld gondolta. A keresz- tényszocialisták a német centrum mintájára nem hajlandók elhagyni a demokrácia refugiumát, a Keimwdhrek viszont csupán céljaikban különböznék a nemet nemzeti szocialistáktól, de nem a politikai módszerekről való fölfogásukban. Hogyan ösz- szeegyeztetni a modern kor egyik legnagyobb .politikai vívmányát, a demokráciát, a modern kor egyik leghatásosabbnak és legszükségesebbnek bizonyult politikai eszközével, a tekintély és a vezérség elvén alapuló kormány zással? Hogyan legalizálni a két nagy elv kompromisszumát, miként megfogalmazni azt és jogi valóságba öltöztetni? Ender tanár szinte megfejthetctlcn- nek látszó föladat előtt állt, amikor a demokrácia cs a diktatúra elméleti cs paragrafusokba foglalt összevegyítésére vállalkozott, s még nem igen láthatjuk, miféle eredményt ért el munkájával. Mindenesetre azonban egész Európa érdeklődve figyeli az uj jogi megoldási terv, a készülő osztrák alkotmány kísérletét, inért csaknem mindenütt ugyanazok a problémák kísértenek, mint a mai Ausztriában. Ausztriában és az osztrák keresztényszo- cialistáknál jó helyen történik a kísérlet. Az ősrégi katolikus tradició és az Egyház szervezete pompásan igazolja a demokrácia és a tekintélyi elv összekapcsolásának lehetőséget. A katolikus Egyházban, a klérusnál a demokratikus elv százszázalékos valóság, amennyiben mindenki csak alkatrész a csodálatos szervezet hierarchiájában, egyformán adva van számára a jog, a kötelesség, az érvényesülési és a kormányzási lehetőség. Kis parasztfiuk, szegény proletárgyerekek emelkedtek a legszabályosabb és a legtörvényesebb módon a legmagasabb pásztori méltóságokig, pápák, hercegprímások lettek, s az Egyház klérusának ma is több, mint 80 százaléka a legkülönbözőbb népi elemből tevődik össze, lentről jön, a nép kívánságait hordozza, a nép között él, a népet védi (gyakran a hatalommal szemben védi), a népért harcol cs pompásan meg tudja őrizni a nép és az egyház közötti szerves kapcsolatot föntről, a világ- várostól kezdve le, a legkisebb faluig. — Viszont a tekintély elve állandóan ott áll e népből jövő szervezkedés mellett, s bizonyos, hogy aki egyszer az élre kerül, az kizárólag a tekintélye erejével kormányoz, mert az Egyház csupán az erkölcsi presztízs erejével tudta, kétezer évig csodálatosan összetartani és hibátlanul működtetni az Egyház szervezetét. Ender uj jogi megformulázásában hasonlóra törekszik. Egyelőre nem tudjuk, sikerülni fog-e müve, mert csupán a terv csiráit látjuk. Az osztrák alkotmányterv eddig megjelent ismertetéséből azt vesszük észre, hogy Ender a keresztényszocialisták demokratikus elvét akként kívánja összeegyeztetni a Heimwebrek autoritás- és Führer-kivánságaival, hogy az uj demokrácia forrásává nem a kvantitás, hanem a kvalitás elvét teszi. Eddig a demokráciát elválaszthatatlannak tartották Becsben $ mennyiség elvétől: a nag3robb szám, a nagyobb tömeg döntött, tekintet nélkül arra, hogy miféle értékű egyedekből tevődött össze ez a többség. Most is a többség fog dönteni Ausztriában, de a többséget alkotó egyedek értékelése nem lesz egyforma. A mennyiségi cenzus mellé odateszik a minőségi cenzust, azaz a szavazásnál bizonyos előre megállapított államalkotó értékeket vesznek figyelembe: őslakást, munka telje, sitményt, erkölcsi tőkét, felelősségi fokot, szellemi rangot, satöbbi. S akiknél az államalkotó értékek a legnagyobb számban egyesülnek azok veszik kezükbe az állam kormánykerekét. így alakul ki a plurális választójog fogalma, s a rendi alkotmány, amiről azt gondoltuk, hogy régen elavult rendszer, s csak most látjuk, hogy még ran benne életerő. Legalább annyi életerő, amennyi elég egy nagyjelentőségű kísérlet elvégzésére és-egy nj. megoldási mód kipró- há A*' Páris, október 13. A francia, az angol és az amerikai lefegyverzési szakértők tegnapi tárgyalásáról a Havas-ügynökség a követekezőket közli: A tárgyalások anyaga az a határozati javaslat volt, amelyet Franciaország, Nagybritán- nia és az Amerikai Unió dolgozott ki abból a célból, hogy a határozatban leszögezze egységes álláspontját minden német felfegyverkezés ellen, azonkívül az úgynevezett próbaidő és a követelt fegyverkezési ellenőrzés ügyében. A bemutatott szövegek különböznek egymástól, de lényegükben megegyeznek. Valószínű, hogy Nadolny német nagykövetet tájékoztatták arról, hogy Franciaország, Nagybritánnia és az Unió meddig mehetnek tárgyalásaikban és mik azok a pontok, amelyek tekintetében visszautasítanak minden vitát. A német birodalom kormányának elegendő ideje lesz, hogy a választ kellőképpen mérlegelje, ettől a választól függ a lefegyverzési konferencia sorsa. Pesszimizmus Parisban Páris, október 13. A Havas-ügynökség jelentése ellenére a francia közvéleménynek az a nézete, hogy a közös francia-angol-amerikai lefegyverzési tervből nem lesz semmi. A csütörtöki francia minisztertanácson uj francia javaslatokról volt szó, amelyeket Paul Boncour dolgozott ki, mert Simon és Dawis nem fogadták el az eredeti francia tervet. Genfbe való visszatérése előtt Paul Boncour pénteken két óra hosszat tárgyalt Daladier-vel. A kormány megkísérelte, hogy titokban tartsa a genfi egyenct- lenkedéseket, de a tények lassan mégis kiszivárogtak. Ellentmondó hirek a nagyhatalmak állásfoglalásáról Páris, október 13. Paul Boncour már csütörtökön este vissza indult Genfbe, mig Nadolny német delegátus csak pénteken reggel érkezett ■Berlinbe, ahol azonnal beszámolt a kancellárnak a genfi helyzetről. Német forrásból származó hirek szerint Franciaország, Anglia és Amerika pénteken délelőtt föladták azt a tervet, hogy egységesen foglaljanak állást a német lefegyverzési javaslatokkal szemben. A London, október 13. A „Daily Mail“ mai számában föltünéstkeltő cikket közöl Lloyd George tói. A cikkben a volt miniszterelnök azokkal a problémákkal foglalkozik, amelyek akkor válnak aktuálissá, ha a leszerelési konferencia kudarccal végződnék. Lloyd George cikkében mindenesetre a német követelések igazságosabb mérlegelését sürgeti. Nem mondhatjuk azt, hogy Dala- diert jobban szívelhetjük, mint Hitlert — írja cikkében a volt miniszterelnök —, tehát az előbbit kell támogatnunk. A német követelésekkel szemben való állásfoglalásunkat nem befolyásolhatja az a körülmény, hogy a német kormányzati rendszert elitéljük. Németország saját haderejét tiz esztendővel ezelőtt leszerelte, mig a győztes hatalmak haderejüket ez alatt az idő alatt minden irányban alaposan kiépítették. A továbbiak során azt fejtegeti Lloyd George, hogy Németország, amikor látta, hogy körülötte a győztes hatalmak állig fegyverben állnak és az ö követelései nem találtak a legcsekélyebb meghallgatásra sem, joggal érezhette kijátszottnak magát. Ha most Franciaország a versaillesi békeszerződésekre hivatkozik, Németország azt fogja felelni: Magatok voltatok azok, akik a békeszerződések egyik főrészét megsemmisi- tettétek, nem illethet vád bennünket ezek- után azért, ha nem vagyunk hajlandók tovább elfogadni föltételeiteket. A mai Németország — írja Lloyd George — nem 1923 Németországa többé. A passzív ellenállás, ami a Ruhrvidék megszállása esetében volt, 1933 fölszitott nemzeti érzései mellett ma elképzelhetetlen lenne. Ha Franciaország és szövetségesei jól fölfegyverzett hadseregeikkel masírozni kezdenének, a bamaingesek valószi- nüleg nem lennének abban a helyzetben, hogy érdemleges ellenállást fejtsenek ki, a megszállás azonban mindenesetre összeütközésekkel jár. S ne feledjük el, hogy tiz évvel ezelőtt Oroszországban a megszállás erősítette a bolsevizmust, sőt hozzájárult ahhoz, hogy végleg megvesse lábát. Gharbin, október 13. Ide érkezett jelentések szerint a keletszibériai vasútvonalon minden negyvenöt percben csapatszállító vonatok „ közlekednek. A szovjet katonákat Mandzsúria határán, Hailar közelében összpontosítják. Az állandó bizonytalanság és feszültség miatt Charbin élete teljesen megbénult. Az ipar és a kereskedelem leállt, a bankárok elköltöztek s a lakosság dar- medten vár a keleti eseményekre. A szovjet konzul egymás után intézi a demarsokat a tokiói kormányhoz, hogy a keletkinai vasúttársaság letartóztatott szovjetorosz vasúti alkalmazottait bocsássák szabadon, Tokió nem is válaszol a d emar sokra. SVEN HÉDIN, í világhírű svéd kutató negyvei éves jubiléumát üli. Wolff-ügynökség úgy tudja, hogy ez azellhatá- tói származó hirt természetesen fenntartással rozás ólasz nyomásra történt. A német forrás- kell fogadni. Lloyd George: .....ha a lefegyverzési ko nferencia csőddel végződik" Szovietcsapatok Indulnak Keletázsiába
