Napló, 1933. október (1. évfolyam, 1-23. szám)

1933-10-14 / 10. szám

í. évi. 10. szám« SZQfntoat ■ 1933 október 14 Ár^Ofillér ^ ^ Berlin, október 13. Az amerikai nagykövet ma megjelent Neurath külügyminiszternél és kormánya nevében demarsot intézett a német kormányhoz az amerikai állampolgárok német országi bántalmazásának ügyében. 27 esetben mutatott rá az ilyen bántalmazásokra. Húsz esetben a bántalmazok a nemzeti szocialista párt tagjai voltak, akik az amerikai állampolgárokat zsidó voltuk miatt molesztálták. — Az amerikai követség kommentárt fűz a dem arshoz, amelyben a nagykövet kijelenti, hogy a washingtoni kormány nem elégszik meg a jö­vőben a német kormány hivatalos kimagyaráz kodásával hanem követeli, hogy a tetteseket kinyomozzák, megbüntessék és az Ítéletet ,az amerikai követség tudomására hozzák. Németország hajthatatlan marad — Nem egységes a három antant nagyhatalom — Ellentmondó hirek a hatalmak feltételeiről Az osztrák kisértet Ender íanár a napokban végre elkészí­tette az uj osztrák alkotmánytervezetet, amit Dollíuss kancellár rendelt meg s melynek bonyolult célja az volna, hogy ki­elégítsen mindenkit, demokratákat és a diktatúra híveit, a szociáldemokratákat cs a feudálisokat, s nem utolsó sorban a Hcim- wehreket és a keresztényszocialistákat, kik között éppen a köztársaság alkotmányos jövőjének kérdésében nagyobb ellentét tá­tongott, mint a külföld gondolta. A keresz- tényszocialisták a német centrum mintájá­ra nem hajlandók elhagyni a demokrácia refugiumát, a Keimwdhrek viszont csupán céljaikban különböznék a nemet nemzeti szocialistáktól, de nem a politikai módsze­rekről való fölfogásukban. Hogyan ösz- szeegyeztetni a modern kor egyik legna­gyobb .politikai vívmányát, a demokráciát, a modern kor egyik leghatásosabbnak és legszükségesebbnek bizonyult politikai esz­közével, a tekintély és a vezérség elvén ala­puló kormány zással? Hogyan legalizálni a két nagy elv kompromisszumát, miként megfogalmazni azt és jogi valóságba öltöz­tetni? Ender tanár szinte megfejthetctlcn- nek látszó föladat előtt állt, amikor a de­mokrácia cs a diktatúra elméleti cs para­grafusokba foglalt összevegyítésére vállal­kozott, s még nem igen láthatjuk, miféle eredményt ért el munkájával. Mindeneset­re azonban egész Európa érdeklődve figye­li az uj jogi megoldási terv, a készülő oszt­rák alkotmány kísérletét, inért csaknem mindenütt ugyanazok a problémák kísérte­nek, mint a mai Ausztriában. Ausztriában és az osztrák keresztényszo- cialistáknál jó helyen történik a kísérlet. Az ősrégi katolikus tradició és az Egyház szervezete pompásan igazolja a demokrá­cia és a tekintélyi elv összekapcsolásának lehetőséget. A katolikus Egyházban, a klé­rusnál a demokratikus elv százszázalékos valóság, amennyiben mindenki csak alkat­rész a csodálatos szervezet hierarchiájában, egyformán adva van számára a jog, a kö­telesség, az érvényesülési és a kormányzási lehetőség. Kis parasztfiuk, szegény prole­tárgyerekek emelkedtek a legszabályosabb és a legtörvényesebb módon a legmagasabb pásztori méltóságokig, pápák, hercegprí­mások lettek, s az Egyház klérusának ma is több, mint 80 százaléka a legkülönbö­zőbb népi elemből tevődik össze, lentről jön, a nép kívánságait hordozza, a nép között él, a népet védi (gyakran a hatalommal szemben védi), a népért harcol cs pompá­san meg tudja őrizni a nép és az egyház közötti szerves kapcsolatot föntről, a világ- várostól kezdve le, a legkisebb faluig. — Viszont a tekintély elve állandóan ott áll e népből jövő szervezkedés mellett, s bizo­nyos, hogy aki egyszer az élre kerül, az ki­zárólag a tekintélye erejével kormányoz, mert az Egyház csupán az erkölcsi presz­tízs erejével tudta, kétezer évig csodálato­san összetartani és hibátlanul működtetni az Egyház szervezetét. Ender uj jogi megformulázásában ha­sonlóra törekszik. Egyelőre nem tudjuk, sikerülni fog-e müve, mert csupán a terv csiráit látjuk. Az osztrák alkotmányterv eddig megjelent ismertetéséből azt vesszük észre, hogy Ender a keresztényszocialisták demokratikus elvét akként kívánja össze­egyeztetni a Heimwebrek autoritás- és Führer-kivánságaival, hogy az uj demok­rácia forrásává nem a kvantitás, hanem a kvalitás elvét teszi. Eddig a demokráciát elválaszthatatlannak tartották Becsben $ mennyiség elvétől: a nag3robb szám, a na­gyobb tömeg döntött, tekintet nélkül arra, hogy miféle értékű egyedekből tevődött össze ez a többség. Most is a többség fog dönteni Ausztriában, de a többséget alkotó egyedek értékelése nem lesz egyforma. A mennyiségi cenzus mellé odateszik a minő­ségi cenzust, azaz a szavazásnál bizonyos előre megállapított államalkotó értékeket vesznek figyelembe: őslakást, munka telje, sitményt, erkölcsi tőkét, felelősségi fokot, szellemi rangot, satöbbi. S akiknél az ál­lamalkotó értékek a legnagyobb számban egyesülnek azok veszik kezükbe az állam kormánykerekét. így alakul ki a plurális választójog fogalma, s a rendi alkotmány, amiről azt gondoltuk, hogy régen elavult rendszer, s csak most látjuk, hogy még ran benne életerő. Legalább annyi életerő, amennyi elég egy nagyjelentőségű kísérlet elvégzésére és-egy nj. megoldási mód kipró- há A*' Páris, október 13. A francia, az angol és az amerikai lefegyverzési szakértők tegnapi tár­gyalásáról a Havas-ügynökség a követekezőket közli: A tárgyalások anyaga az a határozati ja­vaslat volt, amelyet Franciaország, Nagybritán- nia és az Amerikai Unió dolgozott ki abból a célból, hogy a határozatban leszögezze egysé­ges álláspontját minden német felfegyverkezés ellen, azonkívül az úgynevezett próbaidő és a követelt fegyverkezési ellenőrzés ügyében. A bemutatott szövegek különböznek egymástól, de lényegükben megegyeznek. Valószínű, hogy Nadolny német nagykövetet tájékoztatták arról, hogy Franciaország, Nagybritánnia és az Unió meddig mehetnek tárgyalásaikban és mik azok a pontok, amelyek tekintetében visszautasíta­nak minden vitát. A német birodalom kormá­nyának elegendő ideje lesz, hogy a választ kel­lőképpen mérlegelje, ettől a választól függ a le­fegyverzési konferencia sorsa. Pesszimizmus Parisban Páris, október 13. A Havas-ügynökség jelen­tése ellenére a francia közvéleménynek az a né­zete, hogy a közös francia-angol-amerikai le­fegyverzési tervből nem lesz semmi. A csütör­töki francia minisztertanácson uj francia javas­latokról volt szó, amelyeket Paul Boncour dol­gozott ki, mert Simon és Dawis nem fogadták el az eredeti francia tervet. Genfbe való vissza­térése előtt Paul Boncour pénteken két óra hosszat tárgyalt Daladier-vel. A kormány meg­kísérelte, hogy titokban tartsa a genfi egyenct- lenkedéseket, de a tények lassan mégis kiszivá­rogtak. Ellentmondó hirek a nagy­hatalmak állásfoglalásáról Páris, október 13. Paul Boncour már csütör­tökön este vissza indult Genfbe, mig Nadolny német delegátus csak pénteken reggel érkezett ■Berlinbe, ahol azonnal beszámolt a kancellár­nak a genfi helyzetről. Német forrásból szár­mazó hirek szerint Franciaország, Anglia és Amerika pénteken délelőtt föladták azt a tervet, hogy egységesen foglaljanak állást a né­met lefegyverzési javaslatokkal szemben. A London, október 13. A „Daily Mail“ mai számában föltünéstkeltő cikket közöl Lloyd George tói. A cikkben a volt minisz­terelnök azokkal a problémákkal foglalko­zik, amelyek akkor válnak aktuálissá, ha a leszerelési konferencia kudarccal vég­ződnék. Lloyd George cikkében mindenesetre a né­met követelések igazságosabb mérlegelését sürgeti. Nem mondhatjuk azt, hogy Dala- diert jobban szívelhetjük, mint Hitlert — írja cikkében a volt miniszterelnök —, te­hát az előbbit kell támogatnunk. A német követelésekkel szemben való állásfoglalásunkat nem befolyásolhatja az a körülmény, hogy a német kormány­zati rendszert elitéljük. Németország saját haderejét tiz esztendő­vel ezelőtt leszerelte, mig a győztes hatal­mak haderejüket ez alatt az idő alatt min­den irányban alaposan kiépítették. A to­vábbiak során azt fejtegeti Lloyd George, hogy Németország, amikor látta, hogy kö­rülötte a győztes hatalmak állig fegyver­ben állnak és az ö követelései nem találtak a legcsekélyebb meghallgatásra sem, jog­gal érezhette kijátszottnak magát. Ha most Franciaország a versaillesi békeszerződé­sekre hivatkozik, Németország azt fogja felelni: Magatok voltatok azok, akik a bé­keszerződések egyik főrészét megsemmisi- tettétek, nem illethet vád bennünket ezek- után azért, ha nem vagyunk hajlandók to­vább elfogadni föltételeiteket. A mai Németország — írja Lloyd George — nem 1923 Németországa többé. A passzív ellenállás, ami a Ruhrvidék megszállása esetében volt, 1933 fölszitott nemzeti érzései mellett ma elképzelhetet­len lenne. Ha Franciaország és szövetsége­sei jól fölfegyverzett hadseregeikkel masí­rozni kezdenének, a bamaingesek valószi- nüleg nem lennének abban a helyzetben, hogy érdemleges ellenállást fejtsenek ki, a megszállás azonban mindenesetre össze­ütközésekkel jár. S ne feledjük el, hogy tiz évvel ezelőtt Oroszországban a megszállás erősítette a bolsevizmust, sőt hozzájárult ahhoz, hogy végleg megvesse lábát. Gharbin, október 13. Ide érkezett jelentések szerint a keletszibériai vasútvonalon minden negyvenöt percben csapatszállító vonatok „ közle­kednek. A szovjet katonákat Mandzsúria határán, Hailar közelében összpontosítják. Az állandó bizonytalanság és feszültség miatt Charbin élete teljesen megbénult. Az ipar és a kereskedelem leállt, a bankárok elköltöztek s a lakosság dar- medten vár a keleti eseményekre. A szovjet konzul egymás után intézi a demarsokat a tokiói kormányhoz, hogy a keletkinai vasúttársaság le­tartóztatott szovjetorosz vasúti alkalmazottait bocsássák szabadon, Tokió nem is válaszol a d emar sokra. SVEN HÉDIN, í világhírű svéd kutató negyvei éves jubiléumát üli. Wolff-ügynökség úgy tudja, hogy ez azellhatá- tói származó hirt természetesen fenntartással rozás ólasz nyomásra történt. A német forrás- kell fogadni. Lloyd George: .....ha a lefegyverzési ko nferencia csőddel végződik" Szovietcsapatok Indulnak Keletázsiába

Next

/
Oldalképek
Tartalom