Napló, 1933. október (1. évfolyam, 1-23. szám)

1933-10-10 / 6. szám

* A mozisztár szerelmi kalózkodásának hetvenötezer dolláros böjtje Claire Windsor elvesztette szivbalzsampőrét, amelyet egy tőzsdes felesége indított ellene Claire viharos szerelmi élete és következménydus bridspartija a csihágó-newyorki expresszen Los Angeles, október 9. Claire Windsor. a szőke, ibolyaszemii színésznő, akinek egyfor­mán jelentékeny sikerei voltak a színpadon és a mozivásznon, e pillanatban szegényebb 'het­venötezer dollárral. Igaz, hogy egyelőre csak el­méletben. Miss Windsor ellen ugyanis a los angelesi esküdtszék hetvenötezer dollár kártérítést állapított meg Mrs. Alfréd C. Read javára, akitől az esküdtszék verdiktje szerint a szép moziszinésznő elidegenitette a férjét. A hetvenötezer dollárt a szép „ezivkalóz“ egy­előre nem fizette meg. Semmiségi panaszt adott be az ítélet ellen, nj tárgyalást kért, uj tanukat jelentett be — egyszóval minden emberileg és jogilag lehetőt megtesz, hogy a hetvenötezer dolláros kártérítést ne kelljen megfizetnie. — Ha végső fokon mégis elveszíteném a pert — mondta szomorúan a szép Claire a tár­gyalás után — akkor se tudnám, hogy honnan fizessem meg ezt a horribilis összeget . . . Iste­nem, hetvenötezer dollár! . . . Hol vannak azok a szép idők, amikor még volt hetvenötezer dollárom . . . Ma már talán egész Hollywoodban nincs hetven­ötezer dollár . . . Ami engem illet, hetvenöt centem sincs. Le vagyok törve. ítélete már van Mrs. Readnek — de hetvenötezer dollárja to­tem . . . ohó, attól még messze vagyunk. Azonban dacára ennek a messzeségnek Mrs. Read nagyon meg van elégedve az Ítélettel. Nemcsak a pénz miatt, amiből neki valószínű­leg jóval több van, mint a szép Clairenck, ha­nem azért, mert egy két hétig tartó tárgyalás után, amelynek szines és intim részleteit a con- naisseur-ök szakértelmével leste egész Holly­wood, győzelmesen került ki a két év óta. tartó szerelmi párbajból. A VÉGZETES BRIDS-JÁTSZMA ■Maga „az ügy“, a szerelem és az elidegenítés, két és fél évvel ezelőtt kezdődött egy szép már­ciusi délelőtt a- los angeles—newyorki transz- kon tinen tálig expresszen. Ezen a vonaton uta­zott Claire Windsor, akit Newyorkba szólított a szerződése ég Alfréd C. Read, aki üzleti ügy­ben utazott Newyorkba. Egy los angelesi tőzs­decég főnöke Read, igen jómódú ember, gazdag családja van és valami bizniszt kellett lebonyo­lítania a Wall Streeten. Nagyon hosszú az ut Kaliforniától Newyorkig — expresszen is majdnem öt napig tart. Ért­hető, ha Mr. Read, aki egyébként is mulatós fiú, unatkozott egy kicsit. Unatkozott már a legelső nap legelső délelőttjén. Szerencsére a vonaton találkozott egyik kaliforniai ismerősé­vel, akinek ugyancsak volt egy ismerőse a szomszéd szakaszban. A bárom fiatalember azon tanakodott, hogy mivel lehetne agyonütni az időt? Read barátja egy kig bridset ajánlott, A bridshez azonban kellett volna egy negyedik. Read barátja ismerte a szép Miss Windsort és azt ajánlotta, hogy kérdezzék meg, nem akar-e réeztvenni a partiban? Claire akart, a parti megalakult — és ettől a pillanattól fogva a fiatal Read nem untkozott többé. Annyira nem, hogy az ut további folyamán nem is kártyázott. Ott töltötte minden idejét Claire Windsor fülkéjében, vele ebédelt, vele vacsorá­zott, sőt Mrs. Read keresete szerint vele is reg­gelizett. Egészen Csikágóig, ahol Alfréd Read kiszállott. Claire Windsor is kiszállt. Readnek eszébe jutott, hogy C’sikágóban is van valami üzleti dolga, Clairenck pedig eszébe jutott, hogy öt napig utazni egyhuzamban mégis csak sok ... KIS HOTELSZOBA CSIKÁGÓBAN Mrs. Read keresete szerint „az alperes ég tör­vényes férjem, a fent említett Alfréd C. Rcad Csikágóban ugyanabban a szállodában szálltak meg. Két egymás mellett lévő szobában laktak. Alperes és a mondott Alfréd C. Read négy napig tartózkodtak Csikágóban, amely idő alatt állandóan együtt voltak, éjszaka együtt jöttek haza, késő délelőtt együtt reggeliztek és az ötödik nap estéjén együtt utaztak tovább Newyorkba. Newyorkban is ugyanabban a hotelben szálltak meg. szintén két egymás melletti szobát vettek ki és szintén együtt voltak minden eete.“ Néhány hét múlva Alfréd C. Read hazatért Los Angelesbe a feleségéhez, aki azonban nyom­ban észrevette, hogy a férjét ez a newyorki ut lelkileg kicserélte. Nem volt többé figyelmes hozzá, nem törődött vele és a gondolatai az ibolyaszemii Clairenél voltak. Újabb hat hét múlva m üzleti ut ürügye alatt Read Newyorkba ment repülőgépen, itt ismét együtt volt Claire Windsorral és amikor hazament, kijelentette a feleségének, hogy nem tud vele tovább együtt élni. A válópert kölcsönösen beadták egymás ellen, külön költöztek és Mrs. Read százezer dollár erejéig kártérítése pert indított a mozisztár ellen. A tárgyalás az esküdtszék előtt folyt. Mrs. Read ügyvédje szigorú keresztkérdések alá fog­ta a férjet, akitől azt a vallomást igyekezett ki­csikarni, hogy a szerelmi csatározásban nem ő, hanem Claire Windsor volt a támadó fél. A SZŐKE CLAIRE TIZENHÉT SZERELME A- tárgyalás legpikánsabb része az volt, mely­ben a szép Claire egész viharos szerelmi életét fel­vonultatta a bíróság előtt Mrs. Read ügy­védje. Azt akarta bizonyitani, hogy Claire veszedel­mots szivkalóz, akinek hatalmas gyűjteménye van az összetört férfiszivekből. Állítólag Charlie Chaplin volt az első barátja, akit azonban csakhamar nyomon követett Wil- liam Desmond Taylor, a mozirendező, akit ké­sőbb megöltek Hollywoodban. Volt azonban egy viharos flörtje Lew Cody moziszinésszel is, majd John Steele, a híres tenorista következett a sorban. Claire ekkor ismét kedvet kapott a házas­ságra — első férje egy William Bowles nevű életbiztositási ügynök volt — és férjhez ment Bért Lytellhez, az ismert újságíróhoz. A házas­ság azonban csak néhány hónapig tartott. A válóper megindult és Claire csakhamar egy Rhil Plánt nevű newyorki milliomos oldalán mutat­kozott. Összesen tizenhét gentlemant sorolt fel Mrs. Read ügyvédje a tárgyaláson, akik között szerepelt egy dúsgazdag egyiptomi kereskedő is,, továbbá egy newyorki áruház be­vásárlója. Ezt a tekintélyes forgalmat alig ti­zenkét év alatt bonyolította le Claire Windsor, aki állítólag nemrég múlt harmincegy éves... Németország és Franciaország szineiben két orosz küzd egymással a sakkjáték világbajnokságáért Boguljubov kihívta Atjechint, aki a kihívást elfogadta Tízezer dolláros dij Prága, október 4. A sakkvilágot rendkívül meglepte a Times azon híre, hogy a német állampolgárrá vált Bogoljubov újból kihívta a franciává vált Aljechint a világbaj­nokságért megvívandó küzdelemre. A mérkőzést a kihívó 1934 első felére indítvá­nyozza s magára nézve kötelezőnek fogadja el az 1922. évi londoni egyezmény feltételeit, ame­lyeket a nagy nemzetközi kongresszus alkalmá­val az akkori világbajnoknak, Capablancának indítványára parafáitak. A hír elsősorban azért meglepő, mert a mai gazdasági viszonyok között, amikor pénz hiá­nyában évek óta nem lehet érdemleges mester- versenyt rendezni, szinte a csodával határos, hogy Bogoljubov fel tud hajtani 10.000 dollárt, ami a mérkőzés tétjeként szerepel s amit a győz­tes s legyőzött 75:25 arányban oszt meg, azonkí­vül az adminisztrációs, utazási s ellátási költsé­geket. Jól informált körökből nyert értesülé­sünk szerint a mérkőzés költségeit a birodalmi német sakkszövetség bocsátja Bogoljubov rendelkezésére, aki a német olimpiai csapat éljátékosa s az idén Pyrmountban a német nemzeti bajnokságot is megnyerte. Miután a feltételek értelmében Bo­goljubov máris deponálta az 500 dollárnyi bánat­pénzt, a mérkőzés feltétlenül létrejön s Aljechin, akit amerikai kőrútján, Csikágóban ért a kihívás, el is fogadta azt. A másik meglepő momentum Bogoljubov kihívá­sában az, hogy a sakkvilág általános Ítélete sze­rint ez a mostani erőviszonyok szerint nem in­dokolt. Mert milyen Bogoljubov győzelmi listája az elmúlt években? 1928. övi kissingeni győzel­me akkoriban jogcímet adott neki a kihívásra, de az 1929-ben megvívott első mérkőzésen Al­jechin meggyőző fölénnyel végzett vele. Azóta Aljechin változatlan eredményességgel védi hegemóniáját s valamennyi versenyen, ame­lyen játszott, megnyerte az első dijat. Bogolju- bovnak azonban az 1929-iki mérkőzés óta egy­általán nincs nemzetközi sikere. 1930-ban San Remóban negyedik volt. 1932-ben Szliácson, egy jóval kisebb fajsúlyú versenyen a szégyenletes nyolcadik helyen végzett s rögtön utána Bern­ben az 5—6. helyre került. Egyedül az 1931. évi valdesi versenyen volt jobb eredménye, amikor a második dijat szerezte meg Aljechin mögött. A papírforma szerint tehát Bogoljubovnak nincs meg a jogcíme a kihívásra s a sakkvilág Aljechin posszibilis riválisát ma is Capablancá- bán látja, aki az elmúlt években ugyan ritkán szerepelt a nemzetközi sakkarénán, de kudarcot sohasem vallott. Mi azonban mégis méltányoljuk Bogoljubov optimizmusát. Sikertelenségének oka ‘ugyanis abban rejlik, hogy ö tipikusan a hangulatok em­bere, aki grandiózusán szerepel, vagy groteszkiil megbukik. Aljechin amerikai körútja után, ahol Csikágó­ban 35 ellenfél ellen megvívott mérkőzésében felállította a táblanélküli játék világrekordját, visszatér a kontinensre s első útja Csehszlovákiába vezeti, ahol körutat tart. A turné során Szlovenszkó sakkcentrumait is felkeresi s így Szlovenszkó sakkozóinak is ha­marosan alkalmuk nyílik páratlan művészetében újból gyönyörködni. A világ sakkozvéleménye a közeljövőben te­hát egy újabb világbajnoki küzdelemben gyö­nyörködhetik, amelynek egyik érdekessége az is, hogy német és francia színekben — tehát a két ősi ellenség színében — tulajdonképpen két orosz ember küzd egymással. zett rá, hogy IV. Henrik király holttestét bebafesamozás előtt a nyakán" és mellén kék festéikkel festet­ték be. A király udvarnokai így akarták leplezni uruk titkát: IV. Henrik nyakán és mellén ugyanis te­tovált képek voltak, amelyek illetlen szerelmi jelenetet ábrázoltak és a király titkos hitvallá­sát igazolták a protestantizmus mellett. Érthető tehát, hogy a titkokat kék festékkel igyekeztek eltakarni. A fényképész ujjongott, A legjobb ut-on ha­ladt, a nagy felfedezés. Napokig a múzeumo­kat és könyvtárakat bújta, amelyekben beható tanulmányokat folytatott a francia király éle­téről. Kiderítette, hogy a kék foltokon kívül még két jellegzetes ismertető jelet említenek az életrajzírók: egy anya jegyet és egy kis seb­helyet a felső ajkon. A fényképész haza rohant és szenvedélyes izga­lommal vizsgálta meg az összeaszott múmiát. Rövid vizsgálat után megtalálta az anyajegyet és a sebhelyet is. Semmi kétség sem volt többé: a fényképész a „Hotel des Ventes“ aukcióján IV. Henrik király bebalzsamozott fejét vásá­rolta meg három frankért. A bizonyosság tudatában a fényképész a műte­rem legszebb pontján helyezte el a tiszteletre­méltó múmiáiéjet. Állványt készített számára és virágokkal vette körül. Idejét azóta ájtatos ép; buzgó szemlélődéssel tölti a királyi, relikvia előtt. Ha látogató érkezik, addig igazgatja az állványt, mig a fej megfelelő világításba kerül, hogy a hansonlatosság a fej és a királynak a falon függő képe között minél teljesebb legyen. A pozitiv bizonyítékok mellett negatív bizo­nyíték is szól amellett, hogy a mumiafej való­ban IV. Henrik feje. Nem tudják ugyanis, hogy IV. Henrik holt­teste hol van. semmiféle krónika és semmiféle történetíró nem tesz erről említést. Csak azt tudják, hogy az 1798-i forradalom idején a holttestet elvitték a kriptából. Bandák alakultak ebben az időben, amelyek feldúlták az összes királysírokat és o sors nem kerülte el TV. Henrik kriptáját sem. "Á királyi fej így került most újabb nyugvóhelyére, a szegény kis külvárosi fényképész műtermé­ben. A szegény ember a Szajna-parti könyvám- soknál vásárol mindenféle ócska könyveket, amelyek a király személyéről szólnak. Ha- útra megy, dobozban viszi magával a fejet, a doboz bel­seje violaszinü bársonnyal van kibélelve, mely szín tudvalévőén a királyi gyász színe. Ha a városban járkál, állandó aggodalomban van, hogy az otthon hagyott szentséget ellop­hatják. Ettől való félelmében úgy állította fel a talapzatot, hogy az ágyból is láthatja azon­nal a fejet, valahányszor felébred. IV. Henrik feje a Montmartre-on? — Miért ne, — mondta Paul Reboux, a szel­lemes párisi író, aki elsőnek fedezte fel a fény­képészt. — Képzeljük el, hogy a múmia a Louvre-ban állna egy üvegszekrényben! A Baedekerrel járkáló amerikaiak elsietnének mellette, hiszen annyi múmiát láttak már az olaszországi és a luxori kriptákban. De a szegény öreg fényképész életét a Mont- martre-on áhítattal tölti be IV. Henrik francia király feje. 1933 október 10, kedd. Utazás A Montmirte fényképésze széféire műtermében fitiltotos tisztelettel érzi Itt. Henrik francia Min felit Páris, október 7. Fent a montmartre tetején, közel a Piacé du Pertre-hez, ahol a koldusok széles kalapot és széles szakállt viselnek, mint a művészek, ötven évvel ezelőtt, ahol egész nap hallani lehet az uccui énekesek énekét, c romantikus, vidékies környéken különös em­bert fedeztek föl. Ez az ember fényképész, aki egy minden oldalról nyitott barrakban ütötte fel műtermét és a fényképészeten kivid különös kultusznak szenteli életét. A Montmartre fényképésze 1919-ben három frankért a párisi- „Hotel des Mentes11 aukcióján egy foszladozó mumiafojet vásárolt. lAz -egy­szerű fényképész, aki hangulatos képeket ké­szít a festett kulisszák előtt, némi művészi ér­zékkel is rendelkezik. Arra gondolt, hogy a mu­miafojet díszítésül használja fel műtermében, ahogy -azt régen egy híres festő műtermében látta. Hazavitte a fejet, elővett egy ruhakefét és azzal kefélte tisztára a múmia pergamentszorii bőrét-. Tisztogatás közben meglepő felfedezést tett: a múmia nyakán kék festékfoitokat talált. A fényképész töprengeni kezdett. A feledés ho­mályából iskolai emlékek’ szálltak fel. Emléke­Eiztositva van az október 22-én induló 780 Kc-s római utazás résztvevői számára a pápai audiencia. Az október 22-én Becsből induló 870 koronás és 8 napos római utazás résztvevői számára a pápai audiencia -biztosítva van. Ezúton közöljük az utazás résztvevőivel, hogy a Pápa őszentsége legújabb redelkezése szerint az audiencián ki van küszöbölve a kézcsók, a nőknek nem szükséges fátyollal megjelenninök cs nem tartozik az elő­írások köz-ó a sötét ruha. A nők zárt nyakkal cs ihosszuuj-ju ruhában kötelesek megjelenni. Az utazásra, amelyet Gál István vezet., még e hét folyamán felveszünk jelentkezéseket és a jelent­kezések a bratéslavai Central Paesageban levő utazási osztályhoz intézendők. Október 26-án 5 napos budapesti autócar-utazá- snnk lesz és az utazás ára Budapesten szobá­val és reggelivel 110 korona. Az Express autocarvállalat P-ullmann-kocsija vasárnap reggel indult el 30 utassal Budapestre, hétfőn reggel pedig a Boos félő autocariroda sár­ga kocsija indult el újabb 30 utassal a magyar fővárosba. Ezt a társasutazást Gál István vezeti. Az utasok 5 napig tartózkodnak Budapesten és elsőrendű penzióban nyernek elszállásolást és reggelit. Ugyanezt az utazást megismétli az Ex­press autocarvállalat október 26-án és ennek az utazásnak a résztvevői is 5 napig maradnak Bu­dapesten. Az utazás részvételi dija ugyancsak 110 korona. Tekintettel arra, hogy az utasok szá­ma korlátozva van, célszerű a mielőbbi jelentke­zés a -bratislavai Central P&s&age-ban levő utazási osztálynál. Az utazás közös útlevéllel is történhet.

Next

/
Oldalképek
Tartalom