Napló, 1933. október (1. évfolyam, 1-23. szám)
1933-10-10 / 6. szám
1933 október 10, kedd. Békemanifesztummal vezeti be Daladier a lefegyverzési konferencia újra megnyitását A francia miniszterelnök Vichy-i beszéde — Lord Hasisban a békeszerződésről Póris, október 9. Vicihyben ■vasárnap kongresszust (tartott a radikális párt. A kongresz- szus után bankéit volt, amelyen Daladier miniszterelnök nyilatkozott Franciaország külpolitikájáról. Mig Európa többi országaiban káosz uralkodik — úgymond •—, amelynek hangzavar óból az erőszak hangjai csendülnek ki Franciaország nyugodtan és a béke szellemében, de'tninden körülmény között in- tranzigensen gondoskodik a saját védelméről. Franciaország békés szándékairól az egész világ meg van győződve, hiszen békeszereitetének oltárán olyan áldozatokat hozott, melyek szinte példátlanul állnak a világtörténelemben. Franciaország nem akar megtámadni egyetlen európai országot sem, tekintet nélkül arra, hogy milyen kormány irányítja az ország sorsát Nem járulhat azonban hozzá a francia véderő újabb megkisebbitéséhez. Ezután, nyilatkozott a francia miniszterelnök a leszerelés problémájáról. A leszerelés általánosítása, a négyéves próbaidő, a lefegyverzés további folytatása előtt és a nemzetközi ellenőrzés, ez a három alapfeltétele a leszerelésnek, — jelenítette ki Daladier. Emellett foglal állást az Egyesüt Államok kormánya, Nagyibrit.annia, Szovjetoroszország és Olaszország. Remélem — mondotta D.aladier —, hogy azt a tervet, amelyet Paul Boncurral együtt Genfben elkészítettünk, sikerül megvalósítani. Ezután Anglia állásfoglalásáról nyilatkozott a miniszterelnök, hivatkozott Baidwin tegnapi beszédére, amelynek során a volt angol miniszterelnök kijelentette, hogy Anglia változatlanul kitart mind amellett, amit a békeszerződésekben aláirt. Nem tudom elképzelni — mondta a francia miniszterelnök —, hogy azok az államok, amelyekben őszintén él a béke vágya, az általános leszerelés eszméjétől elzárkóznának, A miniszterelnök beszéde során kitért Ném'e.tpr,szag kérdésére/ ..... Elhisszük, hogy Németország is békét akar — mondta Daladier , de akkor pút jelentsenek a folytonos katonai demonstrációk? S miért utasítja vissza Németország a leszerelési terv első etappját? Miért követeli magának Németország a jogot, hogy drága pénzen hadianyagot halmozzon fel, amikor úgyis meg kell semmisítenie ezt az anyagot, ha a leszerelési egyezményt aláirja? An<|0! békebeszéd Beszédében a hadügyminiszter rámutatott arLondon, október 9. Lord Ilailshamangol had- r-a, hogy Anglia a biztonság határáig van fel- ügy m iniis>ztér Bivminghamban beszédet tartott, fegyverkezve. Horthy kormánfzó időszerűtlennek tartja a kiráSykérdést Vihar a resfnráciő kérdése körű a mai var golülkában Mezőtúr, október 9. Ünnepélyes keretek között leplezték le a mezőtúri bősök emlékművét. A leleplezésen megjelent Horthy Miklós, Magyarország kormányzója, Albrecht főherceg s a kormány képviseletében Lázár Andor igazságügyminiszter. A leleplezés alkalmával a kormányzó beszédet mondott. Beszédében kijelentette, hogy csüggedésre nincsen ok, mert a küzdelem csak megacélozza egy nemzet életerejét, mig a jólét és a gazdagság el- puhit, Magyarország a nemzetek versenyében csak akkor tudja megállni helyét, ha mint egységes nemzet tör céljai felé. Éppen ezért azt ajánlja a kormányzó, hogy a politikából ki kell kapcsolni minden olyan kérdést, amely megoldhatatlan és éket ver a nemzet tagjai közé, vagy káros és végzetes pártharcokra vezet. A kormányzó nyilatkozatát általában a királykér dósbon való állásfoglalásnak tekintik, -A-sajtó részletesen foglalkozik a kormán-yzó-beszédcvel. - ■ Albrecht főherceg a sajtó képviselői előtt úgy nyilatkozott, hogy a kormányzó nyilatkozatát nagyjelentőségű, pragmatikus állásfoglalásnak tekintik. Brandt egységespárti képviselő úgy nyilatkozott, hog^y helyesnek tartaná, lia a kormányzó szavait a legitimista propaganda vezérei is meghallgatnák és magukévá tennék az egység jelszavát. Ebben a kérdésben kétségkívül legérdekesebb Grieger Miklósnak, a legitimista párt vezérének nyilatkozata. Amint emlékezetes, Grieger Miklós még a nyáron, amikor Gömbös miniszterelnök a restauráció kérdését megold hatatlannak nyilvánította, bejelentette a végsőkig menő harcot a legitimista eszmék megvalósításáért. Grieger Miklós a kormányzó beszédével kapcsolatban nyilatkozott a sajtó képviselőinek. Nyilatkozatában bejelentette, hogy a kormányzó beszédére képviselőházi interpellációjában visz- sza fog térni. Nyilatkozatát azzal fejezte be, hogy restaurációhoz utolsó lélegzetvételéig ragaszkodni fog még akkor is, ha egyedül marad ebben a küzdelemben. Éztranyavszky Sándor, a nemzeti egység pártjának vezére, nyilatkozatában a kormányzó intelmeinek megszivlelését ajánlja. Sigray Antal gróf nyilatkozatában kijelenti, hogy senkinek sincs joga, hogy a kormányzó beszédét a legitimizmus elleni állásfoglalásnak fogja föl. Nem tételezhető föl ugyanis, hogy a kormányzó a napi politika kérdéseivel foglalkozzék. Egyébként is a kormányzó beszédében a királykérdés megoldásában nem foglalt el olyan befejezett álláspontot, mint annakidején Gömbös Gyula miniszterelnök a képviselőházban és a felsőházban tartott beszédében. A kormányzó mindössze annyit mondott, hogy a kérdést egyelőre időszerűtlennek tartja. — Annak az örült versenynek, amely 1914- hez vezetett mondta többek között az angol hadügyminiszter , nem szabad fiaink életét is megmérgeznie. Az angol hadügyminiszter a következő szavakkal fejezte ibe beszédét: — Ha a leszerelési konferencia kudarccal végződik, nem az angol kormány hibája lesz, hanem azoké, akik a felelősséget nem azokra háritják, akiket terhel. A németek visszautasítják Daladier szavait Berlin, október 9. A félhivatalos (Wolff-iroda kommentárral kiséri Daladier beszédét. A német félhivatalos sajtóiroda a többi között azt írja, hogy Németország azéTt nem egyezhet bele a négyéves próbaidőbe, amit a franciák javasodnak a saját lefegyverzésüket megelőzően, mert ez Németország további lefegyverzéséhez vezetne. Németország mindenesetre kész Franciaországgal a leszerelés első korszakának praktikus megvalósításáról ‘tárgyalni. Vissza kell azonban utasítania azt a kívánságot, hogy -amíg Franciaország maga nem hajlandó leszerelni, addig Németország a Reiehs- welhrnek milíciákká való átalakítása révén haderejét még jobban csökkentse. konfliktus Párisban a vezérkar és a kormány között a lefegyverzési kérdésben Paris, október 9. A francia vezérkarhoz közelálló Echo de Paris ma szenzációs leleplezést közöl. Daladier és Paul Boncom miniszterek a nagy vezérkar meghallgatása nélkül állítólag beleegyeztek a francia hadsereg létszámának csökkentésébe. Paul Boncom Géniből megcáfolta a hirt, de a lap kitart eddigi álláspontja mellett. A lengyel külügyminiszter Géniben állítólag a következőket mondotta a francia külügyminiszternek: ön öngyilkosságot készít elő, de mi nem követjük ezen az utón. ülésezik a lefegyverzési konferencia elnöksége Genf, október 9. A lefegyverzési konferencia elnöksége ma ülést tartott. Hendereon beszámolt európai tapasztalatairól. Az értekezleten réeztvett Nadolny német ég Paul Boncour francia delegátus. Az elnökség legközelebbi ülését szombaton tartja, míg a főbizottság október 16- án, hétifőn kezdi meg tanácskozásait. Nadolny rövid beszédben megköszönte Hendersonnak fáradozásait ég kifejezte reményét, hogy a hatalmak MacDonald lefegyverzési tervét a most kezdődő „második olvasáskor11 nagyobb nehézségek nélkül elfogadják. GYURKOVICS LÁNYOK Irta: HERCZEG FERENC Á nagy magyar iró a közelmúltban ünnepelte hetvenedik születésnapját. Az alábbi érdekes visszaemlékezést mutatónak közöljük a jubileum alkalmából megjelent „Emlékezések^ cimü müvének első kötetéből. Meg- kell ismertetnem olvasóimat azzal a családdal, amelynek körében a Gyurkovics-lányok apró történeteinek első ötletét szereztem. Palikéi birtokosok .voltak, néhány kilométernyire a szülővárosomtól. Egy szép és eszes mama és bárom feltűnően csinos 'és elmés- leány. Mikor a leányok felnőttek, a délvidéki fiatalság sokat kezdett Paulisra járni. A családfőt Fehér Sándornak hívták. Annyira különc ember volt, olyan kevég köze volt a társaságihoz, amelyben élt, hogy az ő alakját sohasem tartottam volna alkalmasnak irodalmi alakításra. Ahhoz túlságosan valószinütlcn volt, A leányai azonban egy szeretetreméltó női típus képviselői voltak, amely örök asszonyi vonásokat viselt. Megjegyzem, hogy a Gyurkovics-mama alakját nem Fehér Sándornó, hanem egy verse cl szerb uri- asszony, Szvaljcvlcsnó szuggerálta nekem. Róla njég szó lesz. Fehér Sándor magytudásu ember volt, örökké gazdasági újításokon törte a fejét, elgondolásai meglepően eredetiek voltak, a kivi tőiben azonban mindig volt valami kis hiba és magában a feltalálóban is volt egy kis hiba: hamar megunta minden dolgát, elejtette és másba kajiott. Egy nagy pajtája volt, fantasztikus fogaskerekű masinákkal, amelyek haszontalanul rozsdásodtak. Már azért is nevezetes ember volt, mert ő honosította meg Magyarországon a turkesztán- dinnyét. Az ötvenes években kiállítás volt Párisban, a kiállításon .Fürkésztannak is volt íkis pavilonja, holmi szőnfjűgekkel, Adatkörökkel) és különböző növénymagokkal. Fehér jelentkezett a rendezőknél, hogy szeretne dinnyemagot vásárolni, de elutasították: semmi sem eladó. Megvárta, hát, amíg az őr ebédelni ment, akkor megbillentette az üvegharangot és zsebretett egy marék dinnyemagot. Ebből tenyésztette az első magyar turkesztánokat és ha a cél szentesíti az eszközt, akkor a siker igazolta Fehér Sándort.. Egyidőbcn azon dolgozott, hogy rózsasövényekkel védi a vasúti vonalakat hófúvás ellen. .Versec és Temesvár között egy több kilométeres útszakaszt' sövényekkel szegélyezett, amelyek tavasszal kábító pompában virítottak és olyan sűrűk voltak, hogy a nyúl sem tudott rajtuk keresztül bújni. De aztán abbahagyta a rózsa-ültetést, nem tudni miért, bár a kísérletek igen biztatók voltak. Később a katonai kincstártól kibérelte a temesvári várárkokat, összesen talán harminc holdnyi területet, hogy a falaktól védett ősi televényben a temesvári piac ellátására' gyümölcs- és főzelékkortészetet kezdjen. Ez a vállalata ás abbamaradt még a kezdett kezdetén. Egy nap bevallotta a feleségének, hogy teljesen tönkrement és nem tudja, hogyan tartja el a családját. '—< Majd én eltartom •—■ mondta az asszony •— de van egy kikötésem: maga mcnjen-el hazulról. *— Hová menjek? — Minél messzibbre. —És meddig maradjak? —* Egy pár esztendeig. A leányok éppen kugliztak a kertbon, amikor az apa télikabátban nyár közepén,.egy kis dokk erre! -ég kék napernyővel a kezében odajött. í És most elutazóin, leányok. — Hová, apa? —i Egyelőre Londonba, onnan tovább. — Akkor kössön nyakkendőt. Egyikük elszaladt a nyakravalóért, azt rá- hurkolták, aztán sorra csókolták és ő -elutazott, egyelőre Londonba. Jó egy pár esztendeig hirét- sem hallották a Délvidéken. 4* Fehérné azalatt csakugyan rendbe hozta a gazdaságot. Az én időmben ő látta el tejjel és vajjal Versocet és Temesvárt. Erősen megdolgoztatta a leányait is s&három közül egyik mindig konyha-, a másik istálló-inspekcióé volt. Életük vezérmotivuma a takarékosság volt. Igen ügyesek és ötletesek voltak, nemcsak a ruháikat, hanem .a bútoraikat is maguk készítették' cs emlékszem,-hogy képkereteiket száz szőlővenyigéből fonták, diványpárnáikat pedig tarka parasztkendőkből varrták. Valami kedves öniróniával hangsúlyozták a. szegénységüket még akkor is, amikor már nem is voltak olyan nagyon szegények. Különös, hogy a család is, a ház is határozottan előkelő benyomást tudott kelteni. Bár takarékosak voltak a végletekig, igen jó társaságuk volt, a látogatókat rendesen aludttejjel és turkesztán-dinnyével vendégelték meg. Ha vendégjárás volt Paulison, akkor a konyhában és az istállóban mindig ült egy-két fiatalember, hogy az inspekciósok el ne unják magukat. Egy nap hazajött az apa, nehéz koffert hozott magával, amely tele volt vadbivaly-szar- vakkal, 'Sohasem tudódott ki, hol szerezte azokat és mit akart velük. Egy paulisi házibálon (az ilyen mulatságra mi vorsociek szállítottuk a cigányt) hajnal felé a vendégszobába siettem, hogy cigarettát hozzak magamnak a készletemből és tévedésből benyitottam az öregur hálószobájába. Fantasztikus -látványban volt volt részem. 'Sándor bácsi keresztbevetett lábakkal ült ágyában, a hátát a faliszőnyegnek támasztotta, a fején török fez volt, ő maga mélyen aludt. A padlón vagy tizenöt szerb paraszt feküdj-azok ás borboltok. ÍE&txv JQpp vau Winkle-tablót egy gyertya pislogó fénye világította meg. A leányok megmagyarázták, hogy a paulisi parasztok, mielőtt munkába mennének, hajnalban ellátogatnak Fehér Sándorhoz, hogy előadják ügyes-bajog dolgaikat és tanácsot kérjenek tőle. Közben megesik, hogy az öregur el- álmosodik, ilyenkor azt mondja: emberek, most aludjunk egy verset! — az atyafiak végignyuj- tóznak a padlón ég addig horkolnak, mig Fehér fel nem költi őket, hogy lehet folytatni a tanácskozást. * Mikor évek múltán megírtam a Gyurkovics- lányokat, hogy meg ne bántsam a paulisi jó- barátaimat, a színhelyet a Bácskába helyeztem át, ahol eddig sohasem jártam. A miliő kedvéért felöntöttem ezt az alkotásomat kellő mennyiségű alkohollal. (Nálunk sohasem ittak olyan komolyan, mint odaát!) Ez különben fölösleges óvatosság volt, a szellemes leányok jónó- ven vették, hogy az én karomon besétálhattak az irodalom legkülsőbb előszobájába. Ezzel a szeretetreméltó családdal, amely mosolygó arccal, de imponáló eréllyel harcolt a balsors ellen, végül igen kegyetlenül bánt el az élet. Négyen voltak gyermekek, egy fiú és három leány. A fiú játék közben halálra sebezte magát egy flóbertpuskával. Mancsa, a legidősebb leány, aki engem mindig Veronese arany- szőke ég édesmosolyu asszonyaira emlékeztetett, férjhezment egy Neosil nevű, valamikor nagyon ismert Váci-uccai kereskedőhöz. Azt hiszem, főleg azért határozta magát erre a lépésre, hogy könnyítsen a családja soreán. Neosilt agyonverte egy zászlórúd, amelyet « szélvihar ledobott a Haas-palota tetejéről. A második, Till, Jendrassilc Jenőnek, a kitűnő festőművésznek lett a felesége. Rövid há~ zasélet után meghalt gyermekágyban. A lég' kisebb Fehér-leány egy tüzértiszt, felesége lett, az urán egy-két esztendő múlva elmebaj tört ki, melynek áldozata is lett. Ilyen szoíoklesi tragikummal fejezte be az élet egy- fiartiaLáró; jókedvű és léha komédiáját. l
