Napló, 1933. október (1. évfolyam, 1-23. szám)
1933-10-24 / 18. szám
* Beszélgetés Franciaország legnagyobb védőügyvédjével, aki egyforma lelkesedéssel védte Landrut, az asszonygyilkost és Caillauxt, az államférfiut A Napló munkatársa Morro-Giafferri államtitkárnál — Az esküdtszék problémája — „Talán egy országot lehetne azok nyomorával betölteni, akiket védelmeztem" Párás, október illő. Franciaország „Gtfands defenseurs“-jei között kétségtelenül mint ember a volt államtitkár é;s követ Morro-Giafferri a legérdekesebb. Nevéhez az utolsó évtizedek legnagyobb afférjai fűződnek, mint radikális politikus is a legkiválóbbak egyikének bizonyult, Berlinben képviselte Franciaországot Caillaux miniszterelnöksége alatt, álamtitkár volt a baloldali lleriot-kabinetben, de sosem tudott ügyvédi hivatásával szakítani. A (politika ragyogó csúcsairól mindig leszállt megint az emberi bűnözés mélységeibe és elvbarátai konstemálód- va szemlélték, mikor az Emberi Jogok cs a legmesszebbmenő (politikai szabadság c bajnoka például a gyilkos Punisa Racic védelmét volt kész elvállalni, vagy más hasonló cselben jutott látszólagos ellentétbe politikai elveivel. Sokan csodálták ennek a íinomkezii, roppant műveltségű s mindig a legválasztékosabb eleganciával öltözködő embernek szenvedélyes hajlamát a szennyben fuldoklók és a mindennemű bűnök elnyomottal iránt. Nagy vagyona, mesés jövedelme rég függetlenné tette Morro-Giafferrit az ügyvédi pálya kényszerétől, de Faubourg-St.-Genmam-i műkincsekkel zsúfolt irodáját, ahol az akták csodás antik szekrényekben feküsznek és a periratek egy XIII. századbeli trónszék rejtekfiókjaiban, most is nap-nap után fejkendős asszonyok, zuhbonyos munkások árasztják el, kifestett kalandornők, nagyvilági hölgyekkel, a bank- élet és politika arisztokratái, a proletariátus hajótöröttéivel vegyest. És a mindent érteni akarók fontoskodva jegyzik meg, hogy a kunkori bajuszu Morro-Giafferri abból a Korzikából került Parisba, melynek Franciaország legnagyobb zsenijeit és 'legmerészebb kalandorait köszönheti, kalózok és rablók hazájából, hol Napóleon született, A LEGNEHEZEBBEN VÉDHETŐ ÜGYEK ! — Az életem kulcsa — mondta nekem egy alkalommal, — hogy szenvedélyesen szeretem a „Robe Noire‘'-t, ügyvédi tógámat, Az ügyvédnek, a védelmezőnek, a mai világban apostoli hivatása van, korrigálja törvény és rendszer igazságtalanságait. Élete és munkája folytonos harc, .a gyenge mellett az erősebb ellen. •— és ón harcos természetű ember vagyok. —■ Melyik volt a legérdekesebb ügye? — kérdeztem. — Melyik védence iránt érzett legtöbb szimpátiát? — Nem tudnám megmondani — felelte a nagy védő, — Minden ügyem egyaránt érdekelt, Soha oly ember védelmét nem vállaltam, akinek az igazáról, illetve a rajta történt igazságtalanságról ne lettem volna meggyőződve. Külsőségek sosem befolyásoltak és ugyanoly lelkesen védem a névtelen szegényt apró bajaiban, mint a közélet nagyságát világhírű af férjében. Mégis azt mondhatnám, hogy a legnehezebben védhető ügyek érdekelnek a legjobban és annál nagyobb erővel dolgozom, mennél általánosabb, mennél nagyobb a gyűlölet, amellyel szembe kell száll nőm. — Emlékszem gyilkosokra, kiket mint sikertelen védőjük kisértem ki nyirkos téli hajnalban a guillotine alá és megmaradt bennem a tehetetlen haragnak, a kétségbeesett és megalázott felháborodásnak érzése, amiért nem tud tóm rajtuk segíteni. A halálbüntetés egyáltalán a Jegcsunyább, a legssztétikátlanabb emberi intézmény. Praktikus értelme semmi, mert statisztikából tudjuk, hogy amely országokban a halálbüntetést behozzák, ott a bűnözési arányszám nem csökken, hanem inkább emelkedik. Amellett a halálbüntetés jóvátehetetlen, véglegességet teremt, holott senki sem csalhatatlan és minden bíró minden esetben tévedhet. Harminc végtelen napon át tartottam Landru igazát az egész nép gyűlölete, a gátat tőrt előítéletek áradata ellen. Harminc nap telve c szörnyű tragédia minden rettegésével, borzadályával és gyönyörével... VÁDBESZÉD, MELYHEZ A VILÁGTÖRTÉNELEM IR KOMMENTÁRT — Mennyire más volt és érzésben mégis mennyire hasonló, mikor a háborús pszihózie -zökcárjában Humbert szenátort védelmeztem, akit a németekkel való összejátszással vádollak, mig künn ezrek haltak meg a lövészárokban és a bíróság tárgyilagossága is megingott a népszenvedély viharában... És mikor a Haute Gour, a legmagasabb politikai törvényszék előtt Caillaux-t védtem, ezt a nagy embert, kinek ártatlan és becsületes voltához kétség nem férhet, aki ellen, a tömegek minden koaniszsága harcra indult. Büszke voltam, hogy szembeszállhattam az egész országgal e védőbeszédemben, amelyhez a világtörténelem ir majd kommentárt... De nem kisebb izgalom volt számomra, nem kisebb harc, gyönyör, szenvedély, odaadás, mikor a névtelen anarchistáért szálltam síkra, kit gyilkossággal vádoltak, s ki valósággal megroskadt. és fuldoklóit a saját maga zavaros, ködös eszméinek és az ellene irányuló közgy ülőiéinek irtózatos nyomása alatt. Ezt az embert nemcsak a, bíróság és a társadalom, hanem önmaga ellen kellett védenem! AZ ÜLDÖZÖTTEK ÉS A MEGALÁZOTTAK — De nem kevésbé megrázó emlékem a nagy felfedező védelme, rabló nagyvállalkozások ellen, melyek szörnyű tőkeerejükkel kicsavarták kezéből egyetlen vagyonát, felfedezését. Egy anyára emlékszem, kinek válóperében voltam ügyvédje, egy szerető asszonyra, aki csendben, 'hangtalanul harcolt a legaljasabb vádak ellen, amig nőiességében vérig sebezték, legszentebb intimitásait harcolták a csőcselék elé, csak azért, hogy elragadják tőle a gyermekeit... A száműzött orosz hercegnő jut eszembe, aki pénztelenül, házátlanul, a föld leghatalmasabb imperializmusával került. szembe, a Zizianova, kinek női becsületét az amerikai főkonzullal' szemben védtem meg. A német kormány visszautasította Alexandrovics Pál nagyherceg ajánlatát — A nagyherceget hátulról, imádkozás közben lőtte agyon a bolsevik! hóhér, mintán kitudódott az összeesküvés terve Moravszká Ostrava, október 23. Ahogy időben távolodunk a világháborútól, egyre újabb érdekes részletek válnak ismeretessé az utolsó, végzetes napok eseményeiből, amelyek eldöntötték a világ eomát. Az oroszországi helyzet kulisz- száiból rendkívül érdekes motívumok kerültek most nyilvánosságra, Bauermeister német főhadnagy legújabban megjelent könyvében, amelynek cime: „Kémek áttörik a frontot.1’ NÉMET KATONAI SEGÍTSÉG Bauermeister főhadnagy a hírszerző osztályban teljesített szolgálatot és az ő kezében futottak össze a német határvidéki kémszolgálat összes szálai. Könyvének legérdekesebb részletében elmondja, hogy az orosz ellenforradalmárok miképpen kísérelték meg a háború vége felé azt, hogy német segitséggel döntsék meg az orosz holse- vizmust, ezt a lehetőséget azonban a német hacívezetőség nem használta ki. Az orosz elleniorradalmárok Alexandrovics Pál nagyherceg ajánlatát közvetítették a német hadve zetőeéghez. A VÖRÖSHADSEREG MAGASRANGU TISZTJE . . . — Egy napon M. kapitány, a kémszolgálat egyik tisztje arra kért, —• írja érdekes visszaemlékezései között Bauermeister főhadnagy — hogy a, következő napon jelenjek meg a revali pályaudvaron. Egy orosz vezérkari ezredest kell fogadnunk, aki Szentpétervárról érkezik. Nagy volt a csodálkozásom másnap a revali pályaudvaron, mikor M. kapitány kiszállt a vonatból egy parasztruhába öltözött férfi társaságában, akiben álöltözete dacára azonnal felismertem az elegáns D. pétervári vezérkari ezredest. D. ezredes tudomáson szerint a szentpétervári katonai kerület egyik felelősségteljes állását töltötte be. Az ezredes — nemzeti fanatikus — a bolsevi- kiek szolgálatába lépett, hogy belülről harcoljon az uj rendszer ellen. Látszólag a vörös hadsereg szolgálatában állott, de valójában bizalmas összeköttetést tartott lenn a németbarát orosz monarchisták csoportjával. A NAGYHERCEG LEVELE Ezek az ellenforradalmárok összeköttetésbe jutottak a Péterváron letartóztatott Alexandrovics Pál nagyiherceggel, II. Miklós cár nagybátyjával és az volt a tervük, hogy Németország segítségével döntik meg a bolsevikiek uralmát, szövetséget kötnek Németországgal és a nagyherceget kiáltják ki Oroszország kormányzójává. A nagyherceg hosszas kapaoitálás után magáévá tette az összeesküvők tervét és D. ezredes megbízást kapott, hogy a nagyherceg Írásos ajánlatát elhozza a német főhadiszállásra. Az ezredes a nagyherceg levelét a jobb csizmájának talpában rejtette el ügyesen és igv érkezett meg hozzánk paraszt ruhában. A’ CSEKA AKCIÓBA LÉP D. ezredes leverten tért vissza Oroszországba. A német kormány nem tudta elhatározni magát arra, hogy elfogadja az ajánlatot, A nyugati front súlyos helyzete, amely megkívánta, hogy minden rendelkezésre álló erőt- ott összpontosítsanak, valószínűleg elhatározó volt e tekintetben. A német hadvezetőség nem bocsátkozhatott. többé nagyszabású akcióba a keleti fronton. Sajnos, az összeesküvés tervéről igen sokan tudtak és igy hamar tudomást szereztek róla a bolseviki hírszerző iroda emberei is. A pétervári Cseka egy Berlinben tartózkodó francia kémtől értesült az összeesküvésről és arról, hogy Alexandrovics Pál nagyherceg a fogházból tárgyalásokat folytat a német kormánnyal. IMÁDKOZÁS KÖZBEN . . . Egerof fogházparancsnok néhány katona kíséretében lépett be a nagyherceg cellájába és igy szólt hozzá: — Fiomanov polgár, műre rábizonyították, hogy kémkedést üz Németország javára. Bebizonyítást nyert, hogy ajánlatot tett a német császárnak és azt kérte, hogy fegyveres erővel űzzék el a bolseviki kormányt, Önt ezért halálra Ítélték. A Cseka két katonája megragadta a nagyherceget és kivezették a cellából. A fogház udvarán már várakozott a hóhér nagy katonai revolverrel a kezében. Alexandrovics Kál nagyherceget keresztül vezették az udvaron a kivégzés helyére. A nagyherceg leült egy székre. — Engedjék meg, hogy még egy rövid imát mondjak, — mondta a if ogh ázp ara neonoknak. Előre hajolt a széken és két kezére támasztva fejét imádkozni kezdett. Nem hallotta, amint a hóhér hozzá lépett és a revolvert hátulról a koponyájának irányította. Rövid, éles dörrenés: Alexandrovics Pál nagyherceg szét roncsol t koponyával bukott előre a homokba. Azonnal meghalt. Nem tudja senki sem, hogy hol temették el. jüglüi Más névtelen esetc-k azután, tört emberek, kikről nem írnak az újságok és kikről nem beszélhetek Önnek, mert egész c&etüket, a,z eseteknek Végtelen sorát kellene elmondanom, de akiket épp úgy szerettem, akiknek igazáért épp oly meggyőződéssl harcoltam, mintha ezer napilap nyomta volna ile védőbeszédemet ég fényes honoráriumra lett volna kilátásom. Alakok és helyzetek, elnyomottak és üldözöd tek végtelen tömege, akik ezekben a termekben tolongnak, akik cildefiliroztak íróasztalom1 előtt cs reszketve ülték végig a vádlottak padját a Pálais de Justice-ben. Talán egy várost, talán egy országot lehetne velük és emberi nyomorukkal betölteni. Az emberiség egész sirá&a vonni el reggeltől-; estig a biró vagy a népből jött esküdt előtt.-. 4 —- És az esküdtszék? — kérdeztem. — Sokszor téved, sokszor igazságtalan ... — Igen, igen — felelte Morro-Giafferri, — de hibái és tévedéseiért az esküdt legtöb>Acr nem maga felelős. Az esküdtszéket nem eltörölni, hanem reformálni kell! A juirynek álljon módjában kooperálnia a szakbíróval és be-* folyhatnia nemcsak a , bűn minősítésébe, hanem a büntetés kiszabásába is. És ha egy-egy visszás ítélet után felháborodnak a jury ellen és eltörlését kívánjuk, ne felejtsék el, hogy múlt századok legszörnyübb jogi tévedései és jusztiemordjai nem történhettek volna meg, ha a köznapi életből közvetlenül érkezett nép- emberek ültek volna törvényt a tegnap formális jogának alapján Ítélő szakbíró helyén. Benedek Károly. 1333 október 24, kedd, Hatheti fogházra Ítélték Sachsen-Meiningen herceget Klagenfurt, október 23. Saoksen-Meiningeu Berrsát herceget, mint jelentettük, letartóztatták, miután kiderült, hogy a herceg nagymennyiségű nemzeti szocialista röpivatot csempészett át Németországból Ausztriába. A herceget e cselekményéért hatheti fogházra ítélték tiltott politikai tevékenység címén. A herceg feleségét internálásra ítélték. Margóth hercegnő bizonytalan ideig nem hagyhatja el lakóhelyét, a pitzelstátteni kastélyt. E rendelkezés betartására detektívek ügyelnek. Japán tiltakozik Berlinben a japán niattoalók németországi bántalmazása miatt Berlin, október 23. Az utóbbi időben Berlinben s más német városokban nemzeti szocialista elemek támadták meg a japán nőket, leányokat és gyermekeket és többször súlyosan bántalmazták őket. A japán nagykövet ma megjelent a külügyminisztériumban és tiltakozott a bántalmazások ellen. Ezenkívül kifogást emelt amiatt is, hogy a nemzeti szocialista vezérek sértő hangnemben nyilatkoznak a japán népről, továbbá (panaszt tett a rendelet miatt, amely szerint németeknek nem szabad házasságot kötni nem árja fajú emberekkel, A német kormány ígéretet tett a japán nagykövetnek, amely szerint meg fogják tenni a szükséges rendszabályokat, hogy a japán alattvalókat no érje többé bántódás N émetorszá gban. EARMINCHÉTEZER KORONA ÉRTÉKET RABOLTAK A VEREKNYES UTMESTERTÖL, AKIT MOST MÁSODSZOR FOSZTOTTAK KI A NYÍLT ORSZÁGÚTON Vágseilye, október 23. Tegnapelőtt a késő esti órákban ismeretlen tettesek megtámadták cs kirabolták Zsernoviczky József v ereknyel utmestert, aki gyalogosan igyekezett hazafelé az országúim. Az ut egyik kanyarulatánál hirtelen három, ember ugrott elő, rávetették magukat a meglepett emberre és addig ütötték, amig eszméletlenül rogyott össze. A rablók egy 29.600 koronás takarékbetétkönyvet, továbbá 7003 korona készpénzt és különféle értéktárgyakat raboltak el az utmestextöL Zsernoviczky nagyfokára magához tért cs feljelentést tett a csend őrségen. A támadók egyikérő j pontos személyiek’ást tudott adni, melynek alapján a csendőirség megindította a nyomozást. Érdekes, hogy Zsernoviczky ellen a múlt év októberében hasonló rablást követtek ei, mely alkalommal egy 62.000 koronás betétkönyvet és néhány korona kész- pénzt raboltak el tőle. Annakidején a. tetteseket sikerült kinyomozni. A rablók a pénzt felvették a bankban és a felvett összegből az egyik tettesnél, Kálmán Vincénél 20.000 koronát meg is találtak, amit a károsult, visszakapott. A ceendőrsóg azirány- bon folytatja a nyomozást, hogy a két rablás között nincs-e összefüggés. A szerencsétlen ember súlyos sérüléseket szenvedett és felgyógyulása hosszabb időt fog igénybe venni. %