Napló, 1933. október (1. évfolyam, 1-23. szám)

1933-10-18 / 13. szám

4 1233 október 18, HELYSZÍNI riport Zita excsászámö és az osztrák arisztokraták római találkozásáról Mi történt a tómat Hotel Imperiál trónteremmé alakított nagy szalonjában ? Bées, október 17. Az osztrák politikai élet legnagyobb szenzációja a római találkozó, me lyen Zita exkirálynő az osztrák arisztokrácia hetvenöt vezető tagjával tartott meg'beszélést Ottó házasságával kapcsolatban. A találkozóra válószinüLeg az adott alkalmat, hogy Ausztriában rövidesen sor kerül a forrada­lom alatt hozott Habsburg.törvény megsem­misítésére. Ottó egyik leveleiben, amelyet osztrák hiveihez intézett, céloz is a törvény várható megsemmi- sitésére és annak a reményének ad kifejezést, hogy „nincs messze az idő, amikor isiméit sze­retett osztrákjai között élhet..11 Hogy mennyi az igazság ezekből a hírekből, nehezen lehetne megállapítani, annyi azon­ban bizonyos, hogy Dollfuss politikájának irányvonalába esne a Habsburg-törvény meg­semmisítése, hiszen a kancellár politikájá­nak célja: visszatérni a rendi Ausztriához, eltüntetni annak a forradalomnak nyomait, amely a katolikus és aulikus Ausztria színeibe vörös ós demokratikus színfoltokat kevert. Amint ismeretes, Dollfuss azon a politikai út­vonalon halad, amelyet Seipel kancellár készí­tett elő számára, Dollfuss sikereinek titka, a beavatottak szerint, abban abban van, amiben Siegíriedé volt, amikor a trondjemi Hágennel mérkőzött — Seipel árnyék lakja emeli mö­götte a győzelmes szablyát, amely a látszat szerint bizony túl van méretezve Dollfuss alak­jához viszonyítva. Már pedig emlékezetes, hogy a forradalom, viharéiban, amikor Seipel rávette Károly királyt, hogy Svájcba távozzon, Ígéretet tett a királynak, hogy a Habsburg-törvény megsemmisítéséért harcolni iog. Beavatottak tudni vélik, hogy Seipel politikai örökségének egyik fápontja volt a Habsburg- törvény megsemmisítésére irányuló harc. SZERELEM ÉS POLITIKA Az általános jelek szerint elérkezett az idő, hogy Dollfuss Seipel nagy politikai örökségé­nek valóraváltója, megtegye a döntő lépéseket ennek a pontnak a megvalósítása felé is. Ottó azonban nem akar üres kézzel vissza­térni Ausztriába s ha egyebet nem hozhat, előkelő feleséget akar hozni szeretett osztrákjainak, már csak azért is, mert hiszen ezzel a lépéssel a Habs- burg-ház nagy házasodási politikájának ha­gyományos utján indulna el. Ottónak a család, amint ismerete®, az olasz király legkisebb leá­nyát szemelte ki élettárául. Mária Franciska Anna Romána hercegnő az olasz király öt gyermeke között a legfiata­labb, 1914 október 26-án született, tehát most éppen tizenkilenc éves. A tizenkilenc éves szép hercegkisasszony hosszabb idő óta nem él az olasz királyi udvarban, hanem egy ko­lostorban nevelkedik. Az olasz királyi családban ugyanis rendkívül demokratikus házasodási politika uralkodik. A király nem akarja, hogy gyermekei boldogsá­gukat feláldozzák a dinasztia oltárán. Umber- tó trónörökös is ifjúkori szerelmét vette el fe­leségül, akivel úgyszólván gyermekkora óta gyöngéd szálak fűzték egybe. Mafalda herceg­nő házassága pedig egyike a legbájosabb sze­relmi idilleknek, amelyet ,&z udvari élet króni­kásai feljegyezhetnek. A hercegnő egy kiállítá­son találkozott a hesseni herceggel, beleszere­tett és nem sokkal utóbb feleségül ment hozzá. Mária hercegnő házasságától i stávol akarja tartani az olasz király a politikát, úgy tudják, hogy Ottó ás Mária hercegnő kö­zött régi barátság van. Mindenesetre Ottó nyári kirándulásai alkalmával többször volt együtt a feltűnően csinos és temperamentumos olasz hercegnővel. TRÓNTEREM A HOTEL IMP E RIA LBÁN N-oha az osztrák legitimisták vezérkara hiva­talosan cáfolja a házassági akció hírét, az egyik bécsi lap egy osztrák arisztokrata nyi­latkozatát közli, amely élénk fényt vet azokra az eseményekre, amelyek í kulisszák mögött az egész osztrák arisztokráciát lázban tartják. A nyilatkozó osztrák gróf egyike volt azoknak az osztrák arisztokratáknak, akik október 10-én a kora reggeli órákiban a Viareggiobóól érkező gyorsot várták és a gyors talpig feketé- bo öltözött, sűrűn lefátyolozott utasát olyan ■mély hódolattal üdvözölték, ahogy csak koro­nás főket szokás. Minden jel szerint a találko­zás a legnagyobb gondossággal volt előkészil- ve. Hetvenöt o&ztrák arisztokrata érkezett meg hétfőn Rómába és valamennyien a „Hotel Im- perial“-ban vettek ki lakást. A szálloda egyik nagy szalonját átalakították fogadóteremmé. Szerdán, a fogadás napján, már a kora dél­utáni órákban lezárták nemcsak a szalont, de a hozzá vezető szobák ég folyosók ajtajait. A szalonban pedig egy aranyozott trónszéket állítottak fel, amelyet a Máltai lovagok rend­je bocsátott ebből az alkalomból rendelke­zésre. A trónszék az ablak előtt állott és a vele szemben tevő üvegajtó előtt két zsakettbe öl­tözött fiatal arisztokrata állt őrt, hogy illeték­telen .személyek ne juthassanak be a terem­be.. Fólihatkor a terem már zsúfolásig megtelt arisztokratákkal, akik valamennyien felesé­gükkel együtt, jelentek meg a történelminek szánt találkozón. A trónszék mindkét oldalán tíz arisztokrata állt diszőrséget. Pontban hat órakor robogott a szálloda elé Zita exc®ászárnő autója. Zita kíséretében volt az idősebb Hohenberg herceg, az osztrák legiti­misták vezére, a tragikus halált halt Ferenc Ferditnánd idősebb fia. akinek, ha a sarajevói merénylet he nem következik, idővel el kellett volna foglalnia a trónt, amely felé az .utat most unokaöccse számára egyengeti. AZ ÜVEGAJTÓ MÖGÖTT... A fogadás a legnagyobb ünnepélyességgel ment végbe, az arisztokratákat egymásután ■mutatta be Hohenberg herceg az excsászárnő nek. A bemutatás után az egyes urakat Zita az osztrák helyzetről kérdezte ki. Majd bizalmas megbeszélés volt. amelynek részleteiről egye­lőre nem szivárgott ki semmi, csupán annvi bizonyos, hogy a tárgyalások középpontjában Ottó házassá­gának kérdése és Ausztriába való visszaté­rése állott. A jelenlevő arisztokraták a legszigorúbb titok­tartásra kötelezték magukat, az avatatlanokat pedig amennyire csak lehetett, távöltartották, az esemény színhelyétől1. Az üvegajtó elé pél-: Idául, amely mögött a trónszék állott, a három legmagasabb osztrák arisztokratát állították, akik hatalmas alakjukkal való­sággal elfedték az üvegajtót. Olyan magas arisztokratát azonban mégsem tudtak találni, aki termetével az egész titok­zatos-találkozást árnyékba tudta volna borb tani, így tehát a közvélemény gyorsan tudo­mást szerzett az eseményről, sőt a lapok mér azt is tudni vélték, hogy a szigorúan zárt ajtók mögött miről folyt a tanácskozás. A magyarországi arisztokraták mindeneset­re távol tartották magukat ettől a találkozó­tól. A magyarországi ifjú legitimisták vezére, Huv nyady Ferenc gróf nyilatkozata szerint, nem volt tervszerű akcióról szó, hanem véletlen ta­lálkozásról, megcáfolták azokat a híreket is, amelyek arról szóltak, hogy Zita exkirályné Mussolini miniszterelnökkel is tárgyalt. Egyes bécsi lapokban ezzel szemben olyan hírek lát^ tak napvilágot, hogy Zita exkirályné fia há­zasságához megnyerte Mussolini beleegyezését i-s s hogy a megegyezés, amely most Ausztria két. vezéregyénisége, Dollfuss és Starhemberg között létrejött, olyan kibontakozáshoz fog ve-: zetni, amelyben a hazatérő Habsburgok is sze­rephez jutnak. De hat ki tudja, a rohanó vi­lágesemények nem huzzák-e egyetlen merész vonással keresztül mindezeket a terveket. Az automobilizmus kom nem veteti véget a Sz tragédiáinak Egy autós fiatal olasz házaspár pusztulása a homoksivatagban — A Sérfit vipera marta halálra, a sofőr megörült — Egy fiatalasszony két szörnyű éjszakája Kairó, október közepe. A laikus azt hinné, hogy az automobiliz­mus tökéletesedésével a nagy sivatagok el­vesztették titokzatosságukat s veszedelmes vol­tukat. De a haladásba vetett optimizmus korai. Kairóban, Luxorban, Aszuanblan és Alexan­driában gyakran óva intik a tapasztalt em­berek az idegen automobil istákat a sivatag­ban rendezett piknikektől. A turisták, akik előtt a veszedelmeket a benn­szülöttek keleti beszédességgel vázolják, vállat vonnak és nem hisznek az araboknak. Az európai ember büszke ama, hogy bátor. Az automobilisták gondtalanul befutnak a sivatag­ba s csak akkor eszmélnek, amikor kocsijuk ke­reke beleragad a homokba és ha köröskörül nem latnaik már mást, csak vándorló homokot. A karaván-utakon a vékony homokréteggel az autók megbirkóznak, de ha let évednek a ka­raván utakról ós olyan helyre kerülnek, ahon­nét nem ismerik az irányt, ahol nem tájékoz­tatja őket egy épület vagy egy hegyorom, ak­kor * menthetetlenül elvesztek. Jaj annak a turistának, aki azt véli, hogy észre­vett valami célt a látóhatáron és arrafelé ha­lad, mert a fata morgana, a csalárd tükörkép, a biztos pusztulásba juttatja a tapasztalatlano­kat. HOMOKVIHAR ÉS VIPERA Az elmúlt napokban a líbiai sivatagban ször­nyű tragédiát okozott egy olasz mérnök sofőr-, jének vigyázatlansága. Az eset azt bizonyítja, mennyire óvatosnak kell lenni még akkor is, ha az automobilista közvetlenül lakott terüle­tek mellett tartózkodik. Egy olasz mérnök száz kilométernyire az oázistól nyomorultul elpusztult, fiatal fele­sége csak a véletlennek köszönhette megme­nekülését, a vigyázatlan sofőr pedig bele­örült a szenvedésekbe. A dráma a Cyrenaika sivatagban A-gheila kö­zelében játszódott le. Barresi mérnök egy huszonöt éves olasz em­ber Agiheiláíból fölkerekedett, hogy a nagy Sy,rte partjain Agedabiába jusson, Barresit fiatal felesége kísérte. A házaspár autója szá­mára bennszülött, sofőrt szerződtetett, aki, hogy megkapja az állást, a vidék pompás is­merőjének vallotta magát.. Két óT&val az indulás után a sofőr eltévedt s amikor az autó körülbelül 100 kilométert tett a sivatagban és beköszöntött az éjszaka, bevallotta Irtózatos tévedését. A házaspár vissza akar 'térni Agedabiába, de a sofőr meg akarta rövidíteni az utat, letért az irányból és belefutott a sivatagba. A kis kocsi nagy (küzdelem árán körülbelül) 20 kilo­métert haladt a homokban, amikor végleg megakadt éjszaka a sivatag közepében. A mér­nök és felesége megijedtek. Szerencséjükre ku­tat láttak a közeliben és gyalogosan föl akar­ták keresni az üdítő vizet. Alig tettek néhány száz lépést, hirtelen, nxint a Szaharában szokás, homokvihar keletke­zett és elöntötte porával a tapasztalatlan olaszokat. A mérnöknek nem volt iránytűje, úgy hogy nem 'tájékozódhatott. Az autót nem találták meg. Védekezni akartak a homokszél ellen és az olasz kis kőfalat emelt a kút közelében ta­lált k öl vekből. Amikor a'z egyik szikladarabot elmozdította helyéről. I a kő mögül vipera siklott elő és megmarta a mérnököt, aki ugyan késével azonnal ki­vágta a sebet, de négy óra múlva irtózatos kinok között felesége karjaiban mégis bele­halt a marásba. Elképzelhetjük, hogy mit szenvedett a szegény asszony ezen az éjszakán a libiai sivatag kö­zepén, a testét, csaknem elöntő szörnyű homok­viharban, fiatal férje holtteste mellett. Hajnal­ban a szerencsétlen nő fölkerekedett és ismét az autót kereste. Csakhamar megtalálta azt. Szórójában kiitta a motor hűtőjének olajos, piszkos vizét, majd ájul tan terült el a földön. A SZABADULÁS Időközben Agheilában és Agedabiában nyug­talankodni kezdtek az olaszok sorsa miatt. Mentőexpediciót szerveztek és két repülőgép felszállt, hogy megkeresse az autó nyomát. Né­hány óra múlva sikerült ane-gt, aláírni az asz- iszonyt, aki közben magához tért és fehér ken­dő jé*v el intett a repülőnek. A pilóta ejtőernyő segítségével élelmiszert és termoszt dobott íe a nőnek, majd hazaszállít, hogy segítséget hoz­zon. Egy másik szörnyű éjszaka után a katonák végre megszabadították az asszonyt homok- börtönéből. A mérnök holttestét' is eLszállitottáik, de hiába nyomoztak a sofőr után. Mi történt a kocsi vezetőjével? Amikor az olasz pár a kúthoz indult, a sofőr a saját fele­lősségére elhagyta az autót, hogy megkeresse a moradai oázist,. Nem találta meg. Három nap múlva egy karaván ráakadt a szerencsétlen emberre, aki a szomjúság kö­vetkeztében megőrült Beszállították az aghei'.ai (kórháziba és nem in­dítottak eljárást ellene könnyelműségéért, mert a sors kegyetlenül amúgy is megbüntette már. így ért véget a -Szahara legújabb tragédiája, amely nagy feltűnést keltett az egész észak­afrikai partvidéken. Az eset bebizonyítja, hogy a sivatag ma még mindig veszedelmesebb, mint akár az óceán és a forró homok birodalmában az eltévedt utas ugyanolyan megpróbáltatásoknak, eltéve­lyedéseknek és veszedelmeknek van kitéve,; mint akár Nobile szerencsétlenül járt léghajó­jának 'legénysége északon a Miér hó sivata­gában. Mussolini állást foglal az antiszemitizmus ellen Milánó, október 17. A „Popolo d‘ Italia“ hosz- szabb cikkben foglalkozik a fasizmus állásfog­lalásával a zsidókérdéssel szemben. A cikk el­mondja, hogy kezdettől fogva igen sok zsidó tagja volt a fasiszta pártnak és Mussolini, aki­nek felfogása teljesen egyezik a párt álláspont­jával, sohsem vallotta magáének az antiszemita eszméket. Egyéb országok fasizmusa esetleg veszélyt jelenthet a zsidóság számára, de talán még nagyobb veszélyt jelent a demokrácia, amely teljes beolvasztással fenyegeti a zsidó fajt. Lengyelországban kiépítik a Nemzeti Parkot Zakopane, október 17. A lengyel kormány nagy kiterjedésű területeket vásárol-t meg a Tátra vidékén, amelyekből, mint ismeretei?, a csehszlovák kormánnyal egyetértésben körül­belül 50.000 hektár kiterjedésű Nemzeti Parkot fognak létesíteni. Ez lesz Európa legnagyobb védett természeti területe. A lengyel kormány olyképpen szerezte meg a szükséges 'terület-ebet, hogy az eladók nagy adótartozásait beszámí­totta a vételárba és így a vételár majdnem tel­jes mértékben fedezetet nyer. A Nemzeti Park’ területe egyéb céljain kívül erdőszaktudományi célokat is fog-szolgálni. Egymillió hontalan ember.•• Genf, október 17. A népszövetségi gyűlés Ha­todik bizottsága megdöbbentő statisztikát álh­tot t össze, amely többet mond a mai kor zava­ros körülményeiről és szenvedéseiről, mint a legmeghatóbb beszédek és memorandumok. Á statisztika adatai szerint kiszámították, hogy Európában, a közeli keleten és Kínában össze­sen 954.000 menekült él. Ezek közül 149.000 ember teljesen munka nélküli, közöttük 55.000 háborús rokkant és gyermek van, akiknek sem­mi kilátásuk sincs a megélhetésre. %

Next

/
Oldalképek
Tartalom