Prágai Magyar Hirlap, 1933. szeptember (12. évfolyam, 198-211 / 3308-3321. szám)
1933-09-15 / 210. (3320.) szám
4 A komáromi református egyházmegye közgyűlése Komárom, szeptember 14. (Saját tudjósi- tónktól.) A kormáromi református egyházmegye kedden tartotta évi rendes közgyűlését a Kollégium nagytermében, az egyházmegye lelkészeinek, tanítóinak s az egyház képviselődnek igen élémfc érdeklődése mellett. Jelen voltak többek között Balogh Elemér ref. püspök, Soós Károly esperes, Nagy Nándor egyházimegyei gondnok, Gya- lókay László esperes, Fiilöp Zsigmond, egyházmegyei főjegyző, Csekes Béla lelkész-főjegyző és sokan mások. A közgyűlést Soés Károly esperes magasszárnyalásu imával vezette be. Nagy Nándor elnöki megnyitóját (ártotta meg ezután 9 foglalkozott azokkal a panaszokkal, amelyek a kormányzat ellen hangzottak el, mivel a református lelkészekkel szemben sziikmarkuan viselkedik s nem adja meg ay egyházat megillető jogokat. A lelkészi karnak még a létminimumot sem biztosítják. Az állami segítségben való birodalom túlzottnak bizonyult, egyedüli biztos fundamentum csak az egyház. Csak az erős hitű, áldozatkész egyháztagok képese^ fenntartani és megmenteni az egyházat s azért fokozni kell .az egyház életerejét. A közönyt csak a teljes belmiissziós munka ingathatja meg. Hálás elismeréssel adózik az egyházaknak a tanitóképzöintézet fel állj táisának tervéért. A nagy tetszéssel fogadott megnyitó után új tanítók eskütétele következett, majd Csekes Béla főjegyző olvasta fel az egyházmegye esperesének jelentését. A jelentés foglalkozott a lelkészek régi sérelmével, az 1919— 1920. évre szóló államsegélyek elvonásával, amely segélyt egyedül a református lelkészek nem kapták meg. Nagy sérelme a lelkészeknek a kongrua alacsony mértéke is. Sérelmes az egyházra az iskolák iigye is, mert az egyház nem ura saját iskoláinak, a Déi’er-féle iskolatörvénytervezet pedig ezt az állapotot betetőzni akarja. A javaslat ellen az egyházmegye területén ötvenkét egyház jelentette be tiltakozását. Elismeréssel emlékszik meg a jelentés a lelkészképző működéséről. Az esperes egy bizottság kiküldését kéri, hogy szabályrendelet tervezetet készítsen a presbitérium, iskolaszék, az iskolaszék] elnök és igazgató jogköre és hatásköre tekintetében. Kegyelettel emlékezett meg a jelentés az egyház halottá Írói, A jelentések után választások következtek amelyek során az egyházmegye főügyészévé dr. Kiss Jenő ügyvédet, ügyészévé dr. ifj. Mehácsy János ügyvédet választották meg. A tanügyi bizottság elnöke Galambos Zoltán lelkész, a számvevőszék elnöke Csiba Imre lett, a külügyi bizottság elnöke Csekes Béla, az építési bizottságé Soós Károly esperes. fi ftorpmi járási fiiif? „szábeliH y^isifáíai magyar rádió hallgatása ellen Ipolynvék. szeptember 14. Dr. Gürtler Dénes, az j országos keresztényszocialista párt járási bizottsági tagja a napokban levelet intézett a korponai járási főnökhöz a magyar rádió előadásainak meghallgatását eltiltó különböző rendeletéi miatt. Dr. Gürtler levélében többek között a kővetkezőket irja: „A közelmúltban jelent meg a korponai járási főnökségnek egy rendelete, mely a nyilvános rádióknak a magyar rádió állitólag irredenta és a csehszlovák államot sértő előadásainak hallgatását tiltja meg. Ezt a rendeletét természetesen mindenki tudomásul vette, mert célzata érthető és elfogadható. Annál érthetetlenebb azonban az az eljárás, mellyel az Ipolysági jegyző szeptember 4-én a nyilvános rádióknak az összes magyar és német műsorok vételét tiltotta meg. A jegyző, a hozzá intézett kérdésre azt a felvilágosítást adta, hogy erre az intézkedésre a korponai járási főnöktől kapott a jegyzőülésen szóbeli utasítást. A szlovénszkói rádióhallgató magyar és más nemzetiségű közönség az állítólagos irredenta és Csehszlovákiát sértő külföldi adások hallgatásától természetszerűen tartózkodni fog, de úgy az egyes emberek, mind a nyilvános rádiók hallgatósága igenis jogosan követelheti a művészi szempontból értékes magyar zenei, prózai és tudományos előadások, de leginkább a magyar cigányzene meghallgatást is. A járási főnök szóbelileg utasíthatja alantasait aTra, hogy egy törvényesen kiadott rendelet betartására fordítsanak nagyobb gondot, de szóbelileg, kötelező erejű rendeletet ki nem adItat." Dr. Gürtler kéri a járási főnököt, íhogy a törvényes alapot nélkülözni taaitást sürgősen vonja vissza. BB—MBBfBBWHMM——WIIIW ■■ IIU 1933 szeptember 15 A „hontalan" tiszaujlahi " "***' ................ -..........II ...................................... 1 ..... -................ — — — ■ — Sa ját ingatlanának „bérlője” lesz kilencvenhét „hontalan” őslakos? Tovább folyik a lelkiismeretlen látók az árvízkatasztrófa legszerencsétlenebb áldozataival Ungvár, szeptember 14. (íRuszinszkói szerkesztőségünktől.) Óriási konste mádét keltett a P. M. H. ama híre, mely szerint a kormány nem hajlandó csak az olyan tiszaujlaki áir- vizkáirosultuik házait felépíteni, illetve kijavítani, akik csehszlovák állampolgárságukat igazolják. Kínos feltűnést keltett tudósításunk s az érdekeltek tiltakozása gondolkodóba ejtette a kormányköröket, illetve az építkezéseket eszközlő ungvári országos hivatalt is is az országos hivatal újabban azt az ajánlatot tette Tiszaujlak községnek, hogy az állam- polgárságukat igazolni nem tudó árvízkárosultaknak maga a község építtessen a községi ingatlanon lakóházakat, melyeket aztán a „proskribáIíak“-nak illő bér ellenében fog bérbeadni. E célra a kormány bizonyos összegű szubvenciót bocsátana Tiszaujlak község rendelkezésére. Ez a körmönfont okoskodás tehát meg akarja kerülni az állampolgársági kérdés firtatását, de egyben egyszer s mindenkorra függő helyzetbe akarja hozni az egyébként ingatlanokkal, telkekkel rendelkező „hontalanokat”. Tekintette! arra, hogy azok száma, akiknek a kormányzat megtagadta a lakóházak felépítését. mivel nem tudják igazolni állampolgárságukat. huszonnégyre rag, a község is .gondolkodóba esett, hogy miként vállalja ezt a terhes feladatot? A történelmi hűség kedvéért, az alábbiakban felsoroljuk azokat a szerencsétleneket, akiknek az árvíz pótolhatatlan kárt okozott, mivel nemcsak házukat, nemcsak ingóságukat vitte el, hanem az állampolgárságukat is: Bodó Gábor 4 családtaggal, Mikula Bálint 12, Szikszó Antal 5, Ackermann Mihály né 6. Simon Elek 4, Ackermann József (Mária) 2, Ackermann Mór 4, Kiss Irma 3, Ozsváth Géza 2, Weisz Adolf 4, Schwarcz Hermán 4, Róz József 5. Wasserkauif Jakab 2. Szűcs Antal 3, Gacsályi János 4, Balogh Sándor 5, Mos kavics Samu 8 Kovács Gábor 3, özrv. Balázs Veronika 2. Kiss Juliánná 3, Weisz János 4, Treszta Péter 3 és Mérc-se László 6 családtaggal. Ez összesen kilencvenhét hontalan lelket jelent. De hogy a keserűség pohara necsak tele legyen, de ki is csorduljon, megjelentek a faluban a nyomor vámszedői is, akik e hontalanokat még kevéske ingatlanaikból fe ki akarják forgatni. Ezek az eddig ismeretlen elemek kérvénymintát szürkés/.leltek és azon dolgoznak, hogy azt a fent felsorolt károsultakkal tanuk előtt aláírassák. A történelem számára ez a „kérvényminta" is megörökítésre méltó és igy szól: „Újlak város tanácsának, Újlak. Alulírott tisztelettel kérem, légy velem Újlak városa a következő szerződést kösse meg: 1. N. N. újlaki lakos tulajdonjogilag átadom Újlak városának ingatlanomat, mely az újlaki te lek jegyzőkönyv sz . . . terület . . . alatt fekszik. 2. Ennek ellenében Újlak városa N. X. részére bérbeadja azon házat, mely ezen az ingatlanon fog felépülni és az egész ingatlant 10 évre. 3. N. N. beleegyezésemet adom ahhoz, hogy ezen szerződés az én további megkérdezésem nélkül be legyen kebelezve. A bekebelezési költségeket Újlak város fedezi. Kérem, hogy e szerződés legyen elfogadva, mely részemről máris kötelező jellegű. Kelt Újlak . . . (aláírás). Előttünk . . . (tanuk).” A kétségbeesett hontalanok & vagyonfosztás- ba azonban nem akarnak belemenni, bár az, a veszély fenyegeti őket, hogy a tél beálltával hajlék nélkül maradnak. Az árvíz e legsajnálatraméltóbb áldozatainak a magyarság pártjai sietnek segítségére s interpelláció alakjában fogják az ügyet a parlament elé vinni, sürgős intézkedést kérve az egyenlő elbánás elve alapján, az ösz- szes károsullak felsegélyezésére. ss?ssmsgmmimtöEs A Sefodyéft-iesto/uek Kellemetlen dolog a Sebestyéu-tesívérek- ről írni. Mi, Prágában élő magyarok, itt látjuk őket ólálkodni közöltünk, érezzük a rossz szagot, amit árasztanak és halijuk a gúnyos megjegyzése, amit a prágai nép mögöttük hallat: . magyarok”. Nagyon fáj, nagyon kellemetlen, de be kell vallani, hogy sok Se- bestyén-testvór él Prágában. Ha halljuk, hogy „uj magyar jelent meg az X kávéházban”, már legyintünk és tudjuk. El sem kell mennünk megnézni az uj Sebes íy én-test vért, mert lelki szemeink előtt látjuk őt, amint megteszi az első lépést a csatatéren, a prágai kávéháziban. Megáll a küszöbön, unott mozdulattal megigazítja monokliját, végighordja gőgös tekintetét a teremben úszó halakon, s biztos, kimért, mozdulattal odamegy az asztalhoz, ahol a S ebes t vén - les bvér e k ülnek. Öt perc múlva már gyakorlatoztatja a pincéreket, a vendégsereg ijedten rebben szét kemény és éles parancsszavaira, azután rendel, azután adós marad, azután másutt keres és megfizeti a céhhér, azután él, mint a lavina, egyszer fel, egyszer le, a ruhája mindig ápolt, a tekintete mindig gőgös, a hangja mindig sok és éles, azután jön a nagy feltörés, amikor nagy fiú lesz a Sebestyén-testvér, igazgató ur 'és szórja a pénzt, de ilyenkor az utolsó pikoló is tudja már, hogy a következő lépés a pankráci börtön vagy a szökés. Nem mindegyik tehetséges s a magyar származású nagy családnak, a Sebestyén-csa- ‘ Iádnak ivarinak egészen pipogya tagjai is. Áz ember szinte nem érti, miért nem mennek más pályára. Ismertem például egy ilyen kalandorjelöltet, aki tiz év alatt sem tudta Pankrácig vagy a szökésig vinni s ma is folytatja éiet-halál harcát az adós maradt fehér- kávék légióival és hadvezérükkel, a főpin- ; cérrel. Szegény, nem tud kibonyolódni a ká- : véházi csatákból, pedig hogy szeretne már 1 valami nagyot cselekedni, valami óriásit, olyat, amiért legalább ötévi Pankrác jár, vagy amiért legalább Valparaisoba kell szöknie. Nem megy. Ismertem egy feltalálót, aki a „soha el nem fogyó szappannal” óhajtott karrién csinálni. A szappan talán nem fogyott el, de a finanszírozó pénze elfogyott s ha nem is lett Pankrác a dologból, mégis szép ügy volt s a kis-Sebestyén gőgösen meséli esetét a törzsasztalnál. Azóta egészen becsületes kis ak-vizitőr lett, semmi nagy kúp nem sikerül többé, de a régi renomé előkelő helyet biztosit számára. Az a férfiú például, aki a héber föliratot készítette az el nem fogyó szappan reklámjához, (harminc nyelven jelent meg a hirdetés, Palesztina részére héberül is) s feladatát úgy oldotta meg, hogy egy zsidó könyviből egyszerűen lemásolt öt sor héber betűi s a finanszírozó azt nyomatta ki húszezer példányban s küldte Palesztinába — szóval ez az ur régen külföldre költözött s öt állam rendőrsége keresi. Híres volt, kurta angol pipát szívott, csak szürke ruhát viselt, s szerette, ha bárónak szólították. Amikor elköltözött, a bárói „cimet" átadta utódjának, aki ima óriási grandezzával viseli és szívesen beszél őseiről: arról, akitől a „báróságot” kapta s legutoljára Stockholmban merült föl egy biztosítási csalásnál, azután „bárósága” nagyapjáról, aki 1922 óta ül Vácott s dédapjáról, aki még valódi • háborúMAGYAR ASSZONY LAPJA A NAGYASSZONY Rendelje meg a P. M. H. kiadóhivatalában Ára egész évre 36 K, számonként 3*50 előtti szélhámos volt s rangját állitólag egyenesen Nagy Strasszenoftól tudja leszármazz tatai, aki hübér ura volt és egyszer egy nagyon nagy és klasszikussá vált eset alkalmával ruházta föl a „bárói” címmel ezt a segédjét, mert előkelő kísérőre volt szüksége. A Sebestyén-testvéreknek „bárói” ága rendkívül finom és előkelő. Valamennyi legalább* tiz legális ügyet tud. levezetni a rendőrséggel, tehát szinte „kamarás“-nak nevezhető, különösen, ha meggondoljuk, hogy élete nagy részét tényleg egy kis kamarában töltötte el... Soha nem fejejtem el azt az urat, akit Szél 1-nek neveztek, „von Széll“-nek természetesen s ha a németek megkérdezték, melyik Széli-családból származik s mi az elő- neve, büszkén felelte: „Széli von und zu Há- mos“. A hámosi Szélinek egyébként volt egy barátja, akit, szintén Sternnek hívtak és spanyol volt. Tökéletes spanyol, karcsú alakja s barátai áhítattal mesélték, hogy még álmában sem feledkezik meg és egyetlen magyar szót sem ejt ki. Egyszer emlékszem, egy nem sikerült megvágásnál szisszent föl magyarul. „A rézangyalát” mondta, de ezt is oly spanyolosán ... Reggelig folytathatnám a nagy prágai család eseteinek felsorolását. A testvérek itt élnek közöttünk és összetartanak. Prága tulajdonképpen csak átmeneti állomásuk, de sokan itt ragadtak. Számuk egyébként egyre fogy, a nemes család kihal. Mint valamikor a dicsőségtől övezett lovagok a harc és a becsület mezején, úgy esnek el ők ma egymásután a becstelenség mezején, hétországra szóló feltűnés között. Most a Sebestyén-test- vérek estek el. Béke poraikra. Ha a többiben van még „tartás” és tradíció, akkor ők is sietni fognak elesni, amire egyébként, nagyon kérjük őket. Savaiké Pál. A primadonna, m autóbuszon. Fritzi Mássá- ryról, a népszerű primadonnáról beszélik. Egy este haza akart menni az autóján a színházból, de a sofőrje beteg és éppen sztrájkoltak e taxisofőrök. A művésznő igy kénytelen volt autóbuszon mennii. Az autóbusz tele volt a színházból hazatérő közönséggel 8 véletlenül senki sem ismerte fel a bundájába burkolódzó primadonnát. Mellette az autóbuszon egy házaspár ült. Éppen róla beszéltek. — Nagyszerű nő ez a Massary! — mondta a férj. őnegysóga nem osztotta a férje véleményét. — Na, én nem találom olyan nagyszerűnek. Ti férfiak mindjárt megbolondultok, mihelyt egy színésznőt láttok. Hát nincs igazam? — fordult kedves mosollyal a szomszédjához, Fritzi Massaryhoz. — Kegyed is a színházból jön? — Én? ó. természetesen én is ott voltam. — felelte, titkon mulatva a művésznő. — Na és hogy tetszett a művésznő? — Na, Istenem, megjárja — Na, hallja, kérem! — mordult rá a férj. Kegyednek Massary csak megjárja?! Kegyed talán különb színésznő volna, mint ő? — Talán? — mondta nevetne Massary. Kleo pótra dalát például éppen olyan jól éneklem, akárcsak <5.
