Prágai Magyar Hirlap, 1933. szeptember (12. évfolyam, 198-211 / 3308-3321. szám)
1933-09-13 / 208. (3318.) szám
1933 Bzeptembfrr 18, szard*. KZnMWMMMM—«—.11—■ ESESS ^6AgA!-7^A&^.?CR-'HTRIi’^ BBBSSSSgficiiSí&BiSgSSgiigSggj^^ Holnap-holnapután uj forradalom esedékes Kubában Bizonytalanság — Ultimátumok és ellenultimátumok — Amerika vár Haramia, szeptember 12. Ram un Grau San Mariin, a kubai köztársaság ideiglenes elnöke kijelentette, hogy a szígetkö ztársaság de facto lerázta magáról a külföldi befolyások bilincseit Az uj elnök a rádióban hosszú programbeszódet mondott és kijelentette, hogy a kubai nép nagy köszönettel tartozik az Egyesült Államoknak, mert az Unió volt az, amelynek segítségével Kuba függetlenségét kivívta. A washingtoni kormány az óvatos várakozás álláspontjára helyezkedett az uj kubai kormánnyal szemben. Az Unió csak akkor ismeri el de jure a kubai kormányt, ha az uj elnök tanujelét adta rátermettségének és rendet teremt a szigeten. Időközben jelentégek érkeztek Kubából, amelyek arról szóltak, hogy az ellenforradalom kitörésével minden pillanatban számolni kell. Sztrájk a Natlonal-Hotelbén A National Hotel valamennyi alkalmazottja sztrájkba lépett. Mint ismeretes, a zavargások megkezdése óta ez a szálloda volt a Havannában élő európaiak és amerikaiak aziluma. A régi havannai hadsereg tisztjei ugyancsak a szállóba menekültek és azt valóságos erőddé alakították át. Welles, Amerika követe, ugyancsak a National szállóban lakik. A sztrájk következtében a szálló sok száz lakója élelem és kiszolgálás nélkül maradt San Mariin köztársasági elnök ultimátumot intézett a szállodai bairikádok mögé menekült tisztekhez és föl széli tóttá őket, hogy harminchat órán belül adják meg magukat. A tisztek ellenultimátummal feleltek és felszólították a kormányt, hogy mondjon le és adja át helyét Oespedes volt elnöknek. Az uj kormány egyelőre tehetetlen. A kommunista munkások számos ültetvényt és gyárat megszálltak. Az általános vélemény szerint a holnap-holnapután esedékes nj puocsot Manocal volt körtársasági elnök és a volt tisztek rendezik meg. után hátrahagyott sátrában találtak meg. Eszerint szeptember hetedikén még 168 ezer ember fölött rendelkezett a nagyvezér. Egy másik listát is találtak, amelyen a halottak száma volt kimutatva. 48-544 gyaur lelte halálát azideig Becs ostrománálSzeptember tizenegyedik napiának délutánján végre a Calen-hegyén fellobbant a három várva-várt láng, mely a felszabadító seregek közeledtét jelentette. Aztán kivirradt a szeptember tizenkettedilu nap, amelyet addig senki nem feledhet el, amig kereszténység, öntudat, bölcsesség és emberi jóság az isteni gondolatokat védeni fogja. A nagy diadal napja volt ez... ... Akkor a lengyel király a jobbszárnnyal, a lotharingiai herceg a balszárnnyal, a 8zász és a bajor hercegek pedig középről támadták meg a törököt. Ezeknek az embereknek a hősiessége századok messzeségébe fénylő fáklyaként fog viágitani. Mert ezek az emberek voltak azok, akik a török sereg borait megzavarták és futásra kényszeritették őket Az ütközet azonban heves volt. A törökök összeszedték magukat. Hasztalan azonban, mert a keresztények egyesült seregei egyre növekedtek, egymásután törtek utat a török sereg csapattesteibe, inig végül délután négy óra tájt a nagyvezér takaródét fujatott és menekülni kezdett. Csapatai élén vágtatott, mert nem akart a lengyelek kezébe kerülni, így szabadult föl Bécs városa — olvassuk & feljegyzések végén — és ezzel együtt a keresztény Európa szeptember havának tizenkettedik napján, amely napon Béos minden templomában hálaadó istentiszteletet tartatnak és a várfalakon pedig eldördülnek az ágyuk, hogy érctorkok is hirdessék a keresztény dicsőséget." Bécs ünnepli a törökök elűzésének kétszázötvenedik évfordulóját meg. Mint ismeretes, 250 év előtt a f ebzaba-J ditó keresztény sereg ugyancsak a Kakién-1 bergen hallgatott misét, mielőtt a Wiener | Wald lejtőin lezúdult volna és elűzte volnál a törököket. A szentmisét dr. Hlond bíboros, Lengyelország hercegprímása celebrálta. Számos lengyel előkelőség mellett Miklós köz- társasági elnök és DodinSs kancellár is részt- vett a misén, valamint a Becsben időző bi- bornokok, érsekek és püspökök. Az ünnep végén Dollfuss kancellár az osztrák kormány nevében koszorút helyezett el a SzobieSzki- , kánolnában. 1 Lengyel vendégek — Hlond lengyel hercegprímás miséje a Kahienbergei Serédi: A katolikus nemzetek szolidaritása a jövőben is megmenti a világot Bécs, szeptember 12. Az osztrák főváros ma ünnepelte a töröktől való föJszabadulásának 250 éves jubileumát- A hivatalos államünone- pen resztvettek a lengyel küldöttségek is. A főváros középületeit föl lobogózták és a magánházakon is zászlók lengtek. A kora reggeli órák óta a lakosság szokatlanul ünnepélyes hangulatban hömpölygött az uccákon. Különösen nagy volt a tolongás a Burg kapuja környékén, ahol a hivatalos vendégek folvonnltak. A napot a káhlenbergi nagy mise nyitotta Bécs, szeptember 12. A katolikus ünnepségek tegnapi napján a práteri stadionban tartott nagygyűlésen a külföldi bibornokok beszéltek. A beszédek során dr. Serédi Jusz- tmiáu, Magyarország biboros hercegprímása is felszólalt. A magyar főpapot a közönség feltűnő melegséggel ünnepelte s beszédét is gyakran szakította meg kitörő lelkesedéssel. Serédi hercegprímás beszédéiben — amelyet előbb németül mondott el, majd magyarul is megismételt — többek között ezeket mondotta: — Becs felszabadításának gyönyörű jubileumában nagy megtiszteltetés számomra, hogy a magyar katolikusok s az egész katolikus nemzet nevében tiszta szívből üdvözölhetem az osztrák katolikusokat s összes osztrák testvéreinket. Mi azért jöttünk ide MaPrága, szeptember 12. Kétszázötven észtén-t deje van ma annak, hogy az egyesült ke-j rész tény hadak Bécs előtt döntő győzelmet arattak a török fölött. A nevezetes nap 1683 szeptember tizenkettedike volt. Nem érdektelen ma, ha egy kortanu feljegyzéseit közöljük Bécs felszabadulásáról. A feljegyzések minden valószínűség szerint 1708-ból származnak, szerzőjük ismeretlen, de egyes feltevések szerint Zedler Henrik János, lipcsei városi tanácsosról lehet szó. A feljegyzésekből a következőkről értesülünk: „Az Ur születésének ezerhatszáznyolovan- harmadik esztendejében akarták a törökök másodszor elfoglalni Bécs várát: keresztülvinni azt a tervet, amely Szulimánnak, a ■nagy szultánnak nem sikerült. A pogány törökök nemcsak a császári hadakat verték gyarországról, hogy együtt ünnepeljük meg önökkel ennek a fővárosnak a felszabadítását. De azért is jöttünk, hogy bebizonyítsuk a katolikus nemzeteknek azt a szolidaritását, amely Bécset és talán az egész Európát a legsúlyosabb időkben megmentette. Meggyőződésünk, hogy ugyanez a szolidaritás a katolikus Európát és az egész világot a jövőben is megmenti, ha hívek maradunk mustunkhoz és a történelemhez, üdvözlöm a katolikus népgyülést, Isten áldását és Szép jövőt kívánok az osztrák katolikusoknak és az egész osztrák népnek! Serédi hercegprimás beszédét a hallgatóság ismételten viharos tapsokkal szakította meg s a jelenlevők lelkesedése szinte határtalan üdvkiáltássá vált, amikor a magyar egyházfejedelem beszédét magyarul is megismételte. meg, hanem azokat ki is kerülték és egyenesen Bécsnek masíroztak- Már julius havában kezdtek el Bécs felé nyomulni. Mihelyt Lipót császár a lotharingiai hercegtől megbízható jelentéseket kapott a törökről és hogy a török Bécs várát akarja bevenni, udvar nokai tanácsára elhatározta a császárváros elhagyását. Hogy milyen nagy lett a rémület a város lakosai között, azt lehetetlen leírni. Mindenki a császár példáját akarta követni. Mielőtt azonban julius hetedikén este Liipót császár néhány száz testőrével és udvarnoká- val Bécset elhagyta volna, a város parancsnokságával gróf Ernst Rüdiger.n von Stahren- bergpt bízta meg. akinek bátorságát és hűségét ismeri az egész világ. A koronás lő távozása súlyosan leverte a város lakosságát, mégis felkészültek a védelemre. Csak akkor lett a hangulat elviselhetővé, amikor a llotharingiai herceg a császári csapatok élén a legnagyobb rendben elvonult a falak mentén és a város közelében, a Duna egyik szigetén ütötte fel táborát. Ekkor már látni lehetett a közeledő török hadak előőrseit.: városok, kastélyok, faluk égtek és azoknak füstje messze ellátszott, — mindezt a törökök gyújtották fel. Néhány nap múlva már a törököket is látni lehetett, ahogy a Bécset környező szőlőhegyekről aláereszíkedtek és megtámadták a várost. A várfalakról azonban elkeseredett tűz fogadta őket, meghátráltak és visszakapaszkodtak a hegyekre, megtanulván azt, hogy a jövőben óvatosabbak legyenek. Nem sokkal ez esemény után Starhenberg gróf parancsára az elővárosokat saját embereink gyújtották fel. Julius tizenhatodikán a törökök és a tatárok átkeltek a Dunán. Ezt könnyű volt megtenniük, mert a Duna erősen megapadt a meleg következtében. A Lipótvárosban állásokat foglaltak el és megkezdték az elsáncolást. Ez súlyos csapás volt ránk nézve, mert Így elzárták a lotharingiai herceg hadainak, azonkívül a Cseh- és Morvaországból, Sziléziából és a minden keresztény földről érkező csapatoknak Bécsbe való bejutását. A város parancsnoksága még ezen a napon kihirdette, hogy annak a bátor vállalkozónak, aki átussza a Dunát és levelet visz a lotharingiai hercegnek, száz aranyat adnak. Ennek ellenére sem találtak ilyen emberre, mert nagy volt a félelem a töröktől. Julius huszonharmadikán még mindig bömböltek a török ágyuk a várra és a császári palotára. Nagy rombolást vittek véghez a pogányok lövegei, amelyek még a templomok tornyait sem kímélték. Ezen a napon állítottak fel egy nagy pékséget, mert a lakosság kenyérhiányban "szenvedett. Augusztus első napján egy bomba az Ist- ván-temiplom egyik ablakán keresztül a templom hajójába hatolt Éppen a vasárnapi misét tartották s ezrek és ezrek gyűltek össze, hogy imádkozzanak Bécs felszabadulásáért. Nagy riadalom támadt a hívők között, de Isten jóságos kegyelme megóvott mindenkit egy polgárnő kivételével, akinek két lábát szakította le az ágyúgolyó. Ezen az éjszakán az ellenség ujult erővel ostromolta meg Bécset. Mindenféle ’ harci eszközzel küzdöttek a bástyák megmászásáért, de minden esetben nagy veszteségekkel kellett visszatakarodniok. Augusztus tizenhatodik napján az ostromlottak visszaszerezték a törökök által elfoglalt Lowel-bástyát. Csupán egy óráig tartott a pokoli harc és a keresztény vitézeknek sikerült visszafoglal- niok a törökök nagy fáradsággal szerzett állását. Ezt a támadást a dicsőséges würten- bergi herceg vezette. Szeptember hetedik napján a nagyvezér seregszemlét tartott. A seregszemle eredményéről listái: készített, amelyet a felszabadulás Hodzsa „szlovák" politikája Turócszentmárton, szeptember 12. A tu- rócszentmártoni szlovák iparosok és kereskedők szövetségének vasárnapi közgyűlésén megjelent Hodzsa Milán földmivelésügyi miniszter és politikai beszédet mondott. Egyebek közölt a következőket mondotta: — Nekünk szlovákoknak, mindnyájunknak alkalmasakká kell válnunk a kormányzásira. Aki erre nem alkalmas még, annak a kormányzásra fel kell készülnie. Ne gondoljífk azonban, hogy ezzel bárkit is a kormánytöbbségbe hívogatnék. Ellenkezőleg, miután a szlovák ellenzéket illetőleg az utóbbi hetek eseményei elodázták a kormányba való lépésüket, de elodázták az én eszmém megvalósulását is, amiért 1926 óta dolgozom, — nevezetesen azt, hogy a szlovák néppárt vegyen részt a kormányzásban. Ma még távolabb vagyunk etlől a tervtől, de ez nem baj. Nekünk szlovákoknak mindig alkalmasaknak kell lennünk a kormányzásra. — Sziovenszkő nem élhet nyilatkozatokból és deklamáoiók- ból. Szlovenszkónak azt kell követelnie embereitől, hogy tanuljanak és tanulják meg az együttkormányzást. Érvényesítenünk ke.l azt az elvet, hogy az állami alkalmazotti helyeket Szlovenszkón mindig szlovákokkal kell betölteni, ha az ily helyekre alkalmas otthoni jelentkező akad. A miniszterelnökség keretében rövidesen megalakítják az úgynevezett szlovemszkói személyi ügyek referálását. Nem elégséges azonban az ilyen intézkedés Prágában, a közalkalmazotti politikát eb lenőrizhetővé kell tenni magán Szlovenszkón is. A szlovenszkói országos elnöknek lehetőséget kell adni, hogy bizonyos föltételek fennforgása esetén állási foglalhasson oly esetekben. amikor a szlovák jelentkezőt mégis csak sérelem érné. Szlovenszkónak hatékony szlovák politikára van szüksége, ezért nemcsak korban, hanem politikai bölcsességben is érnie kell. Hodzsáfól e beszédével kapcsolatban elmondhatjuk, hogy „vizet prédikál, de bort iszik." Tizenötéves kormánypolitikus-pályafutása alatt ugyancsak lett volna bőven alkalma „kiharcolni" azt, hogy az állami alkalmazotti helyeket Szlovén szkon mindig szlovákokkal töltség be! A legkisebb gondja is nagyobb volt ennél! így fest „Hodzsa-apánk" szlovenszkói „szlovák" politikaija! . . . — Jóváhagyták a lévai polgármesterválasztást. Lévai tudósítónk jelenti: A lévai járási hivatal fölterjesztésére a belügyminisztérium jóváhagyta Antal Gyula magyar nemzeti párti városi polgármester megválasztását. A hir annál is inkább megelégedésre szolgál, mert Antal Gyula működése általában közmegelégedést kelt. az egész városban és tapintatos, a város érdekeivel és ügyeivel szívvél-.lélekkel komolyan foglalkozó polgármester működése nyomán a képviselőtestületben is egymáshoz közelebb kerültek a pártok és a közgyűlési viharok elültek. A lévai járás Községi biráinak jóváhagyását 3lí országos hivatal még mm intézte aí, Kétszázötven év előtt szabadult fel Bécs a török ostrom alól Egykorú „riport" az egyesült keresztény hadak vi&ágraszóió diadaláról
