Prágai Magyar Hirlap, 1933. szeptember (12. évfolyam, 198-211 / 3308-3321. szám)
1933-09-02 / 199. (3309.) szám
Iraki bajtársak Az első nap Nürnbergben (m) A töröli országi örmény- és görög- mészárlások ideje óta az európai keresztény közvéleményt a közeli keleten történő dolgok még sohasem hozták oly általános és nagyfokú izgalomba, mint most, amikor az aílig egy esztendővel ezelőtt függetlenné és önállóvá vált iraki királyság kormánya, rútul visszaélve a beléje vetett bizalommal, nyugodtan tűrd, hogy a nesztoriánus kaldeu- sok százait meggyilkolják és e kis ókeresztény minoritás egyházi fejét, Mar Simont is földönfutóvá tegyék. A Prágai Magyar Hírlap már eddig i6 érdekes cikkekben számolt be ezeknek az asszir-kaldeusoknak viszontagságos múltjáról, szomorú jelenéről, ókeresztény hitéről és életmódjáról. Kevesen tudják azonban azt, hogy ezek a szerencsétlenek is nemzetközi kisebbségi védelem alatt állanak, mely azonban még kevésbé bizonyult hatásosnak, mint az az úgynevezett nemzetközi „védelem", amelyben a közép- és keleteurópai kisebbségeknek van részük. Irak, mely a világháború előtt a török birodalom része volt, a békeszerződések alapján tudvalévőén angol mandátummá lett, miglen a népszövetség tavaly hozzájárult ahhoz, hogy Anglia e mandátumról lemondjon és az iraki királyság szuverén állam rangjára emelkedjék. Miként azonban a háború után alakult államoktól nemzetközi elismertetésük, a balti és egyéb más államoktól a népszövetségbe való felvételük előfeltételeképpen kisebbségi szerződések, illetőleg deklarációk aláírását követelték meg, úgy Iraknak is a mandátum megszűnésének föl- j tétele gyanánt egy deklarációt kellett lead-1 nia Gewfben. Ezzel azoknak az államoknak j a száma, amelyekre a népszövetség kisebb- j ségjogi garanciája valamilyen formában kiterjed, tizenhétre emelkedettAz iraki deklaráció, tartalmát tekintve, nem sokban különbözik a Saint Germain en Layeban kötött csehszlovák kisebbségi szerződéstől. Érdekesnek tartjuk megemlíteni, hogy négy livában, azaz közigazgatási kerületben az állam arab hivatalos nyelve mellett a kurd nyelvet is hivatalos nyelvvé teszi meg azokban a kadhákban (kisebb közigazgatási egységekben), ahol a lakosság többsége a kurd fajhoz tartozik. Két kadhában pedig, ahol a lakosság egy tekintélyes része turkomán, az arab és a kurd mellett a török is hivatalos nyelv. Ez a deklaráció is megerősíti tehát a kisebbségi védelem eddigi fejlődéséből leszűrt ama tanulságot, hogy mentői jelentéktelenebb és műveletlenebb egy kisebbség, annál több joggal ruházzák föl- A csehszlovákiai magyarságot nem tartották érdemesnek a kulturális autonómia megadására, a Pindosz hegyvidékén élő oin- eárakot ellen,ben igen. A csehszlovákiai magyarságnak a nyelvkérdés terén mindössze „megfelelő könnyítésekre" van igénye, az iraki kurdók és törökök elleniben teljes egyenjogúságot kaptak. Valóságos paródiája ez az igazságos kisebbségi védelemnek. Egyházi téren is olyan jogokkal ruházták föl a mezopotámiai királyság vallási kisebbségeit, amilyeneket a szerződések egyetlen más ország felekezeti minoritásainak sem biztosi toltak. Nevezetesen jogukban áll, hogy a fontosabb közigazgatási kerületekben tanácsokat létesítsenek a vallási és közjótékonysági alapítványok igazgatására. Azaz önkormányzatokat kaptak. Az egyes vallásfelekezeteknek jogigényük van templomaik, temetőik, intézményeik és alapítványaik állami védelmiére, árvaházaik A nemzeti szocialista kongresszuson felolvasták Hitler vüágproklamáciőiát A mozgalom irányának és céljának energikus védelme — A Führer leszögezi az eddigi eredményt és elmondja a siker titkát — Előadás háromszáz külföldi újságíró és harminc diplomata előtt A fasizmus és a nemzeti szocializmus nagy baráthozása Nümberg, szeptember 1. A német nemzeti szocialista párt nagy kongresszusának plénuma pénteken délelőtt Hitler Adolf jelenlétében megkezdte ülésezését a nürnbergi ünnepi csarnokban. Rudolf Hess, a párt helyettes vezére, megnyitota a kongresszust és mindenekelőtt az olasz fasizmus képviselőit üdvözölte. — Abban a tényben — mondotta —, hogy az olasz fasiszta párt két kiváló vezetőjét Mussolini Nürnbergbe rendelte kongresszusunkra, azt látjuk, hogy Olaszország és Németország két rokonmozgalma között a lehető legjobb a viszony. A két nemzet barátságát a két mozgalom alapjának közössége határozza meg. Ez a közös alap a józan emberi értelem! A nemzeti szocializmust és a fasizmust a józan emberi értelem politikai formákba való öntésének ng- vezhetnők. Olaszország és Németország érdekei azonosak a béke fönntartásának tekinteté- ban is. A józan emberi értelem nem engedheti meg, hogy a népek háborut akarjanak s azért belekiáltjuk a világba, hogy soha, de soha nem akarunk háborut. Csak egyet kívánunk, azt, hogy biztonságunkat garantálják olyan államokkal szemben, amelyekben a józan emberi értelem egyelőre még nem uralkodik. A proklamáció „az uj módszerekről** A bevezető szavak után a nemzeti szocialista párt világszerte nagy érdeklődéssel várt hivatalos proklamációjának fölolvasására került sor, amelyben a Führer mégegyszer leszögezi a mozgalom alapelveit, céljait és irányait, reflektál az elhangzott támadásokra és mérlegeli ez eddigi ereményt. ^ j, A proklamáció mindenekelőtt fölsorolja azokat az előföltételeket, amelyek betartása mellett el lehetett 6öpömi a novemberi államot. A novemberi köztársaságot — mondja a proklamáció — lehetetlen volt azokkal az erőkkel hatályon kivül helyezni, amelyek ötven év óta állandóan vissza-visszavonultak a marxizmus támadásai elől és a legveszedelmesebb pillanatokban nyomorultul megadták magukat. A polgári intellektuális világtól a nemzeti szocializmust éppen az választotta el, hogy belátta, hogy a polgári intellektuális világ eszközei elégtelenek a marxizmus elleni harcra. A nemzeti szocializmus mindenekelőtt belátta, hogy egyedül a szellemmel nem lehet a terrort leküzdeni. Téves volna továbbá azt hinni, hogy olyan pártalakulatokkal, amelyek évtizedekig nevetséges eszközökkel küzdöttek a marxizmus ellen, hirtelen heroikus tetteket lehet végrehajtani és megszabadítani egy birodalmat a veszélytől. Egyetlen szervezetből sem lehet olyan erőket előcsalogatni, amelyek nem rejlenek benne. Tévedés volt tehát, amikor 1919-ben és később a haza veszélyét fölismerő férfiak azon a véleményen voltak, hogy a polgári pártok vezetésében beállott egyszerű változással elegendő erőre tesznek szert az ellenség letörésére. — Ha valaki hetven évig magasztalja a hamis demokráciát, a hetvenegyedik évben nem nyúlhat váratlanul a diktatúrához, — mondotta a Führer. Az mtellektuaiizmus válsága A marxizmussal való harc tehát kezdettől fogva egy uj szervezetnek a megszületését tette szükségessé, egy olyan szervezet megszületését, amely kezdettől fogva a küzdelemre van nevelve. Az idők követelték ezt igy. A marxizmus polgári ellenlábasainak elaggott vezetői kitartottak ifjúságuk régi fegyvernemei és harci eszközei mellett és azt gondolták, hogy igy is vagyonának igazgatására, uj vallási és jótékonysági intézmények létesítésére, külön személy- és családjoguk fenntartására. Azonkívül a felekezeti kisebbségek tagjait az általános kisebbségi jogok is megilletik, tehát életük és szabadságuk védelme, a jogegyenlőség, továbbá a magániskolák alapításának joga és az a jog is, hogy az állam gyermekeik részére azok anyanyelvén oktató iskolákat létesítsen. De mit érnek ezek a papiroson oly szépen festő jogok, ha az iraki keresztények még puszta életüket sem érzik biztonságban. Mit ér nekik ez az egész kisebbségi kódex, legyen bár tökéletesebb, mint az, amelyet ná- luknál sokkal előrehaladottabb minoritások bírnak, ha ellenségeik büntetlenül öldöshe- tik őket. Az elmélet és a gyakorlat közti mélységes szakadék, a mai „kisebbségi védettemnek" ez a legrutabb jellemvonása, sehol sem ütközik ki annyira, mint éppen itt, ahol egy viszonylag meglehetősen fejlett szerződéssel szemben a valóság teljes jogtalanságot mutat. De, ha nem is ilyen feltűnő formában, igy van ez az egész kisebbségi élet terén. Hiába alkották meg a kisebbségi szerződéseket, hiába magyarázza azokat egy, már könyvtárakat betöltő irodalom, hiába foglalkozik a jogtudósok egész gárdája az érvényes kisebbségi jog reformjával, ha a kötelezett államok kormányai fittyet hánynak a szerződéseknek és jnég inkább, ha a nemzetek szövetsége, amely a kisebbségek vedlőjének nagyszerű szerepét elvállalta, ezt a szerepet csak eljáteza, de Sít nem érziMert hogy nem érzi át, sőt meg sem érti e világbistóriai jelentőségű feladatát, azt talán mi sem mutatja jobban, mint magának a szövetségnek egy akaratlanul igen kémikus önvallomása. Amikor egy esztendővel ezelőtt a boldogult Stresemann, a kanadai Damdurand, a finn Piroeope és mások sürgetésére kiküldték Adatéit, Chamberlaint és Quinones de Léout, hegy tanulmányozzák a kisebbségi eljárás reformját, akkor e bizottság a genifi kisebbségi osztály igazolására, sőt dicséretére a többi között azt hozta föl, hogy ez az osztály mintegy húsz — mondd és ird: busz — újságon keresztül kíséri figyelemmel a gondjaira bízott kisebbségek helyzetét, de e lapok közül is néhány az érdekelt kormány lapja. Mindezt nem hinnék el, ha saját szemeinkkel nem láttuk volna lenyomtatva a Journal Oífficiel komoly hasábjain- Tessék elképzelni: abban a tizenhét államiban, amelyet a népszövetségi garancia alá helyezett kisebbségi szerződések hálózata átfog, hozzávetőleges számítás szerint legalább 60 kisebbségi csoport él, azaz a népszövetség titkárságának kisebbségi osztályába átlag minden harmadiknak, sőt ha a megrendelt kormánylapok számát csak négyre tesszük, minden negyediknek egy-egy lapja jut he. A csehszlovákiai magyarságnak is a népszövetség a legfőbb patrőnusa, de a fentiek után valószínű az, hogy róla legfeljebb — a „Pra- ger Presse" tájékoztatja a' genfi pártfogót. Tegyük még hozzá, hogy a kisebbségi osztályban a három géplrókisasszonnyal együtt I tizenkét tisztviselő ül és húz a mi viszo I nyainkhoz képest igen magas fizetést Egy- egy tisztviselőre tehát, átlag másfél újság elolvasásának fárasztó kötelessége vár naponta. Ilyen körülmények között arról beszélni, hogy a genfi uraknak akár csak halvány fogalmuk is van a védszárnyaik alá helyezett kisebbségi milliók életéről, nem is naivitás, hanem egyszerűen képmutatás volna- Hogy erősebb kifejezést ne is használjunk! ügy hírlik, hogy a mezopotámiai hazájából k'iiüMiözött Mar Simon, aki jelenleg az angol kézen levő Ciprus szigetén tartózko= dik, petíciót készül benyújtani a népszövetséghez. A körülmények arra engednek következtetni, hogy Nagybritannia — amely azzal, hogy lemondott az iraki mandátumról, közvetve bizonyos erkölcsi felelősséggel tartozik az ottani dolgokért — e panaszt teljes súlyával támogatni fogja. Tegye is meg, mert ha a népszövetség az egész kereszténységet annyira megdöbbentő em© kérdésben is csődöt mond, úgy végleg elveszti arra való igényét, hogy bizalomra számítson a kisebbségeik részéről- Akkor bebizonyosodik, hogy — amiben egy évtized tapasztalatai után sem akarunk hinni — a kisebbségek népszövetségi védelme csak komédia és hogy a genifi augurok megértőén összemosolyogtak, amikor Briand, a nagy varázsló, e szép szavakat harsogta világgá: „A kisebbségeik szent joga a népszövetség szent- kötelessége, a népszövetség tanácsának szent küldetése." Na: RáDIÓMELLÉKLET SZám K " 1933 SZePtemfc>er 2 Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyed- Szerkesztőség: Prága II* Panská ullce 12, évre 76, havonta 26 KC; külföldre: évente 450, /4 SzlovenSzkÓÍ és niSZlTlSzkÓi ellenzéki nártok II. emelet, — Telefon: 30311. — Kiadóhivatal; félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Kt •? • H Prága II, Panská ulice 12. 111 emelet R képes melléklettel havonként 2.50 Ké-val több pOlltlKCll nCLpllCipjCl Telefon: 34184. Egyes szám ára 1.20 Ké, vasárnap 2.—Kt SÜRGÖNYÖM: HÍRLAP. PRAHA
