Prágai Magyar Hirlap, 1933. augusztus (12. évfolyam, 172-197 / 3282-3307. szám)
1933-08-10 / 180. (3290.) szám
4 T^GM-MAfitARHIRliAÖ 1988 OTguftHfti 10. EMBER ÉS VILÁG írja: KOSZTOLÁNYI DEZSŐ A rím varázslata (Első kőriemény.) t A rím — aa európai költészet főékessége — nem Európában született meg, hanem Afrikában. Eredetében jelképes utalás van a mivoltára nézve, ügy rémlik, hogy még mindig magán viseli ennek a világrésznek izgató verőfényét és forró sötétségét n. Krisztus után a második-harmadik évszázadban tűnik föl először az afrikai egyházi latin nyelvben. Az ókori görög és latin remekírók még nem ismerik. Vergilias néha ugyan rímel (az Aeneisnek ezer rímelő sora van), de a szakértők úgy vélik, hogy ez többnyire nyelvtani adottság, véletlen, vagy legalább is félig véletlen, öntudatossá, öncéllá akkor válik, amikor a híres karíhágői egyházatya, TertuIIianus hadakszik. III. A szerzetesek a kolostorokban elmélkednek. Breviárum-olvasás után, a szemlélődés szélcsendjében ocsúdnak arra, hogy egyes szavak, melyek más és más értelműek, azonosan végződnek. Ide- oda 'forgatják őket, illeszfcgetik, összepárosítják. Szerény zenét hallanak, mint egy madárka csivo- gását a rendház rácsos ablakán. Tűnődve hallgatják. Elámulnak azon, hogy a szavak, melyek egyébként szigorú, erkölcsi parancsokat fogalmaznak meg az életre é6 a halálra vonatkozólag és a zord valóságot írják körül, ilyen kézzelfoghatóak. Testűik pedig szintén szép. Ezek a papok, akik vezeklőörwel vérzik ágyékukat, bőjtölnek és imádkoznak s szórakozásuk mindössze annyi,, hogy a kertben rózsákat ojtanak, játszani kezdenek a szavakkal. Gyermeteg szellemük ártatlan örömét leli ebben. Azóta van rim. IV. Természetesen az ősnépek e a kisgyermekek, akik a maguk kezdetleges fejlettségi fokán a mindenkori ősnépeket péíldázzák, mindenre rímeltek. Ősembert és kiegyermeki kedvtelés ez. A felnőttek is tudtak felőle, de „elfelejtették", mert nem akartak, nem mertek rá emlékezni. Nem engedélyezték maguknak, hogy eszükbe jusson. Túlontúl édes volt az emléke. Eltiltották fülűiktől és lelkűktől nem hallották meg többé, nem vették észre. Mint akik még nem egészen „felnőttek", azzal büszkélkedtek, hogy felnőttek, hogy „komolyak", hogy megvetik a betűk e varázslatát, már csak a céltalansága miatt is s szégyenük, akár a csörgőt, melyet a bölcsőben illik felejteni, miután túljutottunk pelenkás-korunkon. V. A költőknek kellett újra fölfedezni, akik annyira emberek, hogy egyszerre felnőttek és gyerekek is 6 mindkét állapotot vállalják. De a rim fölfedezésével koránt sincs végleg eldöntve a rim sorsa. Maguk a korszakok is hullámzanak. Vannak gyermek-korszakok, melyek nem átallják bevallani gyarlóságukat, szeszélyüket s mindig kisdedi érzésvilágukat és vannak felnőtt-korszakok, melyek álszeméremből véka alá rejtik ezt, palástolják, tiltakoznak ellene az „értelem nevében". Amint bizonyos századokban a fürdőruhákat kivágják, aztán állig begombolják, amint bizonyos századokban szabadság uralkodik az emberek közmegegyezéséből, aztán zsarnokság következik, szintén az emberek közmegegyezéséből, úgy jelentkeznek az íro- dal'omban is a rim barátjai és ellenségei. VI. A rim ellenségei a költészet erkölcs-rendőrjei, a szépség képrombolói szintén az értelem visszahatásaként lépnek fel, ekkor és akkor, itt és ott. A XVI. és XIX. században Angliában, a XVII. században Franciaországban és Németországban, a XX. században Olaszországban « nálunk ie több ízben. Követelik a gondolat kopárságát, az ész jogát és a rim száműzetését. Bálványozásnak nevezik a rímet, csörgőnek és pörgettyűnek, értelmes emberhez nem méltó csacskaságnak. Ezek az elvek ideig-óráig hatnak is. Rimtolen verseket írnak. Ilyenkor a rim szőr csuhát ölt, eltűnik, hamut hint fejére. VII. Még Verlaine, a boszorkányos rímelő is ráun, egy szeszélyes pillanatában azon panaszkodik, hogy mennyi gyötrelmet okoz s ócska csecsebecsének •bélyegzi, melyet „egy süket gyermek, vagy egy őrült néger kovácsolt. 0 jaj a Rim silány kolomp, Süket gyermek, oktondi néger Babrál olcsó játékszerével S kongatja a szegény bolond." Contradictío in adíecto: rímekkel szidja a rímet. Mások viszont megtérnek hozzá, bűnbánóan. Sainte-Beuve, a bíráló, a XIX. század fényes elméje, az okosság megtestesülése, versben udva- rdja körűi > „Rim, aki színnel élteted Az éneket, Rim, összecsengés, éji dal, Zsongó zeném, tenélküled A vers süket És néma annak, aki ball." Cardueci, aki az ókori latin hagyományokat követi, egy darabig kerülte a rímet, 1869-ben, az Pozsony, augusztus 9. Az evangélikus egyház nyugati kerületének megüresedett püspöki székébe tegnap választották meg Faj- nor Dusán utódjául a modort evangélikus egyházi gyülekezet lelkészét, dr. Osuszky Sámuel István teológiai tanárt. Dr. Osuszky Sámuel István 1888 január 7- én született a Bradló melletti Brézón. Elemi iskolainál elvégzése után a modori polgári iskolát látogatta. Az akikori modori lelkész és későbbi püspök, Zooh pál lett figyelmes reá és tette lehetővé, hogy elvégezhesse a gimnáziumot. A pozsonyi teológiai akadémiát 1910-ben végezte el és azután Németországban Erlangenben, Jénában és Lipcsé„Uj rímek" dmü kötetében azonban már vezekelve vi«*ahivja Rsámüxetésből, hogy * tiwta óra helyett a tiszta rim uralkodjék. „Szép császárné, a hazámé, Ávé, ávé 6 latin, királyi sarj, lm köszönt egy forradalmár- Nem tagad már, Meghajol, csak te akarj.*4 Ez a váltakozás, - el a rímtől, vinsaa a rímhez — szinte az ingalengés szabályosságával jelentkezik. Divatja hosszabb s általánosabb, mint szórványosan feltűnő, egykét évig tartó népszerűtlensége. A rímet nem lehet kiirtani a költészetből és az emberi létekből. Gyökerei mélyre nyúlnak, csecsemőkorunk bűvös világába 8 a tudatalatti végtelen televényéből táplálkoznak. ben hallgatott bölcsészetet és teológiát. Lelkésszé dr. Balíi'k püspök avatta föl. Eperjesen kezdte meg és a prágai Káróly-egyetemen fejezte be jogi tanulmányait. 1919-ben katedrát kapott a pozsonyi egyetemen. Számtalan szlovák és evangélikus egyesületnek elnökévé és tagjává választották. Irodalmi és tudományos müvei közül említésre méltók a „Háború és vallás" című müve, Húrban, Stur és Hodzsa filozófiáját ismertető müvei és a „Bevezetés a szociológiába cimü 1930- ban megjelent könyve. A szlovejiszkói evangélikus egyház nyugati kerületének uj püspöke október elsején lép hivatalába. flflÉ BB—11 HllilllIIIlii IIIIIMIir1—“T11—"— abba ültetik bele a generálist és úgy viszik mindenfelé a vállukon. A jé, markot, caitiOi #véd fiuk vidáman cipelték a generálást. Nem engedték, hogy a főire lépjen . . . Vájjon mit érezhet ez az ember, aki a na- retet és a testvériség jelszavával milliókat mozgatott meg, megteremtette korunk leghatalmasabb ifjúsági mozgalmát, úgyszólván semmiből, huszonöt évnek előtte? Mit érezhet ez az ember, élete alkonyán, amikor ezer és ezer csillogó szetm veszi rajongva körül, amikor látja, hogy ez a sátor- város az fi leikéből lelkizett, ő tudta egyedül megalkötni ezt a hatalmas barátságot, amelyben finnek és skótok, osztrákok és dánok, románok és egyiptomiak összeöleikeave járnak, olyan testvériség ez, amilyen még nem volt , , . Egy életmunka. Jó munka, szép munka, S aki megteremtette: látja munkájának nem remélten hatalmas gyümölcsét. Amit ő a londoni gyerekekkel akart csinálni, átvette az égés?, világ. Itt ül most, mosolyog a fényképező! em- csék kereszttüzében, tiszteleg, beszélget. Egy öreg angol lord. Nem szeretek tömegben aktiv ordítozó>3?a 1 rész íven ni. De most, egyetlenegyszer, évek óta először, elfog a lelkesedés és vadul kiáltom együtt én is a kiáiozókíkal: — Bi Pi, éljen . . . A nők a táborban Most egy lendülettel térjünk át a nőkre. Nem a cserkésznőiket értem, hanem a látogató közönség nőinek azt a fajtáját, amelyik nem tudja megállni, hogy extatikus rajongással, a szerepjéeii és a feltűnési viszketeg- nek jólismert szabályaival ne akarjon itt ellenségeket szerezni nemiének. Nem mondom, a férfinép is gyerekesen, izgatottan, megzavartan viselkedik. Aki életét hatodik kerületbeli körülmények között élte 18 s talán még soha életéiben forrást nem látott, idegenül, kényelmetlenül érzi magát, megzavarja a természetesen ránézve uj exoti- kuma s hogy ebben a különösségben még fejkendős arabot, szoknyás skótot, barna sziámit, nevető franciát, hosszú svédet is lát, teljesen konundálva van. És a nők . . . Német szóval tudnám talán legjobban kifejezni azt a viselkedést, amit némely nő itt mutat. „Zudringlich" — mondja a német erre a kellemetlen, kiiváncsd, kotnyeles fajtára, amely nem hagyja élni az egyiptomit, mert annak barna a bőre, amely extázisba jön, ha ilyen feliratokat lát: New Zeland, Lancishire, Fdnnland, Lengyelország, Sus- sex, U. S. A. . . amely engedély nélkül, szemérmetlenül belép a japán iák félve őrzött szentélyébe, megrángatja a skótnak kockás szoknyáját, hogy milyen anyag, kész arra, hogy letépi a hindu fejéről a turbánt s eléje áll, hangos szóval csodálkozni, úgy, hogy szegény hindu zavartan vicsorogtatja a fogait . . . Szörnyű, mire képesek a nők, ha úgy istenigazában kíváncsiak valamire. Egyszerűen: nem hagyják élni a tábort. Itt nincs a cserkészeknek magánélete, nincs nyugalma, bekukkantanak a konyhára, mindent megnéznek pontosan azért az egy pengőért, miint egy állatseregletben, vagy egy kiállitá- son . . . És az autogrammok!! Lehetetlen papirron- gyokra, fecnikre, noteszekbe, számlákra, könyvekbe ufon-utfélen autogramimot kérnek, minél exotikusabb egy cserkész, annál jobban támadják, nem hagyják élni. Hiába figyelmeztetik őket, hogy a mohamedánnak bizonyos időben nem szabad írni, hiába mentegetőzik a sziámi, hogy belefáradt az írásba, nem menekülhet. Vihanedzett anyák apró gyermekeiket küldik skalpvadászatra, akaróim mondani, autogrammhadjáratra, megállítanak békés cserkészeket, leszólita- nak svédlet, dánt, románt, auiszrállait, csahet, — csak minél érdekesebb krikszkrakszot írjon a noteszbe, csak teljék a papiros idegen aláírással, kétségtelen bizonyítékával annak, hogy a mama és a papa vasárnap kin voltak a táborban. Képzeljétek, hétszázJhatvanöt aláírást gyűjtöttek . . . Az exotikusak menekülnek. Nem is mernek bejönni látogatók közé. Ha valaki papírral szalad feléjük, menekülnek. A nőkből itt nagyon ki lelhet ábrándulni. A japániak áttették tábodielyüket ke- vésbbé látogatott vidékre, nem bírták a kiváncsiak ostromát. A legjobban tette az a kis magyar cserkész, aki bekente arcát és kezét fekete mázzal, nyakkendőjéből turbánt kötött s egész nap vigyorogva írt körülményes gonddal mindenféle ákumlbákumot a papírlapokra. Még beszélt is hindu nyelven. Körülbelül igy: — Aiingogu, eingogu gandi ramaputra. Amivel aztán mindenki nagyon meg volt elégedve . . , Siombathjjr Viktor Baden Powell arca Kis képek a nagy táborozásról A jamboree és a kiváncsi nők Gödöllő, jamboree, augusztus. Engedtessék meg, hogy a népszerű Bi Piről, a világ főcserkészéről néhány sorban mi is megemlékezzünk. Legyen ez a pár sor a legnagyobb tiszitelet, a legmélyebb szeretet írása, nem az újságíró szól itt, hanem egy cserkész a sokmillióból. Mostanában sokszor látjuk ezt a hetvenötéves öreg angolt, a katonatisztiből lorddá emelt cserkészvezért, cserkészlkön yv e i m ben is de sokszor elnéztem burkalapos arcát, nem hittem volna, hogy a mozgalom apjával naponta lesz találkozásunk, dunamenti cserkészeknek. Az arc, amit könyveink mutatnak, fiatalabb, — ám nem mondhatnám, hogy a mi Bi Pipik öreg eimlber lenne, ő maga is akkor emlegette ezt az öregséget, amikor a múltkori díszszemle alkalmával leszállt a lóról s meztelen térdét a nyereg felhorzsolta. Kissé bicegni kellett s mosolyogva szólt oda a kormányzónak: — Hiába, látszik, hogy öregszem . . . De ezt ő maga seim hitte. Itt ül most is, a sportpálya díszpáholyában, közvetlenül körülötte a cserkészvezetők, olyan mosolygósán, jóindulattal nézeget, dis- kurál, mint a nagyapám a családja köréiben, estefelé ... A mozgalom, amit megindított, annyira elütő a többi mozgalmaktól, annyi szeretet, közvetlenség és emberiesség él benne, hogy vezetője, megalapítója sem tetszeleghet a dalai láma allűrjeivel: Bi Pi együtt nevet a többiekkel g leikével minden gyerek leikével egybeforr. Fia is itt van a táborban. A „kis Bi Pi" huszonégyéves és a tábor rendes lakója. Napról-mapra megjelenik valamelyik altá- borban, vagy a nyílt arénán a nemzetek bemutatóján, rövid térdnadrágja, övébe tűzött kis kése, kopott burkalapja csak olyan, mint a többi cserkészé, mellén néhány kitüntetés szalagja, nyalkában a cserkésznyakkendő, amelyen rávarrva a jellegzetes angol megkülönböztető jel mutatja, hogy angol csapatból való. Karakteres arca mosolyra van beállítva. Szemesarka mindig nevet, mindig jókedvű: életegészfSég, optimizmus, lelkesedés ü! e*en az arcon, arcszime rózsás, néhány szeplővel tarkítva, haja erősen kopaszodik, tonzurával ajándékozta meg az öregség . . . Minden tetszik neki, minden nagyon jól vau, ha az ő szelleméiben csinálták, kedvesen tiszteleg, mosolyog, tapsol dánoknak, hinduknak, magyaroknak, szlovákoknak, letteknek és jamaikaiaknak . , . Ebben az emberben már nics előítélet; a világ népei egyek előtte . . . És hogyan szeretik . . . Minden csapat legfőbb vágya, hogy a nagy Bi pi előtt szerepeljem •s ha szerepelhet, látnád azt a lelkesedést, igyekezetét!! Boldog, aki közelébe juthat, aki fényképezheti, akár sétál, akár autón jön, akár a páholyban ül. Mindenki szereti. A pestiektől akkora óljent kap, aminőt csak dunaparti torkok tudnak ordítani, él jen zik a szülők, a gyerekek, a katonák és a közönség . . . Népszerű. Sikere van. Jó öreg, angol generális, rövidnadrágban. Egy kis arab cserkész jutott közel a lovához a minap. Oda sündörgött az arab s áhítattal nézett föl a nagy Bi Píré. A generális lenyujtja kezét s miközben beszélget mással, megsimogatja a kis arab fejét. A gyerek el nem mozdult volna a létól egy tapodtat sem. ügy simult a generális tenyerébe, mintha édesanyja arca volna. Nem láttam még arabot lelkesülni, de a kifejezés, amíit ez a gyerek vágott, azt hiszem, a legnagyobb lelkesedés és tisztele' kifejezése lehet. Miég akkor is simogatta saját tenyerével a fejét, amikor a generális elment. Minden cserkészvoltát megtagadva, verekedett volna, ha valaki a megszentelt fejhez nyúl , . . Vagy a svédeknél . . . A svédek tábora előtt kisebb tömeg álldogál, várják Bi Pit, aki mindennap látogatott altáborokat. Ott szorongunk, várván a generálist. A közönség lelkesen éljenez, a svédek könnyű vigyáizabain várják a főeserkiészt. A kék svéd cserkéezruha pompásan olvad asz- sze a fák zöld színével. Bi Pi érkezik. Kedvesen kiszáll, szalutál. A tálbor élén a svéd trónörökös fia várja, aki maga is cserkész, telköszönti. Végül hatalmas svéd rendjelet ad át neki, széles szalagon akasztja a nyakába. Bi Pi- nek rengeteg kitüntetése van a mindegyikből a legelső rendű. Bi Pi megköszöni az üdvözlést és útnak indul a táborban. Ebben a pilanatbam négy sötétkék cserkész rohan hóivá, hordozható síéket hóinak, Október 1-én foglalja el hivatalét Otuszky Sámuel, Nyugattzlovenszkó uj evangélikus püspike
