Prágai Magyar Hirlap, 1933. augusztus (12. évfolyam, 172-197 / 3282-3307. szám)

1933-08-09 / 179. (3289.) szám

4 'PRXGAI-A\\&tíJRHlKLAE> Budapestről jelentik... Kis jegyzetek nagy dolgokhoz Budapest, augusztus 8. Ha ebeikben a na­pokban az ember végigmegy Budapest uc- cáin, azt keld hinnie, hogy egy modern Bábel­ben járkál. Lépt en-nyomom idegen nyelv hangjai ütik meg a fűdét, idegen embertípu­sok kerülnek az útjába, fehérek és szinesek egyaránt, akik a maguk sajátos módján bá­mulják meg enneik a városnak sok és nagy­szerű szépségéit, mozgalmas uccáit, ízléses, kirakatait és mindazt, amit egy világváros az idegnnek nyújthat. Budapest ma tele van idegenekkel. Vala­mennyi szállója túlzsúfolt és már a magánla­kásokban is alig van kiadó szolba. Kétségtelen, hogy ebben a mostani nagy idegenjárásban az oroszlánrész a cserkész vi­lágtáborozásnak jut, — hiszen a jamboree ötvenhárom nemzetét a világnak egyesíti magában, harmincezer idegen cserkész és a kísérők nagy tömege tartózkodik ma Magyar- országon, mely szives szeretettel fogadja a vi­lág minden tájáról idésereglett vendégeket. De ettől az eseménytől eltekintve is, az utóbbi évek során Budapest kedvenc tartóz­kodási helyévé vált a külföld turistáinak. Az idegenforgalom különösen az utolsó öt esztendőben óriási lendületet vett, ami ta­gadhatatlanul Budapest székesfőváros áldo­zatkészségének köszönhető. A székesfőváros vezetői igen helyes érzék­kel vetették magukat rá az idegenforgalmi propagandára. Erre eredetileg bizonyára az adta meg az impulzust, hogy a magyar fő­város olyan fürdők felett rendelkezik, ame­lyeknek gyógyhatása vetekszik a világ bár­mely fürdőjének gyógyító erejével, de ha a dolgok mélyére tekintünk, okul szolgált er­re a propagandára az is, hogy az országba érkező idegen tulajdon szemével és közvet­len tapasztalás révén kíván meggyőződni air- tóI a szomorú sorsról, amely Magyarország­inak a háború után osztályrészül jutott. De — és tulajdonképpen erről akarok be­szélni — amilyen mértékben nőtt a székes- főváros idegenforgalmi propagandájának a sikere, olyan mértékben nőtt az irigység is ezzel a sikerrel szemben. Mint minden élő szervezetnek, ennek is támadtak parazi­tái. Emberek, akiknek sem tudása, sem mű­veltsége, seim hozzáértése nem volt, egyszer­re idegenforgalmi szakértőként jelentkeztek a fórumon és ma már az a helyzet, hogy azt a nagyszerű szervezettséget, amelyet a fővá­ros a maga erejéből és a maga áldozatkész­ségéből felépített, végső veszedelem fe­nyegeti. Jönnek emberek, nem tudni honnan, befo­lyásos protektOrokhoz jutnák, nem tudni ho­gyan és mindenre rávetik miagukat, amit mások nagy fáradsággal és nagy áldozat- készséggel jól megcsináltak, abban a re­ményben, hogy részükre is kínálkozik vala­mi érvényesülés és főleg valami jövedelem. Valószínűleg ezeknek a parazitáknak az elő­retörése érlelte meg a miagyar kormányban (azt az elhatározást, hogy az idegenforgalom 'kérdésiét törvény utján szabályozza. Erre va­lóban szükség is van, de — a hozzáértők szerint — a ma működő idegenforgalmi szer­vek teljes mellőzésével! Mert — a székesfő­város idegenforgalmi intézményeit kivéve — azok a legitim és illegitim szervek, amelyek ma az idegenforgalom terén működnek vagy úgy tesznek, mintha működnének, az ide-, génfogalomnak nemhogy hasznára lenné­nek, hanem egyenesen kátána és veszedel­mére vannak. Különben is valóságos defetizmus folyik a magyar idegenforgalom terén. Vagy másnak nevezhető-e az, ha mapról-napra azt olvas­hatod némely lapban, hogy potom pénzért utazhatsz külöldre ugyanakkor, amikor a magyar fürdők úgyszólván üresen állanak lés a nagyszerű magyar tenger, a Balaton, körül alig üdül nyaraló. Nem beszélek ter­mészetesen azokról a nagyszerűen megren­dezett utazásokról, amelyek például a Pesti Hírlap égisze alatt folynak le. Neim pedig azért, mert a Pesti Hírlap külföldi utazásai a őse re-rendszer alapján történnek. Vagyis [Páriából vagy Rómából legalább ugyanany- ínyi utas érkezik Budapestre éppen ezeknek a cserevonatokniak a révén, mint a hány (magyar utas a külföldnek ezeket a nagy (metropolisait látogatja. Ez idege,nforgatom. Ez propaganda. De minden ellenérték nél­kül, csak pusztán a rideg üzleti reklám és csekély anyagi haszon ellenéiben olyan he­lyekre toborozni közönséget, ahonnan a ma­gyar idegenforgalom rekompenzáeióra nem flzámiiitlhat — ez az idegenforgalmi propa­gandával való visszaélés- Defetizmus Aminthogy defetizmus az is, — és ezt 'S> e helyütt egyszer már meg kell mondani — amit a budapesti magyar sajtó egy része az utódállamokkal kapcsolatos hírszolgálat terén produkál. Szenzációs feltálalással, külön ti­pográfiával olvashatunk interjúkat, amelye- [ Jászé, augusztus 8. (Kiküldött munkatár­sunktól) Sokáig felejthetetlen műélvezetben volt része vasárnap Jászó és környéke ős­lakosságának, mely több volt az egyszerű szórakozásnál. A jászói keresztéinyszociailista pártszervezet vezetősége elhatározta, hogy a tiszaujlaki árvízkárosultak felségéiyezé- síéihez tehetségéhez képest anyagilag hoz­zá fog járulni és meghívta a kassai Kath- Legéinyegyesiület műkedvelő gárdáját szimiélőadásra. A kitűnő műkedvelő gárda Farkas Imire Iiglói diákok cimü diáktörténetét mutatta be Jászó leghatalmasabb dísztér méhen, melyet zsúfolásig megtöltött a lelkes közönség. A legéhyegyesület kitűnő műkedvelői na­gyon kitettek magukért. Egytől-egyig sziv- veldélekkel játszottak. Külön csak az újon­nan felfedezett primadonnát Hoirmyák Man­óit emeljük ki, aki a női szerepbe három nappal az előadás előtt ugrott be s ennek el­lenére művészi előadást produkált. Kellemes hangija, bájos éneke teljesen lenyűgözte a hallgatóságot. 'A kiváló műkedvelő gárda többi tagja a Gödöllő, cserkésztábor. Este a íáboríüznét Ahogy ezeket a sorokat irom, a cserkésztábor esti zenéje adja hozzá a kíséretet. A hatalmas tölgyek egyik kis tisztásán a hatodik altábor bábeli népe ujjong a tábortűz körül, angolok, csehek, szlovákok, magyarok, jamaikaiak, pa- lesztinaiak dalolnak már egy félóra óta, néhány finn is kő zelebbkérült s valahonnan a túlsó ol­dalról egy arab tévedt miféléink, csöndesen tűri, hogy vászorfejfödőjét illetékes és illetéktelen kezek fogdosgassák. Este kilenc óra van. A cserkésztábornak ezt a különös hangulatát leírni pislákoló petróleum- lámpám fényénél nem lehet. A toll akadozni kezd, a riporterből előbujik a cserkész, az erdő zug és morajlik, zeng és dalol, — de nem a ma­darak danáznak most itten, hanem ezerötszáz hold területen harmincezer cserkész, a világ negyven államából. Az irás szinte lehetetlen itt, minden pillanatnak megvan a maga szenzációja, magunk Í6 a tábortűzhez futunk, vele éneklőnk az angolokkal, akik ebben a pillanatban valami különös tréfával vidítják a bihariakat és a nagy kör ősié két. A tábortűz sem alfélé közönséges tábortűz: az égő hasábok által megvilágított alakok előtt hatalmas deszkaemelvény, azon táncolnak, tor­násznak a ,,bemutató“-fiuk, ott ugrál és szóra­koztat a tábortűz rendezője e — mikrofonba be­szél, mert illik tudni, hogy magasra szerelt hangszóró tölcsérek viszik szét a hangot az er­dők sűrűjébe s még az is meghallja az egész tábortűzi mókát, aki bent a sátrában pihen. De nemcsak minálunk van tábortűz, hanem a tiz áltálkor valamennyijében. Tessék elképzelni azt a hangzavart, ami most itt ebben a pillanat­ban uralkodik: minálunk most éppen a jamai­kaiak énekelnek, egy félkilométerrel odébb an­gol nótát szór szét a tölcsér, alattunk a lengye­lek tölcsérei szólnak s jobbról-balról, benn az erdőben két teljes zenekar puffog és csinna- drattázik. S mégis milyen kedves, harmonikus minden. Skót fiú, magyar cserkész, lengyel „ibrat“, hin­du, turbános scout összeölelkezve állnak a tá­bortűz körül, nagy, komoly, szép testvériség­ben s eigy ritmusra dúdolnak valami közösen tá­jt nult nótát. (kiét a virgonc újságíró Bemossál, Titulescu- val vagy Jelfüiiocisel folytatott le. Ez magá­iban vélve miég nem volna baj, ha a lapnak például cisaik egyszer is eszébe jutott volna, hogy aiz utódállamokba szakadt magyarság egy-egy vezetőjét szólaltassa meg és meg­kérdezze tőle, hogyan él az illető országban lakó magyar kisebbség, mennyire elégítet­ték ki kulturális szükségletét, hogyan fej­lesztik iskoláit és milyen mértékben élheti la maga nemzeti életét? Erre azonban nem 'kiváncsi ez a sajtó. Zólyomi Dezső. következő volt: MikuJa Imre, Somajda Tiva­dar, Azuth Antal, Csűr illa Dezső, Antal Pál, Hopák Béla, Stíhmotzer Alajos, Lengyel Jó­zsef, Buliczfca János, Lukács Ferenc, Pesák Jenő, Halász József, Malaga Ferenc, Szász Árpád, Bakeai József, Szabó Mihály, Czehely Miklós, Martonyiák József, Sonkolyos Sándor, Halta Vilmos. Kivétel nélkül mindegyik a •reá biizott szerepet a legjobb tudása szerint művésziesen alakította. Ebben az akcióban fáradhatatlan és önzet­len munkálkodást fejtettek ki Jászén: Bor­sódy Sándor, a ker.-ezoc. párt helyi szerveze­tének elnöke, Zavaitkay János titkár, Eiben Imire, Góts Ferenc éis Zahutnyik Jenő párt- vezetiőséigi tagok, akik az akció élére állva dr. Kába Kálmán körzeti titkár segítségével annak teljes sikerét biztosították. Nemes munkálkodásuknak megvolt az anyagi ered­ménye is, hiszen a nagy kiadásokon kiviül nyolcszáz korona tiszta jövedelmük ma­radt, miely összeget Hokky Károly ker.- szoc- nemzetgyűlési képviselő utján a tiszaujlakiakhoz juttatták el, Zeng és dalol az erdő. Énekszó, megafon, nagydob, tárogató, kalapácsütések, biciklicsön­getés, füttyjel: a hangkáosz mégis egyet jelent: a dolgozni akaró testvér cserkészek szép életét.,. Lassan csöndes lesz minden. A közönségnek haza kell mennie, — irtózatos tömeg járt ma délután a táborban, ellepte a sátrakat, az uta­kat, a fák alját s lélegzetűi sem hagyta a cser­készeket. Ma délután rendes tábori élet nem is volt. Inkább diszkiállitáshoz hasonlítottunk. A tábortüzet eloltják. S a megafonok ebiben a pillanatban minden táborban a Krasznahorka büszke várát fújják. Ez a takarodó. Valaki na­gyon szépen fújja, benn valahol a központban s a megafonok világgá szórják a hangokat... Harmincezer cserkész gyönyörű tároigatószó mellett megy aludni... Visszhangoznak az er­dők. Különös érzés... Éjjel azonban éppen a mi sátrunkban, nagy küzdelmek voltak az őrséggel. Senki sem akarta elhinni, mikor fölkeltették, hogy őrségre kell mennie. Sűrű és erős küzdelmünk volt lábakkal és pokrócokkal. Később jobbról és balról horkolni kezdett va­laki. Csöndesen átnyúlok és befogom az orrát. Fuldokolni kezd és fölébred. Alighogy ezt elin­tézem, horkol a másik is. Ezt föltfütyüljük kö­zösen. Mérgesen ébred. Az őr bedugja a fejét. — Ez semmi! — susogja, — menjetek át az ausztráliai táborba, ott van valaki, aki úgy hor­kol, hogy diplomáciai beavatkozás lesz a vége, mert a lengyelek nem tűrik!... Reggel félhétkor ismét táxoga tőszót röpítenek szét a hatalmas megafonok. Ébresztő után — van-e, aki ne hin­né — szórakoztató zenét közvetít az erdei rádió, — zene mellett isszuk a tejet, zene mel­lett főznek a szakácsok, egy bécsi nóta, egy cseh dal, egy magyar... így megy most órá­kig. Kíséretül: favágás. Milyen jó most itt, hogy nincsen közönség a táborban. Magunknak élünk, vidáman, kedvvel. Bocsánat most veszem észre, hogy riportot nem írtam. Be kellett volna számolnom talán a megtörtént eseményekről, a fölvonulásokról, a műsorról, el 1938 augusztus 9, Mftrdft. kellene mondanom, milyen pompás és bőséges az élelem s milyen higiénikus — a pucolt csir­két ma jégben és szalma közt kaptuk —, hogy a vízvezeték milyen pompás, hogy a fegyelem! milyen jó, — hidegen és ridegen kellene írnunk, de olyan jó kikapcsolódni az újságírói minden^ napból, élni ezt az erdei félvad életet, tejet inni, skótokkal diskurálni, görögökkel barátkozni, amerikaival lökdösődni, — „és egyáltalában44.*. Nem is lehetne folytatni az írást. A pesti kör zönség megérkezett, ellepi az erdőt, vége min­den szépségnek, hangulatnak, következik a lár­ma, a csodálkozás és a kiállítás. Itt a cirkusz... Beszagolnak még az egérlyukba is... Szombathy Viktor. ★ ★ ★ Baden Powell elutazott Gödöllőről Gödöllő, augusztus 8. Lord Baden-PoiweJI kedden elutazott Budapestről. A búcsúztatás ünnepélyes formáiban ment végibe valameny- nyi cserkész részvételével- A cserkészeik felvonulást rendeztek Baden-Powell előtt, aki elragadtatva szemlélte a katonásan me­netelő cserkészcsapatokat. A felvonulás után hatalmas tábortüzet gyújtottak, amelynek egy rőzséjével Baden-Powell tálborról tábor­ra ment éis így gyújtott kisebb őrtüzeket. Baden-Powellt Horthy kormányzó vendégül látta, amely alkalommal a cserkésztábor minden kiválósága és híressége is hivatalos volt. A külföldi cserkészek állandóan utóm vannak. Sorra 'járják Magyarország jelented sebb vidéki városait és nevezetességeit. Bár­hol is fordulnak meg az idegen cserkészek, mindenütt a 'legnagyobb szeretettel és barát­sággal fogadják őket Gusztáv svéd trónörökös Debrecenben Debrecen, augusztus 8. Gusztáv Adolf svéd királyi herceg hétfőn feleségével együtt Debre­cenbe utazott és a Tisza szállóban szállt meg. A vendégkönvibe Mr. és Mrs. Boy néven jegyez­tették be magukat. Megérkezésük után autóval kihajtattak a Hortobágyira és gyönyörködtek a délibáb csalóka képeiben. Visszatérve megte­kintették az egyetemet, a klinikákat, bejárták a Nagyerdőt, fürödtek a strandon, majd egy tánc­lokálba mentek, ahol divatos táncokat lejtet­tek a parketten. Majd miután Debrecen minden szórakozási lehetőségét kimentették, visszatér­tek Gödöllőre. Adakozzunk a árvízkárosultak javára Ismeretes, hogy a tiszaujlaki árvízkárosultak segélyezésére Esterházy János országos elnökkel az élén mozgalmat indított az országos keresz­tényszocialista párt és felhívással fordult a nagy- közönséghez, hogy támogassa a borzalmas elemi csapás áldozatait. Adományokat köszönettel át­vesz az országos keresztényszocialista párt köz­pontja is, és kéri a nemesielkü adakozókat, hogy adományaikat Tomaschek Lajos központi titkár címére küldjék (Bratislava-Pozsony, Ventur-ucca 9. sz.) A pártközpont az ajándékokat megfelelő helyre továbbítja és kívánatra nyilvánosan nyug­tázza. B. P. pozsonyi lakós 100 koronát juttatóit erre a célra, amiért hálás köszönetét mond a párt­központ. i A sorompó nélküli útkeresztező­désnél elütött egy szekeret a rimaszombati személyvonat A szekér mindkét utasa meghalt Rimaszombat, augusztus 8. (Bajáit tudósli- tónik távirati jelentésié.) Ma reggel a Rima­szombatból négy óra negyven porckor induló •személyvonat Jánosi község közeliéiben a hár­mas számú őrháznál elütött egy parasztiszeke­ret. A szekéren Füllöp Barna jánosi gazdál­kodó igyekezett ki a mezőre a tenméshordás- hoz és magával vitte Laszíka János klenódi aratóimnnkást is. A kéit ló és a kocsi elülső része keresztül jutott a síneken, de a kocsi hátsó részét elkapta a vonat. Az összeütközés következtében a kocsi hátsó iésze teljesen leszakadt és a két ember lezu­hant a pályatest mellé. Ftilöp Barna azonnal ikiszenvedett, Laszka Jánost pedig a fején és hátán szenvedett, valamint súlyos belső sérülésekkel eszmé­letlen állapotban szállították be a rima­szombati kórházba, ahol még a délelőtt folyamán meghalt. A lovak életben maradtak és körülbelül kétszáz méternyi távolságra vágtattak ed & szekér roncsaival. Még a délelőtt folyamán járásíbirósági bizottság szállt kt & helyszí­nére, hogy a szerencsétlenség részleteit és a •felelősséget megállaipiták. Az eddigi feltevés szerint a szekéren ülők elaludtak, miikor a szekér keresztülhaladt a pályatesten, de két­ségtelen az, hogy a szerencsétlenséget első­sorban a sorompó hiánya okozta Jászó vidéke a tiszaujlaki árvízkárosultakért A kassai Kath. Legényegyesület műkedvelő gárdája sziníelőadásai tiszta jövedelmével enyhíti a tönkre­ment Tiszánj lak nyomorát Sárogatószó mellett menneü aludni a világ cserkészei Esti hangulat a jamboreen

Next

/
Oldalképek
Tartalom