Prágai Magyar Hirlap, 1933. augusztus (12. évfolyam, 172-197 / 3282-3307. szám)

1933-08-05 / 176. (3286.) szám

2 T>PAGM-AV\<AaR-M EL3$ ifrztus 5, mmum.vmt Kiújultak az ellentétek a kormánykoalícióban Dolgukvégezeilen mennek szabadságra a miniszterik A pénzügyminiszter uiabb takarékossági Javaslatai !yek csupán Németországot és Ausztriát érintik közvetlenül, úgy ezt a fölismerést az európai poétika tisztulási folyamata szempontjából kel­fene üdvözölni. Berlin, augusztus 4. A Wolff-iroda jelentése szerint a német külügyi szolgálatban nagy vál­tozások várhatók. Von Kaufmam buenosairesi, Zech'ün mexikói és gróf Lerche-nfeld briissze’i követ nyugalomba vonul. Utódaikat rövidesen kinevezik. Prágában tüntettek a német kevetség elült Prága, augusztus 4. A rendőrségi sajtóiroda jelentése szerint tegnap este 11 órakor néhány fiatalember a Hí. kerületben lévő német követ­ségi épülethez akart nyomulni, hogy a követség előtt a Hítler-rendszer ellen tüntessen. Az őrt* álló rendőrök azonban megakadályozták a tün­tetőket szándékukban. Az egyik fiatalember egy ólomdarabot hajitott a követségi épület egyik földszinti ablakára. A tettest és még két tünte­tő- a rendőrség előállította az őrszobán s mind a hái inukat fogságban tartják. A rendőrség be­avatkozása után a tüntetők szétoszlottak. Ma délelőtt Holzhausen német követségi ta­nácsos interveniált a prágai külügyminiszté­riumban a tüntetés miatt. A külügyminiszter ae- lyettese a diplomata előtt sajnálkozását fejezte ki s megígérte, hogy a rendőrség fökozotf fi­gyelemmel törekszik arra, hogy a jövőben ha­sonló incidensek előfordulását megakadályozza. As országos hivatal jóváhagyta a rimasiombali biréválasztást Rimaszombat, augusztus 4- (Tudósítónk távirati jelentése) A rimaszombati járási hivatalhoz megérkezett az országos hivatal végzése, amelyben az országos hivatal a jú­nius 2-án megismételt elöljárósági választás elleni fellebbezéseket elutasítja és a válasz­tást teljes egészében megerősíti. Ennek alap­ján a rimaszombati képviselőtestület; által megválasztott városbirák és bizottságok megkezdhetik működésűket. Rimaszombat városbirája eszerint most már jogerősén dir. Eszemyi Gyula főorvos, a magyar nem* »eti párt tagja. Helyettesei: dr. Bartos Gyu­la vezető jáirásbiró, cseh néppárti és P- Ko­vács István kereskedő, a kérész tény szocia­lista párt helyi szervezetének elnöke. Az országos hivatal végzése folytán most már véget ért dr. Hudiezius István kormány- biztosi rezsimje is és a több mint három év óta jogainak gyakorlásában akadályozott la­kosság saját kezébe veheti sorsának irányí­tását. Prága, augusztus 4- A kormány e héten befejezi munkáját s a jövő hét elejém a mi­niszterek megkezdik teljes nyári szabadsá­gukat. A gazdasági miniszterek tanácsa ad­dig naponta tárgyal, de úgy látszik, hogy az ellentétek sokkal súlyosabbak a kormány pártjai között, semhogy a szombati minisz­tertanács elintézhesse valamennyi bejelen­tett szűkségrendeletét s nagyon valószínű, hogy minden fontosabb kérdés elintézése az őszi politikai kampányra marad. Erre vall legalább is a kormánypárti Li- dové Noviny mai jelentése, amely azt mond­ja, hogy a koalíciós pártok közötti idegesség az utóbbi napokban annyira megnövekedett, hogy nagyon elhúzza az amúgy is nehéz kor­mánytárgyalásokat. A kormánynak min­denekelőtt el kell készítenie a jövő évi költ­ségvetés kereteit, amelynél nemcsak a taka­rékossági bizottság javaslatait veszik figye­lembe, hanem Trapl pénzügyminiszter újabb javaslatait is. Elsősorban az állami alkalma­zásban levő férjes asszonyok számának csök­kentéséről van szó s az erre vonatkozó javas­lat már valószínűleg a szombati miniszter- tanács elé is kerül. Nagy nehézséget okoz egyben az agráriu­sok számos követelése is. amely a legna­gyobb ellenzést váltotta ki a kormány szo­cialista tagjaiban, akik viszont ellenértékű! a miunkanélküli-segélyezés és a munkaköz- v éti tők tekintetében köreteinek bizonyos en­gedményeket s egyúttal keresztüli akarják vinni, hogy a tisztviselők felmondási idejét az eddigi hat hétről három hónapra emeljék fel legalább a krízis idejére. Az agráriusok pedig elsősorban a faszindikátus létesítésé­nek ügyét akarják elintéztetni, de a kor­mány többi pártjaiban olyan ellenállásra akadtak, hogy ez a kérdés is valószinüleg csak ősszel kerül sorra. Annyi bizonyos, hogy a nyári szünet előtt olyan bizonytalanságban mennek szabadság­ra a miniszterek, hogy nem lehetetlen, hogy az ősszel nagy meglepetések lesznek. Igyre több szlovák lap szíré meg az olvasók részvéfíensége miatt Pozsony, augusztus 4. (STK.) A gazdasági vál­A Slovenská Liga és a Sokolegyesület évek óta erős harcot folytat azért, hogy Eperjesen a cégtáblákról a magyar feliratokat eltün­tesse és ezzel a város külső képének teljes „szlovák jelleget" adjon. A fáradozás kevés eredménnyel járt a múltban, de most az Eper­jesi Kereskedők Grémiuma és az Iparosok .Szövetsége sietett ebben a „tisztítási munká­ban" a soviniszta testületek segítségére. Az Eperjesi Kereskedők Grémiumának és az Iparosok Szövetségének vezetőségei ugyan­is — állítólag hatósági nyomásra — hivata­losan felszólították tagjaikat, hogy tüntessék el cégtábláikról a magyar feliratokat és en­nek az akciónak sajnos már sikere is volt. Főképpen a kereskedők egy része abban a hiszeimben, hogy a hatóságnak törvényen ala­puló hivatalos intézkedéséről van szó, sie­tett a felhívásnak eleget tenni. Éppen ezért szükségesnek tartjuk felvilágosítani az eperjesi kereskedőket és iparosokat, hogy a hatóság ebben a kérdésben nem tett és nem is tehet semmilyen intézkedést, mert erre nincsen törvényes alapja. A kereskedelmi életben biztosítva van a tel­jes nyelvi szabadság és nem szabad ma, ami­1933. évi XIV. Reichenbergi Vásár augusztus 12-tŐl — 18-ig Felvilá"ositássa'l gzolqál: Messeatiit, Reichenberg, C S R ság egyre súlyosabban nehezedik a szlovák sajtóra. Nemrégiben szűnt meg Kassán a „Kosické Noviny" cimii napilap. Az eperjesi „Vychodny S!ovák“ c. hetilap már csak kéthetenként jelentik meg és mind gyakrabban hoz kettős számokat. Iglón a Hlinka-párti „Spisské Noviny“ szűnt meg és Po­zsonyban a napokban jelent meg utoljára a Srobár szenátor és Ráth egyetemi tanár által két évvel ezelőtt alapítóit „Pondclok". Zsolnán a kormány­körök beszüntették a „Slovenská Krájina'M. kor mindnyájan súlyos gazdasági válságban élünk, azt nemzetiségi politikával megbéní­tani. Kérjük az eperjesi kereskedőket és iparo­sokat, hagy saját jál felfogott érdekükben ne engedjék magukat senki által befolyásol- tatni. Az eperjesi vevőközönség zömét az őslakos­ság képezi és annak szlovák vagy német részét a magyar feliratok soha sem bántot­ták. A kereskedőknek és iparosoknak nem szabad azt kockáztatniok, hogy az uszitók kedvéért a régi magyar vevőközön-séget elveszítsék. Kassa, 1933. augusztus hó. Az országos kereszté nytén y szoci al ista párt és a magyar nemzeti párt elnöksége. Halálos robbanás egy prágai gyárban Prága, augusztus 4. Ma reggel KB órakor Hájek Kárnly nőtlen 24 évse munkás a Kabea és Fanta prágai cég fiLtőkészülélek-gyárának Ujj épületében dolgozott. A forrasztó készüléket töltötte meg kor­haddal a gyár pincehelyiségében, a karind azon* bán töltés közben felrobbant és a munkás oly sú­lyos sebesüléseket szenvedett a robbanás követ­keztében, hogy kórházbaszállitása közben a men­tőkocsiban meghalt. Felhívás az eperjesi kereskedőkhöz és Iparesekltaz ...... SZ OMBATHY VIKTOR: @© 99 KÜLÖNÖS OLASZ NYÁR regény (37) — Meránban? Hol? — Pension Margherita ... Mintha ön nem tudná!... Fölkelteni, meghajtottam magam­— Mi még találkozunk, doktor Müller. — Remélem is, — válaszolta gúnyosan. Megtaláltam tehát Verát! Első pillanatban máris rohanni akartam át Meránba, de vajmi furcsa lett volna, éjfélkor f>eícsongéin! a pen­ziót. Másnap délelőtt azonban már száguldot­tam a fasorok között s a zöld havasi rétek al­ján a pálmás Meránba. Margherita penzió. Nagy Vera urfhölgy itt lakik, kérem? Itthon van? Felkelt már? Hová ment? Kivel ment? Kérdéseim pattogtak, a szobalány nem is tudott rá felelni. Nagy Vera magyar hölgy, igenis itt lakik, most tért haza a sétájáról, fürödni készül és kit szabad bejelenteni? — Egy budapesti ismerősét... öt perc, a szivemet a torkomban éreztem, mint egy gimnazista léckefelmondás előtt. Egy ajtó nyilott, nem, nem ő volt, valami női hang az emeleten, ez sem az, valaki hangosan feikacagott, ez sem az övé, most, most valaki jön, jön le lépcsőn, az ismerős, puha lépé­sekkel, körülnéz, meglát s azt hiszem, egy kis öröm csillog a szemeiben. — Fekete György! Hogy kerül maga ide? — Megtaláltam magát, Vera s hogy meny­nyi minden akadályon keresztül, azt most igazán nem akarom elmondani, talán untat­ná. Még egyszer, utoljára akartam magával beszélni, hogy figyelmeztessem, az abbaziai doktor Müller fenyegeti, ö is egyik pályázója az eldugott iratoknak s meg szeretné szerez­ni magától. Mivel együtt indultunk annakide­jén Siófokról, valamennyire cinkosságot ér­zel: -nagával s figyelmeztetni akarom, vigyáz­zon — 6, Istenem, csak ez az egész? — kér­dezte, — azt hittem, valami érdekesebbet akar mondani. Mindenesetre igen köszönöm, hogy volt oly szives engem fenyegetni, de én igazán nem félek. — A maga körülményei között el is hiszem, hogy nincs mitől félnie. Maga mindig talál valakit, aki ... aki.. • — Csak folytassa, barátom ... — Még barátja is! Nézze, valamikor maga egy kicsiség miatt nagyon megharagudott rám, pedig ártatlanabb voltam akkor, mint maga most ugyanabban a dologban, Én nem szép mondásokért jöttem, csak az hozott ide, hogy még egyszer lássam és figyelmeztessem a veszélyre. Ezzel én be is végeztem a külde­tésemet s búcsúzom is. Ijedten nézett rám: — Bucsuzik? Most, hogy végre rám talált? Élesen feleltem: — Most ismét maga kezdi az érzékeny mondatokat? Remélem, a férjével szintén na­gyon jól mulat! Minek volna szüksége egy felesleges másodikra! — Kivel mulatok én? — A férjével I — Ja, úgy, a férjemmel! — nevetett han­gosan és megveregette a diványpáirnát — ter­mészetesen, a férjemmel. Ezt honnan tudja? — Ez az én titkom. — Csupa jó és eredeti titkai vannak. Tud­ja, hogy nagyon jól áll magának ez a nemes harag? Szeretem az ilyen komoly villámláso­kat ... — Sajnos, túl jutottunk a kedveskedések idején, Vera, — Egyszóval, most maga a büszke? — Nincs másképp! Egy pillanatig gondolkozott. Szemét, őssze- hunyoritotla és két kis öklét fontoskodóan az álla alá helyezte. — Mondja csak, ha mindent tud, ugy-e tudja, hogy mikor aktuálisak az iratok? Én S3BEJ is figyelem az újságokat ugyan, de ha maga ennyire érdeklődik, azt is kell tudnia. — Ezen a héten. Genfben. — Rendben van. Megtenné nekem, ez az utolsó kérésem s talán nem nehéz, hogy há­rom napig Bozenben marad s bevárja egy ér­tesítésemet? Erre igen kérném, tegye meg. — Ha a két amerikai beleegyezik, megte­szem. Két amerikait cipelek ugyanis az autó­mon, hogy kevesebbe kerüljön az Útiköltség. Elfogyott a pénzem és Pestről nem kaphatok újat, — Kérem, én nagyon szívesen kisegítem. Felpattantam, mint akit a hagyományos kígyó csípett meg: — Azt már nem! Köszönöm, de ezt nem fogadhatom el. Inkább étlen-szomjan várok Bozenben, vagy akár itt is­Nevetett megint. — Ez azt jelenti, hogy még most Is tele van gyanúval irántam s a „vérdijból" nem akar kapni. — Nem óhajtok idegen férjek kitartottja lenmi. Egyre vidámabb lett érthetetlenül. — Tehát megvár Bozenben? — Remélem. Három napig. — Rendben van, Isten vele ... Gyuri., Azért szép magától, hogy eljött s az igazat megvallva, vártam is ... Eltűnt a lépcső fordulójában. Ahogy megkért, visszamentem Bozenbe.! Végigböngésztem az újságokat és elolvastam minden hirt, ami Geníre vonatkozik. Néhánv napon belül -valóban uj konferenciára gyűl­nek össze az államok, délamerikai kiküldöt­tek is szerepelnek, néhány miniszterelnök készül a rendkívüli ^ülésre s nagy összecsa­pásra van kilátás. Hogy a mi irataink, — mert már igy neveztem —, hol kapcsolódnak be a genfi tárgyalásokba, azt nem tudtam megállapítani, ez a Veráék és a Müllerék tár­saságának belső titka marad. Alvarezről egy szót sem hoztak a lapok. A két amerikainak semmi ellenvetése nem volt az ellen, hogy három napig maradjunk. Nagy terveket készítettek é9 hűségesen bejár­ták a környék valamennyi siklóvásutját, mú­zeumtól strandfürdőig, toronytetőtől a kis ba­lilláik táborhelyéig mindent megnéztek, végre kedvük szerint kicsavaroghatták magukat. Müller eltűnt, kényelmetlen volt neki a je­lenlétem. Természetesen, a contet aem lát­hattam sehol. Az első nap unalmas várakozással telt el, már ismertem Bozen minden uccáját, öreg árkádját, uj hidját és hadiemlékét. A második nap átvittem az amerikaiakat Meránba, hát­ha összehoz a sors Müllerrel és a conteval. Elhatároztam, hogy a közelben maradok, mert úgy éreztem, hogy Müller és Afdini a kedvező alkalmat lesi, hogy az iratokat meg­szerezze, nem fog egyik sem visszariadni erő­szakosabb lépéstől. Vera fölényes nyugalma ugyan arra mutat, hogy a legnagyobb ^ rend­ben minden, sosem árt azonban, ha jószán- déku segítség is van a közelben .. • Ha ugyan az iratok máris nincsenek biztos helyen-.. Ez annál jobb Verának, Müllerék legfeljebb eljárnak egy hiába-táncot... Vera nagy gondtalansága gyanús volt. Va­lóban olyan biztos a dolgában, avagy az ira­tok máris nincsenek nála? Lassan sétáltam az este védelmében a Vera penziója felé. Túl a zugó folyón, a kilátóto­rony szomszédságában, szinte a hegyoldalnak támasztva állott ez a csendes penzió, halk békességben. Valahány ablak rajta, mind nyitva volt, pál­mák illatát és alpesek levegőjét szívta be- Leültem egy kis padra, nem messze a ház­tól és a völgyet néztem, ahol ezer és ezer fénycsillag gyűl ki és Merán finom zsongásba fulladt alattam. Most láttam csak, hogy a házat nemcsak én figyelem. Egy botorkáló alak többször is megáll, ide-oda figyel, ágaskodik, megül a dombon s újra visszajön. Jól elrejtőztem a bokrok mögött, szerettem volna tudni, kinek van itt még keresnivalója. Hátrahuzódtam, hogy ne vegyen észre. Most előttem ment el, mindig az ablakot figyelve: a lélekzetem is elállóit. A conte volt. Itt van tehát a másik szövetséges! Lassan ment le a gyaloguton. A lépcsőnél cigarettáira gyújtott s dúdolva ment tovább. Két utitársam az egyik hotel estig nyújtott ötórai teáján ismerkedett és táncolt,\szemmel- láthatólag jól érezte magát. — Akarnak egy jó fogást? — kérdeztem tő­lük, amikor benyomlak egy nagy kosárszék­be s megizleltették velem legújabb találmá­nyit koktéljükét, —- találkoztam Ar dinivel! A vadászember láza csillant meg a szemük­ben. 1933 augusztus 5, szombat. ■ ■imi l MIMI HM—1 PHUIIIWWlHI—

Next

/
Oldalképek
Tartalom