Prágai Magyar Hirlap, 1933. augusztus (12. évfolyam, 172-197 / 3282-3307. szám)

1933-08-31 / 197. (3307.) szám

XII. évf. 197. (3307) szám «• Csütörtök o 1933 augusztus 31 Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyed- Szerkesztőség: Prága a. Panská uiice 12. évre 76, havonta 26 Kő; külföldre: évente 450, /\ SzlovenSzkÓi és rilSZÍnSzkÓÍ ellenzéki pártok 11. emelet - Telefon: 3031*. - Kiadóhivatal; félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Kő. .. .. . .» Prága 1L, Panská ullce 11 U1 emelet fl képes melléklettel havonként 2.50 Kő-val több pOlltlK.CH TlCipiiCipJCL Telefon: 34184. Egyes szám ára 1.20 Kő, vasárnap 2.-K&. SŰROÖMYCIM: HÍRLAP. PRflHfl Komoly höpenihiáda Innsbruckban Álruhás nemzeti szocialisták megszöktették a börtönből a iegvesxedeimesebb osztrák politikai merénylőt Hofer Ferenc, SfeSdle merénylője, autöa az olasz Határ felé menekült — Kloroform, gumiból, revolver, kézigránát az éjszakai támadásnál Elzárták az olasz-oszt Benes, a lemaradt utas (sp) Prága, augusztus 30. A háború utáni zavarokban divatossá vált politikai propagandautaz ások szokása legújab­ban ismét föl elevenedett s nap-nap után olvasó tanúi lehetünk az államférfiak különféle rendíi és rangn külföldi Látogatásainak. Valahogy a politika kezd az üzlethez hasonlítani s nem nélkülözheti az üzleteket kiötő, agitáló, propa­gáló ügynököket, utazókat, vigéceket sem. —- De ezt nem gúnyosan és rosszakarattal mond­juk; ellenkezőleg, helyesnek találjuk s rámu­tathatunk arra, hogy a walesi herceg nagy dél- amerikai árnpropagáló útja után büszkén ne­vezte magát ..Nagybritunni a első kereskedelmi utazójának4*. Római, berlini és bécsi sikeres út­ja után (csak a magyar gabona és gyümölcs pompás külföldi elhelyezésére kell gondolnunk) 'Gömbös Gyula magyar miniszterelnök szintén uta.lt a személyes külföldi k o n t ak tusi ö Ívé telek Jelentőségére és Seipel világhírű „stabilizációs** európai kőrútjából tanult Dőli fuss csakis utaz­gatásainak eredményeként szilárdíthatja meg 'Ausztria gazdasági és politikai helyzetét, ha fá­radozásait siker koronázza. Ma Herriot utazik a Balkánra és Szovjet- (oroszországiba,, hogy hangjának közismerten (nemes pátoszával uj és különös barátokat to­borozzon Franciaországnak. Holnap Tit-ulescu Üátogat el Seó&ába, hogy retorikus csábaalaivail megnyerje a román érdekeknek Boris király hazáját. Majd az elegánsan bohém Montague (Norman teszi tiszteletét Rooseveltmél, hogy ba­rátságosan lebeszélje az elnököt a font elleni harcrél, tegnapelőtt még nemzeti szocialista miniszter-vendégek igyekeztek meghódítani az •osztrák népet Ausztriában, míg ma komoly (cikkek kommentálják világszerte Doldfuss és a toagyar minisztereik olaszországi látogatásainak eredményét — csupa utazás, csupa , Jkon taktus- felvétel1* mindenütt. A régi divat kiújult, mint a seconde empire divatja a női ruhákon ég soha nem rendelkezett annyi jelentőséggel, mint, ma, amikor az antarkiákba merevült világban két­szeres örömmel üdvözlünk mindenfajta közele­dést és vámhatárokat, d ev i zár end elet eke t át­törő miniszteri utazásokat ugyanúgy, mint örömmel regisztráltuk az első államférfiul kéz­fogásokat a háború négyéves „örök-harag** já­téka után. Ma a. közönséges halandó nehezen kelhet át egy-egy határon, hát még a miniszter milyen nehezen kel át, ha tarsolyéiban szim­bolikusan egész népét és minden áruját magá­val viszi a szomszéd auta/rkiába! Csak egy embernek nincs szerencséje az uj utazási korszakban. Egy államférfin ül otthon, vagy tesz jelentéktelen utazásokat elcsépelt he­lyekre— Genfibe, Páriéba — ahová nem sok ujjat hozhat s ahol megjelenését megszokták, mint a tavasszal pontosan beérkező vándor­madarakat. Pedig, ennek az államférfiunak pompás szimatja van és kitűnő érzéke a poli­tikai utazgatások iránt. Készséggel elismerjük! róla. hogy egyike volt az elsőknek, aki felis­merte a politikai propagandautak uj módszeré­nek óriási jelentőségét és mintakollekciójával fürgén nyakába vette Európát már akkor, ami­kor a többi, ál előkelőségbe burkolt régistilu diplomata még lenézte a vigéckedést és otthon tilt előkelő Ízléssel berendezett dolgozószobá­jában. Benes Eduárd valamikor példát adott mozgékonyságával a többi államférfiunak, s szinte túlozva a politikai utakat. Mindenütt ott volt, ahová hívták, vagy nem hívták, igyeke­zett megjátszani a mérleg nyelét a nagyhatal­mak között s fénykorát körülbelül 1934-ben érte el, a genfi jegyzőkönyv nagy ügye alkal­mával, amikor az eszme, a terv, a kivitel ötlete tőle származott s ő menezselt mindent a genfi központban. A genfi jegyzőkönyv eszméje, terve, kiviteli csődöt mondott, s azóta Benes '1 nem kapott már annyi meghívást az európai < mairántanácskozásokxa. i Föltűnő, hogy a nagy utas, akinek bőrönd- 1 jelt hajdan folytonosan csak kicsomagolták és i becsomagolták szorgalmas lakájai, meruyire i kis szerepet játszik az utóbbi hetek államfér­fin i utazásainál. Benes ül és hallgat. Ha a kis- 1 antantnak némi sürgős kitjámivalőja akad í Innsbruck, augusztus 30. Ma reggel Ti­rol fővárosában óriási szenzációt keltett egy raffináltan végrehajtott politikai 6zöktetési Ügy, amelynek valószinüleg messzemenő diplo­mád,! és belpolitika? következményei J esznek. Néhány ismeretlen férfi az éjszaka folyamán erőszakos módon megszöktette az innsbrucki börtönből Franz Hofert, Tirol és Vorarlberg volt nemzeti szocialista vezetőjét, aki a Steidle Heimwehr-vezér ellen elkövetett merénylet miatt junius 12. óta vizsgálati fogságban volt. A tettesek a börtönőrökkel folytatott küzdelem után behatoltak Hoferhez és egy készen álló autón magukkal vihették a foglyot. A nagyjelentőségű eseményről a következő hirek érkeztek: Éjjel egy óra tájban az inns­brucki bírósági fogház előtt autó állott meg és két, teljes fegyverzetben lévő egyenruhás em­ber szállt ki belőle. Az ismeretlenek a Heim- wehr-segédrendőrség uniformisát és fegyvereit viselték. A segédrendőrök egy harmadik, meg­kötözött, polgári ruhás személyt szállítottak ki az autóból és csöngettek a fegyház kapuján. A megjelent őrnek az egyenruhás alakok jelen­tették, hogy följebbvalójuk parancsa alapján a fegyházban le kell szállitaniok a megkötözött egyént, aki közveszélyes nemzeti szocialista. Az őr azonnal fölismerte a megkötözött polgári ruhás emberben Kusstatscher nemzeti szociais- tát, akit innsbruckszerte ismernek és nyolc nap előtt bocsátottak el a fegyházból, ahol három­hetes büntetését töltötte ki különböző politikai vétségek miatt. Miután az őr fölismerte a nem­zeti szocialistát, semmi rosszra nem gondolva, a kitárt kapun beengedte a három embert a fegyház épületébe. Alig csukódott be a kapu a társaság háta mögött, a három egyén villámgyorsan klorofor­Európában, nem Benes ül vonatra, hanem Tifcu- lescu, akinek puha formái, úgy látszik, nagyobb emóciót váltanak ki a nemzetközi diplomácia érzelmes Öreg urainak leikéből, mint Benes sza­vai. Benes csökönyös otthonmaradásait a nem­zetközi sajtó sem érti meg, mert eddig úgy tudta, hogy a csehszlovák külügyminiszter egyetlen utazó játékláncból sem maradhat ki. A nemzetközi sajtó spontán, a régi szokásjog alapján, s mert így volt régen, a legutóbbi olasz utak alkalmával szinte természetesen kombiná­cióba vette Benest is, mert úgy vélte, ha min­den ut Rómába vezet, lehetetlen, hogy az egyik utón ne Benes kocsikázzék Róma felé. Június­ban, majd most a ricciönei ut után a nagy európai lapok egész pozitív formában lanszi- rózták a hint, hogy Papén, JonveneL, Gömbös, Dől lfuss, Litvinov olaszországi missziói után most már Benes következik, mert, ugyebár, nélküle nem megy ... Egyetlen olvasó sem akadt, aki kétségbe vonta Benes római utazásának hírét. Még az sem rendítette meg a múlt tapasztalatain ala­mos zsebkendőt rántott elő és elkábitotta az őrt, aki elvesztette eszméletét, de még mielőtt elájult volna, utolsó erőfeszítésével megrántot­ta a riasztóharang kötelét. Egy másik őr azon­nal segítségére sietett, de, a behatolt egyének gumibotjaikkal leütötték és kloroformmal őt is elkábitották. A három nemzeti szocialista ezután magához vette az őrtől a börtönszárny kulcsait és abba a cellába sietett, ahol a vizsgálati fogságban lévő Hofer Ferenc lakott. Kusstatscher, a fog­ház régi lakója, kitünően ismerte a terepet és azonnal megtalálta a zárkát. Mindez villám­gyorsan játszódott le, de nem hangtalanul és néhány fegyenc figyelmes lett a zajra és a fut- koeásra. A fegyencek azt hitték, hogy vala­mennyi foglyot ki fogják szabadítani és örömük­ben lármázni kezdtek. A három nemzeti szocia­lista természetesen csak Hofer Ferencet segí­tette ki a zárkából és azonnal visszavonult a bejárat felé. A fogház kapuja zárva volt A három nem­zeti szocialista és Hofer Ferenc, akinek kezébe szintén revolvert nyomtak, behatolt a főfegyőr lakására, ahol csak a f egy őr feleségét találták meg. Revolverrel a kezükben arra kényszeritet- ték a nőt, hogy adja ki a kapu kulcsát. Néhány pillanat múlva már szabadban voltak, autóra szálltak és óriási sebességgel a Brennerstrasse irányában az olasz határ felé elhagyták a vá­rost. Megkezdődik az üldözés Alig fiz perccel később a főfegyőr felesége ég az időközben kábultságukból magukhoz térő őrök föllármázták az épületet és értesítették a rendőrséget és a cséndőrséget az esetről. Inns­puló véleményt, amikor júniusban, a hir első lanszirozása után, semmi sem történt. Hát majd később, mondogatták az újságírók, s augusztus derekán, a legszebb uborkaszezonban, a fiumei cápák, a tengeri kígyók és a kétfejű újszülöttek kiánikuláean üde hírei között megjelent „Benes nagyjelentőségű római utazásának** híre is. Mi tagadás, a megbízható források alapján mi is elhittük. De később gyanús lett a prágai kül- ügymimsztérkim konok hallgatása — nagy ra­vaszul nem erősítették meg a hirt, de nem is cáfolták — s végleg megrendítette a hírbe ve­tett bizalmat néhány olasz lap jelentése, amely teljesen pozitív értesülések alapján közli, hogy Rómának soha nem jutott eszébe Benes meg­hívása, s az, amit Róma békésen és okosan ter­vez, megszülethet Benes Ediuard „nihil obstat**- ja nélkül is. A római utazás hírének lanszirozása Benes és a francia sajtó „vágyálma** volt: Olyasva­lami, amit szerettek volna, de nem történt meg. Olyasvalami, mint ami a tulbö fantáziájú em­bereknél következik be, akik nyomban való­bruok egész politikai hatósága pillanatok alatt talpon volt, mozgósította a rendelkezésbe álló rendőrséget és csendőrséget s nagy apparátus­sal megkezdte a merész politikai szöktetők ül­dözését, Valamennyi határállomást értesítették és a határ felé vezető utak őrségeit is mozgó­sították. A Brenner-uton fekvő matrei ellenőr­ző állomáson látták az érkező autót és megkí­sérelték, hogy megállítsák. De az autó nem csökkentette sebességét és folytatta útját Az őrök több lövést adta le a tovaszáguldó autóra. Reggel öt órakor a határőrök a Brenneren fekvő Gries községben körülbelül egy óra já­rásnyira az olasz határtól megtalálták az autót amelyet utasai elhagytak. Az autón több golyó nyomára bukkantak és a sárhányókon vérnyo­mok voltak, amiből arra lehetett következtetni, hogy az autó után küldött golyók az egyik utast mégis megsebesítették. Az utón is látha­tók voltak a vérnyomok. Az autóban megtalálták Hofer Ferenc doku­mentumait, továbbá három kézigránátot, egy német eredetű Mauser-revolvert és nagymeny- nyiségü muníciót. Egyelőre nem tudni, hogy a szökevények hová menekültek. A csendőrök, a rendőrök, a Heimwehr-osztagok és a katonaság óriási razziát végeznek a határ mentén. Hajnali két óra óta az olasz-osztrák határt osztrák rész­ről hermetikusan elzárták. A rendőrség bízik abban, hogy a szökevényeket elfogja. A mene­külők bizonyára hegyi ösvényeken akarják át­lépni a határt s nem lehetetlen, hogy a lakos­ság ebben segítségükre lesz. A griesi országúi­ról, ahol az autót megtalálták, a vérnyomok egy mezőn át az erdőbe vezetnek, amelyen ke­resztül a menekültek Obembergtahl felé halad­hattak. Valószínűnek vehető, hogy Hofer és társai az úgynevezett Niederbergen és a Karát­osét senki nem hívta Romába, s egyelőre ezó sincs olaszországi útjáról, csak egyenesen sze­retnek, ha sor kerülne rá. Lehet, hogy tényleg •megvalósul a terv, s Mussolini uvariasságból enged a nyomásnak, de az eddigi hirek ko­raiak és nem olasz oldalról indultak ki. Amit Mussolini akar, ahhoz nincsen szüksége mások tanácsaira. A nagy utazgatásokban, amelyek az elhanyagolt és veszélyes középeurópai prob­léma megoldását kívánják előmozdítani, 6 Ric- cionéban máris bizonyos érzelmi sikerhez ve­zettek, Benes, a hajdani nagy utazó, nem vett és nem vesz részt. Öt nem hívták, bármennyire igyekeznék a meghivási hírek lauszirozásával bizonyos körök kierőszakolni a kénytelen-kel­letlen udvariassági meghívást (ami elvégre megtörténhet, mert a duoe nem udvariatlan ember). Benes Eduárd, a pontos és a szorgal­mas utas, ez alkalommal lemaradt a gyorsvo­natról. Most ott ül a váróteremben, s nem le­hetetlen, hogy jön majd egy személyvonat, amelyre felszáhíhat e tényleg elutazhat Rómába, Ságként kürtöHk ki azt, amiről állmodnak. Be-

Next

/
Oldalképek
Tartalom