Prágai Magyar Hirlap, 1933. augusztus (12. évfolyam, 172-197 / 3282-3307. szám)

1933-08-30 / 196. (3306.) szám

*l>RA:GAI-MAG^AR-HmMI? 1983 augusztus 30, szerda. A Mout Everest leküzdése RutUedge előadása a londoni rádióban London, augusztus 29. Hugh Rnttledge, a Mount Everest expedíció vezetője, Smytíhe- veL, a* expedíció másik tagjával együtt a múlt hét végén Angi iába érkezett. Ruttledge tegnap este előadást tartott a londoni rádió­ban és Anglia egész közönsége izgatottan hallgatta a bátor, de nemi egészen eredmé­nyes kutató élményeit. A vállalkozás nem járt teljes sikerrel, mert az expedíció tagjai a légköri akadályok miatt nem tudtak fel­jutni a gigantikus hegycsúcs tetejére. — Valóságos harcot kellett vívnunk a heggyel, — mondotta Hugh RutUedge. — Az óriási magasságban, amelyben tizenöt percen belül négyszer is változnak az időjárási vi­szonyok. borzalmas nehéz minden méternyi utat megtenni. Néha órákhosszat tartott, inig az expedíció száz méterrel magasabbra jutott. A testi ki­tartásnak súlyos próbákat kellett kiállnia, közben pedig tudományos munkát is kellett végeznünk. Különösen klimatikus szempont­ból végeztünk értékes és érdekes munkát és az expedíció egyik tagjának, a híres Smytlie angol hegymászónak sike­rüli; három napig a csúcs közelében ma­radnia, ami igen nagy teljesítmény volt. *— Smytlie a Mount Everest megmászásának történetében először érte el azt az eredményt, (hogy közvetlen rádióösszeköttetést létesített a (mélyebben fekvő főtáborral. Dymódon vizsgálódásait és megállapításait azonnal közölhette az állomással és majdnem teljesen biztosítva volt a sors ellen, bmdy kiváló földiéit, Maíloryt ét, Irvine-t érte, okik évekkel ezelőtt elpusztultak a Mount Eve­trest megmászása közben. A három nap eltel­tével teljesen kimerültén érkeztek vissza Smyt- he emberei. A tizenegy emberből — dacára na­pokig tartó pihenőnek — csak három ember Volt rá képes, hogy újabb vállalkozásra indul­jon. Az az egy biztos, hogy a Mount Everest megmászása csak május vagy június hónapban lehetséges. A legrosszabb azonban, hogy meg­közelítően. sem lehet megállapítani, hogy mikor lesz kedvező idő a csúcs megmászására. Eddig fezt hittük, hogy a hó olvadása június közepén (kezdődik, de ' ebben az évben már május 25-én lepte meg az expedíciót a nagyméretű hóolvadás és ér­tékes időnket rabolta el ez a körülmény. 'Napokon keresztül csak teával és cukorral táp­lálkoztunk és a testi erőfeszítéseket csak fo­kozták az éjszakai virrasztások. Az éjszakai fa­gyos hidegben ugyanis ébren kellet maradnunk & tábor őrzésére. — 1935-ben, — fejezte be előadását Rutt­ledge, — újabb expedícióra indulunk. Remé­lem, hogy engem biznak meg az expedíció vezetésével —■■—Ili I Ilii lllflll IBI MIM II—111 A lipcsei vásáron minden csendes... Kedvezőtlen előjelek — Az idegenek elmaradtak A szőrmeipar átvándorolt Angliába Bécs, augusztus 29. A hivatalos Wiener Zei­tung ma érdekes adatokat közöl az őszi lipcsei vá­sárról, amely a német politikai irányzat követ­keztében ebben az évben rendkívül szomorú és elhagyatott lesz. Azok a szállodák, amelyek évti­zedek óta befogadták falaik közé a külföldi láto­gatók ezreit, ezidén üresen állnak és a jelentkezé­sek rendkívül gyéren érkeznek. A dunai államok­ból, Lengyelországból, Törökországból és a föld­közitengeri államokból alig érkezik látogató, oly­annyira, hogy ezeknek az államoknak zárt boj­kottjáról lehet beszélni. Más években különvona­tok érkeztek Ausztriából, Magyarországból és Lengyelországból ,de a feltűnően kis érdeklődés következtében a birodalmi vasutak igazgatósága ezidén kénytelen volt törölni a kiilönvonatokat. A Balkánról és keletről szintén nem érkezik ven­dég. A francia, az angol, a holland, a svájci és a balti vásárlók száma rendkívül megcsappant és a vásári igazolványok elővétele a lehető Iegrosz- szabb. Szobát senki sem rendel. Ugyanilyen a helyzet a tengerentúli államok tekintetében is. Különösen az Unióból, a brit világbirodalomból és Indiából érkező rendes látogatók maradtak el. A lipcsei vásár néhány fontosabb ágában teljes a pangás. A szőrmeipar például egyszerűen meg­szűnt Lipcsében, mert a bőrök és a szőrmék kiké­szítői és kereskedői zárt fallankszban kivándo­roltak Angliába. A szőrmeipar központja félév óta Londonban van, ahol csaknem ugyanazok az em­berek dolgoznak, akik előbb Lipcsében működ­tek. A konfekciós és a bőripar szintén gyöngén van képviselve. Nemcsak a látogatók és a vevők maradnak el, hanem a kiállítók egy része is visz- szavonul. Külföldi kiállító jóformán nincs. A legismertebb cégek hiányoznak a piacról. A lip­csei vásár végleg elvesztette nemzetköz? jellegét j és a hivatlaos német körök nyomása alatt tuldiszi- j tett és tulpompázó, nemzeti alapokon berendez- j kedö mintavásárrá vált, amely nem törődik a kül­föld megnyerésével. Ezzel a lipcsei vásárok be­fejezték európai küldetésüket és pusztán német üggyé váltak. A Berliner Börsenzeitung elismeri, hogy az üz­leti élet rendkívül kicsiny Lipcsében. Vasárnap nemzeti és politikai alapon a lipcsei rohamoszta­gok „mintavásári fölvonulási" rendeztek, amely rendkívül mutatós és lelkes volt, de inkább tarto­zott a politikába, mint a kereskedelembe. A berlini lapok eltemetik, hogy a& általános érdeklődés megcsappant^^ Frankfurter Zeitung te megálla­és remélem, hogy ekkor végre sikerűi legyőzni ■a Mount Everest-et. Csak jobb időnk legyen, akikor minden sikerülni fog. pitja, hogy az elmúlt évek legfőbb vásárlói el­maradtak. Göbbefs Danzigba érkezett Königsberg, augusztus 29. Göbbels propaganda- miniszter ma délelőtt autón Danzigba érkezett. Megérkezése előtt a danzigi politikai rendőrség nagyarányú politikai raziát rendezett a szabadvá­Prága, augusztus 29. A kormány idei nyári i ezünetje rövidesen véget ér. A cseh nemzeti 1 szocialista Ceské Slovo értesülése szerint már csütörtökön politikai értekezletet tartanak a kormány tagjai. Ezen az értekezleten fontos gazdaságpolitikai kérdések kerülnek szóba. Á kormány csütörtökön fog állást foglalni a leg­utóbbi politikai események ügyében is. A cseh nemzeti szocialisták prágai napilapja e hírével kapcsolatban rátér a Venkov Vatikán- ellenes cikkére és a pápai numciust a cseh agrá­rok részéről ért támadásra. Az idézett lap abbe­li véleményének ad kifejezést, hogy az ebben a kérdésben folyó sajtódiskusszió nem szolgál az állam érdekének. Ez a kérdés egyike a legfontosabb politikai kérdéseknek s ezért ezzel kapcsolatban a kormánynak kell állást foglalnia. A Ceské Slovo kijelenti, hogy a grisantantáSiamok együtt­működéséről? Bukarest, augusztus 29. Az „Árgus" értesülése szerint Benes csehszlovák külügyminiszter a kis- antant atla-maiuak szorosabb gazdasági együtt- j működését célzó tervezetet között a román, és a! jugoszláv kormánnyal. Az egyezmény végleges szö­vegét még nem -állapították meg, de a főbb szem­pontokban már megegyeztek az érdekelt államok. Ezek szerint Románia, Csehszlovákia és Jugoszlá­rgosban és sikerült Danzig területét végleg meg­tisztítania a kommunistáktól. A kommunisták központját leleplezték és tizenhárom egyént le­tartóztattak, közöttük három olasz kommunistát. A rendőrök húsz sokszorosító gépet foglaltak le. Továbbá egy rádióleadót és nagy propaganda­anyagot. nem vitatkozik erről a kérdésről, mert a Ven- kov diskussziójának formája konfliktusok elő­idézésére alkalmas, de nem alkalmas arra, hogy a nézetellentéteket kiegyenlítse. — Véleményünk szerint a mai gazdasági és politikai válságban és a mai nemzetközi hely­zetben — írja a C. S. — a csehszlovák köztár­saságnak nincsen szüksége uj konfliktusokra. Ebiben a kérdésben úgy mi, mint a cseh nemzeti szocialista párt megalkottuk nézeteinket s eze­ket a nézeteiket megfelelő formában a megfeleliő fórumot érvényre juttatjuk. Minisztereink csütörtökön vizsgálat tárgyává teszik az ügyet. NyiLt állásfoglalást fogunk követelni a felelős tényezőktől, de addig tartózkodunk a további tása alól. Románia, Csehszlovákia és Jugoszlávia néhány esztendő tartamára kölcsönösen tekintélyes áru- mennyiség átvételét biztosítják egymás számára, amivel azt akarják elérni, hogy a három állam produkciójának nagyságát előre meg lehessen álla­pítani, egyúttal biztosítani lehessen annak érté­kesítését. A csehszlovák tervezetet a legközelebbi kis- antautkonferencia elé fogják terjeszteni, majd az előkészített technikai anyag alapján haladék­talanul megkezdik a részletes tárgyalásokat is. A három állam közti szoros gazdasági együttműkö­dés érdekében már a Jegközeleöbf hetekben meg­via mintegy négy-öt év tartamára stabil gazdasági rezeim biztosítékát nyújtják egymásnak. A Benes- féle tervezet a mai helyzetet kívánja megváltoz­tatni és a három ki sántámt állam közti árucserét ki teszik a szükséges lépéseket, hogy a tervezet a jö­vő év ©lején életbe léphessen. (Renesnek szép ..gazdasági" tervei voltak az év elején is, azonban a gyakorlati élet nem kedvezett a terveknek.) lenes us tervezete? készített kommentároktól. szeretné vonni az előre nem látható véletlenek ha­A Benes-párt minisztertagjai (tüiöriöftön minitztertanács elé viszik a Venkov Vatikán-ellenes támadásait A KÉK GYÉMÁNT REGÉNY írta: IFT. BÓKAY TÁNOS (9) — Bocsánat, báró ur — mondta a detektív — ön a rendőrséghez fordult, a rendőrség­inek pedig az a feladata, hogy felderítse a bűnügyeket, nem pedig, hogy eltitkolja őket. És ha jól értettem — folytatta mosolyogva — ön azt kívánja tőlünk, hogy visszaszerez­zük százezreket érő ékszereit. Ezt pedig csak úgy tudjuk elérni, ha igény bevesszük a sajtó és a nagyközönség támogatását. — Miféle támogatást? — Rögtön megmagyarázom. A gyémánt és az ékszerek ellopása tervszerűen elő volt készítve. Sőt azt is tudjuk, hogy a terv vég­rehajtásában legalább öten-hatan vettek részt. A banda főnöke minden valószínűség szerint az a borotváltarcu fiatalember, aki az ékszerüzletben kihallgatta beszélgetésü­ket. És csaknem bizonyos, hogy ugyancsak ő volt az, aki Alitmanu urnák öltözve, elvitte ag üzletből a gyémántot s kicsalta a báró űr­től a csekket és az ékszereket. De a segédeit is ismerjük Állmaim ur előadásából kitű­nik, hogy a villa mosbotráuy előidézésében legalább hárman játszottak össze- A portás vallomása alapján pedig bátran ezekhez szá­míthatjuk a gépkocsi soffőrjét is. Ilyen sok ember között fjedig könnyen akad áruló. Kü­lönösen, ha megtudják, hogy vezérük va­gyont keresett az üzleten- Ugyanis alig hi­szem, hogy ez a zsákmányon testvériesen megosztozkodo11 volna velük- Ismenni kell ajz ilyen emberek lélektanát: az egész hasz­not maguknak akarják megkaparitani s alig párszáz pengőt juttatnak cimboráiknak. Te­hát csak hadd lúd iá i; meg ezek az újságból n zsákmány nagyságát. Ez fel fogja bőszí teli i őket vezérük ellen ée már puszta bosszúból lí el fogják őt árulni. Persze siettetné a dol­got, ha nagyobb összegű jutalmat tűzhet­nénk ki annak, aki a tettes nyomára vezet­Itt egy pillanatra elhallgatott, majd igy ■folytatta: — És ne tessék elfelejteni, hogy nem ön az egyetlen károsult; Altmanu ur és a bizto­sító társaság is erősen érdekelve van, igy hát nincs is jogában az esetet titokban tar­tani. —- Ön tetszik nekem, fiatalember — jelen­tette ki őszintéin Sárossy. — Higgadtan, logi­kusan gondolkozik s ezt mindennél többre becsülöm. Tegyen úgy, ahogy jónak látja- A magam részéiről tízezer pengőt tűzök ki an­nak, aki a tettes nyomára vezet. És önnek is ugyanannyit ajánlok fel, ha nyomozása ered­ménnyel jár. Ezenfelül szívesen fedezem ösz- szes költségeit. A detektív elpirult -és szó nélkül meg­hajolt­— És most, ha megengedik, — folytatta a báró — elkísérem önöket. Az ügy megle­hetősen érdekel s én magam szeretném a családomat tájékoztatni, mielőtt megkezdő­dik házamban a nyomozás. Az autóin is ren­delkezésre áll, igy gyorsabban végzünk. Mielőtt elindultak volna, a detektív telefo­nált egy műlakatosnak, hogy azonnal jöjjön az Alt maun-féle üzletbe. — Ön mindenre gondol — mondta a báró elismerően­Csodálatos, a bankár már teljesen vissza­nyerte lélekjelenlétét- Megszokta és szerette az izgalmakat. A százezres kárra szinte nem is gondolt többé. Csak a kalandot látta, a fordulatokat, a meglepetéseket és a küzdel­mei, ami változatosságot fog hozni életébe. Nyugodtan és derülten ment végig a bank márványifolyosóiiű és mosolyogva fogadta a j tisztviselők alázatos köszönését. Az öreg ék- i szerész annál levertebben ballagott mellette- öt teljesen lesújtotta hatalmas vesztesége: j szorgalmasan dolgozott, kuporgatta a pénzt j s most egyetlen nap alatt többet veszfett, I mint amennyit hosszú éveik munkájával megtakarított- A nyomozás sikerében sem bízott valami túlságosan. Amint az ékszerüzletbe értek, a detektív folytatta a kihallgatásokat. De az alkalma­zottak nem tudtak valami sokat mondani- Jóhiszeműségük vitán felül állt: a szélhámos a megtévesztésig hasonlított főnökükhöz, kü­lönben is néven szólította őket és mindössze néhány percig tartózkodott az üzletben­A detektív végignézte az üzlethelyisége­ket, aztán nagyitóval ujjlenyomatok után ku­tatott a kiszolgáló-asztal üveglapján, az ezüst képkereten és a páncélszekrény falain. — Igen, az kétségtelen, hogy balkezes volt — mondta a bankár felé fordulva — csakhogy kesztyűt viselt! Most megérkezett a lakatos és tüstént hoz­záfogott a hatalmas páncélszekrény kinyitá­sához. Valamennyien körülállták és érdek­lődve, izgatottan nézték munkáját. Kemény és hosszú munka volt. Az öreg ékszerész alig tudta leplezni türelmetlenségét- Egyik lábáról a másikra állt, kezét tördelte, sóhaj­tozott és minduntalan az orrát fújta. Mikor végre felpattant a zár és az ajtó feltárult, egyetlen szökéssel a szekrény előtt termett és reszkető kézzel kezdett turkálni benne. A bálé és a detektív szótlanul nézték sápadt, eltorzult arcát. Hirtelen megtántorodott: — A bőrzacskó! — suttogta fojtott hangon­— És semmi más? — kérdezte a detektív­— Ő bárcsak vitt volna el mindent! — tört ki az elkeseredés az öreg ékszerészből- — Legalább... De nem tudta folytatni, mert támolyogni kezdett, s ha a detektív idejében el nem kapja, elvágódik a padlón­--- Vizet! — nyöszörögte halkan­Egy székre ül léitek és egy pohár vizet hoztak neki- Ez megtette hatását. Az öreguir .nagyot sóhajtott és beszélni kezdetit — A bőr zacskóban voltak a gyémántjaim.­a foglalatlan gyémántok. Kisebb-magyobb kövek, értékük felbecsülhetetlen- A tarta­léktőkémet képezték, mely nélkül minden munka megakad- Nemcsak hogy tönkretett a gazember, hanem lehetetlenné tette, hogy tovább dolgozzam, kiheverjem a csapást és újra talpraállijak- Itt őriztem a köveket a páncélszekrény belső rekeszében, ezt is ki­nyitotta a nyomorult. A detektív zavarban volt; szeretett volna egyetmást kérdezni az öreg úrtól, de látta kétségbeesését, feldúlt arcát, reszkető kezét és nem tudta rászánni magát. Őszintén saj­nálta ezt a becsületben megőszült, takarékos öreg kereskedőt, akit egyetlen nap alatt megraboltak munkája minden gyümölcsétől, melyet egy hosszú életen keresztül aprán­ként és lankadatlan kitartással gyűjtögetett össze- De mégis győzött a kíváncsisága- Csendesen, szinte alázatosan tette fel a kér­dést: — Kérem, Aitman-n ur -.. tudom, hogy igy is éppen elég a kára, de kötelességem meg­kérdezni, hogy a gyémánt uyakéken és a bőinzacskón kívül nem hiány zik-e más? A-z ékszerész felállt, újra átnézett min­dent, majd üzleti könyveit, feljegyzéseit vizsgálta végig és csak azután felelt: — Nem. — Most még csak arra kéretni, legyen szi­ves legalább hozzávetőleg meghatározni az ellopott kövek értékét­Megint jó időbe telt, inig az ékszerész el­készült a válasszal: — Legalább félmillió pengő! V. A csendes Benczúr uccában állt. a Sárossy- pajota, előkelőén, méltóságteljesen. Semmi fölösleges disz rajta, semmi hivalkodás, hó­fehér falak és harmonikus, egyszerű vona­lak- De ha nyáron az üveges vaskapun be­pillantott az ember, a ház mögött ott tündö­költ a pompás kert; halai inas fák, ragyogó pázsit és tarka virágágyak kápráztatták el d szemet 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom