Prágai Magyar Hirlap, 1933. augusztus (12. évfolyam, 172-197 / 3282-3307. szám)

1933-08-27 / 194. (3304.) szám

A nóta zó emberek szeretik a nótáikat, szíve­sen hallgatják, dúdolják, zongorázzék- leírják egymásnak a szövegét... de többet aztán nem tudnak róla. Még a szerzőjének a nevét sem is­merik, ami voltaképpen nem is fontos, mert a •magyar nóta Úgy terem, mint a virág, véletlen dolga: melyik szívben ébredt, és bontotta ki a szirmát! Minden nótának van születése, előtörténete. Halála. És én egy ilyen nóta-történ etet mon­dok el, amelynek az első sora: „Megáldok a ke- reszutnád..A nótát irta a kedves emlékezetű cigányprímás: Rádiós Béla. * Harminc évvel ezelőtt hallottam először ezt a dalt. Radics Béla játszotta, közben pedig fi­gyelmesen mosolygott felém. Van a cigány meg­hajlásában, hegedűje tartásában, szeme moso­lyában valami, hogy ezer ember között megér- zed: Ez a nóta neked szól. Hát ez a nóta nekem szólt. Egyszerű és még­is színes melódia, jó magyar nóta, szívhez szó­ló, nemes vonalú muzsika. — Miféle nóta ez, Béla Szerényen mosolygott: — Én csináltam. — Aztán azt mondta: — Vére kéne hozzá. Nem azt mondta: Tessék verset írni hozzá! A cigány sose kér. Csak célozgat. Azt mondta: Vers kéme hozzá. — Jó majd írunk.../ De nem irtunk. Sokáig nem irtunk. A nóta mindig szemrehányóbban szállott felénk. Ra­dics többet nem szólt, csak muzsikált. Sirt a nyirettyűje, ..ácsingózott'1 a nóta szöveg után. A nóta pedig mind jobbam bele költözött a szi­vembe. Egyszerre csak ottvo'lt egészen. És meg­született rá a szöveg: Megállók a kereszt útnál. Ahol nyárom annyi fehér virág van. Visszahoz a szivem ide. Akármerre járjak künn a világban. Vándordaru búcsúzik fönn, Dér csillog a levélen; Dér ütötte avar között Parányi kis lábad nyomát keresem. * Azt mondja nékem Radics Béla: — Tessék eljönni hozzám újév napján ebéd­re. Megünnepeljük a nóta születését. Pazar ebéd volt. Én ültem az asztalion, kö­röttem Béla szép, nagy famíliája. Marhahús volt, töltött káposzta és Georges Goulet pezs­gő. Pompás, erős feketekávé. Feketekávénál előhozott a házigazda két üvegtokot, az üveg­tokokban óriási szivarok voltak, mindenféle márkákkal, színes papirmedáliákikal, születési bizonyítván nyal. — Baden-Badenben kaptam. Rothschild úrtól. Néki szabták. Havannában. Parisból a polgármesterné őnagvsága és elsején esedékes a szubvenció és ő megígérte neki, hogy mimd‘.járt ott a tudósítás elején hatvan sort szentel... mégiscsak pulár, persze, hogy pulár... annak a futár ruhának, teremtésit en­nek a sok bitang idegem szónak, egy ilyen jó magyar ember ki se tudja mondani... és most tessék!... Az egyetlen ember az egész város­ban. aki ezt a szubvenciót, appardon. pulárt... nem. nem. mégiscsak ín’árt... szépen és szak­szerűen meg tudná írni. itt hortyog a kanapén, mint egy hulla és a másik szobáibar. a nyom­dában. már még-indult a gép. már dübörög, már nyomja az eső obiad és a szerkesztőség tagjai már p ez hál .iák a körmüket és az óramutató ott az adó fö’ött már nem is halad, de száguld a lapzártat ideje, a tíz óra felé... Ebben a pillanatban kottyant- egyed az óra és beV ■ 11 8Hilagetter. a főnyomdász. Sch'a- gfctternek állandóan nádba vörös volt az orra és vatta kukucskált ki az egyik nyílásából. Be'épeit é- szólt: — Uraib, vad hég kézirat? Bér zárjuk a la­pot ... Senki sem felelt. A szít kész lő ur még mindig a körmét pisz­kálta. az cv-z Etikus már a fogát és a riporter íé-TrköJött. Win,tér ur pedig darvadozott a ka­napé melVtt. a karosszékben. olyan arccal, ami még ;j <sirali>n;iház.lian is mérni túlzás lett volna. Buíyaki a kanapén fújta a kását... k Vagetö-r a szoba, közepén megáiR <= a két teny.<>rét ki-fe!é. fordjtván. körülcsoiláikozott. Do? ... Bi lesz? ... Winter ur’ean most e'ifakasztottá az epezacs- hót az elsején rp-edékes szubvenció és akkorát ordított, hogy még a villanykörték is pislogni kezdtek bele. — Gyilkos-! . . . flyi.l-kos! . . . Fölugrott. Buíyaki torkát két marokra fogta, magához enieite écs boletrombitálta a fülébe: K a jw z ... Tt-t piia.inafra megállt, mert huszonötöt akart, mondani. de bérűiről taszított egyet, a szivén a szubvenció és verítékben úszva kinyögte:- Kapsz öt-ven pen-göt! ... les szinte hihetetlen, de ez a két szó. hogy „ötven pengő"', csodát müveit... Bufya.ki fölnyitot.a a szemét. Nem felig. Most már oeészen. És megszólalt: Oááá! . .. MtI á.-itoü. Később nyújtózott, hunyorgott, körülnézett, csodálkozott, megdörzsöl-te a szo­MuSyna, augusztus. Mintha óriási spanyolfal választaná el Po- loniát a mi világunktól, — ujjunkon számol­hatjuk meg, hány utas cserél Orlo-Musynáuál a két ország közölt határt. Pedig ugráisnyira fekszik tőlünk a lengyel világ-fürdő, Krynica, a kristály vizű Popráddal meglocsolt kis Ziegestow, s szerényebb Öcs- csük, a határmenti Musyna­Régi, hü szerelmese vagyok a Poprádnak. Jutott belőle Orlo-Patoesa táján nekünk is, a sziklásabb, ragyogóbb, pisztrángosabb része azonban lengyel fő dön nyargal, simára nyalt kőóriások között csörgedez, szolgál tűkor lapul nyúlánk p irosp e 11ye sekn e k. Musyna a válaszút: busz perc alatt Zieges- towb-a, húsz perc alatt Krynlcába repít egy- egy kényelmes szárnyvonal. Kár, hogy oly közel fekszenek egymáshoz. Melyiket szeressem, melyiket szeressem? Az egyiknek ez az előnye, a másiknak az a von­zóereje, Tehát megosztjuk a lengyelbe szánt időt, igazságos egyenlően töltünk el itt is, ott is egynéhány kánikulás augusztusi napot. Mert amikor a -sötét fenyvessel, sókszázéves gesztenyefasorral védett öreg dobói kertünk sem nyújt elegendő búvóhelyet kánifculás na­pok perzselő melege elől, poprádos lengyel­be siet, két rövid félóra alatt két ország föld­jét tapodja. egy-kettőre idegen világok me­sebirodalmában képzelj magát a határoktuli mét s végül odatartotta a tenyerét Winter ur elé. — Kérem a gubát!... Winter ur izzadt- és fizetett. Közben arra is jutott ideje, hogy Buíyaki arcát élete legéde­sebb mosolyával, jobbról-balról gyöngéden megpacs-kolja. Jobbról igv: — Most aztán gyorsan meginti nekem azt a pulárt. 1;\s lumpom!... Balról igy: — És szépen megírni nekem azt a futárt, vagy mi a fenét, kis pofik ám ... Itt- két- ujja közé csípte a pofiik álját Butyáki- nak .és p-ajkosságtól negédesen ringatódzva. igy csinált: — C ... c ... c!... Butyaki hang nélkül zeebrevágta a pénzt, beleülni' a cipőibe, ásított még egy hatalmasát és fölállt. Aztán benyúlt-' a, zsebébe, előhúzott óim a.n egy kisded papirosomét és átnyújtotta Winter útnak. —. Parancsoljon ... Winter ur elsápadt-. — Tessék? ...— kérdezte. És balsejtelmektől gyötörve, halkan leült. Mire magához tért s a papiroso-mőt remegő kézzel szél nyitotta és olvasni kezdte. Butyaki már felöltőben és kalappal a fején a küszöbön állt. — De hiszen ez ... de hiszen ez a báli tudó­sit ás!! ... — üvöltött föl siri hangon Winter ur. Buíyaki. az ajtóból, intett. — Tetszik tudni ... tetszik tudni, én pontos ember vagyok ... Már a Sár-ta Kutyában meg­írtam ... Az ajtó kattant, és ablba-n a borzasztó csönd­ben, mely ,most a Rimavár és Vidéke szerkesz­tőségére ráborult és amelyben Sdhlag-etter fő­nyomdász nátháján kívül nem merészelt pilhegnd hangosan csuk Winter ur., a riporter halkan és érzelmesen dúdolni kezdte: Sej, haj,, gyöngyvirág, Teljes ezek-fű szarkaláb, Szagos majoránna.... A kritikus ránézett. — Mondtam már, nem szagos! Bimbóé!... — Hát akkor 'bimbóé... — hagyta rá a ri­porter. Vette a, kabátját és ő ír- indult a Sánta. Ku­tyába.,, is lehet-, hogy jobban sikerülteik, de — még sem sikerültek, mert nem lett egy sem népszerű kö- ■züilök. Ég a nótasikernek a népszerűsége a fok­mérője. * Egyszer a Kerepesi-temetőben láttam egy, te­metést. K vesen voltak gyászolók, pár elkio- zott arcú, csöndes ember, egy hálavány gyönyö­rű asszony. Csak sárga rózsa vólt a koporsó körül', tenger sárga rózsa. Biztosan jelentett va­lamit ez a sok-sok sárga rózsa. Cigánymuzsikára lettem figyelmes. Nincs szi- vettéipőbb valami, mint a siró hegedű a kopor­só fölött. Azt játszották, hogy: „Megállók a- ke- ■reszutnál...“ * Sose tudtam meg, kit temettek ezzel a nótá­val. Nem is ismertem rá a sírra, amikor künn jártam néha a temetőben és eszembe jutott ez a temetés.... oly gyorsan változik a temető ké­pe! Oly gyorsam emelkednek a sírkövek. A ha­lottak között még jobban el lehet tévedni, mint 'az élők között!... álmok illúzióját kergető utas. Hogyis mondja a pesti rádió Beöthy Ba­bája? :— Más! — Tudják mi az utazás leg­főbb varázsa? :— a „Más“! — a szürke min- dennapiságtól elütő más! — szűk keretek lo-cscsanó fecsegésednek, hiú féltékenységei­nek, lapos irigykedéseinek diszkrét elkerü­lése. — Good bye! darling good bye, — szép vagy, — de mint a vendéget: megérkezéskor és távozáskor kedvellek, — „képeddel éb­redek . . — ám „képeddel alszom is eí..,“, — ezúttal Lengye.hon szépségeivel váltom fel tájaid báját, hegyeid fáját .... igy mon­i dók alászolgáját . . . * — Nye kúpja pozsonki? — hangzik immá­ron otthoni világra emlékeztető léngyel-szlá- vosra változott nyelven. — Vagyis: „Friss az eper!“ — május óta követem észak felé vonuló utján. Májusi ébredéskor a nizzai gyümölcspiac kofái kinálgatták szép leveles tálon, június­ban a velencei piazzákon árudák kosárszám­ra, júliusban Zágrábban s a budapesti vám- háztéren gusztáltam az egymás tetejébe hor­dott a'őrös halmokat, augusztusban a pekléni s rencsisséi erdőkből hordják egyenest a ház­ba s mikor már az utolsó eperszemet is elhe- segette nálunk a málna és barack, — István napra a Poprád mentét festették pirosra az illatos erdei eperrel borított rétek. Szinyei Merse Pál festett osa-k valaha szeb­bet? —: bárányfelhős ég, csillanó patak, kéklő nefelejís, bársonyos gyepen elterülő rózsászinhamvas, asszonyi test. Még a pa­csirta hiányzik fejünk felől, csattogó muzsi­káját tengerszem n ézésű lányok, nyurganövé- sii lengyel kamaszok gitáros datozása pótolja: szabadon vetkőzött erdei tündérek, barnára sült faunok kergetőznek, mezei árlat]anyá­sukban észre sem veszik Ádám s Éva vol­tukat. A ziegestowi Poprád-fürdő favázas erkélyé­ről gyönyörködünk a szinpompás képben. — a Poprádon átgázolva dán ázni. kergetőzni, vad virágos réti ágyon napfürdőzni szlovák földre szökdösuek át, szlovák rétről szedik, lengyel asztalra dobálják át a pirog pipacsnál is . pirosabb epret, * Fiatal testük, mint rózsaszín szállag csava­rodik a friss zöldelésü réten, talpaik lágy ta­posását virágok tűrik kéjesen: Fenyőifaragta ráma hiányzik csupán a sugaras kép körül s bátran oda Írhatnék a giosszerü címet: — Nyár és Szerelem —, pedig nem az, — a természet nem ismer ba­nális formát, a nyers kavics is szép, ha patak sodra s nem ikontárkéz csiszolta, fektette sorba s a vadvirágos csendélet sem konlár- mázolmány, ha Isten keze kever palettán, rak dós kővázába szi vá rvá.n ys zineket. S eszembe jut a sbk nagy ellentét: Berlin Kurfürsteódámra ja s ez a vadvirágos pari- menti rét, a rosszlhirü, mocskoséletü Szajna, s ez a tiszta-folyású, friss Poprád viz, londoni luxusszállodáid, kábító jazz-je s ez a Pán síp­jára emlékeztető erdei muzsika, ezernyi nép­től nyüzsgő biarritzi plage sa ziegestowi kiál­ló szikla, melynek nap felé fordult, lapján egy mához simulva napozik gondtalan szerel­mes pár . . , * Krynica ismét, — más! Lengyel előkelősé­gek nagyvilágivá fejlődött találkozóhelye. Julius-auguszbusbau tout Varsó, tout Krakkó, — Posen, — Lemberg, — Lodz itt nyü­zsög. Párig divatkreációit a lengyelesett „dep- ták“-nak neyezett krynicai korzón szellőzte­tik Varsó karcsú ívelésű szépei s a pompás Kora tavasszal újra künn. jártam a temető-1 ben. Jó barátot, ujlságiró kollégát temettünk, 'Munkaköziben hullott ki a kezéből a toll, amint ez már szokott lenni. Jókai-lepel, ismerős, ked­ves, fájós arcok... a saját utolsó utunkat lát­juk ilyenkor! Jöttem, bandukoltam a sírok között hazafelé. Megint eszembe jutott a nóta-, ahogy itt hallot­tam egyszer, régen a tenger sárga-rózsa között. Ködös alkonyat ült az alig rügyező bokrokon. És egyszerre gyökeret vert a lábam. Azt hit­tem, hogy káprázik a szemem. Az alkonyat egy odatévedt- sugarában, márvány-talpazatba vés­ve, ott lángolt az aranybetüs nótasor: „Megállók a keresztutnál...“ A Radics Béla síremléke. Rávésték a nótája -kezdő sorát... * Hej, kedves öreg Radics Béla, azon a szép újévi napon, a Lónyay-ucca hét szám alatt, ami­kor francia pezsgő melllett, a londoni Rothschild ur szivarja- mellett „avattuk* * * 14 a nótát, nem gon­doltuk volna, hogy sírfelirat lesz belőle!... medence és erdei müplage finom homokján, akárcsak Juan-les-Pins bársonyos strandján, kacérnál kacérabb fürdőruháik alig észrevehető pántjai kereteznek kávésainare barnított asz- szony lestek et. S a fürdődirektor, udvarias, kedves lengyel nemesur, régi patinás idők úri grandezzájával teszi körülöttük a szépet. Hajnalban bugyborékos ásványvizes kád­fürdők, délben uszoda, plage, sportok sokfé­le neme, délután zenéskorzó, estére zsúfolt bárhol yiségben fiirt, muzsika, divatos táncok • teszik változatossá a mindennapi programot. A keret változik, maga az élet világszerte ugyanaz, a beszéd-forma, a nyelv, érdekes ap­ró szokások azonban — -mások. Ósdi autóbusz repít e parádés lengyel pa­radicsomból a közeli Musynába. Közelről csil­log ismét a Poprád, sziklás vizének haragos hangja minden nagyvilági zajnál hivogatobb, kedvesebb, az őstermészet csendjét nem ka­varja, nem zavarja más semmisem. Mint tornyos villák mellé bujt, vadrózsá­val futtatott zsupfedeles házikó, szerénykedik a nagyvilági Krynica s a modernizál! Zieges­tow között ősi egyszerűségében Musyna. Kánikulában ideális nyaralóhely. Hegyi le­vegő, tengernyi napsugár s a tömérdek gyógyforrásból bőséges mélyre táplált hüs- vizü Poprád. ' : i Sevillában augusztus folyamán — állitólagk — 54 fog Celsiust mértek a napon, Musyn-ány ugyanakkor huszonhétéi olvastunk le hűtött boldogan. Ám 27 fok itt már rekordhőségef' jelent s meri Musyna csak hőségben állja meg helyét, ilyenkor mindent felülmúlóan nagyszerű. Pedig máskülönben meghatóan primitiv. Mint serdülő ifjú ajka fölött a bajuszra em­lékeztető pihe, itt is kiütközik ugyan a vágy­va várt modern kultúra jele s bár jó öreg petróleumlámpák pislogó fénye mellett olvas­suk esténk int a frissen érkezett Krafcowski Kuriert, az úttestek mentén büszke sorfalat állnak már a villanytsejtelő oszlopok, a régi nyitott fabódé helyett pirosfedelü öltözőházi- kó is áll már a strandoló közönség rendelke­zésére s egy foltozott hálóval kettéválasztott agyagos területet tenniszgrounddá kiáltott ki a sportéhes fiatalság. Torta helyeit ízes rozskenyér. S biz* Isién, jól esik. Nincs cifra toilettezés, tarka fürdő­ruhák helyét egyszerű úszónadrág, hölgyek­nél hajszállal több uszótrikó foglalja el, strandsálrat, fürdősátrat parti bokor pótol s a tenger sós hullámai helyett az ásványvíz­forrásokból táplált Poprád szikláról-szí kiá­ra omló zuhogói verdesik felfrissít.t testün­ket. Lidó, Balaton s Pöstyé-n egvszemélyben. Mert, — s ezt setényi távolságnyira is ke­vesen tudják, — a Poprád medrében varázs- erejü gyógyiszap fekszik. Amiért világ-für­dőkben tengernyi pénzzel adózunk, itt mint szilvaszüretkor a kihütött lekvár, ingyen ki- náJgatja a langyosra puliul t lágy Pop rád part. Csak fel kell fedeznünk a megfelelő iszapos helyet. Derékig süppedünk a dagasztott tésztára emlékeztető b-aruásfekele pépbe s még csiráját is kiszivat-juk készülő reumánk­nak s ha nyakig sárosán kicipelösködünk a napra, hamiiis zűr kére szárad, morzsánkint pereg le rólunk a gyógyerejü sár, a tiszta folyó csobogói alól ujjászületeU Pboeuixkéiit mászhatunk ismét, partra. S azok a Poprád-menti halkcsendes esték, hűvös hajnalok! Reszketve rándul kezünkben a halászbot hosszúra engedett zsinórja, finom acélhorgán fájdalmasan ficánkol a félkilós pisztráng, büszke diadallal cipeljük a zsákmányt, gyer­mekes izgalommal járjuk tovább a pompás te­repet. S távol csúcsok homályos fenyösuda- rai közül ki-ki tolakszik a soványra fogyott hold, közeliinkben valahol dzsida sir, puha- röptű bagoly Rebben, — hegyek alján pász­tor tüzek füstös lángja integet. 8 U>l«GAl7VVAOyAR-HmLAl» 1933 augusztus 27, vasárnap. IHegáCío4 a fcere&ztutndL Irta: Farkas Imre Letörtük az üvegtok végét és rágyújtottunk 'a, hatalmas szivar-bunkókra. Ég bejött a ban­da- ... először valami ősi cigány-indulót ját­szottak, amit még igen kevesen hallottak „pri­vátok11! Azután jött a mi dalunk: „Megállóik a keresztutnál.. * Mint ahogyan a lepke száll rózsáról szegfűre, úgy száll a nóta egyik szívről a másikra. Mi a 'titka annak, hogy ismeretessé válik egy nóta? Örök titok marad... de tény, hogy ez a. mi nó­tánk szétröpült, eljutott mindenhova. Népsze­rűvé vált. Radics Béla fölbuzduilt a sikerén, csinált még pár nótát, szöveget is irtunk hoz­zá, de ezek már nem sikerülitek. FeíMőleg: az Lengyel határok mentén Irta: HUNGARICUS VIATOR

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom