Prágai Magyar Hirlap, 1933. augusztus (12. évfolyam, 172-197 / 3282-3307. szám)

1933-08-27 / 194. (3304.) szám

193B augusztus 27, T&eára&p,

FORRADALOM

Irta: Harsányt Zsolt

(Görög barátommal üldögéltem messzi külföldön két pobár szódás whisky mellett. Azt tárgyaltuk, hogy igen csúnya a világ, rossz kószákba szült bele bennünket a történelem. Ahová néz az ember, baj. Se pénz, se munka, se rend. ördög látott ilyen világot.

Belegondol'.'ozott görög barátom az asztali lámpába és megcsóválván fejét, beszélni kezdett. A következőket mesélte. Leirom, mintha csak gyorsírással jegyeztem volna).

Még a forradalmak sem olyanok ma, mint régen voltak. Gorombák ezek a mostani forradalmak, humortalanok, ötlettelenek. A régi forradalmakban mégis tellett valami kis öröme az embernek. Teszem azt: Samos szigetén szivet-lelket gyönyörködtető dolog volt a forradalom, amely rövid időközönként szabályosan megismétlődött. Samos szigetén görögök laktak, de a sziget úgy szegröl-vég- rőí török protektorátus alatt állott s ennek külső formája a sziget bizonyos autonómiájában nyilatkozott meg. Görög urakból álló tanács vezette a sziget ügyeit; ezt a tanácsot a török kormánybiztos nevezte ki. Igen ám, de a samosi görögök két pártra oszlottak s eleinte sok fejtörése származott a kormánybiztosnak abból, hogy melyik párt embereit nevezze ki a tanácsba. Ha a jobbpártból alakította meg a tanácsot, akkor a baloldaliak megobstruálták a dolgot és minden közigazgatást lehetetlenné tettek. Ha viszont a baloldaliak kezébe tette az ügyek intézését, a jobbpártiak akasztottak meg mindent. Mit csinált tehát az igazhitű kormánybiztos? Kinevezte a tanácsot a balpártból s ugyanakkor a jobbpárt összes tagjait letartóztatta. A sziget lakosságának mintegy felét. A balpárt nyugodtan kormányozott egy fél- esztendeig. Akkor azonban elkezdtek surlódni a tanácstagok, veszekedtek, marakodtak, baj volt. Forradalmi hangulat szállongott a levegőben. Fogta magát a kormánybiztos, elcsapta a tanácsot, az egész balpártot letartóztatta s a jobbpártot kiengedvén a bcríö iből, abból alakította meg az uj tanácsot. Ilyen igazságosan és rendesen folyt ez bosszú időn keresztül: a sziget lakosságának egyik fele állandóan a dutyiban .ült, másik fele pedig békésen kormányozta önmagát, majd pár hónap múlva megcserélődött az egész. Boldog és megelégedett volt Samos szigete állandóan, pedig félévenként forradalom tört ki rajta.

Otthon Athénben is más fogalmunk volt nekünk a forradalomról hajdanán, mint ezen mai csúnya forradalmakról. Emlékszem például egy huszonöt ev előtti athéni forradalomra, amikor még fiatalember voltam.

A forradalom egy szép nyári napon reggel tiz órakor kezdődött. Pontosan tízkor, mert a hadsereg néhány tisztje előző nap pont tízre tűzte ki a forradalmat egy bizonyos téren. Pont tízkor meg is jelentek ott a forradalmárok, néhány uccai járókelő csatlakozott hozzájuk. Ott álltak a téren és elkezdték kiabálni, hogy éljen a forradalom. A térre vezető uceák sarkain őrszemeket állítottak fel s aki arrafelé akart menni, azt igazoltatták. Az uíszéli fákra kiváncsiak másztak fel, hogy odalát- liassanak a térre. Látni akarták a forradalmat. Egy félóra alatt egész Athén tudta, hogy a Pe- riklesz-téren forradalom van. Sokan a közeli háztetőkről színházi messzeláíókkal vizsgálták a forradalmat, amely abból állott, hogy a tér közepén néhány katonatiszt zordon arccal csoportba verődve álldogált.

A király tizenegy órakor ébredt fel, mert szeretett sokáig aludni. Lakájától megkérdezte, hogy milyen idő van odakint és mi újság. A lakáj azt felelte, hogy az idő igen szép, a Periklesz-téren pedig kitört a forradalom. Ez meglepte a királyt. Azonnal telefonozott a rendőrfőkapitánynak, hogy micsoda disznóság ez, mik történnek a városban, az ember már ki sem alhatja magát rendesen. Azonnal menjen a főkapitány a Periklesz-térre és kérdezze meg a forradalmároktól, hogy mit akarnak.

A főkapitány kocsiba ült és elment a Periklesz- térig. A sarkon megállították az őrszemek, bekötözték a szemét, aztán karonfogva a tér közepén álló katonatiszti csoporthoz vezették a botorkáló főkapitányt. Ott levették szeméről a kötést.

— Azt kérdezteíi a király, — mondta a rendőr- főkapitány, — hogy mi lelt benneteket, mit akartok.

A tisztek összedugták a fejüket, tanácskoztak, majd a legmordabb közöttük ilyenképpen válaszolt:

— Mondd meg a királynak, hogy a hadseregben tarthatatlan állapotok uralkodnak, amelyeket tovább tűrni nem lehet. Mi itt mind olyan tisztek vagyunk, akiknek már rég elő kellett volna lépni. De az előléptetéseket akadályozzák a dinasztia tagjai, kik magas vezérkari rangokat viselnek. Miattuk nem lehet előre menni. Ez igy nem maradhat, ezért csináltuk a forradalmat.

A rendőrfőkapitány szemét bekötötték, elvitték a sarokig, ott megint levették szeméről a kötést és besegítették a kocsijába. Ment a derék ember egyenesen a királyhoz, aki azóta már megreggelizett, szivarozott és olvasta a lapokat. A lapokban benne volt, hogy ma forradalom lesz.

. — Felség — mondotta a főkapitány, — az a bajuk a tiszteknek, hogy a fenséges főhercegek katonai rangja miatt túlságos lassan mennek az előléptetések.

A király bólintott.

— Eredj vissza és mondd meg nekik, hogy menjenek haza, majd elintézem a dolgot.

A főkapitány meghajtotta magát és elindult. De mikor az ajtóhoz ért, az uralkodó még utána Szólt:

A SIKER

Irla:

Surányi Miklós

A siker nagyon furcsa dolog. Nincs az em- Ibéri életben althoz fogható boldogság, mint amikor a fiatal költő a nevét először látja meg (nyomtatásiban, vagy a fiatal festő első kéipét akasztják ki valamelyik előkelő mii kiállításon. Egyszerűen leírhatatlan az első könyv, az első színdarab, az első kritika, az első taps, az első siker boldogsága, hiába beszélnek a költők, ez még a szerelemnél, is nagyobb dolog s a tapasztalatlan, naiv és üde lelkek leggyönyörübib illúziója az, hogy őket majd egyszer, mint híres irót, vagy művészt tömegek csodálata és nagy szellemek elismerése fogja kitüntetni.

Ezzel szemben Zola Emil egv alkalommal keserűen panaszkodott, hogy regénye csak ötvenezer példányban fogyott el a könyvpiacon.

Dilettáns írók saját költségükön adják ki könyveiket, müveik egy.-tizedét elajándékozzák, másik tizedét sok megalázkodással, szemérmetlenséggel és ravaszsággal rásózzák ismerőseikre, nyoletizede örökre padláson, vagy kamrájukban marad, mindenki előtt nyilvánvaló, hogy a kiadás maradéktalan kudarccal járt, ezt maga a szerző is tudja, de megelégszik azzal, •hogy egy nyomtatott könyvön rajta, van a neve és tájékozatlan emberek előtt éldicsekedik, hogy nagy sikere volt.

Ismerek írókat, akik előkelő tagjai bizonyos irodalmi társaságoknak, de ha vacsorára mennek. magukkal viszik kézirataikat, lefülelik szomszédaikat és fölolvassák nekik legújabb remekművüket. Ez a kierőszakolt érdeklődés elegendő sikeréhségük lecsillapítására s ha közben észreveszik. hogv a hallgatóság egy része

alszik, a másik pedig egymással cseveg, ez sem feszélyezi őket, úgy tesznek, mintha nem vennék észre, meghatót tar, sőt lelkesedve olvassák tovább s a- végén boldogan hajlonganak az j udvarias tapsok hallatára.

Rost and panaszkodott, hogy a Chanteclairo (megbukott, mert csak százszor tudták adni egyfolytában. Elssler Eaimy egyizben öngyií- I kos akart lenni, mert előadás után nem fogták j ki lovait a kocsijából s Paganini tomboló düh- rühamot kapott, amikor játéka alatt egy hölgy leejtette a. zsebkendőjét és utána hajolt.

Ami egyik ember számára mámoros diadal, élete legnagyobb sikere és könnyekre fakasztó boldogság, az a másiknak keserű kudarc és;.sértődöttség.

Van tehát szubjektív és objektív siker, de egyéb szempontok szerint is lehet siker és siker között különbséget tenni.

Van tömegsiker és van siker a kiválasztottak ...közölt. Flaubert mondja: Az jró dicsősége nem, ,a. tömeg, „választójogától", függ. Az igazi, siker az, amikor a kivételes széliéinek egy kis kor?' a maga véleményét ráerőszakolja a tömegekre.

Vannak könyvek, amelyeket mindenki elolvas. de amelyekről senki sem beszél és vannak, amelyeket kevesen olvasnak el, de még azok is beszélnek róluk, akik nem olvasták.

Van pénzsiker és van siker, amely jóformán semmit sem hoz az alkotónak, csak a halhatatlanságot, Ne gondoljuk, hogy a világirodalom legnagyobb alakjai a maguk nagyságához mérten részesültek anyagi elismerésiben is. Dickens- nek élete alkonyán fölolvasókörutra kellett mennie Amerikáiba, hogy rendbehozza zilált anyagi helyzetét, És Dickensnek éppúgy, mint BaLzacüak, vagy Dosztojevszkijnek, Goethének voltak kortársai, akik mérhetetlenül, nagyobb pénzeket kerestek az Írásaikkal, mirt ők, de akiknek ma már a nevére sem emlékszik senki. A francia irodalom minden korszakában volt egy-egy költőkirály, vagy Írófejedelem, akinek az udvar és a szalonok kegye, tudós társaságok bámulata és az olvasók rajongása mellett még anyagilag is fejedelmi sors jutott osztályrészül s akit ma már csak a francia közép iskolában emlegetnek, mint irodalomtörténeti kuriózumot.

Ezért valószínűleg igaz az, hogy az író valódi nagysága csak halála után derül ki. mert az igazi siker egyetlen fokmérője az idő. És valószínűleg igaza van Alibalat francia írónak, hogy a siker és a tehetség egymástól távolálló dolgok, de néha találkoznak.

Azok számára, akik nehezen és sokára küzdik ki a sikert, hivatkozunk Balzac, Rousseau, Anat-ole Francé, vagy Tolsztoj példájára, akik csak negyvenéves korukban kezdenek zöldágra 'vergődni, az igaz. hogy azután egy-kettőre meghódítják magukrak az egész világot, Természetesen vannak olyanok is, akik szinte mint esodagyermekek tűnnek föl az irodalomban. Viotor Hugó már tizennyolcéves koráiban híres iró és a tizenötéves Boseuet-t áhítattal hallgatják a Rambouiüet-palotában.

Vannak helyi sikerek, amikor egy-egy irót otthon a hazájában istenítenek, de lefordítva, (külföldön nem tud boldogulni. Vannak viszont irók, mint például Wilde Oszkár, vagy újabban Bemard Shaw, akiket németek és franciák fedeztek föl és Anglia csak a legutóbbi siker •után kezdett irántuk érdeklődni. Ki hinné, hogy Angliáiban egy Orczy bárónőt tartanak a legnagyobb magyar írónak? A vörös Pimpernell ■című regény kétmillió példányban forog az angolok kezén.

Amerikában, mint ahogy Paul Acker elmondja, a Correspondant cimü folyóiratban megjelent egy regény, amelyről az olvasók nem akartaié tudomást szerezni. A szerző elhatározta, hogy valami égbekiáltó botránnyal fogja magára a figyelmet fölhívni s e célból meggyilkolt egy kínai kulit, A könyv megjelent s ezzel egyidejűleg megkezdődött a főtángyalás is, ■amely az iró bünpörét tárgyalta. A Lapok, amelyek a büntárgyalás anyagát részletesen közölték. milliós példányszámokban keltek el, a. közönség mohón olvasta a szenzációt, de a vádlott könyve iránt senki sem érdeklődött,

Egyáltalábar: a könyvpiacon reklámmal kell dolgozni, de a reklám csak olyan könyveknek (használ, amelyek rendszerint — sajnos — a maguk alacsony rendű kvalitásainál fogva amúgy is alkalmasak a népszerűségre. Erőltetni semmiképpen sem lehet a dolgot, Volt idő. amikor Anatole Francé könyvei két-három kiadásiban is megjelentek magyarul, A közönség szétkapkodta. Most senkinek sem kell.

KÜLÖNVÉLEMÉNY

HÁROMEZER

Háromezer munkanélküli pert indított egy berlini filmvállalat ellen. A film vállalat hirdetést tett közzé, hogy néhány statisztát keres és e hirdetésre háromezer ember jelentkezett a vállalat arénájában, ahol egy tömegben próbafelvételt készítettek róluk. Csak hónapok múlva derült ki, hogy a töm egf el vétel szabályos részét képezi egy mozidarabnak. A háromezer közül azok, akik — a filmdarab várakozása ellenére — eljutottak a moziba, mint kész filmszínészeket látták viszont magukat munkakeresők helyett és felháborodtak. Nem azon, hogy arcmásukat és munkanélküli külsejüket ilymódon népszerűsítették, hanem azon, hogy a felvételért, amelyet a vállalkozó üzleti haszonért készített, nem kaptak díjazást. A vállalkozó vtsz- S'zaélt a reménységükkel, amely oda vezette őket az arénába és a munka reményében vállalkozó tömeget a haszonért vállalkozó kis társaság csúnyán becsapta. Nem az orruknál vezette az ügyes trükk kieszelője a háromezernyi nagy tömeget, hanem a reménységüknél fogva. A nyomoruk, a tehetetlenségük növelte föl ezt a reménységet annyira, hogy tekintélyes hasznot sajtolhatott ki belőle a vállalkozó kis társaság, amely igy csökkentette a mozidarab előállítási költségeit. Bíznunk kell abban, hogy a független bíróság igazságot és becsületes napidijat fog szolgáltatni a

becsapott munkanélkülieknek és i/téletében meg fogja bélyegezni a legsötétebb bűn: a nyomor elvámolását, a tönkrementek reményének megcsalását.

Ez a munkanélküliek álláspontja. Németországban azonban ma Hitler az ur és igy tere van a szabad és merész * elme1 ebeknek. Nincs kizárva, hogy- a film vállalat tanul a Németországban jelenleg tobzódó „gondolat- szabadeágtól“ és megfelelőképpen fogja deni a maga ellenkező álláspontját. Magam előtt látom képzeletben az alperes film vádakat periratának részleteit:

. A nagy nemzeti felszabadulás idején szakítani kell az erkölcsi felfogás eddigi hamisságaival ... Figyelembe kell venni, hogy minden embert munkába kell állítani a nemzeti mü felépítésére ... Tűrhetetlen, hogy továbbra is az egyén önzését támogassuk, a oél az, hogy tömegeket alkossunk és mozgassunk meg. Vájjon követelnek-e napidijat a százezrek, akik megjelentek az arénában, hogy Hitler szavát hallják? Elég szomorú, hogy félrevezetéssel, reklámötlettel kell dolgoznia a vállalatnak, ha tömeget akar egybegyüjte- ni a nemzeti célokat szolgáló tömegfelvételei számára, szomorú, hogy a német nép még nem ért meg annyira, hogy önként jelentkezzék a nemes célra. Köztudomású, hogy ma minden német filmet a propagandahivatal el— Várjál csak. Még azt is mondd meg nekik, hogy máskor szóljanak, mielőtt okoskodni kezdenek. Ha tegnap értesítettek volna arról, hogy ml a hajuk, ma reggel élére álltam volna a forradalomnak ...

(Görög barátom itt befejezte a történetet. Méla- busan l'elsóhajtott, majd felém emelve a poharat, igy szólt: „Issz igian szasz“. Ez görögül azt jelenti, hogy kedves egészségére. És bánatosan fenékig ürítette a whiskyt).

99

Koniferum

ff

valódi borókabogyó párlat, mint fér* lötlenito ital ragályos betegségeknél kiváló hatású. „Slovliklt Trénein.

lenőriz, tehát csak olyan film kerülhet előadásra, amely a propagandahivatal ítélete szerint méltó arra, hogy a német erő, a német nagyság gondolatát növelje. Elvárhatjuk, hogy a cél szolgálatába mindenki önként sorakozik fel, de a filmvállalat kénytelen volt számolni a még mindig uralkodó egyéni önzéssel, kénytelen volt az egyéni érdeket megcsillogtatni, hogy tömeget állíthasson a nemzeti munka sorompójába. Ha most — tekintetes bíróság — még e hitványaknak ál! följebb, ha még ők beszélnek megcsalatásról, munkanélküliségük kihasználásáról, úgy legyen szabad a bíróság déleiére bizni, milyen büntetést érdemelnek a nemzeti összefogás, a nemzed munka ellen lázadó, a hitvány egyéni érvényesülés elméleteiből fertőzött emberek? A filmvállalat nem emelhet e helyen viszonvádat, de gondoskodik arról, hogy a keresetet beadó személyek a nemzeti nyilvánosság pellengéjére kerüljenek és a nemzet egységétől vegyék el méltó büntetésüket. Nincs kétségünk aziránt, hogy az önös érdekeket hajszoló munkakerülőket nemsokára a koncén Irációs táborban találhatjuk és parancsra lesznek kénytelenek a nemzeti oél szolgálatában tömeget képezni • ..“

Nem bizonyos, hogy a koncentrációs tábor valóiban bekövetkezik a jelentkező háromezer számára, de lehetséges, sőt valószínű a védekezés fenti formája. Ha egy folyamat eb indul, amely az indulatokat szabadítja fel és ragadja magával, akkor az indulatok szabad folyása érdekében könnyű kitalálni, hogy kétszer kettő az öt. Esetleg hét vagy tizenkettő. Ez csak attól függ, hogy mennyit óhajtanak megállapítani azok a vállalkozó szellemű emberek, akik üzemüket az uj szólamokra állították be. A Mitláuferek tömegei, akik azonnal zöldre festik magukat, mihelyt zöld az uj politikai szín, jobban ismerik Hitler szólamait, mint maga Hitler, utánzataik jobbak, mint az eredeti, sirámuk és zokszavuk őszintébb, mert a zsebükből fakad, nem a szivükből. A diktatúrát az üzleti exploiteurök teszik borzalmassá, akik gépeiket átállították, az uj ideálok nagy tömegben való gyártására és nem szívesen rendezkednek be újra. Nekik sohasem drága a más élete, mert. hausse-ra spekulálnak állandóan és az olcsó élet és az olcsó munkabér az ideáljuk. Minden politikai üzletben benne vannak, de legszívesebben abban, amely ellenállhatatlan szólamok és terror révén szállítja nekik a tömeget, amelynek részben eladnak és amelyet részben dolgoztatnak. Természetes, hogy találékonyak az uj meg uj szólamok termelésében, ha az első szólam feltalálója már kifáradt. Ők segítik uralomra a diktatúrát, de ők járatják is le. A diktátor hajlamos lehet a mérsékletre, ők soha. Üzleti haszonban nincs kompromisszum, ha a vállalkozótól függ, csak emelkedő tendencia van üzleti haszonban. Ahogy a kereskedő szentül hisz legvadabb reklámja igazságában, úgy hisznek ők is vad szólamaikban, ezáltal siettetik az emberi józan középszerűek meg nem felelő frazeológiai kimerülését és lejáratását. Borzalmasan rövidlátók és mikor már mindenki tudja, ők még mindig nem akarják elhinni, hogy összetévesztették az önérdeket a nemzeti összetartással.

Szentül hiszik ellenben, hogy jogosan vették igénybe a háromezer munkanélkülit ingyenfelvételre. A háromezer eljött volna akkor is, ha csakugyan lett volna egy megüresedett állás, eljött volna hiába. így legalább nem jött hiába. A „nemzeti összetarl.Vst“ ápolta a háromezer.

A bíró pedig, akit — bármilyen pánt állású is — mérlegelésre szoktatott a foglalkozása, mérlegelheti a nemzeti összetartást és különválaszthatja attól, amit a filmvállalkozó ért alatta. Különválaszthatja a diktatúrát is a Mil- láu,terektől. Ha sikerül ez a különválasztás, akkor a diktatúra már sokkal elviselhetőbb. Ha pedig nem sikerül a különválasztás, akkor éppen nem életképes a diktatúra, még akkor sem, ha — demokráciának hívják.

Sándor Imre.

TAMÁS LAJOS;

A SZÍRT TÖVÉN

Nevelte köd, nevelte nap, A szírt tövén virág fakad.

Nem ültek akkor ünnepet, Csak úgy magától érkezett

A szél szárnyán, kis csira csak A bógáncsok közt elakadt.

Most kelyhe van és kincset ér, A szine tűző hófehér.

Talán jobb sorsot érdemel. Ha meghajolsz, úgy éred el.

(Latnaira)

____________

6