Prágai Magyar Hirlap, 1933. augusztus (12. évfolyam, 172-197 / 3282-3307. szám)

1933-08-26 / 193. (3303.) szám

4 Guhr Mihály utolsó útjára... Tátraszéplak, augiu&ztus 25. Megirtuik a szo­morú eseményt, hogy ár. Guhr Mihály meghalt. Szombaton délután 3 órakor helyezik őrük nyugalomra. S most, hogy utolsó útjára kiér­jük, egy nemes célkitűzésefcbeii és szép ered-, ményekben gazdag életút végén szabadjon j meghatott pillantást vetni erre az életpályára, i szabadjon kegyelettel niegállinmk Guhr Mihály életének egyes állomásai előtt... Hatvanegy éves koráiban érte utói a halál Guhr Mihályt. Negyvenegy évvél ezelőtt, mint fiatal orvos átvette az akkor még csak egy háziból álló Tátraszéplak vezetését. Guhr Mi­hály Budapesten. Becsben, Bernben és Paris­ban végezte egyetemi tanulmányai t, e négy egyetemi város az életnek, a tudománynak* az emberismeretnek minden oldalát, minden titkos rekeszét feltárta az ifjú előtt, Guhr nagy ambí­cióval tért meg a Tátra tövébe több éves kül­földi tanulmány útjáról: elhatározta, hogy felfe­dezi a világ számára a Tátrát. Regényíró tol­lára méltó, ahogy a fiatal, európai nevelésben részesült orvos az akkor még kopár, de monu­mentális Tátrát meg akarja nyitni a világ előtt, szinte fanatikus hittel veti bele magát a nagy feladat megvalósításába. Előadásokat tart, cik­keket ir, napilapok és tudományos folyóiratok szerkesztőségét keresi fel cikkeivel. Az euró­pai nagy orvoskongresszus okon megjelenik egy fiatal ember és lelkes, szinte költői előadá­sokat tart — a Tátráról. Sőt hajóra ül, átmegy az uj világba, propaganda előadásokat tart a Tátra mellett az Egyesült Államokban. Az amerikai közvéleményre, de különösen az or­vosokra Olyan mély benyomást tesz a fiatal, akkor még ismeretlen nevű orvos, hogy har­minc év muilva meghívják a Kansas Cityben rendezett, mirigy-világkongresszusra azok az amerikai orvosok* akik harminc évvel előbb a Tátra, gyógyászati jelentőségéről szóló előadá­sát hallgatták. Gulhr különösen nagy sikereket ért el a Basedow-betegség gyógyítására felál­lított teóriájával, a kérdésről számos tanul­mányt. irt, egyik tanulmányát a német orvosi enciklopédia különlenyomiatban ki is adta. Ame­rikai előadásai is ebben a témakörben mozog­tak. Guhr Mihály felfedezte a Tátrát, mint gyógyhelyet, amivel nemcsak a Tátrának, ha­nem az egész szenvedő emberiségnek múlhatat­lan szolgálatokat tett. Guhr Mihály élete vé­géig lelkesen foglalkozott orvosi kérdésekkel, j — a Tátra tudósa volt. De nemcsak tudósa volt. a Tátrának, hanem költője is. Guhr Mihály, mint tátrai ember, kora ifjúsága óta lelkes híve volt a turisztiká­nak. a Tátra minden rejtett szépségét ismerte, minden színét, minden hangját ismerte annak az örök ég soha ki nem apadó szépségforrás­nak. amit a Magas Tátra jelent, ü volt az, .aki amellett, hogy mint orvos világhírű gyógyhely­ivé avatta a Tátrát, felfedezte a világ turistái előtt szépségeit. Ez a müve is a nagyvonalú al- j kotóra vall. Évekig tanulmányozta Norvégiában! a. téli sportot és norvégjai tanulmányai alap­ján honosította meg sisportct a Tátrában, ami­vel a Tátra barátainak számát sok ezerrel nö­velte az egész világon. A tátrai íélisport csak­hamar világhírű lett és lehetővé vált, hogy a tátrai üzemet, télen is fenntartsák. És végül Guhr Mihály, mint gazdaságpolitikus is nagy kvalitásokkal rendelkezett. Soha nem tévesz­tette el szem elől a gazdasági szempontokat. Tudta, hogy a sokoldalú és gazdag élet nyomán, amelyet a Tátra fenyvesei és sziklái közé va­rázsolt, az egész Tátravldék gazdasági élete fel­lendül. Fellendül a gazdasági élet az egész Sze- pességben. számos kereskedő, iparos jut mun­kához és megindul szüikebb hazájában a Sze- pességben egy olyan pezsgő gazdasági élet, amelynek erőtartalékaiból még késői nemzedé­kek is meríthetnek. így is lett! A Tátra naggyá növekedése az egész Tátravidék népének gaz­dasági jólétet, biztosított. De nemcsak arra gon­dolt, hogy alkosson, hanem arról sem feledke­zett meg, hogy az alkotás gyümölcseit meg is kell tartani. Húsz éven át elnöke colt a Kár- pátegyesületnek, amelynek hivatásává tette a Tátra sportéletének, gazdasági és társadalmi fejlődésének ápolását és gondozását. Az egye­sület elnöki székében hervadhatatlan érdeme­ket szerzett. Guhr Mihály a szó nemes értelmében vett patrióta colt. Mint ősrégi szepesi család sarja, maga is ápolta és gondozta a szepesi tradí­ciókat. zipser műkincseket gyűjtött össze, ne­mes passziója a szepesi nemzetség múltjával is várkodás volt. A zipser nemzetség múltjával is sokat foglalkozott, számtalanszor járt a zipse- rek őshazájában a Rajna mentén, ahonnan szá­mos értékes knlttirdokumentummal tért vissza. A fájdalom, amit egy nagy ember elvesztése felett érzünk, talán elfogulttá tesz bennünket ebben a pillanatban, de azt hisszük, hogy elfo­gultság nélkül is elmondhatjuk, Guhr Mihály mint ember nemes, minit tudós mély és mint földjének fia hű volt, példaképül zárhatja szi­vébe emlékét a szlovenszkói őslakosság. — Bátor életmentő. Ruszinszkói szerkesz­tőségünk jelenti: A. Tisza szaiókai szakaszá­ban. fűrdött R. Szabó József 11. téves szaiókai fi,u, kit a víz elragadott. Szerencsére a parton állott Baramyi Béla, aki utána ugrót és —- búr a fuldokló egyik kezét lefogta — hosz- -zas vergődés után partra vonszolta. A tornádó eloltotta az amerikai szabadságszobor fáklyáinak fényét Pánik uralkodik az előkelő fürdőhelyek vendégei között Newyopk, augusztus 25. A Newyork fölött tomboló orkán mára északi irányban elvo­nult. A vihar középpontja jelenleg az Ontarie- tó környékén van. Eddig a vihar áldozatai­nak szánra ö éven re emelkedett és az anyagi kár felbecsülhetetlen. Az egész kornyék irtó­zatos dúl ás képét mutatja, a termés egészen a kanadai határig meg­semmisült, a vihar útját mindenütt meg­rongált házak, vízzel elborított uecák, fel- forditott autók, bedöntött hidak jelzik. Az országutakon mindenfelé tövestül kité­pett fák hevernek. Száz kisebb partdhajó és halászbárka elsülyedí. London, augusztus 25. A „News Ghronicle" jelenti Newyo-rkból. hogy tegnap este a késő esti órákban a Newyork bejáratánál álló hatalmas szabad®ág szobor fáklyájának fénye kialudt. Hasonlóképpen kialudt a Newyork felé veze­tő ut bejáratánál álló világítótorony fénye is. Valószínű, hogy a vihar következtében kelet­kezett kábelzavar okozta, hogy e két, fontos fénypont egyszerre kihunyt. A lap a továb­biakban arról tesz jelentést, hogy az atlanti partvidéken lévő előkelő fürdő­helyekről tömegesen menekülnek az em­berek. Az egyik nagy fürdőhelyről harmincezer em­ber menekült el, a menekülők útja egy hídon vezet keresztül, amely az Óceán-Ciiyt a szá­razfölddel összeköti, a hidat azonban a vihar valósággal elsöpörte. A fürdőhelyeken a pá­nik még egyre tart a vendégek között. S'z&WztcUün, Dcibtcc Irta: Benedek Károly Mikor a parlament az uj igazságügyi büd­zsé tárgyalásakor a többi között Monsieur Deiblernek is felemelte eddigi több unint szerény díjazását, valami névtelen döbbenet, egy szavakban alig elmagyarázható rossz, ér­zés lebbent át nemcsak a törvényhozó pado­kon, de a nézőgalériák bársonykoiiátjára kö­nyöklő ékszeres, selyembeöltözött „bourbo- netíe“-ken is. Nem volt ebben az érzésben semmi a rém regények kedves borzongatásá- ból, semmi a lefejezési hajnalok és a halálos Ítélettel végződő esküdfszéki tárgyalások ha- ibitiiiéinek oly kedves, szadisztikus gyönyöré­ből: „.Monsieur de Paris“ ledobta magáról képzeletbeli skarlát palástját, itt állt, látha­tóan szinte, a törvényhozó padok előtt. Egy szürke államhivatalnok a 18- fizetési osztály­ból — (Franciaországban végtelen skálán í kozódnak az államhivaíalnoki fizetések a na­gyon kevésből az abszolút semmi felé) — ki könyörögve áhítozik a magasabb Tangfokozat, a fizetésemelés felé, hogy uj ruhát vehessen talán gyermekeinek, vagy hogy elmehessen vasárnap este családostul a moziba. Egy pil­lanatnyi, de annál kellemetlenebb kijózano­dás volt ez a magunkra erőszakolt romanti­kából, mely „Monsieur de Paris“-t legenda- hőssé tette meg. Most rá kellett ébredni, hogy hivatásának rémségeit nem akaszthatjuk sze­mélyiségének vállára; oly hivatalnok ő, mint bármely más „rond de cuir“; végzi, mint minden államhivatalnok, a munkát, amelyre előírások kötelezik és munkazártával fehér­kávét fog inni kiflivel, mint bármely polgár. S ez a kijózanító tudat, mely meg nem kü­lönböztetett felebarátunkká, mindnyájunk köznapi szomszédjává nyomta le véres ma­gasságából e legendás Deibler urat, ször- nyefob lidércnyomást keltett bennünk a Grand Guiignoi minden rém drámáinál. * Nem szeretjük magunkkal egyenlőnek 'tud­ni őt, kit a társadalom legszörnyebb felada­tának elvégzésével bízott meg. Mercier irta róla a „Tableux de Parisában valaha: „A királynő pardont mondott neki, mikor a vér­padon véletlenül a lábára lépett. Eszébe ju­tott-e vájjon Sa osonnak e percben, hogv ez a királynő volt a gazdája, a fizető főnöke •■ok éven át? Milyen ember lehet egy ilyen San- ■son? Jár-kel közöttünk az u.ccán, mint bárki más; némely nap a Vaudeville-szinházba is elmegy és nevet, mint mind a többié#...“ Sezmmeltátbató, hogy Mercier ezt csak vona­kodva hiszi maga is és.fölöttébb csodálkozik ezen. Maga a guillotiinera hurcolt Danton, utolsó pillanatában döbbenetlel ordította Charles—Henri—Sanson arcába: „Lehet-e neked, is asszonyod, szörnyeteg? Lehetnek-e gyermekeid ?“ * Nos, megnyugtathatnám Dantont s a töb­bieket, akik nem szűntek meg csudálkozni ezen másfélszáz esztendő alatt: Deiblerné asszony nagyon is hus-vér asszonyság és leg- kevébé sem különbözik bármely francia kis- polgárasszonytól; még fukarságban és mara­di ságban sem; a házába sohsem engedte be­vezettetni a villanyt. Nem szereti az újdon­ságokat. Mindezt igen jól tudom, első kéz­ből, mert szomszédom volt a derék Deibler- háztartás, a Porté d‘Orleans közelében, a Rue de la Conventionon, ahol csupa kispolgár, jobb munkás, orosz menekült lakik. A tő- szomszédságban van a hetvenéves Miljukov ötödik emeleti szerény lakása is. De ő már uj házban lakik lifttel, a Delhi érék viszont egy régi szomorú, szürke kaszárnyaéipület- ben, lift nélkül, két kopott vegyeskereske­dés és egy az „ami Louii'$“-hoz címzett eléggé rosszillatu csapszék fölött. Ki is lakoltatták múltkoriban egyik bérlőjüket és helyébe köl­töztek, mert Monsieur nehezen bírja már a lépcsőmászást: belefájdul a szive. Azt fogják mondani: „Van mitől fájjon neki!“, de Monsieur nem rosszszivü és csep- pel sem kedélytelenebb ember a többi párisi petit-rentier-né], A lakása is tipikus párisi polgári lakás: három szoba, a középső régi széles erkéllyel, sokszínű virágos papier- paintekkel a faion és az obiigát bútorzattal: műmárvány kandallók, öreg szekrények, fal- bavágott nagy plaeardok, fakó posztóval .bur­kolt apró székek és túl rövid szófák, amiken gyötrelem ülni a magunkfajta embernek, de amely a francia polgári ideálnak teljesen megfelel. Kényelemnek, melegségnek a hóhér lakásában nyoma sincs. A háziúr napsuga­ras kedélyét a madarak szeretetében éli ki; Monsieur de Paris a madarak barátja. Csu­dára váló nagy kalitkája van, benne tucat­szám apró csicsergő madarak, köztük leg­alább féltucat itengelic. Monsieur de Paris szemmellátható]ag különösképpen kegyeli ezt a demokratikus madarat... * Monsieur de Paris ... Azt is kevesen alkar - ják tudni, hogy ennek a romantikus címzés­nek minő kiábránditóan polgári és köznapi az eredete. A Sansoo-dinasztiára megy visz- sza ez is, mint minden francia höhérhagvo- nvány. Hisz a San són ok hét generáción ke­resztül voltak 1688-tól 1847-ig Franciaország hóhérai. Uralkodóháznak is eléggé hosszú korszak! Egy időben nagy volt a család és különböző férfitagjai a legkülönbözőbb fran­cia városokban látták el a hóhér, kinvallató és torturamester nemes tisztségeit. Mind­egyiknek bőven adott munkát a hivatala s az akkori közlekedési eszközök érthetővé teszik, hogy csak nagy ünnepekkor jöttek össze a párisi családfő házában valamennyien. Ilyen­kor aztán mind itt is maradtak vendégségben néhány hétig vagy napig s a megsokasodott család szolgálatát a párisi főhóhér pribékjei látták el mint inasok. Minthogy a legtöbb Sámsonnak Károly meg Henrik volt a neve, az illető városok szerint kellett őket a cse­lédségnek megkülönböztetnie: „Monsieur de Tours — Monsieur de Montpellier — Mon­sieur de Paris..már hogy melyikük hol teljesített szolgálatot. így maradt rajtuk a furcsa név. A mai népies elnevezésük, hóhér, „le bour- reau“, sem oly régi keletű, mint gondolnék. Eredetileg „Mai trés des hautós oeuvres“, ki­magasló müvek mestere, volt a nevük, mert. működési terük nem a fejvételi piac volt, hanem a tömeg felett kimagasló bitófa. A bourrean szóval IX. Lajos idején találkozunk először és figyelemreméltó, hogy ennek a szónak az etimológiája fölött a nyelvészek máig nem tudtak megállapodni. Némelyek a latin burrea-ból, a liktori vesszőcsomóiból származtatják, mások egy Boréi nevű úriem­ber nevéből, aki 1260-ban nyerte el a bel len- comb e-i „iiefGben g. tolvajok ímegrendszabá- ly ozásának tisztjét. A Nagy Forradalomban, mikor minden és mindenki hangzatos és zengzetes nevet kapott, a hóhért is el akar­ták keresztelni „nemzeti megtorlódnak {veii- gicur national), de szerencsére mégis beérték a polgáribb: „bűnügyi itéletvégreihajtó“ (éxó- cuteiir des jugements oriminds) elnevezés­sel. Hanem mindezek a századokon át hóhé.r- kodó Sansonok tisztességes, derék polgárok voltak: takarékosak, pénzűkre gőgösek, de jó­tékonyak is és résztvevők a közügyben. Kez­detben a vesztőhelyen tanyáztak ugyan, de később már saját házuk volt a „Nouvelle Fra,nce“-negyedben, a mai grand-bon le várd vidékén, sőt, minthogy egyre jobban virágzott az „üzlet“, a XVII. század elején nagy, ele-i 1383 augusztus 26, szombat. gáms udvarházat vetitek, hatalmas parkkal, a főárak lakónegyedében. Akkor már főurak módjára, a Szent Lőrinc-templombán családi sírboltot is tartottak. Az utolsó legendás hó­hér, a Nagy Forradalom Charles—Henry San- sónja jóarou, elegáns urifiu volt. Nagy po­harát. A forradalom, mely rettegetté és világtör­ténet ivé tette nevét, egében elrontotta azü7- letet is. Az egyéni tehetséget érvényre jut­tató hurok és bárd helyébe lépett az uj szá­zadnak megfelelően a bárki által könnyen kezelhető gép. A Guillotine ... Majomszőr Azt mond jak a beavatottak, hogy az idén nagy divat lesz a majomszőr. Hölgyeink nyakában, man- zsettáján, de a hátukon, vállukon, fejükön, dereku­kon, a zsebükön és a kesztyűjük peremén lobogni fog az a hosszú, selymes, fekete, esetleg fókaszőr­zet, ami, ha jól emlékszem, az afrikai huszárma­jom kosztümjét díszíti eredetileg. Harsány, fényes fekete sörény és fehér, zászlós farkbojt jellemzi ezt a rokonszenves, szép majmot, akit most tömegesen fognak kiforgatni a bőréből, hogy hölgyeink abba öltözhessenek. A csincsillák, bizámpatkányok, ka­nadai hódok, rákok és menyéíek és a többi szőrös- bőrű fenevadok most bizonyára megkönnyebbülten lélekzenek fel, midőn hölgyeink, illetőleg az őket vezénylő divatparancsnokok kegyei az ember kö­zelebbi rókánál felé orientálódnak. Annál gono­szabb sejtelmekkel nézi azonban ezt az irányzatot maga az ember, aki a fejlődés rendjében a majom után most már sorra kerülhet. A huszármajomtó! egy lépés az emberszabású, s midőn hölgyeink arai, a gigászi szabók a gorillahőröket is lenyúzták tulajdonosaikról, csak még egy további lépéssel már az emberi bőr szépségeihez érkezhetnek el. Nemcsak a logika vezeti őket ide, hanem a gaz­dasági belátás is, nem beszélve az erkölcsről, mely- világosán tiltja, hogy az állatokat nyúzzuk, akik soha bennünket nem nyúztak azért, hogy bőrünket a maguké fölött viselhessék. Minket csak ember­társaink nyúznak és itt van éppen a gazdasági ha­szon elrejtve, az eddig felhasználatlan roppant tö­meg nyersanyagban, amit az ember az emberről mindenféle konferenciákon, politikai összejövetele­ken, szerződésekben, üzletekben és világmegváltó kísérletekben szünetlenül nyúz lefelé. Néha hét bőrt is lefejt az ember egy-egy sikerültebb kam­pány folyamán a másikról, s ez a rengeteg irha régóta kínálja magát hölgyeink ékitésére. Eddig csak csereíárgyu! szolgált ez az irha, a nagy tö­megnek az a része, amit maguk hölgyeink nyúztak le a férjek, barátok, apák, vezérigazgatók, nagykö­vetek, bankelnökök, sikkasztok és államférfiak, siberek és panamisták testéről, hogy ezt a bőrt kü­lönböző divatos állatok bőrére cserélhessék. Egy­szerűbb, okosabb és gazdaságosabb ennél, ha köz­vetlenül bundává dolgozzuk fel az egész készletet, I mert eltekintve egy parlag kincs hasznosításától, a válság megoldásához is közelebb kerülhetünk, ha olcsóbb lesz a női bunda, mely végeredményben minden emberi küszködés, harc, vállalkozás és te- ; vékenység végső célja és központi eredménye. A i tőkeképződés folyamatának befejezése a bunda, | amit a barátnő kap a vezértől, s amiben a kamat 1 összesüriisödik. És a vérnek és a kinnak ez a so­kasága, amibe az orosz nép boldcgiíása kerül, utó­végre mégis csak a Luuacsarzkyné asszonyság bundáiban válik érzékelhető eredménnyé. Talán nem túlzás, ha azt mondjuk, hogy a válság lénye­gére találunk balzsamot, midőn a női divatot ra­cionalizálván, lehetővé tesszük, hogy a világ és a népek vezérei olcsóbban árulhassák a boldogságot az emberiségnek. Nem üres képzelgés tehát, ha a majomszer di­vatja után az emberbőrből szabott divatot remél­jük. Lehetetlennek nem lehetetlen, mert hölgyeink számára eddig még semmi sem volt lehetetlen, kí­vánatosnak pedig nemcsak az eddig elmondottak alapján, hanem egyebekért is igen kívánatos. Ha ugyanis a női divat diktátorai meghallanák az én kis szavamat, tüstént észrevennék, hogy az ő ke­zükbe van letéve az emberiség sorsa abban a pilla­natban, amint elrendelik az emberbőr, s általában az emberbőrből elvont nyersanyagok divatszerii feldolgozását. Magasztos érzés lehet érezni azt, hogy egy szavunkba kerül és a világ egy jobb korba üdvözöl, már pedig a nagy szabók mindent elrendelhetnek és hölgyeink végrehajtják a rende­letet, ha a világ urai világrenditően kapálódznának is ellene. Ha egyszer azt mondanák, hogy a hu­szármajom szőre helyett emberi prémet kell alkal­mazni, de íovábbmenőleg, mindenféle emberi ter­mékkel fokozandó a sexappeal, akkor már egy ma­gasabb, egy világmegváltó erkölcsiség szerint je­lölhetik meg a felhasználandó anyagokat. Például lehetne divat prémes bundagallér, mely hadsereg- szállitók és fegyvergyárosok skalpjából készül. Farizeusabb próféták arcbőréből cipőtalp, nagyké- pü szakértők szakállából szoknyadisz lehetne. De ajánlanák a divatkirályok figyelmébe megváltó reformokat a kozmetika terén is. Illatszerül pél­dául milyen helyes lenne az éhhaláltó! megmentett anyák hálaimája és szemfényesitönek az irgalmas lélek, mely haldokló kisdedeket támaszthatna fel pillantásával. Hajukra aranyos glóriát varázsoló.i hölgyeinknek olyan haj víz, mely a szegények örömkönnyeiből párolódnék és minden kenőcsnél varázsosabb pirt teremtene arcukon a nyomorultak emberibb életének meleg visszfénye. Mindez nem lehetetlen, ha a divatkirályok akarják. És minden­ki örülne az Ilyen diktátumoknak. Az emberek is, akik boldogabbak lennének és a majmok is, azok is, akik most szolgáltatják és azok is. akik drága pénzen mos megveszik a bundákhoz a szőrt. Márkus László

Next

/
Oldalképek
Tartalom