Prágai Magyar Hirlap, 1933. augusztus (12. évfolyam, 172-197 / 3282-3307. szám)
1933-08-20 / 188. (3298.) szám
<x>RXGM-MAGtoRHnaiag 1933 augusztus 20. vasárnap. Német emigráns-egyetem létesül Amerikában Tizennégy tanár októberben megkezdi az előadásokat — Az anyagi bázis biztosítva van panamák árnya fenyeget. A fatermelés megszorítását diszkrecionális jogként fogják kezelni s igy meg lesz aun^k a lehetősége, hogy egyesek a felhajtandó faárakból busá- sabb hasznot élvezzenek, miig mások, természetesen a kevésbé jó összeköttetések kel rendelkezők, tönkremehetnek azon, hogy a termelés megszorításával még eddigi bevételi forrásaik is eldugulnak. A tervezett zabszindikátus, mely a tavalyi zabkivitel veszteségeit; fogná helyrehozni, a koronája a protekción izmus szülte tervezget éseknek. Mindezeket pedig a lelkű smer etlenséggel párosult nivótlanság szüli. A lelkidsmeretlenség azért, mert a terveket az egyes kormánytámogató pártok és érdekcsoportjaik érdekében kovácsolják és ezzel a korrupciónak nyitnak tág teret. Nivótlanok a tervbe vett elgondolások, mert nem az állandó segítésre, hanem csupán a pillanatnyi nehézségek elhárítására alkalmasak. Kivétel nélkül csupán a bevételek fokozását tartják szem ellőtt- Holott minden háztartásnál a mérleg eredménye a bevételek és kiadások különb özeiéből adódik. A kiadások leszálli- tásának egyik leghatásosabb módja volna a közterhek csökkentése. A takarékossági bizottság hiába faragja le az állami költségvetés tételeit, ha ugyanakkor a protekcionizmus jegyében a megtakarításokat sokszorosan túlszárnyaló újabb terheket zúdítanak az adófizetőkre. A kormánykoalíció gazdasági és pénzügyi politikája következményeiért minket semmiféle felelősség nem terhel. Tiz év óta emeltük fel a mindenkori k ormány többségek pénzügyi és gazdasági politikája ellen szavunkat s most is tiltakozunk a magyar kisebbség nevében a tervbevett intézkedések ellen, melyek helyzetünket isméit egyoldalúan súlyosbítanák. A csehszlovákiai magyar kisebbség nem várhatja ki azt, hogy a többségi pártok Kolonics módszerével politikai erejét megtörjék. Védekezni fog minden rendelkezésére álló jogos eszközzel. Akár tetszik ez a koalíciós vezéreknek, akár nem. Newyork, augusztus 10. Dr. Johnson, a newyönki School Social Research vezetője bejelentette, hogy a közel jövőben Newyónkban német emigráns-egyetem létesül. Október 1-én tizennégy Németországból elűzött világhírű tanár máris megkezdi előadásait aiz uj jogi és nemz etgazdaságtani fakultáson. A tanárok között van Lederer, Kantorovicz és Fedler egyetemi tanár. Az egyetemet fokozatosan kiegészítik és bevonják azokat a Arad, augusztus 19. Kellemetlen jelenet, játszódott le szerdán a pécskai határállomáson. Az ügynek egy szegedi ügyvéd és a feleségé, egy polgári- ruhás vámtiszt, továbbá 1500 darab házitöltésü cigaretta a főszereplője. Dr. ördögh László szegedi ügyvéd, a.z ottani városi tanács tagja, rokonai látogatására feleségével Romániába érkezett. Pécs kán egy pol- gáriruihás ember lépett a fülkéjükbe. Az ismeretlen megkérdezte Ördöghéktőt, hogy van-e valami el vámolni valójuk. Az ügyvéd, miután nem tudott románul, nem értette a hozzá intézett szavakat, mire hosszabb magyarázkodás kezdődött. Végül is a poLgáriruhás ur, akiről kiderült, hogy vámtiszt, felnyitotta a bőröndöket, melyeknek mélyén néhány ap róbb selyemtárgyat és 1500 h ázitól testi; cigarettát talált. Erre a vámtisztviselő az ügyvédet és feleségét I német egyetemi tanárokat, akik jelenleg más államokban és más egyetemeken, igy Belgirádbam vagy az angol világbirodalomban műkőidnek. Az egyetem és annak intézetei szigorúan tudományos alapon fognak működni és a híres német egyetemi tradíciót folytatják amerikai területen. Propagandával és politikával az uj intézet egyáltalán azonnal letartóztatta., majd az aradi ügyészség fogházába szállíttatta őket, mert a hevenyében kirótt 12 ezer lejes bírságot nem tudták kifizetni. Az uriasszony előkelő aradi rokonsága, akik közé egy Erdélyben parancsnokié román tábornok is tartozik, minden intézkedést megtett a házaspár kiszabadítására. Az intervencióknak hatása alatt Vulpe ConS'tantin vezetőügyész megkísérelte a letartóztatottak szabadlábra helyezését, a törvény értelmében azonban az összeget akkor is letétbe kell helyezni, ha a kirótt bírságot megfellebbezik. Az ügyvéd és felesége már második napja ülnek az aradi ügyészség fogházában, mert a kérdéses összeget készpénzben nem tudják előteremteni. A házaspár egyik rokona kezességet í akart vállalni, melyet azonban nem fogadtak eL, j mert a román törvények ilyenirányú intézkedése- 1 két nem ismernek. VégüJl Vulpe vezetőügyész nem kíván foglalkozni. A tanárokat szerződésileg kötelezik aura, hogy nem politizálnak. Az elő készítő bizottság legnagyobb csöndben máris előteremtette az anyagi eszközöket az egyetem létesítésére. Állítólag több millió dollár jött össze. A pénzösszegek jegyzői között van Oross, Connecticut állam kormányzója, továbbá a ©sikágói egyetem rektora, számos előkelő bankár és sok Amerikában élő gazdag német zsidó. mégis úgy határozott, hogy az uriasszonyt szabadlábra helyezi. ördögimé most mehet pénzt szerezni, hogy fogházban ülő férjét kiválthassa. A román hatóságok furcsa magatartása nagy megdöbbenést keltett. Erdély magyarsága körében. Fabinyl Tihamér befelezte a római tárgyalásokat Budapest, augusztus 19. (Budapesti szerkesztőségünk telefonon jelenti.) Fafbinyi Tihamér kereskedelmi miniszter ma reggel 7 óra 50 perckor elutazott Rómáiból. A tárgyalások az utolsó percekig folytak. A miniszter kijelentette, hogy a tárgyalások eredményével meg van elégedve. A tárgyalások során sikerült az összes nehézségeket kiküszöbölni, amelyek az egyezmény megkötése alkalmával felmerültek. Az egyezmény megkötése folytán a két ország közötti gyadasági forgalom jelntékenven fel fog lendülni. Második napja az aradi fogházban ül egy szegedi ügyvéd, mert másfélezer saját töltésű cigaretta volt a bőröndjében A KEK GYÉMÁNT regény Irta: IFJ. BÓKAY JÁNOS (1) I. Az ékszerész a holtaj1 tó felé fordult, alázatos mosolyg.ra húzta száját és mélyen bókolt. — Van szerencsénk méltóságos uram. Az ajtóban tekintélyes térfogatú kopasz kis ember állt, borotvált arccal és arany- kereíes pá.paszemmel. Most a segédhez fordult az ékszerész: — Takács, szolgálja ki ezt az urat, én nem érek ráA boltiasztal előtt álló fiatalember, aki néhány ezüst cigarettatárca között válogatott, feltekintett, felhúzta szemöldökét, mintha csodálkoznék vagy bosszankodnék, de ahogy megpillantotta az ajtóban álló kopasz kis embert, megértő mosoly suhant arcára. Az ékszerész már ott állt újonnan érkezett vendége előtt és hiába nyújtogatta feléje kezét. — Mivel szolgálhatok, méltóságos uram? A kis kopasz hatalmas zsebkendőt húzott elő, megtérülte sima, fényes homlokát, megigazította pápaszemét és így szólt: — Ide hallgasson, Altmaun ur, valami egész páratlan dolgot szeretnék, valami... — Az eljegyzésre, ugyebár? — vetette közbe bizalmaskodva az ékszerész— Igen, a lányom eljegyzésére- Persze, maga már erről is tud. Szóval valami rendkívülit. — Meglesz, báró ur, meglesz, de előbb engedje meg, hogy gratuláljak. Az öreg ékszerész eltűnt egy függönnyel elkülönített fülkében, egyedül hagyva előkelő vendégét. A másik vendéig, a cigarettatáncát választó fiatalember, félretolta a füg- í^nyt és utána kiáltott: — Kérem, Altmaun uir... Nem tudok a regéddel megegyezni az árban. Sietek •.. — Egy percnyi türelmet kérek. Tetszik látni, el vagyok foglalva — hangzott a válaszA fiatalember bosszúsam dörmögött valamit és visszament a segédhez. Egy pillanattal később már az öreg ékszeréé® is vifiözafjött; tetőében hosszúkás bársony to kot tartott, odanyujtotta a báró orra alá és felpattautotta a zárt: hatalmas gyémánt feküdt két karcsú platinalánc között a sötét bársonyon. És egyszerre a bolthelyiséget betöltő minden fény ott táncolt a sima gyémánton és szivárványszínű, vakító szikrákat csalt ki belőle. A kő káprázatos pompája szinte megbüvölte a körülállókat: a fiatal vendég és a segéd tekintete megbabonázva csüngött a gyémánton s az ékszerész arcára piros foltokat rajzolt a büszkeség és az izgalom. Egyedül a kopasz báró maradt hideg és közönyös, előbb kényelmesen szivarra gyújtott s csak aztán jegyezte meg hanyagul: — Nem rossz. — Méi'tőságois uram — kiáltotta az 'ékszerész izgatott és sértődött hangom — ilyen kő nincs több Magyarországom; teljesen hibátlan és a tüze • •. hiszen tetszik látni... — Jó, jó — intette le a báró és leverte szivarja hamuját. — És az ára? Az ékszerész egy ideig hallgatott, szerelmesen nézett a gyémántra, majd feltekintett, egyenesen a báró szeme közé nézett, mint ahogy a becsületes emberek szokták s igy szólt: — Nyolcvanezer pengő •.. — Maga megbolondult, Altmaun.-- De báró ur — Ha külföldre vinném — és a tüze — a csiszolás, a munka — Harmincnyolc karát... — Nézze kérem — vágott szavába türelmetlenül a báró — én értek a drágakövekhez. És nincs sok vesztegetni való időm. Adok érte hatvanezret. — De tetszik tudni, hogy nálam nem lehet... — És különben, még egy sereg családi ékszerem is volna, amit át szeretnék az eljegyzésre alakíttatni — folytatta egykedvűen a báró- — Ha ezt itt méltányos áron eladja nekem, azokat is magára bíznám. Gondolja meg jól. Az ékszerész már régen határozott, de azért még egy utolsó kísérletet tett: — Hetvenezer •.. — Nem bánom — nevetett a báró — maga a legnagyobb betörő Budapesten! Az eziüsttárcás fiatalember elmosolyodott. — Parancsolja, hogy becsomagoljam? — kérdezte az ékszerész— Nem. De egy különös szívességre bérem .. • Szeretném, ha holnap reggel ön személyesen hozná el lakásomra az ékszert- Mondjuk úgy fél kilenc és kilenc között, mielőtt a bankba megyek. Majd avizálom a cselédségemet- Ugyanis meglepetésnek szántam... Nem akarom, hogy a lányom tudjon róla. Igen, legalább a többi ékszert is mindjárt átadnám önnek és az átalakításokat is megbeszélhetnek. Persze a csekket is elkészítem ... Csak aztán sietnie kell a munkával. — Tessék nyugodtan rám bízni- Minden úgy lesz, ahogy a báró ur kívánja. A báró begombolta kabátját, feltette kalapját és lassan megindult az ajtó felé- Az ékszerész három lépésről követte, siirü haj- lougások közben; csak mikor a báró már kint volt az uccán és egy utolsó bókolással becsukta mögötte az ajtót, jutott eszébe a másik vendég. Tüstént hozzásietett. — Rendelkezésére pállok. Bocsánat, hogy megvárakoztattam- De tetszik látni... Nem mindennapi üzlet... A fiatalember, aki háttal állt a bolti asztalnak és a hátsó polcon álló ezüstbe keretezett fényképeket nézegette, megfordult és megértőén mosolygott: — Igen, láttam. Ugye Sárossy báró, a Központi Bank igazgatója volt ez az ur? — Igen, kérem- A leggazdagabb ember Budapesten és mégis... Különben mivel szolgálhatok? — Ezt a kis ezüsttárcát szeretném megvenni .. • — Ötvenöt pengő — szólt közbe a segéd, hogy tájékoztassa főnökét az ügy állásáról — Én nem vagyok milliomos, Altmano ur —. mondta a fiatalember. — De alkudni sem tudok. Talán mégis lehetne... Az ékszerészt jókedvre hangolta az előbb kötött pompás üzlet és. maga sem tudta miért, de a fiatalember különös rokonszenvet ébresztett benne. — Kérem, egészen kivételesen — mondta és kezébe vette a tárcát. — Mert ilyen üzletiben, mint a mienk, nem lehet alkudni. Ötven pengő. Takács, csomagolja be. A fiatalember fizetett, és kiment. — Rendet rakni, zárunk — kiáltott az ékszerész. Hátrament az elfüggönyözött kis fülkébe, kinyitotta a hatalmas páncélszekrényt és Takács segítségével egymásután rakta el a boltban és a kirakatban fekvő ékszereket-. Most hirtelen megállt; az ezüst kereteket nézegette Egyik keretből hiányzott a kép. — Maga vette ki innen a képet? — fordult a segédhezEz ijedten futott főnökéhez. — Nem, Altmaun ur, én hozzá se nyúltam. Talán a társai köziül valamelyik? — Nem, azok egész délután a műhelyben dolgoztak. — Akkoir hát hova lett? — Fogalmam sincs, főnök ur. Az öreg ékszerész összeráncolta homlokát. Egy ideig nem szólt semmit- Gondolkozni látszott. — Mondja, Takács, milyen kép volt ebben a keretben ? Most a segéd ráncolta össze homlokát. Végignézte a képeket, aztán határozottan felélt: — A főnök ur fényképe. Magam is azt hiszem — dünnyögle az ékszerész. — Különös... A segéd olyan mozdulatot tett, mint akinek eszébe jutott valami. 2 Jó étvággyal ettem, 80 éves lettem! nf^TJTTpft \ 1 -val éltem Minden héten egyszer.
