Prágai Magyar Hirlap, 1933. augusztus (12. évfolyam, 172-197 / 3282-3307. szám)

1933-08-15 / 184. (3294.) Második kiadás

6 kéri a fiú az apját, hogy bocsátáson meg neki, de ez nem történhetett máskép. A leveleket a rendőrség emberei nyitották ki. A rendőri bizottság nyugodtan ée biztosan imózóig a feldúlt szobában, amelynek ajtaja előtt az éjszakai nyugalmából felrázott szállodasze- •Őélyzet áll megdöbbent arccal. A rendőrség emberéi sorra leltározzák a szobában talált Iholmikát. Egy férfi és egy női öltözet darab­jait, selyemingek, harisnyák, arany ma.nzsetta- gombOk, órák, gyűrűk; két gazdag ifjú élet minden külső csillogása, ami azonban nem •tudta a két szerencsétlen embert közelebb hozni a boldogsághoz. A rendőrség leltárt vesz fel a holmiról, azután lefoglalja a leveleket, az ékszereket, a ruhákat. Lezárja a szobát és ez­zel a dráma véget ért: az élet regényéből rend­őrségi akta lett, amelyről meg lehet tudni... Akinek éleiéi meg- mérgezték a milliók Meg lehet tudni az aktából, hogy Hánus Fri­gyes, akit súlyos mérgezéssel a kórházba szál­lították é« aki röviddel a kórházba szállítás után meghalt, Hanus Walter schönlindeni gyáros fia. A Ha­mis család felsőcsehország leggazdagabb csa­ládjai közé tartozik. A fiatal Frigyes ezelőtt két évvel ismerte meg Thiele Ursulát, aki ugyancsak előkelő szászországi gyáros-család sarja. Thiele UrSula atyja már évekkel ezelőtt meg­halt, négy gyermek maradt hátra és egy súlyos milliókat érő gyár Neudersdorfban. A vagyon a négy gyermek és az özvegy között kérőit felosztásra. Ursula azonban nem kapta meg a ráeső részt, mert a család azzal az indokolással, hogy a lány nem épelméjű, nem volt hajlandó a mint- egy nyolcmillió csehszlovák koronát érő örökséget az aikkor húsz éves lánynak kifi­zetni. Az örökség körül valóságos családi háború keletkezett, amely annyira elfajult, hogy Ursu­lát elmegyógyintézetbe akarták elhelyezni. A fiatal lány életét ez a kínos és megalázó csa­ládi háború annyira elkeseritette, hogy valóság- gél életunt lett. Ebben az időben ismerkedett meg Hánus Frigyessel, aki rövid ismeretség után halálosan beleszeretett a tragikus sorsú milliomos lányba. Két évig voltak a fiatalok szoros barátságban, amikor a fiatal Hanus elhatározta, hogy fele­ségül veszi a lányt. Egy hónappal ezelőtt át is ment Neugersdorfba, ahol megkérte az özvegy- tőr Ursula kezét. A család a házasság ellen he­vesén tiltakozott, mert attól tartottak, hogy a vagyonrészt ki kell majd szolgáltatni, ha a lány férjhez megy. Ezért a család minden esz­közzel meg akarta akadályozni, hogy a házas­ság létrejöjjön. Ursula ekkor azonban elhatározta, hogy vég­leg szakit családjával, el is hagyta Neugers- dorfot és vőlegényével Schönlindenbe költö­zött. Erre a lány családja rendőri feljelentést tett a fiú ellen lányszöktetés miatt. A Thiéle-család megindította a hajszát a fiatalok ellen, különö­sen azzal érveltek, hogy a lány gyengeelméjű és hogy a fiú visszaélt vele. S ez a hajsza a két fiatal teremtés idegeit teljesen felmorzsolta. Különösen a lány nem birta tovább a harcot a család ellen és állandóan a halálról beszélt, a halálról ábrándozott, most már nem szerelmet, nem boldogságot, csak nyugalmat keresett... Rögeszméjévé vált a halál, úgy érezte, hogy a nyugalmait csak a halál tudja meghozni neki. Állandóan revolvert és mérget hordott magá­nál. A fiatal Hanus pedig, aki egész lobogó ifjúságával szerette az életet, heroikus küzdel­met vívott menyasszonyáért a Halál rémével. De nem tudta elhesegetni ezt a rémet, s végül maga is áldozatul esett a harcnak. Legújabb közgazdasági hírek Haspiac. A mai prágai húspiacon közepes for­galom mellett a következő árakat érték él: birka­hús 9—9.50, kivételesen 11, vidéken vágott bel­földi borjú 6—7, gyönge minőségű áru 5—5.50, Prágában vágott belföldi borjú 6.50—7.50, vidéken vágott belföldi sertés 9—10, Prágában vágott bel­földi sertés 10—10.30, hízott sertés 8.40—9. Miarhá- hueárak: ökör eleje 6—9, hátulja 7—11, bika 6.50— 7, tehén eleje 5.75—7, hátulja 6.50—8, növendék­marha 6.30—6-75 korona. Sertésvásár. A mai prágai sertésvásáron lanyha frrányzat, mellett a következő árakat érték el: csehországi hússertés 5.50—7.60, szlovenszkói hús- sértés 7.05, jugoszláv hízott sertés 6.20—7, román hjtétt sértés 6.4Ó—6.50 korona. A sertésvásárra 1062 hússertést és 415 hízott sertést hajtottak fel, ezek sorában 108 szlovenszkőd hússertés, 300 jugo­szláv és 111 román hízott sertés volt. Áltatváeár. A mai prágai éllait vásáron közepes forgalom mellett a következő árakat érték el: csehországi ökör 3—4.80, csehországi bika 3.15— 4.20, csehországi tehén 2.25—4.40, csehországi üsző 3.25—5.25, ezldveuezíkói ökör 4.60—6, szlovenszkói üsző 4.80—5 korona. A mai állat vásárra 480 cseh­országi és 218 szlovenszkói vágómarhát hajtot­tak fÖl, -­UJLHI H H-JU’O fot Prága, augusztus 14. Az MTI jelenti: Turek, az ismert csehszlovák gépkocsivereenyző, aki csak nemrég tette meg a Prága—Pár is utat 15 és fél óra alatt, a gödöllői jaanboreere érkezik és honfitár­sainak egy 3 méter hosszú kalácsot hoz ajándékba. ís Tuxek — a jelentésnek megfelelően — megér­kezett Gödöllőre. Két napig tartózkodott ott. Ün­nepelték. Visszatért Prágába. A budapesti újságok jelentése szerint a jamiboree egyik legrokonszen- vesebb alakja volt. Most bemutatjuk a PMH olva­sóinak. A háromméteres ka ács bonyodalmas születése és szállittatása az ígéret legifjabb földjére Bobumil Turek 32 éves, nős, s a prágai Aéró- gyár versenyzője. Magas, szőke ember, arcéle hatá­rozott s nevető, kék szeme van. Inkább germán, mint szláv külsejű. Amikor megtudja mi járatban vagyok, vidáman hellyel kinál meg. Beszélni kezd. | Mindén szavából kiérezni a cseh önérzetet s még! valaúáit — elragadtatását a magyarországi vendég- j szeretet iránt. — Miként jutott arra a gondolatra, hogy léro-, bogjon a gödöllői jamboreeía és magával vigyen , egy kalácsot? — kérdeztem tőle. — Hát, gondoltam, a világjamboree egy Olyan j esemény, amit mindenkinek meg kell nézni, akinek | módjában áll. Nekem pedig gépkocsival csak egy ruccanás volt. Nem akartam egyedül utazni. Velem jött még Elstner ur és Túrna, a Národní Listy szerkesztője. Üres kézzel sem akartunk menni. Mit vihettünk volna? Olyat akartam, amit még senki sem vitt. Gondoltam, viszek égy kalácsot, amiből jó] lakatom a táborunkat. Három méter hosszúnak kell lenni a kalácsnak, mondtam a feleségemnek. Szegény csak, rámbámult s azt felelte, hogy ő ilyen feladatra nem vállalkozik. Mit tehettem? Ke­resnem kellett egy péket. Keresni könnyű volt, találni... Hát tudja, könnyebb volt az a Párig— Prága ut, mint a kalács megsütése. Mentem egyik péktől a másikhoz. Egyik sem vállalta. Alkudtam, fenyegettem, reklámot, gépkócsizást ígértem, de | nem vállalkozott rá senki. A kalács nélkül pedig j nem akartam Gödöllőre menni. Végre találtam egy | péket. A Vencel-téri Odkoleket. Megkaptam a ka- j lácsot. Épp olyan méretű volt, ahogy kívántam. De elekor vettem csak észre, hogy baj van. Nem fér az autómba. Mit tegyek,'külön tartályt csinál­tattam számára s rászereltettem a gépkocsi há­tuljára. így indultunk el Budapest felé. Találkozás a magyar vendégszeretettel — A magyar határon, amikor megmondtam ki vagyok, szó és vámvizsgálat nélkül átengedtek. Nagyszerűek a magyar utak. És még nagyszerűbbek a magyarok, akiknél kevés vendégszeretőbb nemzettel találkoztam. A magyarok egészen mások, mint ahogy hireszte- lik róluk. Én velem legalábbis a legvendégszere tőkben bántak. Budapesten az MTI emberei vártak minket. Az éj­szakát Pesten töltöttük s másnap Gödöllőre in­dultunk. A 26 kilométeres utón rengeteg ember gyalogolt Gödöllő felé. Az ut itt is nagyszerű volt. A mi cserkészeink zeneszóval fogadtak minket. Lenyűgöző látvány tárult szemeink elé. Negyven­két nemzet cserkészei gyűltek egybe és egy uj várost építettek. Csak egyet sajnálok: két napig maradhattunk csupán, aztán már indulnunk is kel­lett visszafelé. Oda pedig, hogy mindent megnéz­zen az ember, hetek kellenek. Csak itt ismertem meg igazán a magyarokat. Figyeltem a tábort, hogy miként bánnak a mieinkkel. Majdnem minden félórában odajött a magyarok közül valaki és kérdezte, nincs-e vala­mire szükségünk. Mindenben a legnagyobb elő­zékenységgel álltak rendelkezésünkre. Ekkor láttam, hogy nemcsak velem bánnak udvariasan, hanem mindnyájunkkal. Tudja, — odahajolt fö­léin és bizalmasan súgja: — Láttam ott egy csa­ládot, a fiú olyan tollas sapkát hordott, magyar nacionalista, gondoltam, odafülelek és hallom, hogy szlovákul beszél. A mi táborunkban pedig a szlovenszkói cserkészek kivétel nélkül ma­gyarul beszéltek. Hát igazodjon el az ember rajta... Turek omagyarut beszél« a rádióban — ügy volt, — folytatja elbeszélését Turek s né vetni kezd, — hogy beszédet kellett tartamom a gödöllői leadóállomáson. Rendiben van, mondot­tam németül, mért ne, ha csak ez a kívánságuk. Úgy volt, hogy este tartóim a beszédet. Elémtettek egy cédulát Azt ‘kellett fölolvasnom. Ellenben a cédulán magyar betűkkel magyar szavak voltak írva. Betűzni kezdtem. Gondoltam, majid csak lesz valahogy és estig nem törődtem a rádióval. Este aztán egyszerre hozzám jönnek s azt mondják, hogy most én beszélek. Mit tehettem, igen kapa­citáltak, odaálltam s olvasni kezdtem szörnyű ko­molyan a szöveget — magyarul, Valami furcsát mondhattam^ mert ........... egyszerre csak hallom, hogy a cserkészek, akik körülülték a leadót, derülten nevetnek. És kép­zelje, az egész világ hallotta, hogy röhögnek rajtam, ügy éreztem, mentegetőznöm kell. Szü­netet tartottam és bemondtam a leadóba: „Ké­rem szépen, nem tudom magyarul". De azért a magyarnyelvű előadásomat — közde­rültség mellett bár — mégis befejeztem. Vasárnap Baden Powel fogadott minkét. Csodálkozott azon a kis gépkocsin, amellyel idejöttem. Este a cse;kész­tribün előtt mutatványokat végeztem. A miniatűr- géppel fordultam jobbra, balra, kiadtam a .legja­vát tudásomnak. Volt nagy ünneplés. Amikor a szlovenszkói magyar cserkész arabbá váftezik és viszont — Egyszerre csak csodálkozva vettem észre, hogy megőrült az egész tábor. Mindegyik a másik bőrébe akart bújni. Ezt olyként oldották meg, i hogy az indus vette a dán ruháját, a magyar a ! törökét. De a legfurcsábban a csehszlovákokkal I jártam. Látok egy jóképű „arab" cserkészt. Oda- I megyek, hogy megnézzem közelebbről. Elképedve ! hallom, hogy szlovákul és magyarul beszél. Kezd- I tem tisztelni. Egy perc múlva megjeleni egy má- j sík, aki a csehszlovák cserkészek ruháját viselte, j Ez viszont úgy beszélt, hosrv meg se értettem. A ! végén aztán kiderült: ruhát változtattak. Az óriáska'ács lassú, de annál dicsőségesebb halála — Ja. a kalács további sorsáról majdnem meg­feledkeztem. Hát, ünnepélyesen vették át tőlem még az este, amikor megérkeztem. Rögtön hozzá is láttak az evéshez, vagyis láttak volna, ha enged­ték volna őket. Mindenki eay vékony szeletet ka­pott csak belőle. Hogy másnapra is maradjon. Másnap megszólít csehül egy csinos asszonyka és azt mondja, ha itt vagyok a csehszlovák tábor­ban, hát tudok-e csehül?! No, jó, feleltem. Erre azt kérdi, hogy ismerem-e Tureket? Már hogyne ismerném, hiszen én vagyok! Jaj, akkor adjak ne­I ki abból a kalácsból egy darabot, amit Prágából ! hoztam. Már negyedik éve. hosy Budapesten él és | nem evett hazai kalácsot. Persze elvittem a sátor- I hoz, ahol a kalácsot őrizték és adtam belőle. Csak egy vékony szeletkét. De a kalács, akármilyen vékonyán ie vágták, mégis elfogyott. Nekünk pe­dig indulnunk kellett visszafelé. Kalács nélkül mentünk s ahol finánc vagy hidőr volt, odakiál­tottunk: „ÉLJEN"! És robogtunk tovább. — Na. a viszontlátásra, — mondja Turek. Menni akarok. Még visszatart. — Várjon csak, mutatok valamit. Bemegy a másik szobába. A Magyar Távirati Iroda hivatalos jelentésével tér vissza. Vörös ce ruzával vannak megjelölve azok a mondatok, ame­lyek róla szólnak. — Lássa, ezt rólam írták. — Gyerekesen nevet, szemein látszik, hogy most Gödöllőre gondol, az ott eltöltött pár szép órára. Kelen István. Vidám rovat SZERENCSÉS VADASZKALAND Az indiai vadász meséli otthonában: — Ebben a pillanatban világos volt, hogy vagy a tigris pusztul el, vagy én! — Istenem, — sóhajt megkönnyebbülten a feleség, — milyen szerencse, hogy te maradtál életben. Most nem volna ez a szép diványtaka- rónk. VÁLÁS B i r ó: Mit? Maguk válni akarnak? Most akarnak válni, amikor az egyik hetven, a má­sik hatvankét éves, mikor kenyerük javát már együtt megették, mikor végül jólétbe jutottak? A férj: Éppen ezért bíró ur! Mind a ketten szeretnénk, ha életünk hátralévő néhány eszten­dejét a nyugalomnak szentelhetnénk. AMI MÉG MINDIG JOBB — Csinos kis asszonyka ez a Kaczérné. Azt mondják különben, hogy*újra férjhez akar menni — Hát én a világ minden kincséért nem lennék a második férje egy özvegynek. — No hallod, még mindig jobb az özvegy má­sodik, mint első uráliak lenni. CSELÉDSZERZŐNÉL — Hirtelenné nagysága a cselédszerzőtől érkezik haza. — No, talállál leányt, — kérdi az ura. — Nem, — felel igen halkan. — Nem volt leány a szerzőnél? — De igen, egész sereg. — No és? = Azok mái; mind szolgáltak nálam. , 1933 augusztus 13, keffjU im miiiiiiiiniii iiMiirnaaa——■— SZÍVESKEDJÉK a b. címére küldött postabefiaetési lapot kitölteni 8 előfize­tési hátralékának összegét a postán be­fizetni, nehogy a kiadóhivatal beszün­tesse a lap küldését. KÉT NAP... Két nap kellene az égre, Hogy az egyik mindig égne, Mindig tűzne a világra, Hogy a szegény sohse fázna. Két nyár kellene egy évben, Hogy a szegény jobban éljen, Bokrok alatt, kazlak tövén Hadd pihenne nyugton, szegény. És két szív kellene annak, Aki boldog, aki gazdag, Hogy mig egyik meg se rezzen, A másikkal csak érezzen. Falu Tamás, Lapunk legközelebbi száma — Nagy- boldogasszcny ünnepe miatt — augusz­tus 17-én (Prágában szerdán este, Szlo- venszkón csütörtökön reggel) jelenik meg. — Mécs László és társainak húszéves ta­lálkozója- Gödöllőről írják: Megkapó ünnep­ség mellett tartották meg szombaton Gödöl­lőn a 20 esztendő előtt Kassán, a premontrei főgimnáziumiban érettségizettek találkozóju­kat. Mécs László ünnepi misével és lendüld tes beszédével kezdődött a találkozó, amely, után megkoszorúzták az elesett osztálytár­sak emlékoszlopát. A díszteremben, ahol a napokban folyt le 46 nemzet részvételével a jéimboree-kongresszus, dr. Nyékhegyi István beszélt a jelenleg Magyarországon lakó volt növendékek nevében, a szlovén szkóiak ned­vében pedig dr. Nagy Péter orvos, amelyre mint volt osztályfőnök dr. Stuhlmann Patrik, a gödöllői főgimnázium rektor-főigazgatója válaszolt. — Emléktáblával jelölik meg Tompa Mihály ban­yai lakóházát. Tornai!járói jelentik: A göm&rmegyel Hanva községben az ősszel emléket állítanak Tom­pa Mihálynak. Emléktáblával jelölik meg azt a há­zat, ahol a nagy magyar költő lelkéezkedett és meghalt. Az ünnepélyen a magyarországi reformá­tusokat Farkas István miskolci, tiezánimneoi reform mátus püspök fogja képviselni. — Meghalt Koróda Pál magyar iró. Budapesti szerkesztőségünk telefonjelentése: Ma reggel 75 éves korában Budapesten meghalt Koróda Pál író. Az elhunyt a magyar • irodalmi élet ismertnevü egyénisége volt. Kodona Pál tagja volt a Petőfi Társaságnak, a Nemzeti Irodák mi Társaságnak pedig elnöke. Az elhunyt —* aki Arany János szükelbb baráti köréhez tartozott — 1858-ban a harsra ©gyei Endré­den született. Iskoláit Léván, Pozsonyban és Budapesten végezte. Lírai és elbeszélő költe­ményeken kívül sok drámát irt, amelyek kö­zül több a budapesti Nemzeti Színházban ke­rült szinre. _ Scharafíia-zsinat lesz Marienbadban. Bé csiből jelentik: a ,,Morgen“ jelentése sze­rint a napokban tartja meg a „Scihlaraffia"- egyesület „rendkívüli zsinatját", amelyre az egyesületnek egyes „birodalmakra" osztott részei egy-egy kiküldöttel képviseltetik ma­gukat. A zsinatot a prágai Ős-Sohlaraffia hív­ta egybe abból a célból, hogy tisztázzák a Németországban „Gleiohschaltolt" és ennek következtében kahlő-félben lévő Schlarafifok és a prágai Ös-Sc-hlaraffiához hü maradt ta­gok közötti viszonyt. — Különvonat és autocar Pozsonyból Bécsbe, a katolikus kongresszusra. Pozsonyból szeptember 6—13-ig külön vonattal vagy autocarrat lehet a bécsi katolikus kongresszusra utazni. I. különvo­nat dr. Okanik Lajos városi plébános vezetése mellett. Elindulás szombaton, szeptember 9-én reg­gel, visszaérkezés vasárnap, szeptember 10-én éjjel. — II. különvonat, indul vasárnap, szeptember 10-én reggel, visszaérkezik ugyanaznap este. — I. autocar indul szombaton, szeptember 9-én dél­után %2 órakor, visszaérkezik vasárnap, szeptem­beri 10-én este. — II. autocar indul vasárnap, szeptember 10-én reggel, visszaérkezik hétfőns szeptember 11-én este. (Hétfőn Mária-ünnepély). —• in. autocar indul Máriacellbe a hálaadó istentisz­teletihez kedden, szeptember 12-én reggel, vissza­érkezik csütörtökön, szeptember 14-én este. Rész­vételi díj 950 korona ellátással együtt. — Egye- dülutazók a kongresszusi igazolványt, mely 50% kedvezményt nyújt az oda- és visszautazásnál és szeptember egész havára érvényes, a kongresszus pozsonyi irodájában vagy a jelentkező-helyeknél szerezhetik be. Részvételi dij különvonattal sze* mélyenként 29 korona. Részvételi dij az autocarraj személyenkint 35 korona. Vidéki jelentkezők vá- laszbélyeg melléklésével a kongresszusi irodáho^ Pozsonyi Primásrtór L forduljanak. Purek óriási kalácsának gödöllői rekordutja Prágai interjú Csehszlovákia kiváló autóvezetőjével gödöllői élményeiről

Next

/
Oldalképek
Tartalom