Prágai Magyar Hirlap, 1933. augusztus (12. évfolyam, 172-197 / 3282-3307. szám)
1933-08-02 / 173. (3283.) szám
4 TSRXCT-MaG^R-HTRME! Harc a reuma ellett Trencsénteplic, augusztus 1. A folyton kutató orvostudomány nagy eredmény eket mutat föl az ember iséget pusztító népbetegségek — mint a tuberkulózis, a szifilisz, a diiftéria — gyógyítása terén. A még néhány évtized, előtt oly veszedelmes difteritisz — a gyermekek gyilkosa, a szülők rém© — ma már ritka és majdnem biztosan gyógyulható gyermekbetegség. A luesz ellen a német Ehr- licíh tanár — Hitlerek szerint többé nem is német — az orvosok kezébe adta a salvarsannal a biztos fegyvert. A tbc. ellen meg — ha nincs még specifikus gyógyszer — a higiénés és diétás eljárásokkal (például Gerson-kura) sok eredmény érhető el és ez a betegség sem pusziit ma már sorainkban oly mérvben, mint néhány évtized előtt. A népbetegségek között csak a reuma az, amely ellen a kutató orvostudomány még mindig meglehetősen meddő harcot folytat. A nemzetközi reumakutató intézeteknek még nem sikerült a reuma kórokozóját fölfedezni. A reuma — a magyar csuznak nevezi, mert a fájdalom csúszik egyik tagról a másikra — ma még az a papírkosár, amelybe minden oly fájdalmas betegséget bedobnak, amelyet nem tudnak egy bizonyos okra visszavezetni, skatulyázni. Általában a mozgató szervek, az izmok és izü 1 ét■ ■ k megbetegedését jelölik meg ezzel a gyűjtőnévvel, amely nem jelent többet, mint áz idegbaj szó, ami mögött százféle betegség rejtőzhet!k. A reuma kórokozója ismeretlen lóvén, ellene speciális szer nem létezik. A gyógyítási média évszázados tapasztalatok — empiria — alapján nyugszik. A gyógyszeres kezelése időnként változik s mint a divat, múló jellegű. Újabban az úgynevezett ingerterápiával is gyógyítják a reumát. Ez abban áll, hogy testidegen fehérjét i— tej, méhméreg, kén stb.-t — fecskendeznek be a csuzos ember bőre alá, vagy izmaiba, ezzel ingert váltanak ki és’igy mozgósítják a szervezet védőszerveít a reumás kór leküzdésére. Olyan ez, mint amikor az órás a megállóit, beteg, romlott órát megpiszkálja, fölrázza és az újból — legalább egy időre — megindul. így rázza- föl az ingerterápia a szervezet védősejtjeit. Ez az ingerterápia azonban távolról sem oly tökéletes, mint az az ingerteTápia, amelyet a természetes, kénes fürdők képviselnek. A ké- nestermális fürdőben -nem áz állandó hőhatás, hanem a bőrön át fölszivódott és a belélegzett- kén a gyógyító erő, amely sokkal nagyobb, alaposabb ingert képvisel, mint az izomba befecskendezett kénoldat. Tévednek tehát azok, akik azt hiszik, hogy az injekciós kúra pótolja a reumásnál a kénes fürdőkúrát, mert tartós javulást, igazi gyógyeredményt — amelyet évszázados gyakorlat igazol — valóban csak a rendszeresen végzett fürdökuráva-1 érünk el. A reumás ember ezért menekül a kénes forrásokhoz évszázadok óta. Ezekben a gyógyeredményekben még sok a meg nem fejtett misztikum. Ilyen például az, hogy gyakran még nagyobb fájdalommal távozik a fürdőből a beteg, mint ahogyan jött és néhány hét. vagy hónap múlva váratlanul megszűnik a fájdalom é6 nem tér többé vissza. A fürdőorvosoknak ez az úgynevezett „újévi ajándéka, amelyet reumás betegeiknek beígérnek, gyakran meglepően jelentkezik. Exakt magyarázatunk nincs erre az utóhatásra, amint a fürdőzés kezdetén jelentkező fokozott fájdalom, a fürdőreakció jelensége sem egészen tisztázott kérdés még. Kétségtelen, hogy a fürdőzésnél egyéb tényezők is szerepet játszanak. így igen fontos faktor a fürdő klímája, amely ha kedvező — ami a kénes thermáknál ritkaság —, hatalmasan támogatja a fürdőkura hatását és elősegíti a fárasztó termális kúra kibirását-. Nagy előny tehát az, ha a kénes források egy klimatikus helyen fakadnak, mint például Trencséntepli- cen, amelynek egészséges hegyi levegőjében a kénes fürdőtől kimerült beteg felfrissül. A jó közérzet, amelyet a fürdőhely kultúrája biztosit, az előzékenység, amely a beteget körülveszi, a lelkét kellemesen érintő rend, csönd és tisztaság, a kellemes szórakozások, mind oly faktorok, amelyek a gyógyeredményt, a testi és lelki fölfrissülést eredményezik. Trencsénteplicen jutnak ezek az eszembe, mert saját testemen tapasztalom, hogy a nehéz kénesfürdő- és iszapkurát mennyire megköay- nyit-ette és kellemessé tette számomra Tren- ceénteplic szépsége, kitűnő klímája és európai kultúrája. Haladunk a világbéke felé... Egy japán mérnök uj gépfegyver- típust talált fel, amely hatvanezer lövést ad le percenként London, augusztus 1. Tokiói jelentéseik szerint Sírni za Jisotaxo japán mérnök, a modern háborús technika szolgálatában álló állami laboratórium igazgatója, uj gépfegyver- típust talált fel, amely teljesitményével joggal okozhat megdöbbenést mindenkiben. Az uj gépfegyver ugyanis feltalálójának kijelentése szerint percenként husz-hatvanezer lövést képes leadni s ami még fokozza a találmány félelmetes voltát, a lövések teljesen hangtalanul történnek. A golyót ugyani® nem robbanóanyag hajtja ki a géppuska csövéből, hanem egy centrifugális erő, melyet különleges korongszerkezet idéz fel. A golyók átütő ereje hatalmas. A japán mérnök reméli, hogy találmányával nagy szolgálatot tett a — világbékének. Az uj német Mekkában Szemtől szembe Hitlerrel a berchtesgadeni hegyek között Irta: SZVATKÓ PÁL I. A betlehemi csillag Trencsénteplicen most, a kánikula forró napjaiban. teljes pompájában virul a világfürdők színes, zsibongó élete. A szállóknak, penzióknak és villáknak úgyszólván minden szobája le van foglalva. A Grand-Hotel előkelő helyiségeiben hamisítatlan nagyvilági élet zajlik s nagyszerűen vezetett éttermeiben nemcsak minden asztalnak, de minden széknek állandó gazdája van. Szinte megfeledkezünk a világpusztitó gazdasági válságról a pihenésnek és a gyógyulásnak ezen a gyönyörű oázisán. A krízist csak a mélyen leszállított árak juttatják eszünkbe. 8 úgy látszik, hogy résziben ez az okos és korszerű árleszállítás biztosította Trencsénteplic számára ezidén is a nagy látogatottságot. Pedig ezidén elmaradt a németországi vendégek jelentős csoportja s Magyarországról is csak töredéke jöhetett el a megszokott vendégkoo- tingensnek. A hivatása magaslatán álló fürdő- igazgatóság a változott viszonyokhoz alkalBercbtesgaden, ez a csodálatos bajor határváros az Alpesek között, tele van emberrel, de nemcsak azért, mert a Watzmann és a Königsee gyönyörű, nemcsak, mert az északnémetek bércekre éhes tömege az idén nem mehet tovább Ausztriába és megtorpant itt a határon, hanem — s ez a legfőbb ok — Berchtesgadenből Mekka lett. Vagy a német nemzeti szocializmus Betleheme, ahogy akarják. Bármely papirkereskedés- ben megkapni a betlehemi képet: szépséges ké- peslevelezőlapot, ahol a város körül összecsődült havasok fölött ott ragyog a vezető, a betlehemi csillag: a kampóskereszt. Valamennyi képes-levelezőlapon igy vian, a legfinomatobakon, a mélynyomásuakon, a fényképeken, a tavalyiakon egyaránt. Föltétlenül rátették mindenre a sugárzó kampót; keresztét. Hackenkreuz a táj fölött, jó betlehemi szimbólum. Valahogy részben tényleg itt született a nemzeti szocializmus, legalább itt fejlődött ki, ide jár uj erőt meríteni, s a vezér ide jött pihenni évek óta a nagy csaták, előtt vagy után. Hitlernek villája van Berchtesgadenben, magasan a városka fölött, szemtől szembe a hegyekkel, az Obersalzberg oldalán. „Wachen- feld“-nek hívják. A villa régen az övé, még 1924-ben szerezte, könyveinek é6 Írásainak első meglepően bőségessé vált hozadékiból. Úgy látszik, nosztalgiája támadt az osztrák iránt, mert közvetlenül a határnál vette meg első házát, nem messze Braun autói, születési helyétől. Benne is megvolt a németek naiv rajongása a hegyek iránt, s mint Bodenstedt, vagy Scheffel, a ezükhorizontu német kispolgárság írói, Ő is a „nagyság1*, a „tisztaság**, a „felemelkeaetteég** Szimbólumát látja a havasokban. Jellemző a® egyik levelezőlap erre a hegye zimbolisz tikár a. Rajta van Hitler háza, tisztán, ragyogóan. Lent a völgyben sűrű és áttekinthetetlen köd gomolyog, semmit sem látni. A felírás: „A vezér magasan az alacsony világ fölött. Itt, a felhőkön túl gondolkodik népéről és itt fogannak a népmegváltó eszmék.“ Nem rossz. A képen nincs más. csak a kis vidéki ház és köd ... köd. II. Egy papirhereskedés Nem csoda, ha a német lélek örömmel fogadta el Berchtesgadent Mekkának, s lelkesen özönlik ide. Minden tömve van. A szállodások és a vendéglősök nem találnak elég helyet a girbe-gurba városban üzemeik kibővítésére, már egymásra rétegeik a terraszokat. Hitler háza felé szakadatlan autósor halad, a kocsik megállnak egy pillanatra, az utasok felemelkednek és áhitatosan nézik a bajor hegyi házikót, a jellegzetes jelzőharangocskával a tetején. Az utak járhatatlanok a sok porosztól, a posta nem tud elég bélyeget hozatni Berliniből, s a paplrkereékedések, — nos, a papiirkemelkedések, az egy külön fejezet. A papirkereskedé- eek egyszerűen átalakultak kegyezerüzletté. mazkodva, oly eredményes propagandát tudott a belföldön kifejteni, hogy a belföldi vendégek számának emelkedése bőven pótolja az elmaradt külföldiekét. ♦ A gyönyörű júliusi és augusztusi hetek után a szeptember is kellemesnek Ígérkezik Tren- ceénteplicen. Akik ismerik az őszeleji Troncsén- teplioet, csakis a legnagyobb elragadtatással ajánlják a betegeknek és a pihenni vágyóknak a szeptemberi itt-tartózkodást. A beavatottak azt állítják, hogy Trencsén- teplícen az év legszebb hónapja: a szinpompás és a napsugaráé szeptember, PpUtoa, Voltam Berchtesgadenben egy boltban „Nemzeti Szocialista Papirkereskedés*1 volt a neve, ahol semmi mást nem kapni, csak olyasfélét, ami összefüggésben áll a nagy mozgalommal. Például: kuffipóékereszttel díszített, rajzszöget, kampóik eres ztes arábigumit, zászlócskákat gyerekkocsik számára, az előbb említett képeslapokat, ahol a napot a hegyek fölött sugárzó horogkereszt helyettesit!, a vezérek arcképét százféle változatban, helyzetben és minőségben. Az egyetlen, ami nem nemzeti szocialista és kapható: Hindenburg fényképe. Egyébként ebben az üzletben történt néhány nappal ezelőtt, hogy valaki bélyeget vásárolt, de csupa hárompfennig est követeit csökönyösen. Igazoltatták. Gyanús volt. —■ A hárdmpfenniges bélyeget ugyanis Ebért volt elnök képe disziti, s e képeket egyelőre nem nyomták át valami más színnel, mint Délamerikában szokás, ahol az ilyesmiben nagyobb gyakorlattal rendelkeznek. III. Hitler megnőtt háza Hitler háza egyszerű bajor hegyi ház, fatetővel, harangocskával, zsalugáteree ablakokkal a hegyoldalba építve. Illetve egyszerű hegyi ház volt. Ahogy Hitler pártja nagyobbodott, úgy nagyobbodott a vezér háza is. Az 1928-as választási győzelem után a ház alatt kivájták: a hegyet s uj, angol ablakos, bő emeletet építettek gúlája, a párt tanácskozások számára, mint mondották. A végleges győzelem után még egy emelet került a ház alá. Természetesen valamennyi alsó emelet nagyobb és nagyobb a felsőnél. Ezt az újabb emeletet garázsoknak és cseléd! akás oknak szánták. Most pedig, újabb munkálatok indultak meg köröskörül, a hegyet elhordják, angolos kertet varázsolnak a bajor házikó köré, melléképületek keletkeznek, egyszóval szabályos rezidenciává fejlődik a bajor hegyi házikó. Ez az utóbbi, a szegény, szomorúan és alig odavaiióan gubbaszt az épülettömb tetején, de meghagyták, hadd lássa ország-világ miből lett a mustárfa. — A szomszédos Türken vendéglő terraszáról pompásan látni a nagy- gyáfejíődött villát. Hitler nem maradhatott meg az egyszerűségnél, 6 a ház nem jelent többé csendes elvonultságot, őrizni kell, a környezetét lezárni, mert a kordonon kívül sűrű ezrekben táboroznak a kiváncsiak, Hitler lelkesei, akik megrohannák és szétvennék emléknek a házat, ha közelférkőzhetnének. A Watzmann, az Alpesek, a Königsee ma háttérbe szorul, Berchtesgadenben legfeljebb stimuláns lesz, gigantikus'keret, amelyben a vezér annál jobban érvényesül, wagneri kulissza az uj Löhengrinbez, akit az uitolsó pillanatban küldött Grál a német Elza megmentésére. Ber- chtesgaden uccáin emelkedett hangulat uralkodik, a megilletődött tömeg fel s alá hullámzik, mint valami óriási ünnepi játék felvonásközében, — s egyszer csak, nem is csengetnek, nem is alszik el a nap lámpája a Watzmann fölött, csak egy hosszú elnyújtott ordítás jelzi a jöttét, a difndlis nők, a bőrnadrágos férfiak az uocára rohannak, lobogtatják, ami a kezük ügyébe kerül, zsebkendőt, szalvétát, kést, villát, asztalterítőt, valaki felkap egy széket, « azt suhogtatja, ablakok pattannak föl, valaki a kabátját lengeti — megjelenik az uccán Loibengrin. A vasúti kocsiban ültem, de kirohantam, mert mindenki kirohant a pályaudvar elé, hogy lássa a hattyúé vitézt. A vonatnak késése lesz. Sebaj. IV. Az aj Lohengrin A hattyú, amin Hitler jött, egy hattyukecses- ségü, nagyszerű sötét automobil volt. Nyitott kocsi. A vezér a Wadhenfeld villából (mily el- kispolgáriasodott wagneri név!) egy jótékonyt c#n eanielőtadófira ment, 4 * néjp ieükeáedóeie 1983 augusztus 2, warfta. elkapta. Nagyon hasonlított az uj Lohengrin egy otthoni bankhivatalnokhoz, ugyanaz a bizonytalan vonalú kispolgári arc, becsületes szemek, egyszerű, csaknem félszeg kifejezés. Egyedül az adysan homlokba simuló barna hajfürt ad romantikus jelleget a fejnek, a ruha, a tartás, a mozdulatok nem térnek el attól, amit „kispolgári attitűdének nevezhetnénk. Teljesein Olyan volt, mint amikor említett otthoni csendes, vidéki bankhivatalnokismerősöm bevonult katonának, s egyezer, már mint főhadnagy, mer netszázadot vezetett a frontra és átvonult a városon a pályaudvarra. Ugyanaz a mosoly, ugyanaz a tartás. Mellesleg szólva a kfe rezet- vista bankhivatalnok nagyszerű katonának számított, e a nagyaranyig minden kitüntetést megkapott. A tömeget üdvözölve, emelt kézzel, mosolyogva egy pillanatra láttam Hitlert kísérői között, azután az autó eltűnt a kanyarban. A tömeg percekig nem tudott megnyugodni. Hitler utánvibrált a lelkekben. Könnyeket láttam a szemekben. Ezek a turisták, — mert legnagyobb részük kiránduló német kisember volt — a géniuszukat látták elvonulni maguk előtt, s mint a hang-villa rezonálni kezdtek, amint a hasonló Ihanghullám közelébe kerültek. Németországban harmincmillió kispolgár van. Értsük meg jól,- nem burzsoa, a kifinomult, intellektuális típus, nem hanzaikereskedő, vagy városi professzor, vagy ügyvéd, vagy főhivatalnok, hanem kispolgár, kishiv atalnők, kereskedőt eged, elipa- rosiadott paraszt, alkalmazott, kisvállalkozó, főmunkás, őrmester, satöbbi. A proletártól ezt az osztályt legtöbbször annyi különbözteti meg, hogy nincs proletár öntudata, hanem germán és fa úszta szívóssággal vágyik magasabbra, az osztályából valamiféleképpen kiemelőre, legtöbbször rangra, pénzre, de sokszor dicsőségre, hatalomra is. A nyugateurópai kisember fő vágyát a rangot, a pénzt nem éri el, különösen ma nem, de mégsem adja meg magát a proletár-erényeknek, nem a materiális lét biztosítására törekszik, úgy hiszi, hogy arra félereje elég, hanem tovább sóvárog, tovább vágyik és nem marad más számára, mint nyugtalan vágyát ’be- vetiteni a nemzetbe, a kollektíváimba, a néniét nép dicsőségének és hatalmának akarásába. A vágy, a fauszti embernek ez az öl ihatatlan és érthetetlen szóraja, amely Pagnoil marseillei Máriuszát például az otthon ég a szerelem melegétől kikergette a® óceánra, a különleges német vágy ma kétszeres erővel jelentkezik a harmincmillió német kispolgárnál abban az irányban, hogy nagy nemzetet, nagy államot akar, ha már az egyénnek nem megy jól a gyenge köztársaságban. A tudat alatt Fichte szelleme él benne, a nagy filozófusié, aki az államot tette meg a mindenekfölötti legnagyobbnak, s azon a véleményen volt, ha a® államot bármily áldozat áTán naggyá, dicsőségessé lehet tenni,. . akkor a nagyság és a dicsőség a jólét formájában visszasugárzik az egyebekre is. Amiben kétségtelenül van valami, V. Félig polgári, létig proletár Másutt is megvan a kispolgárságnak ez a tipikusan vágyó, hazafias rétege, de sehol annyira, mint Németországban. A francia kispolgár •vágyát lefékezi az, hogy jólétben él, s irracionális hazafieágának ereje csak akkor nyilvánul még, ha védeni kell a hazát, a jólét anyját. Más államokban a tompa- proietártömeg nagyobb, mint a birodalomban, de nagyobb a valódi, liberális, szabad és demokrata polgárság is. A félpToletárság és félpolgárság rétege tipikusan német, s ennek a tipikusan német osztálynak vezére Hitler. Aki nem érti, s csak a ködöt látja Németországból, amely Hitler villája alatt gomolyog a képeslapon, figyelje nieg a berchtesgadeni Mekkába zarándokló hátizsákos tömeget. •Figyelje meg e poroszokat, akik nyaralni akarnak, látni, mindent tudni, ismerni, benépesítik az erdőt, hegyet, vizet, levegőt, helyrőldielyre űzi őket a mindent-látni-akarás, de kirándulás közben leülnek egy utszéii kőre, elköltik a magukkal hozott elemózsiát, húszán alszanak egy teremben, váltani való ruhát magukkal hozni fölöslegesnek tartják, szegények, mint a templom egere, de tolongnak, s mindenütt az elsők akarnak lenni. A proletáré ág és a polgárság, a kollektivizmus és az individualizmus, az elméleti műveltség és a társadalmi műveltség, a kollektív fegyelemérzés és az individuális kitűnni vágyás (tiszta katonai erény) különös vegyü- •léke ez, porosz mentalitás, alapjában véve eléggé megfoghatatlan és érthetetlen tömeg. Ezeknek apostola Hitler, a segédarcu Lohengrin. Ezeknek Mekkája Berchtesgaden, a vezér otthona, a fauszti vágyakat szimbolizáló, gigantikus hegy kulisszák közé dobott éles levegőjű város. — Különös kerékpárkarambol lefejezéssel. — Varsóból táviratozzák: A Bydihoste környékén fekvő Koeoierzyna közelében tegnap e6te különös szerencsétlenség történt. Egy Kraczkó nevű földműves kerékpárján, hátán kaszáva-l, gyors tempóba® száguldott, az országúton e egy hasonlóan gyons iramban haladó biciklistával találkozott. — Amikor a két kerékpáros egymás mellett elszáguldott, Kraczkó kaszája egyetlen vágással lemetszette a szembejövő biciklistának a fejét. Ivraczkót letartóztatták és szándékos emberölés óimén indították ejJen© eljárási.
