Prágai Magyar Hirlap, 1933. július (12. évfolyam, 147-171 / 3257-3281. szám)
1933-07-05 / 150. (3260.) szám
i <PÚA<xAlU * tA.tj >LAi< ri i lyukúd X </ 0</ O. *íád <*+ Mussolini akciót kezd a gyári munkássá vált parasztok visszatelepítésére A falvak kiépítése — Ezerfiétszáznegyven millió líra a mezőgazdaságnak pár{demokráciának igazságtalannak keli leninié. Az igazságtalanság azonban a demokráciának halálos ellensége. A demokrácia csak akkor maradhat meg, hogyha nem nyugszik protekcioniezítákus alapokon. A demokráciának nem szabad pártokon, összeköttetéseken alapulnia, hanem igazságosnak, tehetségesnek és munkásnak kell lennie. Risiim tenea- tds ... Tehát Osusky szereplésében nem is ez volt a fontos. A demokráciáiról már előtte is oly sokan beszéltek, hogy ezért nem lett volna érdemes neki Parisból a Javo-rinára sietnie. A Don Quijo’te-i fegyverzet ben való felvonulás célja kizárólag a hangú lat keltés. A régi, nagy részben nem is létezett sebek fel- szaggatása, mert a felejtés, sőt megbékülés számára — ugylátszik — még ma sem kívánatos. Csak nemrégen mutattunk rá Osusky történelmi ismereteinek fogyatékosságára, most meg kell állapítanunk magatartásában a lojalitás nagyfokú hiányát. Tesszük pedig ezt anélkül, hogy akár megállapításainak, akár magatartásának különösebb jelentőséget tulajdonítanánk. Ha lehetitek is a magyar nemzetiségi politikának hibái, az a tény. hogy Magyarország fővárosától néhány kilométernyire ma is szlovák községeket találunk s hogy a békési szlovákok jólétben gyarapodhattak az államhatalom támogatásával, többet mond, mint az átlátszó célzattal világgá kiáltott hordószólamok. Nem lehet ott a nemzetiségek elleni türelmetlenségről beszélni, ahol a szake-lcai szlovák parasztcsaládból származó Csernoch János után a hereegpri- máisi széket Seréül (Szapucsek) Jusztinján foglalhatta el. A különböző szervezetek által rendezett revizióellenes tüntetések csak ártanak, de nem használnak senkinek.'Ellentmondanak a csehszlovák hivatalos külpolitika bevallott céliának, amely a dunai államok együttműködésének megvalósításában latija ezidősze- rint legfőbb törekvését- Különös, hogyha ennek a külpolitikának az útját éppen Csehszlovákiának leghatalmasabb szövetségesénél akreditált követe kereszteziMilánó, julius 4. Mussolini az amerikai lapokban s a Popolo d‘Italiában megjelent mai cikkében azzal a kérdéssel foglalkozik, hogy miként volna lehetséges az ipar virágzása ide- I jén a városba vándorolt és gyári munkásokká változott parasztokat visszahódítani a vidéknek és a földművelésnek. 1926 óta Olaszországban drasztikus szigorúsági! törvények gátolják meg a városok tulszapcrodását, de a parasztok ennek ellenére tovább özönlenek a gyárvidékekre. Viszont nem szabad csodálkozni azon, ha a parasztok otthagyják a falut. Ma a legegyszerűbb ember is börtönnek érzi a vidéki egyedüllétet s a falvakat a technika modern vívmányaival kell fölszerelni: villanyvilágatás- sal, telefonnal, mozival, rádióval, ha a kormány azt akarja, hogy a nép megmaradjon a föld közelében. Ezenkívül erélyes intézkedéseket kell találni az agrárkrízis leküzdésére. Az olasz mezőgazdaság eladósodása 6—8 milliárd líra között mozog. A fasiszta kormány számos intézkedést tett a mezőgazdasági helyzet megjavítására s legújabban a következő rendszabályokat foganatosította: 1. Elhatározta, hogy néhány agrártermék behozatalát igazságos véd- ’vámokkal sújtja, anélkül, hegy a koníingentá- lás módszerét általánosítaná. 2. Rendkívüli rendszabályokat léptet életbe a leginkább sújtott vidékek fölsegélyezésére, s állami támogatással igyekszik a lakosság kamatterhein köny- nyiteni. 3. Az állam harminc éven keresztül évente hatmillió Urát folyósít az agrárkonzorciumok szövetségének, hogy a parasztokat mezőgazdasági gépekkel és vetőmaggal láthassák el. 4. A szorgalmas és kitüntetendő parasztok támogatására az állam huszonöt éven át évi 46 millió Urát folyósít. Az államra az uj rendszabályok bevezetésével összesen 1740 midi ólira uj teher nehezedik. A rendszabályok enyhítették ugyan az agrárkrízist, de nem oldották meg véglegesen a problémát. A megoldást csupán a mérsékelt áremelkedés jelentheti, de az áremelkedés nem lehet különféle valutamanipulációk eredménye, hanem az emelkedő fogyasztás következménye. Egyedül a vásárlóerő emelkedése jelentheti a gazdasági élei egészségesedését. iskola megnyitásához elengedő, ez a döntőnek kvalifikált feltétel is teljesült, ez a döfnének kvalifikált feltétel is teljesült. A junius 28—30-án lefolyt iskoitai beiratás oknál Makrtancon az összesen 120 körüli iskolaköteles gyermekből kereken 100 gyermeket. Csecsen pedig az összesen 150 körüli iskolakötelesből 137 gyermeket a magyar iskolába Írattak a szülök. Ezt a beiratásnál történt bejelentésen kívül úgy az illető iskolák igazgatóságának, mint a pozsonyi iskola ügyi referátusnak is írásiban jelentették. A makranei és csécsi többségi iskoláik ügyének eidőltét nemcsak e két község, hanem az egész szepsii járás lakossága feszült figyelemmel kíséri. De. megérdemli a két magyar község törekvése az egész kisebbségi magyarság figyelmét is, már csak azért is, hogy most fog kitűnni, mennyire jut érvényre a gyakorlatban az a pártatlanság és demokratikus elbánás, amit Dérer i'sko'aügyi miniszter politikája jellemzéséül oly fennen szokott hirdetni. Meghalt Irigoyen, Argentína volt elnOke Buenos Aires, julius 4. Irigoyen volt argentínai államfő tegnap meghalt. Irigoyent 1916- ban először, 1928-ban másodszor választották Argentína köztársasági elnökévé. Az 1930-as forradalom után lemondott és néhány hónapra börtönbe került. I magyar többségű Csécs és Makrait! , község döntő küzdelmet sndititt a magyar Iskola felállításáért Makrancon 12® tsaftSteies ksiih 100, Cséísen 15® kfizül 137 igiroffii magyar iskoiát Kassa, iulius 4. (Kassai szerkesztőségünktől.) A szeipsi járásban fekvő és nagy többségben magyar lakossággal bíró Csés- és Makramé község szomorú nevezetessége, hogy egyiknek sincsen magyar iskolája- Szinmagyar gyermekek szlovák iskolába kénytelenek járni s elképzelhető, hogy emiatt milyen •előmenetelt -érnek el. A két község lakossága évek óta szívós harcot folytat a magyar iskola felállításáért, ez a harc azonban eddig nem vezetett eredményire. Pedig a két község valójában nem is úgynevezett kisebbségi iskolát kér, hanem többségi iskola felállításához ragaszkodik, mert Csecs lakosságából 208 csehszlovákkal szemben 549, Makra,neon pedig 359 csehszlovákkal szemben 466 magyar nemzetiségű lakos él az 1921. évi népszámlálás hivatalos adatai szerint is. Az a helyzet tehát, hogy a község Sélannyi csehszlovák kisebbségén ek három-négy osztályos iskolája van, a nagy magyar többségnek pedig egy sincs. A két község lakossága a m-ult év augusztusában a párhuzamos magyarnyelvű oktatás bevezetése iránt tett újabb kísérletet s a pozsonyi iskolaiügyi referátuehoz a törvényes kivánalmaknak megfelelően felszerelt és ok- adaitolt kérelmet terjesztett be. A magyar osztályok azonban a múlt év szeptemberiében sem nyíltak meg. Az 1933-34. tanévre történő iskolai beiratások előtt az országos keresztényszocialista párt a makranei és csécsi iskolák ügyében a pozsonyi iskolaügyi refé- ráitueon. ismételten interveniált- Ezúttal az iskolaügyi referát-ns álláspontja az volt, hogy az illető községekben a magyar iskolák szükségességének kérdése csak az uj beiratások eredményének alapján lesz eldönthető. Vagyis aszerint, hogy beiratkozik-e a magyar iskolába annyi gyermek, amennyi a törvény rendelkezése szerint a magyarnyelvű SZOMBATÉT VIKTOR: KÜLÖNÖS OLASZ NYÁR llllllllllllllllllllllllillllllillillllllilllllllillllíllllllllllilllllllllilllliililllillllllllllllM REGÉNY (13) 6. Kanyargós szerpentinek vezetlek egy ideig föl, a hegynek A fenyőfák elmaradtak és a forró nyári napsütésben izzottak a fehér kövek. Egy lélek nem volt az utón. És az egyik kanyarodó után elénk tűnt egy végtelen sima kékség, szürkésbe olvadt horizont, hullámos partokkal szaggatott tenger: Adria ... — A tenger! — kiáltott fel boldogan Vera, mint egy hullámokra dobott hajós, aki szárazföldet köszönt. Messze, messze volt még a tenger, hegyek, partok és vizek olvadtak ösz- sze. Az ut lefelé vezetett már, itt-ott egy árva, sötét ciprus meredt az égnek, kővel kerített vörös földdarabok, kicsi kertek, senyvedő olajfák, egy-egy lapostetős ház, — a motort leállítottam és nesztelenül siklottunk, kanyarogtunk, suhantunk lefelé. Már előttünk a mély völgy, szakadék, a Fiumara vize, apró falvak és rombadőlt kastélyok a hegyek oldalában, fehérneműk száradtak zsinóron és Torsát to vára álmodott hajdani szép emlékekről. Napfényes tengerpart, Simák. A kis hídon, egymás mellett fehérruhás szerbek és sötétkék, díszes olaszok. Az autóba fagyialtos nyújtja be hideg édességét, valaki elvárnolni való után érdeklődik, ismét jegyeznek, pecsételnek, föl írnak és vallatnak. Vera kissé sápadt. Fogát össze szó látja és mereven néz a vitorlák felé- Aztán lassan, vigyázva hozzámhajol: — Kérem, ebben a kis táskában van min-, den ... Ha ezt át nem tudjuk vinni észrevétlenül, baj lesz. Elszomorodva néztem a kis táskára. Nem, azt nem szeretném, ha itt csípnének nyakon bennünket. Egy pillantást vetettem a kocsi belsejébe. Az ember ilyenkor gyorsan határoz. Fogtam a táskát és ráültem. A szerb finánc máris intett, mehettünk. Tíz métert gurultunk— Bon g-iorno, signore! — ugrik a lépcsőre egy vidám fickó, fehér vállszíjakkal, mosolyog, nevet, tele élettel, a komorság oszlik, mindenütt napfény, felemelem a kezem: — Evvira Itaüa! Mindenki nevet a vámház körül. A csuka- szürke katona, a fehér finánc, a feketeinges, a kék ég és a sárga vitorla a tengerparton: mind nevet. Ez már vidám ország! — Mi van elvárnolni való? — dugja be a fejét egy finánc.- mente... Io sono ungherese ... — - Ah! Ungher-esi! Evviva! — lengeti meg a sapkáját s egy nagy könyvben nézi meg, niocs-e nevünk a veszélyesek közé bejegyezve. Nos, ha Nagy Vera neVe véletlenül a fekete listára került, jól jártunk! Verán azonban nem látszik meg az izgalom- Visszamosolyog a fináncra és cigarettával kínálja, de az nem fogadja el. — A x>odgyászt kéremAzt hiszem, kicsit elféhéredtem. Szó nélkül csatolom le szijijairój, a nagy bőröndöt, a Vera kis táskája az ülés alá csúszott, mindent megmutatok neki illedelmesen, Vera selyem- fehérneműit kíméletlenül szedi szét a finánc, de nem talál semmi gyanúsat, uj holmik után szagol. — Mi van még?-- Ez! — mondja Vera s mutatja a titokzatos kis táskát. Elhült bennem a vér. — Nem nézi meg? — Köszönöm — mondja a finánc. Egy pillanatig úgy van, hogy utánanyul, aztán legyint mégis és tovább engedi a kocsit, mert két u.j jelentkező tülköl türelmetlenül már a hátunk mögött. Közben, a gyalogjárón, a su- sáki és a fiumei aranyifjuság ide-oda sétál a két országban, akár nálunk a Duna-hidon vasárnap. A susákiak Abbáziában voltak fürödni. Őket nem kínozza a finánc. Már benn járunk a villamosok között és a kormányzóság fehér épülete vetette ránk árnyékát, amikor megszólaltam: — Merész játék volt az azzal a táskával, Vera! Könnyedén felelt: » — így kell ezt csinálni, akkor nem gyanakszik. — És mi lett volna, ha észreveszi? — Istenem, arra nem is gondoltam... Baj lett volna. —- Mondja meg már, mi van abban a táskában? Megrázta a fejét: — Azt nem fogom elárulni soha... Nem hajtottam meg gyorsan a kocsit. LasHa majd ön is rájön, Mit tud az r^HT-fT' Ü. Alkalomadtán csak Azt fogja használni. san haladtunk a szűk fiumei uccukon, volt már időnk bőven, Vs*a sem mondta, hová akar menni- Áthoztam Olaszországba, megfutottunk Siófokról, mindezideig uem szólt egy szót sem, mi lesz a további útja. A kötelességem teljesítettem, a mór talán mehet is ... Lehet, hogy várják már a társai s olyan rossz lesz elválni ettől a lánytól. A hátunk mögött nagy, kék Bitiek jött. Már a hídtól nyomunkban volt, alighanem az is Abbázia felé vette útját s most nem tud mellőzni. Szórósán a jobb oldal mellé hajtok s udvariasan utat engedek neki. Ehelyett azonban ez is lassit és megint csak mögöttem marad. Tülkölök, nem válaszol. Megindulok, újra utánam jön. Egyszer meg is állt, de két kanyarodó után megint csak a hátamban volt- Miért nem megy ez előre? Valahányszor megálltam, az is megállóit. Annyira kellemetlen volt, hogy sokkal inkább lefoglalt, minthogy a tengerpartban tudtam volna gyönyörködni. Pedig szép volt az Adria! A parti sziklákhoz odaloccsant a hullám, nagy habot vert, a vitorlák mint tarka pillangók szálltak a vizen, a Quarnero finom, párá-s színben olvadt össze a Mont Maggioreval és Abbázia színes palotái felöl nyüzsgés hangját hozta a szél. Ez á Biüc-k még mindig mögöttünk. Végül már nem bántam s olyan lassan hajtottam, amilyen lassan csak lehet. Ott, ahol Volosea fölött az ut kettéválik s az egyik fölszalad Triesztnek, a másik a tengerpart mlelett marad, az abbáziai utat választottam s mintha a Buick ezt várta volna, megunta a séfá- lást és egy hirtelen elhatározással elszáguldott mellettem, párhuzamosan az abbáziai utón. A sofőr mögött egy férfi körvonalai látszottak, sapkáját a fejébe húzta s úgy tett, mintha aludna. Egy pillanat volt ez csupán. — Vera! Ugylátszik, ez nyomon követ minket! — mutattam a suhanó Buickra. — Mesebeszéd, — nevetett Vera —. senki seni tudhatja, hogy itt vagyok. Vállat vontam. Nekem nem gondom ■.. (Folytatják.) ŰKM fertőtleníti s felüdíti a szádat, tisztán és épségben tartja fogaidat. ÜU—É——————ÜMB—BW—I———11
