Prágai Magyar Hirlap, 1933. július (12. évfolyam, 147-171 / 3257-3281. szám)
1933-07-11 / 154. (3264.) szám
4 A pozsonyi németek és magyarok iskolaértekezlete Porsony, julius 10. (Saját tudósítónktól.) A pozsonyi áldatlan iskolai viszonyok arra indították a pozsonyi német munkaközösséget (Volksdeutsche Arbedtsstelle), hogy tanácskozásra hívja össze az őslakos pártok képviselőit a szükséges teendők megtárgyalása végett. A megbeszélésen resztvettek a német munkaközösség elnöke, Billot Ferdinánd, Kreifbich Károly kér. szoc. szenátor, továbbá a magyar nemzeti párt, a német nemzeti szocialista párt és a német néppárt képviselői. Jabloniczky János dr, nemzetgyűlési képviselő és Früh'wiríh Mátyás dr. városi tanácsos kimentették távolmaradásukat. A német kulturális egyesületek szintén kiküldöttel képviseltették magukat. Az elnöklő Billot Ferdinánd részletesen ismertette a jelenlegi pozsonyi német és magyar iskolákban uralkodó állapotokat és kifogásolta, hogy amig az úgynevezett kisebbségi iskolákra van pénz, ugyanakkor a pozsonyi középiskolás építkezésekre csak Ígéretek vannak. Az elnök jelentését kiegészítette Érben Alajos titkár beszámolója német és Kárpáty Béla dr. beszámolója a magyar iskolákról. A magyar nemzeti párt képviselője fölhívta a figyelmet arra, hogy a pozsonyi magyar és német középiskolákat leginkább csakis az őslakosok gyermekei látogatják, a csehszlovák pozsonyi középiskolád érdekében viszont egész Szlovenszkón igen élénk propaganda folyik, úgyhogy ezeknek túlzsúfoltsága ennek a propagandának következménye. A kifejlődött vitáiban mindegyik felszólaló hangsúlyozta, hogy a németeknek és magyaroknak kulturális téren a legszorosabban együtt kell műkő dniök. Azonkívül elhatározták, hogy az őslakos pártok képviselőihez rövid memorandumot nyújtanak át, hogy minden lehetőt tegyenek meg a pozsonyi magyar és német iskolák érdekében. Elhatározták azt is, hogy a pozsonyi német kereskedelmi iskola gondnokságához fordulnak, hogy az intézet iránt a szülők körében igyekezzék nagyobb érdekMatuska Szilveszter bírái előtt azzal védekezik, hogy egy Leó, nevű szellem parancsára követte el minden merényletét. A biator- bágyií is. A bírósági tárgyalás praktikus, az állami b ün t et őtörvény kön yv 'érvényesítése értelmében praktikus és szükséggszerü: a köz védekezik az egyén ellen, aki lyukat fúr a földibe, le a föld közepéig, lőport visz magával és elrobbanfja a világot-------Ismerjük: Pe tőfi igy fejezte ki. De isimerjük a világirodalom minden sorsközöttiségéböl: a sorok közzé szorított pusztítás, a káoisz-idézés lelki szükségszerűsége, patológia a hétköznap mindig ingadozó stabilitásában. A teremtő erő torzképe ez a Leó nevű szellem. Matuska elitélhető, az emberiséget meg kell óvni tőle, de Leó szelemmel a büntető- törvénykönyv nem tud küzdeni, mert a büntetőtörvénykönyvet Leó szellem és számtalan szellemtársa, kicsinyek és nagyok, gnórmok és szatirok, háborús romboló kísértetek kény- szeritették ki a közösségek életéből: emberek. Idegorvosok azt állítják, hogy a megszállottság babona és e felületes „orvosi" szak- vélemény után napirendre térnek Biator- bágy és Matuska fölött. Nem kell komplikálni a dolgokat, de nem is kell idegorvosnak lenni —, az idegorvos a maga fölényes szakvéleményével túlságosan leegyszerűsít és ezzel túlságosan komplikálja az amúgy is érthetetlent, mert ha babonának deklarálja a megszállottságot, a magyarázat és rnegma- gyarázhatóság utolsó lehetőségétől fosztja meg a társadalmat és ennek megtorló, azaz a stabilitást megtartani akaró szervét, a bíróságot. Babona? Ilyen elintéző szavakkal a középkor élt. Beszéljünk mindjárt ördögűzésről, ha lemondunk minden pszichológiáról. A törvény érvényesítése, a bűn és bünhö- dés szociális fontossága kedvéért lemondhatunk minden egytébb szempontról és autori- tativ meghazudtolásáva! a logikának, erkölcsi vonatkozásban a bűnös terhére lemondhatunk a szabad és megkötött akarat évezredes problémájának valamikori megoldásáról. Védekezési jogunkból folyik, hogy nem kutatjuk túl mél yen a Matuska Szilveszterek lelki struktúráját és az életprakszis faliszten meggondolásaival megelégedve, nem kíséreljük meg ama lelki vonal túllépését, amely itt babona, ott megszállottság. Mindezt megtehetjük, de nem mondhatunk le a pszichológiai kutatásról soha és legkevésbbé, ha lődést biztosítani. A nagy érdeklődéssel kisért megbeszélés az elnök zárószávaival végződött. egy lélek Biatonbáigyot termelte ki a Karain azov testvérek, vagy Raszkolnyikov helyett és mert azt állítja, hogy szellem szállotta meg. Matuska nem tartozik az egyszerű és átlátszó bűnözők közé és amit tett és mond, túlméretezetten egyéni. Biatorbágy ugyan tömegportéka a bűnözők birodalmában, de a kisérő, sőt a mellékkörülmények érdemessé teszik az analízisre és arra, hogy az orvos és a pszichológus mélyebben foglalkozzon a különös ,megszállottsággal". Néha fanatikus vallásosság tör fel benne, az antiszociális ösztön és rombolási kényszer poláris ellentéte. Néha meg filmzenét komponál, nem ért egyet a vezérlő államférfiak elgondolásaival és a maga koncepciója, szerint szeretne segíteni ezen a vergődő földön, amelybe pedig lyukat fúr, lőport visz le a fold közepébe, hogy felrobbantsa azt, amit meg akar menteni, amin segíteni szeretne. A pszichiáterek elmaradottságának főoka, hogy lemaradtak a szintetikus filozófiáról és a rengeteg kísérleti részletfától nem látják az erdőt, a lelket. Megfeledkeztek arról, hogy az emberi gondolkodásnak (amely büszkén a logikára hivatkozik, mint alapjára) egy irracionális ellentmondás a gyökere s forrása: a véges és végtelen ellentmondása: a végesen gondolkozó emberi elme szükségképpen végtelennek gondolja a világot, mert nincs rá módja, hogy végesnek gondolja. Nem tudja „elképzelni", nem tud ilyen képet alkotni róla, annak dacára, hogy a végtelent, mint végnélkülit még kevésíbbó tudja elképzelni. "'Olyat gondol el, amit elképzelni nem tud: absztrakt gondolat és érzéki világ poláris ellentétet alkotnak, akárcsak Matuska fanatikus vallásossága és megváltási elmélete Biatorbággyal. Az egy% orvos babonával érvel, a másik epilepsziás betegséggel. Az epilepszia betegség. Dosztojevszkynél mestermüveket termelt ki, Matuskánál vasúti merényletet. Valamint azonban Doszto- jevszky mestermüveinek sem keletkezését, sem nagyságát az epilepsziával, mint egy meghatározott betegséget jelentő szóval nem lehet megvilágítani és egy szellemóriás agyát ilyen oldalról hiába röntgenezzük, örök problémával állunk szembén, úgy a Matuska esetében sem jelent semmit, ha megállapítást nyer, hogy epilepsziás. Ellenszenves, hogy az orvosi szakértők szerint akár elmebeteg, akár megszállott, akár határeset, vagy beszámítható, csak arra kell törekedni, hogy a közösséget megvédelmezzük vele szemben. Ezt a büntetőtörvény- könyv megteszi az orvotok felszólítása nél1983 julius 11, kedd. " kül is. Ellenszenves, hogy nem akad orvos a Wirchowók, a Johannes MÜllerek, a Freu- dok fajtájából, aki ne a közösség védelmét, hanem az egyéni esetet tartanák szem előtt s próbálna beférkőzni azokba a régióiba az emberi léleknek, amelyek még teljesen sötétek: terra incodita, ismeretlen birodalom, amit az ember önmaga lelki közepében magával hordoz. Mert amint ahhoz semmi kétség sem férhet, hogy Matusikát ártalmatlanná kell tenni, úgy az is bizonyos, hogy ha torzítottan is, de zsenálisabb agy azon orvosok agyánál, akik az ilyet babonával és epilepsziával intézik el. Teremtő szellem és pusztító szellem egyaránt olyannyira alfája és ómegája a Létnek, mint a pozitív és a negatív elektromosság és milyen igaz, hogy a végtelen és véges közti emberi gondolkodás forrása az ellentmondás, annyira igaz, hogy negatív és pozitív zsenit, tehát az antiszociális-vallásos és a tereimtően-vallásos zsenit a babonával és epilepsziáséi bandabandázó fi- liszter nem tudja megrögziteni. Hiszen minden élet két irányú: pozitív és negatív és a két irány módjára valahol, valahol a lelki terra incognita középipontjálban a „megszállott" Matuska összetalálkozik Dosztojevszfky- vel. Meghívó Á csehszlovákiai katolikus magyar írók, művészek és irodalompártolók „Szent Ágoston" és „Szent Pál" egyesülete julius 20-án (csütörtököm) délelőtt féltizenegy órakor Érsekül] váróit a Flenger-intézet tornatermében együttes megbeszélést, illetőleg alapszabály- módosító közgyűlést tart, melyre mindkét egyesület tagjait ez utón hívja meg az egyesület elnöksége. A közgyűlés dönteni fog a két egyesület egyesítésének kérdésében és megválasztja 3 évre a tisztikart. A két egyesület- választmánya ugyancsak 20-án délelőtt 9 órakor megbeszélést tant az érsékuy’ívári Flenger-intézet tornatermében. 'Rozsnyó, 1938 julius 4. Letooha József, a Szent Ágoston egylet h. elnöke- Dcr. Pfleiffer Miklós, a SzentPál egylet eluőíke. Potoesny József, a Szent Pál egylet országos igazgatója. — Le mi hant és saörnyethalt Rosen gráf, a világ- hirü svéd repüld. Stockholmból jelentik: Rőten gróf, a losangelesi olimpiai játékok Idejéből iámért világhírű sportrepülő, szerencsétlenség áldozata lett. Vaestereenél (Középsvédország) Rosen gróf egy pilótakapitánnyal együtt felszállt. Eddig ismeretlen okiból a repülőgép lezuhant. A pilótakapi- támymak 6ikerült. ejtőernyővel kisebb sebesülés árán földrejutnia, Rosen lezuhant ée szörnyethalt. A pilóta elmondja, hogy odakiáltotta Rosenmek, hogy bizza magát az ejtőernyőre, Rosen azonban ezt vagy nem hallotta, vagy pedig már elkésett. SZOMBATHY VIKTOR: KÜLÖNÖS OLASZ NYÁR íllllllllllHlllllllllllllllll[[[lllllllll[[lílll[l|[||||lllllllllllllllllllllllllll[|lllllllllllllÍlllllllllllll!lllllllllillllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllll|[l REGÉNY (17) — És sohasem zavarok! — intettem a kék tengerészsapkában díszelgő gróf felé, aki zavaros németséggel mutatta be magát. — Ah, Istenem, — biggyesztette el a száját Sári, mert a conte úgysem értette, mit*be- szélünk —, nem veszélyes. Egy kis nyári he- tyepetye... Sári nyelvkincsét határozottan gazdagította az Angyalföld közelsége az Andrássy úthoz. Az unatkozó fiatalember is fölemelkedett: — Márk! — mondta megható rövidséggel. — Márk Tibor — magyarázta a mama —, kassai fiú, sibajnok, a Tátrában ismerkedtünk meg vele. — Igen, ■— helyeselte Márk — igen. És most itt vagyok. Ebben senki sem kételkedett. Márk Tibor nem sok vizet zavart, jobban mondva, a vizet csak nappal zavarta, amikor sibajnoki mivoltát meghazudtoló lassúsággal csapkodott a tengerben. Mivel 'édesvízzel nem öntözte le magát, a csípős sós viz után, titokban egész este vakarózott. A két oldalági nőrokon csak messziről volt rokon, közelebbről megszemlélve valóban messzire kellett menni, hogy a rokonsági vonatkozásokat megállapíthassuk. Abbáziái felfedezés voltak ők is, anya meg a lánya s egy unalmas bridzsparti alatt sütötték ki a rokonságot. Ez a rokonság határozottan Kerekesék javára szolgált, — igy hívták a veszprémi rokonokat —, mert ennek ürügye alatt állandóan Szilvásiékkal mutatkozhatott a család két nőtagja és Szilvásiék révén mindig lelehullott egy-egy udvarló a busképü Mariska számára. Kerekes bácsi, egy joviális, kerekhasú férfiú most is távollétével örvendeztette a családot: alsóspartit keresett és talált s e pillanatban fenn volt a hegyen, egy kis vendéglő védelme alatt és a stüszi vadásszal birkózott. Nincs jobb mulatság, mint unalmas nyári délutánokon, ingujjban bemondani az abszolútot, — mondogatta Kerekes bácsi és szigorúan csak pengő valutában játszott. Ezeket a hadititkokat Sári suttogta a fülembe, mert azonnal hozzám telepedett, amint közéjük ültem. A grófot akarta-e vele bosz- szantani, vagy változatosságra vágyott: nem tudom. Mindenesetre jobban ki tudta miagát diskurálni velem ebben a pillanatban s a pletykáit is megfelelőbb talajra szórta, mintha ezt a gróffal cselekedte volna. Á gróffal való flönt lassan ment, tekintve azt a keverék német-francia-olasz nyelvet, amit Goethe-, Moliére és Dante nagyobb keservére használtak. A conte semmiesetre 'Sem nézte jókedvvel ezt a fordulatot. Márk Tibor sötét hallgatásba burkolózott s csak néha nyúlt óvatosan a hátához, ahol a tengervíz különösen csípte. A busképü Mariska reménytelen kísérleteket tett arra, hogy Márkot megszólaltassa, aki jelentőségteljes igenekkel és nemekkel válaszolt. Ez a társaság, ilyen összetételben tizenkettedik napja gyönyörködött egymásban. Uj arc voltam, megszabadít ók ént üdvözöltek. — Nekem is van egy flörtöm, — kesergett Pista —, de az már negyedik napja átment a Lidóra s valahol a velencei lagúnák mosz- kitóit élvezi. Árva vagyok, árva. Kerekes mama szívesen látná, ha Pista ezt az árvaságot a busképü Mariska oldalán felejtené el, de anyai előrelátásasl nem akart elébevágni a bekövetkezhetőknek. Csak a conte háborgott magában. Szürke flanellruhájáhan úgy ült, mint egy eleven divatkép. Arcán a megsértett önérzet viaskodott az önfegyelemmel. Sári elemében érezte magát. Belekóstolt a pezsgőmbe és elhatározta, hogy egy tucat tangót jár egymásután. Kislányos pukkedlit vágott s máris megindultunk a zene felé, a conte nem kis dühére. Még most is erősen emlékemben van ennek az estnek zenéje, tánca, pezsgője, öröme, bánata. Egy órával azelőtt még Verával sétáltam a tengerparton, senkiről sem tudva, aki esetleg itt lehet, ismerős, azt hittem, boldog vagyok s most,- — milyen furcsa a sors —, Sárival járom a tangót, alighanem azért, hogy egy kicsit felejteni tudjak. Milyen pompás most ez a könnyű mámor, a conte dühös szemeket mereszt, Mariska bágyadtan pislog, Sári egészen hozzámsimul, ó, ha ezt Vera tette volna! Ha Sárinak mertem volna azt mondani, jutalmazzon meg, egyet nevetett volna s fülembe súgná, hogy: a közeljövőben remélhet! Milyen más Vera, ez a különös, zárkózott lány, akinek egy ügyetlen szó elég volt, hogy otthagyjon örökre! örökre? Mintha mellbevágtak volna. — Mi az? — kérdezte Sári. Ja vagy úgy, Sári van mellettem, a dob tompán pufog, a zongora vékony billentyűi csengenek, este van, Quamero és én talán sose látom Verát... — Semmi, — mondom s annál dühösebben táncolok. Már háromszor indultunk uj táncba. Végre a conte is elhatározza magát s negyedszerre ő is benevez. Márk a busképü Mariskát, anyja reménységét kéri föl. Pista körvadászatra indul s felfedez egy müncheni szőkeséget. A mamákat őrzöm. —-Ki lehet az a férfi? — kérdi most hirtelen az egyik mama, már egy fél órája erre néz•.. Lassan arra pillantok, ahogy az ember társaságban szokott ismeretleneket megfigyelni. Azt hiszem, el is sápadtam egy kicsit, mert mégis különösnek találtam. A kék-ruhás ismeretlen volt. Egy espresso-kávé mellett üldögélt s csak néha vetett felénk egy pillantást, de észrevehetően minket figyelt. — Nem tudom, — húztam föl a vállamat, de kényelmetlenül éreztem magam. Ez kétségkívül Verát figyelné... S e percben a zene végetér, a conte helyrevezeti Sárit és lomha mozdulatokkal a kékruhás idegenhez megy. Kezet fognak, pár szót váltanak, uj táncot kezd a zene, a conte visszajön, villogó mosollyal szól valamit Sárinak, Sári bólint, a conte ismét odabilleg a kékruháshoz s együtt jönnek felénk. — Engedje meg, — szól a conte — egy kedves ismerősöm, mondhatnám, barátom: doktor Müller BerlinbőlDoktor 'Müller meghajol, felkéri Sárit, táncolnak, végül a doktor bemutatkozik az egész társaságnak, a mamák örülnek, mi is kezetfogunk egymással, úgy teszek, mintha ne mgyanitanám, hogy Müller a Vera nyomában van s most alighanem mellettem keresi. Doktor Müller kellemes társalgó, mondhatnám világfi, nemrégen van itt — mint mondja —, de máris tudja a mai pletykákat, beszámol a berlini életről, mindjárt otthon volt a társaságban, a mamák nem csekély örömére. Azt észre veszem, hogy Müller néha rám- tekint, mintha kérdezné: miért ülök itt, hogyha Vera mellett van a helyem. Lehet, hogy alaptalan a gyanú s a doktor valóban csak ártatlan fürdővendég. Biztosat kellene tudnom! Erre azonban Müller nem ad alkalmat, mindenkihez van egy kedves szava, még a busképü Mariska is felélénkül s töri kerékbe a németet dunántúli kiejtéssel. Pista örül, hogy a müncheni szőkeséggel zavartalanul mulathat, Sári egyideig el van foglalva a doktorral, aztán újra hozzám közeledik. Nem nagy örömére a contenak. Sári most megunta a táncot, uj szenzáció után vágyott. (Folytatjuk.) ISKOLA-PADOKAT és más iskolaberendezést, kitűnő kivitelben szállít jutányos áron ,lglovia‘ bútorgyár SpiSská Nová Vés A tiuduska Irta: NEUBAUEB PÁL
