Prágai Magyar Hirlap, 1933. július (12. évfolyam, 147-171 / 3257-3281. szám)

1933-07-09 / 153. (3263.) szám

4

1033 juHus 9. vasárnap.

KÜLÖNVÉLEMÉNY

ÁLOM

Egyetlen éjszakát töltöttem Karilsbadban és szörnyű álmom volt. Hajnalban felriadtam és nem tudtam többet elaludni az ijedtségtől. Másnap találkoztam egy ismerőssel és mikor már nem tudtunk miről beszélgetni, az ismerős, aki már hetek óta volt Karlsbadban, elmondta, hogy minden éjszaka rossz álmai vaunak, pedig azelőtt sohasem álmodott. Bennem csak ekkor kezdett oldódni az éjszakai álom okozta rossz érzés és egészen megnyugodtam, mikor az ismerős elmagyarázta a rossz álmok okát.

— A legtöbb ember rosszakat álmodik itt, ismerőseim mindenki panaszkodik. •. Állítólag azért vannak a rossz álmok, mert vulkanikus talajon vagyunk itt.

A Tépi patak partiján sétáltunk, ott, ahol a Sprudel forró vize belezuhog a patakba és az állandóan füstölgő és zugó réltetnek misztikusan elhitető és emberien meggyőző hátteret ad a mögötte emelkedő monumentális ivóosarnok. Itt valóban vulkanikus erők avatkoznak bele állandóan az emberi szervezet és az emberi lélek mélységedbe. Az emberi szervezet tisztulását szemléltetően jelzi a tágas és számos higiénikus fülkére osztott épülettoldalék az ivócsarnok mellett, az-emberi lélek tisztulása nem ilyen pontosan kimutatható, de ki tudja, nem a rossz éjszakai álmok jelentik-e a lélek tisztulását.

Nem tudom, hogy tetszik az egész vulkanikus dolog az exakt tudománynak — nekem tetszik. Ma már nemcsak a mindenféle nehéz és buja ételekkel elrontott gyomrot gyógyítják és tisztogatják az orvosok mindenféle kúrával, hanem az ugyanilyen gondolatokkal és vágyakkal elrontott emberi lelket is- Az úgynevezett neurózisokat úgynevezett pszi- hoanalizissel kezelik, ami hosszadalmas és nagyon bizonytalan gyógymód- Pedig ha a föld méhe megbízható, természetes gyógyszereket rejteget és áraszt felszínre az emberi test gyógyítására, vájjon nem képzelhető-e el könnyen, talán még könnyebben az, hogy az emberi lélek gyógyítására is buzognak titokzatos erők a titokzatos természetből.

*

Délután siklón mentünk fel a Freundsohaftshöhe-re és onnan kényelmesen átsétáltunk a Hirschensprunghoz- Sokkal kényelmesebben értünk el ide, mint annakidején

IV. Károly császár, aki elől a tizenhat agan- csu szarvas menekült és levetette magát a mélybe erről a szikláról, amelyet kávéházzal egybekötött barátságos kirándulóhellyé építettek át a fürdőzők számára. A fürdőzők így tanúivá válnak a múlt nagy felfedezésének ég enyhe, lelkes pillanatokat szentelnek a pénzükért a legendának, amely a fürdő alapításáról szól. Ha a terepet nézem, kiesé gyanúsnak tűnik nekem a szarvas, amelyik a mélybe ugrott, holott mindkét oldalt eléggé lejtős ösvények vezetnek lefelé és valósággal öngyilkos szándékkal kellett eltelve lennie a szarvasnak, hogy ráugorjon az egyetlen kiálló keskeny sziklára. A magam szkeptikus módján nem tartom kizártnak, hogy Károly császár, aki felfedezte a fürdőt, csupán álmodta az egész dolgot a szarvasról, ö is álmodott ezen a vulkanikus vidéken, mint a fürdőven- dégek. Mint Szent Hubertusa, aki szintén találkozott a szarvassal és beszélgetett is vele- Lehetséges, hogy a császár életében is döntő fordulatot jelentett ez a szarvassal való találkozás, megtisztulást az álom következtében, így kapna szimbolikus jelentőséget a fürdő felfedezésének legendája, a nagy tisztulásnak ez a kies és divatos helye- Nem tudom, foglalkozó tt-e vele már a tudomány, hogy milyen vidékeken miket álmodnak az emberek, azt hiszem, érdemes volna foglalkozni vele.

Biztos, hogy a vidék nagyon szép és szép vidéken könnyebben tisztul az emberi lélek. Az emberi lélek általában könnyen tisztul a természetben, az olyan természetben is,

amelyben nincsenek látható vulkanikus erők és forró tisztító vizek. A tudományos lélek- tisztítás, a pszichoanalízis helyett, nem tudom, nem volna-e ajánlatosabb előírni a betegnek, hogy folytasson személyéé párbeszédet — az orvos helyett a természettel. A természetnek nagyobb befogadóképessége

van a mindenféle emberi titkok iránt, a természet mindent befogad, éli min ál és meggyógyít. A neurózis gyógyítására bizonyára nagyon alkalmas az álmodás vulkanikus vidéken- Esetleg kevésbé vulkanikus vidéken is. Az emberi lélek sokkal érzékenyebb,

mint az emberi szervezet és megérzi az erőket sokkal mélyebben is, {diliévé, hogy a vulkanikus forróság felszíni vetületei nem háztömegek és kiépített úttestek, hanem csak lágy humusz, bokrok, fák, fü, patakok és folyók. Nem keli forrónak lennie annak a pataknak, az emberi lélek úgy is érzi a természet forróságát.

Az álmodás a természetben és a magányos

■beszélgetés a természettel behunyt szemmel is ér annyit, mint a psziihoanalizis! a sürü erdőben egy fatönkön ülni több, mint az analitikus díványán feküdni.

Ha a lélekben beteg ember gyón embertársának, hogy megkönnyebbüljön, a min- denség képviselőjét érzi embertársában, mert valójában a mindenségibe akarja kiönteni lelkének fáradt termékeit. A természet jobb tanácsadó és egyetemesebb bölcsességü, mint az orvos, az erdei szél simítása enyhítőbb, minit az orvoö szava. A természet közvetlenül hozza a gyógyulást.

És van egy alapvető különbség a két gyógymód között: az orvos a beteg énjének a fontosságát hangsúlyozza ki, az individuum szabályos működését akadja helyreállítani és

líf kínai

Piros kályhám lángja

£Fo Csii-i

Tavaszi naip ez, már az ötödik.

A táj kies színekbe öltözik.

A nap fehér, derűt ígér nekünk, lenn fellegek kék-szürke fürtje csüng. Utolsó jégcsapunk gyémántsz'ilánk.

Uj tőn bibor bimbó, mint légi láng.

Nyájas vidámság zsong köröskörül, tavasz van és mindenki úgy örül.

Ezer virág a hátsóudvaron, künn az eresznél napfény, nyugalom De megsajog szivem mégis, mivel piros kályhám lángjától válni kell.

JCiu-hoz, bolond öreg költő-barátomhoz

t?o 'Csii-i

Époly öreg vagy s friss, mint én vagyok, még látsz kicsit, nem is hallasz nagyot. Jókat iszunk együtt, tavaszi társ s velem duhaj fiuk körébe jársz.

Hejh, amikor virágot szedegettünk az őr lován s az ordított megettünk.

Hejh, amikor Ling herceg cső na kába ültünk mi s az dühöngött, mint a kába. Ha hall rólunk,Ho-yang ellborong:

„Liu és Po, az a két vén bolond.“

A rest ember éneke

Csii-i

Van pártfogóm s rest voltam fölkeresni, van földem s rest voltam munkának esni. Házam bedült s rest voltam tatarozni, ruhám rongyos s rest voltam rendbehozni. Bort kaptam és meginni rest a gégém, igy hát a telt pincém üres a végén.

Lantot is kaptam s ujjam rest a hurrá, igy hát nem is peng, hallgat ujra-ujra. Nincsen kenyér, szól az asszony s tudom bár, rest a kezeim őrölni, kong a hombár.

Barát, rokon ir, a levelük itt ni, olvasni jó ezt, ám nehéz kinyitni.

Csi Su-ye mondják mindig tétlen élt, csak lopta a napot, lebzselt, henyélt.

De ő varázsolt, lantot néha-néha.

Lefőztem őt: nincs ily mihaszna-léha.

Por Pömte

(fo Csii-i

Reggel meg este féltem unta lan, sóhajtva néztem, hullik a hajam.

Mii lesz, ha elhagy e pár ritka tincs . . .? Most vig vagyok, pedik ir-magja sincs.

Hát nem mosom, szárítom többet én, fáradt fésűm pihen örök helyén.

Mily kellemes, hogy nem nyom már soha fejlbubom érdes, vastag varkocsa. a poriban alszik csúcsos süvegem, nyakfodromat kiengedem.

Hideg patakviz az ezüstcsöbörfbül kopasz fejemre mint pezsgő gyönyör dűl, csak élvezem hüs habját esztelen, mint Buddha-pap magam keresztelem.

Ma már tudóim, a pap miért beretvált, ki szenny helyett szűz, tiszta életet vált.

Xemondás

Csii-i

Sosem tűnődj te a múlt napjain, mert elemészt a bánat és a kin.

Sosem búsulsz te a jövő-időn, mert elsötétülsz attól, ami jön.

Nappal csak ülj ágyadba, mint a zsák, éjjel feküdj ágyadba dermeteg.

Ha jő az étel, tátsd ki rá a szád, ha jő az álom, csukd le a szemed.

Amikor megbénultam

9o Csii-i

Kedves barátom, nem értem ezt a

[tenger-nagy bánatot, hisz hébe-hóba a világba ezután is kijárhatok Ugyan minek nekem a láb már? A szellem

[többet ér, ha jó.

Gyaloghintó elvisz a földön s a vizen,

[elvisz a hajó. KOSZTOLÁNYI DEZSŐ.

A íoucdesC csoda

Irta: HUNGARICUS VIATOR

Lourdes, 1963 julius. Éleset fütyül a vonat sípja, felkiáltójelként sivit a viharos éjszakába, — rövid álmából ébred az utas, — ab lókhoz rohan: — „nézzék, a Csoda!" — s nincs kit nem lepne áhitat. Nyári zápor veri a tájat, sürü, sötét az éj, a barlang oltárának ezernyi gyertyalángja keresztül világit mindenen.

Felzokog egy bretagne-i öreg, mankóját keresztként emeli fel. Egy anya ványadtké- pü gyermekét öleli: — „ne sírj kicsikém, nézd, vár a csoda" — s imák mormolása hangzik a megrendült csendben.

S aztán egy kis kiábrándulás köivetkezik, a lourdesi állomáson egymást túl kiabáló portás, a konkurrencia, — a barlang hátsó színfala: az emberi marakodás, emberek üzleti vágya, a profit.

Mint Kálváriák mentén éneklő koldusok hada, úgy állnak üzleti eső boltok, szállók s barlangot rejtő dómig sorfalat. S ajtaikban ezernyi idegen. Ki rózsafüzést, szenteltlvizr taTtót, ki Mária szobrot s főleg sok tarka képeslapot vásárol, alkuszik) firkál, álldogál, fecseg, közbe zarándokes-apat vonul szép kígyós rendben, elhúzott ének, zászlók, rengeteg kiváncsi, utánuk bégető juhcsapat, vágóhídra, várja őket rengeteg étterem, a nagy- kert bejáratánál kalácskináló nénikék, sátrakon felírás: „katolikusok, vasárnap ne vásároljatok: egyetlen hivatalos elárusítóhely!" — Paris soir! — Lapetite Gironde! — Journal! — Quoitdienne! — ordítják akárcsak Pesten, az Erzsébet körút sarkában délben Az Est, — de itt a Rács, — a világ kívül marad, a szent kert bejáratán nagy fehér tábla lóg: „A Park területén csak komoly öltözetben léphetünk, meztelen karral belépni tilos 1"

A kapun belül nincs többé üzlet, világi hivság, könnyű beszédmodor, Lucifer, Mep- hisztó, Belzebub a rácson túl maradt. Hinni kell tudni a csodát. Nyomorék betegek hadosztályai vonulnak föl s hisznek s hitük csodákkal ajándékozza őket meg.

A lourdesi barlang előtt nincs ur és paraszt, szegény és gazdag, szép és rut, ember van csupán, ki szeret*és főleg hisz, remélve remég, a hit ereje végtelen— csodák igy születnek meg.

Ismerik, röviden mondóim el:

1858 tavaszán kis pásztorlány, Bernadetté Soulbirous előtt egy barlangimélyedés'ben megjelent a Szent Szűz. A barlang környező szikláiból csodalhatásu viz fakadt. Hire szétterjedt, — Lourdesból a világ leglátogatottabb bucsujáró helye lett. Százezrek keresik fel. Főleg tömeges zarándokcsapatok. Nyári hón apóikban havonta 180—150 különvonat érkezik. Egészségesek és betegelv. Hívők és hitetlenek. Kiváncsiak, szenzációra éhesek,

igy próbál gyógyítani, a természet gyógyítása ennek az ellenkezője: a természet az egyéniség jelentéktelenségét, az egész emberi élet poirszerüségét érezteti meg a beteglelkü emberrel. A természet alkalmas és hajlamos ás arra, hogy felszívja magába az egyént minden egyéni bajával, az énjén esett minden sérelmével együtt és visszaadjon egy embert, aki kevésbé pretenciózus a maga egyéniségével és lelki bajaival szemben, olyan embert, akit nem gyötör többé a fájdalmas vágy, hogy túlterjedjen saját határain- Az igy gyógyult ember egyszerűen engedelmes része lesz a természetnek és mindenképpen elvi- selhetőnek találja saját életét, ahogy a természet életét is nemcsak elviselhetőnek, de szépnek és jónak tartja. Sándor Imre.

gúnyos tagadók, kik leskelődni jönnek, hátha sikerülne kisütniük valami — csalást. S erre még sohasem volt eset. Pedig sorra történnek gyógyulások, előttük megáll a véges ész.

— „Itt már csak csoda segíthet", — mondta otthon az orvos s a kétségbeesett anya a barlanghoz futott s gyermeke, a beteg gyermek, ma híres orvos, évente itt van Lour- desben, minden évben elmond egy imát, rövidet: „Bármit hirdet a Tudomány, — hiszek, végtelenül hiszek . . ."

*

Az éneklő üzletesek hada lefog, vásárolunk ezt-azt, megírunk sóik lapot, aztán magával ragad egy processziós csapat. Oly furcsa, angolul énekeltek itthonról ismert magyar templomi dalt. Messziről jöttek, élükön. Lancaster püspöke s egy csomó angolos vékonyságú pap.

Szűz Máriát „our Lady", — a mi lédink- nek énekelték. Az Isten neve angolul tudvalevőleg Lord. A barlang mellett maga a püspök, Monsignore Pear tartott gyönyörű szónoklatot:

— Három szent szándék hozott minket messze földről ide, első legyen a .pápáért való ima, a második, hogy a londoni világtanács résztvevőit istenes bölcsesség száll ja meg s harmadszor, hogy a mi Szent Ladynk- nek felajánlott lelkünk mélyéről fakadt imát akaratunk erősítésére áldozzuk, a gyengék megerősödve, az erősek szilárdabb lélekkel érkezzenek haza (angolul „seftcontrol").

Od'aálitam, hallgattam, a püspök észrevett?;

— Láttam, hogy idegen — szólít meg prédikáció után, — mely vidékről érkezett? —; felém nyújtott kezén megcsókolom az ereklyét rejtő ékkövet.

Angliában igen kevés a katolikus, de as angol katolikus a legbuzgóbib hivő.

Tolószékek tömegét gurítják a barlang elé. Ezer száj ezer imát, közös nagy hangba erősödve morzsolgat lassan, C9eudessen.

A világ legbetegebbjei kerülnek itt százszámra össze akit már nem tud orvos meggyógyítani, utolsó vággyal siet ide.

S hétről hétre történnék „csodák".

Imamorzsolás köziben egy sikoly:

— Járni tudok, — Jézus! — áldassék nedved.

Fel zug, mint felriasztott méhraj a tömeg, — a mankóitól szabadult 'beteget orvosok veszik körül, — kérdezik, felelnie kell, vizsgálják, nézik s mint tömijémfüst, ajkán ima, égbe futó zsolozsma száll. Az eldobott mankó kézről-kézre jár, végül a barlanghoz viszik s a többi sok százhoz függesztik fel.

Napokon át figyelik, — sokszor sajnos csak pillanatnyi tünet az egész — önszuggesztlónak nevezik az okosok, de hogy ezeknél hatalmasabb erők is dolgoznak értük, hit nélkül meg nem érthetik.

*

Estére rejtélyes lángok gyulnak, mindenfelől jönnek, mint juniusvégi szentjánosbogarak. A lámpás processzió mint kísérteties kígyó fonja körül a dómot, a parkot, a hosz- szu szent utat s végül a barlangnál állapodik meg.

*

Lourdes Biarritz és Nizza között fekszik, — ezen a legforgalmasabb, legmondainebb európai vasútvonalon.

Joibhra-balra tombol, rohan, Keletre- Nyugatna liheg a forró élet, csábítóan csillog sok szivárványos kép.

örömsziklák közzé ékelte magát a forrás, a tiszta hideg, friss csoda viz. Locsolja, hüti a lángoló színekkel megvasalt utat, — „ideiglenes megállóhely": — állitja meg, igyekszik vizéhez vezetni az utast. Van ki megáll, van ki elrohan, nincs ideje, annyit kéne végeznie még! — g az élet rövid, — az élet csodaszép, — más csodákban nem hisz, —• szenvedésre nem érett még, — csa]- ha már összetörte, végiggázolt rajta az élet, — akkor siet oda, — talán még nem késett el, — talán még segíthet rajta, — utolsó reménye: a csoda.