Prágai Magyar Hirlap, 1933. július (12. évfolyam, 147-171 / 3257-3281. szám)

1933-07-04 / 149. (3259.) szám

■d. Budapestről jelentik... Kis jegyzetek nagy dolgokhoz Budapest, julius 3. Itt most kezdték meg autó rendszámok kicseréléséit. Az uj táblának — úgy mondják — az lesz az. előnye a régi­vel szemben, hogy a szám minden esetiben csak három számjegyiből fog állatni, viszont a százas sorozatot egy-egy betű jelzi. így pél­dául az úgynevezett kéktaxik rendszáma előtt BO betűjelzés áll. Ezt a kis ismertetést azért bocsátottam előre, hogy az olvasó meg­értse Bódv tanácsnok esetét a taxisofőrrel. Ez pedig a következő: Bódy László dr. tanácsnok, a magyar székesfőváros közigazgatásának egyik legte­hetségesebb és Iegrokonszemvesebb tagja, a városházán a közlekedési osztályt vezeti. A leutöbbi napok egyikén, séta közben feltűnt neki, hogy a kéktaxikon már az uj rendszám olvasható. (A rendszámok kicserélése ugyan­is a rendőrség hatáskörébe tartozik.) Oda­szól az egyik sofőrnek, magyarázná meg ne­ki, mit jelent a szám előtti két betű. A so­főr, aki nem tudta, kicsoda a kérdezősködő, ránéz a tanácsnokra és kissé fanyar mosol y- lyal az ajkán, kissé elkeseredetten, az akasz­tófahumor egy nemével feleli: — Boldog Ország! * — Állíts valamit, Náci, hadd bizonyítsam be az ellenkezőjét. Ebben a palotáiban, a régi képviselőiház­ban, tűnt fel először a magyar közéletben Tisza István, a magyar sorstragédia halha­tatlan mártírja, itt bontogatta szárnyait Apponyi Albert gróf & itt kezdte politikai pá­lyafutását Szüllő Géza, a szlovemjszkói és ru- szinszkói országos keresztény szoicia 1 ista párt későbbi vezére. Ennek a Háznak a miniszte­ri bársonyszékein olyan egyéniségek ültek, mint Wekerle Sándor, a magyar valutarend­szer megalkotója, Bánflfy Dezső báró, a „tet­tekkel tényező", Wlaissics Gyula báró, Berze- viczy Albert, Csáky Alibin gróf, a magyar kul­túra úttörői, Kossuth Ferenc, Hieronyimi Ká­roly és mások, akiknek legtöbbje már a sír­ban porlad . . . A Sándor-uocai házbői vezette Szilágyi De­zső a magyar országgyűlést a Várba, hogy az ország ezeréves ünnpe alkalmából hó­doljon a királynak. Ebből a kis palotából nőtt ki a magyar államiság terebélyes fája... És azután, a kilencszázas évek elején, Széli Kálmán miniszterelnöksége idején, a magyar törvényhozás két háza átköltözkö­dött a diunaparti tündérpalotába, ebbe a márványba, aranyba, kőbe és vasiba faragott gótikus csodába és . . . minek folytassam?... * A minap azután azt gondoltam magamban, hogy — Bódy tanácsnok után szabadon — én is elindulok rendszámokat tanulmányozni. Utam a „szürke" taxiikhoz vezetett. Ezek BI jelzésű uj számot kapnak. Mondom az egyik sofőrnek: — Nem tudja, öreg, mit jelent a szám elé tett két betű? — Alighanem azt, hogy Bolond Idők . . . * Bolond idők . . . Tizenöt esztendővel a világot megrázó vérzivatar után az emberiség csak nem akar észbekapni, megnyugodni. A küzdelem folyik tovább. Nem ágyúval és nem tankokkal. Nem is mérges gázokkal. Hanem megmérgezett lélekkel, a kiőheztetés gránátaival, a gyűlölet srapneljeivel, a rá­galmazás bombáival, az igazságtaanság ak­náival és más pusztító szerszámmal, amelyik veszedelmesebb mindem fegyvernél, mert az ember legfőbb javát, a Hitet öli meg. És nincsen olyan isteni, vagy emberi ha­talom, amely véget vetne ennek a lélékgyil- kois járványnak . . . ... A szürke sóflfőr valahogyan mintha rá­tapintott volna a valóságra. Bolond idők . . . csakugyan Zólyomi Dezső. Boldog ország . . . Éppen mostanában tatarozzák a Sándor-uccai régi parlamentet. Csinosítják, felfrissítik a kis palota ódon, ko­pottas homlokzatát, amely mögött a magyar nemzet nagyjai vívták valamikor nehéz par­lamenti csatáikat a magyar nagyságért. Eb­ben a palotában volt tizenöt éven át korlát­lan ur az öreg generális: Tisza Kálmán; itt született meg a zsenális Baross Gábor nagy alkotása, a zónatarifa; ennek a palotá­nak » termében zúgott és viharzott végig a híres véderővita, amelyik még az uecát is mozgósította. Lovas rendőrök zavarták szét a tüntető tömeget. Még ma is magam előtt lá­tom Pichler Győzőt, lobogó vörös hajával, amint tüzeli és lelkesíti a tüntetők ezreit. IIt dúlt az egyházpolitikai harc, amelyet az akkori parlament számban legkisebb, de agi­litásban, harci készségben, szívósságban és elszántságban legkeményebb pártja, a nép­párt vezetett Molár apáttal, Komárom ak­kori plébánosával, Zichy János és Aladár gróffal, Rakovszky Istvánnal az élén. Itt dö­rögte filippikáit az „átkos Irözös rendszer" eilen Ugrón Gábor, a rabonbán, — itt virág­zott ki a szliácsi kerület tragikus végit köve­tének, Grünvald Bélának publicisztikai te­hetsége. Ennek a Háznak a folyosóin jártak- keltek a „nagy palócnak", Mikszáth Kálmán­nak a „témái", akikről halhatatlan karcola- tait irta a Pesti Hírlapban, itt ült csendesen, az egyik pamlagon, réveteg, örökkön mosoly­gó tekintetével, a nagy múltat kutatva, az Lék fejedelme, Jókai Mór ... Itt zajlott és dübörgött és kavargóit a szenvedelem a raagy. kir. csendőrség „schwarzgelb" kard- bojtja miatt, — Szapáry Gyula gráf ült ak­kor a miniszterelnöki székben és országra- szóló felzúdulás lett amiatt a kijelentése miatt, hogy a fekete-sárga bojt „nagyobb te­kintélyt" biztosit . . . Boldog ország, — amelynek Szilágyi Dezső volt a parlamenti elnöke, ez a keménykötésü, makacs, kivéte­les ésszel és szónoki tehetséggel megáldott magyar, aki kálvinista létére jobban ismerte Szent Pál írásait, mint a katolikus, egyház egyik akkori nagynevű főpapja. Ez a főpap mesélte el egyszer az Ujsáiró'k Nyugdij’inté- zetének a lakomáján (mert valamikor a ma­gyar újságírás lakomáin ott lenni megtisz­teltetés volt a kormány és a törvényhozás két házának tagjai részére), hogy amikor az egyházipolitikai javaslatok főrendiházi vitá­jában a javaslatok ellen felszólalt és szavai­nak nyomatékot adandó Szent Pált citálta, be­széde után felállóit Szilágyi Dez3Ő, aki igaz­ságügyi miniszteri minőségben képviselte a javaslatokat és a következőket mondotta: — ő Eminenciája hivatkozott Szent Pálra. Csakhogy Szent Pál az idézett helyen nem azt mondja, amit ő Eminenciája állít, hanem ezt . . . És itt citálta a szöveget. — Képzelhetik kérem, — szószerint idé­zem itt a boldog emlékű, kiváló főpap szavait — hogyan éreztem magamat, amikor a 'mi­niszter ur kétségbevonta idézetem helyes­ségét. Az ülésről hazajövet nyomban elővet­tem Szent Pált, megkerestem a vitás helyet és képzeljék el . . . annak a pogánynak igaza volt! Boldog ország . . . amelyben Szilágyi Dezső az István-étterem fehér asztalánál az­zal évődhetett egyik legjobb barátjával, Da­rányi Ignáccab a magyar mezőgazdaság ujjá- teremtőjévei A rádió legközelebbi csodái Mairconi érdekes nyilatkozata — Mi az „mlkro-hullám44 ? Róma, juaius 24. Guglielmo-Marconi a világsajtó számára néhány nap előtt az alábbi érdekes nyiliatkozatot tette: Ha elgondolkozunk a meghökkent) fejlődésen, amely a dróttalan távirás terén az utolsó harminc­nyolc évben végbement o fiatal találmány életé­ben, 'belátjuk, hogy teljesen lehetetlen megvonni azoknak a találmányoknak körvonalait, amelyek, mondjuk, a következő században kerülnek nyilvá­nosságra. A lehetőségek olyan határtalanok, hogy nagy a kísértés felöltemi a próféta szerepét. De tudni kell, hogy a spekuláció, amely természetsze­rűen hibás alapon épül, hasznos célt nem igen szolgálhat. Például nemrég egy amerikai tanárról azt me­sélték, hogy titokzatos dróttalan hullámokat fogott fel, amelyek még a tejutnál is messzibb vidékről érkeztek hozzá. Tegyük fed a vita kedvéért, hogy ezek a hullámok nem légköri zavarokból eredtek és igy megengedhető feltevés az is, hogy dróttalan kísérletek voltak, melyek segítségével egy másik bolygó lakosai próbáltak érintkezésibe kerülni a földdel. Bár egészen elképzelhető az a feltevés, boigy vannak egyéb lakott égitestek, amelyek a tu­dománynak ugyanolyan magas, vagy még maga­sabb fokán állnak, mint a mienk, de ismeretünk jelenlegi állapota túlságosan korlátozott, semhogy efféle kérdésről véleményt kockáztathatnánk meg. A dróttalan távíró fejlődésének jelenlegi hely­zete és a közeljövő mérlegelése az emberiségre nézve sokkal fontosabb ennél. Bár újabb időben nem történt szenzációsnak nevezhető felfedezés, bizonyos kutatások, amelyeknek kezdetei meglepő eredménnyel jártak, uj rádiókorszakot tárnak elénk, tele egyformán tudományos és kereskedelmi lehetőségek kimeríthetetlen gazdagságával. Azokra a kísérletekre hivatkozom, amelyeket a kishiullám- hosszokon végeztek. Két nagy tényező járt a rádió világszerte való elterjedésével együtt. Ezek közül az első a felve- vés intreferenciája, amelyeket résziben légköri, részben villamosrezgéeeik okoztak. Sok műkedvelő rádióbarát tudja, hogy gépek és világítótestek éter­hullámokat bocsátanak ki, amelyek közvetítőül szolgálnak. Ebben a legfontosabb, hogy mindezek a zavarok többé-kevésbé határozott hullámhosszon lépnek közbe, amely sajnos, gyakran éppen az em­beri rádiójának hullámhosszával azonos. A mikro-hullám A másik nagy probléma az éter növekvő teli tettségéből származik, amely az ügyes kezelés kö­vetkeztében ma még nincs fenyegető stádiumában. Mindamellett már ma is szigorúan korlátozott a dróttalan érintkezésre alkalmas hullámhosszak száma és sok ember, aki szeretne uj rádiósznlgá- latot, vagy állomást berendezni, erősen érzi a meg­felelő hullámhosszak hiányát. A 200—550-ig óe 1200-tól 1850-ig terjedő hullámlhosszok általában alacsonyabb, illetve magasabb rádió célokra szol­gálnak és ezeknek a hullámoknak a túlzsúfoltsága felelős a nehézségért,, amellyel találkozunk, ha bi­zonyos állomással érintkezésbe alkarunk kerülni. Eszünkbe kell tartani, hogy minden rádiókapcso­lat a „rádió-spektrum “-on jön létre, amely némileg analóg a fény-spektrummal, amelyre a szivárvány nyújt példát. Ezt a jelenséget a jelenlegi tudo­mányos szemléletek szerint éterrezgésefk okozzák. Azonban, ha sokkal kisebb hullámhosszakkal tudnánk élni rádiócélokra, akkor igen kielégítő megoldást találnánk a jelenlegi rádió nehézségek valamennyiére. Mert minél kisebbek a rádió hul- lámihosezok, annál szaporább a rezgésük. Például ötven centiméteres egészen kicsi, vagy „mikro­hullám" másodpercemkint hatszázmillió ciklussal di­csekszik. Ezzel szemben a London Régiónál száz­ötvenhat méteres hullámhosszánál csak másodper­cen kint 843 ciklussal találkozniuk, míg a telefonbe­szélgetéseknél ez a távolság mindössze kilencezer ciklus. Ez annyit jelent, hogy ha sücerül érintke­zést találnunk busz centiméterről egy méterig ter­jedő huilámhoeszokon, egyszerre a rádióérintkezés- nek mind eddig érintetlen területére jutnánk. Ilyenformán ugyanannyi rádióállomásunk volna az uj hullámhosszokon, amennyi jelenleg a mostani rendszer melleit működik. A telítettség aggodalma megszűnnék, az interferenciákkal és zavarokkal együtt, amelyek a jelenlegi rádióspektrummal ér­vényesülnek, de amelyek közül egy sem jut szerep­hez a mikro-hullámék rendszeréibe. A vatikáni rádió E mikro-hullámhosszokról már 1898-ban tudo­mást vettek, amikor az angol postahivatal mérnö­kei bebizonyították, hogy másfél mérfőldnyi távol­ságon sikerrel lehet alkalmazni harminc centiméte­res hullámokat dTÓttalan távíró érintkezésre é« ezt a távolságot hamarosan két és fél mérföldre fokozták. De félbehagyták e rendkívül rövid hul­lámhosszakon való kutatásokat. Olyan rendkívüli eredményeket értek el a sokkal nagyobb hullám­hosszakkal. Valóban, egészen a múlt évig a mikro­hullámhosszakat általában „optikaiaknak" nevez­ték, mert azt hitték, hogy egye'dűl vizuális célra szolgálnak, huszonöt mérföldes maximális távol­ságra, ami legföljebb a csatornán túlra való érint­kezésiben lett volna használható. De hosszú tapasztalat azt mutatja, hogy gyakran hibára vezet, ha az ember pusztán elméleti megfon­tolásokkal eredő korlátozásokba belenyugszik, vagy akár matematikai számításokra támaszkodik, amelyek hiányos ismeretekből származnak. Ebben a vonatkozásiban érdemes szóvá tenni, hogy 1901- ben, amikor először bizonyították be, hogy villa­mos ,h ull ám okát lehet közvetíteni az Atlanti óceá­non át, sok előkelő matematikus egyhangú véle­ménye az volt, hogy az efféle érintkezések végső határa 170 mérföld. Mintegy két évvel ezelőtt határozott eredmény­nyel végeztek rendszeres kutatásokat a mikro­hullámok sajátságaira nézve. Múlt évben sikerült kapcsolatot teremteni százhatvamnyolc mérföld tá­volságra a tengeren át. Továbbá múlt év április­ban végzett kísérletek eredményeképpen állandó mikro-hullámu telefonérintkezés van húsz kilomé­ternyi távolságban a Vatikán és a pápa Castel Gandolfo-i nyári palotája között. Ebben a legérde­kesebb, nem a távolság, ami aránylag kicsi, ha­nem az a tény, hogy a telefonszolgálat dombos és erdős területen megy végbe, ami azt bizonyítja be, hogy ezek a rendkívül rövid hullámok legyőzik az állítólagos természeti nehézségeket és a Mid gör- bülétét. Valóban ezeknek a hullámoknak keresztül kell jutniuk a terranuovi hatalmas olasz rádióállo­máson. Hogy keresztülhatolnak-e természeti aka­dályokon, vagy megkerülik, még nincs eldöntve. Annyi bizonyos ,és ez a fontos, hogy elbírnak ve­lük. Az uij rendszernek ráadásul megvan az az elő­nye és az bebizonyosodott dolog, hogy a hideg nem fog rajta és hogy természeténél fogva a tit­kosság biztosítva van. Jelen pillanatban hatalmas mikro-hullámkészülé- ken dolgozunk és ilyen természetű kísérletekkel töltjük el a nyarat. Ha e kísérletek sikerrel jár­nak, nem tulzunk, ha azt mondjuk, hogy a nyo­mukban beálló fejlődés rengeteget hozzá fog tenni a rádióvilág mai lelhet ős égéihez. Ezért ezeknek a kutatásoknak a jelentősége rendkívüli. Ezek között legmut-atósabb a televízió, amelynek nemsokára gyakorlati, kereskedelmi sze­repe lesz. De talán még ennél is fontosabb az, hogy a beszéd közvetítésének és felfogásának töb­bé seimmi akadálya sem lesz. * A gengszterek elraboltak egy ismert bankárt Csikágóban Csikágó, julius 3- Csikágóban újból szen­zációs emberrablás történt. John Factor is­mert és gazdag tőasdést társával, A1 Eokshedn- nel együtt ismeretlen tettesek elrabolták a város közeiéiben lévő villájából. A két ember, éppen autóba akart ülni, hogy visszatérjen Gsikágóibia, mikor hirtelen egy másik autó je­lent meg ellőttük és a bennülő gengszterek (revolverrel kénysaeritették őket, hogy az ő autójukba szánjanak. A rendőrség óriási ap­parátussal üldözi az emberrablókat, de egy- • ■ben John Factor barátijai maguk kísérelték meg, hogy a bankárt kiszabadítsák elrablói kezéből. Factor barátai 150.000 dollárt aján­lottak fői a bankár szabiadonbecsátásáért, sőt, mint a lapok jelentik, állandó hadi tanácsolt tartanak, hogy fegyveres erővel szabadítsák ki barátjukat, mert állítólag ismerik a rejtek­helyét, ahol a gangszterek fogva tartják. Két revolverei tüzeli 99 t « rv ff ts S az mdozQ csendőrökre Vágseliye metíett egy bandita Vágseliye, julius 3. (Saját tudósítónktól.) Iz­galmas banditaüldözés folyt le tegnapelőtt a kö­zeli Feteőjattó községiben. Néhány betörő ki akarta fosztani Menczel József jattói k öcs ma­rost, a csendőrség azonban idejében tudomást szerzett a dologról és beavatkozott. A bandi­ták üldözése köziben az egyik több lövést adott le a csendőrökre, melyek szerencsére célt. té­vesztettek. A bandita, aki két revolverrel volt felfegyverkezve és álarcot viselt, végül egy gazdasági épületbe menekült az üldöző csend­őrök elől, akik körülzárták és lefegyverezték. Letartóztatása pillanatában mindkét kezében egy-egy töltött revolvert szorongatott. Rövide­sen kiderült, hogy a hurokra került rabló Den- ga János rovottmultu sajgói munkással azonos, akit annak idején 10 évi fegyházbüntetéssel sújtottak emberölés miatt. Denga annak idején ■egy salgói gazdát tett el láb alól bestiális mó­don. Hat revolverlövéssel megölte, majd fel­vágta a torkát és a hullát elásta. Hét év letöl­tése után mint jóviseletü rabot próbaidőre sza­badlábra helyezték. A próbaidő lejárta után azonban ismét rossz útra tévedt. Ez év február '26-án kirabolta Beok Samu vágvecsei nagyke­reskedőt, akinek 'lakásába szintén revolverrel felfegyverkezve, álarcosán hatolt be. A tegnap­előtt! ráblási kísérlet ügyében ugyancsak letar­tóztatták két legényt is, akik ellen az a gyanú, hogy segédkeztek Dengának. A letartóztatott banditát megvasalva szállították be a nyitrai kerületi bíróság fogházába társaival együtt. Ónként hazatért a volt olmlitzi regülihadnagy, aki tavaly különböző csalások elkövetése után repülőgépen Német­országba szökött Briinn, julius 3. A csehszlovák határőrség Mikulov közelében szombaton délután letar­tóztatott egy fiatal férfit, akiről megállapítást nyert, hogy Sehor Ladiszláv volt olmützi re­pülőhadnaggyal azonos, aki — mint ismeretes — egy évvel ezelőtt katonai repülőgépen Né­metországba szökött. A hadnagynak nagy adósságai voltak, melyektől különféle szélhá­mosságok révén akart szabadulni. Az itteni hatóságok kérelmére a német hatóságok ki­adták a szökevény hadnagyot, de csak azzal a feltétellel, ha csupán a szélhámosságai miatt vonják itt felelősségre- Ezekért a szélhámos­ságokért hathónapi súlyos börtönre és rang- vesztésre ítélték a hadnagyot és büntetésének kitöltése után a törvény szerint egynapi sal- vus konduktust engedélyeztek a részére, hogy elhagyhassa az ország területét. Sehor ismét Németországba ment, azonban olyan nehéz körülmények közé került és a német hatósá­gok is utóbb már olyan bizalmatlanul bántak vele,- hogy hazatérésre határozta el magát. A volt hadnagyot kihallgatása után bekísérték a brünni hadosztálybiróság fogházába és ez­úttal a szökéséért fogja majd felelősségre vonni a hadbíróság. Egymillió dollár kárt okozott a vihar Csikágóban Csikágó, julius 3. Félelmetes zivatar és jég­eső tombolt vasárnap délután Csík ágó fölött, amely körülbelül egymillió dollárra tehető kárt okozott a városban. A vihar a házaik tetejét sodorta le és hatalmas fákat tépett ki gyöke­restől. A jégeső egy házcsoportnak valamennyi ablakát betörte. A félelmetes (vihar 17 percig tombolt, utána. felhőszakadás következett, amely elöntötte aiz uocákajt.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom