Prágai Magyar Hirlap, 1933. július (12. évfolyam, 147-171 / 3257-3281. szám)
1933-07-04 / 149. (3259.) szám
2 ■ A reggelije sokkal jobban ízlik önnek, ha a száját reggel igazi antiseptikus szájvízzel öblítette ki. Az ODOL-szájvíz a maga nemében egyedülálló olyan fertőtlenítő szertj tartalmaz, mely a szájban éjjel keletkező kellemetlen ízt megszünteti és egyszersmind pompásan üdítőleg hat. Nagyszabású katolikus ifjúsági kongresszus Prágában Prága, julius 3. Nagyszabású kongresszust rendezeti Prágában a csehszlovák katolikus ifjúság. A kongresszuson több mint háromezer kiküldött vtett részt a köztársaság legkülönbözőbb vidékéről. így például a ruszin ifjúság mintegy háromszáz taggal veit képviselve a kongresszuson. A tanácskozásokat a hradzsini dómban tartott nagy mise vezette be s utána zászlók alatt vonult végig Prága kocáin a Hradzsinból a kongresszus színhelyéig, a Zsófia-szigetig. Zsúfolásig telt teremben kezdődött meg a katolikus ifjak szövetségének tizenhatodik közgyűlése. Az elnökség melletti díszhelyen foglalt helyet Gojdics Péter eperjesi görögkatolikus püspök, aki a ruszin delegációi vezette Prágába. Doihalsky kanonok megnyitó beszéde után Gojdics püspök ruszin nyelven üdvözölte a kongresszust. A katolikus ifjúság összejött az egész, köztársaságból — mondotta egyebek közt, — hogy minden tagja egy-egy tégla legyen az öröm- teljesebb és boldogabb élet és jobb jövő kiépítésének, ami teljesen a kezében van. Azokat az alapokat, amelyen építeni akar, nem emberek, hnem Isten, a mi Jézus Krisztusunk rakta le. Mennél inkább eltávolodik Krisztustól, Krisztus tanításától Oroszország, Spanyolország vagy bármely más állam, annál nagyobb ott az anarchia, rendetlenség, zavargás, annál több ott a keserűség, sirás és könny s amit elérnek, nem a földi paradicsom, amit szeretnének, hanem a földi pokol. A püspök azután kihangsúlyozta, hogy a ruszin katolicizmus háború utáni sorsa hasonló volt a katolicizmuséhoz. A kongresszus legnagyobb hatású beszédét Kaspar prágai érsek mondotta. Az emelkedett szellemben lefolyt kétnapos kongresszus kapcsán a ruszin egyetemi ifjúság igen sikerült „podkar- patszka ruszi“ estélyt rendezett, melyen Kaspar érsek és Gojdics püspök is megjelent. Ajánlja a „Nagyasszonyt** nőismerősei közt! RÜi$Ű2f 1933 JuMu« 4, kedd* MMBMIW Ilin 1 l'i II m IIIW -.''VJlu—naOTMMBmmmut — Az osztrák politikai káosz Megiáiicolva vitték el az Iskolából a traiskirchenl gimnázium bombamerénylő diákjait Becs, július 3. A becs—hadeni villamos vonat ellen elkövetett dinamitmerénylettel kapcsolatban a hatóságok letartóztatták és mieg- láncolya elszúdították a traiskireheni középiskolai internátuiS négy növendékét. A traiskireheni internátns előbb katonai iskola volt, ma pedig nyilvános középiskolai internátus. A Somi- und Montagszeitung jelentése szerint az iskola egyik növendékénél nagymennyiségű dinamitot találtak. A négy letartóztatott diák Kaalamak, a merénylő diáknak és Gazdának, a szökésben levő merénylőnek barátja volt. A tegnapról-mára virradó éjjel a traiskireheni iskola egyik tanárát is letartóztatták, mert az a gyanú merült föl, hogy a diákokkal együtt készítette ei'ö a merényletet. A tanár nevét egyelőre titokban tartják. Gastein fürdőben a nemzeti szocialisták a vízesés fölé horogkeresztes zászlót tűztek ki egy fára. A zászlót nehezen lehetett eltávoli- tani, mert a horogkeresz-íesek eliürészelték a vízesés fölé nyúló fát, amely igy egyetlen embert sem bírt el. IseM fürdőben Tauber Miksa nagyiparos háza elé veszélytelen bombát helyeztek. Tauber Miksa Tauber Riebárd kamaraénekes bátyja. Az ischli fürdő-vendégek előtt eltitkolták az esetet, nehogy a fürdőben pánik keletkezzék. Badenben az éjjel négy robbanás történt, amely újból izgalmat okozott a lakosság körében. A nemzeti szocialisták valószínűleg minden éjjel meg akarják ijeszteni a íürdővendé- geket. BuUgenlaiidbél és Stájerországból hasonlóképpen számos szabotázSa.ktusról érkezik bir. A Stájerországból Burgenlandba vezető vasútvonal ellen merényletet követtek el. A személyvonat mozdonyvezetője idejekorán észrevette, hogy a vágányra hatalmas kődarabokat helyeztek és megállította vonatják Vadnzban tegnap megalakult az első lich- ten&teini nemzeti szocialista helyi szervezet. Tirol Vorarlberg és Bajorország nemzeti szocialista vezetői ebbe a szervezetbe tömörültek, hogy innét intézzék az agitációt az osztrák tartományokban. Az uj msütis-íiaésersg Bées, julius 3. A Wiener Somi- und M011- tagszeiiung értesülése szerint a nagyhatalmak a közeli napokban hivatalosan értesítik Ausztriát, hogy megengedik az osztrák milícia-hadsereg megszervezését. A népszövetség máris beleegyezett az osztrák miüciahadsereg fölállításába. 1934 februárjában először tartanak a háború óta Ausztriában sorozásokat a mi- liciabadsereg tagjainak összeválogatására. Az eddigi jelentések szerint Ausztria körülbelül 30—40 ezer katonát hiv be, hogy' eredményesen föivehesse a harcot a nemzeti szocialista Amszterdam, július 3. Tegnap, vasárnap reggel hat óra óta szakadatlanul özönlött a nép a kikötőbe az olasz .repülőgépek megtekintésére. A repülőgépek kikötőjéhez vezető utakat rendőrök állták el, igy a. közönség csak nagy távolságból szemlélhette a hatalmas gépmadarakat. Csupán a városi tanács és az idegen előkelőségek juthattak a kikötő közelébe. Hat óra ötven perckor riadót fújnak: minden ember készenlétben van. Minden ember repülőernyővel látja el magát és meleg ruhákba burkolódzik, hogy védje magát a hideg ellen az északi szakaszon. Egy repülőgép száll fel magányosan ég elrepül keleti irányban: mindenki tudja, hogy Gronau német pilóta az, aki a német kormány megbízásából érkezett Balbo üdvözlésére és most indul vissza Németországba. Hét óra harminc perckor adják ki a parancsot: indulni. Balbo miniszter gépe emelkedik elsőnek a levegőbe az összegyűlt tömegek tapsvihara közben. Sorban szállnak fel a gépek és mikor valamennyi egy csoportban van, Balbo repülőgépe hirtelen északi irányba kanyarodik. A többi parádés sorrendben utána. Londonderry, julius 3. Balbo miniszter repülőraja ma délben Amszterdamból öt órai repülés után ideérkezett. A leszállás a legszabályosabban, minden inmozgalommal. Az eddigi osztrák zsoldos hadsereg túl drágának és bizonytalannak bizonyult, úgy hogy szükségesnek mutatkozott az olcsóbb és kifogástalanul működő hadsereg megszervezésére. A nemzeti szocialista veszedelem jegyében a nagyhatalmak is belátták, hogy Ausztriának engedélyezni kell a rendes hadsereget s így a st- germaini békeszerződéssel ellentétben beleegyeztek az osztrák sorozások megtartásába. cidens nélkül történt meg a Foyle-tó közelében. Elsőnek Balbo miniszter gépe ereszkedik alá a vizre, majd utána sorban a többi, mindegyik az előre kijelölt helyen. Baibo miniszter mosolyogva, cigarettával a szájában száll ki a gépből és azonnal szóba ereszkedik az újságírókkal1, akik autón érkeztek a tengerpartra. A parton megjelenő előkelőségek és az óriási tömeg lelkesedve fogadták az olasz pilótákat. A repülőgépek Londonderryben csupán élelmet és üzemanyagokat vesznek fel ée azonnal tovább indulnak Izland felé, feltéve, hogy az időjárási jelentések kedvezők lesznek. Tekintve, hogy a benzintartályok megtöltése sok időt vesz igénybe és az eddigi időjáráejelöntések sem kielégítő ek, az indulás valószínűleg csak kedden fog megtörténni. — Megszökött egjr veszedelmes gangsster a Jegyházból. Newyorkból jelentik: Artihur Palumbo, az egyik legveszedelmesebb newyorki bandita megszökött & westőhesteri íegyMzból. A gangszter ezúttal már másodszor szökik meg ebben az évben ugyanabból a fegyíházbői. Legutóbb, tekintettel a szökési veszélyre, külön cellában helyezték el, de innen is sikerült megszöknie. Az őr szerint Palum- bo a zárkának ajtaján lévő zárat fűrészelte le. Baibo vezetésével második állomásukra, Londonderrybe érkeztek az olasz repülők öt éra alatt, simán tették meg az utat Amsterdamból Írországig Trwr^—t" ~-inrr- v-rrrn..J.>rt7wl ii-Or*.1 il Hit HHW81 SZOMBATBA VIKTOR: y KÜLÖNÖS OLASZ NYAK llllllll)IIÍIIIlil|lllílii!MlllIílil!ll!llii!ÍIIM REGÉNY (12) — Hát az asszonyod hol van? Arcán összehúzó diák a ráncok. — Nincs. Elment. Éreztem, hogy tapintatlan vagyok, de azárt tovább faggattam: — Rokonokhoz ment? — Nem. Elment katonákkal. Már harmadnapja elment és nem tudom, vissza jön-e? Hát ez nem olyan mondás volt, amit vidám felelet követhetne- Mellé ültem a küszöbre és megértőén hallgattam. Sokáig ültünk igy, mély csendben. — Sajnálod? — kérdeztem nagy sokára. Megrántotta a vállát: — Tudja Isten! Unta magát, odaátról hoztam, a Krbavából, ahol vidámabb élete volt. Jöttek ezek a katonák, itt tamburáztak, szaladgáltak napok óta s egyszer csak elment velük együtt az asszony is. — Mit gondolsz, visszajön? Rám nézett, szeméből nem lehetett kiolvasni semmit. Ilyen egykedvűség! — Azt nem tudom én. Ha visszajön, agyonütöm ... — Agyonütöd? — Ezzel a fejszével... Felvette a fejszét és megsimogatta a nyelét. — Ilyet ne tégy... — mondtam nagyon csendesen — ez bűn. — És az nem bűn, hogy elszökött? Jó sora volt, nem kellett sokat dolgoznia, én végeztem minden munkát és mégis megszédült. Mondd, van neked asszonyod? — Nincs hál istennek — mondtam és Verára kellett gondolnom. Szent Isten, azt a lányt otthagytam egyedül a kőrakáson, mellette a katonatábor, a szomszédságában ütötték fel a tisztek sátrát ,ezek a tisztek kifenve és kiöltözve kalandra éheztek, micsoda buta lelki- ismeretlenség volt otthagyni azt a lányt egyedül. önző, önző, háromszor is önző férfi... — Ha nincs, ne is legyen — gyújtott pipára a tanyás és elkergette magától a kutyát. — Nálatok, uraknál is csak igy van ez: azt hiszed, tiéd az asszony és egy szép napon elviszi valami csavargó s ha visszakerül, már nem a régi... A szavát hirtelen, mintha elvágták volna. Felállott és a kis útra meredt. Lassan lépett előre: a keskeny utón egy nő közeledett. Fekete-fehér ünneplőben, volt, kendőjét a kezében tartotta s úgy jött, mintha nem is tudná, hol van. A paraszt előre tett néhány lépést, aztán elorditóttá magát. — Ne csinálj bolondot! -- ugrottam fel a küszöbről és félrerugtam a fejszét. De az felvette. Az asszony már ott állt a háznál. Megállt és rámnézett.. A paraszt egy lépést sem tett feléje, szemei kidagadtak, úgy nézte az asz- szonyt. Egyszerű hegyi szépség. 'Most csinos. Ti-z év múlva azt hinnéd, vén, öreg asszony. — Hazajöttem — mondta és megsimogaíta a kutyát. Az állat engedelmesen dörgöl ódzott a kezéhez. — Jő napot, gospodine, — biccentette meg a fejét felém is, — még sohasem láttalak. Hivatalos ember vagy? Ez a rettentő nyugalom, ez a hihetetlen asz- szonyi fölény engem is megzavart. Ennek a nőnek a velencések lelhettek az ősei, vagy valami normán gályáról szállt le az ősapja: hideg volt ós számitő, de szemében mosoly csillant meg és könnyedén legyintett az ura felé: — Jól kisétáltam magam! Most majd itthon maradok jövő ilyenkorig... Az ember lihegett. Rámnézett zavartan s az asszonya tekintetét kutatta. Abban a szemben azonban annyi ártatlanság tükröződött hirtelen, még mosoly is ugrált a szája szögletében a nőnek, hogy a férfi lassan csúsztatta le kezéből a fejszét. A vasszerszám egyet koppant a kövön s ott maradt. Az asszony bement a házba. A nehéz, keserű férfi engedelmesen utána .. • — Gospodine, — szólt ki még az asszony a házból, de ez a hang már a diadalmas győzelem hangija volt, — a feleséged ott ül a kövön és téged vár alighanem, jó lesz rá vigyáznod, mondom neked ... Istenem! Vera ott vár... Vera ... Köszönni akartam a gazdának, aki újra előzött és komoran állott meg előttem. — Én most szégyellem magam előtted, gosz- podin, én agyon akartam ütni. De mit csináljak egyedül? Akár vigyázol -rájuk, akár szabadon engeded őket: nem tudod őket megérteni. De -te szaladj, mert hátha későn érsz oda te is ... Nem hallottam, mit kiáltott még utánam. Futva indultam a keskeny utón fölfelé, a kutya egyideig viháncolva szaladt mellettem, azt hitte, játszani akarok vele, aztán elunta és lassan visszafordult. Futottam-futottam a köves utón, a páfrányok között, már alkonyodéi kezdeti, egyre gyorsabban hullott alá az este, hűvös szél indult a fák között.. A réseken megcsillant messziről a tálbori konyhák tüze, lovak topogtak a tisztáson, egy őrmester keservesen ordított s egy szakasz baka most ment őrségre . •. kétszer elvétettem az utat •.. már kint vagyok az országúton ... fehér kőrakások... Vera, Vera, a nevét is kiáltom..-, valaki elkapja a kabátom szárnyát, ha észre nem vesz, elfutok mellette... Vera volt... — Hova szalad, barátom? — mondta csendesen és mosolygott. IA nagy futásnak hirtelen vége szakadt. Ott ült Vera a kőrakáson, ahol elhagytam, mellette egy csokor virág, amit összeszedett és temérdek fűszál, amit tépegetett. Ott ült egymagában és várt. — Vera! — fogtam meg a kezét — ne haragudjon, nagyon messzire mentem, ezt nem lett volna szabad megtennem. Nem történt valami baja? — Semmi, — mondta kedvesen és kezembe tette a karszti virágokat — ez a győztes futó jutalma ... — Mit csinált azóta? — Vártam magára. Tudtam, hogy visszajön. Körülnéztem. A sötétségben csak a sátrak oldala világított a visszfényben, szekerekre katonák telepedtek és énekeltek egyhangú melódiát, a tiszti sátor előtt borosüvegeket koocantgatott egy tisztiszolga, lovak nyerítettek vidáman s egy csoport katona most gyűjtötte össze a teleifonhuzaloka. — Nem félt? — kérdeztem ijedten. — Mitől? — nyitotta a szemét kerekre . hiszem tudtam, hogy maga jönni fog... — Talán nem is érdemiem meg ezt a maga nagy bizalmát! — Elfelejti, hogy én magamban bízom, — mondta majdnem kiáltva és büszkén. Megindultunk a széles utón, befelé a városkába. Milyen csendes, roppant csendes, néma volt ez a város. Néma város a karszti estében. Néhány vManylámpa csillogott az uc- cák sarkán, a vendéglőben nekikeseredett tiszt énekelt karlócai ürmös melleit... Úgy lopakodtunk föl a lépcsőn, mint a tolvajok. Két külön szoba, kezdetleges, kicsi szálló, errefelé autóversenyzőket és nemzetközi hírvivőket nemigen szoktak fogni. Ugv éreztem magam, mintha Csipkerózsika -kastélyának pókhálóit téptem volna szét tapintatlan kezekkel Két -napig maradtunk. Még a kezét sem csókoltam meg. Lovagja voltam, gardedám- Csak a ruhatári jegy hiányzott még a teljes felszereléshez... (Folytatjuk.) lif tanár a felbujtó? — Februárban Ausztria milícia-hadsereget kap
