Prágai Magyar Hirlap, 1933. július (12. évfolyam, 147-171 / 3257-3281. szám)

1933-07-01 / 147. (3257.) szám

4

M iiiíatüredi itótaíáihoxó után

3rta: (fi. Vosóry Jitadáv

Áldassék Pakots József emlékezete!

Áldassék azért is, mert az ő páratlamal kedves személye és egyénisége volt az, mely összehozta egymás közt előbb a magyarországi Írókat, aztán velük az utódállamok magyar íróit.

Tavaly a balatoni volt, az idém a lillafüredi Írókét lett volna a nagy találkozás, melyen összejöttek s megismerték egymást a magyar irók, mely alkalmat és módot adott arra, hogy az utódállamok magyar irói közvetlen, személyes érintkezést találjanak a magyarországiakkal.

Sajnos, most a sors közbeszólt. Alig kezdődött meg a lillafüredi napok folyása, máris vége szakadt tragikusan, megdöbbentő hirtelenséggel.

*

Pakots József volt az, aki Móric Zsig- mond és Kárpáty Aurél szellemi, Kodolányi János és Terescsényi György 'adminisztratív tevékenységével megteremtette az 1. G. E.-et, az irók gazdasági egyesületét és életet vitt abba, a megvalósulás felé építve az elgondolást.

Mi az I. G. E.? Egy egyesület, melyben nincs tagfelvétel, melynek tagjai nem fizetnek tagsági dijat.

Az T. G. E.-mek tagjává lett, az I. G. E. tagjának tekintett minden Írót, aki magyarnak vallja magát, magyarul ír. Az I. G. E. vezetése tudott ma is pénzt szerezni, hogy segitse a legszegényebbeket, hogy évente legalább egyetlen gondtalan pihenő hetet biztosítson azok számára, akik előtt a nyaralás csak mint fogalom ismeretes, még pedig olyan helyen, hová csak a jómódú ember tud eljutni.

Pakots Józsefnek és hűséges segítőtársainak az volt a törekvésük, hogy egymás közt ismertessék meg és értessék meg a magyar Írókat, hogy az irói-héttel a közfigyelmet felhívják az irók írásaira, hogy az írói-héten előadásokkal emeljék az írók horizontját s végül, hogy politika-, világnézetmentesen összehozzanak minden magyar irót.

Ilyen tömörítő egyesület nincs egyetlen nemzet irói társadalmának eem. PaiWte Jósáé! I. G. E.-je a Legdemokratikusabb elgondolás és felfogás megkezdett, már folyamatban volt megvalósítása volt

Kell találni méltó utódját Pakots Józsefnek! Kell lenni olyan uj vezetőnek, aki folytatni fogja azt, amit Pakots József megkezdett! A legyen-t megkívánja a magyarországi irók érdeke, parancsolja az általános magyar szellemi érdek!

*

örőmteljesen kezdődött a lillafüredi írói- hét. Ott volt a jobboldaltól a szélső balig, a magyar nemzeti irodalom képviselőitől az internacionalista felfogásuakig sok-sok magyar iró. A magyar kormány képviselője hivatalosan és ünnepélyesen üdvözölte az irói- hetet s annak résztvevőit. Pakots József a szomorú estüvé lett hétfői delén azért indult el — utolsó földi utazására — Lillafüredről Budapestre, hogy Gömbös Gyula miniszter- elnököt és Hóman Bálint kultuszminisztert lehívja, lekisérje a hét derekára Lillafüredire, hogy bemutassa neki nyelvi egységét a magyar irók gazdasági tömörítésének, hogy a magyar kormány feje, a magyar kultúra hivatalos vezetője közvetlenül ismerjék és hallgassák meg a magyar írókat.

*

A hét napra tervezett irói-hét alig csak kétszer huszonnégy óráig tartott. De igy is elég volt ahhoz, hogy sokakat összehozzon, akik egyébként nem igen kerülnek közel egymáshoz s tapasztalatokkal szolgáljon a jövőre.

Az utódállamok magyar Íróinak legtöbbje siefve sietett Lillafüredre. Nagy számban volt ott Erdély: dr. Ligeti Ernőt, a kolozsvári magyar újságírás egyik legértékesebb tagját, a neves irót és a magyar kisebbségi élet nagy munkását, Szántó Györgyöt, a mindkét szemére vak kitűnő erdélyi regényírót már ott találtam, a tragikus befejezésre érkezett meg dr. Tavaszi Sándor, a kolozsvári református teológia kitűnő professzora és iró, útban volt Tamási Áron, készült Nyirő József és jöttek volna onnan még többen.

Szlovenszkó magyar Íróinak ismert személye Farkas István volt, a többiekben Szlovenszkó és Ruszinszkó inkább csak a baloldali, inkább csak a szavukban magyar Írókkal volt képviselve — elég helytelenül.

Feltűnően kis számban jelent meg a ma- gyiajanorsrósri. n balosok által nacionalistának,

1838 foifajg 1, «o<robat

A 400 éves késmárki gimnázium volt növendékei emléktáblával hódolnak intézetük nagy múltjának

A jubileumi ünnepségek második napja

Késmárk, janimé 30. (A P. M. H. mmnkaitáreánaik jelentése.) A késmárki német gimnázium 400 éArns fönináíláeának ünnepére időközben Romániából és Jugoszláviából is 'megérkeztek Késmárkra az 'intézet volt növendékei. Dr. Dé- ■rer iskolaügyi miniszter arra való hivatkozással, hogy minisztertanácson kell lennie, kimentette .elmaradását és képviseletével dr. Piseoky min. .tanácsost bízta meg. A szlovenezkói evangélikus egyházat dr. Klimo Jaroslav kerületi 'főfelügyelő és Cobrda Vladimír püspök, a sze- peevárosi ev. egyházkerületet Varga Imre főesperes és dr. Kalchbrenner Hugó főfelügyelő, a német evangélikus szövetséget Nitsch Andor képviselő, a morva—szilézia—csehországi német ev. egyházat dr. Zilcher főesperes, a kárpátaljai ev. egyházkerületet Faíx Mihály főes- per.es, a németországi Guetav Adolf-Véréint dr. Geissler főtitkár, a pozsonyi országos hivatalt dr. Odrobinyák járási biztos, Késmárk városát Gotsch János főjegyző képviselték az ünnepségeken.

A jubiláns ünnepségek mai második napja egy gondosan előkészített és a késmárki gimnázium hatalmas kultiunmunkájáról élénk és beszédes .tanúságot tévő iskolai záróünnepóly- lyel vette kezdetét, amelyet a .történelmi emlékű és nagy mübeccset bíró evangélikus fatemp- lomban tartottak meg. Az 1426 ülőhelyet számláló gyönyörű templom zsúfolásig megtelt ünneplő közönséggel. A szepesi himnusz elének- lése vezette be a záróünmepélyt, majd az iskolai zenekar Hándel „Bevezetés a 42. zsoltárhoz" cirnü szerzeményét játszotta el. Szlovák, német és francia nyelven adtak ezután az iskola növendékei .költeményeket elő, a VIII. osztály két végzett növendéke: Streck Imre és TRendl Miklós pedig német, illetve latin beszédben köszönték m.eg a tanári karnak a nyolc év gondos oktatását és nevelését. Az Iskola növendékei ezután eljátszottak eoy, a 'késmárki gimnázium történetéből vett jelenetet, amelynek Weisser Róbert igazgató a szerzője, majd Weisser igazgató mondott Jendüler tes és gondolatokkal teli, szép záróbeszédet.

Ugyancsak a fatemplomlban tartották meg ezután a gimnázium volt növendékei ünnepi konventjüket, amelyen Mattyasovszlky Elemér dr. késmárki városi ügyész elnökölt, aki szlovák-, német- és magyarnyelvű, rendkívül tartalmas és nagy hatást keltett üdvözlő beszédéiben .behatóan foglalkozott az iskola történetével. „Elámiulva látjuk az iskola történetéből — mondotta többek között dr. Mattyasovszky —, hogy milyen szívós kitartással tartotta fönn és fejlesztette a város, az egyház, a polgárság és a nemesség a késmárki gimnáziumot,

amely községi .paroohiális iskolából latin, majd humanisztikus iskolává, sőt főiskolává is fejlődött, hogy azután mint főgimnázium kristályosodjon ki. Mi mindnyájan, akik közelről és távolról idesereglettünk, hogy ezen a rendkívül jelentős ünnepen rész,tvegyünk, itt kaptuk a tudást és az erkölcsi alapot, amelynek révén az emberi társadalom hasznos tagjaivá válhattunk. Ez az iskolái, amelynek jó híre messze földre terjed, mindig nagyban hozzájárult ahhoz, hogy diákjai annál a soknyelvüségnéi. fogva, amelyet itt Késmárkon ebben az iskolában elsajátítottak, el tudjanak helyezkedni és a köz javára munkálkodni tudjanak. Büszke hálával tölt el bennünket az a tudat, hogy az életpályánk ebből az iskolából indult ki.“

A nagy tetszéssel fogadott elnöki megnyitó 'után Weisser Róbert igazgató, majd az intézetnek negyven éven át volt érdemes és általános ibeicsülésmek örvendő igazgatója, Bruck- ner Károly üdvözölték meleg szavakkal az intézet volt növendékeinek hatalmas seregét, 'amely megható ttan és nagy szeretettel ünnepelte volt igazgatóját. Dr. Kéler Tibor felügyelő üdvözlő szavai után a volt növendékek ne- 'vében szlovákul Lincényi Lajos ev. lelkész, németül Stenczel Mihály igazgató és magyarul dr. Pazár Zoltán budapesti kúriai bíró fejezték ki a volt tanulók háláját és ragaszkodását, •amelyet a késmárki gimmáziuimuial szemben éreznek Dr. Pazár különös súlyt helyezett annak kiemelésére, hogy mindig a valláserkölcsi alapon álló oktatás volt az, amely a késmárki gimnázium növendékeinek sorából annyi közéleti és tudományos kiválóságot termelt ki. Ezután az iskola legidősebb élő volt növendéke, a 92 éves Alexy Mátyás jugoszláviai ev. lelkész szólalt föl, akinek hálatelt szavai nyomán aiz egybegyűltek meleg ünneplésben részesítették a jubiláló iskolát, végül dr. Glücks- mann Ödön késmárki ügyvéd terjesztette elő az elő kész itőibizotteág ama javaslatát, hogy a 400 éves jubileum alkalmából a volt növendékek emléktáblát állítsanak Sovánka Károly festőművész-szobrász tervei szerint az iskolának. Az indítványt a gyűlés, amely rendkívül lelkes, meleg és bensőséges hangulatban folyt le é6 itanujelét adta annak a változatlan rar gaszkodó szeretetnek, amellyel’ volt növendékei a késmárki alma mater iránt viseltetnek, nagy Lelkesedéssel tette magáévá.

Az ünnepi konvent résztvevői ezután a temetőbe vonultak, ahol dr. Wodilla Pál leilkészr tanár imája és Koziay Kálmán lelkész-tanár meghatóan szép emlékbeszéde után megkoszorúzták az elhunyt tanárok sírjait.

Délután az egyes évfolyamok tíz-, húsz-, harminc- és negyvenéves találkozóit tartották meg,

este hét órakor pedig a késmárki kereskedőés ipa.roskaszinó 120 tagú vegyeskara és a késmárki zenebarátok 46 tag.u zenekara dr. Nitsch Alfonz tanár vezényletével előadták Haydn „A négy évszak11 cirnü oratóriumát. A szólókat Rockéi Klára késmárki hang,-verseny énekesnő, Furch Ferenc pozsonyi kangversenyr énekes és Ondruschka Ro-lf brünni operaénekes adták elő. Az ének- és zenekari együttes, a fa templom kettős nagy orgonája a templom 'művészies környezetében nagyszerűen és hatásosan érvényesültek, a templomot zsúfolásig megtöltő közönség a kiváló .készséggel és tökéletes muzikalitással előadott oratórium szépségeiért és a ritka zenei élvezetért 6zünni nem akaró tapssal ünnepelte a vezénylő karnagyot, a szólistákat és az 0ssz.es közreműködőket. A jubiláns ünnepségek második napját ismerkedési estély fejezte be, amely a késő éjszakai órákig együtt tartotta a régi emlékeket fölidéző és évek óta megszakított barátságokat örömmel fölujitó vendégeket. (N.)

— Dobrámszíky János képviselő Nagy mi- hályoji. Tudósi tónk jelenti: Az országos ke- resztényszoc ial ista párt a napokban tartotta nagysikerű körzeti gyűlését Nagymihályon, amely alkalommal Dobránszky János nemzetgyűlési képviselő is beszámolót tartott. A gyűlésen nemcsak a helyi szervezet tagjai, de a közeli 'környék számos községének kiküldöttei is részt vettek. Dobránszky képviselőt a körzeti pártelnök üdvözölte, majd Dobránszky általános figyelem mellett mondotta el beszámolóját a politikai helyzetről, ismertette a törvényhozás előtt fekvő legújabb törvényjavaslatokat s a kormánytöbbség törekvéseivel szemben a gazdatársadalom és a földmunkások súlyos helyzetén való sürgős orvoslást követelte. A nagy tetszéssel fogadott beszéd után Dobránszky képviselő Szobrán cra ment, ahol a helyi szervezet tartott bizalmas értekezletet.

— Református vallásos est Técsőn. Técsőről jelentik: A tócsői református egyház erkölcsileg és anyagilag kitünően sikerült vallásos estet rendezett. A gyülekezeti ének után Orosz Imre szöllősgyulai. lelkész tartott hatásos bibliai magyarázatot. Utána l6aák I-mre helybeli lelkész Pór is Béláné református tanitóné harmóniáim- kísérete mellett egy operaáriát énekelt nagy hatással a „Bibliás etmibetr" cirnü operából. Azután az ’iskolásgyermekek és a leánykör tagjai szavaltak, majd a vegyeskor és a férfikar sikerült énekszámokat adott elő Fóris Béla igazgató-tanító vezetése mellett Az ifjúsági kör tagjai a „Karácsonyéit" cirnü vallásos színdarabot adták elő Borbély József rendezésében. Végül Lajos Sándor famcsikai lelkész szép beszéddel és imádsággal zárta be a vallásos estet-. A színdarab főszereplői Kaszó Erzsébet-, Böké- nyi Béla, Csik Gábor és Katona István voltak.

még inkább jobb-oldalinak mondott magyar irodalom gárdája.

*

Magas kuliűfális és szellemi értéket ígérő volt az oiS&lfesorozat egyes számaiban. Arra lett ■pofeia hivatott, hogy megvilágítsa a magyar irók s >a magyar irodalom sok szellemi problémáját és aktualitását. Kosztolányi Dezső, dr. Balassa József, Kárpáti Aurél, Tábori Kornél, Frey András megtartott előadása, Móricz Zsigmond és dr. Laimbrecht Kálmán megnyitója., illetve bevezetője bizonyította és ígérte a hét nívóját és értékességét.

Egészen biztos, hogy lettek volna kérdések, melyek nagy diskussziót keltettek volna, lettek volna témák, melyek alaposan megvitatták volna a magyar iró, az utódállamok magyar irói, az utódállamok magyar szellemi élete egyes kiélezettebb, vagy helytelenül ismert és felfogott problémáit.

És itt tartva,, bizonyos kényes vonatkozásokat érintettem., nem tehetek róla, de egész őszintén kell beszélnem:

— Sajnos, a kevésbé nemzeti felfogású éls irányzatú magyar és magyarnyelvű irók •sokkal összetartóbbak, sokkal nagyobb érdekközösséget tartók, sokkal mozgékonyabba]/; és agilisabbak felfogásuk kolpor tál ásóban , propagandájában,, mint a nemzeti irányzat iró képviselői! Többet s jobban foglalkoznak felfogásuk népszerűsítésével, a tömegekbe való kivitelével, irói felfogásuk és politiai szemléletük mások előtt való ismertetésével, azt helyesnek való feltüntetésével, másoknak ily irányban való informálásával és meggyőzésével, mint az általuk jobb-oldalinak, nacionalistának nevezett irodalmi irány munkásai és hívei.

így Lillafüreden a következő volt a helyzet: a magyarországi, az utódállamok, de főként Szlovenszkó baloldali, nem magyar nemzeti irányzatú irói ott voltak, találkozásuk volt a magyar baloldali írókkal, tovább építették már megvolt nexusaikat és tudtak

volna úgy vezetni egy esetleges diskusszió- ban, hogy az egészen helytelen és téves szellemi s nemzeti vonatkozású információval szolgáljon a magyarországi magyar irók számára, hogy azt bizonyítsák: Szlovenszkóiban a baloldali, nem nemzeti irány a magyar szellem jelenének és jövőjének útja és elhatározása. Ezzel szemben az igazi nemzeti érzés és felfogás iróképviselői sem innen, sem onnan nem igen voltak ott Lillafüreden, nem volt egymással találkozásuk s nem törődtek azzal, hogy esetleg nagyon is szükséges lenne jelenlétük és megnyilatkozásuk.

Nem kívánok pálcát törni a baloldal ellen ,s a jobb mellett. Ha igy tennék, éppen Pa- krls József nemes és értékes elgondolásával találnám szemben magam, amit nemcsak az ő emléke, hanem a nagy, közös érdek, a kiegyenlítés és összehozás fontossága és szükségessége miatt sem akarnék tenni. Azérí teszem ezeket a megállapításokat, hogy figyelmeztessek a jövőre, a magyar memlzeíti érdekek javárta.

Lillafüreden az iró-héten, a magyarországiakkal való beszélgetésben ismét csak azt a szomorú megállapítást kellett tennem, hogy odaát nem ismernek bennünket eléggé, nincsenek úgy tájékoztatva helyzetünkről s dolgainkról az irói s u.jsáigffrói körökben sem, mint kellene, mint az természete* * volna, mint azt megkívánná a Magyarország határain kívül élő többrnH Hőnyi s mint a mindenütt élő magyarság közös, nagy érdeke.

Az egymás közti beszélgetésben a magyar- országiaktól olyan megnyilatkozásokat is hallottam, melyek azt feltételezik, hogy az itteni kisebbségi magyarságnak nincsenek súlyos panaszai és sérelmei. Sokan nem tudják példán!1 azt sem, hogy van magyar lap, mely csak nyelvében magyar (ilyen Erdélyben nincs!), nem tudják, hogy egyes magyar újságok és •munkásai éppen nem a magyarság és törekvései szolgálatában állanak, naivak, hiszékenyek, a külső felületes látszat és az észre nem vett propaganda halasa alatt itélők. S akkor, mikor beszélni kezdtem, hogy a helyzetet és körülményeket ismertessem, jellemezzem, hogy naivitásukra rámutassak, hogy hiszékenységük és könnyen átélésük árnyoldalait megvilágítsam, szinte arra voltak egyesek hajlandók, hogy engem, az igazat mondót tartsanak lefogultnak, túlzónak.

*

Ezek voltak számomra Lillafüred impresz- sziói. S nekünk mindnyájunknak, akik a nemzeti érzést érezzük, a nemzeti életet és keserveit éljük, a az első'kötelességünk, hogy mindent elkövessünk annak érdekében, hogy legalább Magyarországon tudjanak rólunk, ismerjék dolgainkat. Ennek a fontos óéinak egyik legelső lehetősége és szükségessége az, hogy az utódállamok magyar irói, újságírói senyék meg egymást, minél többet jöjjenek össze egymással. Ha ez a gyakori találkozás megtörténik, ha kiimélyül a kölcsönös össze ismerkedés, akkor talán megváltozik velünk szemben Magyarországon a mai helyzet, mely nemcsak érthetetlen, hanem elszomorító is. Akkor talán lesz .magyarországi újság, mely állandóan, céltudatosan, programszerűen foglalkozik velünk, megismerteti életünket, helyzetünket a magyarországi közvéleménnyel és sarkallni fog minden vonatkozásban arra, hogy törődjenek velünk. Akkor talán megszületik az a magyarországi irói irá'smü, mely megírja a magyar sors nagy regényét — 1919 után.

*

Sok száz díszes, üvegházi virágú koszorú volt Pakots József ravatalán. Az utódállamok magyar Íróinak koszorúja mezei virágokból: búzavirágból, pipacsból, margarétából, búzás,zálakból volt fonva. Ha látta Pakots József, bizonyára nagyon tetszett neki. A Magyarország határain kívül élő magyar irók nevében Szántó György mondott egyszerű, de mély hatású szavakat, méltókat Pakots Józsefhez és nemes elgondolásához.