Prágai Magyar Hirlap, 1933. július (12. évfolyam, 147-171 / 3257-3281. szám)

1933-07-28 / 169. (3279.) szám

1033 julius 28, péntek. érdekel a barátság, a hírnév, a hazám Se. Te! Te! nincs más a világén, mintha minden egyéb megsemmisült volna. Ragaszkodom a becsülethez, mert te ragaszkodói a győzelem­hez, mert ez örömet okoz neked, különben mindent itt hagynék, hogy lábaid előtt tohes- seik.“ Bonaparte tábornok ezen a hangon foly­tatja a levelet. Szeretne beteg lenni José- phine helyett. A francia nemzeti múzeumban megvan a levél fényképmásolata, de az eredeti most idegen.kézbe került... Biz nappal későbben Napóleon megnyugo­dott. Jobb híreket kapott, de igy is szomorú­ság fogja el. Messzire van, Pistoiéban (Tos­cana), hónapokig nem fogja látni Joséphi- ne-t. Az asszony nem ír elég gyakran. „Majd ha Parisban leszek'4, — Írja Napó­leon — „mutatok neked egy egész oldal v3* laszí, amit nem küldtem el, mert nagyon os­toba voltam. Igen, ez rá a helyes szó.” Szemére hányja Joséphine-nek, hogy For- tuné nevű kutyáját jobban szereti, mint őt, de hozzáteszi, hogy akármilyen rosszul is bá­nik vele, szeretni fogja továbbra is, akármi­lyen őrültség is ez tőle. Búcsú Mária Lujza császárnétól 1814 április 20-án Napóleon Fontainebleau- ban van. Reggel kilenc órakor, mikor a le­győzött császárnak már indulnia1 kell Elba szigetére, búcsúlevelet ir Mária Lujzának. Ez a levél ezer font sterlingen kelt el az aukción. Érdekes összehasonlítani ennek az írásnak a hangját a Joséphine-nek int levelek hangjá­val­„Jó barátnőm. Elutazom és ma Briaréban fogom tölteni az éjszakát. Holnap reggel to­vább indulok és nem állok meg Saint-Topez- ig. BeausSet, aiki átadja neked a levelet, el fogja mondani, mi történt velem. El fogja mondani, hogy jól vagyok és remélem, hogy a te egészséged is rendben van és hamarosan utánam jöhetsz. Montesquieu, aki ma hajnalban két órakor utazott el, remélhetőleg megérkezett. Tegnap óta semimi hírem rólad; de remélem, hogy a palota parancsnoka utánam jön ma este és tőle kapok híreket. Adieu, jó Louise-om. Mindig Számíthatsz férjed bátorságára, nyugalmára és barátsá­gára. Csókolom a kis Királyt.” 550 levél és a napóleoni korszakra vonat­kozó egyéb irat került árverésre- Eladták Napóleon gipszmaszkját is, amelyet Szent Ilona szigetén készítettek rögtön ha­lála után _ : léé amelynek segítségével készítették a bronz- xeprodukciókat is. Egyéb ereklyéket is elár­vereztek ma, amelyek egy hindu herceg ha­gyatékában voltak. Ezeket Staines-ben, Lon­don közelében adták el aukción. A hindu herceg valósággal imádta Napóleon emlékét. A kincsek között, amelyeket legjobban becé­zett, volt a császár „Tacitusza három kötet­ben, amelyet egy kis belga város polgármes­tere talált meg Waterloo estéjén Napóleon elhagyott podgyászában. A Tacitus oldalai megsárgultak és ujjak nyomai láthatók az. ol­dalakon. Napóleon Tacitust olvasta a Water­looi csata előestéjén! Az olasz repiitőraj pénteken indul tovább Ujiundlandból Írország Seté Shoal Harbour, július 27. Balbo olasz lég­ügyi miniszter kijelentette, hogy az olasz repülőraj július 28-án, pénteken indul útnak Írország elé és ezen az úgynevezett északi útvonalon fog visszatérni Olaszországba. Az indulás elhalasztásának oka kétségte­lenül az, hogy az egyik repülőgép, amely az Ujíundlandba vezető utón kényszerleszállást végzett, csak pénteken érkezhetik meg Shoal Harbourba. A gép, mint tegnap közöltük, Shediactól öt ven kilométernyire, az Edvard- szigetek közelében volt kénytelen leszállni Balbo parancsnok beleegyezésével, mert a vizszivattyukészüléke elromlott. A leszállás teljesen simán ment végbe, a hiba kijavítása azonban két napot vesz igénybe és igy a gép csak pénteken csatlákozhatik a repülőrajhoz. N®üv árvíz és vihar Besszarábiában Gál ac, julius 27. A Pruth folyó a nagy esőzések és viharok következtében kilépett medréből és a Dunáig elárasztotta a termőföl­deket. 30.000 hektár kitűnő termőföld került víz alá. Ezer ház rombadőlt. Izmailmegyében két asszonyt a villámcsapás megölt. Jepura községben húsz birkát sújtott agyon a villám. Tmpusica község valamennyi házát rombadön- tötte a vihar. Gyászos hangulatban fejezték he a két hónapig dolgozó világgazdasági konferenciát A hatvannégy ország delegátusai egyetlen egy pontban sem tudtak megegyezni — A szétoszló delegátusok csupán az ni konferencia délibábos kilátásaival biztatgatják magukat London, julius 27. A világgazdasági kon­ferencia épületének folyosói, amelyeken az elmúlt napokban nagy csend uralkodott, ma reggel újból azt az élénk színjátékot mutat­ták, mint a konferencia első napjain. A két hónapig tartó világgazdasági kon­ferencia tehát véget ért és a záró ülés ép­pen olyan érdeklődé® jegyében állt, mint a megnyitás napjai. Mig azonban akkor az összes résztvevőket optimista reménysé­gek töltötték el, ma a konferencia delegá­tusainak arcán a kimondott rezignácáó ült- 10 óra 1 perckor a konferencia elnöke, Mac- Donald angol miniszterelnök kalapácsával ráütött az asztalra. Az erős hang végigzu- gott a folyosókon s beosödi tette a delegátu­sokat. MaoDonald azt a reménységét fejezte ki, hogy a záróülést sikerülni fog délután félhatra befejezni. MaoDonald megnyitó szavai után Bonmet pénzügyi előadó ismerteti© azokat a nehéz­ségeket, amelyekkel a konferenciának meg kellett küzdenie. Beszédét azzal a megjegy­zéssel zárta, hogy az általános vita ujljáfelvé- tele alkalmával kiderül annak a munkának a valódi értéke, amelyet a konferencia első ülésezésén végeztek. Utána James Cox amerikai delegátus, mint a pénzügyi főbizottság elnöke, mondott beszédet, amelyben többek között kifejtette, hogy a konferencia olyan eredményekre is ve­zetett, amelyekért érdemes volt fáradozni. Megegyezés uralkodik abban, hogy a továb­bi fáradozások feladásáról szó sem lehet- A gazdasági ínség megoldására az első segítség az árak javulása volna. Tényleg egyes adós államok nem hagytak kétséget abban az irányban, hogy fizetni tudnának, ha helyreállanának a normális vi­szonyok. A nemzetközi fizetségek bankjának segítsége nagyértékü az adós államok Kon­struktív fáradozásainak előmozdítására. A jövő hitelnyújtás szempontjából szükség van egy ilyen intézményre. Nem történhetik meg a világ általános talp- raállása, amíg a befagyott hitelek a keres­kedelem csatornáit eldugaszolják- Szerencsére folyamatban vannak a helyzet könnyítésére irányuló intézkedések. A nem­zeti törekvéseket türelmes megértéssel kell figyelni. Nemcsak pénzbeli és gazdasági kérdések, hanem szociális kérdések is nagy szerepet játszanak az újjáépítésben. Ke’.le- metlen, hogy az otthoni gondok egy nemzet­közi konferencia munkáját lassítják, de ebbe már bele kell nyugodni. A nemzeti felada­tok megoldása után azokra a problémákra kell rátérni, amelyeket a nemzeteknek együt­tes erővel kell megoldaniok. A szónok azzal zárta beszédét, hogy nem tudja, mikor gyű­lik össze újból a konferencia, de abban bi­zonyos, hogy újból egybegyül. Runciman angol kereskedelemügyi minisz­ter ugyanolyan röviden, mint Bonnet tette, előterjesztette jelentését a konferencia gaz­dasági tárgyalásairól. Rövid beszédében ki­emelte a kereskedelmi korlátozások leépítésének szükségességét. Ezután Colijn holland delegátus szólalt fel, aki beszédét azzal a megállapítással kezdte, hogy a világgazdasági konferenciának semmi jegeimé és alapja nincs arra, hogy munkája eredményeiért önmagának gratuláljon. A konferencia egyetlen tagja sem mondhat igenlő feleletet arra a kérdésre, hogy vaj- jó*. megegyeztek-e valamilyen gyakorlati értékű rendszabályban. » — A megszakításnak nem kell végleges­nek lennie, — mondotta Cöljin a továbbiak­ban —, de mindaddig, amíg a valuták vadul ingadoznak, nincs remény abban az irány­ban, hogy a konferencia az észszerű stabilitás útját egyengethetné. Hasonlóképpen pesszimista felfogásának adott kifejezést Jung olasz delegátus is, aki azt hangoztatta, hogy az utóbbi hetek fontos eseményeket hoztak a napvilágra s a nem­zetközi együttműködés irányában kilátást nyújtottak a végleges ©lőhaladásra, de a vi­lággazdasági konferencián nem következtek be azok az eredmények, amiket vártak tőle. Kifejtette, hogy olyan országok, amelyeknek nagy segély- forrásaik vannak — és itt nyilvánvalóan Amerikára és Angliára célzott — megen­gedhetik maguknak azt a luxust, hogy ki- sérletezzenck és kísérleteikre ráfizesse­nek, azonban Olaszország számára az okos belátás előírja, hogy szigorúan tartson ki az aranystamlard alapján. Hymans belga delegátus csatlakozott Jung fejtegetéseihez és hangsúlyozta, hogy Bel­gium szilárdan kitart az aranystandardon. Utána Neville Chamberlain angol pénzügy­miniszter szólalt fel, aki egyáltalán nem titkolta nagy csalódását amiatt, hogy a konferencia csak olyan kevés előhala- dást tett célja felé. Hangsúlyozta, hogy a legfontosabb és legsür­getőbb kérdések egész seregét csupán csak felvázolták, pedig ezek alapvetőek a világ gazdasági megújhodása szempontjából. Az Egyesült Államokiban fellépett viszonyok ki­zárták a valuták stabilizálásának a megfon­tolását, vagy pedig a visszatérést egy nem­zetközi monetáris standardra. Mégis figyel­mezteti a delegátusokat, hogy a gáncsot ne háritsák egy államra, hanem várják meg a munka u|jrafelvételére a kedvezőbb körül­ményeket. Monetáris téren az elfogadott ha­tározatok rendkívül hasznosak lesznek, ha újból fölveszik a tárgyalásokat egy nemzet­közi standard megteremtésére és a központi jegybankok funkcionálására vonatkozólag. A gazdasági oldalon a munkálatok tökéleteseb­ben alakulhattak. A kereskedelmi korlátok és tarifák terén megindult munkálatokat azonban ugyanazok az akadályok tartották fenn, amelyek a monetáris kérdésekben ál­lottak útban. A brit delegáció a szünet alatt az amerikai javaslatokat behatóan fogja ta­nulmányozni, mert ezekben a javaslatokban latja a további tárgyalások alapját. Az angol pénzügyminiszter után a német birodalmi bank elnöke, dr. Scha-cht szólalt fel. Sajnálattal állapította meg, hogy a konferencia többheti munka után a prog­ramnak szinte egyetlen egy pontjában sem hozott létre megegyezést. A konferenciának az sem sikerült, hogy a nép- szövetség gazdasági 'bizottságának javaslatait nemzetközi egyezményben valósítsa meg. A ke­reskedelempolitika terén is megmutatkozott., hogy milyen nagyok azok az ellentétek, ame­lyek különböző nemzetek fölfogása között tá- tonganak. Igazságtalan dolog volna, ha a kon­ferencia ilyen kimenetele miatt a felelősséget egyik, vagy másik félre akarnák tolni. A hiba a rendszerben rejlik. Az a gondolat, hogy általános ajánlások, vagy határozatok által hatvannégy teljesen különböző berendezésű országnak helyzetét egyöntetűen lehet megszabni, kivihetetlen­nek bizonyult. Láttuk, hogy csak a valuta stabilitásának a te­rületén sem sikerült egységes útra lépni. Bombay, julius 27. Gandhi elhatározta, [ hogy forradalmi fölvonulást fog rendezni. A forradalmi menet, amely tiltakozó tüntetés a kormány ellen, Gandhi terve szerint augusztus 1-én fog elindulni Seminarból. Gandhi a fölvo­nulás tervét közölte a kormánnyal is. Hasonló menetet vezetett Gandhi 1930-ban a tenger­parthoz. Ez volt a híres Gandhi-féle sólázadás, amelynél Gandhit akkor le is tartóztatták. Szilágy Somlyó, julius 27. A főtéren álló hősi emlékművet ma éjjel ismeretien tette­sek felrobbantották. Az emlékmű 1916-ban készült és egy turulmadarat ábrázol, amint egy kígyó fejére kapott. A nyomozás meg­állapítása szerint jól öltözött fiatalemberek követték el a robbantást. Az egyetlen ko­Mindaddig, amíg az egyes nemzetek önma­gukban nem nyerik vissza a gazdasági egyensúly bizonyos fokát, az uj világgazda­sági konferenciának eredménye kétséges. Ez a nagy tanulság, amelyet a londoni konfe­rencia nyújtott. A jövő nemzetközi gazdasági politikának az lesz a föladata, hogy a gazdasági erőket ismét folyamatba hozza az által, hogy azon orszá­goknak, amelyeknek idáig visszamaradt élet- standardjuk volt, megadja majd azt a lehető­séget, hogy a továbbfejlődött országok stan­dardjának magasságára emelkedjenek. Dr. Schacht után a kisamtant nevében Masaryk János, Csehszlovákia londoni kö'vet© szólalt fel. Megállapítja, hogy a konferencia centrális problémája az volt, hogy miként lehet felemelni a nyerstermé­nyek világpiaci árát- Ha a problémát nem is lehetett megtárgyalni és megoldani, de alaposan megvizsgálták az utat, amelyen közelebb lehet jutni hozzá. Ez az ut a vi­lágtermelés racionális koordinálása. A kon­ferencia nagyon hasznos előkészítő munkát végzett. A gazdasági politika terén arra a meggyő­ződésre jutottunk, hogy ma általánosan elis­merik a valuta és kereskedelmi politika köl­csönös egymáshozkötötts égét s ennek követ­keztében a vámok, kontingensek és restrik­ciók pontos kérdéseinek tárgyalásában ezt a kötöttséget figyelembe kell venni. A vámok, kontingensek és restrikciók csak következ­ményei és nem okai a termelési alapok és árnivók közötti egyensúly zavarának, mind­azonáltal a krizis áthidalása érdekében szükséges a szo­rosabb együttműködés s a tulhajtottan magas vámok és kontingensek végzetes akadályok ezen a fejlődési vonalon. A követ ezután kifejtette, hogy a középeurópai államok felismerték az együtt­működés fontosságát. A középeurópai államok együttműködése Európa gazdasági életének javulása érdekében elsőrendű fontosságú s re­mélhető, hogy ezen a téren további gyakor­lati eredmények következnek. Az időpont erre kedvező. Maisky szovjetorosz delegátus lakonikusan felvetette a kérdést: mit tett a konferencia? és erre azon nyomban lakonikus választ i® adott: Abszolút semmit! Cordel'l Hull amerikai államtitkár felolvasta Roosevelt elnöknek MacDonaldhoz intézett üze­netét. Roosevelt hangsúlyozza, hogy a világ népei a jövőben is nyíltan és lehangoltság nél­kül tárgyalhatják az egymást érintő problémá­kat. Az eredményeket nem mindig a formális megegyezésekben kell látni. Az Egyesült Álla­mok más nemzetek problémáit ma jobban meg­érti, mint a konferencia előtt s az elnök reméli, hogy más nemzetek is ugyanilyen jóakarattal 'tekintik Amerika problémáit. Roosevelt kiemeli, hogy a világgazdasági konferenciát nem tartja elhibázott lépésnek. Bombay, julius 27. A kormány négy szá­zad angol katonát küldött India északnyugati tartományaiba, ahol a bennszülöttek forronga- nak. A bennszülöttek között agitátorok járnak, akik zendülésre akarják rábírni a népet. Az an­gol csapatok Halamizistamba sietnek, ahol egy tizenkétéves fiú vezetése alatt a mohamedán bennszülöttek lázadtak föl. ronatanu az őrszeme® rendőr volna, aki a műemlék előtt állt őrt, azonban kihallgatása során kijelentette, hogy nem vette észre a robbantást. A robbantás ereje a miiemléket teljesen elpusztította, egye® részeit pedig a merénylők vitték magukkal. Forrongás Indiában Gandhi tiltakozó felvonulást szervez az indiai kormány elien - Fellázadtak a benszGiöttek Eszaknyugat-lndiában Rendőri asszisztenciával felrobbantották a szilágy Somlyói magyar emlékművet 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom