Prágai Magyar Hirlap, 1933. július (12. évfolyam, 147-171 / 3257-3281. szám)
1933-07-23 / 165. (3275.) szám
10 ^I^<£AI A\AGÍ[AR H1KL^ ____________ 1988 iaaiiw 28, vasárnap. m Ig en tisztelt Előfizetőinknek 1 tiszten Előfizetőinket, akik az előfizetési dilial hátralékban vannak, vagy az esedékes előfizetést nem küldték be, szíveskedjenek a számlázott összeget postafordultával saját érdekükben kiadóhivatalunkhoz Juttatni, nehogy a lap küldését be kelljen szüntetnünk. Csallóköz, juliius közepe. A Csallóközben, végig, amerre megyünk, arainak, Csehszlovákia „éléskamrája** szép terméssel biztat ezidén: a méla csallóközi táj színei eggyel bővültek, a fehér tanyák, zöld nyárfák, kék csatornák színfoltjai között hatalmas sárga táblák terülnek el s izmos kezek vágják e táblák rendjeit, vagy pedig halk pergesd aratógépek kelepeinek a tiszta ég alatt. Végre nyár van a Csallóközben is. Suhanunk apró falvak között. Egy-egy falu fehér tornya messziről integet már, de a falu népe közüli alig egy-kettő cselleng a házak között, a többiek künn vannak a földön, vagy a kertekben dolgoznak most.. Üres és csendes a falu. Poros és forró uccáik. Itt-ott egy-egy öregember, vagy öregasszony könyököl ki a kerítésen, már ők nem tudnak dolgozni s a kis unokákkal együtt őrzik a házat. Naphosszat bámulnak a palánk mögött, autónk érkezése szenzáció s ahogy az egyikhez odamegyünk, a vén kukkó érthetetlenül motyog. Végre, hogy nem tudunk mit felelni rá, csodálkozva rázza meg a fejét és érthetőbben kérdi: — Há? Nem tud az ur magyarul? Két kis unokája ott játszik a porban. — Hányadikba jársz? Hosszas fejtörés rután: — Másodikba! — A kis húgod is jár iskolába? — Igen— Hányadikba? Ismét hosszas fejtörés: — Nem tudom ... Ennek a családnak sem osztották két kézzel a bölcsességet... néha ki is mennek a falusiak fürödni, csak az nem tetszik nekik, ha hullákat hoz a íviz. Ilyenkor csendesen elfordítják a szemüket s engedik a hullát tovább úszni a vizen. Nem babonából, hanem azért, hogy a községet ne terhelje a temetési költség. Szegény hulla, szeretne pantrajutini már, a habok ide is, oda is kicsapják, de a parton üldögélő falusi ember egy karóval csendesen tovább taszít ja a kellemetlen jövevényt, átadja a másik falunak. így megy hatáxról-határra a szerencsétlen ... A csempészetről azonban nem nyilatkozik egy faluban sem senki, noha próbáljuk faggatni őket, hogy milyen az érintkezés a győri és a mosoni partokkal. A régi, kedves mesterség, az aranyásás, — a Duna homokját szitán addig szórni, mig aranyat nem találnak benne, — szintén a múlté. Keresem ezeket az aranyászokat, a parti falvakban nem találok egyet sem, állítólag Szap községben lelhető az utolsó maradék. Odaát, Magyarországon még akad néhány, a győri partokon. Az egyik nemrégen majdnem diplomáciai bonyodalmakat okozott elkallódott csónakjával. Bős község a déli Csallóköz egyik legnagyobb faluja. Nagy vásárok és élénk búcsúk szoktak itt lenni. Most éppen búcsúra készül a falu s mindenütt meszelnek, tisztogatnak, a búcsú tiszteletére még a gazdasági udvart is rendbehozzák, megfésülik a kertet. Hölgye Alajos hajdani katonaitársam találom meg itt. Sohasem tudták kimondani a nevét a kaszárnyá-j bán, mindig Heilgiá-nak ejtették, de rászokott erre a névre s ahogy most bekiáltok a kapun, iáit lakik-e Helgia Alajos, még a ház népe is ismerte ezt a formáját a névnek s egymásután kerülnek elő a ezólongatásraVidám kedvű, kedves édesanyja viszi a szót, mert a Lajos csak olyan nyugodt s szinte lehetetlenül flegmatikus, mint annakidején volt s amilyen flegmatikusnak, egykedvü- nek holmi néprajzi adatok mutatják be a falusi embert. Alajos barátom előkerül az istállóból s mintha öt perccel ezelőtt láttuk volna egymást, a nyugalomnak, az emóoiónélküliségnek és a csendes belső örömnek valami különös keverékével nyújt kezet: — Isten hozta! — mondja s azontúl alig szól néhány szót, csak a házasságot faggató kérdésekre mo'solyodik el. Jó fiú a Lajos nagyon, segít a gazdaságban, együtt dicsérjük a fiút az édesanyjával. Mindent meg is nézünk pontosan, ami egy falusi gazdaságban látnivaló: a teheneket, lovakat, malacokat, a rendes udvart, a mákvirágos kertet és a csűr tetején a’ gólyákat. Idősebb Hölgye uram is megszolgált a katonabecsületért: hat évig volt távol a háború idején. Csendes, halkszavu, kékszemü emberek. Dolgosak, rendesek, magyarok. Évszázadról- óvszázadra birkóznak földdel, lóval, Dunával, adóval, természettel. Néha el-elszólit egy-egy Hölgyét a hadi kötelesség, deszolgálják becsülettel, aztán, mintha mi sem történt volna, odaállnak megint az ekeszarva mögé s birkóznak a csallóközi földdel. Ez a világ okos rendje. Ambrus kollégát azonban nem találtuk, amin fölöttébb sajnálkoztunk. Ambrus kolléga is valahol a földeken járt, ilyenkor, nyáron minden rendes ember künn hajlong a vetések mentén, csak holmi szaladgálókedvü városiaknak van kedvük is, idejük ide-odafutkosni az országútonAmire aztán el is szégyeltük magunkat... Szombathy Viktor. Úgy látszik a túlvilágon mégis csak sikerült le csendesíteni a türelmetlen Edgár Wallacet, mert két másik szellem jelent meg egymásután, akik nyugodtan elmondták a mondóká.jukat. Akkor azonban egyszerre megint táncolni kezdett a levegőben az alumínium trombita és egy kemény hang hallatszott: — Az ördögbe is most már tartsátok a szátokat! Elég volt a locsogásból. A trombita leesett a földre, a teremben halálos csend volt, amit azonban megtört az egyik hivő hangja: Egy hölgy volt, akii megszólalt. — Beszélj csak Edgár! Hallgatunk. A nagy Wallace szelleme csak erre a biztatásra várhatott, mert a trombita merész ugrással megint a levegőbe lendült és a kemény hang megint megszólalt. — Itt Edgár Wallace beszél, akár tetszik a tisztelt társaságnak, akár nem. A keservét neki! Miért nem engednek szóhoz jutni? Edgár nem ludja kezelni az éteri Vörös Felhő jelent meg megint és igyekezett íecsendesiteni Wallace türelmetlen szellemét. A 'trombitából újra kiharsogott a kemény hang és arról beszélt, hogy milyen nehéz érintkezést találnia a földön maradiakkal. Az egyik spiritiszta hölgy megkérdezte a szellemet, hogy ndncs-e közlendője a családja számára. Csodálatosképpen a szellem igy felélt: — Nem ... ezt majd később intézem el. Ismét csend támadt és ismét Vörös Felhő hangja szólalt meg. — Wallace jó szellem, de nincs tudatában saját erejének. Még nem tudja kezelni az étert. Négy szellemnek kellett őt lefogni. Sajátságos módón a jelenlevők közül senki nem érdeklődött aziránt, hogy egy ilyen vörös- bőrű indián, aki egész földi életét egy dakotai Indián rezerváció kunyhóiban töltötte, miképpen használhat ilyen pontos és irodalmi kifejezést? Miután a társaság rendkívül kiváncsi’volt Wallace egyéb közlendőire, Vörös Felhő mégis csak odaengedte a mikrofonhoz, a médium pedig megkérdezte tőié, hogy mit tapasztalt a túlvilágon? Mire Edgár Wallace állítólagos szelleme •a következő választ adta: — Mi lesz a sorsom? Nem tudom. Élnem kell. Meddig ;— miért — nem tudom. Szóval: ez a kitűnő megfigyelő nyolc hónap alatt kevesebbet látott a túlvilágból, mint amennyit nyolc óra alatt Hollywoodban megfigyelt. A szellemek és a szerzői jog Ezekután valóban nem lehet csodálkozni azon. hogy Wallace családja felháborodottan tiltakozik az iró emlékének meggyalázása ellen. Wallace fia, Bryan Wallace nyilatkozatot küldött a sajtónak, amelyben a következőket mondja: — Azok a kijelentések, amelyeket a spiritiszta szeánszok médiumai édesapám szellemének tulajdonítanak, olyan gyerekesek és ostobák, hogy a leghevesebben tiltakoznom kell az ©fajta szélhámosságok ellen. Ez a tiltakozás azonban mit sem használt, mert nemrégiben az egyik spiritiszta médium közölte a lapokkal, hogy Edgár Wallace szelleme uj detektivregényt diktál neki. A médium szerint az első három fejezetet már le is diktálta Wallace előzékeny szelleme és a médium már kiadót is szerzett a könyvre. Válaszul erre a kijelentésre a Wallace-cealád közölte Anglia összes könyvkiadóival, hogy amennyiben a kérdéses regény megjelenik és azt úgy tüntetik fel, mint Edgár Wallace „fcul- világi munkáját**. az angol bíróságoknál a könyv elkobzását fogják kérni. „Ha az iiyenfajtáju szélhámosságokat megen- gednék** — mondta a Wallace-család nyilatkozata — „akkor ez a copyright-törvény teljes bukását jelentené. Holnap megjelenhetne valaki azzal, hogy Anatole Francé szelleme diktált neki egy regényt, sőt az is megeshetnék, hogy Leonardo da Vinci szelleme egy uj festményt küldene be valamelyik képkiállitásra — természetesen egy spiritiszta médium közvetítésével Az angol közönség most kíváncsian várja az affér folytatását. _________ — E z Korzika! Marseiileből jelentik: Egy közeli faluban két korzikai kereskedő között halálos revolverpárbaj folyt le. A két kereskedő — mindegyikük 50 éves — délelőtt valamilyen üzleti ügy miatt összekülönböztek és elhatározták, hogy a közeli erdőben tanuk nélkül párbaj utján intézik el a vitát. A párbaj meg is történt. Mindkét, fél csak akkor hagyta abba a lövöldözést, amikor lebukott a földre. Később megállapította a rendőrség, hogy a párbajozók mindegyikének négy golyó volt a mellében. Egyikük meghalt, a másik súlyosan megsebesült. A Különös nevű falvak Egyre-másra maradnak mögöttünk a kisebb-nagyobb falvak. Milyen különös, ősimagyar zengésű nevük van ezeknek a falvaknak: Öllé tejed, EtrekarcSa, Királyíiakarcsa, Bögellő, Diósförgiepatony, Bélvatta, Vajasvafa. Csukárpaka, Töböréte. Tele van ilyen nevekkel a Csallóköz. Fennmaradtak a nevek is, az emberek i.s a régi dulások után: a mocsarak, ingoiványök, vizek, nádasok hajdani rengetegébe nemigen volt kedve bemenni töröknek-taitárnak. S mennyi név, monda viseli itt még ma is Mátyás király emlékét! Ez volt a nagy király Aranykertje, vadászó területe s öreg emberek még ma is szép mondákat tudnak mesélni az erre vadászó igazságos királyról. Aztán a régi magyar nevek között ilyen uj falvak is akadnak: Hodzsafalu, Srobárfalu... Ezek mutatják az idők fordulását,.. Ezek a falvak az utak mentén húzódnak el, szép, egyenes, modern házsorok, piros tetősek, büszkék. A csallóközi falvakban pedig rendszerint zsuptető, .nádtető, por, nagy szegénység és a falvak határában sok-sok cigány. Tele van a Csallóköz cigányokkal. Ezek csak félig bírnak letelepedni, olyan viskókban, amely szégyenére válik az emberi méltóságnak s csak rendkivüliségek után vadászó angol fényképezőgépe .elé valók. Adott alkalommal megszöknek, verekednek- A járások nem tudnak közöttük rendet teremteni. Egyik járás átto- loncolja a másiknak területére s igazolványokat ad ki számukra. Néha megnyirja s rettentő kiabálások után fertőtleníti őket. Ez a cigánykérdés egyedüli radikális megoldása, ennél többet tenni nem tud semmiféle köz igazgatás. Munkájuk nyoma néhol egy-egy kupac vetett vályogban mutatkozik. De, ha idegen utast meglátnak, az egész raj az utasoknak fut, kérő tenyérrel s a leghangosabb nő végigorditja az utat: — Naooságos ur, avandz&érozni fog, ha vet egy hatoskát... Igazgató lesz és főképviselő.;. Nincs egyetlenegy cigányjósnő Délszloven- szkón, aki' ezt a szót ne isimerné: avandz&é- rozás... És ki ne vetne ezért egy-egy hatoskát? .. • A Duna füzesei sok titkot takarnak. Ilyenkor vidámak a szigetek e ha köz©! vannak a partok a faluhoz, fHarc Sdgar lOallace hazajáró lelke körül ‘R halott angol iró családja a bíróságtól kér oédelmet spiritiszta médiumok ellen, akik azt állítják, hogy lOallace szelleme uj detektio- regényt diktál nekik London, julius 22. Az angol bíróságnak a. közel jövőben különös ég a maga neméiben páratlan pert kell eldöntenie. A jogi kérdés, amely körül ez a szenzációsnak ígérkező harc forog, a-következő: joga van-e egy spiritiszta médiumnak könyvet vagy újságcikket Írni egy halott iró szelleme nevében? A halott iró akiről ebben az esetben szó van. Edgár Wallace, számtalan detektivregény és színdarab világhírű szerzője. Spiritiszta médiumok röviddel Wallace halála után kijelentették, hogy „rapportban**, kapcsolatiban vannak a halott író szellemével. Azóta spiritiszta szeánszok állandó szellemlátogatója lett Wallace, sőt: annyira komolyan veszi a spiritisztákkal való gyakori érintkezésit, hogy arra ig hajlandónak mutatkozott, hogy a túlvilágról egy uj detektivregényt diktáljon kedvenc médiumának. Ezek a spiritiszta körökből származó hírek természetesen felkeltették a londoni lapok riportereinek érdeklődését és ezek révén vett tudomást volt Wallace családja is. A Wallace-család felháborodva tiltakozott a híres iró emlékének meggyalázása ellen. Edgár Wallace földi életében a legszeretőbb és leggondosabb családapa volt, áldott jó ember, rendkívül udvarias ég jóielkü mindenkivel szemben: a londoni spiritiszta szeánszon azonban egy durva, nevetlen és ostoba „szellem" jelentkezik a halott iró nevében és botrányba fojtja az estélyeket. Fekete tapéta, kísérteties félhomály Az egyik ilyen szeánszon, amelyen huszfőnyi közönség jelent meg, kvalifikálbatatlan káromkodásokat harsogott Edgár Wallace állítólagos szelleme a megbotránkozott spiritiszták közé. Egy kis szobában folyt ez a szeánsz; a szoba falait fekete tapéta fedte és a helyiséget csak egyetlen vörös lámpa borította kísérteties fénybe. A szoba közepén egy kis asztalon feküdt az laluminium trombita, amelyen keresztül a szellemeknek meg kellett ezólalniok. A trombita széle foszforeszkáló vötös anyaggal volt bekenve. A szeánsz megnyitása előtt a spiritiszta társaság vezetője becsületszavát vette a megjelenteknek, hogy nem gyújtanak világosságot, mert „a világosság elijeszti a szellemet**. Egyúttal azit is bejelentette, hogy a szellemek Ibe'komferálásának tisztjét „Vörös Felhő** fogja lelátni: egy igen barátságos és nagyon jólnevelt szellem, aki földi életében valahol Amerika indián r ezerváci óin élt. Az asztal közepéről egyszerre lassan felemelkedett az alumínium trombita és egy mély to- rokhang megszólalt: — Jó estét mindenkinek. Vörös Felhő volt. A médium, aki az asztal mögött ült, transzba esett és megkezdődött a szellemek idézése. ; Edgár Wallace verekszik a világűrben Ebben a. pillianatlljan nemcsak felemelkedett a kis alumínium trombita, hanem a szó szoros értelmében táncolni kezdett a levegőben. A megrendült spiritiszták izgatottan hallgatták azt a furcsa suttogást, amely a trombitáiból hallatszott. Egyszerre megszólalt Vörös Felhő hangja: — Ne bántsd azt a trombitát. Még nem került rád a sor, Wallace! A spiritiszták megkövültén hallgatták ezt a kísérteties vitát, amely valahol a világűrben játszódott le ... Ez lenne tehát a nagy Edgár Wallace szelleme? így viselkednék egy gentleman szelleme a túlvilágon? Nyári séta Szlovenszkó éléskamrájában Megszólal a Kukkó — Cigányok nehéz sora — Valamit visz a viz — Barátom, Hölgye Alajos
