Prágai Magyar Hirlap, 1933. július (12. évfolyam, 147-171 / 3257-3281. szám)

1933-07-21 / 163. (3273.) szám

Egy háboinuelőtti prágai milliomos tragédiája^. Ládának is beillő odúban, elviselhetetlen bűz és szörnyű piszok közepette tartottak évekig egy elmebajos hajdani cukorgyárost A ház többi lakóinak iöljelentése nyomán a rendőrség szabadította ki a szerencsétlen 75 éves embert szörnyű helyzetéből Prága, július 20. Hónapom óta tartó soroza­tos feljelentések alapján egy olyam meg­döbbentő emberi tragédiának járt a végére tegnap a prágai rendőrség, amely bátran kí­vánkozhatnék bármelyik regényíró tollára, aki meg akarná írni a mai idők regényét. A rendőrség beavatkozására a Vencel-térbe nyiló Vodicsková-ucca 28. számú ház lakói­nak sorozatos följelentései szolgáltattak ala­pot, akik ezekben előadták, hogy a ház egyik elsőemeleti lakásából!, mely­ben Trietsch Ede hetvenöt éve® gyönge- elméjii magánzó lakik, olyan elviselhetet­len bűz áramlEk állandóan, hogy tönkrete­szi a Szomszédos lakók, sót az egész ház nyugalmát. 'A hónapok óta ismétlődő följelentések alap­ján a rendőrség tegnap kiszállott a jelzett házba és megállapította, hogy a följelentések adatai megfelelnek a valóságnak. Az egyik elsőemeleti lakás előszobaszerü helyiségé­ben, amely deszkafallal kettéválasztva, egy­úttal egy ügyvédi iroda bejáratát is képezi, a dJeszkafalho-z támasztott hallatlllamuil szennyes és mocskos ágyon egy töpörödött, összeaszott öregembert talált, teljesen mez­telenül, aki értelmetHen, üres tekintettel bámult a semmibe és egyáltalán nem adott választ a hozzáintézett kérdésekre. A töpörödött, mosdatlan, emberi formával álig bíró öregember teljesen apatikus volt, talán azt sem tudta, hogy érkezett hozzá va­laki, legalább is egy mozdulattal sem árul­ta el, hogy tudomást vett volna a rendőrség embereinek látogatásáról. A szerencsétlen embert azonnal beszállították a közkórház belgyógyászati kilinikájára, ahol először fi­zikai kondícióját akarják feljavítani, utána pedig beutalják valamelyik elmegyógyinté­zetbe. Trietsch Ede, mert igy hívják a tragikus történet hősét, valamikor, még jóval a háború előtti években, dúsgazdag ember volt. Tu­lajdonosa volt a schönprieseni cukorgyár­nak, ezenkívül más jelentős értékű vagyon­részei voltak, úgyhogy abban az időben közel kétmillió békeidei aranykoronára becsülték a vagyonát. Negyvenöt évvel ezelőtt azonban elmebaj tü­netei kezdtek mutatkozni rajta s egyidőre szanatóriumba kellett szállítani. Ekkor meg­vált vagyona vezetésétől és fivérét nevezték ki mellé gondnoknak. Ez eladta akkor a cu­korgyárat s pénzzé tette az elmebajos test­vér többi vagyonát is és úgy intézkedett, hogy a készpénz kamataiból jelentős összegű évjáradékot fizessenek Trietsch Ede ré­szére. A szanatóriumi kezelés után a tekintélyes év járadék ellenében a Vodicsková-ucca 28. számú ház volt tulajdonosnője vette gondjai­ba az elmebajos Trietsch Edét, ötszobás lakást engedett át a részére és a legbecsületesebben viselte a gondját. Elkövetkezett a háború, ebben aiz időben már az azóta elhunyt dr. Bondy prágai ügy­véd volt Trietsch Ede vagyonkezelője és a hadikölcsönjegyzések idején az egész készpénzvagyont hadikölcsönbe fektette. Hogy ez a tranzakció Trietsch Ede kívánsá­gára történt-e vagy az ügyvéd önhatalmú lé­pése volt, azt ma már nem lehet tudni. Elég az hozzá, hogy a háború és az állam változás után Trietsch Ede annyi más hadiköliosfön- tulajdonostársával együtt máról-holnapra koldusszegény ember lett, aki mindössze évi 5500 korona évjáradékhoz tudott jutni. Ennyire olvadt le az azelőtt tekintélyes évi kamatösszeg. Az elmebajos embert akkor valamelyik intézetben akarták elhelyezni, mivel a csekély év járadék ellenében senki isem akarta vállalni házi ápolásba. Ha ez tör­tént volna, bizonyosan nem került volna olyan szerencsétlen helyzetbe, amilyenben a rendőrség emberei találták tegnap. Csak­hogy jelentkezett akkor Trietsch Ede egyik volt szolgája, aki valamikor napi mégy aranykorona fizetés­ért állott a volt eukorgyáros szolgálatában és vállalkozott arra, hogy az 5500 korona évjáradékért gondozásába veszi az akkor­tájt már egyre tehetetlenebb öregembert. Ádám Károlyinak hívják ezt a volt szolgát, akii mint a szóbaniforgó Vodicskova uc-cai ház gondnoka azután alapos példáit szolgáltatott arra, hogy miként kell meghálálni volt mun­kaadója jóságát és a valamikori nagy fize­tést. Egy lépcsőházi előszobában helyezte el a szerencsétlen elmebajos embert, valóságos odúba, melynek egyetlenegy vasrácsos abl*-, ka van csak, de azt is papírral ragasztotta be, hogy még világosság se igen hatolhasson be oda. A ládaszerü odú bútorzata, amennyiben annak lehet nevezni, egv rozoga, deszkafal­hoz támasztott ágy. egy asztalszerii rozzant állvány és egy törött szék volt és mindenütt, az ágyon, a földön, a bútorokon ujjnyi vas­tagságú piszok. Napjában egyszer megláto­gatta volt urát az emberi érzésekkel nem igen dicsekedhető házgondnok, egy kis tál­ban ételnek nevezett kotyvalékot vitt be neki, azután nem törődött vele. Nem takari­Bukarest, július 20. A Curentul mai száma detektlviregénybe illő fantasztikus esemény­ről számol be. A lap szerint Antonescu bras­sói rendőrbiztos Radomesou nevű rendőr- altiszt társaságában magánszorgalomból szemlén tat tett a Ploesti s Brassó között köz­lekedő személyvonaton, amelyen az utóbbi időben gyakrabban fordultak ellő különböző merényletek. A szem leüt eredménye azután minden várakozást sokszorosan felülmúlt. Antonescu mindjárt útja elején szembekerült az egyik vasúti koicsiban Franculeseu hír­hedt nemzetközi betörővel, akit természete­sen azonnal le akart tartóztatni. A betörő azonban felismerte a rendőrbiztost s mielőtt az hozzányúlhatott volna, egy súlyos tárggyal fejbe sújtotta, úgy hogy ^ rendőrbiztos ká- bultan bukott le a vasúti kocsi padlójára. Mire magához tért, a betörő kiugrott a robo­gó vonatból. Antonescu rendőrbiztost ez a balsiker nem kedvetlenitette el, hanem továbbfolytatta a nyomozást a még mindig robogó vonaton. Rövidesen felfedezett az egyik fülkében egy jólölifözőtt fiatalembert, akiben Ardeflieán János rettegett erdélyi zsebmet- szŐt ismerte fel. Az altiszt segítségével le­fogta a zsebmetsziöt s bilincsekbe verte. Kiderült, hogy Ardeleán egy fogairasi gazdag kereskedőt akart kloroformmal elaltatni s megfosztani a nála Levő 150 ezer lejnyi kész­pénztől. Ezzel a jó fogással azonban még nem érte be a rendőrbiztos, hanem tovább­folytatta ©zemleutját a vonaton s hamarosan még izgalmasabb eseménynek lettek szemta­núi a személyvonat utasai. Az altiszt ki akarta magát egy kissé pihenni s az egyik fülkéiben ledőlt, amikor hat vasúti rabló rontott be hozzá- Rado- nescu revolvert rántott elő s azzal riasztó lövést tett, amire segítségére sietett a rendőrbiztos is revolverrel felfegyverkez- kültek s onnan lövöldöztek a rendőrökre. tofct, nem szellőztette a szennyes odút, nem mosdatta a szerencsétlen elmebajos embert hónapokig. Ilyen helyzetben élt ruhátlanul az ágyán fekve Trietsch Ede hajdani milliomos és öt esztendő óta ki sem mozdult már a szobának nevezett odúból. Elmebaja még jobban elhatalmasodott, telje­sen apatikus lett és érzéketlen minden iránt, nem vett tudomást a környezetéről és senki­hez sem szólt soha. Bizonyára maga sem em­lékszik semmire, talán beszélni i® elfelejtett öt esztendő óta. A rendőrség kihallgatta Ádám Károly ház- gondnokot. aki azzal védekezik, hogy a cse­kély összegű évjáradékból nem tudta volt urát jobban gondozni. A házgondnok kihall­gatása után az ügyet áttették az államügyész­ségre annak elbírálása végett, vájjon nem forog-e fenn bűncselekmény a szerencsétlen sorsú Trietsch Ede embertelen gondozása ügyében. A szerencsétlen 75 éves embert kü­lönben ma a közkórházból átszállították az elmegyógyintézetbe, melynek kapui valószí­nűleg örökre becsukódtak mögötte. Minden­esetre jobb sorsa lesz itt, mint volt a Vo­dicskova uccai házban, ahol egyik volt alkal­mazottja embertelenebből bánt vele, mint egy mindenünnen kivert kóbor kutyával szo­kás. A tűzharc nagy pánikot idézett elő az uta­sok között. Valaki meghúzta a vészféket, de mire a Vonat lefékezett, a rablók egyi­ke sebesülten lebukott a vagon tetejéről. Két kocsi közé került s amikor a vonat meg­állt, már csak darabokra tépett, hulláját ta­lálták meg. A többi rablót azután sikerült el­fogni s bilincsekbe vermi. Feng tábornok megzavarta a japán-kínai béke­tárgyalásokat Sbaiiighai, július 20. Feng tábornok Japán ellen újabb katonai akciót kezdeményezett s ezért Kína és Japán között a béke megköté­sére irányuló tárgyalásokat egyelőre meg­szakították. A nyári utazások legolcsóbbika Tíz napos utazás Európa Paradicsomába, a francia Riviérára Kő 725 AUG. 1. 15.25 Wien SUd. ab AUG. 2. 10.10 Milano an Ebéd. 17.16 Milano ab AUG. 3. 7.29 Nizza an. Teljes ellátás. AUG. 8. 19.17 Nizza ab. AUG. 10. 8.00 Wien Süd. an Indulás AUG. 1-én. A riviérai tartózkodási nyújthatjuk Mentonban is. A riviérai tartóz­kodás meghosszabbítható. Egyéni visszautazás 45 Ké ráf izetés mellett. A borrovalók és adók pausálja 75 Ké. — Kiráudulás Montecarlóba és vezetése Milánóban 50 Ké. — Jelentkezés :ulius 23.-ig, a P.M.H. Utazási Osztályánál Bratislava, Central Passage. Wild-wesf ai erdélyi vonatokon Fegyveres tűzharc banditák és rendőrök között a Ploest-Brassó közötti vonaton A szorgalmas rendőrbiztos szemleutjának eredménye: egy halott, egy zsebmetsző és öt vasúti rabló 1933 juflius 21, péntek. Aláírták a német konkordátumot Kóma, juliufí 20. A Szentszék és a német bi­rodalom közötti konkordátumot ma von Papén alkancellár és Pacelli biboros-államtitkár aláírta. A* ünnepélyes aktuson a vatikáni német követ­ség képviseletében megjelent Guttmann minisz­teri tanácsos, Klee, a német birodalom vatikáni követségének tanácsosa és a vatikáni államtit­kárság részéről Msgr. Pizzardo. Szolnoknál a Tisza gátjái áttörte — a szélvihar Szolnok, július 20. Tegnap borzalmas szél­vihar vonult el a környéken, amelynek ereje a besenyőszögi Tisza-gátat átszakitotta s viz 1500 holdnyi földterületet elárasztott. Az elöntött te­rületet 400 gazda bérli a káptalantól, amely a mostani szerencsétlenség következtében el­engedi az ez évi bért. A kár meghaladja a más- félszázezeír pengőt. Kiküldték a népszövetségi bizottságot Bolívia és Paraguay konfliktusának megvizsgálására Genf, julius 20. A népszövetségi tanács­nak az a bizottsága, amely a Bolívia és Pa­raguay között fennálló konfliktus elintézésé- ! vei foglalkozik, véglegesen összeállította azt a népszövetségi bizottságot, amely a helyszí­nen fogja megvizsgálni a konfliktus anyagát. A bizottságnak csupán az a mandátuma van, hogy pontosan tanulmányozza a Chaca-terü- 1 ©t viszonyait és tárgyalásokat folytasson az érdekelt kormányokkal a döntőbirósági meg­egyezésre vonatkozólag. Post A laska felé repül Chabarovszk, julius 20. Ma reggel, itteni idő­számítás szerint, 5 óra 40 perckor, Post pilóta világkörüli utján tovább repült Nome (Alaska) felé. Indulása előtt az orosz újságíróknak igy“ nyilatkozott: „Hogy Chabarovszkban nem vár­tam be jobb időjárást, hanem a rossz meteoro­lógiai jelentések dacára továbbrepülök, e#t csak azért teszem, mert előbbi teljesítményemet 24 órára akarom lenyomni. Sajnos, eredeti szándé­kom, hogy négy nap alatt körüirepüljem a föl­det, nem sikerült. Ez mindenekelőtt a légköri zavarokra vezethető vissza, amelyekkel a Ber­lin—Chabarovszk légvonalban kellett megküz- denem. Az interjú végén Post annak a reményé­nek adott kifejezést, hogy Nomeba való útját remélhetőleg sikerül 16 óra alatt megtennie. Kovnóban nagy ünnepségek között temették el a két lezuhant litván repülőt Kovnó, julius 20. A Soldimnál Lezuhant Das rius és Gironas litván repülőik holtteste tegnap délután érkezett meg repülőgépen Kovnóha. A .fogadtatáson részt vettek a hatóságok és a dijp* lomáciai testület képviselői, felvonultak a kü­lönböző szervezetek zászlóikkal és jelvényeik­kel, ezenkívül kö'rülibelül ötvenezer főnyi kö­zönség vett részt a végtisztesség megadásában. A halottaknak utólagosan rendjeleket juttattak ée a dómban ravatalozták fel őket. A temetés ma ment végbe az egész város közönségének részvételével. Az egész világról érkeztek rész­véttáviratok. Meghalt Lord Burnham, a Daily Telegraph tulajdonosa London, julius 20. Lord Burham, az egyik legnagyobb angol lapnak, a Daily Telegraplh- nak a tulajdonosa a szerdáról csütörtökre vir­radó éjjelen csendesen örök álomra szende- rült. Lord Burham 1896 december 18-án szü­letett Londoniban. Édesapja, az 1916. évben meghalt Lord Burdám, a Daily Telegraph •tulajdonosa és politikai főszerkesztője volt s rendkívül nagy érdemeket szerzett az an­gol zsurnalizmus kifejlődése és az angol új­ságírók szociális helyzetének javítása terén. Az idősebb lord Burham annakidején jelen­tős mértékben támogatta a híres Stanley- expediciót is, amely Livingstone^ kereste fel. A most elhunyt ujságmágnás 1904-ben vette át édesatyjától a Daily Telegraph ve­zetését. Előzetesen mint a lap levelezője Délafrikában és Indiában működött. A Daily Telegraph 1855 óta van a Burnham család bir­tokában. A most elhunyt lord jelentős állam- férfiúi tevékenységet is kifejtett, 1921, 1922 és 1926 években elnöke volt a genfi nemzet­közi munkaügyi konferenciának. Jelentős szerepet játszott az angol újság ivói szerve­zetben is és 1916-tól 1928-ig elnöke volt az egyesült királyság sajtóuniójának.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom