Prágai Magyar Hirlap, 1933. július (12. évfolyam, 147-171 / 3257-3281. szám)

1933-07-20 / 162. (3272.) szám

6 1&33 juüus 20, csütörtök. Paris az állatok eldorádója Irta: BENEDEK KÁROLY (Paris) A Nagyopera (ami itt óriás szenzációszámba m#gy), uj szereposztásban adja Figaro házasságát — torgószinpaddal: Minden lap regisztrálta, hogy l'igáró most fogja először áriáját ténylegesen a borbélyüzletében énekelni. Tekintve, hogy öt vál­tozás folyik le egy színen anélkül, hogy a függönyt leeresztenék, a darab három helyett két felvonás- r« oszlik é6 dacára a késői félkilences kezdésnek, ez operalátogatók nyugodtan ülhetnek helyükön az utolsó akkordig: nem fognak lekésni az utolsó földalattiról. elhagyottabb utakon s csak rövid ideje egy rohanó a liget mélyén agyongázolt egy váratlanul előtörő — dámszarvast. — Már ezen az egy tényen is meg­érzik, hogy jó állatnak lenni ebben a városban, ahol, hogy csak egyet említsek, a kutyáknak nem­csak külön jól ápolt temetőjük, számtalan kórhá­zuk, klinikájuk, fürdőjük, hanem még külön ven­déglőjük is van az Avenue des Chomas Elysées. — Itt a kutya urak és kutya hölgyek tetszésük, illet­ve gazdájuk erszénye szerint válogathatnak három­féle menü között: a legdrágább 4 frankba kerül, de 6 tál ételt tartalmaz. — A „Ligue pour la défence des animáux", a számtalan francia állat­védőegyletek egyike, 250 frank dijat tűzött ki fe­jenként az első tiz állatbarát számára, kinek fel­jelentése alapján a törvényszék fogházbüntetést mond ki állatkínzókra. És mikor röviddel rá való­ban öt napi foglházra Ítélt a Liliéi bíróság egy hen­teslegényt, aki egy macskát kivégzett, az egész ország tapsolt ez ítéletihez, s a lapok arról cikkez­tek, hogy a régi Egyiptomban meglincselte a nép a macskagyilkosokat. Kutyának, macskának itt egyaránt megvannak a barátai; a luxusállatoknak és a lompos állam- proletároknak egyaránt. A „mére aux chats“ a square Cluny-nek ismert alakja: egész télen át nap- nap után kijár a térre, maga köré gyűjtve az egész környék kóbor macskáit, hogy tejet és húst adjon nekik, ő jótékonyságból teszi ezt. de a Les Halles, á nagy vásárcsarnok munkásai díjazásért tartanak maguknak egy saját külön macskamamát, hogy esténként vizes tejjel itassa a Halles macskáit, mik gömbölyűre híznak a sok kóbor patkánytól de szóraján vesznének, ba a kis öreg asszony nem jelenne meg időről-időre kimond­hatatlanul szennyes kötényében egész sor apró; fazékkal maga köré gyűjtve száz meg száz gaz* dátlan, szőrement, félvad macskaállatot. ...Ha egyetlen képben kellene megörökíte­nem Párig legjellemzőbb arcát, az avenue de 1‘Operát fényképeztem volna le abban a déli órában, mikor legerősebb a forgalom és a nagy színháztól végig a rue des Pyramides- ig egymás mögött állt megrekedve az égési siető autósor percekig, mert valahol lenn a Palais Royal körül egy zsinóron vezetett dakszli nekifeszitett lábbal megállt a vágtató autók előtt és tulajdonosnőjének legkétségbeesettebb erö-< feszítéssel sem sikerült a kocsik előtt elvonszol­nia. így állt harminchat siető gépkocsi- egymás mögött és senkinek nem jutott eszébe, hogy el lehetne gázolni a maguk kényelme érdekében a makacs állatot. MACSKA KISASSZONY A PÁRISI NAGY­OPERÁBAN Mégis ez a valóban kitűnő előadás távolról sem oly kedves, mint az a Figáró házassága, melyet az „Opera Comique“-ban néztem végig már hosszabb ideje. Ez az est felejthetetlen marad sok néző számára, mert mikor Almaviva gróf leghangosab­ban zengette keserveit, amiért a bájos Susanne ki- kosafazta. lassú méltóságteljes léptekkel besétált a színpadra egy óriási fekete macska. Egy csepp lámpaláza sem volt; nagyót ásított a közönségre, aztán meglengette a farkát és odaeündörgütt az AMaviva csizmáihoz, kiből kifogyott a lélekzet e nemvárt jelenetre. A közönség dülöngött a kaca­gástól, a macska megrovólag nyávogni kezdett kritikaként, g a függönyt le kellett ereszteni. Az ominózus macska természetesen valamelyik prima- dónna tulajdona volt, ki magától értetődőleg magá­val vitte az öltözőbe. NAGY EMBEREK ÁLLATKERTJEI Párisban a nálunk megszokott „kutyáknak tilos a bemenet'4 felirás ismeretlen, és kétségtelenül üresen maradna a háza annak a háziúrnak, aki kutyát, macskát be nem eresztene. Annyira hozzá­tartoznak a párisi ember életéhez az állatok — („nem jó emberek ezek a franciák" panaszolta nekem egy magyar háztartási alkalmazott, ..egyet­len gyermekük ha van. de hat macskája és kilenc kutyája mindegyiknek") — hogy a nagy áruházak a mózgólépcsőik aljára nagy kartónkutvákat feste­nek bepólyázott mellsőlábba!: „Kérem vegyen a karjárá, mert ez a furcsa lépcső szétroncsolja a lá­bamat; beleSzorul" — mondja a kutyus a plakát féli ráta szerint. Az áruháztulajdonosok keserű tapasztalásból tudják, hogy minő katasztrófa lesz abból, ha a kunclsűhaft szaladgáló kutyusának lába a mozgó lépcsőfokok közé szorul. Világos, hogy ez általános állatszeretetben a mű­vészek vezetnek. Ha az „Opéra Comique" dívája feketíe macskával jár énekelni, Tina Mellernek már házi verebe van, melyet selyemmel takart bádog- skatulyában visz magával a színházba. Ha szupé- zik. s nevezetesen ha salátát rendel, felnyitja a dobott, s a veréb rárepül a salátástálra, hogy csi- pégesse a zöld leveleket. A Spinelly állatairól hadd ne legyén szó e helyen, minthogy azok tisztán reklámcélokat szolgálnak és ugyané célból csak egy szóval említem meg, hogy Mademoiselle Nár­ciszé, a revüsztár, auteuil-i villájának szalonjában egy eleven pumát tart öleb gyanánt, melyet „Pe>pita“-nak nevez és tejen nevel. A vidám szí­nésznek örömmel fitogtatják állataikat, a komoly politikusok inkább restellik, hogy ők is hódolnak az általános szenvedélynek. így csak válogatott hárompróbás elvtársak ismerik Léon Blum sziámi matcskatenyészetét és csak a volt elnök legbizal­masabb barátai ismerik a Poincaré két elválhatat- 1»b skót kolliját. Betegségében sem tágított ágya mellől a két kutya, az asztal körül fekszenek, ha uruk dolgozik és a keménykezü vén politikus ujjai bársonyosakká válnak, ha a kutyás finom szőrét simogatják. A KÖLTŐ ÉS A KAMÉLEON Az csak természetes, hogy az íróknak is meg­vannak kedves állataik és hogy a festők fejtenek ki e téren is legtöbb fantáziát. A nálunk is jól is­mért précieux novellista Francig de Miomandre- nák egy bölcs teknősbékája volt, melyet gyorsa­sági és könnyedsége jellemzésére „Gazelládnak nevézétt. Hanem „Gazella" egy szép napon úgy elsétált mesterétől, hogy többé vissza sem lelt és Francig de Miomandre most már egy majmot szer­zett magának, mely viszont a „Saki" névre hall­gatott. „Saki" azonban elhunyt tüdőgyulladásban és Francis de Miomandre változatosság kedvéért szerzett magának háziállatként egy — kaméleont. Nagyon kedves volt ez a színét változtató állatka, melyet Miomandre nyáron a villájában tenyerén hordott a falak mentén, ahol sok volt a légy. — Ahogy egy légy leült a falra ,a kaméleon rálövellte hegyek nyelvét, mint egy parittyakövet és el nem hibázott soha egyet 6em. Most auteuil-i villájában tartja a költő, mint levélnyomót kitömött állapot­bán __ Cham, a karrikaturista, aki úgy szerette pineeikutyáját, ho gy ő maga ezt szokta mondogat­ni: „A valóságban én vagyok a kutyája a „Bijon"- nak“, rue Vintimil]e-i lakásában valóságos állat­seregletet rendezett be, sőt fiatal kacsákat tartott * fürdőszobájában éneklő madarui. KUTYA HOTEL ÉS MACSKA-ASZTALOK A világváros telve van állatokkal. Hiszen még a „Bois de Roulogne‘‘-ban, a párisiak teljesen el- váfoebsitofct sétál igéiében is nyúl ugrik ki a bo­ciból, őzikével találkoznak a szerelmes ^ároh jjz öt és fél év óta úszik egy titokzatos gazdátlan vitorlás az óceánon Újra éledre kelt a bolygó hollandi legendája — A „Maurice K. Thuriow" zátonyra futott legénységét megmentették, de a hajó elszabadult és azóta céltalanul imbolyog az Atlanti óceánon Az amerikai tengerészeti hivatal egész flottát küldött most a kísérteties hajó üldözésére Newyork, július 18. A bolygó hollandi kísér­teties legendája kelt uj életre az Atlanti Óceán nyugati partvidékén. Újra látták a virginiai partok közelében a „Maurice K. Thuriow" nevű vitorlást, amely legénység nélkül öt és fél év óta úszik a ten­geren és amelyet mégse tudtak megtalálni ed­dig a parti őrhajók. Most valóságos kis flottát küld a kísérteties vitorlás ellen az Egyesült Államok haditengeré­szete. Könnyű naszádok s torpedózuzók indul­tak az elszabadult Maurice K. Thuriow üldözé­sére és azt remélik, hogy sikerülni fog végül be vontatni a legénység nélküli hajót, amely ál­landó veszedelme az atlanti óceáni hajózásnak. Zátonyon a HaÜeras foknál A Maurice K. Thuriow különös története 1927 október 14-én kezdődik, egy viharos őszi napon, amikor a Hatteras-fok köziedben egy éjszaka zátonyra futott. Fát szállított a vitor­lás, amelynek legénysége John W. Fredericks kapitány vezetése alatt állott. A viharban lehe­tetlen volt távol tartani a vitorlást a veszedel­mes Diamond-zátonyoktól és a katasztrófa meg­történt. Szerencsére a hajó közel volt a. parthoz, fény­jelzéseit az éjszakában meglátta a parti őrség, amely nyomban mentőhajókat küldött a vitor­láshoz. A legénységet még aznap éjjel partra- szállították, mig a hajót értékes rakományával egyelőre ott­hagyták a zátonyon. A tenger olyan viharos volt, hogy a rakomány mentéséről szó sem lehetett. A hajó tulajdono­sai, akiket telefonon értesítettek a szerencsét­lenségről, úgy döntöttek, hogy a legközelebbi napokban mentőhajót küldenek majd a roncsok­hoz a Diamond-zátonyhoz. Nyolc nap múlva érkezett meg a mentöhajó, azonban a legénység legnagyobb csodálkozására nyo­ma sem volt a Maurice K. Thurlownak. Vala­hogyan az ár elsodorta a zátonyról, a vitorlás elszabadult és a legszorgosabb kuta­tás sem tudta megtalálni. Aa hajó tulajdonosai azonnal érintkezésbe léptek az amerikai tengerészeti hivatallal, ahol utána néztek a dolognak és szakértői vélemé­nyek meghallgatása után arra a megállapításra jutottak, hogy a vitorlás elsüllyedt. Nem volt még Tá eset, hogy egy hajót sértet­lenül el lehetett volna szabadítani a veszedel­mes zátonyról. A feltevés tehát az volt, hogy a Maurice K. Thuriow a viharban szabadult el a zátonyról röviddel azután azonban elsüllyedt. A hajék jegyzékéből törölték a vitorlást. Felbukkan a kisérteí-hajó A hajó azonban — nem süllyedt el. Négy hó­nap múlva három óceán járó jelentette, hogy a Maurice K. Thuriow vitorláit látták a pár rancsnoki hídról. Az amerikai tengerészeti hatóságok azzal ma­gyarázták ezt a hajózás történetében páratlan jelenséget, hogy a Maurice K. Thuriow rako­mánya épületfa volt és a fával megrakott ha­jók tudvalevőleg nehezen süllyednek el. A ha­ditengerészet egyik gőzösét bízták meg azzal, hogy nyomban menjen a helyszínére és süllyesz- eze el a legénység nélkül úszó vitorlást, amely szörnyű katasztrófát idézhet elő. Miután nincsenek lámpái, éjszaka könnyen ösz- szeütközihetik egy gyanútlanul haladó gőzössel. Mire azonban az ágyunaszád a helyszínére ér­kezett, a Maurice K. Thurlow-t nem találta sehol. Eádiógramban jelentette a tengerészeti hivatalnak, hogy a három gőzös jelentése való­öt hét múlva azonban újabb jelentés érkezett a tengerészeti hatóságokhoz. Ezúttal a Sleid- richt nevű holland tartályhajó rádiógramban jelentette, hogy a nyugati hosszúság 66-ik és az északt szé­lesség 38-ik foka alatt megpillantotta az el­veszettnek hitt viíorlást. . A golf-áramlatban haladt, óránként körülbelül 3 csomó sebességgel. A washingtoni tengeré­szeti hivatal azt hitte, hogy valaki ostoba vic­cet csinált. Rádión azonnal érintkezésbe léptek a tartály-hajóval, amely megerősítette az előző rá-diógramot és hozzátette, hogy a kapitány messzelátón pontosan el tudta olvasni a vitor­lás nevét is. Kétség tehát nem foroghat fenn. Mindenütt fóliák és seholsem találják a vitorlást Washingtonban erre előkerültek a tengeré­szeti térképek, a szakértők számolgatni kezdtek és meg áll apitották, hogy ha 1927 október 27-én vagy az azt követő napok valamelyikén elsza­badult a Maurice K. Thuriow a Diamond-záto- nyokról, akkor körülbelül 500 tengeri mérföld- nyi utat kellett megtennie, amíg a golf-áram­latba ért. Nyomban utasítások mentek a parti őrhajókhoz éppúgy, mint a haditengerészet va­lamennyi hajójához, hogy azonnal induljanak a kísérteties hajó üldözé­sére és süllyesszék el. A kutatás azonban másodszor is eredményte­lennek bizonyult. A parti őrhajók nem látták a Maurice K. Thurlowot, ellenben egy személy­szállító gőzös jelentette, hogy a hajóval az északi szélesség 35-ik és a- nyugati hosszúság 70-ik foka alatt találkozott. Most már végkép meggyőződtek a tengeré­szeti hatóságok arról, hogy az Atlanti óceánon gazdátlanul úszó hajó­roncs nem felizgatott fantáziájú tengerészek rémlátása, hanem végzetes valóság. Újabb utasítások mentek a közelben u&zó hajók kapitányaihoz, hogy feltétlenül meg kell találni a vitorlást és vagy el kell süllyeszteni, vagy bevontatni a legközelebbi kikötőbe. Ezúttal a Tucker, Connyngham, McDougall és Henley cirkálók, továbbá a Mohave és Se- neca nevű ágyunaszádok kergették a kísérte­ties vitorlást. Washingtonban nem is törődtek többé az egész üggyel, mert biztosra vették, hogy a hat hadihajó élők nem menekülhet töb­bé a gazdátlanul úszó roncs. Nyugodtan várták a jelentést, amely azonban napról-napra. késett. Az Atlanti óceán egész partvidékét bejárta a hat hadihajó, de a Maurice K. Thurlownak semmi nyomára nem akadtak. ,* Már-már fel akarták adni az üldözést, amikor a Tucker rádiógramot kapott egy gőzösről, amely azt jelentette, -hogy a Thurlow-t Nantucket szi­getétől 500 mérföldnyire látta. Teljes gőzzel vágtatott a Nantucket felé, körülbelül 400 mér­földnyire a parttól megpillantott egy vitorlást, amely lángokban állott és meg volt győződve róla, hogy végre vége* van a hosszas üldözés­nek: a Thuriow megvan. Néhány órával később azonban megállapította, hogy nem a Tburlow- val, hanem egy másik hajóval találkozott... Ez a különös bnjócskajáték, ez a szinte kí­sérteties hajsza a gazdátlan vitorlás után öt és fél év óta tart. Alig múlik el hónap, hogy itt vagy ott ne lát­nák a céltalanul imbolygó vitorlást. Egyre- másra érkeznek a rádiójelentések Washington­ba, hogy megint feltűntek a Thuriow vitorlái. Minden jelentés után kiküldőnek a helyszínre egy gyors hadihajót és minden ilyen kirándulás eredménye negatív. Az amerikai tengerébe,ti hátságok már azt­a gazdátlanul úszó hajó: délibáb. Éppen, olyan hajóslegenda, mint a bolygó hol­landi hajója, vagy mint az „elveszett hajók szi­gete" valahol a Sargasso tengerben, ahová a legenda szerint a tenger áramlatai az elpusztult hajók roncsait sodorják... Most azonban minden kétséget kizáróan meg­állapították, hogy a Thuriow nem délibáb. Egy angol személyszállító gőzös, amely Bermudából Jamaica felé volt útban, nemcsak azt jelentette, hogy közvetlen-közeiről fényes nappal látta a Mau­rice K. Thurlowt, hanem erélyesen felkérte a tengerészeti hatósá­gokat, hogy vessenek véget ennek az örök ve­szedelemnek. Ha éjszaka találkozott volna a gazdátlan hajóval a személyszállító gőzös, —• hangzott a jelentés — elkerülhetetlen lett volna az összeütközés... Most valóságos kis flotta üldözi a tengereken imbolygó vitorlást és a washingtoni tengerészeti hivatalban izgatottan lesik. hogy. öt és fél. évi hajsza után megtalálják-e végre az óceán kísér­teties hajóját. luliys 27. h@Syett július 30-án és augusztus 2-án indul a PMH olcsó várnai utazása Ezúton közöljük a julius 27-á indulással hirde­tett várnai utazásunk résztvevőivel és az utazás iránt érdeklődőkkel, hogy ez az utazásunk két turnusban és pedig julius 30-án és augusztus 2-án indul Bu= dapestről. Mindkét turnus résztvevői augusztus 21én érkeznek vissza Budapestre. A 23 napos tur­nus részvételi dija 1180 Ké., a tizenkilenc naposé 1080 Ké. A jelentkezett utasokat a rendelkezésünk­re álló kabinok szerint osztjuk be a két turnus egyikébe s minden utas a napokban megkapja ka­bin- és burnusbeosztását a részletes tudnivalók kapcsán. A közölt részvételi dijért az eredeti pro­gramtól eltérően minden utasunk első osztályon utazik a hajén. A kétágyas kabinra a ráfizetés 75 Ke. A négy­ágyas kabinnál nincsen ráfizetés. A konstantinápo­lyi kirándulás dija — az eredeti ártól eltérően, te-* kintve, hogy a feketetengeri hajón is I. osztályt nyújtunk — Ke 250. Az utazás programja: Indulás VII. 30. 22.00 Budapest Petőfitéri hajóállo­más VIII. 2. 22.00 Érkezés VIII. 2. 14.26 Várna VIII. 5. 14 26 Indulás reggel VIII. 18. Várnából (mindkét turnus együtt) Érkezés este Szófia Indulás reggel VIII. 19. 20.05 Szófiából Érkezés VIII. 20. 6.35 Belgrádba Indulás VIII. 21. 7.50 Belgrádból Érkezés VIII. 21. 15.25 Budapest K. p. u. Az utazásra a következő helyek felett rendelke­zünk: Július 30-i turnusnál két hely négyágyas férfi- kabinban. Augusztus 211 turnusnál két kétágyas kabin, egy négyágyas kabin. A jelentkezés végső határideje julius 21. A PMH utazási osztálya, Bratislava, Central Passage. — Telefon 27-87.

Next

/
Oldalképek
Tartalom