Prágai Magyar Hirlap, 1933. július (12. évfolyam, 147-171 / 3257-3281. szám)
1933-07-18 / 160. (3270.) szám
4 1933 foHüs 18, kedd. Gépember harca a géppel Irta: NEÜBAÜEÖ PÁL Az ember nem volt megelégedve önmagával, képességeivel és telesitményeivel. Meg akarta sokszorozni önmagát és megteremtette a saját képmására a Gépet. A teremtő ember minden erejét és tehetségét vitte bele ebbe a munkáiba és az elégedetlenség, mint rugó lett a Gép első és legfontosabb a lhat része. Jobban és kényelmesebben kívánt élni a Gép révén az ember és elérte, amit akart: a Gép helyettesítette őt és végezte helyete a munka nagyrészét. Miikor a Gép sokszorta tökéletesebb lett az embernél, előre nem látott folyamat következett be: az élő emberből gépember lett, sekélyesedett, törpéit. így keletkezett az a mentalitás, amely amerikanizmusról beszél és naiv elfogulatlanságában nem ismerte fel a veszélyt: Gélemmé tornyosult a Gép és a megrettent ember nem tudta megállítani, amikor megindult, hogy súlyos lépteivel az egyik nagyvárost a másik utón összetörje. Ősrégi talimudi mese a legmodernebb gazdasági kön t ősiben. Egyesek már régen felismerték a veszélyt, ftVaether Ratlhenau a mechanizált világról könyvet irt, amely Íróját híressé telte ugyan, de hamar feledésbe merült és nem hallotta senki egy zseniális ember szavát, aki nagyszerű felkészültséggel nemcsak megrajzolta a eeókuocát, írnom zeneileg közvetítette az elkövetkezendő harci káosz kakofóniáját. A gépember kezéből abban a pillanatban esett ki a hatalom, amikor a Gép nemcsak a szellemiekre taposott rá, hanem teljes világsu- lyával a gazdasági életre, a hétköznapra, lakásra, ételre nehezedett és közte, meg teremtői között végzetesén oda torzult a viszony, hogy az ember volt -a Gépért, számára és neki él't, dolgozott szenvedett és nyomorgott: munka nélkül ivó lett mire a Gép nem adott néki munkát. Amit az ember csak azért alkotott a saját kép mására az organikus törvényszerűség szerint, hogy Önmagát megsokszorozva saját életén könnyítsen: elvette az embertől, szellemi, majd testi önmagát és elhatalmasodott fölötte, hogy az ember a Ma utolsó pillanatában, a hamleti tizenkettedik órában szemibeszádlt teremtményével és a régi képromboló módjára nekiszilájult géprombolónak. A német birodalmi kormány 'kezdte meg ezt a harcot azzal a rendelkezéssel* hogy a szivargyártás iparában alkalmazott gépek tultengését törvényerővel megszünteti és megparancsolja a vállalkozóknak, hogy a nem feltétlenül szükséges gépek helyébe embereket; állítsanak munkába. Ellenkezés és 'be nem tartás esetén a törvény a legszigorúbb büntetésekkel suijtja ,a vállalkozókat. A rendelet azt mondja, hogy csak úgy lehet visszaállítani a régi, normális egyensúlyt ember és gép közt és tízezrek csak úgy juthatnak újra munkához. Ez a rendelet lehet gazdasági kísérlet és talán kiderül, hogy a világtörténés óramutatóját visszacsavarni nem lehet: az erőszak eltöri. Lehet, hogy meg lesz a feltételezett eredménye. Első sorban azonban etikai dologról van itt sző és lehetetlen rá nem gondolnom arra, amit Kordac érsek mondott nekem egy alkalommal: „Az ember a Gépet azért teremtette, hogy a dolgozó milliók munkáját megkönnyítse, nem pedig azért, hogy még jobban kisajtolja őket és sémimiesetre sem azért, hogy a Gép birtokosa és alkalmazója a millióktól elvegye a kenyeret. Az ember etikai lény és a Gépet is az etika szolgálatában kell állítania. Ha ezt nem teszi, el fog bukni, a Gép fogja megbuktatni." A nyolcvanéves érsek helyesen és tisztán látott. Ez az etikum egyik része. A másik részre nem gondolt, amely abban jut kifejezésre, hogy az emberi etikum bennrejlő ereje és értéke a munka. Hat napon át dolgozzál, a hetediken pihenj — ezt nem találta ki ia kizsákmányoló kapitalista vállalkozó1' a milliós proletariátussal szemben, hanem ember, aki tudta, hogy munka egyenlő etikum és muníkátlanság egyenlő zülléssel. Az ötnapos hét és egyébb ilyen találmányok Roo- seveltjei nem ismerik a praktikus és az etikai kategóriák közti végzetesen szoros összefüggését és még kevésbbé tudják, hogy nem bérharcról van szó, amikor egyoldalúan gazdasági szemszögből vizsgálják a kérdést. Mert igenis, a millió munkás segítsége legyen a gép, az emberi szervezet tökéletesítése é amint hatásukat mikroszkóppal és teleszkóppal toldjuk meg, úgy segítsünk kezünkön-lábún kon a Géppel: a munkás dolgozzon könnyebben, de dolgozzon, a munkásnak legyen munkája, mert az ő, a milliók számára dolgozik és termel a Gép. Az ösz- szeomlás ott kezdődött, amikor az öncéluság- iba tornyosodéit Gép diktátort gőggel csak ama kevesek szármára termeit, akik fizetni tudtak és ezt a gazdasági megállapítást rá kell helyezni az erkölcsire, mint minden gazdaság alapjára. A Gép helyettesítette, majd kiszór!tóttá az embert és az ember életéért folytatott küzdelmében most harcot indított a Gép ellen: ember a gépember ellen, aki ©gy-egy uj gép alkalmazása esetén csak azt látja, hány embert takarít meg és ennek dacára hány százalékkal fokozza fel a termelést. Cél és eszköz gyakran cserélődött fel százados fejlődés folyamán és a civilizáció tökéletesedése sok esetben a kultúra veszteségét jelentette és renaissanoenak 'kellett jönnie esetről esetre, hogy a regionálisan értelmezett és félreértett kategóriád harmóniája helyreálljon. A technikai civilizációban Németország vezet és mégis a német kormány az, aki kénytelen törvény erejével megfékezni a „mechanizált világot", — hogy ha lehetséges, reniaissance-szaü helyreállítsák a megbomlott, a munka hijján megbomlott erkölcsi világrendet és az ember képmására visszaformáilják a gépembert. Páris, július 17. 1915 egyik csöndé#! tavaszi napján a francia-néniét; front fölött már nyugodni indult a nap. Alig esett lövés. A franciák e a közelükben fekvő angol-kanadai katonák azt hitték, hogy 'reggelig nyugalom lesz. Langyos szellő fújt a német árkok felől. Esti hat óra lehetett. A francia őrszemek ekkor Langemerk és Bischaute között siirii sárgás- fehér ködfelhőre lettek figyelmesek. A felhő gyorsan terpeszkedett, mintegy hat kilométeres szakaszon embérmagaeságbaii nyúlt ki 6 mint később megállapították: 600—900 méter mélységig terjedt, A szél lassan hajtotta élőre, Az yperni nfekete nap« Mikór a furcsa és szokatlan felhő elérte az eüfceuteárk'öka.t, irtózatos pánik kélétkezett, A felhő köhögésre ingerek, fojtogatott. Az emberek pár perc alatt földre buktak, az életben maradták észnélkül menekültek, Másnap reggelre a front 8 km. szélességben át volt szakítva, a 81. francia, a 46, algíri s áz angol kanadai hadosztályok állásaiban 5000 gázhalott és 10.000 gázmérgezett fogadta a diadalmas németeket. A klórgázfelhőben a halál aratott Haiber professzor, a Kaiser Wiilihekn Iné ti tűt vezetője, a „gázháboru atyja" vitte győzelemre a német seregeket. Ez volt a németek felelete az 1914-ben a compiégni-i erdőben elpusztított közel százezer német katonáért, akik a Turpin hadikémikus készítette gáz áldozatai lettek. A gázharc története A gáz harci fölhasználása azonban még az ókorba nyúlik vissza. Sőt* érdekes, hogy az ókorban s középkorban több nyomát találjuk kezdetleges formáinak, mint az újkor háborúiban. A legelső említés Thukydidesnél fordul elő: a spártaiak 2350 évvel ezelőtt használták először a kéndioxidot. Sertorius római vezér valami „port" fuvatott az ellenség szemébe, Juliánus Africánus K. u. 230 körül a „levegő megmérgezését" ajánlja, ő írja le először a „görögtüz" készítését is. A XHI. században az arab Hasean Arammah mérges és altató gázokról ir. Leonardo da Vinci, ez a csodálatos polihisztor szintén foglalkozik a gázharc kérdésével s mérges gőzök alkalmazását javasolja. Ebben a korban már a török fenyegette Európát, Glauber, a XVII. század legnagyobb vegyésze füstölgő s ködösítő lövedékeket javasolt a törökök ellen. Leibnizot s Voltakét is izgatta ez a kérdés, azonban a XVIII. század nem sorolta be harci eszközei közé. Az első gázgránátot 1830-ban Lefortier sév- res-i francia gyógyszerész készítette, gázbombája tüsszentésre ingerelt. A riffifkaibilok ellen 1850 táján maró füstöt alkalmaz a francia sereg. Szebasztopolt Dun Donald 'tábornok kéndioxiddal akarja kifüstölni, a porosz—francia háborúban pedig a veratrin, a tüsszenő por kap szerepet. Az 1904—5-ös orosz—japán háború nem használt gázt. így érte Európát a világháború, melyben először Joffre tábornok alkalmazta a bróm ecet észterrel töltött gázpuskugránátokat. » Rohamos « fejtodés Annál szédületesebb iramot vett a fejlődés a háború második esztendejében. Az u. n. Ni-grá- nátok mellett, melyeket dianizidinnel töltöttek, hamar elkészültek a német T-B-Bn-gráná- tok, melyek ható anyaga az ingerlő s mérgező xilil- és xililénforómiá ég a brómaceton. Lodz mellett sikerrel próbálták ki. De mivel ezek a gázok a fedezékbe ásott ellenséget nem tették ártalmatlanná, rátértek a „fúvó eljárásra", amelyet a németek találtak fel s amely az yperni „fekete napon" nyert szomorúan sikeres igazolást. A franciák erre 1916 februárjában Verdim mellett a foezgéuÉS gránátokkal feleltek. Ez év májusában a németek Chattancourt mellett a clif óságén ne I töltött zöld-keresztes gá/.gránátokkal válaszoltak, mélyet sikerrel használtak 1917-ben az olasz fronton, a Flitsch medencében is. A fejlődés rohama azonban nem állít meg. Egymás után jelentek meg a kékkeresztes gáz, a tarkakeresztes gázlövés módszere s végül a maró u, n. sárga- és a fehér kérész les könnyfakasztó gázok. Védekezés a gáz ellen Ha gáztámadás esetén a védtelen ember be- lélegzi a gáz-anyagot, pár lélegzetvételtől elpusztul. Gondoskodni kellett megfelelő védőké* sziilékről, mely mégakadályozza a gáz tüdőbe* jutását. Feltalálták a gázifőkütők és gázmaszkok legkülönbözőbb formáit. Eleinte a gázvédelmi fölszerelések faszénporral töltött szűrőberendezéssel voltak ellátva. Ezen keresztül lélegzett a gázmaszkás ember s a mérges gázokat a finom faszénpor tömeg egyszerűen elnyelte, abszorbeálta. Ha nehezebben is, de aránylag tiszta levegőt lélegzett be az, aki hordta. Ilyen gázálarcokkal volt fölszerelve a francia hadsereg is, mikor a németek foganatba vették a kókkeresztes gázokat, melyek ügy hatoltak át a szűrőkészüléken, mintha nem is lenne. S ezeknek a kékkeresztes gázoknak ingerlő hatását pokoli rafinériával használta a megvadult em béri elme: a kékkereszteg gáz nem öl. De áthatolva a maszkon, ingerel s pár perc alatt, annyira igénybe veszi a megtámadott idegeit, hogy letépi maszkját s a tarkakeresztes gázlövés ördögi taktikája épp erre a pillanatra várt: a maszkátlanná lettekre lőni kezdte a mérgező és fojtó zöldkeresztes gázt. A megtámadottnak nem volt védekezése. A németek elvesztik a játszmát 1917-ben a német vegyiipar a gyilkolás szolgálatába állította az yperitet, a sárgákeresztés gázt, melyet szagáról mustárgáznak neveztek el. Az elképzelhető legborzalmasabb és legveszélyesebb mérges gázok egyike ez, sejtbomlasztó hatása van, égő sebeket mar a bőrön s ezen keresztül jut a szervezetbe. Hiába gázmaszk, a mustárgáz áthatol a ruhán, köpönyegen, kimarja a bőrt és halálos sebekkel borítja be a megtámadott testét. Borzalmas pusztítást okozott az ántáot-seregek- ben.. Kevesen tudják: az ám tán t épp ennek a gáznak köszönheti a háború kimenetelét: Amerika j ór észben a sárgakeresztes gáz borzalmas hatása láttán avatkozott be a háborúba. Ellesték az yperit titkát s már 1917 végén az amerikaiak napi 30 mázsa mustárgázt tudtak előállítani az ósztrák-magyar-német napi más- I félmázsás termelésével szemben. Ajakfesték vagy... halál Ha a nőknek jól megy dolguk — kinyitják a gázcsapot Bécs, július 17. Az Alsergrund városrészben tegnap különös öngyilkossági kísérlet játszódott le, amelynek majdnem két fiatal nő esett áldozatul, A tragédia okai egészen elférnek az eddig ismert okoktól. A két nő azért akart a halálba menni, mert az egyiknek eltiltották, hogy ajakfestéket használjon. A 21 éves Franciska Finni Riel és unokanővére, a 22 éves Emma Slama fodrászáé. aki már három éve van férjnél, jó körülmények között éltek és igazán semmi okuk sem volt panaszra. Tegnap mégis elhatározták jelentéktelen viszálykodás következtében, hogy együtt mennek a halálba. Bezárkóztak Emma Slama lakásába, a Türken- strasse 21. szánra házban, kinyitották a gázcsapot a konyhában és várták a halált. Csak szerencsés véletlennek köszönhető, hogy a két öngyilkosjelölt megmenekült. Botdog házasság A feltűnően szép Emma Slama. három évvel ezelőtt ment férjhez és boldog házasságban élt férjével, aki ma huszonöt éves. Csak az utóbbi időben voltak apró viszálykodások féltékenység miatt, amiben minkét fél hibás volt kissé. Minél jobban távolodott el az asszony a férjétől, annál melegebb barátság fűzte unokahugáboz, Finni Rielhez és a 'két nő az utóbbi időben már szinte elválaszthatatlan volt egymástól. Minden nap találkoztak, együtt jártak sétálni és táncolni... Tegnap reggel találkozott a két unokanövér. Otthon azt mondták, hogy kirándulni mennek, de a valóságban együtt akartak a halálba menni. Finni Riel már kora reggel beállított unokanővéréhez és elpanaszolta neki, hogy anyja megtiltotta, hogy a száját fesse. Azonkívül barátja, egy dohánytőzsde alkalmazottja kijelentette, hogy nem veheti feleségül, mert karriert akar csinálni. Finni Rielnek már gyakorlata volt az öngyilkosságban: két évvel ezelőtt jelentéktelen ok miatt öngyilkosságot akart elkövetni oly módon, hogy néhány perc alatt megivott — egy fél liter szilvapálinkát. Finni rögtön kész volt a tervvel: rábeszélte szivbéii barátnőjét és unokanővérét, hogy haljanak meg együtt. A két fiatal nő csak az alkalomra várt és délelőtt, mikor a fiatal asz- szony anyósa és férje eltávoztak a lakásból, eltorlaszolták a lakást betapasztották az összes hasadékokat, még a kulcslyukat is betömték vattával, hogy az ajtót ne lehessen kinyitni. Ekkor kinyitották a gázcsapot a konyhában, két matracot fektettek a konyha kövezetére és lefeküdtek egymás mellé. Emma Slama megpróbálta az ereit is fölvágni, de csak jelentéktelen sérüléseket okozott magán. Déltől fogva délután öt óráig feküdtek a konyhában és várták a halált. Megmentik az öngyilkosokat Csak a véletlennek köszönhető, hogy az öngyilkosok megmenekültek. Délután esni kezdett az eső és Emma Slama anyósa, aki kirándulni ment, korábban tért haza, mint szándékában volt. Az ajtót nem' tudta kinyitni, ezért lakatost hivott, aki fölf eszi tette a zárt. A két eszméletlen nőt az előhívott mentők csakhamar magához térítették. Emma Slama, mikor eszméletre tért, kitépte magát rokonai kezéből és az ablakhoz rohant, hogy levesse magát a negyedik emeletről az udvarra. Ekkor lépett be a lakásba az értesített rendőrőrszem, aki idejében elkapta és visszatartotta a lányt. A két barátnő végül is megtört. Nyugodtan tűrték, hogy a mentők a. RudóM-kóházba szállítsák őket, ahol csakhamar teljesen magukhoz tértek. Kezdetben nem akarták elárulni, hogy miért akartak öngyilkosságot elkövetni, csak hosszas faggatásra gyónták meg, hogy milyen komoly, okaik voltak a halálra. AZ ELSŐ GAZTÁMADÁST A SPÁRTAIAK ALKALMAZTÁK... A láthatatlan Halál útja 2350 éven át a kéngáztól a sárgakeresztes gázig Leonardo da Vinci és Voltaké a gázháboru előkészítői sorában - Amerika nagyrészt a musiárgáz miatt avatkozott be a világháborúba <pbxgxI'M
