Prágai Magyar Hirlap, 1933. július (12. évfolyam, 147-171 / 3257-3281. szám)

1933-07-02 / 148. (3258.) szám

8 — 1933 julius 2, vasárnap­A madártávlat misztériumai Irta: Neubauer Frigyes mérnök Szakkörökben ma már senki sem kételkedik abban, hogy 2—3 év múlva az első nyilvános tTánzkonitin entáilis posta-rakéták a hasz.óaiterhü­ket postazsákokat és csomagoeekákait, 30 perc­nyi repülési időtartam alatt menetrendszerűen fogják átvinni Európáiból Amerikába és hogy az első olyan nagyrakéta felszállásáig, melybe százszorosán körüli tekintő előkészületek után ember fog beleülni, nem igen fog 10 évnéU több idő eltelni. És evvel a felszállással fog kezdődni a. rakétatechnika hősi korszaka, melyben a küz­dők előtt félelmetes akadályok és nehézségek tornyosulnak majd, gigászi méretűek, miként maga a világűr-cél e harcok mellett még a re­pülési technika merész úttörőinek a teljesítmé­nyei is szinte gyermekjátéknak tűnnek fel. És mégis — mennyi szívósság, ötletesség, hő­siesség kellett ahhoz, s mennyi emberéletbe ke­rült, amiig az ember a saját bolygójának ieve- gőtengerében repülni megtanult. E célt ma él­értük. A repülőgép sokkal gyorsabban vált re­gényes kísérleti szerkezetből üzembiztos közle­kedési eszközzé, mint annak idején a vasút vagy gőzhajó, sőt a gépkocsi. Annák dacára, hogy a repülés hősi korszakában az elméleti aerodina­mika még nagyon is kezdeteiben volt. mégis B'lériot-nak 30 lóerős kis vászon-fa gépéből rö­vid két évtized alatt nőtt . ki a ..Do-X“ repülő luxushájó, mely a maga 150 utasát elegáns, ter­jedelmes kabinokban, villamos konyhával, rádió­val, mosdóhelyiséggel és egyéb kellenes dolgok­kal felszerelten, 150 órakilométernyi sebesség­gel és 0000 lóerővel menetrendszerűen viszi to­va. A repülő-balesetek túlnyomó’-éSze ma már csak sport-, kísérleti- és katonai gépékkel tör­ténik, mig a nyilvános légiforgalmi társaságok rendszeres utasrepüléseinél az üzembiztonság elérkezett a szinte 100 százalékúé tökélynek arra a fokára, aminő például a vasutat jellemzi, — ezeknél a repüléseknél ugyanis a legfőbb szempont a „Saifety first“ vagyis a mindenek­előtt való megbízhatóság. Ez utóbbiról gondos­kodnak a repülés tartama alatt a géppel állan­dó drótMan összeköttetésben álló meteorológiai szolgálat', a teherbiróképességnek sohasem tel­jes igénybevétele, hajtóanyagnak, kenőolajnak feleslegben való vitele, de főképpen minden sportszerűnek a kikapcsolása és a légvonalnak és leszállási lehetőségeinek pontos ismerete. Jellemző', hogy például a Magyar Légiforgalmi Társaságnál a kötelező biztosítási dij 5 pengőt ’ tesz ki,' amelyért szerencsétlenség esetében az utas vagy hátramaradottjai 30.000 pengőt kap­nak,— -annyit jelent ez, hogy — pusztán a re­pülőtársaság szempontjából nézve — ez utóbbi csak minden 6000 repülés után számol egy bal­esettel vagyis a gépnek 8—10 évi használata után. Szinte fájdalmas igazság, hogy az emberi al­kotás bármely birodalmának hősi korszakára az annak azután természetesnek vett ipari kor­szaka következik. És mégis — éppen ebből az Üzletszerű üzembiztonságból ma uj romantika bontakozik ki. Mert a repülés nemcsak technikailag nagy­szerű teljesítmény. Hanem egyben minden idők emberileg legfenköltebb vívmányainak egyike is. Feütről való szabad tekintet, madártávlat, Ikarus álma, valóság lett és az arra fogékony­ban a külső láthatárral a belső horizontot is tá­gítja. Aki ilyk éppen be állítódva első repülőut- jára indul, az a felejthetetlen benyomások soro­zatát- éli meg. Ezekből csak úgy találomra né­hányat. Az ember letelepszik a barna bőrülésre és ki­pillant az ablakon, — kiterjesztett szárnyaival a fémesen csillogó nagy madár most elkezd szél ellen szaladni és hamarosan felviszi száz óraki- 1 ómé ternyi sebességre úgy, hogy már ezekben a legelső másodpercekben szinté diadalszerüen érezni az örvénylő óriáslégcsavarok ellenállha­tatlanul fokozódó húzóerejét és — ime a kerék árnyékának határa már nem érinti a kereket — hirtelen megszűntek a repülőtér talajának füg­gőleges lökései, már elemében úszik a madár, a föld gyorsan bukik alá, a láthatár hirtelen ki­tágult és az emberek odalent s nemsokára a nagy teret környező fák és házak is játékszer­nek tűnnek fel. Repülőgépnek tudvalévőén min­dig szél ellen kell indulnia és leereszkednie, ezért most a megtörtént felszállás után egy kü­lönös pillanat következik: a gép nagy Ívben az utazás céljának irányába kanyarodik s érezzük a centrifugális erőnek a húzását, mely a nagy szárnyakat is ferde eiklba állítja. Odafenn hiá­nyoznak a földi jármüveikben önkéntelenül is tájékoztatólag ható függőleges rázkódások, sőt a gép egyenletes siklása szinte a mozdulatlan­ság érzését kelti, — ehhez járul, hogy magának az irányváltozásnak a gyorsasága voltaképpen nem nagy és az erős centrifugális húzás inkább csak a nagy sebességnek a következménye, — ráadásul a föld — az messzi távolban van, — mindez azt hozza magával, hogy az utas szá­mára mindig a fülke falai jelentik a függőlegest és ha kinézünk az ablakon, mialatt a gép benne van a hatalmas kanyarban, akkor a földet az egyik oldalon végtelén magasságú hegy gya­nánt látjuk az égbe száll fii, mig a másik olda­lon lejtőnek a benyomását kelti, mély hátáxta­ian mélységbe esik alá: város és hegy-völgy ferdén állanák a világ-térben. Más. A gép csak 400—:500 méter magasban siklik tova. Odalent beláthatatflán sorban térül­nek tarka rétek, szántók, bevetett, megmunkált ■z-öld és barna sifcok, sokféle üdén csillogó szí­neknek számtalan árnyalatú változatosságá­ban, a távolság és liliputi voltuk folytán bárso­nyos fényben ragyogva. Függölegeé madártáv­lat. A négyszögnek ezJt a tarka, de szabályos világát helyenkint szabálytalan rajzok szelik át /— vegyileg és fizikailag különböző talajréteg­nek, csikóknak, ráncoknak felszini megnyilvá­nulásai. Sajátságos és érdekes látvány, mily kü­lönbözően hatnak ezek a földalatti feálajtulajdon- feágeltérések a különböző megművelt, növény- négyzetekre, — az ilyen esik némely zöld táb­lán mint még eötétebb zöld húzódik át, mig Inár a szomszédos hasonló árnyalatú zöld, de talán más növényzetű táblában miüt világos f-ész folytatódik s a ráköv étkező barna- szántón ■meg mint fehér esik halad keresztül. De — és ’e? áz érdekes — a tarka talaj világban egységes képződmény gyanánt követhető. Az ilyen felül­ről való látványok és a talajnak rákövetkező vegyi- és egyéb vizsgálatai a mezőgazdaságnak érdekes és hasznos útmutatásokkal szolgálhat­nak. Felülről vailó látvány. Függőleges madártáv­lat. Köztudomású, hogy milyen nagy szolgála­tokat tett a repülőgép a földfelület kartográfiá­jának, a térképkészítésnek. De még sokkal ér­dekesebb és különlegesen tanulságosabb 3z, Kamiit repülőgépek egészen váratlanul a régé­szeti tudomány számára hoztak. Néhány évvel ezelőtt két pilóta, kik éppen egy régészeti szem­pontból jelentős terület felett szálltak él, oda­lent a talajnak szinárnyalatkülönbségekbeli irajza.it látták, melyek az árnyalat ok eltéréseinek egészen halvány volta, dacára, egyenes vonal- szerüségei-kikel és szabályosságaikkal vonták magúikra a figyelmet és a gabonaföldeket is ke­resztezve a meglépett szemlélődök re szinte rá- ikényszeritették föld alá került, kiterjedt épitke- ízéseknek alapra-jzszerü benyomását, — és tény­leg — ennék a felfedezésnek .álapján sikerült aztán ókori építkezéseket feltárni. Azóta a régé­szeti kutatás mar több ízben alkalmazta átütő sikerrel ezt a sajátságos és elegáns módszert és ezeknek -a csak fentről látható jeleknek révén sokszor el lehetett kerülni hosszadalmas, költ­séges és fáradságos elő ásatásokat. A repülés a nagyközönség körében ma még azért nincsen eléggé elterjedve, mert még arány­lag drága és mért a rendszeres légiforgalmat ma még csak nagyvárosok között érdemes fenn­tartani. Rendkívül szép és fontos feladat ezért megtalálni azokat az eszközöket., melyek a re­pülést hozzáfébliétöbbé és népszerűbbé teszik majd. Németországban ezen a téren már egész sereg egyesülés és intézmény végzett értékes munkát, különösen a ,.Német Légiközlek-edésI ■'Egyletbe a „V-iharmadár“ melyeket a német légi minisztérium nemrégen központi szervezette tömöritett. A köztársaság területén a „Mása- ryk repülési liga*, Magyarországon a buda­pesti Műegyetem kebeléből elindult és nagy­ra nőtt Sportrepülő-Egylet, mely nemzetközi viszonylatokban is ismertté tette magát, hat­nak áldásos és eredményes módon. Az üzletszerű légiforgalmi társaságok ma még csak állami támogatás igénybevételével tudnak aktív kereskedelmi mérleget elém? és a légiiközlekedés még nem nagyon olcsó, mindamellett igyekezzen mindenki legalább egyszer egy repüiőutat tenni. Leszállás után felemelő élménnyel vált gazdagabbá, mely soká és erősitőein fog utánarezegni a minden­napi életben. REGÉLÓ ROMOK Irta: DIENES ADORJÁN LI. LIKA Hiszen igaz, hogy Rózsahegy is körül volt véve ilyen-olyan bástyákkal és ott volt- a Zsó­fia-várkastély is, Illé&házy István ékes reziden­ciája: de hát, ha komoly vée-zedelém felhői go­molyogtak a város fölött, akkor mégis csak meglépte a lakosság azt a nagyon rövid kis utat Likáva váráig, hogy annak erős falai kö­zött találjon biztos menedékre. Komorak, öre­gek és feketék voltak e falúk, de állottak min­den vész-vihart-. Midőn az ellenség lövégei ádáz dühhel kopácsolták köveit, mintha azt mormog­ta volna megvető mosollyal: — Nem az a legény, aki adja. hanem aki állja! Régen volt az. midőn Likava falai fiatalok­nak mondhatták magukat. Valamikor a 14. szá­zad első évtizedeiben. Amikor Róbert Károly király előbbi olasz hazájából úgy jöttek utána a nagy és kis urak, a büszke cavalierik és a kétes egzisztenciák, mint darázs a gyümölcsre. Körüldongtá-k a királyt: — Nékem is ebből a finom gyümölcsből, eb­ből ... abból a birtokból, vagy várból. És a király bőkezű volt: osztogatott, kinek hogy tehette és hát kinek, hogy volt megtömve pénzes tarsolya. Már a dusabb javadalmak mind kézben voltak, midőn egy Donch nevű olasz ur jelentkezett nála valamelyes m áradé kibírt ok irányában. —Hm, hm — simogatta meg fületövét Ró­bert Károly —. miért nem jöttél előbb, te Donch? Most már a többiek leszedték a tejfelt. Hát ha megelégedél Rózsahegy környékével ott Liptóm egyében ... — Meg én, uram király! — vágott 'bele a ki­rály szavába gondolkodás nélkül Donch. Első dolga volt- aztán Donch mesternek, hogy az akkori idők követelménye szerint birtokán várat építsen. Egyrészt jól választotta meg en­nek helyét ott az egyedül álló sziklatömbön, háttérben a majesztétikusan húzódó Ghoos or­maival, másrészt a készen álló várat olyan sze- menszedett olasz müizléssel, kényelemmel és izmos erővel vette körül kivül-belül, hogy cso­dájára jártak annak bizony a magyar urak. Azonban nem sok hasznát látta remekművének, mert meghalt anélkül, hogy nevét fönntartotta volna utódaiban. Likava vára a kincstárra szál­lott és most már erősen kilincselték birtoklásá­ért a magyar urak is Budán. Nagy Lajos király Bebek Detrémek juttatta a várat s birtokot. Jól ment minden: a vár pom­pázott-, a birtok jövedelmezett, maga Bebek pe­dig miudmagasabbra hágott a kiváló tisztségek iétráján. Szörényi, majd borvát bán, végre pe­dig nádorispán. Ez utóbbi méltóságát azonban nem sokáig élvezte, mert része volt Zsigmond király elfoga-tásában és midőn ez ismét szabad lett, első dolga volt, hogy Böbéktől a nádorsá­got elvegye e őt birtokaiban is megnyirbálja. Midőn pár évre rá nápolyi László e!lenkirálysá­gával gyűlt meg a baja Zsigmondnak, e mozga­lom komolyságára az uj nádor, Gara Miklós figyelmeztette őt. És midőn le volt verve a for­rongás, azt mondta a király: — Te, Gara, utódja vagy Bebek-nek a nádor­ságban, légy utódja birtokaiban is. Neked adom Likava várát. Remélem, hogy benned nem fo­gok úgy csalatkozni, mint benne csalatkoztam. De hajh, ismét föllángoltak a lázongás pusz­tító tüzei, midőn Albert király rövid uralkodása után özvegyé, Erzsébet akarta magának, illetve csecsemői iának, Lászlónak biztosítani az ural­mat a lengyel Ulászlóval szemben. Azt tette asz- szonyi ésszel, hogy segélyére behívta ama bud- weisi Giskra Jánost. Es hogy annál jobban le­kösse ügyének, mindjárt egypár várat neki ado­mányozott, köztük az erős Likavát is. Éz is volt aztán jóidéig egyik főfészke, amelyben benifentes alyezére — Pojjipróézy; Péter ezé* kelt s parancsnokolt. Bármennyire is elhatalma- öódott Giskra a felső megyékben, Mátyás király vasöklének még sem tudott ellenállahí és sorra vesztette el várait. Likava is Mátyás kezére ke­rült, aki azután sokszor megfordult itt. Nagyon megszerette e helyet. Mondta is a liptói urak­nak: — Ti nem is tudjátok fölbecsülni, amitek van. Erdő, víz, hegy s mind Ontja úz ember szük­ségleteivel párosult élvezetet. Nem is adom én Likavát- senkinek sem-, halljátok-e. No, de mégis csak Odaadta — fiának. Sőt liptói hencegnek tette meg a János fiút, hogy ezzel is egyengesse útját a trónutódlás felé. Korvin János itt a likavai várban töltötte tra­gikus életének ama kevés napjait, melyek talán derűseknek voltak mondhatók. Itt formálta a jövő színes képéit ceeikélyszámu hívei előtt: — Igazságos leszek és szeretni fogom a ma­gyar népet, mint atyám-, ha majd egyszer Szent István koronája fejemen lesz. Szeretni fognak engem is, mert mindenkínék jót akarok majd' és a nemzeti királyságot utódaimban fönn fo­gom tartani e hazán..Dicső és erős lesz tovább­ra is a magyar a jövendő Hunyadi-királyok alatt, meglássátok! A csonthegyi dicstelen vereség véget vetett •e képek szinpompájának és csak komor, vigasz­talan szürkeség maradt rajtuk. Azonban Korvin János ezután is vissza-visezatért kedvelt Lika­va várába, ha zaklatott és mozgalmas életébe egy csöppnyi nyugalmát és pihenést akart, be­lehozni. Ezt sem sokáig tehette, mert már har- imineegyéves korában elmúlt életéiből még a Szürkeség is: a halál sötétsége vette azt körül. És midőn kicsi Kristóf fia is rövidesen utána ment, a likavai vár szinte labdamódra járt ké-z- t öl-kézre. Még Korvin János életéiben nagyon fájt reá a foga Szapolyai Istvánnak, aki Korvinák ki­halta után tényleg donáoiót. is kapott a várra. De a , Szapolyai János és I. Ferdinánd között való hadakozásokat Likava is ugyancsak meg­szenvedte: Katzianer császári tábornok föléget­te azt. Füstölgő falai most már ugyan bizony senkit sem vonzottak. Csak Thurzó Elek or­szágbíró volt az. aki úgy okoskodott: — Tüt. cérnát, foltot könnyebb szerezni a kijavításihoz, mint uj mentét. Csonka várat könnyebb kézre venni, mint amelyik után öt vármegye futkos. Ide hát azzal a Likavával, majd föltámasztom én. Ferdinánd szívesen rendelkezésére -bocsátotta hü és kedves emberének Likavát. Azonban ez, úgy látszik, mégis elállt a várioldozástól, elég gondot adott neki Vöröskő, Szepesvár és más várainak karbantartása. És mert dusgazdagsága mellett csalafinta üzletember is volt, eladta jó .pénzért a csonka várat Pekry Lajosnak. Ez megkezdte ugyan a vár újjáépítését, de a halál kivette kezéből az arra való szerszámokat, öz­vegye révén Báthory András birtokába került a vár. No, ez a zavart életű jó ibiiboros-fejede- lem meg éppen nem ért reá arra. hogy Likava sorsával törődjék, különben is fiatal korában fejezte be életét ott Nagyszebeninél, Ördög Ba­lázs baltájának csapása alatt. Még életében Krusics Jánosnak zálogbsitóttá el a várat. Kru- sics uram azonban sokáig nyögvén a stambuli Héttorony börtönét, ott szerzett betegségében hamarosan elpusztult. E gyors egymásutánban következő birtoko­sok közül mindegyik épített saját ízlése szerint valamit a váron s az most Krusics halála után — úgy,, ahogy — készen várta uj urát. Jaj, de a vár birtokbavétele együt-tjárt ám Pálffy Ka­tának, a szépséges fiatal özvegynek meghódítá­sával. A menyecskenézők bucsujáró helye lett a vár. — Ah, mennyire unom ezt a vásári tülekedést ■ körülöttem — fakadt ki Kata asszony nővére l előtt ar-a epűa^ejjj lesz már ennek yége.?. ■ — De igen, lelkem. Válaszd ki azt, akihez leginkább vonzódok a többi fordulatát a dolog­nak pedig bízzad Istenre. — Akkor Ulésházy Istvánt választom. — Jól teszed. Te özvegy vagy. ő is az. Azon­kívül ismerjük, hiszen régi embere a Páiffyak- nak. Uil-ésiházy lett hát a vár ura, de csak névlege­sen. Mert Pálffy Katának első férjétől való leá­nya is jogot formált reá. Csak midőn ez meg­halt, akkor szállt a vár királyi adományképpen, áz Ulésházy-osaládra. Főispán, gróf, főudvar- nagy, nádor, gazdag ur lett Illésházy Istvánból. Mindene megvolt, csak éppen — apa nem lehe­tett. Likavát unokaöccsének fia, György örököl­te. Könnyelmű és mulatós ifjú, aki marékkai szórta a pénzt, amíg volt, mit szórnia. Akkori­ban is úgy volt az-, hogy ilyen esetekben mindig akadt jószívű pártfogó, aki a folytonos pillanat­nyi zavarokon segít-. Illésházy György efféle mentora Thököly István volt. Addig-addig .köl- csönözgett-e a nagy pénzeket Ulésházynak, míg az egy szép napon arra ébredt, hogy Likava mindenestől Thököly zsebében van. Mit tehetett, eladta a várat uradalmáétól Thökölynetk. Ekkor kezdte fénykorát élni a vár. A dús­gazdag Thököly István semmi költséget nem kiméit, hogy azt díszessé,, fejedelmivé és -ké­nyelmessé tegye. Csak egyedül a boltozatos , bástyák védelme alatt a várba fölvezefet-t fór-r" rásvizcsatoma hatvanezer forintjába került. Akkor rengeteg pénz. Külországból hozott jó- iilatu virágokkal telt kertek, pompás termek, mintaszerűen fölszerelt várőrség, az istállókban drága török főlovak, becses prémekkel telt ágyasházak: mind-mind Thököly István feje­delmi gazdagságáról és Likava fényéről be­széltek. De hát Heister császári generális fittyet hányt e pompának, ő ágyugolyóbisaival pom­pázott és addig röpitgette azokat a várba, mig egyszer csak ő maga is benn termett: bevette Likavát. Ügyan Thököly István fia, a kuruc- 'király visszaszerezte azt, de ez már csak az erőnek s fénynek visszanéző napsugara volt. Mert ismét kincstári kézre került Likava, amelyből Rákóczi Ferenc nagyfejed elem kur-u- •cai öklözték ki Bécs urait. De a vár ekkor már nagyon magán viselte az egymásután követke­ző három kemény ostrom nyomait-: kezdett osz- lani-fosztani és Becsnek 1711 után távolról sem jutót teszébe, -hogy az enyészet utján haladó Likava várát ez útjában megállítsa. Sőt inkább örült neki, hogy legalább a nagy magyar ne­vekkel egybeforrott várat- letűnni látja, ha már magát a múltat annak minden dicsőséges ma­gyar erejével együtt eltüntetni s elpusztítani nem tudja. Most hát csöndesen bújik meg Likava romja ott- a liptói hegyek között és csak a Vág hab­jainak locsogásából tudja meg, van-e valami újság a nagyvilágban. Cserkésshtnk A ruszinszkói magyar cserkészek Rozsnyó kör­nyékén táboroznak e nyáron. Beregszászi tudósí­tónk jelenti: A rusziuszkói magyar cserkészek idei nyári táborukat Sziovenszkó egyik legszebb részén, Krasznahorka várának közelében ütik fel. A táborral kapcsolatosan több kirándulás van tervbe véve Dobsinára, a szádelői és sztracenai völgybe, Tornára, a Márványvárba, az aggteleki cseppkőbarlanggal összefüggő domicei barlangba, valamint több bánya és gyártelepre. A tábor erdő­vel övezett, egészséges vidéken, a Sajó folyó mel­lett, veszélytelen fürdőhelyek közelében van. A leányok női parancsnoknő vezetése alatt nem sátor­ban, hanem lakásokban táboroznak. A táborba in­dulás f. évi július 3-án történik Beregszászról. Jelentkezési határidő: junius 28-ig a táborparancs­nokságnál írásban. Időtartam három hét. A táboro­zás dija 3 hétre, oda Cg visszautazási költséggel 050 korona. Táborparaucsnok: Kaminszkv LáSzlá Beregszász, reálgimnázium. ^ Lm _______ „Koniferum" valódi borókabogyó párlat kitűnő házigyógyszer és mint ilyen ne hiányozzék egyetlen háztartásban sem. „Slovlik-* Trencin.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom