Prágai Magyar Hirlap, 1933. július (12. évfolyam, 147-171 / 3257-3281. szám)
1933-07-16 / 159. (3269.) szám
1933 július 16 vasárnap. mmrnBMammmmmmmmmm— A Magyar Bibliofil Társaság az 1932-es év mégy legszebb magyar kiadványa közé sorólt egy kötsepes vastagságú, igen finom kiállítású könyvecskét, melynek cime: „Soproni Képeskönyv" s összeállításának ízléses munkája a Oivitás Fidelissima főjegyzőjének: dir. Heimler Károlynak érdemiét dicséri. Ez a mái az eddig megszokottaktól jóval különbözőbb igényekkel lép elénk. Nem a betű, az értelem, a magyarázat, hanem a látás, a kép, az esztétikai átérzés intuitív erejével ragad meg. Hatalmas és változatos múlt elevenedik meg előttünk, Sopronnak, Nyugat- magyarország egyik legfontosabb nyugati kapujának több mint hat százados, kövekbe, szobrokba, templomok gót vagy barokk iveibe, nemes ízlésű polgárházakba rögződött élete- A viruális szenzáció eleijével sűrűsödik elénk egységes, szét nem tagolható, gótikus aszkéizist, barokk áhítatot és pompát, finom polgári ízlést, józan és évszázados, nemes hagyományú polgári életformát egyaránt idéző képbe, ennek a határmenti városnak egész múltja s e múlt megbontatlan kereted között ma is egyre továbbfolyó sorsa. A Soproni Képeskönyv bizonnyal inkább a szép, a magyar vidék és kultúrája iránt egyre jobban érdeklődő nagyközönség számára készült s a modern fototechnika eszközeivel — ahogy ezt összeállítója igazi oéljául kitűzte — bizonnyal még több barátot szerez majd a Dunántúl e legszebb városának. Főszempontja igy elsősorban a propaganda és a tetszéskeltés, a megszerettetés igénye volt- A jelen Sopronja, ez a környékétől elvágott város, melynek gazdasági életerei egyre jobban lankadnak el, állott elsősorban aiz összeállító előtt. Sopron élni akar s igy szinte napról-napra jobban alakul át gazdasági centrumból méltán szeretett idegenforgalmi gócponttá, melyre bántatlanul megőrzött évszázados művészei emlékei, bűbájos környékének érdekessége oly igen predesztinálta már régtől fogva. Mégis: aki többet keres e könyvecskében aktuális propagandaezempontnál s a történeti, művészi, mű történeti érdeklődés igényeivel és rendszerével közeledik Sopron fejé. szintén mély tanulságokkal szemlélheti a Soproni Képeskönyv 123 fotográfiáját- Nem kap mű történeti rendszerezést s nem kap egyúttal képekbe öntött várostörténetet, összeállítója Ízlését sem vezették elsősorban történeti szempontok a pillanatnyi érdeklődés kielégítése helyett, hisz a jelen Sopronját. a mai városképet akarta megrögziteni; mégis, aki ilyen multbanéző szemmel tekint végig e szép .fényképeken, mély és értékes tanul Ságokkal gazdagodhat. Egy darab áll előttünk a magyar polgárság különös múltjából, egy darab polgári ízlés, szellem és ma már — sajnos — elernyedt életerő. Ez a soproni polgárság németnyelvű volt s városa valóságos kereszttüzében állott annyi ellentétes oldalról jövő hatalmi és kulturhatás- nak. Szellemét a magyar államiság s a Dunántúl kultúrája formálta magyar lelkűvé, gazdag és bő privilégiumok birtokában és tette az évszázados várost Civitas Fidelissi- mává. A gót templomok tiszta ivein a magyar középkor aszkézisét és népi bitét érezzük s a nyugatról jött ellenreformáció leg- monumentálisabb emlékét, a Főtér Szenthá- romságszobrát. rajta Szent István alakjával, a barokk ábitatu Thököly Katalin, Thököly Imre testvére állíttatta. Egyik erős dunántúli vára lett azután a dunántúli magyar 1-u- theránizmusnak is, hol magyar földön először hallották e wittenbergi reformátor nevét s lyceumában Berzsenyi Dániel tanult. Sok emlék, ucca, ház hirdeti az Esterházyak, Széchényi István, Bethlen, Bocskay emlékét- De a külön soproni magyar lélek folytonos megújulta val, a lépten-nyomon feltoluló emlékek özönével, ezze] a soproni vidékbe olvadt külön kis magyar történettel együtt valahogy állandó nyugati hatás is színezte külön szerűvé e város arcát. Talán a német eredetű polgári lélek mélyéről fakadt ez az ösztönös nyugat felé való vonzódás, talán a közéli Bécs ragyogása is közrejátszott Sopron lelkiségének, szellemének és kultúrájának különleges etfinomodásában. Folytonos, de a magyar föld mély gyökereihez állandóan hozzá i gazodó s egyenlővé, tehát a.z osztrák, a nyugati mintától szinte már alapmegnyilvánulásaiban is jelentősen eltérő nyugati kiiiturérintkezós erősen öntudatos polgár,i életformát alakított önmagából. Ez a külön magyar és egyúttal európai városi életforma, a belőle virágzott kultúra ragyog a maga gyöngéd és állandó fényével a régi polgári házak barokk és empire kapuin, ablakain, remekbe öntött kapudiszein, évszázados polgári hagyom ányu családok finom Ízlésű mügyüjteményein — jelformán mindenben, miiben ma, a polgári világszemlélet és az igazi, nemes polgári szellem vívódásai idején a különleges hagyományú magyar városi élet gyökereit keressük. Kelbe* tán külön beszélni erről a nernes- mulu, de egyre halódóbb, anyagilag és szellemileg egyaránt legyöngült polgári életformáról épp Szlovenszkón, melynek földjén ennek az egységes és tisztes polgári kultúrának hajdan legszebb virágai hajtottak Kassától a Szepességen át a bányavárosokig s végül Pozsouyig? Az emberi létnek, egy-egy hajdan összefüggő lélekformának, egy-egy pusztulásra ítélt hivatáskörnek egymásba- fonott, ,rejtett szálai, a titkos és alig érzékelhető szellemi kapcsolatok gyakran meglazulhatnak, elkorhadhatnak, szét is szakadhatnak, — de utánuk tán mégis itt-ott marad valami nyom, apró szigetek az elsüllyedt világból. Ilyen egymástól szétszakadt, egyre jobban elmerülő maradványai a régi polgári életnek szép városaink, régi, finom életükkel és polgári kultúrájukká!, a környékkel mélyen, lelkileg azonosult szellemükkel s az ebből sarjadt megejtő egyéni hangulatukkal — de legfőképp állandó, következetes és a magyar lélek belsejéből fakadó vágyódásukkal az európai életformák félé. És épp ez az, ami a szlovenszkói ember 6 a szlovenszkói magyar (ki oly szeretettel mereng atyái hajdani polgári múltjának szépségein) számára élménnyé avatja a Soproni Képeskönyv szemléletét. E képeket látva s azután továbbmerengve a régi Pozsony, Besztercebánya, Selmecbánya, Lőcse, Eperjes, Kassa és annyi városunk egyazon hagyományba ezer emlékkel fonódó uccáim, a történeti emlékek szinte elbírhatatlan terhét cipelve szorongó lelkűnkön teljes és tiszta valósággal áll előttünk a magyar polgárság dicsőséges multija és Európához kapcsolódó, onnan táplálkozó, de magyarrá nemesített kulturbagyománya. A szlovenszkói ember szemében a Soproni Képeskönyv is e hagyományok teljessége és egysége mellett beszél, amit a Sopron városképének és művészetének gyakran szlovenszkói városainkkal oly rokonjellege is beszédesen bizonyít e méltán dicsért szép kiadvány fényképein. Francia asszonyok arcképcsarnoka írja: BENEDEK KÁROLY (Paris) I. Marié hercegnő: egy párisi nagyasszony A Piacé Saint-Francoie-Xavier nem olyan tér, miét a többiek. Hid ez inkább, átjárat, mely egybekapcsolja a Montparnasse-t, álművészek és valódi bohémek tanyáját a G reméli e- Varenne-Inrvalides negyeddel, mely már az arisztokrata várost, a Faubourg Saint-Germain-t jelenti s egyben a külügyminisztérium s a legvénebb külföldi nagykövetségek negyede. A szomszédos Cherche-Midi-.ucca tekervényes kis raelléksikátoraival egészen Montparnasse jellegű, de más oldalról az Invalides gőgös kupolája emelkedik a környező vadonatúj palotákkal, egész közel a Hotel Bírónőéi a Rodin múzeum világit ide és idáig bólogatnak Páris érsekének hallgató kertjéből a vén gesztenyefák. Zárt negyed ez, nappal is csukott kapuk és. lefüggönyözött ablakok a zajtalan ucca két oldalán. Hanem éppen szemben XaVéri Szent Ferenc ódon, falusiasán Sárga templomával az ősi Ro- han-palota széles alacsony kapuja tárva-nyitva áll és nyitva állanak a napfényben a tágas ablakok. Ennek az udvarháznak a lakója semmit sem rejteget éö nem búvik meg a gőg magányában, amit az ősi kapucimer ad úgy neki, mint szomszédainak. Ez a szép régi ház, mely szabadon fürdik a párisi ég s az idáig csillogó Szajna azúrján, magába szíva a világ szép színeit, a maga kincseit sem rejtegeti féltékenyen. Az idegen művész, müértő vagy zsurnaliszta szabadon élvezheti e termek a-rohitektonikus szépségeit, az érédeti Gauguineket, Jean Cocteau-nak, a regényírónak furcsa rajzait, maguknak a művészet-kedvelő Rohan-ősöknek érdekes akvareli- festményeit és mindenekiölőtt müveit magának a palota mai nagy tehetségű birtokosának, Au- gustine-Josephine- Agnes-Marie de Rohan-Cha- bot, férjezett Murát Lucien hercegnőnek. („Tra- vailler, c‘est ennuyeux, mais si on ne travaille pás, on meurt d‘ennui — dolgozni unalmas, de munka nélkül élni, a legnagyobb unalom“ mondotta a hercegnő nekem.) „Én Derby tizenhetedik grófja vagyok" hivalkodott egyszer Derby lord, ki. valamiért haragudott a Rohanókra, „de szeretném t-udni, hogy hányadik Rohan ez a mostani?" Én nem tudom, hogy hányadik, de megnyugtathatom a kitűnő lordot, hogy Leómban breton királyok, a Rohanok közvetlen elődei uralkodtak jó néhány századdal hamarább, semminthogy az első Derby lord az első hátulgombolós nadrágot felhúzta! Hanem ezt a kastélyt minden műkincseivel, egész bútorzatával most mégis megveheti akárki, ha a.d érte vagy huszonöt milliót. A Rohanok már a háború alatt- elvesztették pccardiai birtokaikat, az ősi Rohan-kastélyt és most már a párisit sem tudják tartani. Nem mondható azonban, hogy „Marié"-t (mint barátai nevezik a hercegnőt) ez különb sen zavarná. Ez a mindig mosolygó, szénfekete hajú, üdearcu asszony, kin igazán nem látszik meg többszörös nagymamasága, a művész, mű- élvező és utazó bohém életét éli. Ilyen élét folyt már szülői házában is: dinék, hálok, királyi látogatások váltogatták egymást a Jossefini kastélyban, de irodalmi teák, magántárlatok, ver- nissage-ai, az első francia aviatikusok összejövetelei is. Marié festőnő lett. Nem amatőr, professzió nista. De később -ecsetjét a tollal .cserélte fel; hisz az Írás úgyszólván természete neki. Ha beszél, első szaván megérzik a stílus művésze: élénk képzelete, eredeti meglátásai, egyszerű találó humora minden mondatából kitör. „Mi elszegényedünk" mondotta nekem egyszer, „de ez a történet rendje. így kell, hogy járjon -korunkban az egész arisztokrácia és én ezt jobban szeretem, mintha gazdag házasságokkal tartottuk volna meg a családi vagyont. Az ilyen házasságokból sosem -lesz semmi jó. Hogy a házasfelek másképp képzelik el az evőeszközöket, ez elég ok rá,, hogy elromoljon -az egész házas- és szerelmi élet. Kiveszem persze ebből az amerikai pénzarisztokratákkal való házasságokat, ami egy külön és fölöttébb mulatságos fejezet és természetesen kiveszem ebből mindenekelőtt a zsidókkal való arisztokrata frigyeket. A zsidók, mint olyanok, természettől arisztokraták, Az ilyen házasság tehát exotikum, de nem messaliance. A zsidóság szellemi arisztokráciája legalább azon a fokon áll, mint az európai Születésű arisztokrácia. Aztán kiveszem ebből az oroszokkal való házasságokat is, más szempontból Egy orosszol összeházasodni katasztrófa az idegennek, mert az oroszok születésüktől kivétel nélkül boldogtalanok, nem tehetnek tehát boldoggá senkit. Én tudom: élég soká éltem Oroszországban, nemcsak Carskoje- seloban, ahol a Katalin cárnőről szóló könyvemnek vetettem meg alapját és ahol különös jó barátságiban éltem a szegény, boldogtalan Raszputinnal a szegény, boldogtalan cár s a szegény, boldogtalan cárnő mellett. Erről a Raszputinről is rengeteg ostobaságot fabuláziak össze: az én könyvem róla a tiszta igazat mondja, hogy Raszputin nemes és derék ember- volt és mindig csak jót. akart. Hasonlít- hatatlanul értékesebb ember, mint ez a, Jusszu- pov, aki romlottságában oly büszke rá, hogy megölte ... De voltam én Oroszország egyéb vidékein, a Kaukázusban, Tiifliszben, ZugdidiSZEPLOT májto tót es mindenfajta bőrbetegséget azonna megszüntet a világhírű Földesféle aradi Margif-créme és szappan Az arcbőr rövid idő múlva szép, Matai és üdf lesz, a ráncok kisimulnak. Mivel a MARGIT CRÉMET sokan utánozzák saját érdekébei csak eredeti védjegyünkkel leragasztott doboz fogadjon el. Nyitva, vagy kimérve, eredet' MARGIT CRÉME seho> nem kapható Főlerakat Csehszlovákia részére: „Sz. ERZSÉBET” gyóüfszeitár. Bratisiava (Pozsony) Dunait 38 ben, hisz -tudja, hogy az anyósom Mingrélia utolsó uralkodójának egyenes lés zárnia zott ja." Az első cikkei, amelyek különböző revükben jelentek meg, valósággal az élőszó bájával hatnak. Azután megírta egy gyermekkö-nyvhen, mit.Hallok a illusztrált. Lafayette tábornok történetét valami elmondhatatlanul bájos, mesélő modorban. Úgy teleszőtte legendákkal, regékkel, szellemes apercukkel, hogy az ember okvetlenül Cerrault meséire gondol mellette. A többi könyve is mind regényes biográfia. Ennek a mai demokratikus kornak a szürkeségében a.z ember akaratlanul is visszavágyódik elmúlt századokba-, mikor még divatban volt az alkotó egyéniség — mondotta nekem nevetve s én a falra néztem, abol Briandnak, Poinc-arén-ek, Painlevének dedikált fényképé függött, -kik mind a hercegnőnek voltak inti-- rnusai. ..Azért ne gondolja, hogy bio-gráfiákat tervszerűen Írtam volna. Úgy adták magukat, utazások, élmények kapcsolatán. Mert hisz-sok -mindenütt, jártam: rokonaim, az Esterházyak csakúgy .mint a Romanovok s a nő-varral ház szüleim révén; férjem révén a Bonaparte-ok is, meg Aliba- herceg, a Pallaviciniek és Bécsben éop úgy otthon vagyok, mint Londonban, Egyformán beszélek franciául, angolul és németül. Még a legkedvesebb könyvem vezéralakjához, Krisztina svéd királynőhöz is valamelyes személyes kapcsolatok fűznek, mert a vele egy- koTu Rohan herceget a nagy kálvinista vezér, Gusztáv Adolf Krisztina férjéül szemelte ki. De a .herceg elesett ' Rhe-inf el dennél.v mielőtt kiviét télre került volna- a terv. Mégis-Krisztina, ez a négyszázévelőt-ti garconne, fiús vad leány-, kov moly megfontolt uralkodónő, pszichológiai her- • mafrodita, igen nagyon érdekelt. Évekig kutattam levéltárakban, mindenütt életének részleteit és próbáltam a magam modernségét bele- érezni az ő szertelenségeibe. —Krisztina bizonyos tekintetben megelőzte korát, — folytatta elgondolkozva a hercegnő, — mert kétségtelen, hogy a kult-ura haladásával az asszonyt el se lehet képzelnünk olyannak, hogy harisnyát köt a kandalló sarkában és kézimunkáiba horgolja -bele a-z életét. De Krisztina férfi akart lenni és tudta, hogy mit- tesz. „Nem vettem férjet magamnak, — mondotta egyezer, — mert csak igy lehettem igazi királynő. ' Emellett sosem lehettem volna jó anya, mert az országot akkor is jobban szerettem volna a gyermekeimnél. Tudatában vagyok ugyanis annak, hogy nekünk, asszonyoknak legnagyobb hibánk - az, hogy asszonyok vagyunk.. .. Marié hercegnő feminista a maga nemében. Szeret foglalkozni asszon ylel kekk el. — A világ legellentétesebb két állata — mondotta egyszer nekem — az amerikai és a francia asszony. Az amerikai nő a férfit könyörtelenül- a maga szépség kultuszának szolgálatába állította. A francia asszony nem szereti, ha- őt (mint az amerikai férfiak teszik) megcsodálják és ritka értéktárgynak tekintik; azt akarja, hogy Szeressék. A francia nő büszke az ötleteire s a szellemességére. Az amerikai no mindig feleségének tudja magát, s minthogy őszinte a hitvesi szerelemben, gyakran változtatja férjeit; úgy érzem, hogy erotikus vonzalommal a hő sosem fűződhet ugyanahhoz a férfihoz huzamos ideig. A francia nő azonban anyaibb: ha a férjet, meg is unja, nem unja meg az otthont és a házassága megszokott keretét. Konzervatívabb. ... Ami pedig a közéletet illeti: Mindmáig az a helyzet, hogy férfiak kormányozzák a világot és a nők kormányozzák a férfiakat. De nem ■látom be, hogy miért ne lehetne le egy szer üsi- teni ezt a berendezést, amennyiben kikapcsoljuk belőle a mindent komplikáló közvetítőt, a férfit. Itt az ideje, hogy nyugalomba, -vonuljon szegény, annyi évezredes tör tét és után és átengedje a. munkát a nőnek. Nagyon jól el tudok képzelni magamnak egy kort, melyben a férfiak alkoholtól, dohánytól és izgalmaktól mentesen szelíd háremben élnek a dolgozó nők hátterében, kik kormányozzák a világot és eltartják férfiaikat. Szebb volna, a.z élet, ha a férfi hivatása abban merülne ki, hogy boldogságot, vidámságot és kellemes életet, szerezzen a nőnek, aki érette dolgozik," 8 __ TU DOMÁNYOS ÉLET —- ——■ i SOPRONI KÉPESKÖNYV <Összeáíitotta Dr. Heimler Károly, Sopron szab. kir. város főjegyzője Budapest, Somló Béla könyvkiadó) Irta: Gogoíák Lajos
