Prágai Magyar Hirlap, 1933. július (12. évfolyam, 147-171 / 3257-3281. szám)
1933-07-02 / 148. (3258.) szám
6 BUDAPESTI NAPOK Irta: NEUBAUER PÁL VI. iA 'kongresszuson néha a hivatalos események és szépségek olyan torlódása állt he, hogy a vendégek egy-két órára megszöktek és a véletlenre bízták rá magukat. így történt az Operaház díszelőadása után is. A margitszigeti bankettig volt egy óránk. Egy taxi nemzetközi négyünket fel röpített a kivilágított Citadellára, a rejtelmesen porcellán- szinezetü szimbólum hatalmas falai alá. A fényszórók felfelé lövették az izzó fényt és a cserjés-fás domboldal sötétben maradt. Kiszálltunk, hogy megmutassam az idegeneknek az éjszakai Budapestet erről a magas pontról, ahonnan a belső szem messze tullát a városon. Az utak sötétek voltak, kissé nehezen igazodtunk el és egy derék hollandusnak azonnal volt is egy kis csípős megállapítása, miszerint jellegzetes a lentről megcsodált fényesség, de idefent, a közelben sötétség mindenfelé. — Hol van a világon egy olyan pont — kérdezte erre francia barátom —, ahol a dolgokat közelről nézhetné az ember büntetlenül? A hollandus a nemzetgazdaságtani érvelésekbe bocsátkozott, amelyekből arra lyukadt ki, hogy ime Magyarországról is elsöpörte a gazdasági válság a cigány, a tánc és a dal romantikáját. Neki ne mondják, ő hollandus és Hollandia azért lett naggyá, mert józan volt mindig és nem épített a tulipánra, mint Magyarország a cigányra ■.. Megrendelésre sem történhetett volna szebben, hogy az utolsó szónál a cserjék közül három cigánykö'lyök ugrott ki hegedűvel az álla alatt csatára készen. A legidősebb purdé 10 éves lehetett. Ámulásra sem volt idő a föld mélyéből pattant shakespearei jelenségen és máris felzendü'lt dalban és hegedűn: „Harminckettes baka vagyok én!“ A hegedükezelésnek és az éneknek valami olyan ősi szilajsága és minden iskolázottságtól mentes, meglepően egyéni szabadsága nyilvánult meg szuggesztiv erővel ebben a rögtönzött éjjeli zenében, hogy a negyedik újságíró, egy komolyan mérlegelő német hosszabb megfontolás után leszögezte: — Da muss mán wieder einmal Goethe zitieren: Dies Volk singt wie dér Vogel, dér in den Zweigen wohne. Die Seele dieses Vol- ikes ist íréi... Daran können auch Wirt- schaftsgründe nichts andern. Ezt a szép és okos megállapítást is fel kellett jegyezni a kongresszus margójára, mert a német kollega hazatérése után ugyan tanulmány formájában megírta és Magyarország javára könyvelte el, de megfeledkezett a három purdéról, a negyedóráig tartó, de varázslatos budapesti Szentivánéji álom három sötétbarna vadócáról, akik nélkül a komoly német tanulmány soha sem született volna meg. * A természetesen terítékre került kisebbségi probléma hasonlóképpen intéződött el. Újra négyen voltunk és pedig a budai Palota-téren, a Bagylkné udvarkertes kocsmájában, ahol a sok nagyszer-ü bankett és kvalitásborok után egyszerűen akartunk enni és vinkót inni. A külföldi vendégek egészen rosszul és ferdén betanított fantáziájával állandóan csinján kellett bánni, mert amilyen igaz a paprika-petyár-puszta külföldön elterjedt és ki nem irtható magyarsága, olyan abszolút biztonsággal hozakodtak elő azzal, amire a sajtójuk megtanította őket. A budai kocsmában Budapest—Ofen-Pest Ós a svábok „problémáját44 kezdték feszegetni. Az utóbbi másfél évtized kisebbségi vezér nevei felsorakoztak: pro és kontra. A bejárattól jobbra elhelyezett pódiumon két pompás, citerával felszerelt magyar Bán- kelsánger derütosztó slágerekkel diktálta a bort a kocsma úri közönségébe. Hasoulitha- tatlan precizitással dolgoztak, a soványan kesernyés pesszimista, meg a kövéren derűs optimista és a ropogósán mondén zenéhez olyan szövegeket tálaltak fel, hogy nemsokára az asztalokat egyetlen atmoszféra egyesítette, a harsogó nevetés. Általánosan feltűnt, hogy a mi asztalunk komor. A két énekes ezt végre is szivére vette és a szünetben megtudták tőlem a komorság okát. A következő pillanatban fent voltak a pódiumon és kizárólag asztalunk felé fordulva többrendbeli samszonnal hitvallást tettek egyrészt arról, hogy svábok, másrészt, hogy magyarok és hogy nem lehetnének svábok, ha nem lennének magyarok és fordítva... számtalan változatban mindaddig, amíg a honorárium nem bizonyította, hogy meggyőzték az idegen újságírókat és elintézték Ofen-Pest és a svábok kisebbségi problémáját. Névjegyet is nyújtottak át azzal, hogy szívesen oldanak meg bármikor kisebbségi problémát, úgyis, mint zenészek és úgyis, mint svábok. A névjegyen egyébként a „ki- sebbségre“ való tekintettel ez állt: Kövér-ébb Burghardt Imre és idős-ebb Burghardt Mátyás. ,, £ ■ Még egy kis feljegyzés a nemzetiségi és kisebbségi problémával kapcsolatosan- Budapesti tartózkodásom utolsó napján Hubay Jenőnél voltam ebédre hivatalos. En petit comité voltunk és csak igy élvezhettem valójában Hubay Jenőnek, ennek a csodálatos embernek szellemi elánját és feleségének, Cebrian Róza grófnőnek azt az arisztokratikus kultiváltságát, amely az első öt percben elbűvöli és meggyőzi az embert. Feketekávénál, cigaretta mellett a kongreszszusról, vele kapcsolatosan politikáról is szó esett. Szlovenszkó említésénél a grófnő halk utasítást adott a szolgának, aki akaratlan raf- fináltsággal abban a pillanatban töltött valódi szlovenszkói barackpálinkából, amikor azt mondtam: Magyar és szlovák nemzetiség... — A szlovenszkói mossóci birtokomhoz hozzátartozik a katolikus templom és a plébánia — mondotta kedvesen hamiskás mosollyal a grófnő. — Mint a kastély és a birtok tulajdonosa én bírom a kegyúri jogokat. Nos hát, mert nemzetiségi problémáról van szó: én úgy oldottam meg, hogy kegyúri jogaimnál fogva az én plébánosom ... nem fogja kitalálni!-.. Koza Matejov. Erre a megoldásra kétszeresen ízlett a budai Hulbay-palotában a mossóci barackpálinka. EMIGRÁCIÓ Irta: SCHÖPFLIN ALADÁR (Budapest) A mai Európa annyiban is hasonlít a múlt század első felének Európájához, hogy a világban nagyon elszaporodtak az emigránsok. Régen a francia forradalom menekültjei kezdték a sort, Bourbon-párti arisztokratáik, udvari emberek, katonatisztek, akik a terror elől menekültek, Co'blentzhen tartották főhadiszállásukat, terveket koholtak a forradalom fegyveres elnyomására, diplomáciai összeköttetéseket kerestek külföldi udvarokkal, egymás ellen intrikáltak s végül is nem tudtak semmit csinálni. Jöttek aztán a lengyel emigránsok, az oroszok elleni szabadságharc bukása után s megismertették a nyugati népeket, a lengyel karakter egy bizonyos típusával. Voltak német emigránsok, köztük olyan 'emberek, mint Heine és Börne, a liberális német mozgalmak számüzöt- tei s 1849 meghozta Kossuthék magyar emigrációját is. Minden emógráició a reményen alapult,, haza akart kerülni, még pedig diadalmasan, szervezkedett, diplomatákkal tárgyalt, újságokban, röpirátokban, kabinettekhez intézett memorandumokban propagandát csinált magának. Mindegyiket kihasználták, ha alkalom volt rá, diplomáciai intrikáikban különféle kormányok. Mindegyikben egymással civakodó pártok, klikkek keletkeztek. Mindegyik előtob-utóbb elsorvadt, egy része valahogy nagynehezen hazakerült, a másik az „Aussterbe-etat-ra jutott, egy rész beleolvadt abba a nemzetbe, amely vendégül fogadta. Kialakult egy meghatározott emigráns-típus, amelynek főismertető jetlei: optimista reménykedés és kétségbeesés közti hányódás, gyötrő honvágy, az irreálista tévedő ábrándozás, amely nem akarja tudomásul venni az odahaza történt változásokat, az uj állapotoknak, amelyek őt emigrációra kényszeri- tették, végleges voltát s vissza akarná fordítani a történelem óramutatóját, intrikára és pártoskodásra való hajlam, anyagi és társadalmi lerongyolódás. Kossuth turini idejében messze kimagaslik az emigránsok tömegéből, az ő jeliemnagysága akkor mutatkozott meg a maga teljességében. Az emigráció a forradalmak terméke és léte a forradalmak sikerétől, vagy bukásától függ. Minden emigráció bukott- forradalmakból, vagy bukott ellenforradalmárokból áll. Ma is tele van Svájc, Paris, London ellenforradalmárokkal. Legrégiebbek és tömegben legnagyobbak az oroszok: mondhatni egy egész társadalmi osztály, amely a szovjet elől menekült el. Minden nagy városban van belőlük, küzdelmeikről, veszekedéseikről, nyomorukról minduntalan hallunk. Aztán következnek az olasz emigránsok, liberálisok és szocialisták, akik a fasiszták elől menekültek ki. Kisebb számot jelentenek a horvátok, a már megsern- misültnek tekinthető magyar emigráció, revolverrel dolgozó albánok és bolgárok, királypárti spanyolok. A tarka és többé-kevéebé furcsa társaság a legutóbbi hónapokban óriási szaporulatot nyert a németekben: a horogkereszt proskribált- ellenségei, főképp zsidók hatalmas tömegei kérnek emberszerető menedéket Becsben, Prágában, Svájcban. Párisiben, Londonban, ahová csak beeresztik őket. A vendégszerető népek már sokallják az emigránsok tömegét, amely nyugtalanságot visz be a levegőbe: nagy részében előbb-utóbb rá fog szorulni a hatósági támogatásra. Szánalomraméltó áldozatai ezek a mai politika nyugtalan ide-oda lengésének. Többségükben magánemberek, akik kis körben élték életüket s azért kerültek bajba, mert valamely politikai párt tagjai voltak, valamely társadalmi osztályhoz tartoztak, vágy olyan fajhoz-vai- iáshoz, amelyet proskriibáltak azok, akik a hatalmat. forradalmi utón kezükbe ragadták. Azoknak az államoknak, amelyek befogadták őket, egyre jobban terhűkre válnak s a korín árny oknak gondot okoznak, hogy mit kezdjenek velük. Az emigráció már-már komoly európai kérdéssé kezd dagadni. A sorsuk az emigránsoknak nem kétséges. Ott a példa: az orosz emigráció. Egy részük, különösen akiknek sikerült jelentősebb pénzt átmenteni, uj egzisztenciát s ezzel uj hazát tud magának teremteni. Egy részük — ez különösen a németekre áll — a viszonyok 6 főleg a mai zsidóüldözés lehiggadtával hazatér, — a többi le fog zülleni, el fog nyomorodni, miután jóidéig nyugtalanitó eleme lesz az amúgy is nyugtalan európai atmoszférának. Még eddig minden emigrációnak ez volt a soTsa. EMBER ÉS VILÁG írja: KOSZTOLÁNYI DEZSŐ N apló j egy zetek i. Élet és színpad Werfelnek van egy népszerű verse a szobalányról, aki összetör egy tálat, majd a vendégek néma részvétébe lopódzik s miután a konyha szenesládáján részegre sírta magát, ő kapja mindenkitől a legnagyobb borravalót. Ez a költemény azért olyan meghatóan mulatságos, mert az élet egy eddig le nem rögzített színpadi helyzetét leplezi le. Valahányszor a szobalány összetör valamit a polgári ozsonáknál, a szoba drámai színpaddá változik. Ott a tragikai vétség: az eltört tál. Mellette pedig 'a drámai hősnő: a szobalány. Lehet, hogy a szobalány nem is fakad sir- va * a házikisasszony is kedélyesen tér napirendre a jelentéktelen kár fölött, írni azonban, akik jelen vagyunk, nem tudjuk többé elfektetni, a csöndes légkörben is sejtjük a viharfelhőket és a tűrhetetlen feszülést, szüntelenül az eltört tálra gondolunk és a belőle származó kiszámíthatatlan bonyodalmakra, annyira, hogy társalgásunk is elakad, mert nem arról beszélünk, ami fejünkben jár. Aztán, amikor a szobalány be-bejön, mo- eéJíPTO és. látszólag teljesen nyugodj, ( á, fehér bóbitájával és a fehér kötényével, hogy hogy fölszolgáljon az asztalnál, ügy érezzük, íhogy mindig egy uj jelenete kezdődik azon a színpadon, melyen az ő ismeretlen kimenetelű drámája pörög. Szinte látni véljük a szerzői utasítást is: „Voltak. Szobalány/4 II. Valami hiba van kréta körül Ericih Kástner, a népszerű, berlini költő versben gyónja meg szomorú, politikai tapasztalatait, melyekre nyilván az utóbbi évek során tett szert. A mulatságos kis költemény, melynek a elme: „Egy kis számolási hiba44, igy hangzik magyarul: Minden balul ment. Nem örülitek, nyögitek dühöngve zordul, Mi tettek eirre? Tömörülitek s várták, hogy jóra fordul. Hívták kacsintva jövendőt, az késett egyre másutt. A jobb jövő, hiába, nem jött, rossz volt a számításuk. Adj össze te — s ne immel-ámmal — 1933 julius 2, vasárnap SZEPLŐT májíöitot és mindenfajta bőrbetegséget azonnal megszüntet a világhírű földes* féle aradi Nargibcréme és szappan Az arcbőr rövid idő múlva szép, Hátai és üde t lesz, a ráncok kisimulnak. Mivel a MARGIT- CRÉMET sokan utánozzák, saját érdekében csak eredeti védjegyünkkel leragasztott dobozt fogadjon el* Nyitva, vagy kimérve, eredeti MARGIT-CRÉME sehol nem kapható. Főlerakat Csehszlovákia részére: „Sz. ERZSÉBET44 gyóeszeitár, Bratislava (Pozsony) Duna a. 38 Szorozd meg mindenféle számmal. mig nem vagy béna, hulla: csak nulla jön ki, nulla. III. Az utolsó kötelesség Sokszor szeretnék lehengeriteni magamról minden kötelességet, mely még rajtam csörömpöl, hogy végre- valahára szabad légy ok, független és pihenhessek egy kicsit. Befejezem egy-két heverő írásomat, rendberakom boglyában púposodé kézirataimat, meg tiszt ltom töltőtoham, uj tűzkövet teszek öngyújtómba, mely már több napja alig csihol szikrát, letudom levelezésemet, mert már hetek óta nem törődtem ve e, föLszóli- ton néhány barátomat, pár köteles látogatáson is túlesem, de miután mindezt elintéztem, még mindig nem érzem a szabadság boldog korlátlanságát, lelkem mélyén homályosan kisért valami, amire nem is gondoltam, amit eMejtettem, ami miatt még mindig rab vagyok. — Ja igen — mondom ilyenkor szomorúan — még meg is kell majd halnom, egyszer. Ez az utolsó kötelesség, mely állandóan előttem van, az utolsó föladat, mély alól nem mentesíthet senki. Méramarosisan a k@zs»IM al is ki akarja sajátítani az agrárpárt Hwszt, julius 1. A Máramarosmegyei Té- cső községben nagyubbszabásu állami építkezés indult meg. A járásbíróság, adóhivatal, a jövedéki- és vámhivatalok részére egy kétemeletes palota épül itt, amelynek építési költségei két és félmillió koronában vannak előirányozva. Sok száz téesői munkanélküli család várta türelmetlenül és nagy bizakodással az építkezés megkezdését, amely a prágai V. Nekvapil oég vállalatában a múlt héten végire meg is indult. A munka- nélküli fuvarosok és napszámosok tömegesen jelentkeztek munkára, — nagy volt azonban a meglepetésük, amikor látták, hogy a munkások kiválasztását nem a cég és a munkálatok vezetője, hanem a téesői járási hivatal egyik aktív tisztviselője végzi. Ez a járás- hivatali tisztviselő választotta ki az építkezéshez a napszámosokat és fuvarosokat, ő bírálta el, hogy ki alkalmas s ki nem a munkára. „Szakértelmét44 azzal bizonyította be, hogy minden jelentkezőt, ha cseh agrárpárti tagsági igazolványa volt, alkalmasnak talált a munkára s ezeket a cég fel is vette, — a többit eliutasitóttá. Másnap, harmad- és negyednap ugyanez az eset ismétlődött meg. A járási hivatali tisztviselő pontosain megjelent reggelenkint a munkások felvételénél s csak azokat vétette fel, akik időközben nála beiratkoztak az agrárpártba. Az elutasítottak érthető felháborodással fogadták ezt a jogtalan megkülönböztetést, de minden protestánsuk, panaszuk hiábavalónak bizonyult. Egyedül a szoc. dem. párt helyi szervezetének erélyes fellépésére sikerült négy elbocsátott vasúti szakszervezeti munkást felvétetni. A téesői járási hivatali tisztviselőnek, mint agrárpárti exponensnek ezen furcsa szerepe önként veti fel a kérdést, hogy ezután az állami építkezéseket is teljesen és kizárólag csak a cseh agrárpárt sajátíthatja ki magának; és más párt'beliek vagy párton- kívüliek állami építkezéseknél egy darab kenyeret sem kereshetnek nyomorgó családl4* .....
