Prágai Magyar Hirlap, 1933. július (12. évfolyam, 147-171 / 3257-3281. szám)
1933-07-15 / 158. (3268.) szám
6Í0«3a,MAGfe&Tít] »4fr»v*y 1993 jullus 15, agamba! Maíypetr nyári sajtóexpőzé ja: „Az emberiség csalódott, mert mind a leszerelési mind a világgazdasági konferencia sikertelenül végződött” Minden nehéz problémát fölvázolt a miniszterelnök, de egyetlenegynek a megoldásáról sem adott tájékoztatást Prága, juliue 14. Maíypetr miniszterelnök ma délelőtt a csehszlovák sajtóiroda tanácstermében nyilatkozott a prágai sajtó képviselői előtt az aktuális politikai és gazdasági kérdésekről. A miniszterelnök beszéde elején hangsúlyozta azt, hogy az emberiség csalódott, mert mind a leszerelési konferencia, mind pedig különösen a világgazdasági konferencia, — amelyhez pedig oly sok reményt fűztek, — sikertelenül végződött. Emiatt csökken a népek bizalma minden nemzetközi szolidaritást elősegítő nemzetközi vállalattal szemben s mindinkább az a vélemény terjed el, hogy mindenkinek önmagának kell magáról gondoskodnia. Ez a csalódás aláássa az egyes államok belsejében is a saját berendezéseikhez való bizalmat és olyan törekvések kerülnek előtérbe, amelyek a mai akadályokat rövidebb utón, a diktatúra utján akarják elhárítani és a politikai pártokat, amelyeken a demokrácia alapelvei fölépültek, diszkre- ditálni szeretnék. Mindez a közvélemény anarchiájához vezet s emiatt nemcsak a tömegek, hanem a lakosságnak különböző csoportjai is dezorientáltak. Vigyázni kell arra, — úgymond — nehogy a közvéleményben gyökeret verjen az a meggyőződés, hogy minden nehézségnek oka csupán a politikai pártokban rejlik. Emellett természetesen nem szabad eltekinteni a po- litaki pártok bírálatától, de viszont nem szabad politikai pártérdekeket keresztülhajszolni ott, ahol általános, gazdasági érdekekről van szó. A miniszterelnök ezután kijelentette, hogy minden munkát .csak az állami költségvetés egyensúlyának figyelembevételével szabad keresztülvinni. A valutát is kellő előrelátással kell kezelni, mert az állami életben a pénz a gazdasági szervezet vérkeringését jelenti, amit nem szabad kimeríteni, hanem inkább ki kell fejleszteni. Itt a miniszterelnök megelégedéssel emlékezett meg a monkakölcsön eredményéről, amely azonban a tőkének bizonyos kimerítését te jelentette. Ezután a miniszterelnök néhány kérdésre válaszolt, amelynek során kijelentette, hogy a mai helyzet bizonyos mértékben következménye azoknak a hibáknak, amelyeket a múltban követtek el, de következménye egyúttal az általános világhelyzetnek is. Hangsúlyozta, hogy a munkanélküli segélyezés eddigi módját megfelelően reformálni kell, még pedig különösen az eddigi gyakorlat alapos módosításával, másrészt a genti rendszer alapján való segélyezés megtakarításai utján és és a munkaközvetítés eddigi módjának újjászervezése alapján. Ugyancsak kellő figyelmet kell szentelni az állami költségvetés folytonosan emelkedő kiadási tételeire, valamint az adóbevételek csökkenésére. További nehéz probléma az államvasutak, valamint a szénárak kérdése, s végül a mezőgazdasági termékek árainak összhangba hozása az ipari cikkek áraival. ■Kár, hogy a miniszterelnök részletesebben nem ismertette a kormánynak e problémák megoldására vonatkozó terveit. Július 27-én elnapolják a világgazdasági konferenciát London, július 14. Hivatalos jelentés szerint a londoni világgazdasági konferencia július 27-én délelőtt plenáris ülést tart amelyen elhatározza a bizonytalan időig való elnapolást A Reuter-jroda úgy tudja, hogy a világgazdasági konferencia elnöksége máris fölkérte az egyes bizottságokat, hogy munkájukat július 25-ig fejezzék be, mivel a konferencia 27-én tartja utolsó ülését az elnapolás előtt. Nagy vihar a hasul városi képviselőtestületben a Keletszlovenszkói Villamosmüvek igazgatósága tagságai miatt A csehszlovák pártok egyoldalii javaslatával szemben a magyarság pártjainak javaslata gyüzött Kassa, juliue 14. (Kassai szerkesztőségünk tele- fonjelentése). Kassa város képviselőtestületé tegnap délután folytatta szerdán megkezdett közgyűlését. A tegnap délutáni ülés meglehetős izgatott lefolyású volt, a már-roár úgy látszott, hogy a helyzet felborul és a képviselőtestület dolgavége- zetlen széto-szlik. Az izgalmat a Keletszlovenszkói Villamossági r.-t. megüresedett igazgatósági állásainak betöltése váltotta ki. A villamossági vállalat igazgatóságában ugyanis a várost négy rendes két helyettes igazgatói tag és egy felügyelőbizotteági tag képviselte. Eddig ezeket az igazgatósági tagságokat a városi képviselőtestület négy legnagyobb pártjának tagjaiból választották. Az igazgatóságnak eddig- tagjai voltak Tost László keresztényszociallsta, dr. Halmi Béla magyar nemzeti párti, Hudák János kommunista és dr. Krupán János szociáldemokrata. Ezeknek a mandátuma most lejár, ezért négyévi időtartamra uj tagokat kellett delegálni a városi képviselőtestületnek. A választásnál heves összetűzésre került a sor a képviselőtestület csehszlovák blokkja és az őslakos pártok képviselői között. A csehszlovák blokk ugyanis túlhajtott pártérdekek alapján teljesen mellőzni akarta az őslakos pártok képviselőit és uj igazgatósági tagokként csupán a csehszlovák pártok képviselőit akarta jelőlnl.l A csehszlovák blokk javaslatát dr. StrimpH cseh nemzeti demokrata képviselőtestületi tag nyújtotta be, amely szerint az igazgatósági tagságokra dr. Václavik, Marendiák, Goldberger és dr. Strimpl csehszlovák blokkhoz tartozó képviselőtestületi tagokat javasolták megválasztani. A javaslattal szemben a magyarság pártjainak megbizásábód drr. Halmi Béla foglalt állást hosszabb beszédben s éles szavakkal Ítélte el a csehszlovák blokknak a politikai ildomosság szokásos szabályaiba ütköző eljárását. Dr. Halmi rámutatott arra, hogy ez az indítvány törvénytelen és ebben a formájában szavazás alá nem bocsátandó. Szerinte a város szervezeti szabályzatának 48. szakasza, valamint a községek kormányzásáról szóló törvény idevágó paragrafusa világosan előírja, hegy a községi képviselőtestület minden bizottságát csakis az aránylagos képviselet elvei szerint választhatja. A magyar pártok és a csehszlovák blokk pártjainak aránya azt követelné, hogy a négy igazgatósági tag közül kettő őslakos párti, kettő pedig csehszlovák legyen. Aki ezt nem javasolja — mondotta Halmi —, az törvénysértést követ el. Ragaszkodik ahhoz, hogy a magyarság pártjai és a kommunista párt, mint a város legnagyobb pártjai a Keletszlovenszkói Villamostársaság igazgatóságában legalább egy-egy taggal legyenek képviselve. Dr. Hatmi tárgyilagos, higgadt szavai szemmelláthatóan mély benyomást tettek a csehszlovák blokk tagjaira is. Majd Tost László keresztényszocialista helyettes-polgármester zóla.lt fel, aki ugyancsak rámutatott a csehszlovák javaslat igazságtalan voltára s támogatta Halmi indítványát. Hivatkozott arra, hogy négy évvel ezelőtt az első igazgatóság megválasztása alkalmával, aimikor pedig a magyar pártok kezében volt a városi képviselőtestület többsége, a magyar pártok méltányosságiból figyelembe vették a párt- arányokat. Most a csehszlovák blokktól ugyanezt a méltányosságot és igazságosságot kívánja. Kilenc perces szünet után létrejött a megegyezés és a magyarság részéről dr. Halmi Béla magyar nemzeti párti képviselőtestületi tagot az igazgatóság rendes tagjává, Tost László keresztényszociali&ta helyettespolgármestert igazgatósági helyettes taggá, Macsura Péter kommunista pártit pedig felügyelóblzottsági helyettes taggá választják meg. A többi tagságokat a csehszlovák blokk kétp- viselől nyerték. A közgyűlés további folyamán ugyancsak elfogadták az őslakos pártok javaslatait. Az állatorvosi állásra dr. Bangjha Istvánt, a szociális ház gépészi állására Nagy Sándor okleveles gépészt választották meg. Az izgalmas lefolyású közgyűlést éjjel tizenegy órakor félbeszakították s annak folytatását ma délután öt órára tűzték ki. SZOMBATHY VIKTOR: KÜLÖNÖS OLASZ NYÁR (21) Pista volt, Sári reményteljes testvére. Boldogan kapott karon. Annyira el volt foglalva a maga örömével, hogy először fel sem tűnt neki az ottlétem. — Öregem! — áradozott — tündéri nőt találtam. Egy kis bécsi. A régi flörtöm valahol a Lidón ül, oda ki nem mentem, de közben megismerkedtem ezzel a kis bécsivel, az uno- kahugával van itt, aranyos kis nő, neked is meg kellene ismerned. Itt rámnézett, aztán megértőén mosolygott. — Persze, nem lehet •.. Sári... Most vette csak észre, milyen árva vagyok. ElkiáUotta magát: — Öregem, téged mi lelt, hogy igy egyedül? Csak nem vesztetek össze? — Nem. A fejem fájt. Sári is el volt fáradva— Sári és elfáradni? öregem, te a mi Sárinkat nem ismered ... De nem firtatta tovább. A kis bécsiről zengett lelkes verset. Valahol a Via Bozzoli tájékán még nyitva volt egv apró bár. Angolok és lengyelek üldögéltek magas székein és whiskyt szopogattak. Úgy kötöttem itt ki, mint egy viharvert hajós az ismeretlen szigeten. 10. Másnap délelőtt a Lidó finom fővén} én váratlanul felmondtam a barátságot Sárinak. Kitűnő ürügyem volt hozzá, egy barnára sült osztrákkal kezdte meg az ismeretséget, csak úgy, lárpurlár, amire szépen eljátszottam a megbántott férfi szerepét s bejelentettem, hogy rövidesen hazautazom, sürgős tanácskozni valóim vannak a gyárralSári eleinte azt hitte, játszom, később könnyekre fogta a dolgot, majd esküdözni kezdett e mivel nem segített semmi, összecsomagolt és kevés diadallal felült a fiumei hajóra engedelmes testvérével együtt. Köny- nyü és hamar visszavonható kis átkokat mondott, a köztünk épült hidat nem robbantotta fel, csak azt nem tudta elhatározni, hogy a sértett királynőt játsza-e, avagy az engedelmes kis macskát. Végre is nevetve adott kezet, pajtási alapon. — Isten vele, Gyuri. Pesten folytatjuk ... Csakhogy már elment. Ez volt a dolog könnyebbik része. A nehezebbik most következett: megtalálni Verát és kibékíteni. A szépen indult játékot Verával mindenesetre én rontottam el, mi férfiak az ilyet csak a legvégső esetben szoktuk bevallani, amikor már minden .veszendőnek indult. Ismerve Verát, nem sok reményem volt arra, hogy ugyanott folytassuk a barátságot, hol a nagy veszedelem előtt elhagytuk, de ismerem a magam természetét: makacs vagyok s nem nyugszom., amíg érdemes finish-t nem érek. Aztán a büszkeség is harsogott belőlem: valóban csak mint csempésztársra volt-e rám szüksége Verának, akiről kész lemondani a zűrzavaros napok után, vagy pedig a vonzalom őszinte volt s én rontot'tim el ügyetlenkedésemmel ? Végére akartam járni a dolognak. Ami nagyon bántott, az a titokzatos fiatlember, kivel együtt távoztak repülőgépen Abbáziáiból. őszintén szólva, teljesen tanácstalan voltam. Sárit sikerült visszaküldenem Abbáziába, de hogyan találjam meg Verát a lagúnáknak ebben a tömegében, — ha ugyan még itt van? Ismét tegyek úgy, mint Zágrábban, sétáljak találomra a Rialto és a Campanille között napestig? Járjam be a Lidót kilométer hosszúságban? A Danteii árnyékvető ponyvája alá húzódtam, különösen erős volt a hőség ezen a napon. Valami hűsítőt rendeltem s azon tör tem a fejem, hogy mit tesz hasonló helyzetben egy műkedvelő detektív. — Jó napot! — üt a váltamra ebben a pillanatban egy fehérruhás férfi. Meglepetve ugrok föl, nos, reá ebben a pillanatban éppen nem gondoltam: doktor Müller Berlinből. — Mit keres ön itt? — kérdeztem s helyet mutattam neki. — Csavargók, — igyekezett kedélyes lenni — és ön? — Ugyancsak — mondtam s faggatni kezdtem —, miért hagyta el Abbáziát? — Jobb most a Lidón, — mondta, de ez igazán nem volt válasz. Aztán hirtelen körülnézett: — És a pesti nagyságos asszony? — kérdezte érdeklődve. — Most ment vissza. — Érdekes, — jegyezte meg és alig láthatóan elmosolyodott, — ön meglehetős szorgalommal fogyasztja a nőket maga körül. Mindennap egy másik.* — Nyár van ... — feleltem kitérően, mintha nem tudnám, mire céloz. Nem hagyta annyiban: — A conte igen dühös volt. Szépen indult attakját kuszába ön össze, — folytatta a témát és nekilátott hatalmas tányér fagylaltjának. — Mindenki a maga szerencséjének kovácsa, — ütöttem el ismét a kérdést. Abbahagyta a majszolást. Félikönyökre ült és mélyen nézett a szernembe. — A conte pedig nem kicsiny legény. Igen jóiban van a feketeingesekkel. Már sejtettem, hová akar kilyukadni. Még mindig nem akartaim azonban észrevenni: 1 — No és? A conte talán leszalad Rómába és elpanaszolja, hogy nem sikerült a flörtje? Torkán akadt egy ostyadarab. Először ezt köhögte ki doktor Müller: * — Nem, ezt nem teszi. De szívesen beszélne például a conte Rómában ... Rómában ... mondjuk egy bizonyos Nagy Vera nevű hölgyről. A nyíl elpattant. Letette a kanalát s leste a hatást. Mindig szeretem a tiszta helyzeteket. Engem az önuralmam nem hagyott el. Szintén letettem a kanalat: — No, né, Milyen Nagy Vera? Nem tudja, hogy ez egyáltalán nem ritka név a magyaroknál s ezzel még nem mondott semmit? Doktor Müller végleg eltolta magától a hűsítőket. Megsiimitotta a haját és gyűrűs ujjá- val a márványt kezdte kopogtatni. Egy pár pillanatig szünetet tartott, mig megszólalt: — Nézz©, Herr Fekete, mit játszunk zsákbamacskát? Én kipakolok a magam színeivel s maga is beszéljen őszintén. Hol van Nagy Vera, aki magával jött át a fiumei hídon s akit maga rejtegetett valahol napokig, úgy hogy hiába kerestük? — Hja, persze — adtam a vidámat —, a kis Vera? ó, Istenem, igazán nem tudhatok róla bővebbet. Egy régebbi ismeretség, eny- nyi az egész. Szívességből autón hoztam le a tengerpartra, már azt sem tudom, hol jár, higyje el, nem is érdekel. — De engem érdekel! — emelte a hangját doktor Müller, úgy hogy a parti sütbérezök mind odapillantottak —, engem föltétlenül érdekel s kérem, mondja meg, hol lehet most az a hölgy? — Sajnálom, nem mondhatom meg. nem tudom. De miért érdekli önt ennyire, hiszen tudtommal nem is ismeri? Azt ön éppen olyan jól tudja, mint én! — felelte doktor Müller dühösen. — Semmit sem tudok! — ön igazán diszkrét, de majd teszünk róla, hogy abbahagyja ezt a játékot! Élesen kérdeztem: — Fenyeget? — Ha úgy akarja, igenis, fenyegetem... 2 niuniiiiiUnmunmiinmmnniiniimumiininiinimHnimmiiiniiniminimiHimiiniitniiiimii REGÉNY
