Prágai Magyar Hirlap, 1933. július (12. évfolyam, 147-171 / 3257-3281. szám)
1933-07-12 / 155. (3265.) szám
1$33 Jalta* 12, szerda A borzalom és szenvedés órái Tiszaujlakon, amelyet percek alatt romhalmazzá változtatott a kiáradt Tisza A Prágai Magyar Hírlap kiküldött munkatársának szombati és vasárnapi útja Tiszaujlakra az árvizterületen keresztül ~ Hogyan következett be a hatasziróía ? — Súlyos hibák a Tisza védőgát-rendszerében Munkács, julius 11. Annikor alig két héttel ezelőtt a Prágai Magyar Hírlap ruszin- szkói kőrútján a véletlen elvitt bennünket a Técső—Tiszaujlak közötti árvizterületre és láttam a szörnyű ölem pusztítását, azt hittem, hegy ez életemnek első és egyetlen ilyen szörnyű látványa és rettenetes élménye, mert hiszen ilyen borzalmas elemi csapást legfeljebb csak egyszer lehet megélni egy emberöltőiben. Hét vége volt, szombat. A heti munka befejeztével Munkács népe pihent. Délben Nagyszőllősről és Tiszaujiabról szinte egy időben hívtak fel telefonon. Rémhírt adt&k tudtuil: pj veszedelem, uj árvíz közeledéséről kaptak figyelmeztetést felülről. A telefonban remegett a hang, aggodalom érződött ki belőle, mintha csak a hir közvetítője előre megérezte volna, hogy a most fenyegető -vész és a nyomában bekövetkező pusztulás nagyobb lesz a múltkorinál, nagyobb lesz mindegyiknél. Mindenki vágyva vágyja a reggelt, a borzalmas sötétségben kétségbeesetten tárják karjukat az ég felé és esengnek, hogy hasadjon meg már a sötétség kárpitja s derüljön fel a hajnal. Ég amikor virradni kezdett, még nagyobbá vált a fájdalaom és a rémület, mert most eszmélt mindenki arra, hogy mi is történt a borzalmak éjszakáján, milyen pusztítást okozott az áradás és mi lesz holnap? A borzalmak alján Tiszaujlak leié Hajnalban ismét útnak idultam Tiszaujlak felé. Zuhog az eső most is és odafent, abban az irányban, ahonnan az árvíz ziudult alá, még rémesebb s még nagyobb felhők boltozod nak fel a horizonton, mint az előző napokon. ut mentén mindenütt remegő, izgatott, két évvel ezelőtt a betonországutat építették, a ny-olc méter széles átereszt egy méterre kes- •kenyitették. Akik ismerték a helyi viszonyokat, azokat aggodalommal töltötte el ez az intézkedés, tiltakoztak az áteresz megszükitése ellen s minden illetékest figyelmeztettek arra, hogy miért van szükség a nyolc méter széles viz- átereszre. Az utat épitő mérnökök azonban nem hallgattak a kérésre s a figyelmeztetésre, azt mondták, hogy ők jobban tudják a dolgukat, mint a naiv falusi emberek s jobban tudják, hogy mit és hogyan kell csinálni. Az egy méterre keskenyitett áteresz most nem bírta leengedni a mindenünnen feléje került vizet. Emiatt került 2—3000 hold víz alá, emiatt kellett ezen a vidéken minden vetésnek, termésnek elpusztulni. A keserű és borzalmas tanulság a figyelmeztetőket igazolta. Az átereszt most, a veszély pillanatában, de CSIZi 3ŐD- BRÓM FÜRDŐ Ívé és fürdö/túrdk, HELIOTHERÁPIA. Ajánlva : éré /meszesedéig ne urasthénia, sebészi tubercu iosls^ scrophu los is, vérszegénység stb.-nél. GYERMEKSZANATORIUM! Kérjen prospektust a Fürdöigazgatóságtó Csizfürdőn (Cizkúpele.) ból rémült asszonyok és gyerekek tekintenek ki. Az iskola egyik menedékhelyük. A még ép házakban mindenütt nyitva vannak az ablakok. Ahogy benézünk a lakások 'belsejébe, a még 1 álbon állé házakban asszonyok és gyerekek zsúfolódnak e a szobák tele vannak rakva holmival. Ide mentették azt a keveset, amit még el lehetett vinni. De a padién mindenütt viz van. A szekrényeket s ágyakat nem lehet kihordani. Innen-onnan csónakok jönnek, megmentett emberek rajtuk, akiket a házak tetejéről, a fák koronájáról szedtek le. Egy szál ingben, félig csupaszon, csapzottan. Minden holmijuk ott veszett, a nagy rohanásban még kevéske pénzüket sem tudták megmenteni. A még vizzei el. nem öntött házak, ttzDagadnak a hullámok A hir vétele után nyomban útnak indultam Tiszaujlak felé. Szombaton a kora délutáni órákban dagadtak meg a Tisza hullámai a község határában. Remegéssel, félelemmel és izgalommal volt tele a fau, amikor oda értem. Már körülfogta az ár a községet, de a lakosság még akkor sem gondolt a vész és a pusztulás teljességére. Az áradó viz már bent zuhogott az utakon, az uccákon, Nagysaőilős irányában a hullámok már elre- kesztették az utat, de a veszedelem még nem volt végzetes. Qrémus László beregszászi főszolgabíró már szóimbat reggel óta kint volt a veszedelem színhelyéin s figyelmeztette a lakosságot az óvintézkedések megtételére. Ezen a vidéken azonban elég gyakran rakomcátlankodik a Tisza s az ember természete amugyis optimizmusra hajlik, nem hittek tehát a veszély komolyságában, másrészt pedig az elszegényedett falu, amely már másfél évtizede kemény gondokkal küzd, nem merte vállalni a katonai műszaki csapatok kiszállásának költségeit. így hát nem történt semmi komoly intézkedés a veszedelem megelőzésére, a pusztítás mértékének a csökkentésére. A gátat már nem erősíthették meg s igy a főszolgabíró munkája arra irányult, hogy preventív intézkedéseket tegyen a veszedelem esetére. Éjfél tájban kerültem haza. Amint azután másnap reggel elzokogták, éppen abban az időben kezdett egyre jobban dagadni a viz. Tiszaujlak felett a falta véd gátját áttörte a Tisza. Pillanatok alatt a városka nyakán voiit a veszedelem. Nem fél órák, de percek alatt rohant be a végzet és viz alá került minden. A csaknem hatszáz házból álló község majdnem teljes egészében pillanatok alatt viz alá került. Menekülésre már nem volt idő, de nem is volt már szabad ut sem, mert mindenütt harsogó vizár zárta el. a szabadulás útját. Pillanatok alatt felriadt az is, akinek mersze volt este lefeküdni. A felriasztott emberek úgy, hogy voltak, a borzalmas éjszaka sötétségéiben a házak és szónaboglyák tetejére kapaszkodtak föl, a magasba nyúló fák koronáján húzódtak meg. Az állatokat kiengedték az istái ókbél, ólakból. Eszét vesztve, riadva, cél és irány nélkül szaladgált ide- oda minden és mindenki élő. Hogy valamit a puszta életen kívül mentsenek, az senkinek [ eszébe nem jutott, de hiába is gondolt volna j erre, csak a puszta életet lehetett menteni. » A vasárnapra virradó borzalmak éjszaká- ■ ján kettő és három óra között víz alá került Tiszaujlakon minden. Az emberek hangos jajgatását, az állatok fájdalmas bőgősét, rémes rikácsolását tulharsogta az ár zuhogása. Innen-onnan nagy reccsenés, roppanás, most repedt meg egy ház. Majd tompa zuhanás és nagy csobbanás, egy-egy ház összeomlott s beszakadt a vízbe, amely hátára kapta a bútorokat, a házi berendezést s örvénylő forgatagával sodorta tova magával. "Mindenki imádkozik, az is, aki idáig soha se tette, vagy rég elfelejtette as imáit. A rohanó Tisza árja bedöntötte a zsúpfedelű házakat kétségbeesett emberek állanak tanácstalanul Beregszászból csónakokat szállító teherautók robognak Tiszaujlak felé. Hiszen a község any- nyira neon volt elkészülve az árvízre, hogy ebben a .közvetlenül a Tisza mellett fekvő városkában mindössze három vízi alkalmatosság volt s csak három csónakon lehetett a mentés első munkáit elvégezni. Gyermekeket, asszonyokat szállító szekerek jönnek szeműbe velünk. Borzalmas látvány ez., kétségbeesett asszonyok és gyermekek serege, akiknek az arcán a rémület és méretlen szenvedés fejeződik ki ,alig van ruhadarab rajtuk, ami pedig testüket borítja, az a reggeli hidegben rátapad a testre, úgyhogy a szerencsétlenek dideregnek, iborzonganak. Mindenkinek a szeme kisirt, véres. Egyre több és több az ember az országúton. Három-négy ökör- tehéncsorda,, ménes verődik össze az ut baloldali mentén elterülő végtelen legelőn. Hátuk mögé került már a viz, amely alulról tör fölfelé. Hajtják őket át a túlsó oldalra, közelebb a Tiszához, mert ott a vasúti töltés biztos védőgátat emel s a zajló hullámokat nem engedi át. Tiszakeresztur. Itt már mondén viz alatt áll. Vízben van a keresztekbe rakott élet szabályos sora, a pompás dohányül tét vény tábla, minden, ami a földben volt, ami lábon állott, vagy már le van kaszálva. És itt külön oka van annak, hogy miéTt öntött, miért pusztított el mindent az ár. Egy körülbelül nyolc méter széles viza tér esz volt az országúton. Nagyon régen csinálták s a régiek tudták, hogy miért csinálták. Amikor I már a tizenkettedik óra után kellett kiszéle - siteni. Fel kellett vágni a betont a megfelelő szélességre. Nem lehet tovább menni autón. Nincs tovább ut Ezután már csak hömpölygő viz van. Az utón, amint .emelkedik, vagy mélyül, méter magasságig jár az ár. Jobbra, balra repednek, omladoznak a falu előtti házak. Mellettem az utón madárfészket sodor a viz, egy kis madárfészket kapott hullámainak ormára a szörnyű áradás, s a szerencsétlen anyamadár, egy dalos pacsirta ott ugrál, röpköd kétségbeesetten az elsodort fészek körül, megy a fészke után, amelyben a kicsinyei voltak. A víz árjában ló, disznó, tokén, ökör áll, fekszik az emberek között. Csak a vasúti töltés áll ki a vízből. Túloldalon a falu. Szörnyű kép. Minden vízben, sok háznak csak a teteje áll ki a tenger szennyes habjaiból, A házak tetején, a kerítéseken, az ajtókon, az ablakokon át ömlik és zudul be az ár. Ahol egy- egy magasabban fekvő hely .kis szigetet képez, az elemi katasztrófa örvénylő óceánjában, ott összezsúfolódik minden: bútor, ember, állat. Hideg van, zuhog az eső s ebben a rettentő időiben alig takarja valami ruhadarab az embereket. Riadt tekintetek, szüntelenül eiró szemek, szivet hasogató jajgatás. Osszeroppannak a házak Előttem roppannak Össze a házak. A hatalmas és szilárd régi iskolaépületet körülveszi az ár, de ez az épület állja az ostromot. Ablak allét ek ajtaja előtt kis trágya-gát, Ez fogja a legjobban a vizet. Szalmazsák, éjjeli szekrény, ágy, asztal, ajtók a vizen, a víziben egy-egy rakásban. A szekerekbe, kocsikba fogott lovak hasig járnak a rohanó vízben. Viszik a vasúti állomáshoz az embereket. Aki tud, menekül. Küldik az asszonyokat, leányokat, gyermekeket, biztos helyre. De sokan maradnak. Tudni akarják, mi történt eltűnt hozzátartozóikkal, akik a nagy zűrzavarban talán eltévedtek, talán biztos helyre menekültek, vagy — elgondolni is borzasztó — a hullámeirbaa pusztultak el. Tudni akarják, mi maradt meg kis holmijukból, ro- botos életük egyetlen anyagi eredményéből. Csak a Royko patikától kezdődő lég az első uccasarokig áll még épen, aránylag vízmentesen néhány ház. A házak udvarainak folyosóihoz, verandáihoz vannak kötve az állatok: tehén, ökör, ló, de térden felül vízben. Másutt mindenütt pusztulás, romhalmaz. Még nem lehet meg sem kísérelni számbavételét annak, hogy , mennyi az emberáldozat? Saétriadt, szétszóródott minden élő, ember, asBOOtnyinép, gyereksereg, állat egyaránt. A legtöbb embert egy magas emeletes ház tkJöímyiélkiéai láttad- Ez a -Zéiirger-ház. Híres, nagy tetrménykereskedőidég. Most az iroda- helyiség és az egész pompás lakás tele menekült .gyerekke], asszony néppel. A ház urá Menük a csecsemétől faágban rekedt családot ffk ÁStfe • 'As sü&gg$!
