Prágai Magyar Hirlap, 1933. június (12. évfolyam, 125-146 / 3235-3256. szám)

1933-06-20 / 139. (3249.) szám

<PR«GMí/VWSrteAR-HlRIíAB Jankovics Marcell: A modern autó mellé nem méltó Thespis kordájának fogalma A Szlovenszkói Maavar SzinDártoló Eavesület évi közavülése Pozsonyban Pozsony, juniíiis 19. (Pozsonyi Szerkesztő- Bégünktől.) A Szlovenszkói Magyar Szimpár- toló Egyesület vasárnap délelőtt tartatta meg közgyűlését Pozsonyban dr. Jankovics Mar­cell társelnök elnökletével. A közgyűlést, amelyen a szinpártoló egyesület tagjai nagy számiban jelentek meg, dr. Jankovics meg­nyitó szavai vezették be. Elsősorban Gombos József nyugalmazott táblabirót, a Szinpár- toió Egyesület kassai központjának ügyveze­tő elnökét üdvözölte. Majd többek között így folytatta beszédét: — Nekünk, magyaroknak a színpad igazán világot jelent, — többet az egész világnál: a magyar világot, melyből magyar szó, magyar dal szól hozzánk, mely kultúránk egyik leg­lényegesebb tényezője. Ennek a tényezőnek nem szabad elsikkadnia, eltűnnie, elgyen­gülnie. — Tudatában vagyunk annak, hogy a mai sivár időkben a színművészetnek három el­lenlábasa van. Az egyik a mozgószinház, mely a technika vívmányaival szertelenbe fejlő­dött. A művészetnek és a művészeknek azo­nossága mellett is azonban a kettőnek más és más a célja a hatása. — A másik ellensége a szín művészetnek az anyagi erők rohamos hanyatlása. Ezzel az ellenféllel hasztalan küzdenek az államfér­fiak, a bölcsek, — még hasztalanabibíul küz­dünk mi, a kisebbség, mely szónak minden terhét vállainkon hordjuk. —- A harmadik ellenfél önként áll elénk a kisebbségi adottságokból. Egyik oldalon gátol a sok bürokrácia a magyar színművé­szet teljességének érvényesülésében, a jog keretében méltán érvényesíthető aspirációk megvalósulásában. A másik oldalon béklyót ver a színigazgatóra és a színművészre az anyagi küzdelem, mert vagy neon bírnak megállni a színvonalon, vagy éppen anyagi érdekből oly irányokat is szolgálnak, mélyek vagy nem állanak kapcsolatban a magyar kultúrával, vagy annak szöges ellentéte. — A Szinpártoló Egyesület feladata, hogy e nehézségek közepette a lehetőségek sze­rint rendet teremtsen. Tehát első feladatunk szóval, tettel, áldozattál mindent elkövet­ni, hogy a magyar színészet érvényesül­hessen azon jogok teljében, melyeket a csehszlovák alkotmány a magyar kisebb­ségnek biztosit. Sehol egy jottányit sem szabad engednünk vagy lefaragnunk. Mert mi magyarok mindenkor törvénytisztelők vagyunk és rendületlen bízunk a mások törvény tiszteletében is. Törekvésünk megtartani a miagyar színésze­tet azon a színvonalon, mély méltó a ma­gyar kultúra tradícióihoz. Legyen színvona­las, ízlés javító, vonzó és becsületes. — Végül ha nehéz idők szakadtak is reánk, ne engedjük a magyar színészetet és színészt elkallódni. A modern autó mellé nem méltó a Thespis kordájának fogalma és nem szabad a magyar színésznek koldusbot­tal vándorolnia városróil-városra, mint száz esztendő előtt. Lelkesen, becsülettel állunk minden körülmények között a méltó magyar művészet és a méltó magyar színészet mel­lé — és folytatjuk a munkát, ,mit érdemes férfiak derekasan kezdtek. Úgy legyen! Beszámolók A nagyhatású beszéd után Gombos Jó­zsef ügyvezető elnök terjesztette elő az elnö­ki tanács jelentését az utolsó közgyűlés óta, melyet 1980 március 23-án tartottak meg. A közgyűlés összehívását megnehezítette az a körülmény, hogy 1930 júniusában mghalt Forgách Antal, a Szinpártoló Egyesület országos dlnöke, aki­nek a tisztségére egyhamar nem tudtok alkalmas személyiséget találni. A közgyűlés a jelentés ezen részénél felállás­sal adózott Forgáoh Antal emlékének. Gombos József ezeután bejelentette, hogy a Szinpártoló Egyesület kas8®! központjá­hoz a múlt évben százezer korona Szubven­ció érkezett, ezenkívül!) a járási hivatalok­tól és tagdijakból 52.000 korona folyt be, s ezeket az összegeket Iván Sándor szín­társulatának utalták ki. A kasea-i kerületben különösen Péchy Pál nyugal­mazott táblabiró fojtott ki rendkívül agilis és pél- daaidó munkásságot az egyesület érdekében, mely­nek sok nj tagot szerzett és egymaga is több ezer korona tagsági dijat juttatott a Szinpártoló Egye­sületinek. A pozsonyi csoport jelentését dr. Prenghy Árpád főtitkár terjesztette be és jelentésében többek kö­zött beszámolt arról, hogy az iskolaügyi referátus 1928 áprilisában az eddigi egy keriiletes rendszer helyett kétkerületes rend­szert vezetett be, amely rendkívül sérelmesnek bizonyult a szlovenszkói magyar színjátszásra nézve. Ezt a sérelmet a Szinpártoló Egyesület számtalan kérése ellenére máig sem szüntették meg. 1932 má­jus 25-én a Szinpártoló Egyesület egy hivatalos ankéten vett részt ebben az ügyben, azonban az országos hivatal, illetőleg a zi&kolaügyi referátus a tavaly augusztusban kiadott koncesszióenge délyezések alkalmával sem respektálta a Szinpár­toló egyesület kívánságát. A főtitkári jelentés azután rámutatott arra az aránytalanságra is, amely a szubvenciók kiutalása ügyében mutatkozik. Míg a magyar színészei'', ösz- szesen 140.000 korona szubvenciót kapott tavaly az ál­lamtól, addig a szlovák színházak számára 4.230.000 koronát juttattak és ez igaztalanságot je..>nt nemcsak a magyar színészettel, hanem az egész szlovenszkói magyarsággal szemben, mivel távolról sincs arányban azokkal as adóössze­gekkel amiket az itteni magyarság szolgáltat be évről-évre az állam kasszájába. A Szinpártoló Egyesület memorandumban fordult az iskolaügyi referátushoz, amelyben ismételten ké­relmezte, hogy a magyar színtársulatok azokban a városokban is játszhassanak, amelyekben nincsen meg a kvalifikált busz százalékos magyar kisebb ség. így többek között Pöstyénben, Nyitván, Eper­jesen, Iglón, Lőcsén etib. Dr. Prenghy főtitkári jelentésének tudomásul vétele után Gombos József ügyvezető elnök az egyesület zárszámadásait terjesztette elő. Ezekből a zárszámadásokból kitűnik, hogy a kassai csoport életében az utóbbi években is intenzív fejlődés mutatkozott. Schubert Tódor bankigazgató, a lé­vai, fiókegyesület elnöke az évi tagdíj csökkentése mellett foglalt állást és javasolta, hogy ezt a kérdést az alapszabá­lyok módosításával rendezzék. Dr. Aixinger László bejelentette erre, hogy a pozsonyi csoport a. tagdijleszálUtást a maga kőze­tében a viszonyokhoz mérten már keresztülvitte. Íz nj vezetőség A felmentvények megadása után a vezetőség megválasztására került a sor, amelyet a közgyűlés egyetértő lelkesedéssel ejtett meg. Miután az egye­sület és az elnöki tanács központja továbbra is Kassa maradt, a, vezetőséget ennek megfelelően alakították meg. Országos ehlöknek egyhangúlag dr. Jankovics Maócellt választották meg, társelnökök lettek: Barangolás a szkipefárok földjén ★ ★ ★ Bolgárok szorgalma Irta: SZVATKÓ PÁL Várna, junius eleje. A bolgár államvasutak vezérigazgatója há­romezer koronát keres havonta, a bolgár hadi­flotta négy leszerelt torpedónaszádból áll', a ke­reskedelmi flotta büszkesége a „Bourgos11 hajó, amely háromezerötszáz tonnás és ócska, húsz jóminőségü bolgár cigaretta ára nyolc Jéva, azaz nem is két korona, s ebből az összegből a cigarettagyáré© mindössze három léva hatvanat kap, mert az állam levon négy léva negyvenet, autót csak rozogát látni az országban, luxus nincs, korrupció nincs, — ellenben van egy el- iképzelbetetilenüH és hősiesen viselt szegénység, egy győztes és két elvesztett háború sivár kö­vetkezménye. Ha valaki Amszterdamból jön, Középeurópát szegénynek látja, de mi ez ahhoz, ha valaki Budapestről, vagy Bécsből jövet ki­köt a ruszcsuki duna-kikötőben és végigutazza Bulgária szegénységét. Rettenetesen szégyenük a bolgárok a szegénységüket és a két elvesz­tett háborút. Bevallják, hogy ügyetlenek és meggondolatllanok voltak, kiesé kapzsiságból mentek ibe a második és a harmadik háborúba, ami nem volt életérdekük, csak rosszul sike­rült, elhamarkodott spekuláció. Most hősies tű­réssel, néma és szívós kibontakozási kísérletek­kel szánják-bánják bűnüket s az embernek a végtelen szegénység — értsük meg: szegény­ség és nem nyomor — ellenére az az érzése van, hogy a kibontakozás sikerülni fog. Nem lehet másképp, ha dolgozni látjuk a bol­gár népet. Errefelé a szegénységnél csupán az igénytelenség és a szorgalom nagyobb. A Bal­kán belgáinak végtelen szorgalma egyszer már csodát müveit: az 1878-as fölszabadulás után, amikor az ötszázéves török igában, sinylődő parasztnép harmincöt év alatt a félsziget elit- népévé fejlődött, valóságos japán! lendülettel s messze maga mögött hagyta például a szerbe­ket, akik ötven évvel előbb fölszabadultak már, de nem tudtak kikecmeregni a pártvillongások és komit ácsi tempók légköréből. Diadalmas bol­gár korszak volt e harmincöt év, heroikus kor bárom megnyert háborúval és egy modern or­szág programszerűen véghezvitt kiépítésével 1877-től 1918 szerencsétlen évéig. Akkor megtört a lendület. Fáj a- szív, ha vé­gigtapasztalja a félbemaradt országot, a meg­kezdett, de be nem fejezhetett fejlődés melan­kóliáját, a visszasüllyedést a valódi balkáni sorba, a rongyos ruhákat, a bocskaros katoná­kat, a húsz év óta nem javított kövezetét. A bolgár szegénységnek egyébként van egy kü­lönlegessége: nem nyomor és nem elhanyagolta ság. A vasúti kocsik jók, csak a végletekig le­egyszerűsítettek, a luxus máza hiányzik belő­lük, semmi glazura rajtuk, semmi festék. Fakó, szürke egyszerűség mindenben, valami abszo­lút konstruktivizmus, kolostori levegő, mélyben éppen hogy a legszükségesebb engedélyezett, más semmi. Bulgária vezekel a két elvesztett háborúért. Megnyugtató látni, hogy ,pömit éneiét tart és meg akar tisztulni az u,j életre. * A szorgalomnak irányai és ötletei vannak. Sztojanov Péter, Várna képviselője, észrevette például, hogy a Fekete tenger strandja a város­ban és a környéken ragyogóan szép és ragyo­góan jó. Néhány orvosbarátjával hozzálátott a füTdő előnyeinek tanulmány ozásához és hama­rosan megállapította, hogy Várnából verseny- képes fürdő alakítható. Ez 1925-:ben volt. Most jött a csoda. A bolgárok szorgalma. A mohó munka, amint a szorgalom kecsegtető irányt kap. Nemcsak a bolgár kertészek tudnak haj­nali három órakor kelni, egész nap nehezen dol­gozni tizenegyig este,, küzdeni a klímával és a növények ellenséges indulataival; nemcsak a kertészek viselik el ezt az életet húsz-harminc évig, miközben a szó szoros értelmében alig esznek, alig öltözködnek s a szórakozás isme­retlen fogalom marad egyöntetű életükben; •— hanem minden más bolgár is, amint lehetőség kínálkozik az érvényesülésre. Várna a háború után rendelte tésnéflkűli, 'bőre tervezett, de üresen maradt kikötőváros volt. Sztojanov Péter ibolgáraival a hatvanezer la­kosú helyet fürdővárossá alakította át Ha az utas a tenger felől megérkezik Várnába, nem lát mást, csak vadonatúj tetőket, tiszta,, szép uccákat, aszfaltot és parkká varázsolt kerteket. A mintaszerű fürdőház környékén egymásután keletkeztek a villák és a szállodák, s a fejlődés irama ma sem állt meg, a város egyetlen fejlő­dés, egyetlen boldog igyekezet a legeurópaibb igények kielégítésére. A vidék paradicsomát a szorgalmas bolgár kéz fokozatosan kényelem- paradicsommá alak itatta át, 6 nem túlzás, ha azt mondjuk, hogy Várna ma a Fekete tenger l fürdőinek gyöngye. Kevés szebb európai utazást- ismerek, mint a háromnapos pompás dunai úttal egybekötött várnai tartózkodást, s a kényelmesen megvaló­sítható kirándulást .Várnából Konstantinápoly­Gombos József (Kassa), Herczog Ignác (Losonc), dr. Bacsák Kálmán (Pozsony), aldnökök: dr. Seiff Géza (Dunaszerdahely), dr. Turchányl Imre (Érsekújvár), dr. Salkovszky Jenő (Ipolyság), dr. Weiser Ernő (Kassa), Schubert Tódor (Léva(, dr. Alapy Gyula (Komárom), dr. Aixinger László (Pozsony), Sichert Károly (Rimaszombat), dr. Gotthitf Mihály (Rozsnyó), dr. Zelliger Ernő (So- morja), Hevessy László (Tornaija) és dr. Pigler István (Vágselye). Titkár lett dr. Brück Sándor, jegyzők Korányi Ilona és Halmi Piroska (mind­hárman kassaiak), ügyésszé dr. Ungár Jób kas­sai ügyvédet választották, ellenőrökké Balló Ferencet és Rozsics Jenőt (Kassa). Elnöki ta­nácstagok lettek: Deák Gyula, dr. Farkas Zoltán, dr. Kövess Illés és Melchner Vilmos, dr. Nógrády Albert, Péchy Pál, dr. Sziklay Ferenc, Tost Lász­ló, dr. Vargóczy János és dr. Wollner Gyula. Dr. Prenghy ezután az alapszabályraódositásokra vonatkozó javaslatát terjesztette elő. A legfonto­sabb pontra vonatkozólag, hogy a Szinpártoló Egyesület székhelye Kassa helyett Pozsony legyen, a közgyűlés több felszólalás után úgy határozott, hogy ennek a kérdésnek a megvitatására öttagú bi­zottságot küldenek ki, melynek tagjai Gombos József dr. Aixinger László, Schubert Tódor, dr. Brükk Sándor és dr. Prenghy Árpád. A közgyűlés annál is inkább nem hozott végleges döntést ebben az ügyben, mert Gombos József ügyvezető elnök bejelentette, hogy a kassai cso­port 87 tagja memorandumot intézett az egyesület elnöki tanácsához, melyben kérik, hogy az egye­sület központja továbbra ie Kassa maradjon. Dr. Jankovics Marcell elnök és dr. Aixinger László al- elnök rámutattak arra, hogy korántsem presztízs- kérdés vezette őket a központváltoztatásra irá­nyuló javaslatokban, csupán az a gyakorlati eél, hogy Pozsonyból könnyebb érintkezni a hatóságok­kal, mint Kassáról. A közgyűlés úgy határozott, hogy az erre vonatkozó alapszabálymódotsitást, amely egyúttal a két kerület autonóm működésére is ki fog terjedni, a legközelebbi rendkívüli köz­gyűlésen tárgyalják le. A lelkes hangulatú közgyűlést, amely a szlovén- szkói magyar színjátszás érdekében továbbra is a legintenzívebb munkát tűzte ki az egyesület cél­jául. dr. Jankovics Marcell hatásos zárószavai fe­jezték be. ha, esetleg a bolgár rózsamezökre, ezt az utat, amely maradék nélkül revelálja kólát szépségét és jóságát. Várna garantálja az üdülést: nagy­szerű, csőidé# szállodák, kitűnő, ölesé ellátás, gyönyörű közvetlen környék, amely Euxino-- gráddal, Alaga sziklakolostorával, a partmenti vadregényes hegylánccal egyáltalán nem ma­rad a francia Riviéra mögött. Ennek a tenger­parti fürdőnek számtalan élőnye van. Példának fölhozom a klímát. Nyugaton a tengeri strand­nak általában két hibája van: ha délen fekszik, akikoT a nappal gyönyörű, meleg, de az éjszaka forró és nehéz aludni. Ha északon fekszik, ak­kor a nappal is hideg, az éjszaka is. Nos, Vár­nában a napos, meleg nappalokat üdítő, hűvös éjszakák váltják föl, s ez olyan megfizethetet­len előny, melynek értékét csak azok becsülhe­tik meg, akik ismerik a délvidéki fülledt nyári éjszaka forróságának átkait. * Az ut magasan Várna és a tengerpart fölött kanyarog a hegyek sziklái között, vagy az er­dők sűrűjében. Itt is, ott ie ellátni a sok szín­ben ragyogó tengerre és a partimenti dombok villáira. A panorámát nem zavarja semmi kelle­metlen, a szív és a félek megnyugszik a Jóindu­latú Tenger közelségében. Ez az ut Bulgária „grand corniche“-a, s nem marad sókban rivié- rai testvére mögött. Megnéztük András apostol sziklakolostorát, s útban voltunk hazafelé. Kis, pirostetős faluba érkeztünk. A gömbölyű vörös téglával fedett nyerskőházak össze-vissza szórva tarkították a zöld völgykatlan hepehupás fenekét, közel volt a tenger, közel volt a hegy, nem tudtunk be­telni a romantikus kép látásával. A génuaiak telepedtek meg hajdan ezen a vidéken, Castic- cinek nevezték el kolóniájukat, ma Kastics a falu, bolgárrá lett, görög és török vérrel kevert olaszokkal'. A zöld bokrok és szürke kövek összevisszaságában egy fehér ingéé, jólmegter- mett ember várt reánk. Mellette, mint szelíd kis kutya, fekete gödölye bámult autóinkra, nem félt, nem bégetett, néha-néha ugrott egyet vidá­man és megszagolgatta a gyér füveket a földön. Az ember rám kunos olygott és fölemelt kézzel megállást kért.. Bolgár vezetőink megtudták az okot: az ember Kostiee kocsmárosa, hallotta, hogy idegen újságírók vagyunk és meg akar vendégelni. Alacsony kocám ah ed yiségb e lép­tünk, csak balkáni faluban lehet ennyi egysze­rűség és igénytelenség. A falon Boris cár, a ki­rálynő és Mussolini újságokból kivágott képei. De a helyiség ragyogott a tisztaságtól: az asz­talokat bankettasztaJllá tolta össze a kocsmáros és fia, fehér papirost terített Tá, 6 máris megkí­nált szívélyesen juhsajttal és fiatal fokhagymá­val. Friss kenyereket tört harminc-negyven da­rabra, ahányan voltunk, a fia elszaladt a köny- myü vinkóért, ami a legjobb üdülés errefelé, egy kis mastlkát adott, — sürgőtt-forgott, gömbö­lyű fejében a kerek szeme ragyogott a boldog­ságtól és a pillanat nagyságának átér zésé tői, hogy vendégül láthat bennünket A nagyszerű vendégszeretet levett a lábunk­ról. Olyannyira, hogy elhatároztuk, hogy vala­mennyien megesszük a jó szívvel fölkínált fiatal fokhagymát. Történjék, ami történik: beleha­raptunk a zöld száron lévő kis fehér gömbökbe. Nagyommagyon megs&eir$ttük Koaztics falu­ban a bolgárokat. Az egyesület központja egyelőre kassán marad 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom