Prágai Magyar Hirlap, 1933. június (12. évfolyam, 125-146 / 3235-3256. szám)
1933-06-04 / 128. (3238.) szám
1988 junins 4, raSArnap 'PRX<xAI-jV\A.'G^AR-HtRItAI> A RUSZINSZKÓI MAGYAR SZÍNJÁTSZÁS SZOMORÚ FEJEZETE r Juhász Árpád nem bizonyult alkalmasnak a ruszinszkó imagyar szinikerület vezetésére A Szinpáríoló Egyesület tiltakozik az ellen, hogy jövőre is neki adják ki a koncessziót Az országos hivatal által kiküldött bizottság lurcsa dolgokat állapított meg Polgár fel- szerelésének elárvereztetése körül — A színészek hónapok óta hallatban nyomorban élnek Ungrár, jmnáius 3. íRuszinszkói szerkesztőségünktől.) A napokban az egyik ungvári kormámytámogatő napilapban cikk jelent meg, amely nyíltan és kereken állást foglal Juhász Árpád ruszinszkóá magyar színigazgató ellen. A cikk tartalma óriási feltűnést keltett, mivel abban a lap szerkesztősége nyilatkozik meg s megállapítja, hogy „Juhász Árpád rövid egy év alatt beigazolta, hogy a szinigazgatáshoz nem ért és nem alkalmas arra, hogy a kárpátaljai színészetet vezesse.44 A cikk további része a következőket tartalmazza: „Hogy a színtársulatnál Munkácson és Beregszászon milyen eseméuyek játszódtak le, arról most nem fogunk Írni, mert semmi kedvünk sincs a magyar színészet szörnyű helyzetéből tőkét kovácsolni/' A lap szerkesztősége végül kéri dr. Beszkid Sándor főtanácsost mint szinügyi referenst, hogy a koncesz- sziót — melyet Juhász Árpád egy évre kapott — tovább ne adja ki Juhásznak, mivel „még egy ilyen évet a kárpátaljai magyar színészet nem bír él/4 A lap ezután vagy a már tervbevett színházi szövetkezet megalakítását, vagy a koncessziónak Iván Sándor szlovénszkói színigazgató részére való kiadását javasolja, kihangsúlyozva, hogy sorainak megírásához nem vezeti animozi- tás Juhásszal szemben, hiszen éppen e lap szerkesztője volt az, aki tavaly lándzsát tört mellette. A lap cikke már azért is óriási feltűnést'keltett,- mert hónapok óta suttognak Ruszinszkó- szerte arról, hogy Juhász Árpád színtársulatánál az itteni magyar színjátszás történetében eddig még elő nem fordult, példátlan események játszódtak le, melyek részben az országos hivatalt, részben a köztársasági elnök irodáját, részben pedig az iskolaűigyi minisztériumot is foglalkoztatják, de a példátlan ügyek egy része bűnvádi eljárás' anyagát is képezi. A Szinpártoló Egyesület és a koncesszió Most egy éve dr. Beszkid főtanácsos, országos hivatali kulturreferens arra kérte a Ruszin szikói Magyar Szinpártoló Egyesületet, hogy adjon véleményt, kinek adható ki a színi koncesszió, mivel ebben az ügyben a Szinpártoló Egyesület véleményének meghallgatása nélkül nem akar dönteni. A Szinpártoló Egyesület ungvári választmányi ülésén egyhangúlag amellett döntött, hogy a koncesszió továbbra is adassák ki Polgár Károlynak, aki — bár anyagilag tönkrement — még mindig a legtöbb garanciát nyújtja arra nézve, hogy az itteni magyar színjátszás ügye nem kerül kátyúba. Dr. Beszkid főtanácsos azonban anyagi garanciákhoz ragaszkodott és tudatta a Szinpártoló Egyesülettel, hogy a színi koncessziót Juhász Árpádnak adja ki, mivel egyedül Juhász Árpád képes letenni a kért 70.000 korona kauciót. De hogy Polgár Károly se maradjon minden nélkül, kötelezi Juhászt, hogy a Polgár százezer korona értékű felszerelését vegye át és ezért Polgárnak megállapított havi használati dijat fizessen. A Szinpártoló Egyesület — annak kijelentésével, hogy a következményekért elhárít magáról minden felelősséget < kényszeredetten tudomásul vette az országos hivatal intézkedését s ezzel Juhász Árpád a konoesz- sziót megkapta. Polgár Károly utolsó levele Telt az idő, a színtársulat az ungvári szezon után Munkácsra került, ahonnan azonban furcsa események híre szivárgott át Ungvár- ra. Bizonyosat senki sem tudott s a Szinpártoló Egyesület is csak annyira volt informálva, amennyit a Bécsben éhező és emiatt betegen fekvő Polgár Károly — ma már elmondható, hogy utolsó — leveléből sejtett. Polgár Károly ugyanis a következő, ceruzával írott levelet intézte a Szinpártoló Egyesülethez: „Wien, 1933 március 9Nagy-tekintetű Országos Szinpártoló Egyesület Uzihorod. A legkét s ég be ejfőb b helyzetben vagyunk, súlyos betegen, úgy én, mint feleségem, — akit, élet-halál között, mentőkocsin szállítottak kórházba, ahol most a rettentő vérveszteség folytán mozdulatlanul fekszik, harmadik napja már. — A kiállott borzalmak és súlyos nélkülözések folytán én is súlyos betegen fekszemSzavakkal elmondani teljes helyzetemet nem is tudom. Tisztelettel kérem a Tekintetes Szin- pártoló Egyesületet, segítsen rajtam! Juhász, akinek felszerelésemet dr. Beszkid főtanácsos ur óhajára elküldtem nem fizeti a bérösszeget Wellmann főtitkár ur a múlt hetekben, Somogyi Károly megbízottammal dr. Beszkid főtanácsos urnái volt, mert ottani megállapodás szerint Juhásznak (olvashatatlan szó) kellett volna fizetnie. Ezt Juhász mindenféle körmönfont kifogással megtagadta. Ennek következtében jutottam e súlyos helyzetbe. A legnagyobb bűncselekmény azonban, amit Juhász ellenem elkövetett az, hogy a felszerelésemet elárvereztette és pár garasért, mint hallom őmaga — összejátszva néhány ügynökkel — megvette. Azonnal intézkedett Somogyi megbízottam, hogy a teljes felszerelésre bűnügyi zárlat rendeltessék el. Dr. Reismann Simon beregszászi ügyvéd kérte nevemben a zárlatot. A felszerelést tehát, hogy tőlem elrabolják, meg fogtuk akadályozni, azonban arra kérem most a Szinpártoló Kegyesül etet, nyomban segítsen rajtam, különben elpusztulok. Ha lehet, adjon kölcsönként háromezer koronát és ezt az összeget, kérem, Juhásztól behajtani kegyeskedjék, vagy valami más módot nyújtani kegyeskedjék, hogy segítséget nyomban kapjak. Esdve kérem, segítsenek!! Egyben Juhász ellen súlyos panaszt emelek ég. kérve-kérek védelmet!!! Mély tisztelettel Polgár Károly44. A levél a Szinpártoló Egyesületre leírhatatlan hatást gyakorolt. Az összekuszált, hónnal firkált sorok egy halállal vívódó, jobb sorsra érdemes ember utolsó jajkiáltásai voltak azok felé, akik körében, a magyar szinikultura ápolása közben mindenét elvesztette. A Szinpártoló Egyesület azonban semmit se tehetett-, azért tehát ismertette a helyzetet Beszkid főtanácsos előtt, aki Polgár Károlyt mindig nagyon szerette és sokra becsülte. Dr. Beszkid hivatalos vizsgálatot rendelt- el ebben az ügyben. A hivatalos viszgáló bizottság tagjaiként dr. Mandel Mór ungvári orvosnak, mint a Szinpártoló Egyesület országos elnökének elnöklete alatt R. Vozáry Aladár, dr. Kovách Béla és Bálint Miklós szinpártoló egyesületi tagokat nevezte ki az országos hivatal. A vizsgáló bizottság 1933. április 9-én — a már akkor Beregszászon játszó színtársulatot — felkereste és az összes felmerült vádpontokra nézve részletes vizsgálatot tartott. Mit jelentett a vizsgálóbizottság? A vizsgálóbizottság, miután munkáját befejezte, hivatalos jelentést terjesztett az országos hivatal elé, amely egyike lesz valamikor Ruszinszkó legsöomorubb emlékű kultúrtörténeti adatainak. A jelentés erre vonatkozó szószerinti tartalma a következő: „Az országos hivatal előtt is ismeretes Polgár-fél© felszerelés és ruhatár elárverezésének kérdésében a következő tények nyertek megállapítást: Polgár Károly és Juhász Árpád között létrejött magánjogi megállapodás szerint Juhász Árpád 1932. október 1-től köteles volt Polgár Károlynak használati dij fejében havi 1500 koronát fizetni. Juhász Árpád ebből különböző apró részletekben mai napig összesen 2050 koronát törlesztett. A hátralék megfizetésére Polgár Károly dr. Reismann Simon utján polgári pert indított. Juhász Árpád Polgár követelésével szemben, az írásbeli megállapodás dacára, a tagadás álláspontjára helyezkedett úgy a polgári bíróság, mint a vizsgálóbizottság előtt Az elárvereztetés körülményei olyanok, hogy azokból joggal lehet arra következtetni, hogy Juhász Árpád, — noha személyesen sem az árverés megejtésénél, sem pedig annak végrehajtásánál rész nem vett, — az egész árverést inszeenálta. ö maga is kénytelen volt beismerni azt, hogy Koflanovics Lászlónak (színházi kellékes volt) Polgárral szemben fennálló követelését, amelynek megfizetését Juhász vállalta, arról Írást is adott, mindezek dacára ki nem fizette és tűrte azt, hogy Koflanovics, akinek Polgár nem tartozott hanem Juhász, árverést kérjen és azt megtartsa. 24 láda ruha. Szőnyeg és függöny lett elárverezve és azt ugyancsak Koflanovics vette meg, a Koflanovics által megvásárolt dolgokat végiül Seliwimmer Szinházgazda Yeí,te meg és ebből Juhász két ládát 1200 koronáért vett meg. Az árverés körül tanúsított eljárás határozottan azt igazolja, hogy Polgár vagyonával, az annak kezelésére vállalkozott színigazgató nem járt el köteles gondossággal. A bizottság meghallgatta dr. Redszniann Simon beregszászi ügyvéd jogi véleményét az árvereztetéssel kapcsolatban, aki a fent jelzett tényeket ugyancsak igazolta és Juhásznak szemrehányást is tett amiatt, hogy ahelyett, hogy tekintettel lett volna Polgár érdekeire, összejászott az ellenfél ügyvédjével Juhász végül is hajlandóságot mutatott arra nézve, hogy dr. Reiszmannal leüljön tárgyalni és megoldást keressenek ugy a Polgár-ügy, mint a Reiszmannal fennálló más ügyek békés likvidálására. A bizottságnak azonban nincs tudomása arról, hogy Juhász ennek a kijelentésnek eleget tett volna/4 Az országos hivatalnak küldött jelentést dr. Mandel Mór országos elnök a Szinpártoló Egyesület országos választmányának 1933 május 6-án Munkácson tartott ülése elé terjesztette és ezt még a következő részletekkel egészítette ki: Hogy történt az »érverés« ? — Juhász Árpád egy Koflanovics nevű alkalmazottjának 1500 koronával tartozott, mm lyet Juhász állítólag Polgártól vállalt át. Kof- lanovics a tartozás fejében peres, utón lefoglaltatta a Polgár Károly felszerelését. A bíróság, mely az árverést elrendelte, állítólag ne;m is azt a felszerelést foglalta le, amelyet később elárvereztetett, hanem azt, amelyik Munkácsom raktáron volt. Az árverésen senki se árverezett, csak Koflanovics s így a 70.000 korona értékű felszerelést 700 koronáért vásárolta meg. Ugyanezt a felszerelést azután egy Schwimimér nevii munkácsi városi színházi gondnok 3000 koronáért vásárolta meg, mig a legértékesebb 24 láda holmiból kettőt Juhász László rendező vett meg 1200 koronáért. Hogy ez az árverés teljesen törvénytelen volt, bizonyltja az is, hogy a tulajdonos képviselőjét,. Somogyi Károlyt nem értesítették ki az árverésről, de nem értesítették ki a többi hitelezőket, köztük a betegbiztosító pénztár sem. Juhász ugyan tagadja, hogy tudott volna az árverésről, de R. Vozáry Aladár a szemébe mondotta, hogy az árverésről már négy nappal előbb tudott és azon tanakodott, hogy résztvegyen-e az árverésen, vagy sem. Erre már Juhász nem is védekezett. Az elnök jelentése az országos választmányban óriási felháborodást keltett, ellenben annál nagyobb részvétet érzett a választmány az akkor még éhínséggel küzdő beteg Polgár Károllyal szemben, akit így minden vagyonából kiforgatva látott. Leírhatatlan kifakadások hangzottak el a választmányban Juhász ellen, melyek azonban csak a jegyzőkönyv lapjain maradtak és egy cseppet sem befolyásolták a helyzet végső kialakulását. Nincs szubvenció! Az országos hivatal mindezeknek a megdöbbentő tényeknek a tudatában cseppet sem sietett a kilátásba helyezett szubvenció kiutalásával, valamint azon se fáradozott valami nagyon, hogy Juhász az állami szubvenciót is megkapja. A késedelem természetesen zavarba hozta Juhász Árpádot, mely ellen nem tudott semmit tenni, mivel azt, hogy a szubvencióra föltétlenül szüksége van, nean tudta kellően bi- zonyitni. A vizsgálóbizottságnak az igazgató jövedelméről szóló jelentése ugyanis a következőket tartalmazza: „Azokból az adatokból, melyeket a bizottságnak módjában volt megismerni, máris megállapítást nyert, hogy a színtársulat deficittel nem dolgozik és annak következtében a podk. raszi önálló szinikerület létjogosultságát nem lehet kétségbevonni/4 (aláírások,) Kérvény a köztársasági elnökhöz Juhásznak tehát nem volt más útja, mint az, amely a legfölsőbb fórum, a köztársasági elnök kabinetirodája felé vezet. És az igazgató erre az útra lépett. Felfolyamodást intézett Masaryk elnökhöz, melyben elpanaszolta, hogy a neki járó szubvenciót nem akarják kiíi- i zetni. Kéri tehát az elnököt, hogy ebben az ügyben legyen segítségére, A köztársasági elnöki iroda a felfolyamodást természetszerűen áttette Dérer iskolaügyi miniszterhez, aki pedig leküldte Ungvárra a tanügyi referátumhoz, azzal a szigorú utasítással, hogy azonnal tegyen jelentést a Juhász Árpád működéséről ég kérésének jogosságáról. Elképzelhető, milyen konsternációt keltett az országos hivatalnál Juhász Árpád eme lépése, ahol nem is gondoltak arra, hogy az országos elnök kegyéből koncesszióihoz jutott színigazgató ilyen galibát fog csinálni, amiért a szubvenciót meg nem kapta. . Az országos hivatal tanügyi referálásának nem álliván rendelkezésére a .jelentés elkészité- hez szükséges kellő anyag, ezért áttette az ügyet a Szinpártoló Egyesülethez, mely a napokban készítette el terjedelmes, az egész Juhász-rezsimet részletesen ismertető jelentését-. Mikor már idáig fejlődtek az ügyek egy napon megjelentek Ungváron a szín társulat tagjai. Azzal az ürüggyel jöttek, hogy • pár előadást rendeznek. Ezeket az előadásokat azonban — ismeretlen okból — később lefújták, ellenben a legkétségbeesettébb lépésre határozták el magukat. A színészek segélyt kérnek Junius elsején megjelentek a színészek Wellmann Mihály közművelődési szövetségi ügyvezetőnél; úgyis mint a Szipártoló Egyesület országos titkáránál és azzal a kérelemmel állottak elő, „ nyújtson nekik segélyt akár a Közművelődési Szövetség, akár a Szinpártoló Egyesület révén, mivel nélkülöznek s annyiok sincsen, hogy elhagyhassák Ungvári. Az ügyvezető megdöbbenéssel hallgatta a szülészek kérelmét, mert megelevenedett előtte a Polgár Károly színtársulatának egy év előtti hasonló összeomlása, amelynek elhárítása tízezer koronájába került a Szinpártoló Egyesületnek. Hasonló katasztrófáik elkerülésére dr. Beszkid főtanácsos Juhász Árpádtól a konc esz- szió kiadásakor 70.000 korona kaució letételét követelte. Wellmann utasította tehát a színészeket, hogy a Juihász által letétbe helyezett 70.000 koronás kauciót vegyék igénybe, amit a koncessziót kiadó országos hivatal — a Szinpártoló Egyesületnek tett közlése szerint — éppen azért tétetett le, hogy ilyen esetekben az a színészek fölsegélyezésére, illetve elutazta fására legyen fordítható. Hol a kaució? Kisült azonban, hogy Juhász Árpád a koncesszió elnyerésének éppen ezt a legfontosabb föltételét nem teljesi- tetíe, pedig éppen emiatt estek el a többi pályázók, mivel a 70.000 koronát nem tudták letétbe helyezni. Juhász Árpád tehát egy évvel ezelőtt egyetlen fillér kauciót nem helyezett letétbe, úgyhogy most az országos hivatal gondja, miként fogja a kenyér és pénz nélkül maradt színészeket Ungvárról elutaztatni. Finálé Rneziuszkó e kultúrtörténeti adalékához a Szinpártoló Egyesület még csak egy rövid adattal szolgált: kimondotta, hogy többé nem ad véleményt az országos hivatalnak arra vonatkozólag, hogy a koncesszió kinek adassák ki. mivel az országos hivatal ezt még egyetlen esetben nem vette figyelembe, ellenben tiltakozik az ellen, hogy a koncesszió ismét Juhász Árpádnak adassák ki! RÁCZ PÁL. A mai budapesti terménytőzsde irányzata, mint azt ottani szerkesztőségünk telefonon jelenti, gyenge volt. A következő árakat jegyezték: 79 kg-os tiszavidéki búza 13.30—13.45; felsőtiszai és jászsági 12.15—12.45, egyéb 12.10—12.40, rozs 5,95 —6.06, tengeri 7.25—7.35, *aib 7.80—8.1Q. 13
