Prágai Magyar Hirlap, 1933. június (12. évfolyam, 125-146 / 3235-3256. szám)

1933-06-09 / 131. (3241.) szám

* <PIWGMr/VuV&l!AR-K!RLA0 A világsajtó nagyjai Budapesten Három kassai hetilap... Prága, junius 8. Három kassai hetilap legutóbbi számai fekiisz­nek az Íróasztalomon. Ha nem lennének túlontúl ismeretesek és a hétszáz kilométeres távolság el­lenére idehallatszó botrányok, a köteles nyomda­jelzésen kívül is, nem nyomnák rájuk az egyidő óta sajnálatosan speciális kassal impresszumot, joggal hiketné az ember, hogy valahol Polinéziában készültek, ahol a „barátságos" törzsidnek néha­napján még az ellensége comjából sütött biteztek- kel été ti meg a vendégét. Mert a három hetilap hangjából másra nem is lehet következtetni és most már nem is következhetek semmi egyéb, mint egy éjféli lakoma egymás pirosra sült húsából, vad ordítoz ás ok közepette, valahol az Erzsébet­iére n, vagy a Hernád partján. Az ember még a mai elborult világban is elrémül ennyi egymásra hordott piszoktól, dögletes bűz­től, kiagyalt gonoszságtól és megdöbbenve kérde­zi: — tizenöt esztendő alatt idáig sülyedt volna a szlovenszkói, szorosabban: a nagymnltu kassai magyar újságírás és idáig sülyedt volna a közön­ség is, hogy szó nélkül tűri, hogy ezt a förtelmes ezenyt csak úgy egyszerűen a szeme közó szór­ják? Sőt: nemcsak eltűri, de szentesíti is azokkal a nehezen szerzett koronákkal, amikkel ezeket a lapokat hétről-hétre megvásárolja? A mai irgalmatlan válság mindent kikezdő hul­lámverésében idáig sülyedtünk volna? * A sorozatos botrányok, mint ismeretes, ott kez­dődtek, hogy a három hetilap közül a leghirhed- tebbnek két szerkesztőjét letartóztatták. Hogy ok­kal-e vagy ok nélkül, hogy bünösek-e vagy sem, annak elbírálása nem ránk tartozik, az a független biróság kötelessége, amely bizonyára megfelelő elégtételt szolgáltat majd a törvényes morálnak ha a két szerkesztő részéről sértés esett rajta. Ezért a pusztán informatív jellegű rövid tudósítá­sokon kívül egyebet nem is közöltünk erről a, nem mindennapi ügyről, mert nem tartottuk magunkhoz méltónak, hogy olyan emberekkel verekedjünk, akik momentán nem tudnak védekezni. Mégha olya­nokról is van szó, akik a múltban számtalanszor bizonyítékát adták velünk szemben érzett határ­talan gyűlöletüknek. De ami ezután történt, az már elsősorban bennünket érdekel, akik az itteni magyar újságírás első vonalában küzdünk kezdet­től fogva, mert ezek a megdöbbentően sajnálatos események alkalmasak arra, hogy a legsúlyosab­ban kompromittálják az újságírást, melynek sze- rintlink egész más a rendeltetése, mintsem abból akarjon megélni, hogy egyesek egymás undorító szennyeséi teregessék napfényre és sorozatos bot­rányokat provokáljanak. Ezeknek a csöppet sem esztétikus dolgoknak eddig neon is tulajdonítottunk túlzott jelentőséget, de az utóbbi hetek végletekig fajult eseményei mellett már nem lehet szó nélkül elmenni, mert a hallgatás azt jelentené, hogy mi is közösséget vállalunk azzal, ami most Kassán az újságírás leple alatt történik. Egyenesen szörnyű­ség és arcpiritó, ami ezeknek az ominózus heti­lapoknak a hasábjairól ordít felénk. A papír való­ban nagyon türelmes, különben föllázadt volna ennyi válogatott gonoszság éreztére, amennyivel ezek az „újságírók" most hétről-hétre megpakkol ják jobb sorsra érdemes hátát. Valóban: ezután már nem is követkőzhetik egyéb, mint a kanniba­lizmus, mert az ilyenkor műsoron lévő, „szokásos" pofozkodások is lezajlottak már a nyílt uccán, va­lószínűleg megfelelő lármás, bókokkal garnirozva. Történik pedig mindez azért a kis koncért, ami a mai idők járásában még megmaradt e díszes „Grál­ló vágok" számára s amin most a kelleténél többen szeretnének osztozni. És mivel a konc kicsi, hát egymást eszik meg. Tiszta polinéziai „erkölcs". Csakhogy ez az „erkölcs" ennek a szükebb körű társaságnak élesen elhatárolt és mint a példa mu­tatja: gyakran a büntetőtörvénykönyv paragrafu­saiba ütköző, külön „erkölcse" marad, amellyel a komoly kisebbségi ujságirótársadalom egyetlen tagja sem azonosítja magát. És a legélesebben til­takozik az ellen a kvaliiikálhatatlan hang és mód ellen, melyet ezek az individuumok vezettek be most hetilapjaikban. Ez nem újságírás és főként: nem kisebbségi magyar újságírás, legfeljebb szenny, bűz és dögletes piszok, melynek minden rendezett társadalomban megvan a maga méltó helye: a sze­métdomb. Azt hisszük, hogy ebben a tekintetben nincsen különbség köztünk, egyrészt: a hivatását átérző. komoly ujságirótársadalom tagjai, másrészt: a publikum azon része között ,amely még a mai idő­ben is át tudta menteni magasabbrendü felfogását a dolgokról, elsősorban pedig a sajtó feladatáról és kötelességeiről. Különösen ma és különösen a mi viszonyaink között. * A puszta tiltakozás azonban itt már mllsem basz­nál és — a közönségnek kell a komoly ujságiró­társadalom segítségére sietnie, hogy ezt a mérges kelevényt kioperáljuk a testünkből. Annak az ut- szóli brigantizmusnak a kelevényét, amit ezek a hetilapok hangnemben és eszközökben ineg akar­nak valósítani közöttünk. S részben már meg is honosítottak. A közönségnek is fel kell sorakoznia erre a tisztitó harcra és — undorral kell elfordul­nia minden olyan sajtóterméktől, amely ezekkel az eszközökkel próbál a közelébe férkőzni. Az érem­nek ez az oldala tisztán a közönségen múlik, hogy meddig kell in ég rettegnie az ilyen obszkurus heti­lapoktól. Az érem másik oldalának megtisztítása a td­Budapest, junius eleje. Huszonhárom nemzet újságíróinak parlamentjét látta egy hétig ven­dégül Budapest. A sajtószabadság lét- és nem­lét-kérdéseit vitatta egy héten át a másfélszáz főből, a világ legválogatottabb újságíróiból álló testület. Sohasem volt talán ez a téma annyira véresen napi probléma, mint éppen ezekben a napokban. A budapesti sajtóparlament úgy ta­lálta, hogy egyes országokban elméletileg, pa­piroson sincs meg a sajtószabadság; ezekkel — mint Németország és Olaszország ujságiróival — szerinte lehetetlen az együttműködés. Nagyon szép ez az intranzigencia, csak az a szépség­hibája, hogy nem volt következetes. Mert pél­dául a snájdig határozat meghozatalában a sajtószabadság lovagjaiként szerepeltek azok a jugoszláv újságírók is, akiknek az országában pedig olyan előzetes cenzúrával öregbített saj­tó-diktatúra van, hogy ahhoz képest a német* és olaszországi sajtóviszonyok még a demokrá­cia jámbor világát jelentik ... Sokkal hatáso­sabb, erőteljesebb, igazságában meggyőzőbb lett volna a sajtószabadságért hév ülő szózat, ha a jugoszláv sajtódiktatúrával szemben is lett vol­na szava. De nem volt. * Egyébként a nemzetközi újságírás budapesti nagyhete tele volt napsugaras részletekkel. Szó szerint is csupa napsugár-haugulat lengett fö- I lőtte. Attól a pillanattól kezdve, hogy a nyugat­európai és amerikai ujságiró-vezórek ráléptek Becsben a MFTR leggyönyörűbb luxus-hajójá­nak, a hófehér Erzsébet királynénak a fedélze­tére, egészen addig a pillanatig, amíg a Bala­ton színeiben és a Hortobágy délibáb-kápráza- taibau alaposan ki nem gyönyörködték magu­kat: a legragyogóbb nyárele-ji napsütés uralko­dott Magyarországon. Még a bécs—budapesti hajóút előtti napon is eső és csúf szélvihar tom­bolt a Duna völgyén, másnapra egy főrendezői varázsintésre kiderült az ég s a tízórás hajóút utasai boldogan napkurázhattak, vagy a megafon zenéje mellett kedvükre táncolhattak a bajó fedélzetén. — Ezt jól rendezték meg ezzel az időjárás­sal, — mondja a magyaroknak egy osztrák új­ságíró. — Ezt mi direkt igy rendeltük — feleli meg­elégedetten egy magyar ur. — Szeret bennün­ket a magyarok istene. — No persze, akinek külön nemzeti istene van... — szól újból meleg évődóeeel az oszt­rák kolléga. * Pozsony után órákig néptelen partok között halad méltóságteljesen a hajó. Zöld füzesek ren­getege szegélyezi az eget tükröző vizet, apTÓ szigetek maradoznak el, rajtuk ezernyi vizi ma­dár: sirályok, vadkacsák, vadludak, gémek. Egy sas is kering a magasban. Itt-ott a vízből kiemelkedik egy-egy mélységjelző szines karó, vagy bója. A bóják több helyen csónak kül- sejüek. Az egyik csónak teteje zárt. Határozot­tan olyan, mint egy úszó koporsó. Fekete ko­porsó, melynek alacsony árbócán kialudt lám­pás komorkodik. De ez csak apró pont a kék ég, a szürke viz és a mélyzöld partok és a fehér hajó megkapó szin-szimfóniájában. Különben gyönyörű látvány az a negyven-egynéhány szí­néé zászló, mely a hajó árbócáról négy irányban haladó köteleken íölsorakozik. Harmóniát, bé­két jelképez a zászlószivárvány, a zászlódiszes hajó a nemzetek békehajójának illene be. Euró­pa úszik a Dunán. A parton is megérzi minden­ki, hogy ünnepi hangulatot visz ez a hajó. Aki csak meglátja, lelkesen integet felénk. * Épp ebéd volt, amikor Pozsonyban a hajóra léptünk. Az asztaloknál csupa markáns, érdekes arc. Az asztalfőn alacsony, energikus arcú ur: ez Dons, a nemzetközi újságíró szövetség belga elnöke. Közelében egy vékony s igen magaö termetű ember, csupa törékeny finomság és szellem, arcán piros egészség: ez Valót, a szö­vetség francia főtitkára. Az ember szeme megakad egy lángoló vörös hajzaton: hosszúkás, vékony arcú, ragyás arc- bőrü evikkeres emberke. A evikkere fölül lapos, egyenes. Az egész igénytelen ember inkább il­lene egy xőfösüzlet pultja mellé. De a szeme, az élesen ragyog. Ez a földkerekség legélesebb szemű s legügyesebb tollú író-riportere: az ame­rikai Knickerbocker. Távolabb látok egy kis fekete embert. Meg­esküdnék rá, hogy török. A világ legtipikusabb sebbségi magyar ujságirótársadalom hív. szerveze­tének, a Csehszlovákiai Magyar Újságírók Unió­jának a feladatát képezi, melynek lesz annyi ereje ■hogy az egészséges szervezetet . megtisztítsa a pusztító miazmáktól. Ahogy a múltban is volt. A többit pedig rábízzuk a független bíróságra, amely éppen ezeknek a kassai botrányoknak legtöbb fő­szereplőjével szemben megérdemelten alkalmazta a törvény szigorát n múltban és bizonyára alkalmaz­ni fogja a jövőben is. Mert ez most már közérdek: a mindannyiunk közös érdeke. Ketembéri Sándor. törökje. De nem az: ő az osztrák ujságiTÓezövet- eég elnöke, a Tag szerkesztője: Zappler. Zia Husny bejnek, az igazi töröknek sokkal indo- germánabb arca van. így téved az ember. Hatalmas termetű a Journal de Génévé fő- szerkesztője, Martin. Inkább holland vagy angol tengerésznek válna be markáns görbe orrával és pipájával. Az angolok vezetője, a kis Dickin- son kopasz, szemüveges öreg ur, de minden ér­dekli, minden felől tájékoztatást kér. A legideálisabb breton férfiszépségnek lehet­ne mondani de Tessau francia képviselőt, volt minisztert. Gyönyörű termet, hatalmas mellkas, nemesen hajlott orr, fekete haj, fekete szem, zengő bariton hangja van, a legelsőbbrangu szó­nok. Alig idősebb 35—40 évnél. Diplomata­szépség. Az angolok közt van még egy arc, egy egé­szen ismerős arc, honnan is ismerem est az em­bert? Biztosan e sorok olvasója Is ismeri, min­denki ismeri. Ez a világ leggyorsabb embere, az autóversenyzés világrekordere: Sir Malcolm Campbell. Szellem és akaraterő sugárzik arcá­ról. Ha Egon Ervin Kischt „száguldó riporter“- nek nevezik, akkor Campbellt vájjon milyen név illeti meg? Kilométerről is fölismerhető Goles tanról, a Figaro munkatársáról, hogy román származású. Hatalmas görbe orra és vállára hajló hosszú, szénfekete müvéézhaja a kongresszus egyik leg­jellegzetesebb alakjává avatja. Vagy itt van Codur, a Havas-ügynökség egyik képviselője. Nagyon sok vonás van ben­ne Mécs Lászlóból, Mécs hangjából, Mécs meg­jelenéséből. Emellett franciás bonvivánság de­rűje árad minden gesztusából. Blockzyl, az Algemeen Handeleblad munka­társa, igazán holland nyugalmit, égkékszemü, pirospozsgás, joviális fiatalarcu ur, csak hófehér haja sejtteti, hogy ötven körül jár. Felesége olyan, mintha régi holland festők templomba menő nemes asszonyainak valamelyike lépett volna ki a rámából. Egy szerény, hallgatag, szőke ur ül velem szemben az asztalnál. Mellette tüzes szemű fia­tal barna hölgy. Csak kisorosz, vagy cserkesz szépségek foghatók hozzá. Teljesen ismeretlen nyelven beszélnek egymással. Sokáig találga­tom, kicsodák lehetnek. Végre egy orosz sző elárulja őket. Szóval keleteurópaiak. Litvánok. Purickia, a volt litván külügyminiszter és fele- sége, egy ukrán atamán leánya. A csehszlovákiai kiküldöttek közt van Bacher német demokrata képviselő, a Bohemia főszer­kesztője. Széles müvészkalapjával, féketekeretű szemüvegével, rokonszenves borotvált arcával idősebb jellemszinészre vagy színigazgatóra üt. Érdekes feje van Jisének, a Ceské Slovo poli­tikai szerkesztőjének is. Közel két méteres ter­met, homloka és orra erősen emlékeztet Mun­kácsy Mihály Ecce bomo-jának vonásaira. Ro­konszenves kispolgárkülseje van Mtiller Bohu- milnak, Ady Endre zseniális cseh fordítójának. Mondanom sem kell, hogy kitünően beszél ma­gyarul. De nem sok idő van a nézdelődésre. Az ebéd vége felé megszólal a rádió e Beöthy Baba Bu­dapestről közli, hogy hajónk közeledik a ma­gyar határhoz s francia és angol nyelven üdvö­zöl bennünket külföldieket a magyar vendég- szeretet nevében. Meghatottság fogja el a nem­zetközi hallgatóságot a magyar rádió figyelmes­ségének hallatára. Ebben a pillanatban templo­mi méltóságú zene szólal meg: a rádió a him­nuszt közvetíti. Mindenki föláll és némán hall­gatja végig. Hosszú csönd. — Nagyon szép, de nagyon melankolikus — jegyzi meg végül a holland Blockzyl Ebéd után a megafon tánczenét közvetít. Az angolok, belgák bridzseznek. A franciák, sváj­ciak, lengyelek, a csehszlovákiai németek a fe­délzetre gyűlnek s gyönyörködnek a tájban. Knickerbocker szenvedélyesen táncol. Egy francia bárónő, a brünní Staihlné, a litván Pu- rickisné és mások nagyszerű tánceikereket ér­nek el. Egész estig csattognak a fényképező gé­pek. A megafon köziben tájékoztatja az utasokat a látnivalókról, Esztergom ezredéves szépségei­ről, az Ipoly torkolatánál kezdődő balparti ál­lamhatárról, Vlsegrád váráról, a dömősi szo­rosról. Ragyognak a lámpák, mire Újpesthez érünk. Ettől kezdve ünnepi fog-adás az ut. Ki világító tt partokon lampionok* rakéta üdvözlések, a Du­nán lampionos csónakok százai, megafonos francia nyelvű üdvözlések: Vive la FTJ! Ko­máromban cigánybanda szállt a hajóra ée a hajóhidról muzsikál ropogós magyar indulókat, csárdásokat. Végre elénk tárul a sötét éjszaká­ban Budapest a maga ragyogó királyi fónypom- pájában. Szemben a kivilágított citadella, mint valami felhők fölötti fénycsoda, jobbról a ha­lászbástya, fölötte a koronázó templom tornyai, messzire a földtől elváltán, felhők közti magas­ságban egy fehér fénytorony: a Jánoshegyi ki­látó. És alul ezer és ezer lámpafény, megvilágí­tott ablak. Az éljenzés elhal a külföldiek ajkán. Néma áhítattal nézik a csodát. Ez Budapest, $ Duna királynője. Megrázóan magasztos látvány. I * Minden várakozásomat felülmúlja __ szól eg y francia ur. — Ez a legvonzóbb idegenpropaganda — ál­lapítja meg egy másik. . ~ mint egy ezeregyéji álom sóhajt­ja németül a mellettem álló hölgy, így vonultunk be Budapestre0 Budapest győzött. Dérer miniszter a felekezeti iskolák építéséről Prága, junius 8. Az iskola- és nemzetmüvelődés- ügyi miniszter dr. Holota képviselő és társai in­terpellációjára a felekezeti iskolák épületeinek építését érintő kormány-figyelmeztetések tárgyá­ban a következő választ adta: Az állami iskolaigazgatás törvényszerű köte­lessége, hogy a nemállami iskolákban tapasztalt hiányok miatt ezen iskolák fentartóinak kor­mányfigyelmeztetéseket adjon. A kormányfigyelmeztetősek azonban a fennálló gazdasági szűkös viszonyokra való tekintettel csak igen komoly hiányok miatt adatnak s emel­lett az iskolafentartóknak eme hiányok pótlásá­ra elegendő idő bocsáttatik rendelkezésre. A kormányfigyelmeztetóseknek 3. évi idő­tartamra való beszüntetése, amint azt az inter- pelláció kívánja, ellenkezne a tövénnyel g a szlovenszkói és podkarpatszkáruszi népiskolák felvirágzását veaaélyeztetné. P r a h a, 1938. április 20-ác. — Az iskola- ó* nemzetmüvelődéeügyi miniszter: Dr. Dérer s. k. ösztöndíjak csehszlovákiai főiskolai hallgatók részére A szlovenszkói országos választmány 500-tól 3000 koronáig terjedő ösztöndíjakra pályázatot irt ki. Csakis csehszlovák főiskolát látogató, vagyon­talan hallgatók pályázhatnak, akik legalább jé tanulmányi eredményt mutatnak föl. A kérvényt megfelelő nyomtatványon 1983. julius 5-ig kell beadniuk az internátusbán lakóknak az internátus igazgatóságánál, a többi hallgatóknak pedig a fő­iskolai hallgatók illetékes szociális testületénél (karánál). A kérvényben közölni kell a kérvényező, valamint szüleinek pontos címét is. Mellékelni kell az állampolgársági bizonyitványt, a vagyoni [helyzetről szóló kimutatást, amely nem ■ lehet ré­gibb egy évnél és az adatokat meg kell erősítenie a községi, telekkönyvi és adóhivatalnak, továbbá tanulmányi áttekintést és az utolsó évről szóló tanulmányi bizonyítványokat. Felvilágosítást készséggel ad pártunk központja (Pozsony, Ventur-ucca 9.). Az országos keresztényszocialista párt központja. Egészült a „kis" sajtónovella Prága, junius 8. Az alkotmányjogi bizott­ság tegnapi ülésén hosszas tanácskozások után elfogadták az úgynevezett kis eajtóno- vellát, amely elvben kimondja a sajtótermé­kek szabad kolportázsát, de ugyanakkor a hatóságoknak lehetővé teszi, hogy a lapok kolportázsát részben vagy egészen betilthas­sák. A vitás pontot a második paragrafus ké­pezte, amely a templomok előtti ko Ipar tál ást szabályozza. A cseh néppárt ugyanis nem akart beleegyezni abba, hogy a politikai ■sajtótermékeknek templomok előtti kolpor­tázsát a hatóságok betilthassák. Végre is a következő kompromisszumot kötötték meg: Akinek jogában áll a középületek előtti kol­portázst engedélyezni, az a kolportázst ugyanezen helyek előtt meg is tilthatja. Ha azonban valamely politikai sajtóterméknek középületek előtti kolportázsát betiltja, úgy ez a tilalom valamennyi politikai sajtóter- méknje vonatkozik. A kiérti selőház a sajtónovellával valószí­nűleg a jövő héten fog foglalkozni, valószi-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom