Prágai Magyar Hirlap, 1933. június (12. évfolyam, 125-146 / 3235-3256. szám)

1933-06-09 / 131. (3241.) szám

Tl«GAI-A\AGtARHlRliAI> metörszág föltétel nélküli békevágya szim­bólumának tartja. Most már csak a föltétel nélküli, egyértelmű leszerelés van hátra. A Kreuzzeitung Hitler kancellár állam- férfiúi képességeit ernei ki és hangsúlyozza, hogy a német nemzeti forradalom vezére bi­rodalmi gyűlésen kifejtett beszédében han­goztatott békévágyának adott kifejezést az egyezményhez való hozzájárulásában. A Berliner Tageblatt megállapítja, hogy Németország elszigeteltsége, melyet egyesek kívántak, nem következett be. A Tag is kíméli, hogy a német kormány a négyhatalmi egyez­mény aláírásával újabb tanujelét adta bé­ke vágy árnak és belső erejének. A világinak nincs többé oka ahhoz, hegy a gyakorlati leszerelést tovább halasztgiassa. Paris: Kedvezd légkör a leszerelési s világgazdasági konferenciára Paris, június 8. A négyhatalmi egyezmény aláírásával kapcsolatban a kormányhoz kö­zelálló körök megelégedésüknek adnak kife­jezést, hogy sikerült az európai hatalmak kö­zeledését elérni és egy tízesztendős fegyver- szünetet kötni. A L’Öeuvre megállapítja, hogy könnyebb négyfelé vitatkozni, mint Euró­pát két táborra osztani. A szocialisták bizalmatlanok a Mussolininak tulajdonított egyezménnyel szemben, de még­sem foglalnak ellene állást. A Popitlaire azt írja, hogy .,Mussolini a négyhatalmi egyez­mény alakjában megkapta a kivánt játékot. Most már azonban ideje lenne annak, hogy a világ komoly dolgokkal is foglalkozzék," A középpártok és a jobboldali frakció to­vábbra is bizalmatlanok, de megállapítják, hogy az egyezmény kedvező légkört teremt a kü­szöbön álló londoni konferencia és a geníi zárótárgyalások számára. A Journal nem hiszi, hogy a németek máról holnapra megváltozzanak. Az idézett lap cik­kében a békeszerződések revíziójára vonat­kozó német kívánságokra céloz. Rámutat Mussolini tegnapi beszédének ama részére, mely a békeszerződések esetleges revíziójára vonatkozó népszövetségi egyezménnyel fog­lalkozik. „Lehetséges, hogy Franciaország a négyek klubjában elszigetelten marad, ez a helyzet nem lenne újság és aggodalomra sem ad­hat okot, mert Franciaország elég nagy ahhoz, hogy önálló politikát folytathasson." A francia sajtó úgyszólván egyhangúan meg­elégedéssel emlékezik meg Mussolini Fran­ciaországra és Daladier-fa vonatkozó meleg szavairól és a lapok abbeli reményüknek ad­nak kifejezést, hogy Franciaország és Itália között valóban kö­zeledés lesz. Az idézett lap nem kételkedik abban a kér­désben, hogy a párisi parlament a négyhatal­mi egyezményt elfogadja. Megkezdődött a három- hatalmi leszerelési konferencia Paris, június 8. Az angol—francia—ameri­kai leszerelési konferencia ma kezdődött meg Daladier miniszterelnök palotájában. A fran­cia sajtó szerint a konferenciának csupán ba­rátságos eszmecsere jelentősége vau és nincs hivatalos jellege. A francia lapok egyhan­gúan hangulyozzák, hogy a francia kormány a leszerelés kérdésében mereven kitart ed­dig képviselt álláspontja mellett és azon nem hajlandó változtatni. A francia kormány nem hajlandó fegyverkezését csökkenteni. Nagy- britannia és az Egyesült Államok kományá- ra hárul az a feladat, hogy a biztonság szer­vezésének közös munkájából, valamint a le­szerelés ellenőrzéséből nagyobb mértékben résztvegyenek. Fiiborul a leszerelési konferencia? Genf, június 8. Nagy feltűnést keltett Géni­ben a japán delegátus mai nyilatkozata, mely meglepetésszerűen abban az időben hangzott el, amikor a leszerelési konferencia főbizott­sága két-háromhétes ülésszakának előkészü­leteit végzi. A japán delegátus igen erélyesen foglalt állást a légi bombázás tervezett tilalma el­len. Állásfoglalását azzal okolja meg, hogy nem lehet lemondani a légi bombázás elvéről, amíg az egyes államok megtarthatják va'a mennyi hadirepülőgépeiket és nem tiltják meg olyan hadihajók építését, melyek re­pülőgépek kikötőterületéül szolgálhatnak. A japán delegátus továbbá ragaszkodik ahhoz, hogy az egyes államok tiltsák meg a polgári re­pülőgépeknek hadi célokra való fölhaszná­lását, A polgári repülőgépek manapság rendkívül könnyen felhasználhatók hadicélokra is. Ez a tény lehetetlenné teszi a japán kormány szá­mára azt, hogy lemondjon a légi bombázás elvéről. Japánnak alig néhány polgári re­pülőgépe van és repülő-forgalma -még csak most fejlődik. A japán delegátus éles bírálat tárgyává tette a londoni tengeri leszerelésre vonatko­zó szerződést, mely a delegátus szerint osep­AZ ARANYCSAPDA JAMES O. CURWOOD REGÉNYE (85) Öt csoport közeledett faltörő kosoknak szánt fatönkökkel és Philip az egyik csoportra össz­pontosította hat első lövését. Négy tönkcipelő eszkimó lerogyott, a másik kettő elhajította ter­hét és a fővonalhoz csatlakozott. Philip, amig hátra nem lépett, hogy újra megtöltse a puská­ját, nem is vette észre Céhet. Pedig a leány ott állt. egészen mellette és a lőréeen kikandikálva nézte a sikon lejátszódó drámát. Most sem féle­lem tükröződött a szemeiben. Valami sokkal csodálatosabb. Tágra nyílt szemeiben különös féiiy csillogott, mind a két orcáján eleven pi- rosság gyűlt, ajkai kissé szétváltak, úgy, hogy Philip láthatta a leány fogainak leghalványabb ragyogását is. Mint törékeny virágszál, ügy állt ott, tekintetét Philipre szögezve: pompás bátor­sága és Phil'ipben való hite, mint a tűz lángolt ki belőle. Philip most Anderson hangját hallotta. — Á hógerinc mögött vannak. Nyolcat már lelőttünk közülük. Philip legalább hat helyet látott, ahol golyó fúródott át a faház falán. Nekitámasztotta pus­káját a falnak, odaugrott Céhéhez és szinte ölé­ben vitte a fekvőhely mögé, amely a falhoz volt építve. — Itt. maradj! — kiáltotta. — Megértetted? A leány bólintott és elmosolyodott. Csodála­tos mosoly volt az, a gyöngédség villanása, amely elmondotta Philipnek, hogy a leány tud­ja. mit mondott és engedelmeskedni fog. Céhe meg se kísérelte, hogy tartóztassa Philipet: de a. csendőr — ha az élete lett volna Is az ára — időt lopott volna abban a pillanatban, hogy a karjaiba szorítsa. Magáihoz ölelte a leányt, gyöngéden megcsókolta, aztán odaállt a falhoz, 'szivéhez szorítva a lágyan lélekző teremtést. Ármin ott állt az ajtó mellett, jókora husángot szorongatva a kezében. Philip nyugodtan várt, a végső rohamot. Olaf a lő résen át szemlélődött. A b ógerinc felől pus­ka ropogás hallatszott. A puskagolyók úgy ver­ték a faház falait, mint a záporéső. Az ajtó deszkáján át bevágott egy golyó, amelyy szinte súrolta Ármin arcát. Egy második, majd egy harmadik következett, amelynek szószegését arca mellett hallotta Philip. Egyik kutya föl- Üvöltött és keserves von agl ások kai rohant a tárna! közé. (jlaf hátratántorodutt és szembenézett Philip- pel. Most már nyoma sem volt arcán a vigyor­gásnak. —- Hasalj le! — kiáltotta. — Hallod?... Ha­salj le! Térdre ereszkedett- és rákiáltott Árminra an­nak a nyelvén, — Annyi töltényük van, hogy szitává lŐ'hetik ezt a kunyhót és az alsóbb fatönkök á legvas­tagabbak. Hasaljatok addig, amig be nem szün­tetik a tüzelést, lábbal féléjük, mint. én —- mon­dotta és lehasalt a padlózatra. Philip nyugodtan várta a végső rohamot. Olaf példáját, odarohant Céheihez, Egyik puskagolyó majdnem eltalálta: az inge gallérját súrolta. Philip lehasalt a leány mellé ég karjaiba szorí­totta, a maga testét állítva á ’eány és a puska- tüz közé. Pár pillanat múlva köszönte Isten­nek. hogy a fekvőhely mögöttük volt, Egy go­lyó bevágott a csemetefákon és lecsapott a pad­lózatra. Céhe feje az ő mellén nyugodott, a leány orcái az ő arcához nyomódtak, a leány ajkai feléje lélekzettek. A puskagolyók folyton záporoztak a faházra. A svéd rájuk szólt a padlóról: — Hajoljatok lejebb. Ha még nem teszitek, belétek lőnek! Ugyanezt mondta Árminnak is. Mintha nyomatékot akarna adni szavának, az egyik kutyái följajclult. Philip még erősebben magához szorította a leányt, aki görcsösen átölelte a csendőr nyakát, Egyszerre csak megszűnt a tüzelés. Valami sa­játságos hangzavar hallatszott és Olaf talpra- ugrott. Philip is fölemelkedett. Öiaf vissza sem fordult a lőréétől, úgy kiáltott hátra: — Jóságos Isten, ez Uram,,. Bram Johnson! Még Céhe is megértette a svéd szavait, — Bram" Johnson?!... A leány egy lépéssel volt Philip mögött, mikör mind a két-tén kitekintet­tek. Az erdő széle felől Bram Johnson közele­dett, a farkasaival! Odahallatszott hozzájuk a kiáltása, elnyomva minden más hangot. Bram Johnson és farkasai nékitámadtak az eszkimóknak! Az eszkimók felorditottak, A farkasok rájuk ugrottak, Bram keményen dolgozott a dorong­jával, Géllé visszahátrált a fal mellől és elta­karta az arcát. Olaf az ajtóhoz ugrott, kinyi­totta és Ph-ilipepl együtt lövöldözni kezdett. Egyik eszkimó a másik után rogyott össze,., aztán az utolsó elinalt az erdő felé. Philip ránézett, a bajtársára. A puskája forró volt és —- üres!... Olaf ismét vigyorgott. De közben megborzongott. pet som nyugtatta meg az érdekelt feleket, sőt a „kényelmetlenség és aggodalom atmosz­féráját" teremtette meg. Genfi körök a japán delegátus meglepő nyilatkozatában azt a szándékot látják, hogy Japán meg akarja torpedózni az angol kon- venciós egyezményt és azon keresztül a le­szerelési konferenciát. fiz erdélyi mátok erőszakos birtokkisalátifást követelnek Bukarest, jirnius 8. Az erdélyi inócok teg­nap Vajdahimyadón gyűlést tartottak, mely­ről üdvözlő táviratot intéztek a királyhoz és Vajda miniszterelnökhöz. A gyűlésen határo­zati javaslatot fogadtak el, melyben követe­lik Siencunak, Tischler Mór földbirtokos gyilkosának azonnali szabadlábra helyezését, valamint a Bánífy-, Tischler- és GÖbel-birto- kok kisajátítását a mócok számára anélkül, hogy ezért az államnak kártérítést kellene fizetnie. Ezt a követelésüket ugyancsak táv­iratilag továbbitották a királyhoz és a mi­niszterelnökhöz. — Nem megyünk utánuk — mondotta —' Bram ée a farkasad üldözik őket az erdő széléig, aztán majd visszajön az öreg, ha vége lesz a harcnak. Mi pedig elmehetünk haza, igaz?... Unom már ezt a faházat. Negyven nap ée negy­ven éjszaka... uhihh! Nem szívnál el egy pipa dohányt, Philip? Nálad talán vau ... Mondd cáak, hol. is hagytam abba Célic hercegnő és Rúgni herceg történetét? — Micsoda hercegét?... — A dohányodat add ide, Philip! Philip szin­te kábul tan nyújtotta oda dohányzacskóját a svédnek. — Céli© hercegnő?... Rúgni herceg?... Olaf bólintott, miközben a pipáját tömködte. — Úgy van, Annin tulajdonképpen Rúgni hercege, akármi legyen is Rúgni. Jó néhány esztendeje száműzték Szibériába, mikor Célie még kisleány volt. Érdet? Azt mondja, Rasipú- tyiü öreg barátai voltak a dologban és hosszú ideig a Szent Péter és Pál-erőd börtöneiben tar­tották, A Névá-folyó ott- hömpölygőt! a feje fö­lött-. Barátai, akiknek jórészét száműzték vagy elüldözték, halottnak gondolták és néhányan még kisleány volt. Érted? Azt mondja,. Raspu- tyin meggyilkol tatása után, de még a forrada­lom előtt megtudták, hogy Annin él és ott gyötrődik valahol Szibéria partjain. Célie édes­anyja- dán nő volt. Olyan korán balt meg, hogy Célie aligha emlékezhetik rá. Néhány rokona és néhány száműzött Londonban tervet eszeitek ki Ármin megmentésére, hajót béreltek. Céliet is magukkal vitték, és ... Olaf újra rágyújtott, mennyei élvezettel pö­fékelt és, orrán-szájáu fújva a füstöt, folytatta: — Ée megtalálták a herceget. Akkor még nem tudtak a forradalomról. Bizonyos okokból egy amerikai cethalász-hajóra tették, a hajó azonban ottrekedt félidőre a Coronation-öböl- ben. Onnan végül elindultak kutyákkal, szá­nokkal és vezetőkkel. Sok mindent el kellene mondanom, de a lényege ez. Majd megtanulod Célie anyanyelvűt és megtudod tőle a többit. Azt azonban megmondhatom, hogy vérbéli her­cegnő. Az apja pedig igazi herceg. A te dolgod, hogy amerikaiásiteád őket. No, hát ez meg mi­csoda? ... Célie odament Fhiliphez, fölnézett a csend­őrre és Olaf elnevette magát. — Félig már ügyié elintézted a dolgot, Philip. A herceg hazamehet ég rendet teremthet azok közt, akik ezt, a gazságöt cselekedték vele, de Célie kisasszony bizonyára meg fogja szeretni Amerikát. Úgy van, barátom: nyilván jobban fogja szeretni, miüt akármelyik más vidéket ezen a földgömbön! Késő délután volt, Lassan haladtak lefelé a Coppermine-folyón, mikor messziről feléjük ütő­1988 Június 9, péntek. I'IIM-'IBIM IHI1W1 ll'ÍIMI !■»»■ Súlyossá vált az internált Korosét állapota Belgrád, június 8. A boszakai Tuzla kÖBség- bon internált Korosec volt miniszterelnök, mint ismeretes, hosszabb ideje betegeskedik. Az utóbbi napokban Korosec állapotában sú­lyos rosszabbodás állott be és ezért a belgrá­di kormány elhatározta, hogy Korosec kény- szertartőzkodását nem szakítja ugyan meg, de a nagybeteg szlovén pofütiikust Hvar dal- mát szigetre viteti, melynek éghajlata sokkal kedvezőbb. A Dostatakaréhpéoztáii folyászámlstolaidonoiok kamatai s a munkanélküliek gyermekeinek segélyezése Prága, június 8. A népjólétüigyi éa a posta és táviróügyi miniszter dr. Holota János magyar nem­zeti párti képviselő és társainak a munkanélküliek gyermekei segélyezése javára a folyószámktulaj- donosok körében rendezett gyűjtés tárgyában be­nyújtott interpellációjára a következő választ adta: A munkanélküliek gyermekeinek segélyzése cél­jából eszközölt gyűjtés a „Lidové Novlny" és „Prager Tagblatt" c. napilapok szerkesztőségei­nek kezdeményezésére rendeztetett, amely lapok kinyomatták a postatakarékpénztári csekkszámla­tulajdonosokhoz intézett felszólítást-, hogy kama­taikról a jelzett akció javára önként mondjanak le. A gyűjtés ezideig még befejezve nincsen, mint­hogy a csekkszámlatulajdonosok egész sora ezírá- nyu nyilatkozatát a postatakarékpénztárnak még nem küldötte meg. Szlovenszköből és Podkarpat- szká Ruszból ezideig befolyt járulékok jelenték­telenek, mert ez országokban a jelzett akció javára csak csékelyszánra csekkszámlatulajdoiios mondott le kamatairól, úgyhogy az interpellációban javasolt felosztás mellett Szlovenszkó és Podkarpatezká Kúsznak igen csekély osztályrész jutna. Ez okiból elhatároztatott, hogy az elért eredmény felosztá­sánál eltekintetik attól, mely ország c3ekktulaj- donosai járultak hozzá az akció támogatásához, hanem az egész elért eredmény a lakosság szám­aránya szerint lesz felosztva s főleg az egyes járá­sokban levő munkanélküliek száma fog tekintetbo vétetni. Praha, 1933. április 15-én. A népjólétügyi miniszter: Dr. Czecb, í. k. — A posta- és táviróügyi miniszter: Dr. Franké, g, k. dötfc Bram Johnson farkasainak üvöltése. Mikor a sötétség beálltával tábort ütöttek, Philip nyu­godt volt afelől, hogy Bram Johnson közel van hozzájuk á farkasaival. Philip is, Célie is meg­feledkezett áz időről á fáradtság miatt, csak Olaf virrasztött, belebugyolálva két eszkimó- köpönyegbe, amelyeket a csatamezen zsákmá­nyolt. Kétszer különös kiáltást hallott. Az egyik állati, a másik emberi kiáltás volt. Másnap gyorsabban haladtak a kipihent ku­tyákkal és este nagy tüzet gyújtottak az erdő szélén. És ebbe- a tüz-körbe olyan hirtelen, olyan nesztelenül lépett be Bram Johnson, hogy Célle elkiáltotta, magát, Olaf és Philip pedig Rúgni hercegével együtt kimeresztették a sze­müket. A farkasok gazdájának jobbkezében va­lami furcsa tárgy volt: eszkimó-köpeny eg, zsák- formára őse z eh a j t o g a t v a. Bram, mintha mindenkiről megfeledkezett volna Céhen kívül, csak a leányra nézett, mi­kor odalépett és eléje letette a göngyöleget. A köVétkező pillanatban el is tűnt. Olaf-lassan fői­emelkedett ülőhelyéből ég mondott valamit Cé­hének. Közben kezébe vette a szörnyembe’- ajándékát. Philip észrevette a svéd különös tekintetét mikor Olaf háttal fordult- C-élie nek és belenézett a zsákba. Olaf odább ment a sötétbe, aztán visz- szatért a göngyöleggel és mosolyogva mentege­tőzött Célie előtt.-—Nem kell elmondani neki, mi van bénne — mondta aztán Philipnek. — Én azt mondtam, how rothadt hús. A valóság azonban az, hogy Blake koponyája van benne. A kogmolloknak ugyanis az a kedves szokásuk, hagy barátaikat a halott ellenség koponyájával tisztelik meg. Finom kis meglepetés lesz, ha a leány kibontja, mi? Minden esetre vannak az életben különös dol­gok és az északnyugati királyi esenuőreég nem mindig dolgozik hiába. Bram Johnsonna-k, a farkasok eszelős gazdájának története is efféle furcsaság volt. és a csendőrkerület levéltárában nem egy hivatalos vagy egyéni jelentés tanús­kodik róla. Ott található ezek közt például Olaf AndersOn, továbbá Brant ur és B ránt né urhölgy, valamint Rúgni herceg még részletesebb vallo­mása. E vallomások mellett pedig ott van az a hivatalos végzés, amely fölmenti Bram John­son! és nem gonosztevőnek, hanem tisztes em­bernek. nyilvánítja. Bram Johusont nem üldözi többé senki. — „I-lagyjivk Bram Johusont. magára" — ez a jel­szó a cs-endörtésbület emberei között. Bram vi­lága tágas és vadregényes. Éj Bram még mindig ott vadászik farkasaival a sarkvidék végtelen hómezőin — a Hold és a csillagok fényénél... (Vége,) 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom