Prágai Magyar Hirlap, 1933. június (12. évfolyam, 125-146 / 3235-3256. szám)
1933-06-04 / 128. (3238.) szám
8 Hlocfiuu* A Prágai Magyar Hírlap számára irta: Benedek Itáedty (Báás) Kilenc Óra reggel. Az előkelő Ohardon- -Lagacíhe Quartierben ilyenkor még csak haj- málodük. A kerületi rendőrkomisszáriáituson imént nyitották ki a kapáit. A földszinti éjjeli inspekciós helyiség ajtajában feltúrt gallérral fázósan buesuzkodnak az éjszakai ellenőrök. Valami kócos cseléd lompos pongyoláiban a lépcsőt söpri. Az emeleti hivatal tejüveg fala mögött az ásító dijnok unottan rendezgeti az aktákat. A rács előtt egyetlen fél várakozik. Kövérkés bajuszos polgárember: látszik rajta, hogy most jön a reggelitől. Most érkezik elegáns tavaszi kabátban unott faarccal „Moinsieur le Commissaire“. Egy pillanatig diszkrét chvpreszag terjed, megvillan a becsületrend vékony piros csik- ja a 6zürke burában. Monsieur le Commis- 'saire köszönés nélkül, látható undorral lejti át ragyogó hegyesorru cipőjével a hivatal- szobát és eltűnik a belső irodában. A következő percben előtte áll a dijnok az aktákkal. Hang nem esik. A Comimissaire ránézés nélkül ir alá. — C‘est tóul? — Igaz — jelenti a dijnok, — a Jasmin- uccai szállodás, Monsieur Dupont, már félórája várja Önt az előszobában. Haláleset. Beeresszem? Hívjam az orvost? — De főnöke unottan legyint: — Minek az? Megyek magam. És a krémszínű elegáns kabát megint lekerül a fogasról. Halál a hotelban A negyvemhatos szobában teljes meztelenül fekszik a letakart érintetlen ágyon a fiatal nő. Arca csendes, szempillái lehunyva: mintha aludna. Erőszaknak semmi jele. Ruha, fehérnemű, szépen összehajtva fekszik az ágy mellett a széken. — Valamivel éjifél előtt jött — magyarázza a szállodás. — Mondta, hogy költsem fel nyolckor, de mikor kopogtam az ajtaján, nem felelt. Kinyitottam a passe-partout-val: már hideg volt a teste. A szobábam nem nyúltam semmihez. De Monsieur le Commissaire közben a nő szép arcát nézi: apró színeződések vannak rajta, mint a márványlapon. A Oommiasaire nyugodtan kinyitja a széken fekvő rétiem et. — Itt a halálok — mondja. — Nem is kell orvos hozzá. És egy kis pravaz-fecskendő van most az ujjai között. Morfium .... uStupéfiant de luxén Átlag havonta húszszor ismétlődik meg Parisban ez az eset. Tévedés volna azt hinni, hogy a ,,coco“, az illatosított fehér por, melyet oly könnyű piciny papibban elrejteni s beszivni aztán csipkés zsebkendőből vagy puderos dobozból, a kéz fejéről esetleg, teljesen kiszorította volna a morfium oldatot, mely folyékony; törékeny ampullában kell tartani, fecskendővel a bőrbe szúrni, mint orvos adja az injekciót. Éppen a körülményes voltában rejlik a különös vonzerő; „stupéfiant de luxe“, nehéz hozzájutni, gonddal kell kezelni, professzionátusnak kell lenni hozzá, inig a kokaint nem is kapni, csak hamisítva és amatőrök hencegnek vele, hogy szívják. Ezért könnyebb is elfogni a kokaincsempé- szeket: a titkosrendőrt az amatőrök hencegése vezeti csalhatatlanul az árus nyomára. A morfium szerelmeseit élve ritkán csípik meg; a ha’ott pedig semmit sem árul el. A morfium biztos munkát végez. A professzionátus morfinista boszorkányos ügyességgel mérgezi magát: nyílt kávéházban ezer ember között szúrja a „aeringue^-et az asztal alatt a kisujjába vagy a te nyíriébe: még a m ellette ülő barátnő sem vesz észre semmit sem. Ha már itt tart a morfium szerelmese, akkor sebesen szaporítja az injekciókat, növeli az adagokat, mert a kábulatot szörnyű szorongás, rettegés krízise váltják fel. miken csak újabb injekció segít és azután valamely váratlan éjszakán egy utolsó apró szúrás után megáll a szív. A. morfium az inteliektuellek és a művészek, a költők, a táncosnők és a koholtok privilégiuma . . . A művész és a meritum A polgárnak, a hivatalnoknak, az üzletembernek, a munkában eltöltött évek számával arányosan nő a biztonsága és a jóléte. De az iró minden könyvsiker után azt kérdi: fogok-e tudni megint? Hátha már kiírtam magamat? A morfium közöttük már Baudelaire óta hagyomány. És a táncosnő, a coootte rettegve, elakadó lélegzettel vizsgálja magát reggel tükre előtt, ha fiatalabb vetélytárs jelent meg előző este a parketten. A kis fecskendő önbizalmát ad és elfelejteti az öregedést . . . Ez lett a háború előtti Montmartre legnagyobb kabaré-énekesének a végzete. Mikor viszontláttam a békekötés után, akkor már ijesztően sovány volt és egy hirbedt morfin ista-leánnyal élt együtt, akit a Mont- martre-on csak úgy hívtak: „La FolIe“. Nagy rábeszélésünkre befeküdt a Lariboisiere- kórházba. Az orvcsok szörnyülködve nézték a sovány combját: a sok szúrástól ollyan volt mint egy szita. Nagyon szófogadónak mutatkozott, de az állapota semmit sem javult. Később derült ki, hogy a kórházi ágya szalmájába rejtette el a fecskendőt és az ampullákat. A piszkos fecskendőtől minden szúrás helyén kelése támadt. Mikor elvették tőle a morfiumot, dühöngósi rohamot kapott. Egész teste egye tfen Seb volt. Nem lehett rajta segíteni. Ott halt meg a kórházi ágyon . . . Ennek, tekintettel családjára, nem írtam AZ ARANYCSAPDA JAMES O. CUMW©©» REGÉNYE (32) Az esti sötétségben átölelte Céhet. A leány feje a mellén pihent. Philip beletemette ajkait a leány hajának finom selymébe és Célie gyöngéden átölelte a csendőr nyakát. Philip még ekkor sem vette le tekintetét Blakeről és egyre figyelt minden hangra. Kevéssel azelőtt volt ez, hogy a. csillagok föltünedeztek az égbolton. A. csillagok fényénél aztán látta megragyogni Célie haját, amely mint aranyfátyol borult kettőjükre és néha különös fényt látott megcsillanni Blake szemeiben. A íőlyónak mind a két partját látni lehetett. Philip kétszáz yardról is észrevette volna, ha ember bukkanik föl bármelyik oldalon. Kis idő múlva látta, hogy Blake feje a mellére hanyatlik és hallotta, hogy a gonosztevő egyre mélyebben lélekzik. Úgy gondolta: Blake elalszik. Célie pedig hamarosan el is szendere- dett. Csak 8 maga volt ébren ég figyelt. A kutyák mind álomba merültek. Philip egy óra hosszat őrködött ébren. Ez alatt Blake meg sem mozdult. Semmi gyanús nesz nem hallatszott. A csillagok egyre erősebb fénnyel tündököltek. Philip most már a kezében tartotta pisztolyát. És ekkor harcolni kezdett — harcolni az áléi (ri-ággal. Szemei újra meg újra lehunyódtak és alig tudta kinyitni őket. Áz imént úgy gon dolta, hogy két-három órát fognak pihenni. A két óra már eltelt, mikor Philip vagy huszadszor nyitotta ki a szemeit és ránézett Blakere. A gonosztevő nem mozdult. Feje még jobban lehanyatlott. Philip szemeit újra lezárta a fáradtság, hiába küaködött ellene. Úgy érezte, hogy órákhosszat viaskodik az álommal és öntudata alatt valaki rákiáltott, hogy ébredjen föl. mert nagy veszedelem környékezi... Végül sikerült is fölébrednie. Kinyitotta a szemeit és kábuitan, félig vakon odabámészkodott Blake felé. Az első érzése nagy megköny- nyebbedés volt amiatt, hogy fölébredt. A csillagok most még erősebben ragyogtak. Az éjszaka csöndes volt. Tiz-tizemkét lépésnyire előtte ott fehéredett a hódomb. De Blake... Blake... Pbilipnek torkába ugrott a szive. Blake megszökött! XXIV. FEJEZET 01 af Andenson Philip félig föltérdelt meghökkenéséiben, mielőtt eszébe jutott volna Célie. A kővetkező pillanatban a leány is ébren volt. A csendőr keményen magához szorította. Célie észrevette a csillogó pisztolyt, aztán meglátta Blake helyét — üresen!... Philip tekintete végígsiklott a holdfényes síkságon. Blake teljességgé! eltűnt, A esendői meglő a nevét. De Regine FWytról, a szép fiatal művésznőről, ki egy londoni vendégjátékán lett öngyilkos a kulisszák mögött, mindenki tudja, hogy rendszeresen morfium injekciót adott magának, mielőtt a színpadra lépett. A közönség csodálta lihegő, szenvedélyes, temperamentumos játékáért. Aztán egy este elvétette az adagot . . . Paul Boncour és a morUnisiáh Ali® van rá eset, hogy meg Jöhet valJa- mcilyi'vüket menteni. Ha a rendőrség nyomára is jut nagyritkán egy-egy morfium-klubnak: legfoglal néhány fecskendőt és ampullát, a miorfinista pénzbüntetést kap, azt kifizeti és megy uj morfiumot szerezni. A gyógyszertárban . . , A beszerzési forrásnál adódik az egyetlen momentum, ahol az igazságszolgáltatás még tehet valamit. Többször fordul elő, mint sem hinné az ember, hogy orvosok és gyógy- zerésztek árulják pénzért ia morfiumot. Kevesen tudják, hogy a volt miniszterelnök és a jeUfcmlegj külügyminiszter Joseph Paul-Boncoiróniák qgy morfium védelem volt egyik legnagyobb ügye, huszonöt évvel ezelőtt. Igaz, hogy ez volt a legnagyobb morfium-bűntett, melyben valaha Ítéletet mondott a X. párisi büntető- tanács. Kilenc orvos, híat diplomás gyógyszerész, huszonegy felhajtó és harmincnégy morfinista nő ült akkor a vádlottak padján. A vizsgáltat teljes két éviig tömött. A fő vád ott egy hatvanéves köztisjgteiietbcn álló íöctfvos volt. Minden vádlottnál tiltott mennyiségű morfiumot talált a rendőrség és az ügyész a vád lényegét három főbb pontban foglalta össze: az elsőrendű vádlottak különböző név- 1 re szóló morfin mire ceptek e t adtak el pénzért ismételten ugyanazon betegeknek — le- szok látási gyógymód örvo alatt, élveken át maguk eszközöltek morfiumibeiíecskende- z-éseket — és hamis keOtezésii receptéket adtak ki. A gyógyszerészek bünrészességgel voltak vádolva, mert osztoztak a haszonban. Végül három orvos, tiz gy ógyszerész és néhány morfiumc^empész jutott börtönbe, a többieket felmentették. nMorliumot vagy életet!11 El kell ismerni, hogy az orvosoknak és gyógyszerészeknek nem könnyű a helyzetük ; a morf in is Iával szemben, aki — ha kifogy a mámor méreg, — minden ravaszságra és erőszakra kész, hogy újat szerezzen. Nemrég került a törvény elé annak az orvosnak az esete, kinek lakásába éjnek idején lihegve tört be egy fiatal uriasssony: — Huszonnégy óra óta nem jutok injekcióhoz! Segítsen rajtam; elmondhatatlan, hogy szenvedek! — Jöjjön holnap — mondta szorultságában az orvos. — Itt nincs morfiumom. De a hölgy ezt hallva, revolvert szegezett rá: — Egy ampullát vagy seré díj vöm a fejét! Az orvos szerencsére nem vesztette el lélekjelenlétét. Igent mondott, az Íróasztalához fordult « egy hirtelen .mozdulattal megragadta a hölgy revolveres kezét. A fegyver elsült is a nő egyidejűleg dühöngés! rohamot kapott, ordított, harapott, körmölt; a lárma közben felébresztette az inast és kettőjüknek sikerült a dühöngő beteget' a rendőrség érk estéig ártalmatlanná tenni. Kórházba vitték, ahol tényleg megkapta ia látta a puskát és fellélekzett. A gonosztevő tehát nem vitte magával a fegyvert. Nyitván akkor szökött meg, mikor ő az utolsó nagy erőfeszítést tette ahhoz, hogy fölébredjen. Csak éppen annyi ideje maradt, hogy elsurranhasson és nem merte kockáztatni a puska elorzását. Bizonyára azt hitte, hogy Philip csa k félál ómban van és a holdfényben látnia kellett a pisztoly csillogását a csendőr térdén. Philip fölugrott a prémekbe pólyáit Célie mellől és lassan odament a hódomblhoz. A leány hallotta meglepett fölkiáltását. Blake nem menekült egyedül. A hódomb mögül nyílegyenes barázda indult a havon: olyan, mint a kígyó nyoma. Blake tehát segítséget kapott. Philip látta a havon, hogy merre surrant el négykézláb a két ember. Célle most odament hozzá, kezében szorongatva a puskát. Tágranyilt, ijedt szemekkel pillantott föl az áruló nyomokról Philip arcába. Philip örült, hogy a leány nem tudja kikérdezni szavakkal. Visszács úsztatta tarsolyába a Colt- revolvert és elvette a leánytól a puskát. A várható veszedelem pedig nem késhetett soká. Ha egy eszkimónak sikerült megelőznie társait és segítségére siethetett Blakenek, akkor az Upi-törzg többi emberei sem lehettek messze. Philip ugyan nem értette, hogy Blake és az eszkimó miért nem ölték meg őt? A feleletet aztán maga adta meg Célienek, miközben örült, hogy a leány nem érti meg a szavait. — A puska miatt volt — mondotta. — Azt gondolták, hogy csak lehunytam a szememet, de nem alszom. Ha valaki nem tartotta volna azt ,a puskát a térdemen... Jgye&eaeífti mosolyogni, de totdfca, hogy minTURISTÁK MUNKÁBAN Mindig érdekeltek a turisták, mint számomra elérhetetlen csodalények. Irigyeltem őket, ebeket a tiszta szenvedélyii embereket, akik könnyedén és rendszeresen valósítják meg az én soha be nem teljesülő nosztalgiámat a természet után. Mérhet tétién tiszteletemnek nem egyszer adtam kifejezést szóban és írásban, sőt — könnyű nekem, kényelmes nosztalgikusnak — tanácsokkal is elláttam őket. Nem tudtam megérteni, hogy a turisták, akik a szabad természetben vándorolnak, csupán a természet „művészi1* szépségeit keresik, ezenkívül csak „teljesítményeket^ végeznek és elhárítanak maguktól minden reális tanulmányt, azon a téren, amelyet a természet — szépségein felül — az ember számára mint élet jelent. Kifogásolni bátorkodtam, hogy a turista csak a s/.inét látja a szántóföldnek, a sűrűjét az erdőnek, de nem érdekli a mezőgazdaság és az erdőtermeíés, ebből a tudományból annyi sem, amennyi vándorlása közben magától ragadhatna rá. Elhárítja magától a valóságos élet, az emberi kenyérgond nyomainak megfigyelését a természetben, holott könnyű módja volna rá, hogy azt a rengeteg energiát, amit a maga örömére kifejt, némileg a maga és embertársai hasznára is fordítaná. E laikus kívánalmaimat némileg igazoltaknak érzem ma, amikor olvasom egy kis hapihirben, hogy az egyik diákegyesület kezdeményezésére a turistaszövetség is elhatározta, hogy nemcsak vándorolni fog ezentúl a hegyekben, hanem — dolgozni is. A munka, amit célnak tűznek ki, dicséretes cs kezdeín&k elég. A turisták az omladozó várakat és műemlékeket fogják rendbehozni: ez a mai programjuk. A mai nehéz időkben, amikor a közösségek nem foglalkozhatnak az ilyen munkával, nagyon tiszteletreméltó a turisták ajánlko- zása, akármennyire is „szakszerű41 területen mozog még a munkakedviik. A várak és műemlékek hozzátartoznak a táji szépségekhez és igy a turisztikához is, de reméljük, hogy idővel észre- vesznek a turisták olyan táji szépségeket is, amelyek eme kvalitásaikon kivül jobban hozzátartoznak a napi élethez, mint a várak és műemlékek. Arról irtani egyszer, hogy a turisták őelyettesi- tik ma azokat a vándorlegényeket, akik valamikor fentartották a szellemi és érzelmi kapcsolatot a város és a falu lakossága között, a bai azonban az, hogy mig a vándorlegények megtértek a falvakba. — talán csak kényszerűségből, — addig a turisták lehetőleg kikerülik a falut és a szép vidéket keresik a paraszti lélek helyett. Nagy eredmény, ha a turisták, mint a mai jelentésben olvassuk, egyáltalában munkát vállalnak és ha már egyszer belekóstoltak abba, hogy céltudatos irányban is pazarolják energiájukat, akkor idővel majd ezt a céltudatosságot is irányítani lehet — a mai életnek közelebb fekvő területekre. (s. i.) vágyott morfium Injekciót, mert másként nem lőhetett észretériteni. Vannak azután a kényszerítésnek más módszerei is, amit 'az a szintén kifogástalan uricsaládbói származó hölgy tudott nagyon jól, aki nem éjjel és váratlanul tőrt rá az orvosra, hanem előkelő prémeskabáthmn a rendelőórán ült a betegek közé. Mikor sor- rákerült, 'bezárta maga mögött a rendelő ajtaját és ledobta kabátját, mely alatt nem viselt semmi ruhát. — Ha nem ad azonnal egy morfium injekciót — mondotta, — akkor ordítani fogok, hogy erőszakot akart rajtam elkövetni é*s itt Halálnak mezfteleinüill. Három-négy Ízben sikerült neki a zsarolás, mig végül egy hidegvérű orvos a rendőrség kezére adta . . . den pillanatban rájuk törhet a végzet a folyó partjának homályából. — E'gy embernek való munka volt, ilyen ki- gyónódra ide surranni, de rövidesen egész csapat fog beleavatkozni a játszmába ... Kedvesem, kérd a jó Istent, hogy legyen időnk elindulni a magaslatok felé'... Mikor ráültette a leányt, a szánra, tudta, hogy a leány is teljes tudatában van közös veszedelmüknek. Célie szemei eléggé elárulták ezt. Mikor Philip fölóje hajolt, hirtelen átölelte a férfi nyakát és alig tudta elfojtani a zokogását. Hajának sátra alatt ajkai egy pillanatra találkoztak Philip ajkaival. Aztán a csendőr odaugrott a kutyákhoz. A kutyák talprr.ugrottak és fáradtan, zsibbadtan sorbaálltak. Amikor a szán elindult, Philip megsüliintotta ostorát és a kutyák gyorsítani kezdtek. Nemsokára a Cappeimine-folyó ■fehér csikján loholtak, mint aki erejének végső megfeszítésével hazafelé igyekszik. Philip a szán mögött futott. Tudta, mi következik: a nagy, végső küzdelem a leányért. Szerette volna, ha meghajnalodik, hogy pontosan tájékozó elhass ék. Volt harminc tölténye, amellyel fölver ekedbe ti magát Ármin faházáig. Aztán pedig döntsön a sors! Píhilipnek már volt is valamelyes terve. Ha nem teríti le Blafcet a várható harciban, akkor fehér lobogót mutat, találkozást kér a gonosztevővel azon a elmen, hogy átadja neki a leányt és lepUíffantja abban a pillanatban, amikor eléje kerül. Ha Blake kiesett a. játékból, majd tárgyalhat Upival és az ő kogmollokjaival. Céhei csak Blake akarja, üpi szemében nem a nő az, értékes, hanem eok minden egyéb, iwnTWWTnrm—wn— 1933 turnus 4, vasárnap.
