Prágai Magyar Hirlap, 1933. június (12. évfolyam, 125-146 / 3235-3256. szám)

1933-06-04 / 128. (3238.) szám

1969 janim 4, Tw.Sjftrnftp. Ha filléres áron ófiaft fürdőzni térjen prospettust Csfzi - Jád - Brűm Fürdő Igazgatóságától, Csíz fürdő (Cíztúpele) —- Meggyilkolták a Citroon-autógyár képrteolfl- jét Marokkóban. Páriából jelentik: A Citroen-autó- mi ivek marokkói képviselőjét, amikor éppen ellen­őrző utón volt az Atlaez vidékén, fedfegyvenett rablók megtámadták és meggyilkolták. A rablók széles árkot ástak az országúton és mikor az autó az ároknál megállt, tüzelni kezdtek a ko­csira. A képviselő hulláját teljesen levetkőztették é« kifosztották. A rablók valószínűen benasülöt- tek. A katonaság azonnal ŰjMözéeükre indult. Hogy Uevuedík iá (MéZ Ida: Móra ferent Aiz én Íróasztalomon már hosszú idők ótaa minős se olló, se kés, se semmiféle vágó esz­köz. A papír vágókésem is csak fából való. Papinnyomó - nehezéknek nyírfád arabkák a t használok, mert ha azokat hozzá .találnám is vágni valakinek a fejéihez, az azt mondaná crá, hogy „még egyszer!" Tudniillik azt gon­dolná, hogy kalácscipőin ak a belével hajítot­tam meg — olyan könnyű fa a nyírfa­Mindezek a berendezkedések azoknak a látogatóimnak a védelmére szolgálnak, akik engem kéziratokkal keresnek föl, akár mint költők, akár mint prózailók. Én nagyon elr níéfflő vagyok mind a két emberfajjal szem­ben, mert szögrűl-végnűl magara is beletar­tozom hol egyikbe, hol másikba — de azért nem állok jót magamért, hogy nem teszek-e kárt bennük, ha rosszkor jönnek. Pedig mindig rosszkor jönnek, ezt igy ma­gunk közt megmondhatom, de ne lessék ne­kik továbbadni, (ők maguktól nem jönnek rá, ment akik imák, azok nem szoktak ol­vasni. Tudom magamról.) Én nem vagyok állami Ítész. Tanár la régen voltam, akkor is csak olyan „supdene" s akkor se irodalom­mal foglalkoztam, hanem szitakötőkkel, pa­rajokkal, jegecekkel, szóval csupa lelkes ál­latokkal. Nagy 'befolyású protektor se lehet­nék, még ha megvolna is bennem a hozzá­való szándék. Személyesen csak egy pesti újságírót ismerek, az is lóversenytudósitó volt, mig élt, de úgy rémlik, meghalt már vagy húsz esztendeje. Politikus barátom, igaz, van egv, de az nem csizmadia, hanem kalapos, ennélfogva nem adnak a szavára semmit. (Kár pedig, mert nagyon okos em­ber. Azt mondja, addig nem lesz rend az or­szágban. még olyan kormány nem lesz, ame­lyik meg nem tiltja a polgároknak a haja­donfővel való járást. Mert az a kalapipar szempontjából egy kategóriába tartozik a fe­jetlenséggel.) Mit akarnak hát értőiéin a rimes és rrmte- len költők? Én nem vagyok befolyásos em­ber, én nem vagyok okos ember, én nem va­gyok jó ember. De igen is vagyok olyan dü­hös ember, hogy ha Csehovnak a tanácsát meg nem fogadtam volna, akkor engem már rég becsuktak volna heves felindulásban el­követett. szándékos emberölésért. Csehov nem közvetlen nekem adta ugyan a tanácsot, mert notha ifjabb éveimben, ő is sokáig munkatársa volt a lapnak, amit én szerkesztettem — persze fizetéetelen mun­katársa — sohse találkoztam vele mifelénk. De Csehov irt egy nagyon tanulságos törté­netet. Pétrovios Pavelről, az ismert íróról, akinek PavOovics Pétéi', az ismeretlen író, elolvasta egy háromfelvonásos vígjátékét. \z első felvonást végigásitozza PetrovAce 3 a vei- A másodiknál, hogy el ne aludjon, elveszi "a papír vágó kést és elkezd vele ját­szani. A harmadik felvonásban már majd le- agad a szeme és dühében, hogy a látogató ^kiabálja az álmát, tövig beledőfi a bőrt ’avlovios Péter szivébe, függöny, S a füg­göny mögött bizonyosan elviszik az ismert rét szibériai ólombányákba. Ez a tanulság s ízért van az én papirvágókésem fából. így aztán a látogatóim teljes biztonságban annak, ha belül kerülnek az ajtómon. Csak- ogy ez nem könnyű dolog- Mindenféle oer­[ berusok vannak az odavezető utón kiállítva, hogy leharapják a befelé igyekvő fejét, né­melyikét azért, mert ismerős, némelyikét az­ért, mert ismeretlen. De most már mit lehessen csinálni azzal, aki nem a fejét küldi előre, hanem a vizit­kártyáját? Jó név, rendes ember, sohse ju­tott eszébe olyan bolondságot művelni, hogy széles papíron rövid sorokat írjon. Gazdag ember is, éppen a minap hallottam a felesé­gemtől, hogy tiz tojást is vett egyszerre a fe­lesége- Aztán mindenek fölött: öreg ember. Már pedig én is szeretnék öreg ember lenni egyszer s én se szeretném akkor, ha azt üzennék ki, hogy „jöjjön máskor!" — Tessék. Engedjék be. öt percig bemutatkozunk s mondunk egy­másnak mindenféle szépeket. A hatodik pereiben már olvassa az első felvonást. Nagy­szerűen kezdődik. Egy romantikus hajlamú bagymakereskedő a végrendeletét diktálja a közjegyzőnek. Végakaratának az az első pontja, hogy ót, ha meghal, tegyék ágyucső- be és úgy lőjjék ki a végtelenbe. —- Ugyebár, az expozíció érdekes? — Hogyne — mondom — bár még érde­kesebb volna, ha élve tennék a hőst ágyu- csőbe. Megérdemelné a gazember, aki hagy­ma kereskedő létére ilyen romantikus. — Tessék csak kivárni, kérem — moso­lyog hamiskásan az író. — A második felvo­nás meg fogja önt lepni. — Hány felvonás lesz? — Ez csak öt. De ez tulajdonképpen egy trilógiának az első része. Shakespeare is próbált ilyent csinálni­— Szabadna arra kérnem, hogy talán csak vázlatosan méltóztassék elmondani a mesét.-- Kérem — mondja egy kicsit sértődöt­ten. De aztán, hogy belejön az elbeszélésbe, megmámorosodik a saját szavától és most már se hall, se lát. Nem veszi észre, mikor én elrakom magam elől még a fakést is, hogy kísértet be ne vigyen, aztán a tenye- írembe hajtom a fejem és csöndes megadás­sal hallgatok, hallgatok, mig föl nem riadok egy nagy csattanáéra. — Ezzel a dördüléssel fejeződik be a dia­rab — kapja föl az öklét az asztalról, amihez jó erősen odaül ötté csattanónak. — De nem tetszik gondolni, hogy ez egy kicsit ho­mályos? Nagyon őszintén feleltem neki, hogy igaza van, itt mintha nem volna egészen világos a dolog. (Nekem nem is volt az, mert én az egész drámát végigbóbiskoitam) — Hát hogy lehetne ezen segíteni, kö­nyörgöm? Éppen azért fordultam önhöz bi­zalommal. Talán jobb volna, ha Genovéva nem itt idézné fél a bosszú szellemét, hanem már a harmadik felvonásban? Ha gondolni tetszik, átdolgozom. — Hát ágy hirtelen nem tudok hozzászólni — mondom elkomorodva, amit ő a tragédia hatásának hisz, pedig engem csak az rendit meg, hogy ebből még egy látogatás lesz, most már szerzett jog alapján. . — Ha szakíthatnia rá egy kis időt, talán tessék rajta gondolkozni és egy pár sorban tudatni velem, mikor nem leszek alkalmat­lan. Inkább itt hagyom a névjegyem. Ja, hi­szen itt is van, csak ráírom a lakásomat, igy ni. Én pedig ráírom, hogy „Homály" s aláhú­zom kétszer is. Hadd lássa ez az őslény, mennyire szivemen viselem az ügyét Melegen megrázzAik egymás kezét és biz­tosítjuk róla egymást., hogy nagyon örültünk s még alig van kint az ajtón, mikor már me­gint itt van a Cerberus és jelenti, hogy vala­kinek már megint nem harapta le a fejét. Ha fáj a feje és szédül, ha teltséget, bélizgalmat, gyomorégést, oldalszurást, mellszorulást és szívdo­bogást érez, igyék minél előbb valódi * Ferenc József" keserüvizet Gyomor- és bélszakorvosok bizonyítják, hogy a „Ferenc József" víz remek termé­szetalkotta hashajtó. A Ferenc József keserüviz kapható gyógyszertárakban, drogériákban és füszerüzíetekben. — Küldje pokoliba, János! Megálljon csak! Kiiféle az az uir? — Nem ur az, csak olyan növendék. Szóval valami szegény nagytbaju déákgye­rek. Hát persze, hogy azt nem lehet elker­getni. — No hamar, jöjjön! Félénk kopogás. Féketaposott- cipő, kitér­desedett nadrág, fekete bozont, ragyogó szem. A kezeivel nem tud mit csinálni. Mint­ha csak magamat látnám huszonöt esztendő­vel ezelőtt. De hát engem se szabadi tót t a nyakára senki, ennélfogva erőt veszek ma­gamon és izoláló hangon kérdem, nyújtva a kezemet: — óda? Elégia? Ballada? — I —igen. Ballada­— Hát csak gyorsain, fiam, mert nem érek rá. — így • • • igy nem adhatom oda. Még hiányzik belőle valami •.. Talán a tartalmi kivonatát, ha meg tetszenék engedni... Ez aztán derék fiú. Megenyhülve mondom neki, hogy csak rajta! — Éj van ... — Persze, rémes éj. És vad vihar vonyit az éjben. — De kérem... — mondja hebegve és kerekre tágul a drága ragyogó szeme —■ szó- ról-szóra igy van. Hát honnan tetszik tudni? — Régi prakszisból, gyerekem. — Akkor talán azt i« tetszik tudni, mi jön Hivatalos osztrák propaganda az idegenforgalom megmentésére Prága, junius 8. A prágai osztrák követ­ség sajtófogadást rendezett abból az alka­lomból, hogy a németországi intézkedések káros befolyását az ausztriai idegenforga­lomra megfelelő ellenintézkedésekkel igyek­szik az osztrák kormány elhárítani. Dr. Marék osztrák követ többek között a követ­kezőket mondta az egybegyüit újságíróik előtt: — A német birodalmi kormány intézkedése, amely szerint ezer márka beutazási illetéket kell fizetni azoknak a német állampolgá­roknak, akik Ausztriába utaznak, kétségte­lenül az osztrák belpolitikai fejlemények­nek a következménye. .Nincs jogomban, hogy erről az intézkedésről részletes kritikát mondjak, azt azonban mégis megjegyezhe­tem : nem Ibi szem, hogy azt a célt, amely re ez az intézedés irányul, valóban el is éri. Az osztrák idegenforgalom élénksége .nem csu­pán a németországi látogatóktól függ. Az osztrák idegenforgalom mind nagyobb mér­tékben az utódállamok, Franciaország, Ang­lia, az Egyesült Államok és nem kis mér­tékben a tengerentúli gyarmatok utasaiból telik ki. Az osztrák szövetségi kormány en­nek megfelelően gondoskodott arról, hogy az elmaradó birodalmi német utasok számát pótolja és ha Objektíve vizsgáljuk a kérdést, biztosra vehetjük, hogy intézkedéseink meg fogják hozni a kívánt eredményt. Fel­használom az alkalmat, hogy felszólítsam Csehszlovákia közönségét: jöjjenek minél nagyobb számban Ausztriába, necsak nyá­ron, hanem az elő- és utószezonban is. Szí­vesen látott vendégek lesznek éppen úgy, mint az osztrák állampolgárok Csehszlová­kiában, akik itt keresnek pihenést és gyó­gyulást. Ne hígyjenek azoknak a híreknek, amelyek nyugtalanságokról számolnak be Ausztriában. Az osztrák kormány abban a helyzetben van, hogy biztosítsa a teljes nyugalmat és rendet és ebbeli képességét eddig is teljes mértékben bebizonyította. tovább. A vad éjszakában vadul vágtat, a ló és rajta kivont karddal a lovag. — És leszúrja? — Igen. Leszúrja Edmundot. — Nagyon okosan. És ezzel kész? — Kész, csak a bailadaá homály hiányzik. — Homály? Homály? — tűnődöm el az ömfcépzőköri emlékeken. A szemem rátéved a drámaíró névjegyéire. Rajta a homály, két­szer aláhúzva. — Ismeri ezt az urat, fiam? — kérdem felsőbb sugallattal. — Nem, kérem­— Hát- majd megismeri, ha elmegy‘hozzá. Mondja csak neki, hogy én küldtem a ho­ni ályügyben. A fiú elment s azóta se 5 nem járt nálam, se a tragédia-költő, tehát, azt hiszem, rendbe jöttek egymással. A drámaíró átengedett a fölösleges homályból a balladatrón ak s igy mindketten jól jártak. De rosszul jártam én, mert most ezek mindakettem azt a hirt fogják terjesztőn i ró­lam, milyen derék, jó ember vagyok én és be fognak ajánlani az Összes homály-keres­kedőknek. Éppen ezért hozom nyilvánosság­ra a dolgot idejekorán. Tiltakozom az ellen, hogy én jó ember vagyok és tudatom min­denkivel, hogy papirvágónak most már kau­kázusi cserkesz kindzsált vezettem be. a pa- piimehezékeím pedig a Keopsz piramisából való gránit-kockák. ——■■Mimi i— in.. ww 1 IGYUNK KASSAI SÖRT 1 12° PRIMUS Sct. FLÓRIAN GYÁRTJA: BAUERNEBL es FIA r.t. KOSICE T>i^GAiA\AcA^Rprmiiju> 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom