Prágai Magyar Hirlap, 1933. június (12. évfolyam, 125-146 / 3235-3256. szám)
1933-06-03 / 127. (3237.) szám
1933 ftmius 3, szombat. Az osztrák kormány feloszlatja a nemzeti szocialista szervezeteket Dolifuss még a nyár előtt leszámol a horogkeresztesekkel Kontremin a schilling ellen Neon csoda, ha a képzett órabérek lemaradnak és a parlament színvonala egyre jobban süllyed. Tökéletesen meg tudjuk érteni, hogy a cseh polgári pártok már 'megelégelték ezt a rendszert. A nemzeti demokraták a belga vagy a svájci rendszert ajánlják helyette. Az agrárpárti ifjúság legutóbbi zólyomi gyűlésén Ruman Lajos is amellett foglalt állást, hogy a választó egyes jelöltek nevét törölhesse a listáról, esetleg nj neveket Írhasson fel. így a választókőzön&égtnek is módjában állana befolyást gyakorolni arra, hogy mely ©gyének kerüljenek be a törvény- hozás palotájába. A választók s a képviselők közti személyes kapcsolatot nagy mértékben elmélyítené az is,' ha az eddigi 23 nagy választókerület helyett kisebb választókerületeket alakítanának, úgy hogy a polgárság ismerné a képviselőit és azok behatóbban foglalkozhatnának kerületük ügyeivel. Nagy baj az is, hogy a mandátumoknak eigy nagy részét a második és harmadik szkruti- niumban osztják szét. A pártvezetőségnek itt a listák összeállításánál még kevesebb figyelemmel kell lennie a választóközönség hangulatára, mert hiszen bárkit felvehet a listára, aki az első szkrutiniumban valamely kerületben, akár a legutolsó helyen is jelölve volft. Az 1929. Óvi parlamenti választások alkalmával nem kevesebb, mint 111 képviselő került ily módon a képviselő- házba. Sokkal helyesebb lenne tehát az első szkrutinium választási hányadosát úgy kiszámítani, hogy a leadott szavazató^ száma nem az illető kerületre jutó mandátumoknak eggyel megnövelt számával osztassék, hanem csak a mandátumok számával. Ez esetben az első szkrutiniumban több mandátum kerülne betöltésre, mint eddig. A második és harmadik szkrutiniumra nézve szabályként elő kellene írni, hogy az első szkrutinium listáinak jelöltjeit a maradékszavazatok és rangsoruk sorrendjében kell behívni a képviselőházba. Ami végül a szenátust illeti, a csehszlovák parlament szervezetének általánosain elismert fogyatékossága, hogy a szenátust ugyanazon elvek szerint választják, mint a képviselőházat és igy voltaképpen egészen fölösleges intézmény. Ezért ismételten felmerült már az a gondolat, hogy a szenátust gazdasági parlamentté kell átszervezni, esetleg a kerületi és érdekképviseleti önkormányzatok képviselőinek kell benne helyet biztosítani. De ha már ily változtatásokra gondolnak, miért nem lehetne az egyházaknak és a legjelentékenyebb közművelődési intézményeknek is helyet biztosítani a felső kamarában? A nemzet gyűlés hibás ©szenilitásánál is nagyobb hibája azonban a csehszlovák páriámé ntarizmusnak, hogy a törvényhozó kötve vaű pártja többségének véleményéhez. A választási bíróság álllandó joggyakorlata’ a Vrbemsky-eset óta az, hogy az a képviselő vagy szenátor, akit pártja azért zárt ki a kötelékéből, mert másként szavazott, mint ahogy azt a klubja előírta, olyannak tekintendő, mint aki „aljas és tisztességtelen Becs, június 2. A k©resztényszoeialista alkalmazottak és munkások tegnap este nagy népgyülést tartottak, amely „Szabad nép a szabad hazában" jelszó alatt gyűlt össze. A gyűlés elején incidensre került a sor, mert hirtelen kiáltás hangzott fel: „Könnyfakasztó gáz!" A teremben rögtön érezni lehetett a maró illatot. A gyűlés résztvevőinek megfon-, tolt magatartása következtében azonban nem tört ki a pánik. Vaugoin szövetségi miniszter beszédének bevezető szavaiban arra mutatott rá, hogy az osztrák gondolat az utolsó időben újból életerőssé vált. A dr. Dolifuss vezetése alatt működő szövetségi kormány azon dolgozik, hogy a hazafias érzelmeket újból életre keltse. Vaugoin miniszter ezután a nemzeti szocialisták ellen folytatott harcról beszélt és kijelentette, hogy ez a párt nem osztrák érzelmű, sőt osztrákellenes. Utalva a dr. Dolifuss és ör. Habicht német birodalmi képviselő között lefolyt megbeszélésre, a miniszter kijelentette, hogy ebben az esetben, mint sok másban is, a nemzeti szocialisták a dolgot éppen az ellenkezőre fordították. Ezután a miniszter szó szerint a következőket mondotta: — Mielőtt ezen a nyáron a leghosszabb nap elmúlna, Ausztriában rend lesz. Ha az urak úgy hiszik, hogy mindent megengedünk és eltűrjük azt, hogy barna házaikban haza-áruló propagandaanyagot, fegyvereket okokból" szűnt meg a párt tagja lenni, azaz mandátumától megfosztandó. Ez az elv valósággal pártdiktaturát teremtett, megmerevítette a parlamenti életet és megakadályozza a törvényhO'ZÓt abban, hogy olyankor, amikor politikai válaszút elé érkezik, lelkiismeretének meggyőződését kövesse, sőt meg is bélyegzik, ha igy cselekszik. Ellenkezik ez ia rendszer magának az alkotmánynak 22. szakaszával is, amelynek értelmében a nemzetgyűlés tagjai mandátumukat személyesen gyakorolják és senkitől sem fogadhatnak el utasításokat. A „reveraá- lis", a pártvezéreknek a választás előtt átadott nyilatkozat, amelynek felhasználásával a pártvezér bármely pillanatban az illető törvényhozó lemondását jelentheti be a parlament elnökségének, csak megkoronázza ezt a rendszert, amelynek párját egéSz Európában hiába keresnék. Stránsky Jaroslav egész következetesen úgy vonta le e rendszer következményeit, hogy a .pártoknak állami szubvencionálását ajánlotta. Valóban, még csak az hiányzik, hogy a kommunista párt- titkárok „állam- és társadialomhü" szolgálataikért az állampénztárból húzzák a fizetésüket. és muníciót halmozzanak fel, úgy nagvon csalódnak és mi hamar elkészülünk velük. A továbbiakban Vaugoin kijelentette, hogy éppen most irta alá azt a rendeletét, amely a régi osztrák uniformist visszaviszi az osztrák szövetségi hadseregbe. Beszédét a következő szavakkal fejezte be: _ Az állami apparátus kezünkben van és mi arra fogjuk felhasználni, hogy szétverjük a hazaárulókat. Törvény a szakszerveseket megtisztítására Bécs, junius 2. A kormány most készíti elő a törvényjavaslatot a Szakszervezetek politikától való megtisztítására. A törvénytervezet szerint a nemzeti szocialista szakszervezeti sejteket, amelyek az egyes Szakszervezetekben képződtek és azokban bontó tevékenységet fejtenek ki, feloszlatják és hasonló szervezeteit képződését megakadályozzák, Lövészgyakorlatsk az egyesemen Béc«, junius 2. Ausztria összes főiskolái tudvalevőleg junius 8-ig be vaunak zárva. A Reichspost mai számában a következőket Írja: „Annál különösebben érint bennünket, bogy a már néhány nappal ezelőtt megtörtént bezárást a nemzeti szocialisták áttörték. A nemzeti Nem kétséges, hogy — amint azt az ellenzéki sajtó már tizenhárom esztendő óta szüntelen hangoztatja — a prágai parlamentarizmus sürgős reformra szorul. A reformnak azonban ebben az államban vannak bizonyos áthághatatlan korlátái is. Egy nemzetiségi államban egy olyan választási törvénynek, amely a nemzeti kisebbségeket a parlamenti képviseletből már eleve kizárja, semmi körülmények között nincs létjogosultsága. Erről megfeledkeznek azok, akik — miként Ruman Lajos azt ajánlják, hegy a kisebb pártokat küszöböljék ki a parlamentből. Számításaik szerint abban az esetben, ha a törvény előírná, hogy a parlamentben csak az a párt foglalhasson helyet, amelyre legalább félmillió szavazat esett, csak az agrárok, a lidákok, a cseh és német szociáldemokraták, a cseh nemzeti szocialisták és kommunisták lennének képviselve a nemzetgyűlésben. Ha pedig ezt a szavazatszámot hatszázezerre emelnék fel, a német szociáldemokraták is kiesnének és csak öt párt maradna. Bármennyire meg vagyunk győződve, hogy az agrárpártnak egy ilyen parlament igen nagy kényelmet nyújtana, mégis kötve hisszük, hogy Kraimárék, Nájmanék, StribrAZ ARANYCSAPDA JAMES O. CURWOOD REGÉNYE (SÍ) — Azt beszéli, hogy Bram Johnson errefelé hozta őt —■ mondta vihogva. — Bram bolond volt... akárcsak ön! Nem várt feleletet Philiptől, hanem további sürgette a kutyákat le a lejtőn, a síkságra. Negyedóra múlva ott voltak a folyó hátán. Philip megkönnyebbülve sóhajtott töl. Mikor bátra ugrott a leány mellé, annak az arcán is ugyanazt a megkönnyebbülést látta. Ameddig csak elláttak, csupa erdő volt előttük. A Cop- permine maga is mintha beleolvadt volna a hómezők óriási fehér kietlenségébe. Itt nem támadhattak rájuk meglepetésszerűen, még éjszaka sem. És Blake arcán mégis volt valami, ami ébren tartotta Philipben a közeli, a láthatatlan v es z ed© 1 em érzését. Újra meg újra szabadulni próbált ettől a balsejtelemtől. Érveket sorolt föl magában annak bizonyítására, hogy egész gyötrődése oktalan. Blake az ő hatalmában van. Megszöknie lehetetlenség. Nincs értelme föltételezni róla, hogy odadobná az életét, csak azért, hogy kettőjüket kézrekerithessék az eszkimók. És mégis ... Mennél mélyebbre nyomultak az Észak vég- hetetlen káoszába, annál erősebben figyelte Blaket. Ét Blake — úgy látta — tudatában volt (innék. Meggyorsította útját. Olykor-olykor furcsán belevihogott a szakállába. Mikor már egy órányit haladtak a folyó hóboritotta jégpáncélján, Philip meglepődve tapasztalta, hogy mennél előbbre jutottak a nyílt vidéken, ,Blake annál közlékenyebb lett. A csendőr nem kérdezgette, hiszen biu dolognak tartotta társalgásba vonni foglyát. E tekintetben Blake volt fölényben: hazudhatott vagy igazat mondhatott, ahogyan a kedve tartotta. Blake mintha kiolvasta volna ezt a gondolatot Philip arcából. Váll váll mellett, szaladtak, mikor Blake egyszerre csak elnevette magát. Félreérthetetlen gúny volt a hangijában, mikor megszólalt: — Mulatságos, igaz-e, hogy ón kedveljem önt, Brant? Azt az embert, aki leütött és halállal fenyeget! Nyilván azért van ez, mert én olyan átkozottul sajnálom önt. Egyenesen beleszalad a poklok kapujába, az pedig tágra van nyitva, nagyon tágra. — És ön ? ... Ezúttal Blake nevetése harsogóra vált. — Én nem számitok... már — mondta, — Mióta ön köti magát ahhoz, hogy az élete árán sem adja nekem a leányt, én elköszöntem az egész játékból! Úgy látom, ön azt gondolja, vissza tudom tartóztatni Upi törzsét... Nos, :hát nem __ha ön tovább igy megy az ő hazájuk ba. De ha ön nekem adja a, leányt, akkor Upi előzékeny lehet, Istenem, ön szétrombolta az én szép álmomat! — Álmát? Blake előbb rákiáltott a kutyákra, aztán tovább beszélt: — ügy van. Még annál is többet. Szereztem egy hó kunyhót odafönn. Különb, mint Upié magáé. Halcsontból és hajófából van az egész váza. Gondolja el, Brant, őt abban a kunyhóban... velem! Ezt az álmomat rombolta szét! — És a leány atyja... ég a többiek? ... Most már kegyetlen árnyalat volt Blake torokbungu nevetésében, mintha Philip olyasmire emlékeztette volna, ami mulattatta is, dühítette is. — Nem tudja, minek tartják és hogyan tisztelik ezek a pogány, kogmoliokok az apóst? ~ kérdezte. — Afféle sétáló követnek tartják az ■egész bimbózó család fölött. Kétlábú istennek tisztelik!... A többiek? Nos, azokat eltettük láb alól. De Upi és az ő pogányái a hajaszálát sem engedik meggönbüini az öregurnak, ha látják, hogy én feleségül akarom venni a leányt. Ezért van ő még életben odafönn, a falháztoan... Teremtőm, micsoda kavarodásnak megy ön elébe, Brant! Aztán meg kérdem: ha ön megöl engem, azok pedig megölik önt, kié lesz a leány? Van a törzsnek egy félvérüje is, nyilván annak lesz majd a felesége. A pogány.ok maguk édeskeveset törődnek a nőkkel, azt tudhatja. így hát bizonyosan a félvéré lesz, szegényke! Blake pattintott az ostorával, rákiáltott a kutyákra és loholt tovább a kutyák előtt. Philip úgy gondolkozott, hogy a gonosztevő jórészt igazat mondott. Megvallotta, hogy Céhe atyjának kísérőit eltették láb alól és elfogadható magyarázatát adta annak, hogy miért kímélték az öreg Ármint magát. De mindez csak növelte Philip gyanakvását. Ha Blake nem lenne teljesen bizonyos a végső eredmény felől, nem árulta volna el ennyire magát, Philip tehát még óvatosabban figyelte foglyát. A közlékenység e rövid rohama után Blake órák hosszat nem mutatott hajlandóságot arra, hogy folytassa a beszélgetést, vagy feleljen Philip szavaira. És Philip nem egyszer észrevette, hogy Blake olyan iramot diktál, amely embert és állatot egyaránt kifáraszthat még éjfél előtt. Tudta, hogy Blake torzonborz fejében veszedelmesen furfangos, eleven ész lakozik. Délután három órakor már harmincöt mérföld- nyire voltak attól a faháztól, amelyben Blake foglyul esett. Ezt a távolságot olyan kietlen vidéken tették meg, amelyen emberi életnek nyoma sem mutatkozott. Négy és öt óra között ismét erdőhöz jutottak és Philip azon tűnődött, vájjon nincs-e Bekenek a tervében az, hogy még az est beállta előtt érjék el az erdőt? Á iák komor, sötét, falakat alkották helyenként és valahányszor szocialisták ugyanis akadálytalanul léphetnek’ be az egyetemekre és az egyetemi lövőtereken megtarthatják lő- vögyakorlataikat. Az egyetem minden más hallgatója számára a belépés csupán csak külön igazolvány felmutatása mellett lehetséges. Ezek az akadémiai 1 öl vészek nem is mind akadémikusok, hanem sokan vannak közöttük polgári ©gyének is. A schilling kontretninje Becs, junius 2. A Reichspost mai számában megállapítja, hogy Zürichben a schilling ellen kontremin tapasztalható. Jelek vannak arra, hogy szisz- tematikus manőverről van szó. amelynek politikai háttere van. A schillingösszegeket ugyanis kivétel nélkül birodalmi németek ajánlják fel. A kontremin. akkor jelentkezett első Ízben, amikor Berlin kimondotta a közlekedési bojkottot Ausztriával szemben. Ebben az összefüggésben azt is megállapították, hogy az elmúlt héten Ausztriából Németország felé cshililingcsempészetet szerveztek meg. A sohillinig-bankjegyeket főleg autókon szállítják át az osztrák-német határon. A lap további jelentése szerint a pénzügyminisztérium a vámhatóságoknak utasítást adott, hogy az osztrák-német határon a revíziót a sobilling- osempészésre való tekintettel a legnagyobb szigorúsággal hajtsa végre s különösen figyel? je az autós határforgalmat. Az osztrák konkordátum Bécs, junius 2. Dr. Dolifuss szövetségi kancellár és dr. Schuschnigg igazságügyminiszter dr. Hornboofel követségi tanácsos és dr. Kámpner szövetségi titkár kíséretében péntek délután repülőgépen Rómába szállt. Rómában, szombaton ünnepélyes külsőségek között aláírják a konkordátumot. nyék hajlandók lennének fejüket minden ellenkezés nélkül az agrárpárt-ajánlotta nyaktiló alá hajtani. Még kevésbé lesznek rá kaphatók a ludákok, a németek, a magyarok, a ruszinok és a lengyelek. Azt valahogy még el tudjuk képzelni, hogy Kramár- ék egy listát állítsanak fel a cseh szociáldemokratákkal, de hogy Jung Klofáocsal, Hlin- ka Srobárral, vagy Szüllő Ivánkával szövetkezzék, az még föltevésnek is képtelenség. A nemzeti kisebbségek mindegyike joggal megkövetelheti, hogy önálló, a csefaekfcől és a többi kisebbségtől független képviseleté legyen a parlamentben. Ezért az egy mandátum elnyeréséhez szükséges szavazatszám* nak minden olyan fölemelését, amely bármelyik nemzeti kisebbséget megfosztaná e jogtól, már eleve el kell utasítani. Bizonyos, hogy egy parlamenttel, amelyben 19 párt van és egy koalícióval, amelyben 7 párt foglal helyet, nem élvezet kormányozni. De hogy a csehszlovák parlamentben az államban lakó nemzetiségek nagy száma és politikai .súlya mellett a kétpártrendszer nem vezethető be, ezzel a csehszlovák politikusoknak mindég számolni ok kell. efféle erdősávokhoz közeledtek, Philip mindig rászólt Blakere, hogy maradjon az erdő közepén. A folyó széles volta vigasztaló oltalom volt nekik. Á két. part között ugyanis ritkán volt kisebb a távolság kétszáz yardnál, nem egyszer • pedig ennek a. duplája volt. Az esetleges búvóhelyeken, amelyek mellett elhaladtak, csak puskának lehetett volna hasznát venni és valahányszor efféle veszedelem valószínűvé vált, Philip egészen közel húzódott Elnkéhez, kezében tartva a pisztolyt. Egyetlen puska dörrenése —mégha a golyó talált volna is — Blakenck az életébe került volna. Ebben a gonosztevőnek nem lehetett kétsége. Egy órával később a sarkvidéki est szürkülete előtt Philip kezdte érezni erőltetett ütjük hatását. Colié arcán is a kimerültség jelei mutatkoztak. Dél óta nem egyszer megtorpantak a kutyák a szán előtt. Most pedig már dögfáradtak voltak. Csak Blake, egyedül Blake látszott fáradhatatlannak. Hat óra volt, mikor eik vidékre értek, amelyet keskeny erdősávok szakítottak meg a folyó két partján. Kilenc órás utat tettek meg odáig és ötven mérföldnyit haladtak. Philip kiadta a parancsot a pihenőre. Mindenek előtt biztosította Blake kezét és lábát. A gonosztevőt háttal ültette egy fagyott hódombnak, tiz-tizenkét lépésnyire a szántót. Blake közömbössége feltűnt Philipnek. Céhe föl-alá járkált, hogy a vér. megmozduljon el- zsibbadt testében. Philip bement a cserjésbe és száraz gallyakat szedett, amelyekből csekély kis tüzet tudott csak gyújtani. Á szán meglehetősen eltakarta a tüzet. Tíz perc alatt megfőtt a vacsorájuk. Philip elöl tóttá a tüzet, megetette a kutyákat, a medvebőrökből pedig kényelmes fészket rakott magának és Gél i-onek, szeipben a gonosztevővel. Annyira besötétedett körülöttük, hogy Philip csak éppen kivehefcte valahogy Blake alakját a hódomb előtt. Pisztolya készenlétben vol/t az oldalán. 2
