Prágai Magyar Hirlap, 1933. június (12. évfolyam, 125-146 / 3235-3256. szám)

1933-06-21 / 140. (3250.) szám

4 BUDAPESTI NAPOK Irta: NEUBAUER PÁL ív. Minden kul-tur- és egyéb propagandánál nagyobb hatalom a Jelen, — mondotta oko­san egy francia barátom, akiivel a Gömbös miniszterelnök estélyén együtt néztük végig a termeket, az embersokaságot, a szertartást. A miniszterelnökségi palota teraszán áll­tunk cigarettázva és kérdéseire elmondtam neki egyetmást a magyar arisztokrácia tör­ténetéből és jellemeztem néhány markáns egyéniséget a jelenlevők közül. A terasz kö­zepén egy igen rokonszenves, egyszerű hölgy beszélgetett egy miagastermetű férfival. Fran­cia barátomnak feltűnt ez a polgári egysze­rűség ebben a ragyogó környezetben s meg­kérdezte, kik ezek: Bethlen Margit gófnő volt, aki Odry Árpáddal beszélgetett irodalomról. Többrendbeli ilyen felfedezés után a fran­cia szellemesen megállapította: — Kiderül, hogy az arisztokrácia demok­ratikus és a demokrácia arisztokratikus. Erre viszont nyugodt lélekkel, illetőleg nép- és tömegipszihológiával azt válaszolhat­tam, hogy ez is természetes, mert ami lent van, felfelé tör, ami pedig fent van, annak erre semmi szüksége. — Mindent láttáim ezen a földön, — mond­ta egy nagy amerikai riporter — Kínát és Egyiptomot, vihart és derűt, tengert és siva­tagot, Tutankámen koporsóját, de akkor láttam a legnagyobb csodát, amikor egy bankban nem akarták elfogadni a dollárt. A dollár, mint a világ tengelye. Ez a de­rék 'amerikai akkor vált filozófussá, amikor nem fogadták el a dollárját. A világ ©gyélbtb csodái (az egész filozófiát beleértve) nem késztették gondolkodásra. Nos íhát, talán pregnánsabban nem mondhatom meg, mit fedeztem fel budapesti napjaim alatt, mintha rámutatok arra, hogy van még hely és nép, amely nem veszi tudomásul a dollár egyedül­álló s mindennek flölibehelyezkedő jelentősé­gét és nem laposodig bele végképpen a pénz képzelt értékének szellemi nincstolenségébe, hanem gőgös romantikáival vallja, ami netm romantika, ami legfőbb és egyetlen realitás: az életet. — Itt úgy élnek az emberek, «-« mondta egy prágai szkeptikus ur — mintha nem len­ne különbség a háború győzői és vesztesei közt. Helyettem francia barátom felelt: — Nincs is különbség abban az értelem­ben, hogy ön gondolja, mert különbség csak egy van: az emberi magatartás. Ez pe­dig nem függ attól, hogy egy háborút elveszr tettünk-e, vagy megnyertünk-e. Ez csak az embertől függ. A eavoir vivre és a körötte csoportosuló értékek nem függnek a gazdasá­gi helyzettől és a dollár árfolyamától. Az élethez heroizmusra van szükség, a győzelem pedig nem heroizmus, hanem szerencse. Aznap este bementünk a Belvárosi kávé- házba és ott egy nagy magyar iró önmagán demonstrálta akaratlanul', (mennyire igaz francia barátom fenti megállapítása. Ezt a kedves esetet, amely úgy hatott, mint egy szemléltető némajáték, néhány szélesebb vo­nással legközelebb megrajzolom. Bimetalíizmus vagy halál? Mivel ez a probléma és az újszerű felfe­dezés izgatta barátomat, elmentem vele a he­raldikai kiállításra, amely az Iparművészeti Múzeuma nagy csarnokaiban van elhelyezve. Történeti és kulturhistóriai szempontból kü­lönösen jelentős ez a kiállítás, amely a ne­mesi családok kialakulását és történetét de­monstrálja. Ennek a történetnek Jegfonío sabb sarkkövei és dokumentumai láthatók itt: Magyarország, egyik legjelentősebb feje­zete. Ebből a szempontból különösen ia száz­ötven kiállított címeres levél érdekes és köz­tük a Széchenyi, Deák, Eötvös, Arany, Koz­ma családok armálisai. Éppen ilyen fontos azonban a kiállítás művészi szempontból, mert a rendezőik összegyűjtötték mindazo­kat a műalkotásokat, amelyeken címerek szerepelnek és így a régi magyar ötvösség, kerámika, textilművészet, miniaturafestés, asztalosság és Üvegművészet legszebb emlé­kei láthatók. A nagyon gazdag kiállítás két­ségkívül a azezón egyik legtanulságosabb művészi megnyilatkozásainak. A miniszterel­nök estélyén jelenlevő arisztokraták és ez a heraldikai kiállítás olyan két összetevőnek bizonyult, amelynek eredőjeképpen francia barátom az arisztokráciáról és a demokrá­ciáról tette kijelentését mottónak fogja fel­használni és szines tanulmányt akar róla Ír­ni a francia sajtó néhány fontos lapjában. — Szükség esetén — mondotta — az elő­jelek felcserélődnek: a demokratikus köztár­saság arisztokratikusan diktatórikus. Semmi okunk neim lehet rá, hogy az egyik csoport a másikat megszólja. Emberek itt is, ott is és mondhatnám, hogy újra rájöttem Plató arisztokratikus kormányzati formájának a-ny- nyira félreértett valódi érteimére . . . * Minden ngy sikerült, hogy zajtalan ter­mészetességgel bonyolódott le, mintha az okszerűség törvénye vagy maximálisan és legtökéletesebben működött volna, vagy pe­dig, mintha egy láthatatlan kéz e törvény- szerűség kikapcsolásával vitt© volna diadal­ra a budapesti napokat. Minden sikerült: rendezés és embereknek egymással való ta­lálkozása. Erről a feltűnő jelenségről is gyakran szó esett és végül is megállapítást nyert, hogy ez nem a rendezésen múlott csak, hanem inkább az embereken és Bu­dapesten, két tényezőn, amely az ősi ma­gyar talajból nőtt. Az élesebb szeimü ember megfigyelhette, hogy a város és nép szembeszáll azzal, amit válságnak és az uj idők fejlődésének szo­kás mondani. A régi értékeket lerontani igyekvő megmozdulások ezen a darab föl­dön szembetalálkoznak egy konzerváló erő­vel, amelyet lehet reakciósnak nevezni (az előjelek itt is villámgyorsan cserélődnek fel szükség esetén), de amely vállalja a ré­git, az alapot, ezer év öntudatát és ha kaput nyit az újnak, csak akkor teszi, ha meggyő­ződött róla, hogy egyenes folyománya a Múlt­nak. Végtelenül jólesik az a magabiztonság, amely ebből az elvből árad: a vendég tudja, hogy vendég, a gazda még mindig ismeri a gazda-szó jelentőségét. Ez teremti meg (beis­merem: nagy áldozatok árán) a hason!itha­tatlan ember és ember közti viszonyt. A budapesti napok alatt vígan esett a dol­lár, a tőzsdék izgultak, a valutád* világ ki­fordulni készüli a sarkaiból, Egy délután a francia közgazdasági miniszter paradicsomában Pár is, június közepén. (Párisi munkatársunktól.) Grandiózus palota a dúsgazdagok ligetjének, a Bois de Boulogne- nak közepén. A művészi kapu vasrácsozatában harang csendül meg, amikor kinyitom. Kerti ut homokja csikorog. A márvány! ép-csőről libériáé lakáj nesztelenül! kísér az óriási habba. Mintha asszír templomiba llépnék — vagy a. budapesti börzeiépületbe: a méretek korlátlanok. A bolt- hajtás elvész a magasságiban, s a hatalmas rn-ár- ványlépcsö szerényen húzódik meg az előcsar­nok roppant terében. Itt, a Bois de Boulogneban vannak a kerek tföld legdrágább háztelkei, de erre lehetetlen gondolni e percben, annyira természetesen hat ez a széles, hatalmas architektúra és annyira nincs henne semmi hivalkodó. A dohányzó falai, ahová fölikisémek a nyílt lépcsőn az emeletre, legalább tizenöt méter magasak. Terméskő: nem követ játszó cement és vasbeton. A tetőig érő ajtókat nehéz függönyök jelzik, a világíts fölülről jön a magas ezobatetőröL, de a láthatat­lan tetőlámpák alatt diszkréten ősi keleti sző­nyeg van kiíeszitve, mint valami öaldachin. Mindez egyszerű, természetes, bár kissé szín­padias. Talán azért, mert a szörnyű magas te­remben alig van bútor, s ami volna is, igen ala­csony. A vitrinek a falakiba vannak beépítve, nem bútorok, a teremhez tartoznak; a szögletes, egyszerű klubfotelek nem bőrrel, selyemmel vannak behúzva, amin kellemesebb ülés esik, az asztali lapja alig húsz centiméterre emelke­dik a földtől, az -egyszínű falakon nagy indus és kínai festmények. Sehol egy haj lás, sehol cifraság. A nagy, tömör kandallóról Parvati, a rejtélyes indus istenasszony ércszobra vilá­gítja be titokzatos mosolyával a termet. Egyip­tom — Assyria — ez a tömör nagyszerűség na­gyon ókorian hat, mert nagyon hipermodern. '(A Pátenoteroik apai ágon meggazdagodott francia kispolgároktól, anyai ágon amerikai arisztokráciából származnak.) Mindenesetre sem az ókor, sem a legújabb kor nem affektáilt, nem akart: a gazdagság nem jelentőséges esemény ezen a helyen, amelynek örülni, vagy amelyet mutogatni kellene; a bőség a levegő maga, me­lyet beszivunk és nem gondolunk rá, hogy jól­esik. Ebben az aranymilliók természetes, magá- tóiértetődését beszélő otthonban a házigazda Ray-mond Pátenotre, Franciaország közgazda- sági minisztere, rózsásancu, mosolyos, kispor­tolt testű, szép fiatalember, aki a lelki egyen­súly és boldogság szobrához állhatna modellt, azzal fogad: — Uram, nincs elég pénz a világon! Ez min­den válság és nyomor oka! Ezen nagyon hamar Segíteni kell! „A világon nem elég már a pénzt" — Az európai krízist Amerika mérgesítette el és mindnyájan a Szajnánál és a Dunánál va­lójában az amerikai kracbba halunk bele. Ezért hallottam oly örömmel legutóbb newvorki uta­mon a tengerentúli nagy pénzemberektől azt a beismerést, hogy a válság lényege nem az, hogy túlságosan sok az áru, hanem az., hogy túlságo­san kevés a pénz. Ha a válságon segíteni aka­runk, nem a termelt áruk tömegét kell csők- kentenünk, hanem az emberiség rendelkezésére álló pénzmennyiséget szaporítani. És ezt nem akkor érjük el, ha íbolseviki rendszer szerint újra szétosztjuk a keveset, hogy még keveseb­bé váljon. Hiszen mennél kevesebb lesz az áru, annál magasabb lesz az ára és annál kevesebb lesz a fogyasztója, mert egyre kevesebb a pénz. —• Különben az aranygazdaság amúgy sem folytatható, mert elfogy az arany. Évről-évre kévései bet bányásznak. Statisztikából tudjuk, 'hogy a normális fejlődés a fogyasztásnak éven­ként 'három százalékkal való emelkedését, jelen­tené, viszont egy másik statisztikából azt lát­juk, hogy az aranymennyiség évenként csak két százalékkal szaporodik: 1934-től kezdve pedig ennél még kevesebbel. A pénz, amely 'nem elég már, erősen fogyó tendenciát mutat. 'Minden, óllamköl tségvetés deficites, egy adós állam sem tud kötelezettségeinek eleget tenni, ezért minden adó egyre növekszik és egyre job­ban ,pénzteleniti .az adófizetőt. A világon nem elég a pénz! „Ha feltámasztjuk az Ezüstistent" — Nincs más ut, mint az infláció. De a bank­jegyinfláció halálveszedelem, mert, ha egyrészt a pénzt szaporítani kell, másrészt e pénzszapo- ritáet szigorúan korlátozni is kell: a-z infláció pedig tapasztalás szerint minden korlátot áttör. Ezért a válság egyetlen megoldása: valutának Ismerni el az arany mellett az ezüstöt. A bime- t all Izmus! — Ezüst tizenháromszor annyi van a világon, mint arany. Ezüst még röviddel ezelőtt a föld népei kétharmadának a pénze volt: ezek fo­gyasztókból éhezőikké lettek, amikor az ezüst elolvadt a tenyerükben, mint a higany. Fo­gyasztók lesznek megint, ha pénzt fog érni az ezüstjük. Mi az e<züst ára? Néhány év előtt az áranyérték egy tizenhatoda volt, most az arany- érték egy hetvenkettede. Mert többet bányász­nak? Nem. Hanem, mert ma aranyat tezaurál az emberiség és ezüstöt elad, hogy aranyat ve­gyen. Ha az arany is csak ékszernek kellene, annak is csökkenne az ára. Az ezüst ára is hir­telen föl fog menni megint, mihelyt megint pénz lesz belőle. Hogy túlsók ne lehessen, hogy a növekvő ezüsttermelés ezüstbe ne fojtsa a vi­lágot, arról az ezüstárnak az aranyhoz arányí­tott nemzetközi stabilizálása utján gondoskod­hatunk. Szerintem ez a stabilizálási pont az aranyérték egy negyvenedé és egy ötvenede között van. Ne feledjük, hogy az ezüstbányá- eznt valójában a rézbányászat mellékterméke. Az ezüst 'bányászata akkor fizeti ki magát, ha a .réz is értékesíthető. De a réz értékiesithetésé- nek mértékét az ipari konjunktúra adja meg. Ha az ipar stagnál, a réznek nincsen ára. és az ezüsttenmelés csökken. így az ezüsttermelés automatikusan mindig a világgazdaság minden­kori Oi'elyzetélhez igazodik. Az ezüst kisebb ér­téke nem nehezíti még az ezüst pénz-voltát, mert az ezüst az emberiség őspénze. „Argent<£ mondja a pénzre a francia, „argento“ az olasz; a phoeniciai ezüstistenek régebbiek az arany­borjúnál. Az arany vallás még uj; az ezüst mí­tosza mélyebben gyökerezik és még teljes érö­véi él a délen, ahol a Terézia-talléxok járják és a keleten, ahol az ezüet.rupiák. Az ezüst-istent még föl lehet támasztani. — A bimetalíizmus a világválságot automati­kusan fogja likvidálni a legrövidebb idő alatt. Az arany tezaurál ás megszűnik, a tömegeik árukra és értékpapijokra fogják vetni -magu­kat, ha -megzavarja őket a kétféle pénz és ezzel a fogyasztás uj impulzust kap közöttünk a nyu­gaton. De ennél sokkal1 jelentősebb lesz egy- mllliárd fogyasztó visszakapcsolódása a gazda­ságba'. Németország ismét talál majd Déhwn©ri­tkában — aho-l az ezüst lakik — nagy árupia­cot: a termelés megindul s a nagyobb szériák­ban termőit áru olcsóbb lesz, több fogyasztóra 'lel, a pénz ömlik, a válság konjunktúrába csap át. A világkrizisí nem lehet .hit el művelet ekkel szanálni, mert a hitel csak látszólag szaporítja a .pénzt. Nem a hitelt kell szaporítani, hanem a kereskedelmet éleszteni. S ennek a -binieta-1 (iz­mus egyetlen útja. IGLÓFORED magaslati gyógyhely, vizgyógyintézet 600 m. magasan, ősfenyvesben. Gyógyít, üdít, erősít. Szép, ló, olcsó. Teljes penzió (lakás ellátással) 30-45 Ke. Főorvos: Dr. Groó Béla Prospektust, felvilágosítást ad: Spisská Nová-Ves Kúpele gondnokság. Bimetalíizmus vagy halál! — Egyszer már volt Amerikának a maihoz hasonló válsága: 1895-ben. Akkor Bryam ugyan­csak a bimeíallizmussal akart a krízisen segí­teni, s tudjuk, hogy terve megbukott. De meg kellett, hogy bukjon, mert rákövetkezett a Rend-Mimee, a mesés aranymezők fölfedezése^, amely amugyis fölszaporitotta a világ pénz- ércét: ma azonban csökken az aranytermeJés.' Bryan az Egyesült Államokban akart sánta valutát, mi-g Anglia és Németország rendület­lenül álltak az arany mellett. Ma Franciaorszár gon kívül már alig van ara/nyál-lam. Világos, j hogy az aranyállamok ma is görcsösen fognak ragaszkodni és tiltakozni fognak az ezüst pémz- j zó emelése ellen. De engedniük kell, ha nem i akarnak meghalni. A svájci bankjegy 140 szár j zálékig van arannyal lefedezve és a svájci bam- ! kokban hárommilliárd arany hever mégis, amit I nem tudnak invesztálni, mert a fogyasztónak i nincs pénze árut venni és mert az aránytalan j államok már nem hitelképesek. Franciaország ! külkereskedelmi mérlege katasztrofális, bele- ! fullad aranyába, csakúgy, mint Svájc, nincs j már vevője, elveszett hitelnyújtással kéül táp­lálnia fogyaszt-ópiaeait, de adósai egymásután mondják be a csődöt és a helyzet reménytelen. Eddig évi 16 milliárd frank forgalmat hozott Franciaországnak az idegenforgalom, amely most. kimarad, mert az idegennek nincsen már aranya. Kétszázmilliárd f-rank francia tőke fek­szik külföldi vailutára szóló vállalatokban, ame­lyek — például, hogy csak egyet mondjak: a Royal Dutch Shell — ar-anyszernpónéból hova­tovább kétessé válnak. így az aranyállamok, igy Franciaország pénzügyi szupTemáciája lllu- zórius, és illuzórius hovatovább az egész gazda­sági rend. — Ha a tőkegazdaság nem tud megbirkózni a pénzpro-blémávaJl, az aranyproblémával, mely valójában a tőke problémája, a kapitalizmusé, ak-kor a -tőkegazdaságnak, a magánkapitalizmu- son alapuló rendnek e-1 kell pusztulnia és jő a nyomába a minden -egyéni iniciativát kiirtó államkapitalizmus; a szovjet, amely .pénz nélkül is megél. — Bimetalíizmus, vagy balált — Hm ják össze hát sietve a nemzetközi pénzügyi konferenciát, ahol nyíltan megütközhetnek majd aranyhivők és bimetallisták, hívják egybe a vi­lág pénzembereit a nagy tornára az arany és az ezüst -között, hogy érv érvre csattanjon és kiderülhessen a kettős valuta igaza. — A világot, az emberi knlt-urát és haladást egyedül ez mentheti meg, — fejezte be érdekes mondanivalóit a közgazdasági miniszter. BENEDEK KÁROLY. Biztosítsa minden őslakos legfontosabb fegyverét, választójogát Felhívjuk a szlovenszkói és ruszinszkói őslakosság figyelmét arra, hogy az állandó választó név jegyzéket most állítják össze és június 15-től 23-ig bezáróan ezt a névjegyzé­ket közszemlére teszik ki a városokban a házak kapui alatt és a választási irodában, a községekben pedig az elöljáróság helyisé­gében. Mindenkinek kötelessége, hogy utána néz­zen, vájjon benne van-e a neve a választók névjegyzékében, mert a legközelebbi válasz­táson csak az szavazhat, akinek nev-ét a vá­lasztó névjegyzék feltünteti. A közönség tájékoztatására közöljük, hogy nemzetgyűlési és községi választó j-oga van minden csehszlovák állampolgárnak, aki éle­tének 21. év-ét 1933 június 30-ig betölti és aki legalább három hónap óta tartózkodik a köz­ségben­Minthogy a választójog igazolásához az ál­lampolgársági bizonyítványnak és ott, ahol bejelentő hivatal van, a bejelentő lapnak elő- mutatása kötelező, mindenki haladéktalanul szerezze be ezeket az okmányokat. Figyelmeztetünk minden őslakost, hogy ellenőrizze legfontosabb jogát és vétesse föl magát a választói névjegyzékbe. A nemtörő­dömség és közönyösség ezen a térem meg­bosszulja magát, mert akkor olyanok kerül­hetnek a választásokon élre, akik nem vise­lik szivükön az őslakosság sorsát. Jelentsük be a lakásváltozást is és ha a választó név­jegyzékben szereplő név vagy születési év­szám hibás, azt is javíttassuk ki. Felvilágosítással készséggel szolgának párt­jaink (az országos keres z tén y szocialista párt, a magyar nemzeti párt, a Zipser Deutsche Tártéi és a magyar nemzeti munkáspárt) köz­pontjai, kerületi és körzeti titkárai.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom