Prágai Magyar Hirlap, 1933. június (12. évfolyam, 125-146 / 3235-3256. szám)

1933-06-21 / 140. (3250.) szám

^i^OAli'»tA!C.>ÍARHÍkjUÁa Gömbös berlini útja előtt nem tárgyalt osztrák körökkel A magyar miniszterelnök főleg exportkérdésekről tárgyalt Németországban Budapest, június 20. (Budapesti szerkesztősé­günk .telefonjelöntése.) A berlini sajtó Gömbös Gyufa magyar min fez tér elnök németországi lá­togatásával kapcsolatban a látogatás jelentősé-' géről remikiviU rokonszenves hangon ír. A Deutsche Tageszeitung és az Angríff nagy cik­kekben méltatja a magyar miniszterelnök ber­lini utjának jelentőségét. A német nemzeti szo­cialista párt hivatalos lapjai hangsúlyozzák, hogy a Németországban lezajlott nemzeti forrada­lom óta ez az első eset, hogy Gömbös Gyula személyében ilyen kiváló külföldi államférfiu látogat el Németországba. Gömbös Gyula ma délelőtt részt,vett Buda­pesten az Országos Mezőgazdasági Kamara köz­gyűlésén, ahol beszédet is mondott. Beszédében kijelentette, hogy Németországba főleg exportkérdések ügyé­ben utazott, de „ha két politikus összejön, akkor természe­tesen politi kai ügy ek is s zóba k erűinek Budapest, junius 20. (Budapesti szerkesz­tőségünk telefonjelentése.) Illetékes helyen meg­cáfolták azt a hirt, hogy Gömbös Gyula minisz­terelnök berlini útja előtt osztrák körökkel megbeszéléseket folytatott. Gömbös ROmába utazik? Budapest, junius 20. (Budapesti szerkesztő­ségünk telefonjelentése.) Gömbös Gyula minisz­terelnök a Pesti Napló jólinformált helyen szer­zett értesülése szerint a legközelebbi napokban Rómába utazik. A hirt illetékes helyen nem erő­sítették meg. ,A kisebbségi magyar nyelvhasználati jog sorvadása a bürokratizmus útvesztőiben" főszerkesztője is. Kremsben a gyülekezés szigo­rúan tilos és a középületeket katonák és csend­őrök őrzik. A magánházak kapuit esti nyolc órakor be kell zárni és a vendéglők és kávéhá­zak zárórája kilenc óra. A Land§un£ magatartása Bécs, junius 20. A Neue Freie Presse értesü­lése szerint a tegnap esti osztrák miniszterta­nácson, amelyen elhatározták a nemzeti szocia­lista párt betiltását, a Landband-míníszterek tartózkodtak a szavazástól. A Landbund minisz­terei szemmelláthatóan nem akarták továbbra meggátolni a Hitler-párt betiltását, de nem ís akartak nyíltan állást foglalni ellene. A lap úgy tudja, hogy Wrnkler év Schumy. a Land­bund miniszterei tiltakoztak a nemzeti szocia­listák tömeges letartóztatása ellen. A miniszter- tanács egyelőre nem foglalkozott a nemzeti szo­cialista képviselők mandátumának kérdésével. Az általános vélemény szerint a nemzeti szocia­lista párt föloszlatáöát elhatározó szükségren­delet alapján a mandátumokat is megsemmisí­tik, előbb azonban meghallgatják az igazság­ügy m ín isztórium sz a k vél emény é t. Neurath ss német-osztrák helyseiről London, junius 20. Neurath báró német kül­ügyminiszter az United Press munkatársának a londoni Dortchester szállodában nyilatkozott az osztrák-német viszonyról. — Nem akarunk beavatkozni az osztrák bel- ügyekbe — mondotta a miniszter. — Kérdéses, vájjon Dollfuss kancellár tényleg „erős ember­nek" bizonyul és még soká hivatalában marad-e. A magam részéről nem hiszem, hogy így lesz. Kívülről természetesen nagy figyelemmel követ­jük az osztrák fejlődést, de semmi körülmények között nem avatkozunk be Ausztria belügyeibe. Rokonszenvvel figyeljük az osztrák nép mozgal­mát, de Ausztriában ma olyasvalami történik, amit az osztrák nép és az osztrák kormány csak egymaga intézhet el. A reszortminisztefejg ezután a maguk hatáskörébe! is ayugdüazhatják az öreg tisztviselőket? Prága, junius 20. Az állami hivatalnokok nyugdíjaztatása, ügyében, az Expres jelentése szerint, a koalíció táborában uj irányvonalakat hoztak javaslatba, melyek szerint a reszortmi­niszterek ezután a maguk hatáskörében is nyug­díjazhatják a hatvan évnél idősebb tisztviselő­ket, akik már harmincöt évi szolgálati idővel rendelkeznek. A javaslat intézkedik az előlépte­tések és az uj tisztviselők felvétele ügyében is, akiket a nyugdíjazottak helyébe vesznek föl. Állítólag a fiatal tisztviselők felvételét nagyon liberálisan fogják kezelni. Az uj kinevezéseknél a iapjelentée szerint már ezek a megszigorított irányelvek lesznek az irányadók. Fonti cim alatt a Prágai Magyar Hírlap 1932. évi junius 11-i, 133-ik számában Schmei- der Ede aláírásával Érsekújvárról költözött tudósítás jolont mog. E tudósításnak az alsó- bodoki községi bíróra vonatkozó állításait Matyó Ferenc alsóbodoki lakos magára nézve sértőeknek találta. Miután megái lapítottuk azt, hogy az említett tudósitásnak az a]ső­PozSony, junius 20. 1930 decemberében a po­zsonyi iskoJaügyi referátus rendeletét intézett a pozsonyi állami magyar reálgimnázium igaz­gatóságához , amelyben megtiltotta, hogy az in­tézet ifjúsága látogassa a Toidy Kör előadásait. A rendelet alapján az iskola igazgatósága kö- rözvéúyben szigorúan megtiltotta a diákoknak a Toidy Kör előadásainak látogatását. Az isko­laügyi referátusnak ez az intézkedése érthető megdöbbenést keltett a magyarság köreiben és annakidején a magyar lapokban is kifejezésre jutott ez a megdöbbenés a szokatlan és meg- okolatian intézkedés fölött. bőd oki községi báróval kapcsolatos állításai téves információkon alapultak, a tudósitásnak ezen állításait ezennel visz- szavonjuk és kijelentjük, hogy nem állott szándékunk­ban Matyó Ferencet becsületében megsér­teni. Az iskolaügyi referátus határozata ellen a legfelső közigazgatási bírósághoz panaszt nyúj­tott ibe a Toidy Kör, valamint dr. Aixinger László is, mint érdekelt szülő. A legfelső köz- igazgatási bíróság május 17-én 8923. szám alatt hozta meg éhben az ügyiben döntését, amely jogi szempontból is rendkívül érdekes. A legfelső közigazgatási bíróság kimondja, hogy bár a panaszosok egyike sem kapta kézhez a sérelmesnek mondott határozatot, mégi6 megállapítja jogosultságukat arra, hogy panasszal élhetnek, mert a közigazgatási bíró­ságról szóló törvény 2. szakasza értelmében A legfelső közigazgatási bíróság megsemmisítene a pozsonyi iskotaiigyi referátusnak a Toidy-Kör ellen irányuló rendeletét SZOMBATHY VIKTOR: KÜLÖNÖS OLASZ NYÁR iiiiiiiiii)iitiiiiiiiiiiiiiiiiiiHiiiiiiiiiiíiiiiiiiiii!iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiin (3) A vitába határozottan belemelegedtünk. Szeretem a szóharcot, ha támadni és véde­kezni kell, ha ki nem mondott szavak gon­dolatokká formálódnak, ha csak egy-egy vil­lanása a gondolatoknak, célzásoknak tereli a vitát s nem kell sokat magyaráznom, hanem azonnal megértenek. Szófegyvereink csattog­tak és szikráztak: sebet senki sem kapott. _ Inkább kérdezek — adtam más irányt a faggatásnak és a találgatásoknak —, mi a keresztneve? — Nem fontos — mosolygott —, egy nő vagyok. — Ezzel elejét vette annak, hogy bemutát­hozhassam­Nem válaszolt. Ez rosszul esett. Egy ideig hallgattunk. Csak a szól lobogtatta a függö­nyöket. Nem bírtuk sokáig a hallgatást. Mindaket- ten vártuk, ki kezdje újból a vérlelen har­cot, a váratlan eredményű szóviadalt és köz­ben kis állomások, álmos pályaudvarok, őr- házak és álmos falvak mellett rohantunk a sötétségben. Régen éreztem magam ilyen bi­zalmasan, meghitten valakivel. Volt a maga­tartásában bizonyos tartózkodó fölény s még­is közvetlenség. Közeledtünk a Balatonhoz. A nagy tó sej­telmesen sötétlett. Mint a szentjánosbogarak: villantak meg a fürdőhelyek Lámpái. Mégis csak le kellett szállnom- Ha nem akarom minden dolgomat elmulasztani, ideje lesz visszafordulnom. Valamelyik csatlakozó- állomásnál hosszabb ideig állott a vonat, a kalauz szerint egy fél óra múlva ellen vonat érkezik. * ■ - —— -■■ v - -> ^ REGÉNY — Végtelenül sajnálom, bármennyire is jól esnék magával utazni, vissza kell fordulnom. Elkedvetlenedett. Ezt észrevettem rajta s miért tagadjam, örültem elszomorodásának. — Akikor miért jött eddig? — kérdezte. — Maga miatt! S csak most árultam el neki, hogy tulaj­donképpen miért is szálltam át Kelenföldén az ő von aljára. — Eddig azt hittem, rossz vonatra szállít. De, hogy mindez énmiattam ... — Csakis- Elhiheti. Egy pár pillanatig nem tudott szólni sem. Melyik nőnek nem tetézik a főttét!en hódo­latnak ez a. kifejezése? Most láttam először zavártnak. Több volt ez számára, minthogy egyszerűen azt mondhassam: jólesett neki. Elkomolyodott és így szólt: — Nézze, most már én kérem, hogy mu­tatkozzék be. — Mielőtt bemutatkoznék, szeretném meg­jegyezni, hogy az igazi nevemet mondom. Nem akarom az álnevű vasúti ismeretségek kétes jövőjébe belesodor-iíi. Maga miatt száll­tam ide és nem bántam meg. Fekete György vagyok. A többi egyelőre nem fontos. Azt mondtam, egyelőre, mert remélem, hogy ta­lálkozunk. — Remélem én is. — Nos, most pedig kérem a maga nevét! Átadott egy névjegyet- Ráfirkantotta a la­kása címét. Nem volt regényes neve: Nagy Vera, Budapest, Jókai ucca 4. — Leginkább Siófokon és Tihanyban a nyáron ... — tette hozzá és a kezét nyújtotta — siessen, búcsúzunk, Lsten vele, nagyon fcedvea volt. Tulajdonképpen meg keltene szidnom, hogy otthagyta a vonatát s . velem jött ide, de ugyan melyik nőnek nem tetsze­ne az, ha ilyen hü és önzetlen lovagjai akad­nak. Mert önzetlen lovag, ugy-e? — Természetesen. Ha így kérdi, akkor ér­dek nélkül cselekedtem ... Megjött az ellenvonat, a gyümölcsárustól még egy nagy tálca gyümölcsöt vásároltam, ásványvizet kerítettem, süteményt nyújtot­tam föl neki az ablakon keresztül, talán az egész pályaudvart is összevásároltam volna nagy lelkesedésemben, ha lehetett volna. Még integettünk egyemásnak és a vonat eltűnt a kanyarodó mögött. Ott maradtam egy ismeretlen pályaudvar homályában. A vonat, amivel tovább ballag­tam, vicinális volt, valahol a győri Dunánál jutott a külvilágra. A bécsi megbeszélésről lemaradtam. Bará­tom a Sóh warze nberg-ká v éház uíjságütegei mögött türelemmel várt a kitűzött időben s hogy nem jöttem: csak a főpincér utján kül­dött bánatos üdvözletét. De mii; bántam én azt akkor! 2. Egy hét múlva: Udvarias 'levelezőlap pesti cimére, átuta­zom, meglátogathatom-e? Válasz másnap: ismét lent van Siófokon, keressem fel ott, nagyon fog örülni. Az a nagy láz, ami akkor fogott el, amikor átugrottam egyik ^vonatról a másikra, már elmúlott. Párórás vasúti ismeretség, érdekes véletlen, de még csak kalandnak sem lehet mondani —, hét napnak finom köde elpor- laszolta az emlékek és a beszélgetések finom frisseségét. Volt egy szabad vasárnapom, in­kább csak az udvariasság és az ígéret be­váltásának kedvéért, mint meggyőződésből keltem útra. A leányt mindenesetle tartot­tam annyira érdekesnek, hogy ennyit megte­hessek. Próbáltam elemezni magamban uj ismerősömet, a környezetét találgattam: egy kis pesti leány, érdekesen csinos és észjá­rásán meglátszik, hogy fővárosi. Semmi egyéb. Kispolgári környezet, a papa hivatalnok em­ber és Vórácska holmi hétvégi jegyekkel le­ÍMB junius 21, szerda. a legfelső közigazgatási bíróság dönteni hiva­tott mindazokban az esetekben, amelyekben valaki azt állítja, hogy valamely közigazga­tási hatóság törvényellenes határozata, vagy intézkedése sérti a jogait, így tehát fönnforog mindkét panaszosnak aktív; legitimációja, ahogyan ezt a jogosultságot ma­napság a csehszlovákiai jogszolgáltatásban, ne­vezni szokták. A panasz érdemében a legfelső közigazgatási bíróság nem intézkedik, azonban mégis meg­semmisíti az iskolaügyi referátusnak határo­zatát. Ezt a következőképpen okolja meg: Az is­kolaügyi referátus rendeletét a magyar reálgim­názium igazgatósága a dolog természeténél fogva a diákokkal csak egyszerű tilalom alakjá­ban közölte és természetszerűen nem ismertette velük a tilalomnak okait. Ennek következtében a panasztevőik sem bírhatnak tudomással azok­ról az okokról, amelyekre az iskolaügyi referá­tus alapi tóttá a rendeletét és igy meg veit ne­kik nehezítve a védekezés a megtámadott ren­deletben foglalt tilalom ellen. Viszont a legfelső közigazgatási bÍróságnak is lehetetlenné vált a .rendelet törvényszerűségének föLülvizsgálása, mert éppen a megokolásíhól tűnik ki az, miként tekintette az iskolaügyi referátus az ügyet tár­gyi és jogi szempontból. Ezért kellett a törvény 6. szakasza alapján megsemmisíteni az iskola­ügyi referátusnak rendeletét. Habár a 'legfelső köz igazgatási bíróság ezek szerint nem is bírálja el az ügy érdemét, mégis bizonyos, hogy amennyiben ezt tenné, más ered­ményre nem juthat, mint az iskolaügyi referátus sérelmes rendeletének megsemmisítésére. Köztudomású, hogy a Toidy Körnek nemcsak kulturális előadásai, hanem minden egyéb rendezése is a rendőrségnek történt előzetes bejelentés és rendőrségi kiküldött jelenlété­ben folyik le. Ez áll nemcsak a kulturális rendezésekre, ha­nem még társadalmi összejövetelekre is, ame­lyeket a kör saját helyiségében, vagy másütt tart meg. A kulturális rendezéseken elhangzó előadásoknak szövegét cenzúra végett min­denkor hemutatják a rendőrségnek és igy annak módjában áll, hogy bármit is kifogásoljon, ami szerinte kifogás alá esketik. Az iyen kifogások­nak. amelyek azonban álig fordultak elő, a Toidy Kör mindenkor alávetette magát és el­lőne, illetve felelős vezetői ellen soha semmi­nemű eljárást folyamatba nem tettek. A körnek alapszabályait az átalakulás óta már kétszer módosították, a módosításokat a hatóságok jóváhagyták és a kör szigorúan ezeknek az alapszabályoknak keretében foly­tatja működését. Már ezek után Í6 a tárgyilagosan gondolkozók előtt kétségtelennek kell lennie, hogy semmilyen tárgyi, vagy jogi szempont nean teheti meg- okolttá, hogy az ifjúságot eltiltsák a kör elő­adásaitól. — Szombaton leplezik le Görgey Artnr buda­pesti szobrát. Budapesti szerkesztőségünk jelenti telefonon: Görgey Artúrnak, a negyvennyolcas szabadságharc vezéralakjának szobrát szombaton leplezik le Budapesten. A szoborleleplezésen a kormány tagjai, a hatóságok képviselői és más előkelő notiibilitások fognak részt venni. fut a Balatonra, mert ebben a válságos világ­ban többre nemigen telik. A Balatonon való­színűleg üldiögél egy gazdagabb nagynéni, egy rokon, két-három udvarló lebzsel körü­lötte, — mit akar még ennél is több örömet egy hatodik kerületbeli leány? A hatodik kerületbeli leány nem várt az állomáson. Bevallom, ez egy kis csalódást hozott. Az ember ilyenkor diadalkapus re­ményekkel jön s kiderül, hogy pontosan azt sem tudja, melyik szálló üres. Délután volt- A kaszinó körül a fák árnyé­ka is tikkasztott. A fehérkesztyüs, puskás csendőr a sarkon izzadva irányította a for­galmat, néhány balatoni tündér pizsamában tetszelgett és Biarritzban képzelte magát. Valamelyik kert fái alól dzsessznek halódó hangjai vánszorogtak a tó felé. Sikerült elhelyezkednem egy szállóban és útnak indultam az Éva-villa felé, ahol Nagy Verának laknia kellett. Ez a villa, a tó partján, gőgös egyedülva- Iáságbam kacérkodott a veszprémi partokkal- Nehezen lehetett rátalálni, kerítés védte és virágos bokrok szegélyezték. A kis kapu nem volt bezárva, egyedül mentem be a ro­pogó homokon és az ajtót kerestem. Csönge­tésre inas nyitott ajtót, megkérdezte a neve­met, bólintott, látszott, hogy vártak. Bejelen­tett és bevezetett egy szobába. Nagy Vera week-end-házikója helyett fényűző lakásba jutottam. A fogadószobában két hatalmas kínai váza, selymes perzsasző- nyeg, kényelmes, modern bútorok: aki itt la­kik, annak Ízlése van, de pénze is hozzá. Már jött is, kedvesen és mosolygósán, nyúj­totta a kezét. Nem ő volt elfogódott, hanem én. — Nagyon örülök, hogy jött, nem is lett volna szép, ha fel nem keresi uj ismerősét... — Nem lennék én, ha elmulasztottam vol­na. Néhány frázis, a feszólyezettség percei el­múltak s máris úgy beszélgettünk, fhint jó­barátok. Miért tagadjam, úgy láttam, hogy a kedvessége túl van az általános kedveskedé­sen, ez már nekem szól, a személye innék, ügy fogadott, mint egy régi-p&i ismerőéit. 2

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom