Prágai Magyar Hirlap, 1933. június (12. évfolyam, 125-146 / 3235-3256. szám)
1933-06-18 / 138. (3248.) szám
——————— f' IMfJWIfHlf'limai "u”11—,M«—BHBW—pu»nwmv'™" 8 Haragusznah az emberek, hogy én hozzád járok Legnagyobb készséggel állunk rendelkezéséire Kolompár Sándor cimbalomművésznek, aki a kora délelőtti órákban szmokingban és nem egészen alkoholmentes állapotban állított be hozzánk a szerkesztőségbe. Teljesen magunkévá tesszüK az ügyet, belátjuk, hogy kultúráról van szó. Arról van szó, hogy Kolompár Sándor, aki tizenegy évig Londonban játszott a legelső cigánybandákban, néhány hónap óta Prágában tartózkodik és itt olyan drámai események érték, amelyek súlyosan fenyegetik művészi integritását. A cimbalomművész sűrűn hangoztatja a „valeszi“ herceget, akinek ő volt a kedvenc cimbalmosa. Kétség sem fér tehát hozzá, hogy Kolompár Sándor a legelső cimbalmosa a világnak. Ezt nem csak ő mondja, hanem két társa is, kik vele tartottak a zenében és az ivásban is ... Itt Prágában súlyos sérelem érte a cimbalom- királyt. Kiderült, hogy van még egy cimbalmos a világon, aki jogot formál erre az elnevezésre, az meg a Pihik Jóska bandájában játszik. Azt -mondja a Pihik Jóska cimbalmosa, hogy álljanak ki versenyre. Hát ez a sérelem! Emiatt nem volt hármuknak nyugodt éjszakájuk. Még az este megüzente a vetélytársnak, hogy áll elébe a kihívásnak, de maga a szóbeli üzenet kevés neki! Egész éjszaka tanakodtak, még bort is attak hozzá, hogy jobban menjen a gondolkodás, mitévők legyenek, miképpen adjanak megfelelő rangbeli nyomatékot az ünnepélyes eilen- ikihivásnak. Végül is azt sütötték ki, hogy sajtó utján szólítják föl a Pihik Jóska cimbalmosát, nyilatkozzék: hajlandó-e kiállni, helyesebben fkiülni cimbalomversenyre vasárnap este a prágai Lucerna nagytermében? Hát ime: szolgálatára állunk Kolompár Sándor cimbalomkirálynak, a valeszi herceg kedvenc házi cimbalmosának. Teljes díszben, leg- iszabályosabb fekete betűinkkel közöljük a kihívást, hogy ország-világ tudja. Csupán arra Ikérjiik Oláh Rudit, a másik cimbolemkifáJyt, hogy a maga részéről tekintsen el a nyomtatott hetüktől és elégedjék meg esetleg — egy táv- iraíblankettával. Azon is szép egyforma géppel írott betűk vannak. De a versenyen ott leszünk! Hadd lássuk, mi az a nagyság átka, igaza van-e Kolompár Sándornak, a Londonban meg nem koronázott cim- tbalomkirálynak, hogy aszongya: „Karagusznak az emberek, hogy én hozzád járok“. (re) Huím$6#-íü# VMez ék£e> Irta: Keíembéri Sándor 1. Kulacsos-Kis Péter huszonöt esztendős volt, amikor őt is elragadta a vérzivataros forgószél. 1914-et írtak akkor és éppen aratni kellett volna a búzát, amikor jött a mozgósítási parancs és menni kellett. A jegyző ur még vigasztalta, amikor búcsúzott: — Nem tarthat sokáig ez, Péter. Egy-kettőre .legyőzitek Szerbiát, aztán hazagyüsz. Addi,g vigyázunk itthon a feleségedre, meg a földedre. Kulacsos-Kis Péter nehéz szívvel ment. Se- hogysem értette, miért ragadják ki most békés (falujából, szerelmes felesége mellől, akivel alig egy féléve esküdött meg. Minduntalan hálrate- ■kintgetett az asszonyra, aki szipogva ment mögötte batyuval a hátán és olyan kövér volt már, mint az aranysárga búza kalászok, amelyek a Kulacsos-Kis Péter kaszájára vártak. A búzát más aratta és a gyerekét sem láthatta már Ku- lacsos-Kis Péter, mert Galícia sarát taposta régen. amikor a gyerek megszületett. Fiú lett és a tiszteletes ur Péternek keresztelte az anyja kívánságára, hogy legalább egy kis Péter legyen itthon, ha már a nagynak el kellett mennie. Ezt a kicsit nem vihetik el tőle olyan egyhamar és ez volt minden vigasztalása: az erős, egészséges poronty, meg azok a rózsaszinti tábori lapok, amiken a nagy Péter értesítette átlag hetenként egyszer a sorsáról. Az igazat nem •nagyon lehetett megirni, hát a levelezőlapok szövege majdnem szóról-szóra egyezett egymással és a föld egyszerű gyermekeinek nyelvén ■rendszerint csak azt irta haza, hogy egészséges és ugyanolyan jóegészséget kívánt kedves feleségének is. Ha egyebet is mert Írni egy szerkó tsz er, hogyan futottak például Lemfoergtől a Kárpátokig egyhuzamban a feneketlen galíciai sártengereken keresztül, akkor azt a cenzúra kihúzta, Kulacsos-Kis Pétert pediv rapportra stimmelték és a százados ur kétheti kaszárnyafogságot szabott ki rá, amit a háború után kellett volna leülnie. Kulacsos-Kis Péter magáiban ugyan csak mosolygott ezen, mert egyszerű, paraszti eszével is látta, hogy a jegyző urnák nem igen lesz igaza és egyhamar nem lesz vége a háborúnak. Gombamódra támadtak az ellenségek Szerbián kívül és amíg mindegyikkel elrendezik a dolgot, beletelhetik abba néhány esz- 1 .vlö is. Addigra meg elfelejtődik a kaszárnya- á.lsíom, de az is megtörténhetik, hogy egy Nyilvánvaló- csakugyan legalább is kicsit 'hóbortős az az angol nevelőnő, aki.a budapesti rendőrségen följelentette magát, hogy Amerikában fér jgyük osságot követett el. amiből, ■mint a renaőrség hamarosan kiderítette, egy szó sem igaz. Miss őnagyságának nem is vo.lt férje, akit meggyilkolhatott volna, az állítólagos gyilkosság idején bem is Amerikában vo.lt,' hanem Münchenbe®.' stb. Józan ítélet szerint, aki ilyen súlyos váddal alaptalanul vádolja mar gát, az a legjobb esetben is zavart agyú fantaszta, beteges hazudo.zó. Ilyen van elég a világon. bőven ismerik a típust orvosok, rendőrök, bírák, nemi.volna érdemes foglalkozni vele. Érdekessé a dolog ott válik, amikor az interjúvoló újságíróknak a derék Miss elmondotta, hogy ő Írónő, valami novellája meg is jelent vaiami amerikai lapban, természetesnek találja, hogy a valóság és képzelet úgy összekeveredik benne, hogy nem tudja őket szétválasztani, máskülönben örül, hogy egy pár napot a rendőrségen tölthetétt, mert micsoda nagyszerű élmény ez egy Írónak! Bizonyosnak veszem, hogy ebből a nagyszerű élményből a Miss nem fog ■tudni semmi nagyszerű Írói dolgot csinálni. Soha nem hallottam ugyanis, hogy Balzac, vagy Tolsztoj, vagy Móricz. Zsigmondi valaha is beesukatták volna magukat a rendőrfogdába az élmény kedvéért. Arról ellenben már nem egyszer olvastam, hogy hasonló dolgot- csináltak olyanok, akikből aztán még igy sem lett iró. A különbség ugyanis ez: az igazi író is élményből dolgozik, de nem provokálja mesterségesen az élményt, ‘hanem egyszerűen él, éli embermódra az életét, s ha bizonyos tömege az élményeknek irodalmi alkotásra alkalmasan, kiki vánkozón felgyülemlik benne, akkor leül és írói eszközökkel újra éli, megirja művét. A Miss meglehetősen zagyva beszédéből azonban megbeszélésre kívánkozik az, hogy dereng benne valamicske a valóság és hazugság, Ilijétőleg képzelet viszonyáról az irodalomban. „Kálvin szirt-lelke játszott velem, S a szép hazugság lett kenyerem44, — Írja Ady. Mark Twain, a hires amerikai humorista szerint az irás „generous lying44, vagyis nemes hazugság. Arany János pedig azt a tanácsot adja: Költő hazudj!, csak rajt4 ne kapjanak. A költők mindenkor tudták, hogy mesterségüknek a sok között egyik eleme a hazugság. Nem ártalmas, buta golyó találja és akkor úgysem lesz, kinek leülni. Bár ettől a gondolattól kicsit meg remegett, mert föltétlenül haza akart kerülni a falujába, ahol nemsokára megint tavasz lesz és szántani fognak és a kis Péter gyerek is már (biztosan szépen növekedik. Legalább is ezt irta a legutóbb az asszony és Kulacsos-Kis Péter, Isten tudja, hányadszor kereste elő a zubbonya bal felső zsebéből a gyűrött levelező lapot és újra meg újra betüzgette az elmosódott ceruza- _Írást és Isten tudja, hányadszor fátyolosodon el a szeme. Az természetes, hogy a gyerek őrá 'hasonlít, kire hasonlíthatna, és éppen olyan erős vasgvuró, mint az apja. Ezt irja a felesége, meg azt is, hogy nagyon érzi már a hiányát, a gazdaságban sem megy úgy a dolog, ahogy kéne és a múltkor is. amikor a Riska borjadzott. az öreg harangozót. kellett elhivni segítségül. Majdnem belebetegedett a szegény állat, mert öreg ember már a harangozó, nem bírt úgy segíteni, ■ahogy kellett volna. És a faluban lassan már csupa öreg ember marad, a fiatalabbakat mind ■elviszik. Nem jó vége lesz ennek. Ezt az utóbbit egyszerű eszével érezte Kula- ■csos-Kis Péter is, ele segíteni nem tudott rajta és ha haza nem mehetett, hát legalább hosszú levélben küldött tanácsokat a feleségének, hogy unit, hozván csináljon, mit vessen a felső dűlőben. mennyi trágyát, adjon a répa. alá és hogyan ja vitassa meg a magtárt. És lelkére kötötte az ■asszonynak, hogy vigyázzon a gyerekre, mint a szem ©fényére, mert egyszer ő is csak hazakerül és akkor egészségesen akarja látni. Ideje volt akkor bőven a levél Írásra, mert. a Szán mellett feküdtek beásva már közel két hónapja. Az oroszok nem nagyon háborgatták őket és ők sem mozogtak nagyon, inkább arra fordították minden igyekezetüket, hogy jól kiépítsék az állást. Szépen kideszkázták a dekungokat, még kis vaskályha is került minden fedezékbe és esténként .pipaszó mellett beszélgettek az otthoni dolgokról. Ha elfogyott a dohányuk, száraz falevelet tömtek a pipájukba, mert pipa nélkül seihogysem ment a beszélgetés. Csakhogy ez sem tartott örökké. Jött a nagy előnyomulás, Galícia helyett a volhiniai mezőket taposták és kergették az oroszokat egész Ivangorodig, még azon is túl. A század nagyrésze már csupa uj emberből állott, a régieket elnyelték a galíciai tömegsírok, vagy a kórházak, csak Kulacsos-Kis Péternek nem történt semmi baja néhányadmagával egy-két jelentéktelen sebesülésen hívül. Mintha Isten őrangyala vigyázott volna rá, még a legnagyobb golyózáporban is sértetlen maradt. Igaz, hogy vigyázott is magára, nem magáért, hanem a feleségéért. meg a kisfiáért. Haza akart kerülni mindenáron, ha tíz évig is tart ez az eszeveszett, •borzalmas komédia. Ebben az időben meggyé- rültek a rózsaszínű tábori lapok is, mert néha bűnös hazugság, mert nem .irányul valami jogosulatlan, vagy .tisztességtelen cél' elérésére. Sőt nemes hazugság, mert célja az emberiség gyönyörködtetése, élettudatának gazdagítása. De mégis csak hazugság, mert valótlan dolgokat úgy ad elő, hogy valóságosaknak látszanak, akarja is a valóság hitelét adni annak, amit elmond. Emellett jó esetben haszna — dicsősége, vagy anyagi haszna — is származik belőle a ■kohol ónak. Ha valaki valótlan dolgokat fecseg, minden hitel és szépség nélkül, tisztán a hazudó zás kedvéért, saját fogyatékosság-érzésének leplezésére, arra azt mondják, patlhológikus, meghib- bant elme, beteges hazudó zó. Ha valaki valótlan dolgokat úgy tud magában elrendezni s azután úgy tud ja. azokat Írásban elmondani, hogy az olvasókban a valóság illúzióját keltik és gyönyör-érzéseket idéznek elő, akkor az illetőt Írónak nevezzük. Az iró tehát nem szöges ellentéte a beteges hazudó zónák, bár lényegesen különbözik tőle abban,, hogy csak az Írásban .hazudik, az élet minden más vonatkozásában úgy osztja el az igazságot és hazugságot, mint bármely más normális ember. Ez sem áll meg egész mereven. Ismertem hazudó zókat, akik olyan érdekesen, szépen tudták elmondani hazugságaikat, tisztán a maguk és társaságuk írni la itatására, hogy az már majdnem müvészetszámba ment, viszont meg tudnék nevezni Írókat, akik Íróasztalukon kívül, a való életben is gyakran és szívesen összetévesztik az igazságot a hazugsággal. A pathológikus hazugtól Shakespea- reig az apró és nagy állomások végtelen 6orán át vezet az ut. De mégis, vezet az ut. Az emberek tudják, hogy a költő hazudik. Tudják, hogy Hamlet királyfi sohasem létezett se Dániáiban, se másutt, vagy hogyha netalán létezett, semmiesetre sem beszélgetett az apja szellemével, nem mondta a hires nagy monológot s nem mondta és tette, ugv, ahogy a színdarabban van, azokat a szavakat és tetteket, És ezt tudva, mégis úgy odafigyelnek a színpadra, vagy a könyvre, mintha hinnék, hogy ez mind igaz. Sőt hiszik is, legalább amíg a darab le nem zajlott. Erre azt mondják, hogy a költő szuggesz.tiv ereje idézi elő a csodát. A költő egy nemlétező világot varázsol, soha nem létezett alakokkal és történetekkel és ezt úgy csinálja, hogy az olvasója önként bele tud henapokig meneteltek hosszabb pihenés nélkül ■és nem jutott idő az Írásra, Néha eltelt két-há,- rom hét, hogy egyetlen lapot sem küldött haza. De a legközelebbi alkalommal kipótolta s egyszerre kettőt-hármat irt, hogy a felesége ne aggódjék. A nagy előnyomulás utáni tavaszon megfordult a kocka és megint az oroszok kerültek fölénybe. Most megint Kulacsos-Kis Péterek futottak vissza Galíciába és a Brusszilov-oiffenzi- va alkalmával sokezer bajtársával együtt Kulacsos-Kis Péter is fogságba került. Éppen azelőtt való héten, hogy huezonkéthónapi frontszolgálat után szabadságra kellett volna mennie. Iszonyúan elkeseredett, amikor az oroszok először az Ural mellé, azután Szibériáiba, Omszk ■környékére vitték. Azt hitte, hogy innen már sohasem fog hazakerülni, hogy itt kell elpusztulnia, sokezer kilométerre a falujától. írni is csak később lehetett a Vöröskereszt utján, de az is kérdéses volt, vájjon az otthoniak megkapják-e a levelet. Kulacsos-Kis Péter is több levéllel próbálkozott, de egyre sem kapott választ, végül is elfásult és beletörődött a változtathat atianb a, Itthon meg a felesége esett kétségbe egyre jobban, amikor a tábori levelezőlapok egészen elmaradtak. A legrosszabbra nem •mert gondolni s abban reménykedett, hogy talán az ő ura is fogságba esett, Különösen akkor, amikor a. szomszéd faluból egy szaibadságos katona mesélte neki, hogy a Kulacsos-Kis Péter egész csapattestét elfogták az oroszok. Egy ezikrányi remény mindig élt a szivében egészen addig, ami'g 1918 tavaszán egy napon meg nem érkezett a katonai nyilvántartó hivatal értesítése, hogy Kulacsos-Kis Péter 1916 májusában ,.a haza védelmében, Voiihlniában, hősi halált halt44. *—• A hivatalos érteeitést a jegyző ur személyesen adta át s vigasztalni próbálta, hogy hátha nem igaz, könnyen lelhet, hogy a katonai parancsnokság tévedett és az ura egyszer mégis hazajön. A jegyző ur azonban 1914-ben sem mondott igazat, amikor rövid határidőt jósolt a bábomnak és most sem lehet neki hinni. Az írás mégis csak irás és a hivatalos urak nem szoktak olyan könnyen tévedni. így gondolkozót a hivatalosan most már özvegy Kulacsos-Kis Péter né és elsiratta az urát 1918 májusában, amikor a kis Péter már közel négyéves volt. 2. Kulacsos-Kis Péter azonban nem halt meg, hanem az orosz forradalmak kitörése után kiszabadult a fogolytáborból és mindenáron haza akart kerülni. Először beállott a vörös hadseregbe, mert az Ígérték a toborzók, hogy akkor hamarabb küldik haza. Csakhogy rutul becsapták ezzel s amikor látta, hogy a haza-menetelből ■nincsen semmi sem, 1921-iben megszökött tőlük. A hazaira®jutott fogolytranszportokrói régen lyezkedni ebbe a.nemlétező világba, talán még jobban is, mint a valódiba. Ez igy is van. De miért tud az olvasó ebbe a képzeletbeli, hazug világba beleilleszkedni? MeTt időnkiut. kivágyik a maga gondokkal és szenvedésekkel tele világából s ezt a vágyát elégíti ki a költő Segítségével. Más szóval ez azt jelenti, hogy az 'ember idönkint menekülni igyekszik a valóságból a hazugságba 6 erre teremt ette meg magának az irodalmat. Vagyis: a valóságot nem lehet mindvégi s-záz százalékig kibírná; hogy H tudjuk bírni, ehhez kell a hazugság korrekti- vuma. Summa summarmn: a hazugság nemcsak művészet-alkotó tényező, hanem ennél is több: életalkotó tényező is. Az élet ethikailag fölfogva az igazság irányában halad, de haladásában, i mint az égitest a légkörét, viszi magával a hazugságot, Haflmslliás sikkasztás a berlini szabadgondoihodá társaságnál Berlin, junius 17. A német szabadgondol- j kodó egyesületnél, amely főként a halott- hamvasztás érdekében alakult, megdöbbentő j sikkasztásokat fedeztek föl- Az eddigi meg- I állapítások szerint 700.000 márkát kezelt el ; h.ütlenül a két vezető tisztviselő: a negyven- í ötéves Max Sievers üzletvezető és a harminc- nyolcéves Graul főkönyvelő. A folyamatba : tett vizsgálat alatt mindketten megszöktek. A két ember évek során keresztül ravasz j és sikeres módon tudta leplezni űzőiméit. A j napokban a felügyelő bizottság váratlan pénztárvizsgálatot rendelt el és ez alkalommal rájöttek, hogy a tisztviselők hamisan, j könyveltek. A két ember kezdetben azzal j védekezett, hogy a túlfeszített munka folytán •. keletkeztek a tévedések, de a folytatólagos könyvvizsgálat kiderítette, | hogy a bűnösök évek óta rendszeresen i folytatták a pénzek elsikkasztását. A könyvszakértők véleménye szerint eddig 700.000 márka hiányzik, ami hat millió csehszlovák koronának felel meg. Valószínűnek látszik, hogy a szökevény tisztviselők a külföld felé vették útjukat. Köröző levelet adtak ki ellenük. Az egyesületnek Németországban körűibe- ; lül hatszázezer tagja van és főcéljuk a krematórium fenntartása. Az egyesület vallás- ellenes magatartása miatt hatósági vizsgálat is indult meg nemrégiben. lemaradt, most már csak a maga erejéből in- j 'dúlhatott útnak. Pénze nem volt s ezért beállott dolgozni, hogy megkeresse az útiköltséget. Sosem volt türelme kivárni, amig egy nagyobb1 összeget gyűjt össze. Amint egy kis pénze volt, ■nekivágott az útnak, amig futotta a pénzből. A legtöbbször gyalog ment százkilométereken keresztül, mert ez volt a legbiztosabb utazás akkor, a zavaros oroszországi viszonyok között. Tizenkét esztendeig tartott, amig Kulacsos-Kis Péter ilyen módon, hol dolgozva, hol gyalogolva, Szibériából faluja határáig érkezett. Mennél 'közelebb ért, annál kinzóbb kétség gyötörte: megtalálja-e még az övéit, megtalálja-e a feleségét-, a fiát, aki már tizenkilenc éves, megtermett legény, ha él? Amikor elment, ő is fiatal volt, most pedig őszbevegyülő hajjal, megkin- zottan érkezik haza, mert életének legértékesebb részét ott hagyta a. lengyelországi harctereken és Szibériában. Vájjon megismeri-e a ‘felesége, ha meglátja? És most adjuk át- a szót Kulacsos-Kis Péternek, hadd mondja el ő a többit: — Megtaláltam a fiamat is, meg a feleségemet is. de találtam a házban még öt más gyereket, akik nem az enyémek. A feleségem azt hitte, hogy elestem és a hivatalos értesítés után ötödik esztendőre férjhezment egv szomszédfa- lusi emberhez. Tőle való az öt gyerek. A feleségem, amikor megismert, elájult, a fiam pedig elsírta magát és egy félóráig nem bir.t megszólalni. A másik ember meg csak nézett rám és 'hallgatott. Nem szólhattam nekik semmit, mert nem ők tehettek róla, hanem elmentem a. jegyző úrhoz és lejelentkeztem. A jegyző ur is uj ember már, a régi meghalt és amikor félóráig forgatta a könyveket, azt mondta, hogy nem tud segíteni, mert hivatalosan halott vagyok. Még Írást sem akart adni, merthogy halottnak nem jár irás. Jelentést, fog tenni, azt mondta, a magasabb hatóságoknak és várjam meg, amig azok odafönn elintézik. Otthon, a házban, nem tudtam maradni, jelentkeztem hát itt a városban és kórházba utaltak megfigyelés végett, merthogy Oroszországból érkeztem és nem hoztam-e magammal valami betegséget. Azután nem tudom, •mi lesz ......... 3. í gy mondotta el nekem szomorú históriáját Kulacsos-Kis Péter, akivel egy vidéki kórház ■udvarán akadtam össze nemrégen, a megifigye- lési időszak vége felé, tizenöt évvel a borzalmas világégés után. Mélyen ár költ szeméiből már nem ■is szomorúság, hanem valami súlyos fásultság ömlött. Bucsuzás közben még megkérdezte: — Tessék mondani, mit, tegyek már most? Ha én azt tudnám, Kulacsos-Kis Péter, hogy mit tegyen és mit tegyünk mi valamennyien, akiket, mint jégeső a nyári mezőket szintén nagyon elvert az élet. 1933 június 18 vasárnap. ü ltommá# Irta: SCHÖPFLIN ALADÁR (Budapest)
