Prágai Magyar Hirlap, 1933. június (12. évfolyam, 125-146 / 3235-3256. szám)

1933-06-17 / 137. (3247.) szám

Ma: RADIÓMEUEKIET ^ XII. évf. 137. (3247) szám ■ SzOIVI&at ■ 1933 június 17 'Mtmwarhirmp Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyed­évre 76, havonta 26 KO; külföldre: évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Kft. R képes melléklettel havonként 2.50 Ké-val több Egyes szám ára 1.20 Kft, vasárnap 2.—Kft. A szlovenszkói és ruszinszkói ellenzéki pártok politikai napilapja Szerkesztőség: Prága 11« Panská ulice 12, 11. emelet. — Telefon: 30311. — Kiadóhivatal; Prága 11., Panská ulice ÍZ Ili emelet. Telefon: 34184. SŰRGÖNYCIM: HÍRLAP, PRflHrt Tarján Ödön, a Prága! Magyar Hírlap vezérigazgatója ellen elbocsátott erdésze Budapesten revolvere* merényletet követett el A golyó Tarján csípőjén hatóit át, de csak könnyű sehet ejtett — A merénylőt letartóztatták Az osztrák Macedónia Prága, június 16. Nem öllheti ki a lelkűnkből semmi a szere­tetek és a csodálatot, amiit az osztrák nép iránt érzünk, a szépséges Béos, a vadregé- myes Alpesek, a zöld Stájerország, a bőrnad- rágos Tirol emléke örökre élő marad ben­nünk s nem felejtjük el a heroikusán szelid küzdelmet sem, amit Ausztria népe évekig folytatott a háiboru utáni idők nyomora, éh Ínsége és száz másfajta megpróbáltatása ellen. Soha nem jutott volna eszünkbe, hogy a békés osztrákokat a macedónokhoz hason­lítsuk, ellenkezőleg, ha eddig kifogásunk volt az osztrák forma ellen, legtöbbször a nép túlzott puhasága miatt történt, mert rosszaltuk a gyakran pipogyaságnak látszó passzivitást, egykedvűséget és mukkanás nélküli tűrést, amivel Becs az elmúlt idők legmegalázóbb eseményeire reagált- Irtóza­tos fordulata a világnak, hogy most mégis Macedóniához hasonlíthatjuk Ausztriát. Mint­ha a zord Balkánhegység vad ezakadékai nyíltak volna meg a zöld Alpesek barátságos vidékén: az utak mentén brávók leselked­nék, a városokban bombák robbannak, a csen dőrszurony osiklandozása mindennapi kenyere lett az osztrák népnek, testvér test­vér ellen agyarkodik, s azok, akik néhány hónappal ezelőtt még boldog politikai frigy­ben egyesülni óhajtottak, ma úgy beszélnek egymásról, mint a „gonosz szomszédról", aki nem hagyja élni a legbékésebb szándékú embert' sem- Nincs szörnyűbb és szomorúbb látvány, mint a testvérhálborü. — a macedón kérdést is az teszi sötétté, hogy egymáshoz közelálló emberek gyilkolják egymást —, Ausztriában ma a legtisztábban kitenyész­tett test várháború folyik. Ki hitte volna, hogy Európa legbékésebb népe elérkezik arra a pontra, amikor kö­nyörtelen macedón módszerekkel esik egy­másnak, mint a csernogorcok vagy a szkipe- tárok, a házak tetején komitácsik állnak őirt, összeverődött polgárok betörnek a szomszé­dos faluba és fölégetik az elilenpártok birto­kát, Orsini-bombák robbannak a grinzingi heulágerek környékén és a külföldiek nem mernek Salzkammergutba utazni, mert fél­nek a hegyi ösvények fölött röpködő dum- dum golyóktól! A kék Duna partja terror- különitmények rivallásától hangos — ki hit­te volna ezt! A nyomor és az elkeseredés szörnyű magasságokig hágott, hogy ez meg­történhetett. Nem tudjuk elhessegetni ma­gunktól a gondolatot, hogy a mai osztrák események az elmúlt tizenöt év szenvedései megbontó és lelket destruáló hatásának kö­vetkezménye, bármennyire nem látszik köz­vetlen kapcsolat Dolllfuss és Hitler harca és a háború utáni osztrák állapotok között. De ha valakit sokáig és minduntalan csak baj ér, ha elveszti mindenét, ha élete a szenve­dések egyetlen láncolata, ha lelkét évekig minden oldalról ostromolják, málasztják, égetik a megpróbáltatások és a csalódások, nem csodálkozhatunk azon, ha a lelki egyen­súly megbomlik s bomlott állapotában eset­leg egészen más síkokon tör ki az őrület, mint ahogy az előzmények közvetlen reak­ciójaként vártuk. A mai osztrák Macedónia a lerongyolt és az aláásott osztrák lélek ösz- ezeomlásának következménye. A békés osz­trák sem bírta már a megpróbáltatások ira­mát, elbujdosott és szegénylegény lett az európai dzsungelben. Meddig tart ez a kitörés? Hová vezet és mi lesz a következménye? A jósok jósa sem tudná megmondani, de a logika, mely bízik abban, hogy az ember értelmes lény és az emberi eszte- leneég a történelem folyamán sohasem hajtotta Prága, junius 16. Az újságíró a napi szen­zációkat dolgozza fel, amelyekkel túlontúl ellátja a mai élet a sajtót. Ebben a robotos, túlhajszolt munkában idegei kissé el is fá­sultak már. Igen nagy emóciók kellenek hozzá, hogy a szenzáció anyaga megremeg­tesse a lelkét s a sajtó egyszerű munkását megrohanják az érzelmek is. Egy ilyen saj­nálatos szenzáció adódott a mai napon, mely a Prágai Magyar Hírlap újságírói karát, a lapvállalat minden munkását mélyen meg­rendítette. Amikor az első hirt kaptuk, mely Tarján Ödön súlyos sebesülését adta hírül, szinte magunkon kívül voltunk s a döbbenet első hatásában tanácstalanul néztünk egy­másra. Nem akartunk hinni a telefonnak, amely ezt a kegyetlen hirt a kilométerek százain át közvetítette nekünk. Szerencsére a hír első formájában többet mondott annál, mint ami valóság. Megdöbbenésünk felszabadult örömre vál­tozott akkor, amikor az első hir után alig negyedóra múlva maga a sebesült, lapválla­latunk vezérigazagtója hivott fel telefonon Páris, junius 16. A párisi lapok jelentése sze­rint a londoni világ-gazdasági konferenciával pár­huzamosan ülésező angol-amerikai valutakonfe­rencia ma délelőtt megegyezett a dollár és az an­gol font ideiglenes és közös stabilizálásában. A Petit Párisién és az Echo de Paris úgy tudja, hogy a dollárt a fonthoz viszonyítva 4.05—4.10 arányban stabilizálják egyelőre három hónapra, vagy a világgazdasági konferencia végéig. A a világot az abszurdumig, ez a logika reméli, hogy Ausztria az utolsó pillanatban megtalálja a vészkijáratot s ahogy egyetlen éjszaka tizenegy év előtt véget vetett az osztrák infláció gzámőrü- letének, úgy fog véget vetni a megegyezés egyetlen éjszakája a macedón állapotok vérőrii- letének is. Talán igaz, hogy Ausztriában ma kö­rülbelül egyforma erős a nemzeti szocialista moz­galom és az ellenmozgalom. Ha így van, az egyik nem ronthatja le a másikat s az egyetlen békés, vértelen megoldásnak a kompromisszumos ala­pon való megegyezés látszik, amit minden a pártvillongásban nem érdekelt embernek a béke érdekében kívánnia kell. Illetékes körök máris hirdetik, hogy % véres játék vége ősszel a meg­bennünket a budapesti Pajor-szanatórium­ból, ahová sebesülése után beszállították. És jellemző Tarján Ödön egyéniségére, a lappal való törődésére, a közügynek az ö életében való domináns szerepére, hogy az első mondat, ami a telefonon hozzánk szólt, nem ö magáról szólott, hanem azt kérdezte tőlünk, hogy mi újság nálunk. Ég csak aztán nyugtatott meg bennünket, hogy sérülése nem súlyos s az orvosok szerint már néhány nap múlva talpraáll és folytathatja munká­ját, Folytathatja eredményes tevékenységét a Prágai Magyar Hírlap irányitásában, a ki­sebbségi publicisztikában, amelynek egyik legképzettebb és leginkább vezetésre hiva­tott tényezője. Budapesti szerkesztőségünk telefonjelem* tése szerint Tarjám Ödön losonci gépgyáros, a Prágai Magyar Hírlap szindikátusának ve­zérigazgatója s a lap vezető pubíicisztája el­len ma délben a Vadászkiirt-szálloclában re- volveres merényletet követett el egy volt, elbocsátott erdésze. Tarján Ödön üzleti utón volt Budapesten, ahova csütörtökön a dél­newyorki, londoni és a párisi jegybankok az ope­ráció technikai keresztülvitelére úgynevezett de- vizakiegyenlitő alapot teremtenek. Az amerikai Federal Reserve Bank folyósítja a szükséges tő­két, míg a Francia Bank aranyban garantálja az újonnan teremtett alap konvertálására szükséges devizát. A megegyezés ellenére két nehézséget egyelőre nem sikerült kiküszöbölni. Az első az, hogy az amerikaiak nem hajlandók lemondani a egyezés lesz: Dollfuss kibékül a nemzeti szocia­listákkal és koalíciós kormányt alakit velük. Négy náci miniszter lép be Dollfuss kormányába, ahonnét a Heimwehrek kibuknak s megkezdődik Ausztria reorganizálása. Természetes dolog, hogy az osztrák nemzeti szocialisták alaposan átérté­kelik követeléseiket s Darnzig mintájára például nem változtatnak Ausztria mai államjogi helyze­tén, amiről garanciát kell adniok a nagyhatal­maknak, ha ki akarnak bekülni Dollfussal. Az ország belpolitikájában sem alkalmazhatják azo­kat a végletes eszközöket, amelyekkel túlzó né­metországi társaik dolgoznak s Becsben szó sem lehet a zsidókérdés kiélezéséről, — ez conditio sine qua non Bollífuss részéről = mert az ausztriai előtti órákban érkezett s rendes szokása sze­rint a Vadászkiirt-szállóban szállt meg. Ma délben azután, amikor szállodabeli szobájá­ban tartózkodott, benyitott hozzá Makkai János volt erdésze, akit Tarján Ödön vezér- igazgató évekkel ezelőtt különböző szabály­talanságok miatt elbocsátott állásából. Az erdész port indított Tarján ellen, ebben a pörben azonban az igazság nem az ő oldalán volt, a bíróság visszautasította, mire Makkai bosszút forralt és Tarján mostani pesti tar­tózkodását használta fel arra, hogy bosszúját kitöltse. Az erdész benyitott Tarján szobájá­ba, revolvert rántott elő s három lépésről ráíőtt. A golyó Tarján csípőjén ment keresz­tül, csontot nem érintett s kijött a testből- Tagján vezérigazgatót nyomban a Pajor- szanatóriumba szállították s a merénylet után két órával már telefonon beszélt a Prá­gai Magyar Hirlaip szerkesztőségével i's. A' szanatóriumban csupán megfigyelés miatt tartják ott, de az orvosok véleménye szerint holnap már haza is utazhatik. A bosszúálló merénylőt a rendőrség letar­tóztatta. dollár további értékcsökkenésének lehetőségéről arra az esetre, ha az árak amreikai hossza idő előtt megállna. A másik nehézséget az jelenti, hogy a francia Banktól hitelének kiterjesztétéséí kérik a törvényileg elismert aranyfedezet száza­lékának teljes kihasználásáig, azaz addig a ha­tárig, amennyit a francia aranyfedezeti törvény engedélyez. A hitelinflációt az angolok szerint az állampapírok felvásárlásával könnyű megvalósi­zsiöóság nagy százalékára való tekintettel a bi­rodalmi helyzetnél is veszedelmesebb és nagyobb’ hiba volna az ausztriai zsidóságot megtámadni, ezt a zsidóságot, amely az osztrák gazdasági élet ütőerén tartja kezét és különben is nagy munkát végzett Ausztria újjáépítésében. Az osztrák nép leikülete garanciának látózik arra, hogy Becs sohasem esik a poroszok hibáiba s a koalíciód alapon történő kibékülés-elképzelhető. Mi csak egyet kívánunk: múljék el az osztrálj Macedónia, nyugodjék meg a. nép. amelyet any, nyira szeretünk, senkinek bántódáea ne essék é« induljon meg végre az általános prosperitás fo­lyamata, amelyet a sokat szenvedett AusztíéJ igazán megérdemel A londoni konferencia első szenzációi Állítják és cáfolják a font, a dollár és a frank közős stabilizálását Woodin cáfol — Páris állít — A hir iriási pánikot okozott a newwfü tőzsdén — A világgazdasági konferencia pénteki ülése

Next

/
Oldalképek
Tartalom