Prágai Magyar Hirlap, 1933. június (12. évfolyam, 125-146 / 3235-3256. szám)

1933-06-11 / 133. (3243.) szám

8 ■.», rm»,Wj»jjW!wni 1933 juniirj 11, vasárnap. ■ ...... rw^'^gM^g TU DOMÁNYOS ÉLET Asztalos Mifelós^Pethő Sándor: A magyar nemzet története <Budápest, Lantos rt. kiadása, 1933) Budapest, junius. A jó történetírót méltán tarthatjuk népe legigazibb tanítójának, ha nem öncélnak te­kinti a múlt vizsgálatát, hanem egyúttal esz­köznek is a jelén összetett, látszólag szét- honthatatlan jelenségeinek, egy nemzet szel­lemi és történeti fejlődésének megmutatásá­ra és megfejtésére. A tudomány műhelyeiből az élet felé forduló, nevelő történetírás e. z- ménye és nemes feladata lebeghetett nyil­ván a most megjelent egykötetes magyar tör­ténet szerzői: Asztalos Miklós és Pethő Sán­dor előtt. Történetet kellett irniok, mely egyfelől felöleli a napjainkban teljesen meg- ujhodó magyar történetírás legszebb ered­ményeit, uj és európai látkörü szellemisé­gét, másfelől pedig ezen értékes, bár termé­szetesen a köztudafcba még eléggé bele nem gyökeresedhetett eredmények segítségével mintegy nevelő és fölvilágosító hivatással fordul a nagyabb tömegek felé. Asztalos és Pethő vállalkozásának ered­ménye deíekas és értékes volt s főleg, ha e vállalkozás nemzetnevelő jelentőségét tekiIli­jük, tán valaha egy uj magyar történeti köz­tudat népies alapjai közé sorozhatjuk e könyvet. Népszerű, könnyed és eaéon Vélte tő módon fordítja le a laikus nyelvére az eddig keveseknek hozzáférhető eredményeket. E nevelő és így valójában tudásközvetítő hivatás követelményeihez úgy módszeréiben, mint földolgozásában főleg Asztalos Miklós ragaszkodott, ki eddig az erdélyi kérdés részlet kutatása terén jelentkezett eredmé­nyeivel. Az általa irt, lS4$-ig terjedő fézz nem önálló kutatás és látás letükrözöm Asz­talos 'a Hamun Bálint és Szekfü Gyula tollá­ból épp most megjelenő Magyar Történet szellemtörténeti igényeit és módszereit ül­tette át, — ahogy különbén ezt ő maga is többször kiemeli, — mintegy a laikus nagy- közönség számára érthetőbb nyelvre. Ért­hető, könnyed, világos elbeszélést adott. Ám épp' célkitűzése már eleve körülhatárolta feladata megvalósítását. A nagyközönség a történelemiben ma is puszta eseménysoroza­tot, uralkodói, nagyúri hősi tetteket lát, híven a XIX. század mélyen beidegzett politikai és pozitivista hagyományaihoz, — mig a ke- vésibbé kézzelfogható szellemi, kulturá’is, gazdasági jelenségkörök finom és nagyon összetett láncolatát, inkább egy fiiggeléksze- rii, futva áttekinthető „miivé ődestörténet" részeiül tekinti. A szellemtörténet viszont épp ezen rejtett szövődményeknek és motí­vumoknak fölszabadítására törekszik s nem az események tükrében látja a kort. hanem lödben ez az é'eíérzés alapjellege, bármeny­nyire is katolikus lett legyen, — a magyar protestantizmust is mélyen áthatja. Gondol­junk csak Bél Mátyásra, a pietiznius tipiku­san protestáns-barokk jelenségére, Szloven- szkó és a Dunántúl széles népréiegekig ható protestáns barokk jellegzetességeire, egyhá­zi építészetére, a népi-barokk pompától duz­zadó szlovenszkói fatemptcmokra — s egy­szerre, e kiemelkedő és futólag említett pél­dák által is világos lesz előttünk Asztalos ba­rokk-szemléletének tévedése. E részlet azon­ban aligha érinti a nagyobb össze függések értékét és Asztalos teljesítménye fölötti el­ismerésünket. A Pethő által írott, 1848-tól napjainkig ter­jedő részben a szerző a politikus, a pub.icista és a történetíró egyesített fegyverzetével és írói egyénisége plasztikus és jellemző voltá­val lép elénk. Nem igen akad, ki a magyar történet e tipikusan poitikaj korszakát ily erővel, ily részletes alapossággal, de egyút­tal összefogható csőzhangbán is tudná érzé­keltetni. Felhőben >a politikus történetíró áll előttünk, az újkori magyar politikai é’et részleteinek, árnyalatainak nagytudásu és fi­nom megelevenitője. A korok széliemét az és é menyek sok szerűsége által jeleníti még s e politikai struktúra jeliemre változásaiban látja az újkori Magyarország lelkének vajúdá­sát. Ez a részle‘szerűség hozza Peíihő poli­tikai beállítottságú történet írását a tényeken, a részleteken, az éseményszérüségeű éipiiő pozitivizmussal — Asztaloshoz hasonlóan — közeli kapcsolatba, amit nála is igén jól in­dokol müve népszerű rendeltetése. Ei a ren­geteg és ezer Szempontú adatszerüség elbű­völ, megragad, de valahogy kezdetiben le­nyom. A kiegyezés utáni kor tarka és harcos politikai változatosságából hogyan jutunk majd az idők rejtettebb szellemiéhez és a hatóerők iuditékainak elemzéséhez, megér­téséhez? De épp ébben van Pethő plasztikus és életszerű irói művészetének titka. Oly érzéssel forgatjuk minden lápját, ahogy va- 1 amikor Taine klasszikussá szetiemitett pozi­tivizmusával voltunk. Nála a részletekbe me­nő poitikai és pozitivista eseménytörténet eggyé olvad éleslátásu megfigyeléseivel, leg­szebb politikai essayi emlékét idéző remek jellemzéseivel, a gazdasági és szellemi erők határozott vonalú rajzával. Mindez egyetlen hatalmas és tragikus korképbe olvad ősz­em, melynek vásznán egyaránt él a fény és az árnyék. Ez a rengeteg adatszerüség is csak valahogy arra jó, hogy egy mindenre kiterjedő ujszellemü, a legújabb európai politikai irodalom szuverén ismeretére biz­ton építő rajz végül egységes összbenyomás­ba sűrűsödjön, megismertessen a magyar nemzet balsorsának eredendő okaival, de egyúttal láttassa velünk a magyarság haj­dani nagyléte virágzását is, — hogy mindez, aztán a jövendőbe vetetit rendíthetetlen bi­zalom akkordjába olvadjon. A kötet elé Szekfü Gyula irt előszót, fi­nom és mély, gondolatokat ébresztő elemzé­sét adván az uj történettudományos mód­szernek s e módszer a! akku Iá sónak s s: jáh á- gainak. De egyúttal a magyar történet szel­lemének eddig köztüd utunkban alig érté­kelt mélységeire is ereszkedik, a magyar nép széles, de lgülönszerüségéiben is egy­azon képet mutató rétegeiben pillantván meg a mágyai nemzet történetéinek igazi értel­mét és értékét. Dózsától a barokk főpapokig, kunyhók lakóitól hajdani nagyuraikig, elvo­nult, tragikusan és ismeretlenül halt nagy tudósoktól a végbeli vitézekig egy láncba, egy eszmei, ielki és szellemi közösségbe fog­ja ez az előszó a magyar történet annyiféle elemét. Egyúttal pedig valami, a dolgot, ön­magát néző történeti realizmus, ellen téte­ken és ■pesszimizmuson, optimizmuson egy­aránt tuíemelkedő valóságlátás vonul végig Szekfü sorain. Gogiolák Lajos. Lebontották Fáy András kohányi szülőházát Csupán az emléktáblát tartó homlokzat áll még — Pusztulnak a magyar kultúra megszentelt emlékei a kor egységesen, struktuáliiSan fölfogott és mély intuícióval átérzett szellemi képéből vezeti le a különböző esemény- és jelenség­körök hullámzásait. Asztalosnak a tovább- é ő pozitivista hagyományú köz'zlSesel alku­ra kellett lépnie s igy müve feloszlásában bizonyos fokú visszahajtást mutat éhhez a szemlélethez, midőn külön ismerteti . az egyes korszakok poétikai, illetőleg szelle­mi fej'ődését. A szellemtörténeti módszernek az Intuitív beleélésérői szóló elméletét Asztalos magá­ra is alkalmazhatnak vélte, midőn egy-egy kérdésben lelkisége erdélyi és protestáns alaprétegéből fakadt élményekkel színezte előadását. Ez néha erősen szembe is tűnik. Szekfü Gyula a XVIII. századról írott kö­tetének egyik légimégkapöbb fejezete a ma­gyar barokkról beszél, — e korról, mely e'ő- ször építette bele a magyar életbe teljes eredménnyel az akkori Európa sze lemisézét s közvetve későbbi fejlődésünk egyik legha­talmasabb alapvetése volt. Szekfü könyvé­nek e fejezete az első jelentős tanuje’e a ma­gyar tudományosság az európai barokk-kuta­tásba való bekapcsolódásának és méltó rész- vállalásának. Asztalos egy rövid bekezdéssel suhan el e hatalmas európai életmeenyilvá- nulás fölött s ma, Ermatinger, Dvorak, Veis- Kach és annyi mások e kérdést minden ol­dalról a legrészletesebben átvilágító kutatá­sainak egységes képbe olvadása idején is in­kább egyoldalú katolikus hatalmi és politikai jelenségnek magyarázza, mint átfogó, ma­gyar katolicizmusra és protestantizmusra egyaránt erősen ható általános európai élet­érzésnek. Ugyanekkor viszont a magyar pro­testantizmusnak a barokk közszellemtől való elfordul tára és a nyugati eszmeáramlatok aujfklárista oldalába való bekapcsolódására utal. Tétele igv legföljebb csak a barokk sze lemnek a XVIII, századi felvilágosodás i tál Magyarországon is bekövetkezett szét­bomlás ztása idejére alkalmazható, -- jnéskiii­Gálszécs, junius eleje. (A Prágai Magyar Hír­lap kiküldött, munkatársától.) Május 17-én, egy szerdai napon ceákányos emberek álltak meg a gáisréve— nagyimihályi országút mentén. Ko­hó ny faluban, egy öreg kúria előtt. Griiniberger Pá! gákszécSi építész emberei voltak s azzal az utasít ácsai jöttek ide munkába, hogy le kell rombolni a kúriát. Az utasítást a nagyimihályi államépitészeti hi­vatal adta ki, mert a kúria egy idő óta állami tulajdon volt, állami tulajdon a- telek is. ame­lyen épült. Sok kúria omlott össze és sokat bontottak le az uj idők folyamán. Ezek a nemes épületek a tizennyolcadik század végének s a tizenkilen­cedik század elejének szellemét sugározták, a nemzeti föléledés korszakáét, amikor az ósdi­éig és marad isá.g gondolat világát hirtelen lég­áramlás lebbentette meg és az elhagyott fal­vakba is utat találtak azok az eszmék, amelye­ket nagy nemzeti ébresztők hirdettek lanka­datlan hévvel. Akkoriban a politikai nemzetet ákották a kúriák lakói, az alkotmány sáncain •belül ők intézték az ország és a megye sorsát- és sok nemes eszme, nagy terv,, megváltó gon­dolat fogamzott meg a tekintélyes, vastag falak között. Ma roskadoznak a kúriák, egyikük-má- sikuk egészen össze is omlott már e mindegyike egy darab történelmet t-emet. Romokban hever a kohányi kúria is, az ősi Kácsándy család egykori domíniuma, amely magyar kulturális szempontból azért volt je­lentős, mert falai között született 1786-ban Fáy András, a nagy magyar iró, társadalmi és gazdasági reformer. A .kúria már évek óta gondozatlan álla­potban volt. A háború előtt Ghéczy-birto-k volt K ahányban. azután a Szirmayak kezére került, majd bérlők laktak benne, a háború után ezek is elhagyták, gazdátlanná vált az udvarház, szegény, kivert emberek húzódták meg benne, legutóbb egy asszony lakba a leányával, akik­nek más födelük nem volt. A birtok utolsó tulajdonosa a telket és a kúriát a községre hagyta azzal, hogy iskolát létesítsen benne, ha pedig a község megha­tározott időn belül nem él ezzel a jogával, akkor az államra száll át a tulajdonjog. Az állam nem tudott mit. kezdeni az ócska kú­riává’, amely ott állt gondozatlanul, elhagyot­tan, esőtől, vihartól verve, semmi hasznot nem hajtva, tatarozása, jó kariban tartása csak pénz­be került .yploa így végűi » Ejalía mérnök, *< nagymiihályi államépitészeti hivatal vezetője, kiadta a rendelkezését a kúria lebontására. Ennek a kúriának homlokzati falába 1886- ban, a nagy mesemondó születésének száza­dik éves fordulóján emléktáblát helyezett a nemzeti kegyelet. Az államépitészeti hivatal úgy rendelkezett, hogy a homlokfal középső részét, amelyben az emléktábla van, épség­ben kell hagyni, de körülötte le kell bontani az épületet. Elnézzük a romokat, amelyek most már ott állanak garmadában a kopár telken és az elhor- dásra várnak. Közöttük hat kettős pillér, hatal­mas. erős oszlopok, amelyek még századokra elbírták volna az épületet, hiszen hiába rugasz­kodtak neki a munkások csákánnyal, kemény kalapáccsal,. nem tudták szétverni őket, ke­mény téglákat forrasztott egylbe a cement, szi­lárd és századok viharait kiálló volt az épitesi anyag. Nem tudjuk, hogy mi lesz most már a.z üres telek Sorsa és mi lesz a magányos fa készletbe zárt. emléktáblával? Csak a tényeket rögzítettük meg tollal és a fériyképezőgép lencséjével. Á Képes Hét mai száma fényképfelvételben mutatja be Fáy András szülőházának rom­jait. Kétévszá-zados mu-It után 1933 május 17-én áldozatul -esett a fa-l-atbont-ó munkások csáká­nyának a Káceándy-kuria. A rekrimináció is elkésett. De a jövő számára mégis csak kell valami tanul­ságot levonnunk. A magyar nemzeti kultúra egy értékes emléke romokban hever, de száz és száz ilyen emlé­künk va.n még s ezeket meg kellene mentenünk a pusztulástól, az enyészettől. A magyar társadalom anyagi -ereje éppen úgy roskadozik a válságos időkben, mint omla­doznak, roskadoznak a régi kúriák, templomok és egyéb műemlékek. Kohóny után két nappal fájó szívvel állottunk meg az ősrégi leleszi pre­montrei monostor ellőtt, amelynek falaiból da­rabokban hull ki a vakolat. Nincs .pénz, nincs anyagi mód hozzá, hogy történelmi omilékeink rés t aurái ásár ó I, jók a nbantar tásár ól g ondosk od- junk. De hát van egy országos műemlékeket védő és gondozó bizottság, elvégre ennek elsőrendű kötelessége a műemlékek jő karban tartásár ól gondoskodni. És van egy szerv, a Masaryk-alapitványból létesített Magyar Tudományos Társaság, amelynek mégis csak az lenne a prominens föladata, hogy fölku­tassa és ápolja a magyar lculturmunka emlé­keit és gondoskodjék azoknak méltó kultu­száról. Nemrégiben hosszabb cikkben hivtu-k föl ennek a tudós testületnek a figyelmét- arra, hogy a régi Komárommegyébén, Puszta vérten, a Duna partján áll a. Pyber-kuria, annak telkén ott van egy cselédház, jó karban, ép állapotban, de hiányzik róla az emléktábla, amely azt hirdet­né. hogy ebben a házban élte utolsó évtizedeit a klasszikus magyar költészet egyik legna­gyobbja, Bar ót i Szabó Dávid. Az „Akadémia" vezetőségéhez adresszált so­rok válaszolatlanul maradtak. Az'..Akadémiád­nak egyéb sürgős dolgai vannak. Tagfölvétele­ket kell elintéznie, s akörül folynak mérges kanapé-porok, hogyan szabjanak zöld frakkot boldog-boldogtalanra. Egy losonci magyar festő- növendék nyerte a prágai festöakadémia idei első diját Prága, junius 10. A prágai képzőművészeti akadémia tegnap nyitotta meg ezidei no- vendékkiállítását és a megnyitás napján döntött a kiállítással kapcsolatos dijak oda­ítéléséről. Örömmel jelenthetjük, hogy a kiállítás első diját egy losonci szárma­zású magyar növendék, Reiner Isíván nyer- ' te a zsűri egyhangú döntése alapján. Reiner István egy losonci pék fia, aki nem­régiben még maga is segített szegénysorán apjának a p&kmühelyben. Minden protekció és anyagi támogatás nélkül érkezett meg Prágába, ahol tehetsége rélvén azonnal fel­vették az akadémiára. Ez maga is nagyjelen­tőségű bizonyíték tehetsége -mellett, mert a több száz jelentkező közül évente csak húsz növendéket vesznék fel. Reiner István tehetsége már az első ta­nulmányi év folyamán is nyilvánvaló ered­ményt ért el, amennyiben a tavalyi n-öven- dékkiáliitáson, amelyen először állított ki, elismerő oklevelet kapott. Most a második évben pedig egyhangú elismeréssel nyerte meg az első dijat. Reiner képeiben a figu­rális 'kompozíciók dominálnak, témáit a gon­dolat mélysége, közlési -módját az uj és ele­ven színek pompás harmóniája jellemzik. -Különösen feltűnést keltett „Körhinta" s „A nő távozik" cimü képe. Tanárai fényes jövőt jósolnak a fiatal losonci magyar festőnek. Max Schmeling feleségül veszt Anny Ondrát Berlin, junius 10. Schmeling tegnapi vere­sége után kissé meglepően hangzik a hir, hogy a régóta szállongó pletyka valóra válik: a volt világbajnok és Anny Ondra, a híres filmszinésznö rövidesen házasságot kötnek. Berlin-Charloítenburg anyakönyvi hivatalában ma függesztették ki a hivatalos házassági be­jelentést. Anny Ondra és Schmeling már régóta ismerik egymást. Schmeling édesanyja ugyanabban az uccában lakik Berlinben, amelyikben Anny Ondra és a boxbajnok többször találkozott a művésznővel, mikor anyját meglátogatta.' Schmeling úgy kísérelte meg a közeledést, hogy ugyanabban a garázsban bérelt helyet a kocsija számára, amelyben a művésznő ele­gáns Cadillac-kocsija is pihent. Schmeling volt menedzserének sikerült aztán a szemé­lyes megismerkedést is közvetítenie. Anny Ondra azonban nem akart addig Schmeling felesége lenni, amíg ez mint hi­vatásos bokszoló működik. Az volt a megállapodás közöltük, hogy Sohme- ling a világbajnokság eldöntése után búcsút mond régi hivatásának és ekkor megtörténik az esküvő. Schmeling veresége folytán ez az időpont hamarább következik be, mint. re­mélték és nincs kizárva, hogy a tegnapi ve­reség azért érte Scbmelinget, hogy hamarább jusson el a — végleges győzelemhez. — Ünnepélyes keretek között leplezik le az eper­jesi Duchnovics-szobrot. Eperjesi tudósi tónk je'en- ti: A Duchnovics nevét viselő eperjesi orosz kul- tureigyesület és a többi kárpátorosz kulturális egyesületek ma- és holnap nagyszabású ünnepsé­gek keretében leplezik le Duchnovics Sándor ru szin költő szobrát. Duchnovics a kárpátorosz nép vezéralakja volt. Topolyán született 1803-ban és mint eperjesi kanonok halt meg 1865-ben. Irodalmi működése a költészet minden ágát felölelte. Jc szivének és nemes szociális érzékének messze földön kire volt-. Az emlékének tiszteletére rende­zett ünnepségek egy része ma folyt le. Holnap, va­sárnap ünnepélyes püspöki mise lesz a székesegy­házban. Utána a szeminárium előtti parkban lelep­lezik Duchnovics Sándor szobrát. Este ezinielöadás les.z a városi színházban. A nagy kárpátorosz köl­tő emlékét hálás honfitársai egy hét méter magas szoborral örökítik meg. A jólsikerült művészi alko­tás Mán dicené, az ismert ruszin szobrásznő kiváló •alkotása, A szoborleleplezést délután a Duchnovics- társaság közgyűlése követi. Az eperjesi ünnepsé­geken belföldi ruszinokon kívül még amerikai é.> egyéb külföldi ruszinok is kép viseltetik magukat. )

Next

/
Oldalképek
Tartalom