Prágai Magyar Hirlap, 1933. május (12. évfolyam, 101-124 / 3211-3234. szám)
1933-05-06 / 104. (3214.) szám
4 <PRAGM-/V'>AGÜAR'HI RliAB Egynapos tűntető sztrájk i nyitrai polgári iskolában Ahmed polgártárs és Zulejka polgárnő Ezeregyéj párisi áttételben Nyitra, májú* 5. (Nyitrad munkatóxauidt51.) Hosszabb eükkJben számolt íbe aimakido- in a P. M. H. a nyitrai polgári iskolában ralkodó viszonyokrál. Rámutattunk arra, ogy a tantermek egészségtelenek és szűk 'írébőlyílk'kel a tuberkulózis és egyéb fertő- o betegségek melegágyai, tehát távolról -em lelelnek meg a higiénikus követelményeknek. Érthető, hogy a gyermekeik egészégét féltő szülök mindent elkövetnek a tart- . latatlan helyzet megváltoztatása végett. A nyitrai uj polgári iskola építésének ügye már több mint hat év óta. húzódik és eddig •,sak annyira jutott., hogy a tervrajzokat végre már benyújtották. Nem vitás, hogy sürgős szükség van az uj polgári iskolára nemcsak egészségi, de oktatási szem pontiból is. A polgári iskola növendékeinek szülői nem hajlandók tovább szemlélni ennek a fontos kérdésnek az elodázását,, ezért értekezletet hivtak egybe, hogy megbeszéljék a további tennivalóikat. Egyelőre azt határoznák el, hogy gyermekeiket egy napig nem engedik iskoláiba menni, — ily módon való tüntetéssel igyekeznek felhívni az illetékes hatóságok figyelmét a tarthatatlan állapotra. Az értekezlet határozatáról körlevélben értesítették az összes szülőket, amelyben többek között a következőket írják: „Senki sem kívánhatja tőlünk, hogy gyermekeinket, olyan iskolába küldjük, amely káros az egészségre. Felszólítjuk tehát a meg néni jelent szülőket is, hógv május 2-án gyermekeiket a polgári i; kólába ne küldjék, hogy ezZel is tüntessünk az iskolai épület alkalmatlansága miatt. A sztrájk napján küldöttség mégy avárosbiró- h )z, hogy az iskola építését megsürgesse és a halogatás ellen tiltakozzék. Egy másik küldöttség felkeresi a tanügyi referátust Po- i: jnyban, hogy panaszait, előadja." A. tüntető sztrájk egyöntetűen és a lég te F je.iebb nyugalomban ment végbe, a következő napon a gyermekek újra megjelentek az iskolában. A küldöttség-járás azóta .szintén megtörtént, kérdés azonban, hogy milyen eredményt fog hozni. A váróénak nincs pénze az iskolaépítésre és kölcsön szerzése is a legnagyobb nehézségekbe Ütközik. Mintegy másfélmillió koronára volna szükség, az eddigi jelekből Ítélve azonban alig van remény arra, hogy az iskolaügyi minisztérum folyósítsa ezt az összeget az iskolaépítés cél jaira. A gyermekek tehát valószínűleg továbbra i? az egészségtelen, szűk tantermekben kénytelenek tanulni. — Egybehívták a cseh szociáldemokrata r rt kongresszusát. A cseh szociáldemokrata j• rt. központi bizottságának tegnapi ülésén el- ]i ■ tározták. hogy junius 17-re egybehívják a p. rtezervczetek delegáltjainak kongresszusát. A nagv pártkongresszust pedig október 27., ?8. és 29-éü tartják. Pária, májúé eleje. (A Prágai Magyar Hírlap páriái munkatársától.') A zagyva ée hangos tömeg, mely a marsé illeei kikötőben reggelente az Algerrel mindennapos forgalmat lebonyo- litó Thaneantlantáque-gő zösök harmadosztályú dokkjait tölti meg zsúfolásig, látszatra mi-tsem különbözik a minden tengerjáró-hajók megszokott fedélközi publikumától. Csupa mindennapos párisi típus: jóval több férfi, mint nő, pisz- kosezürke ruhák és elienzős micisapkák tömege; a beszédük, nevetgélésük, mozdulataik is a megszokott francia proletárhangok és gesztusok. Mintha a Citroen- vagy Renault-üzemek személyzete szállt volna tengerre, hogy ezentúl Afrikában folytassa munkáját az örökkön szaladó szíj jak alatt. Az arcuk talán barnább egy árnyalattal és a, szemük fényesebb, mint az európaiaké, de a párisi nagyüzemek [munkássága amúgy is lel eh armadában arab fajú: Omár és M-ehme-d együtt isznak Jacques-kal és Jean- nal a munkásbisztrók piszkos cinkjén: nem érzik meg a.z istenadtákon sem a Korán kemény bor-tilalma, sem semmiféle és fajta rejtélyes afrikai exótikum. Páris, e mindén népek boldog kohója, szelíd melegével kényszerteletpl olvasztotta be őket szülöttei közé. Hanem (jól emlékszem a. jelenetre) mikor másnap a kobaltkék tenger távolában föltűnt a part szikláin a fehér A-lge-r ölelő fél-körivé, egyszeriben fölzudult az egész fedélköz, minden hazautazó munkás a korláthoz tódult és nagy iv-ben esőitek a tengerbe százával a micisapkák. A következő percben mintha egy vörös felhő ereszkedett volna a tömegre: minden munkásnak egyszeriben piros fez volt a fején, Vísszavedlettek arabnak ... Akkor kezdtem először sejteni, hogy Páris. a, minden ember ..második hazája", mely 44 nemzet emigráltjainak nyújt otthont, — a, 6Ó.ÖOO falai között lakó „Szadiit (két éve még 80 ezren voltak) nem fogja, fajából kivetkeztetni s asszimilálni sohasem! Arábia a Gresilíon^negyedben Aki drágálja az útiköltséget Algerig s Mar- rakeshig: a G resillo-nenegy ed-ben meglelheti Párás közepén az ezeregyéj egész etnográfiáját. Itt, a Rue de 1‘Arbre Sec 62. száma mellett kezdődik Afrika. Egy kicsiny, görbe u-oca indul- itt, névtelen, akár a szaharai falvak sikátorai Egyik oldala hosszú terméskőfal, ablaktalan, műit otthon Afrikában; másik oldalán kerekes kocsik, egymásradülöngélő barakko-k, rögtönzött vi-tyiílók, kiselejtezett vagonokban tanyáznak az afrikai nomádok proletárrá züllött utódai. Az ajtók tárva, a szobákban az ágyak a földön, nagy vánkosok a, fal mellett, petróleum- mécs alacsony asztalon, faszén-tűzön kávé fő. sarokban a görbe papucs — akár odahaza Blidahban s Tiimimunban. És minden szalmazsákon folyton-folyvást alvók: minden vi-tyillóban két társaság lakik; egyik éjjel, másik nappal, hogy kihasználatlan ne maradjon az ágy, mert zeugorgaűnd kéül ám a pénzt a „pogányok" földjén, hogy mennél hamarább mehessenek haza, datolyapálmát venni, és tevét Figuigiben... Bankbetétek a mészárszékben Addig pedig 'beteszik a pénzt a takarékba, honi szokás szerint — a sarki boltoshoz. Ezt is az ezeregy éjszakából tudjuk, hogy a kereskedőnép a „Szukhüokban egyben pénzt is kölcsönöz, bankár is, meg 'bizalmi ember. így Jusszuf, meg Ali is megkeresik a legközelebbi arab fűszerest, annak adják át minden szombaton a megtakarított pénzecskét s az első félretett garassal együtt egy vadonatúj noteszt, melybe a „bankár" maga kezével gondosan beír arabusul minden átvett összeget. Kölcsönt is a fűszeres ád, persze arab mesékbe illő kamatra, míg a betétért a spóroló kliensnek egyáltalán nem jár kamat I-gy azután érdemes bankárnak lenni! És mégis csak minap szökött meg Gennevilliersben egy arab fűszeres 180.000 frank betéttel és Maison- Alfórtban egy arab bankár-méé záros vagy százezerrel,., A iabir és az minő Mondanom sém kell, hogy ezekhez a. bankárokhoz nem jár fehérbőrű kliens. Nem úgy a fakir, párisi Arábia másik specialistája: biz‘ azt szaporán látogatják olykor eléggé elegáns nagyvilági Demeieellesek is. Barátom Mehmed (az araboknak Pádéban sincsen vezetéknevük), aki még a Hoggartból ismer s ezért bizalmával tisztel meg, elvezetett egyikhez. Kitűnő kávét ittunk nála olcsó pénzért (mert a „fakir" főfoglalkozásban kávé- mérést tart) és beszélgetésünk csak mérsékelten volt érdekes. Kicsiny, gömbölyű, óvatos emberke volt ez a. „szent", s nagyon kötötte az ebet a karóhoz, hogy őneki semmi földöntúli ismeretei nincsenek. Hanem a kliensei ráolvasták, hogy 200 és 300 frankért mágikus formulákat tud, mik a leghidegebb szerelmest is hő lángra gerjesztik, csak meg kél-1 írni őket sáfrányti-ntával a csudatévő papírra és galamb szárnyára kötni, hogy magával vigye... A kerületi rendőrbiztoe azonban ennél is többet tudott a fakirról. Igazi uriasszony látogatta meg -egyszer az előkelő VII. kerületből: a férie hagyta el hűtlenül egy jöttmen-t nőszemély miatt; azt akarta a fakir bűvészeiével visszacsalogatni. Fényképet kellett, hogy hozzon a hűtlenről és egy tárgyat, amelyet a testén hordott, A fakir viszont egy talizmánt adott neki, mely a balcsuklón karperec alatt viselendő a férfi megtéréséig és hozzá a következő receptet: „Az ujhold éjszakáján és rákövetkező 12 éjszakán, mikor éjfélt vernek a harangok, égessen ei az udvar közepén egyeí- egyet a varázslevelekből és mondja hozzá halk hangon a férfi nevét.“ Hanem az urhö-lgy, aki egy bérpalota negyedik emel étén lakott, csak a. hatodik éjszakáig juAZ ARANYCSAPDA JAMES Cl. CURWOOD REGÉNYE (10) ! Nem fejezte be. Meglepetésére Bram hátrave- 1. ite fejét, kitátotta a száját, é* nevetett. Nem i:in-tó .evetéssel. Nem volt abban semmi ka* j vneáy Bram szinte maga sem tehetett, róla. és Philip ..Majdnem hénultan állt ott. mikor úti társ a bírtéit-ij visszament a, szánhoz óí a puskával mén:, vissza. Philip szeme láttára kinyitotta a tölténykamráját: üres volt. Bram csak kísértésből tette oda a puskát, próbára tenni a foglyát! Voll éhben a taktikáiban észezerüeég ép még- iu: Philip, amint most ránézett Jöfensonra, nem kételkedett, többé. Ez az emfber a. téboly megyéjén jár! Bram visezatette a puskát, a szánra és jókora késsel fa,latokat, vagdalt a kariíbu húsából. Nyilván úgy döntött, hogy itt. a,z ebéd ideje a. maga ée fai-k'ája. szám-ára- Mindegyik farkasnak vetett egy falatot, aztán leült a, szánra, és maga iis kezdte falni a nyens húst.. Késének pengéjét t enne hagyta, a ka.ribu combjában, figyelmeztetésül Philipnek, hogy szolgálja ki magát. Philip azonban odaült, Bram mellé ég kibontogatta. a pödgyászát. Szándékosan odatette élelmiszereit, kettőjük közé. hogy a másik is ehessen belőlük, ha kedve tartja. Néhány pillanatig föl sem ué- v ett. Mikor aztán íölpi lián tett. elképedt. Bram zömeiben vörös fény csillogott. Rábámult, a főtt eledelre. Philip soha, még nem látott ilyen tekintetet emberi arcon. Levágott egy darab baunock -kenyerei és éppen bele akart harapni, mikor Bra-ra vadállati mőrgáe-14'.i't?! a liyore húst és rávetette; magái PUili-pre. Mielőtt az véd (kezű eleit volna. Br-am már u, torkát szorongatta néki. Kizuhanok a szánból- Philip azt sem tudta,, hogyan történt, de a következő percben az óriás átba- jitóttá a fejé fölött és Philip a, fagyos hóra. zuhant., alaposan megütve magát. Mikor nagyné- bezen föl-tápászkód-ott, várva a végső, halálos -támadást, Bram már ott térdelt az ő hátizsákja mellett. Érthetetlen, morgó hangok szakadtak ki vastag ajkairól, amint kiszedte a. zsákból Philip élelmiszereit. Phil-iprol magáról mintha tökéletesen megfeledkezett volna- Tovább morgó tt, a medvebőröket leszedte a szánról, ezét- t-efitette és kopott, megviselt, zsákot keresett elő. Philip először azt, hitte, hogy a zsák üres. De Bram több kisebb csomagot szedett ki belőle, egyik-másik papírban volt, néhány pedig fa- hámcsban. Egyet megismert Philip: félfont tea volt olyan csomagolásban, ahogy a Hudson- öböl mellett, árulják a cser eke r-esküdök. Bram most belerakta. Philip élelmiszereit saját zsákjába, még az utolsó morzsa kétezersültet is, aztán visszatett,e Philip hátizsákjába, az egyéb holmikat, a, ma-ga zsákját megint beleg-öngyölt-e a, medvebőrökbe ég a, bőröket visszarakta a szánra. Mindezt, elvégezvén, morogva és Pihiüpre ügyet sem vetve, visszaült, a szán széliére és befejezte 1 akmározását, a, nyers, húsból. — Szegény ördög! — dörmögte Philip. Maga is csak akkor vette észre, hogy megszólalt, Bram támadásából még mindig nem- ocsúdott föl egészen, de nem tudott sern haragot, sem bosszúvágyat. érezni. Látta Bram arcában, mikor az óriás gondosan egymásra rakta, élelmi- ezeréit. az éh ínség rettenetes kifejezését, és Bram mégsem evett, belőlük egy falatot sem. Kirakta az ö élőimisleréit és Philip tudta, hogy az életébe kerülne, ha, most elvitatná tőle a tulajdonjogát. Bram mintha megint éji-észen megfeledkezett volna Philip jelenlétéről. De amikor Philip oda- m-ent a karibii combjához és levágott egy darabot, az állatember csak egyetlen egyszer tekintett feléje. Philip szándékosan odaállt Bram elé, míg a nyers húst falatozta, jóval nagyobb kielégülést mutatva, mint amekkorát csakugyan érzett, Bram nem várta m-eg, amig végez. Álig nyelte le utolsó falatját már osztogatta parancsait a fa-lkának és a farkasok nyomban ta-lpra- ugrottak. Philip visszaült, előbbi helyére. Bram ott állít, mögötte. A farkasok elindultak a szánnal. A hómezők fagyos kérge olyan kemény volt, hogy nem volt többé szükség hócipőkre. Philip ötször-hatszor maga Í6 leugrott Bram után és együtt rohant az állatemberrei és tálkájával. Kéts zer-Lároms zo r váll váll m-ellett futott Bram Johné ónnal. Késő délután az iránytű -elárulta, neki, hogy most már nem északnak haladnak, hanem csaknem mindig nyugatnak. Most már minden negyedórában megnézte az iránytűjét. Ég az irány mindig nyugati volt, Philip meg volt győződve róla, hogy Bram J-ohnsont valami szokatlan izgalom ösztökéli és abban is bizonyos volt, hogy ez az izgalom azóta hajtja, mióta, mag-látta, az ő hátizsákjában az élelmiszereket. Az óriás újra, meg újra ösz- szefüggéstelen dolgokat morgott, de volt egykét olyan szava, is, amelyet Philip megértett. A szürke világ egyre söt-étebb lett körülöttük, mígnem végül megálltak. Bram mintha, néhány percre megint eszére tért volna, rámutatott a fenyő,gályákra, majd odaszólt Bhiíiphez olyan hangon, mintha egész nap társalogtak volna: — Ttiz-et, mVz-iő! A farkasok dfekíidt-ek, nagy. torzonborz léjüket végső kimerül Léggel elnynjtóztotva mell sö lábaikon és Bram végigjárta a fa lkát. Mindegyik állatjához szólt valamit. Aztán újra visz* szasüiiyodL együgyű hallgatásába. A medvebőrök közül elővett egy kig bográcsot, megtol 1008 májai 6, ttomba*.-tott -el a bűvészkedésben. Szomszédai addigra bejelentették a rendőrségnek, hogy meghibbant szegény: éjfélkor az udvarra jár tüzet égetni, így valla-tóra fogták, jegyző-könyvbe vették, hogy a -bölcs tanácsért a fakimak 400 frankot adott, bíró elé idézték az arabot, nagy botrány lett a dologból, meghallotta a férj is, akit úgy meghatott az asszonyka naiv szerelme, hogy legott visszatért az elhagyott házi tűzhelyhez. A fakirnák azonban, aki a btlnntetést is elkerülte, nagyon megnőtt az eset alapján a hÍTr neve,.. Mindezeket az „Agad ir“-hoz címzett „biszt- ró "-bán. (kávé-bárban) tudtam meg, az esti iskolában, ahol a maguk pénzén tartanak maguknak tanítót az irni-olvasni vágyó - arabok. Itt csak este 8 után adott azonban kávét a tu- la.jdonosné (csinos, feketeszemü, pirosarcu párisi asszonyka), mert „Ramadan" volt éppen, amikor is napnyugtáig böjtölni kell a, Korán szerint. — Magának is? — kérdeztem nevetve. — Hisz maga francia! — Francia —■ felelte büszkén a kis nő —, de muzulmán a férjem után! c Mmeo Bendsckutticm uj lelke .. „ Az egész arab telepen csupa fehér asszonyt találtam az afrikai férjek mellett: csak a. két uc-cai nő, az arab ... —Hogy ők ne értenék a. nőt! — fakadt ki. méltatlankodva egy megjegyzésemre a fiatal marokkói kabyl ügyvéd, B-endschullian ifjú s ragyogóan szép bécsi felesége. — Azért, mert a. nőnek nincsen lelke a Porán szerint! Hát van-é szebb és költői-bb igazság, mint hogy a fiatal nő a lelkét a férjétől kapja meg a nász- éjszakán? Hiszen ez i-gy van igazán, csak az ostoba európaiak nem tudják. Nekem elhiheti (tette hozzá pirulva), én tapasztalatból tudora. Hát nem mondják-e a magyar asszonyok is — ázsiai faj, persze —, hogy „lelkem-uram"? Benedek Károly. Á munkácsi esküvő uiéhangfm A rendőrség számlái prezentál a rendlenníartásért — Nincs aki űzesse Munkács, május 5. (Saját tudósítónktól.) Spi ra munkácsi főrabbi leányának esküvőjén oly hatalmas volt a tolongás, hogy a rendőrség kényteden volt rendkívüli megerősítéseket, igénybe venni a rend fönntartására. Hogy [milyen méretű rendszabályok voltak szükségesek, az kiderül abból, hogy a rendőrség különkiadásai 6800 koronát tettek ki, mely összegről a munkácsi rendőrség elszámolást terjesztett föl Prágába. A prágai központ neon vette tudomásul e különkiadások elszámolását ée utasította a munkácsi rendőrséget, hogy Spira főrabbinál inkasszálja az összeget. Spira főrabbi azonban vonakodik eleget tenni a rendőrség követelésének és semmi szin alatt sem akar fizetni. A munácsi rendőrség most az esküvőt rendező bizottsághoz fordult és a bizottságon hajtja he -a rendkívüli alkalom különleges rendőri költségeit.-tette hóval és fölakasztotta a gallyak fölé. amelyeket Philip meggyujtott. Philip ugyanis fölakasztotta a saját, teásedényét. — Milyen messze jöttünk, Bram? — kérdezte Philip. — ötven mérföld, m‘szd-0 — felelt-e Bram tétovázás n-élikül. — És meddig kell még mennünk? Bram morgott valamit. Arca egészen agy- ügyüre vált. Kezében a nagy kést tartotta, amellyel az imént a. karibii húsából vagdalt. Rámeredt a késre, majd föltekintett Philipia. — M-egöltem embert odaát. Isten Tavánál, mert ellopta késemet és hazudott. Megöltem... így! Fölkapott egy gallyat és kettétörte. Aztán nevetett egy torzot. Odament a. karibu maradványaihoz és falatokat vagdalt a farkasainak. Hosszú ideig azt, lehetett volna hinni róla, hogy néma. Philip minden áron beszéltetni akarta. Nevetett, fütyörészett és egyszer megpróbált elénekelni egy részt a Karibu-énakből. Tudta, hogy az óriásnak ezt hallania kellett már, nem ie egyszer. Mikor a húst sütögette a tűz fölött, a hó-mezőkről beszélt, a nagy karihu-csordáró-1, amelyet távolabb keletre látott egyszer, majd kéndezősködini kezdett az időjárásról, a farkasokról, a, távolabbi helyekről. Nem egyszer bizonyos volt afelől, hogy Bram figyelmesen hallgatja. De egy-egy m-Orgásnál több választ, nem kapott. Egy órával -később azután, hogy megették a vacsorájukat, havat olvasztottak, hogy legyen ivóvizük maguknak é^ a farkasoknak. Az éj rájuk rontott és Bram a tűz világosságánál nagy gödröt vájt a hóba fekvőhelynek, a szánt, pedig ráfordította tetőnek. Philip igyekezett kényelembe helyezkedni a hálózsákjában, sátrát is fölhasználva oltalmiul. A tűz kialudt. Bram mély lélekz-ése biztosította Phiiipet arról, hogy a farkasok gazdája hamar álomba merült. Ö maga csak hosszú idő múlva tudott elszenderedni. Árra ébredt, hogy egy kéz erősen megszórit-ja a karját. Bram hangját hallotta,:
